Petőfi Népe, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-30 / 253. szám
BARÁTAINK, AZ ÁLLATOK HOGY A KUTYA VALÓBAN MEGBÍZHATÓ TÁRS LEGYEN A nevelést korán kell elkezdeni • Bár nagyon szeretetre méltóak, legyünk mindig következetesek velük. Az állatoknál is pontosan olyan a tanulási folyamat, mint az embernél: az egyszer már rögződött szokásokat alig-alig lehet megváltoztatni. Érdemes tehát minél fiatalabb korban megkezdeni a kiskutya nevelését. Ha a kölyökkutyának tiltunk valamit, az anyakutya módszerével járjunk el: a nyakánál kíméletesen megragadva a bundáját eltávolítjuk, félretoljuk őt a tiltott helytől. Fontos, hogy azonnal cselekedjünk, amint valami rossz fát tett a tűzre, ugyanis a közvetlen kapcsolódás a cselekedet és a számára kellemetlen nyakonra- gadás között felismeri az összefüggést, így lassan kialakul benne a felismerés: ezt nem szabad! Vigyázzunk azonban, hogy mindig következetesek legyünk a kis állat csínytevésekor, ugyanis ha csupán a hangulatunktól függően utasítjuk rendre, csak azt érjük el, hogy a kutya ingerlékennyé, szófogadat- lanná válik. Nagyon fontos, hogy a kiskutya Kutyadivat — divatkutyák Változnak a korok, változnak a divatok — tartja egy bölcs megállapítás. Nincs ez másképp a kutyákat illetően sem. A ’70-es években a legnépszerűbb hazai eb a puli volt. Őt követte a németjuhász kutya, a boxer, a magyar vizsla és a kedves, sima szőrű tacskó. Ma már ezeknek a kutyáknak jóval kisebb a népszerűségük, előretört viszont a dobermann, a spániel, az uszkár és a Schnauzer. Égyedül a németjuhász kutyának sikerült töretlenül megőriznie korábbi népszerűségét. A kopaszok. Néhány évvel ezelőtt a francia Antenne 2 csatornán különös fazonú ebeket mutattak be a nyilvánosságnak. A nézők megdöbbenve szemlélték a szerencsétlennek tűnő állatokat, melyek egytől-egyig szőrtelenek, kopaszok voltak! Kezdetben azt hitték róluk, hogy keverékek. De hogy miért szőrtelenek — ezt pontosan még ma sem sokan tudják. Egyes kutyaszakértők szerint kopaszságuk egyfajta alkalmazkodási jelenség, amelynek előidézője a meleg és nedves éghajlat. Mások úgy vélik, hogy szőrzetük elvesztéséért egy hibásan működő gén okolható. Ami viszont tény: a török, kínai, abesszíniái és mexikói „kopaszok” érthetetlenül nagy népszerűségnek örvendenek. Harmónikaebek. Furcsaságukkal még a kopaszokon is túltesznek az úgynevezett harmonika ebek. Származási helyük a távoli Kína, ahol shar-peinek nevezik őket. Állítólag a középkorban — s talán már azt megelőzően is — a kínai császárok őrző-védő kutyái voltak. A jelenkor számára egy brit ebtenyésztő fedezte fel őket újra. E különös ebeket nagy, hurkás redők borítják, amelyek valósággal zörögnek az állatokon. Innen az a furcsa zaj, amely járásukat kíséri. A harmónikaebek látványa, esztétikuma sokak szerint megkérdőjelezhető, így növekvő népszerűségük szintén korunk nagy talányai közé tartozik. Góliátebek. Óriások nemcsak a mesékben, a kutyák között is szép számmal akadnak. Ezek klubjában a komondor vagy a nápolyi masztiff csak megtűrt tiszteletbeli tag lehet. A ma élő legnagyobb termetű kutya a tibeti masztiff. Súlya jóval meghaladja az átlagemberét: 80—90 kiló. Második helyen áll az ír farkaskutya, amelyik bár magasabb az előbbinél, termete jóval törékenyebb. Csak őket, kettejüket követően érdemes megemlíteni a dogokat, bernáthegyiA tisztaságkedvelő macska eket és az angol masztiffokat. Viszont, ezekkel a hatalmasra nőtt ebekkel kapcsolatosan tudni kell, hogy termetükkel fordított arányban áll életkoruk. A 10-11 éves. óriási ebek már matuzsálemeknek számítanak. A jövő a törpéké! Ha már óriásokról beszéltünk, illő említést tennünk a törpékről is. Annál is inkább, mert úgy tűnik: övéké a jövő! Ezeknek a pár kilós ebeknek, a mai lakótelepi lakások körülményeit tekintve, épp törpeségük a legfőbb vonzóerejük. Az már csak másodlagos szempont lehet, hogy a japán- és palotapincsik, a tibeti spánielek és papillo- nok kevese dicsekedhet életrevalósággal is. Fogazatuk gyönge és hiányos, így enni is alig tudnak. A nőstények medencéje rendkívül szűk, s az újjszülött kölykök feje abnormálisán nagy. Összességében: a ma élő kutyafajták legtöbbje már nem tudna megélni a szabad természetben. Testi erejük, hallásuk, szaglásuk eltompult, alakjuk, szívósságuk elsatnyult. Becsüljük hát meg a tanyákon és a külvárosi házak udvarain hevesen ugató „korcsainkat”. Ők még mindig valóban megbízható és hű társai az embernek. Szász András • A tiszta macskának fényes, ragyogó a szőre. A macska ahhoz, hogy elégedett és boldog legyen, szereteten együttérző figyelmességen kívül nemigen kíván többet a családtagoktól. Köny- nyű az ápolása, mivel a kielégítő tisztálkodásról önmaga gondoskodik. A macskamosdás legfőbb kelléke az érdes nyelv, amellyel a bundáját nyalogatva megszabadul a rátapadt szennyeződésektől. Nagy elmélyülést igénylő tevékenység ez, nem szívesen veszi, ha közben megzavarják. Nem árt, ha tudjuk, hogy a mo- sakodás a macska lelkiállapotát is tükrözi. A macska alapvetően tisztaságszerető állat, nem tűri bundáján, környezetében a kellemetlen szagokat, a szennyeződést. A macska elhanyagolt, piszkos külseje azt is jelentheti, hogy az állat valamilyen lelki bánattól szenved, ezért „topis” külsejével próbálja magára a segítőkész emberek figyelmét felhívni. Éppen így igaz ennek az elenkezője is: az elégedett, boldog macska rendszeresen és kimerítően tisztogatja a bundáját. Hajlékonyságának köszönhetően szinte alig van a cica testének olyan része, amelyet nem ér el mosakodás közben. Recés nyelvével lenyalogatja, majd a szájzugban összegyűlő piszkot mancsai segítségével eltávolítja. Különösen a hosszú szőrű cicánál azonban szükség lehet egy kis gazdi nyújtotta kisegítő fésülésre, ke- félgetésre. Állatkereskedésben vásároljon erre a célra speciális fésűt és kefét, amely nem tépi a bundáját. Ha filcesedést tapasztalunk — ez gyakran előfordul a perzsa fajtájú macskáknál — óvatosan próbáljuk a gubancos részeket kibogozni, ha ez nem lehetséges, kisollóval vágjuk le a szőrt. Fürdetni a macskát nem szükséges, erre kizárólag, csak különleges esetben kerüljön sor. Ha a fürdetés elkerülhetetlen, gondosan szárítsuk meg a macskát, mivel nagyon könnyen megfázhat. A cica gyenge pontja a fülei, melyek könnyen szennyeződnek, és ennek következtében gyulladásba jöhetnek. Jól tesszük, ha naponta átvizsgáljuk a füleket, a tisztításhoz használjunk vattarudacskát. Ha barnás pontocskákat fedezünk fel rajtuk, vigyük a cicát sürgősen állatorvoshoz, ezek ugyanis az állat süketségét is okozó veszélyes macskafülbeteg- ség első tünetei. A lakásban tartott macskánál tipikus jelenség a túl hosszúra nőtt köröm. Ez túl azon, hogy beléjük akadva károsítja a lakás szőnyegeit, bútorhuzatait, de akadályozza a cicát a járásban is. Ezért leghelyesebb, ha állatorvoshoz visszük, aki szakszerűen megszabadítja őt a kellemetlenségtől. Sajnálatos és ostoba az az új divatjelenség, hogy a lakásban tartott macskák karmait műtéti úton eltávolíttatják. Ez az új szokás kimeríti az állatkínzás fogalmát, hiszen a macska ezután a beavatkozás után nem tud helyesen járni. Annak ellenére, hogy szerencsére a macskák általában teljesen egészségesek, magától értetődőnek kell lennie az állatorvos rendszeres felkeresése. Ne csak akkor tegyük ezt, ha az állat megsérül vagy láthatóan beteg, hanem egészséges állapotában is, hiszen a szakember azonnal észreveszi a kezdődő betegség jeleit. A kiképzéshez türelem kell megtanulja a nevét. Ehhez vigyük őt hosszú pórázon sétálni, és miközben a nevén szólítjuk, húzzuk őt magunk felé. Amint az eb mellettünk van, alaposan dicsérjük meg, és ne takarékoskodjunk a simogatással sem. Kiegészíthetjük a jutalmazást valamilyen kutyacsemegével is. Minél nagyobb a jutalom, annál gyorsabban fogja a kutya a kívánt tudnivalókat elsajátítani. Soha ne üssük meg a kutyát — még összetekert újsággal sem. A durvaság és verés nem segít, ellenkezőleg: elvadítja és félőssé teszi az állatot, amely elveszíti bizalmát az emberekben. Tipikus jelenség a veréssel nevelt kutya magatartása: félelemből támad és harap, ráadásul teljesen kiszámíthatalanná válik. Ez az a helytelen magatartás, amelyet csakis a gazda rovására lehet írni, és az ilyen állatot alig, vagy egyáltalán nem lehet visszaszelídíteni. Ä legkisebb termetű kutya is biztonságérzetet nyújt gazdájának. Kiképzésben nem részesült állat is ösztönösen védelmezi gazdáját, a falkavezért és annak házatáját, melyet természetesen saját, a betolakodóktól őrzendő birodalmának tekint. Kísérletekkel bizonyították, hogy még a legkitűnőbb riasztóberendezések mellett is, a betörők ellen a kutya a leghatásosabb védelem. Nagy-nagy türelemre és kitartásra van azonban szükség, míg a szele- burdi kis kamaszból valódi megbízható, hű társ válik. Megérkezett hozzánk az új kis családtag. Van már neki neve és helye, tálja és póráza, de hogyan tovább? Ugyanis mától kezdve megváltozik az életünk. Lehetőleg autóval menjünk a kiskutyáért, és mire hazaértünk, legyen kész a helye, hisz ez a nap amúgy is a nagy megpróbáltatás az életében. Ha lehet, ne tetézzük még mi is. Legjobb, ha a majdani gazdája megy el érte, és az elkövetkező két hetet otthon tölti vele: segítve ezzel a kiskutyának megszokni az új helyét, beilleszkedni az új falkába. Az első napokban sokat legyünk vele, hogy pótoljuk testvéreit s a régi család melegét, de vegyük észre azt is, mikor fárad el, s hagyjuk pihenni. Ha éjjel elkezd sírni, vigasztaljuk meg, ne hagyjuk magára. A gazdi simogatása mindent megold. Fontos megtanulnia, hol van a helye, és ha azt mondjuk: „helyedre!”, neki oda kell mennie. Az első pillanattól kezdve szok- tatnuk kell a szobatisztaságra. Ha látjuk, hogy kis barátunk nagyon nyugtalanul jár-kel és szimatol ösz- sze-vissza, vagy ha evés után 10-15 perc múlva levisszük őt sétálni, számíthatunk rá, hogy jól nevelt kutyus módjára: a dolgát is elvégzi. Hamarabb érünk célhoz, ha füves területre visszük, s így a járda is tiszta marad. Meg kell tanítani arra is, hogy vannak számára tiltott dolgok. Érre a leghatásosabb tiltó szó a „pfujj!” Ezt a leggyorsabban úgy tanulja meg a kiskutya, ha egy pfujj kíséretében jelképesen kissé az orrára koppin- tunk és eltántorítjuk attól a cselekedettől, amit véghez kívánt vinni. Sose engedjük, hogy az utcán hulladékot vagy ételmaradékot a szájába vegyen. Amint meglátjuk, hogy ilyesmire készül, azonnal dorgáljuk meg. Ha mégis sikerült valamit bekapnia, rögtön távolítsuk el a szájából. Hamar rá fog jönni, hogy az utcán nem szabad neki semmit felszednie. Az sem jó, ha a kutyus idegenektől ételt fogad el. Sok Rosszindulatú ember akadhat. Gyakorlással elérhető, hogy kutyánk egyáltalán nem fogad el ételt, sőt támadóan lép fel az őt ennivalóval kínáló idegen• A kutya neveléséhez feltétlenül türelem kell. nel szemben. Szoktassuk hozzá ahhoz is, hogy az elé letett ételt csak a „tied” vezényszóra veszi el. Elég csak annyit tennünk, hogy amikor visszük ételét és ott toporog „pfujj, helyedre!” vezényszóval a helyére küldjük, majd ha már letettük a tálat, megunkhoz hívjuk, s „tied” vezényszóval a tálhoz vezetjük. Meg kell ismertetni vele a pórázt és a nyakörvet is. A nyakörvet otthon felcsatoljuk, és ha egy kis játékkal elvonjuk a kölyök figyelmét: akár néhány óra alatt hozzászokhat viseléséhez, bár azért az első időben néhányszor meg-megvakargatja azt. Később szoktassuk hozzá, hogy a pórázt ne húzza. Egy-egy erőteljes mozdulattal rántsuk vissza lábunk mellé „lábhoz” vezényszó kíséretében. Meg fogja szokni, hogy pórázon a láb mellett kell mennie. Vezényszóra ülni és feküdni is meg kell tanítani. Ültetésnél megtartjuk a kutya mellkasát, és „ülj” vezényszó mellett, a farát lenyomva leültetjük. Fektetésnél a két mellső lábát előre húzzuk, s a farát-hátát lenyomva „feküdj” vezényszó kíséretében lefektetjük. E feladatokat a kölyökkutyának természetesen nem egyszerre és nem egy nap alatt kell elsajátítania. Ezért nem is lehet őt órákon át tartó kiképzésre fogni. Ilyen felkészültséggel bátran mehetünk majd a kutyaiskolába és elkezdhetünk felkészülni az engedelmes- ségi vizsgára. Dér Zoltán Hűséges, de veszélyes társunk, a kutya A fényképről ártatalan, kedves kutya tekint ránk, a kép alatt viszont ott az elrettentő felirat: „Vigyázz, a kutya harap!” Való igaz, hogy az ilyen tábla elgondolkodtatja az illetéktelen behatolókat, s még eldöntheti, megkockáztatja-e testi épségét. Más a helyzet azonban, ha a kerítésen kívül, az utcán vagy barátaink otthonában, vendégként kerülünk a négylábúak közelébe, mert a kutyaharapás kockázata ezekben a helyzetekben sem kevesebb. Az igazat megvallva, sokszor mi magunk vagyunk a kellemetlen élmény okozói, mert nem ismerjük a kutyákat. A buli-terrierek például nem bírják elviselni, ha valaki hátulról közelíti meg őket, pedig egyébként nagyon jóindulatúak és a gyerekeket egyenesen imádják. A kicsinyeknek mindent elnéznek: cibál- hatják a farkukat, a fülüket, nyomorgathatják az orrukat és más „létfontosságú” szerveiket. Másként viszonyulnak viszont fajtársaikhoz: kemények és bosszúállóak. De nemcsak ezek a közismerten „kemény” ebek veszélyesek. A kistermetű kutyák közül óvatosan kell bánni a fox- terrierekkel is, mert a betondzsun- gelben teljesen elvadultak, és a legváratlanabb helyzetben támadnak. A látszatra lusta és ártalmatlan collie hisztis természetű, következésképpen sokszor támad alaptalanul, s ha tekintetbe vesszük apró és sűrű fogazatát, nem igazán kellemes a velük való találkozás. A kedves csau-csau is odakap, ha valaki nem a helyes irányban próbálja simogatni, ugyanis ezt az egzotikus kutyafajtát a szokásostól eltérően nem szőrmentén, hanem ellenkező irányban kell simogatni. Teljesen kiszámíthatatlanok például az óriás snauzerek. Még a legszelídebb állat is hirtelen megvadulhat, és a saját gazdáját is megtámadja. Nem ajánlatos kocogni a bernáthegyiek és kaukázusi juhászkutyák közelében. Első esetben fennáll a K.O. veszélye, és búcsút vehetünk a joggingunktól, a másikról pedig jobb nem is beszélni. Semmi esetre se bizalmaskodjunk még a legkisebb termetű cocker-spánielle! sem, mert ha valami miatt nem nyerte meg a tetszését az ábrázatunk vagy a szemünk színe, veszélyesebb lehet a legfélelmetesebb farkasölőnél is. Ilyenek hát ők, az ember leghűségesebb barátai, de mostanában, amikor az emberek is egyre váratlanabb helyzeteket produkálnak, nem várhatunk „emberibb” magatartást a kutyáktól sem. A macska szeme többet Iát A macska legfontosabb érzékelő szervei a szemek, a fülek és a bajusz. A híres macskaszem még az olyan fokú sötétségen is könnyedén áthatol, amelyben az emberi szem már régen semmit sem lát, ám tökéletes sötétben már a macska szeme sem képes az érzékelésre. Ennek magyarázata, hogy az állat szemfenekén egy olyan fényvisszaverő rendszer működik, amely a legparányibb fényforrást tükörként veri vissza, szinte természetes „lámpaként" szolgál éjszakai vadászunknak. Ez a fényvisszverő réteg természetesen a legteljesebb sötétségben már nem alkalmazható, hiszen nincsen apró fényforrás, amit a csodálatos macskaszem felhasználhatna. A pupilla ellipszisformájú és másodpercek törtrésze alatt reagál a fényviszonyok változására. Nappali fényben, erős napsütésben keskeny csíkká húzódik, míg sötétben a fényképezőgép blendéjéhez hasonlóan kinyílik. A macska látótere, ezzel együtt látóképessége is jóval szélesebb, mint az emberé vagy a kutyáé. Cicagyerekszoba • Ebben a korban a legkedvesebb Legjobb a cicát 10-12 hetes korában beszerezni, mert ebben az életkorban viseli el legkönnyebben a környezetváltozást. A kicsinyek napi 5-6-szor kis mennyiséget kapjanak enni. Az életkor növekedésével az étkezések száma csökken, s a mennyiség lesz több. Az első napon, amint a cicus a házhoz került, azonnal mutassuk meg neki, ha szükséges többször is, a macskatoalett helyét, ahol a dolgát elvégezheti. Lehetőség szerint foglalkozzunk minél többet a cicával. A fiatal állat sokkal gyorsabban és könnyebben tanul, mint a későbbi életkorban, amikor már a szokásai kialakultak és rögződtek. • Ellipszis alakú pupillái rendkívül gyorsan reagálnak a változásokra. Szerkesztette: Szász András .
