Petőfi Népe, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-06 / 233. szám
8 PETŐFI NÉPE 1993. október 6., szerda Az aradi vértanúkra emlékezünk émammmmmnmaaamim PálíAKlOS JÁNOS KNÉZICH KAROLY. MSIWIff BiiWiSSjii BmÖFI) ARISZTID. KISS ERNŐ. AULICH LAJOS. GRÓF VÉC8EY KAROLY. SROP BATTHYÁNY LAJOS. .•.~Tíii»7TCTi~Win1p>tiii» Gáspár András emlékei A mártír főtisztek utolsó percei Az aradi vértanúkra csaknem másfél évszázada emlékszik a nemzet. 1849. október 6-án a szabadságharc tizenhárom főtisztjét lőtték agyon, akasztották fel. Vajon a puszta tényen kívül mit tudunk a mártírokról? Ismerjük-e életük utolsó perceit? Az évek egybemosták személyiségüket, fogalommá váltak, ők az aradi tizenhárom. Korabeli visszaemlékezések, történészek kutatásai nyomán próbálunk közreadni néhány érdekes tényt a kivégzés előtti perceikről és hátramaradt hozzátartozóik sorsáról. Azon a baljós napon, 144 esztendővel ezelőtt láncra verve vezették őket a vesztőhelyre. A kivégzések sorát azokkal kezdték, akiket golyó általi halálra ítéltek. Lázár Vilmos volt a legelső. Élete utolsó perceit egy minorita szerzetessel osztotta meg a börtönben. Dessewffy Arisztid pompás egyenruhában jelent meg a vesztőhelyen. Valószínűleg ifjú feleségére gondolt, akinek október 6-án volt a születésnpja. Szinnyei Merse Emma három hónappal korábban esküdött örök hűséget a tábornoknak. Első felesége öt gyeremeket szült és temetett el, majd a tüdővész őt is elvitte. Második hitvese 1850-ben ki- lopatta a tábornok földi maradványait Aradról. A koporsót, hogy fel ne tűnjön, kettéfűrészelték, és ládákba rejtve Margonyára vitték. Az agnoszkálásnál rémülten sikoltott az özvegy: „Ez nem az én férjem!" - Dessewffy világos haja a földben ugyanis besötétedett. Végül egy hiányzó fogról azonosították a földi maradványokat. Amikor 1856-ban Máriássy János honvéd ezredes kiszabadult, Dessewffynek tett ígéretéhez híven, miszerint gondoskodik az özvegyről, elment Margonyára, és megkérte Emma asszony kezét. Schweidel József halála előtti utolsó napon is Dumas „A három tes- tőr”-ét olvasta. A szintén az aradi várban raboskodó fiának utolsó üzenetként egy feszületet küldött. Kiss Ernő viszont nem engedte meg, hogy kendőt tegyenek arcára, látni akarta hóhérait. A többi kilenc tábornoknak épü- letfa-gerendából állítottak bitót. A siralomházból jól hallották az ácsok kopácsolását. Talán nem is figyeltek rá, levelet írtak. Poeltenberg Ernő feleségétől búcsúzott. Az osztrák állampolgárságú, egykor a császárra felesküdött, majd a magyar szabadságért harcoló tábornoknak nem kellett végignéznie bajtársai kivégzését, korábbi érdemei „elismeréséül” elsőnek akasztották föl. Három árva maradt utána. Török Ignác, a maga 52 évével az idősebb tábornokok közé tartozott. Láhner György pontosan 51 esztendőt élt, születésnapján végezték ki. Knezic Károly a siralomházban fuvolán játszotta Donizetti Lammer- moori Lucia című operájából Edgar búcsúdalát. A bitófához menet híresen szép feleségét és kislányát foglalta imádságba. Nagysándor József szivarozva várta, hogy sorra kerüljön, latinul mondta a kivégzést vezetőnek: Hódié mihi, eras tibi! - Ma nekem, holnap neked! Menyasszonya gyászolta. Leiningen-Westerburg Károly egy levelet küldött feleségének, amelyben megerősítette, hogy Damjanich tábornoknak 1400 forinttal tartozik, s kérte özvegyét, fizesse ki a kártyaadósságot Damja- nichnénak. A főtiszt engedélyt kapott, hogy szólhasson a jelenlévőkhöz: „Életem utolsó pillanatában, közvetlenül azelőtt, hogy az örök bíró elé lépnénk, gyalázatnak tartom, amit ellenem elkövetnek.” A német származású tábornok holttestét egyik rokona Monyoródra vitte, majd Bo- rosjenőre, a templom kriptájába, és csak 1974-ben került vissza Aradra. Aulich Lajos utolsó perceiről, aki egy hónapig hadügyminiszter is volt, semmit nem jegyeztek fel. A tábornok 56 évesen a legidősebb volt. Damjanich János a „vadrác”, ahogy a szerb származású tábornokot katonái hívták, mankóval bicegett a kivégzéshez. Imáját már október 5-ről 6-ra virradóra elmondta: „Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsd az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nekem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni”. Csemovics Emília hatvan évvel élte túl férjét, egy időben egy másik aradi özveggyel, Láhner Györgynével lakott közös lakásban. A két asszony akkoriban elképesztően magas összegért - 100 aranyért - vitethette el a tetemeket Aradról. A két tábornok sírját 125 évig ápolták kegyelettel a mácsai kastély parkjában, földi maradványaikat 1974-ben szállították Aradra. (Lázámé és Damjanichné sírja a Kerepesi temetőben található.) Vécsey Károlyt azért akasztották fel utoljára, mert a császár csapatait ő verte ki az aradi várból. Végig kellett néznie a többiek halálát. Mielőtt a bitófához lépett, kezet csókolt az előtte kivégzett Damjanichnak, akivel a szolnoki csatát követően „egy életre” összeveszett. Holttestét özvegye hántolta el az aradi köztemetőben. Onnan került csaknem húsz évvel ezelőtt az aradi emlékmű alatti kriptába, ahol 11 tábornok pihen együtt. Kiss Ernő Elemérben, Dessewffy Margonyán alussza örök álmát. Batthyány Lajost, az első független magyar kormány elnökét kötél általi halálra ítélték. A 43 esztendős politikus a siralomházban öngyilkos akart lenni. Súlyos sebei miatt a korábban kihirdetett ítéletet megváltoztatva, Pestre szállították és ott lőtték agyon. Holttestét a ferencesek templomának kriptájába vitték, és csak 1870-ben szállították a Kerepesi-te- metőben emelt mauzóleumba. Örökmécsese néhány percre a Parlamenttől hirdeti emlékét. Szabó Margit Gáspár András tábornok a VII. honvéd hadtest volt parancsnoka is hadifogságba esett 1849. augusztus 13-án Világosnál. A hadifoglyok egy részét augusztus 25-én szállították Arad várába. A tábornoki kar ellen koncepciós pert indítottak a rögtönítélő hadbíróságok. Gáspár Andrást — Kecskemét szülöttét — több alakommal is kihallgatták az osztrák hadbírók. Bűnéül rótták fel a lázadásban való részvételét. Csak a kapitányi rendfokozatát ismerték el. Gáspár tábornokot „kegyelemből” tízévi várfogságra ítélték. I. Ferenc József uralkodói kegyelemmel 1850-ben a büntetés hátra levő részét elengedte. A császár figyelembe vette, hogy őt — az 1840-es évek elején — Gáspár huszárkapitány lovagolni tanította. Gáspár András a kiszabadulás után — évek múlva — megemlékezett 1849. október 4-ről, amikor még az ítéleteket nem hirdették ki. Ezeket az „élményeit” egyik barátjának beszélte el, aki feljegyzésekben rögzítette azokat: „Negyedikén este már tudtuk, hogy valami történni fog másnap, mert a fogházhelyiségeink körül nagy járás-kelés volt észlelhető. Este bejött a foglár, akitől kérdezősködtem, hogy mi történik odakint és tőle megtudtam, hogy kutattak társaimnál fegyverek után, nehogy kárt tegyenek magukban holnap. Mikor én mondottam, hogy nálam nincsen fegyver, azt a választ nyertem, hogy nem kapott arra parancsot, hogy engem megkérdezzen, amiből azt következtettem, hogy velem úgy látszik valami más fog történni, mint bajtársaimmal. Meg voltam róla győződve, hogy én kegyelmet, ők öt-tíz évi várfogságot kapnak, amelyik majd megszűnik, mihelyt közbe lép érdekünkben az orosz császár (cár). Erre akkor olyan nagyon számítottunk. Valahányszor alkalmunk volt egymásnak hírt adnunk, Poeltenberg mindig azt üzente, hogy ő beszélt a muszkákkal, nem lesz semmi baj, csak késlekednek" — áll Gáspár András barátjának feljegyzéseiben. Másnap, 1849. október 5-én reggel megtörtént az ítélet kihirdetése. A tizenhárom tábornokot és egy ezerdest kivezették a vár udvarára és ott felolvasták előttük az ítéleteket. Emst Kari törzshadbíró az akkori szokások szerint minden ítélet után egy-egy pálcát tört ketté és az elítélt lába elé dobta. Utoljára Gáspár előtt hirdették ki a 10 évi várfogságot. Gáspárnak azt a kérését, hogy az utolsó napot halálra ítélt tábornok társaival tölthesse, nem engedélyezték. A foglyok teljes nyugalommal fogadták az ítéletet, kivéve Damjani- chot, akiről a vár naplójában az van megírva, hogy „kemény szavakkal méltatlankodott”. A mártírhalált halt hősökre emlékezzünk kegyelettel! Megérdemlik, hogy az utókor tisztelegjen emlékük előtt. Kenyeres Dénes LASSER 8YÖWY. LÁZÁR VILMOS. TÖRÖK I6KA.CZ. 8CHWRIML JÓZSEF
