Petőfi Népe, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-22 / 247. szám
4 1956 SORSFORDÍTÓ NAPJAI 1993. október 22., péntek 1956. OKTÓBER 23. Reménnyel teljes nap volt • Tüntetők menete 1956. október 23-án, délben a Lánchídon. Napirenden az igazságtétel Az Országgyűlés 217 igen szavazattal, 19 tartózkodás mellett elfogadta az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvény módosított szövegét. Mint ismeretes, az Országgyűlés február 16-án fogadta el az azonos című törvény előző változatát. de azt nem hirdették ki. és annak első paragrafusát az Alkotmánybíróság döntésében alkotmány- ellenesnek minősítette. A törvény immár véglegesnek tekinthető szövegéből a teljes első paragrafus kimaradt. s a jogszabály új preambu- lummal egészült ki. Ez utóbbi a következőképpen hangzik: „Az Országgyűlés - az Alkotmánybíróság 1993. október 12-én hozott határozatára figyelemmel - az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról a következő törvényt alkotja:". Az igazságtételről rendelkező törvény kimondja: a háború áldozatainak védelmére, a hadifoglyokkal való bánásmódra valamint a polgári lakosság háború idején való védelmére vonatkozó genfi nemzetközi egyezményekben súlyos jogsértésként meghatározott, az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett bűncselekmények büntethetőségének elévülésére - az ENSZ-közgyűlés által elfogadott, a háborús és emberiség elleni bűntettek elévülésének kizárására vonatkozó nemzetközi egyezmény figyelembevételével - aBtk.-t kell alkalmazni. A törvény szerint szabadság- vesztést kell kiszabni szándékos emberölés, kínzás vagy embertelen bánásmód alkalmazása, hadifoglyoknak vagy védett személyeknek az ellenséges hatalom fegyveres erőiben szolgálatra kényszerítése, túszszedés, valamint vagyontárgyak törvénytelen megsemmisítése miatt. A törvény kimondja, hogy a felsorolt bűncselekmények miatt a nyomozásra kizárólag a Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatal, a bírósági eljárásra kizárólag a Fővárosi Bíróság illetékes. A dokumentum a kihirdetésétől számított nyolcadik napon lép életbe. EGYRE KEVESEBB A KUTATÓK ELŐTT A FEHÉR FOLT • • Összegyűjtötték a vidéki dokumentumokat • Budapesti utcakép 1956. október 30-án. Mostanában egyre többen teszik fel a kérdést: tudunk-e már biztosan minden lényegeset az 1956. október 23-án és az azt követő hetekben történtekről? Megnevezhetők-e a bűnösök? A válasz az Alkotmánybíróság határozatának ismeretében - miszerint az 1956-ban. illetve a megtorlás idején elkövetett háborús bűncselekmények elkövetőit felelősségre vonhatja a bíróság sokak számára napi problémává lett. Litván Györgytől. az 1956-os Intézet tudományos igazgatójától kérdeztük: — Előkerülhetnek-e meg olyan iratok, dokumentumok, amelyek alapvetően megváltoztathatják 1956 megítélését? — Lényeges és sarkalatos kérdéseket érintően ilyen anyagra már nem számítunk. Még jóval a rendszerváltás előtt mintegy 500 interjú készült ebből a témakörből. A budapesti eseményeket a történészek és a közvélemény elég jól ismerte korábban is, viszont kevesebbet tudtunk a vidéki megmozdulásokról, cselekményekről. Mára már sikerült ezeket az anyagokat is - másolatban - ösz- szegyűjteni. A községektől a megye- székhelyekig ismerjük a forradalom alatt és főleg után hozott fegyelmi határozatokat, az állítólagos felelősöket megnevező korabeli dokumentumokat. levéltárakban őrzött anyagokat. Ha nem is teljességében - mert ezt történés/ soha nem jelentheti ki de tanulmányoztuk a külföldön található, onnan származó dokumentumokat is. A Fehér Ház korabeli levelezését éppúgy, mint az orosz elnök által átadott, úgynevezett Jelcin-dossziét. Ez utóbbiból egyértelműen megállapítható, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a forradalom alatt és a megtorlás időszakában meghatározó szerepet játszott.-— Az 1956-os törvény értelmében a „háborús bűncselekmények" elkövetőit vonhatja felelősségre a bíróság. Milyen cselekedetek sorolhatók ebbe a kategóriába? — Ez - úgy érzem - a probléma legérzékenyebb pontja. Voltak háborús helyzetek, amikor tényleges fegyveres harcok folytak, például október 24-én hajnaltól néhány napig, majd november 4-ét követően, főleg az első héten. Ezeket a harci cselekményeket elsősorban a szovjet fegyveresek, katonai és rendészeti osztagok követték el, amelyeknek a tagjait magyar bíróság ma már nemigen vonhatja felelősségre.Ismertek ugyanakkor a magyarok által elkövetett esetek is, például a sortüzek. Ha az ezekért felelősöket sikerül pontosan megnevezni, behatárolni, akkor értelmet nyer a törvény. — Ebben mennyiben tud segíteni a tudomány? — Mi nem a „tetteseket", hanem főleg az áldozatokat kutatjuk. Ezzel együtt elfogadom, hogy amennyiben a felelősségre vonásra jogszerű, alkotmányos lehetőség van, akkor a törvények szerint élni kell a bűnösök megnevezésével, és ha mi ebben segíteni tudunk, meg fogjuk tenni. — Kik lőttek október 25-én a Kossuth téren az épületek tetejéről? Ki a felelős a mosonmagyaróvári sortíizért? — A Parlament előtti vérengzésről csak feltevéseket ismerünk, egyetlen bizonyított adattal sem rendelkezünk. Ismeretes, hogy a korábbi évtizedekben azt állították, hogy a felkelők lőttek. Ez valószínűleg a felelősség elhárítására szolgáló tudatos hazugság volt. Egyesek szerint az AVH, míg mások szerint a partizánszövetség a tettes, sőt némelyek azt feltételezik, hogy a kormányőrség alakulatai lőttek. Ismétlem: biztosat nem tudunk, erre vonatkozó hiteles dokumentumaink nincsenek. A forradalom leverése után az országban több helyen volt véres megtorlás. Salgótarjánban, Egerben, Debrecenben és másutt is voltak áldozatok. Az elkövetők személyét és felelősségét majd a nyomozó hatóságoknak, illetve a bíróságoknak kell megállapítaniuk. Az október 26-i mosonmagyaróvári sortűz felelősét, felelőseit viszont már nagy valószínűséggel ismerjük, a legfontosabb tisztázandó kérdés: valóban adott-e, adtak-e parancsot a sortűzre? — Mit jelenthet a gyakorlatban az 1956-os törvénynek az a kitétele, miszerint elmarasztalhatok mindazok, akik kegvetlenkedtek a hadifoglyokkal? — Nekem mint történésznek, elég képtelennek tűnik, hogy kik voltak hadifoglyok 1956-ban. Bár én magam is megtapasztaltam 1958 és 1962 között a nyomozók és a fegy- őrök finomnak éppen nem mondható magatartását, valójában nem értem a hadifoglyok esetében kikre gondolnak a jogalkotók... — Ismét a törvényre hivatkozva: nem büntethetők - ha az idegen csapatok egyáltalán hívásra jöttek - a szovjet csapatok behívásáért felelős személyek. Mi a véleménye erről a történésznek? — A szovjet csapatok kétszer jöttek be. Először hívták őket. másodszor nem. Egy Csehszlovákiából származó dokumentumból tudjuk: október 23-án éjszaka Hruscsov sürgető telefonhívást kapott Budapestről. Gerő Ernő kért segítséget. A szovjet pártvezetők akkor még nem nagyon akartak beavatkozni a magyarországi eseményekbe, sokkal jobban érdekelte őket, mi történik Lengyelországban. A telefonbeszélgetés Gerő és Hruscsov között lezajlott, néhány nappal később az abban elhangzottakat foglalták írásba és íratták alá Hegedűs Andrással. A volt miniszterelnök az aláírás tényét nem tagadta. A második alkalommal nem várták és nem kérték a szovjet csapatok segítségét. A fegyveres beavatkozásról október 31-én döntött az SZKP Központi Bizottsága. Erről a felső szintű határozatról, annak diplomáciai, katonai következményeiről tájékoztatták a lengyel, a csehszlovák vezetőket és Jugoszlávia elnökét, Titót. Vagyis külföldön hamarabb tudtak a moszkvai katonai beavatkozás tervéről, mint Magyarországon. Szabó Margit Nagy Imre, a demokrata • Nagy Imre miniszterelnök rádióbeszédet mond. Azoknak, akik ma is tisztelettel és megbecsüléssel gondolnak Nagy Imrére, nem könnyű szembenézniük a ténnyel: politikai pályájának túlnyomó részében sztálinista volt. És itt most nem is az a lényeg, hogy — miként a ravasz időzítéssel nyilvánosságra hozott információk sugallják — KGB-ügynök volt-e vagy sem. A lényeg az, hogy hitt a szocializmus szovjet, sztálini modelljében. Egykorú beszédei telve vannak Lenin- és Sztálin-idézetekkel, s ez nem csupán a kor frazeológiájához való kényszerű alkalmazkodás. Nagysága éppen abban áll, hogy szakítani tudott múltjával, képes volt változni és változtatni, vállalva ennek minden (politikai és egzisztenciális) kockázatát. Az Elbától keletre csak a buzgó önéletrajzokban vannak csecsemőkortól mindhalálig demokraták. A világnak ezen a táján demokratává válik, fejlődik, lesz az ember. Nagy Imre egy egész világrend- szernek lett első demokratája, a hatalom birtokában, s szovjet fegyverek árnyékában. De ne vágjunk az események elébe. 1953—54 miniszter- elnöke, bár önmagát jelző nélkül kommunistának tartja, már mint reformkommunista és szocialista tűnik elénk. Reformer és reálpolitikus. Teszi, amit az adott helyzetben tenni lehet. Programot ad, cselekszik. Megáll a reálbérek csökkenése, enyhül a parasztságra nehezedő nyomás, nincs több koncepciós per. feloszlat- ják'az intcmálóíábörókat, amnesztia- ' rendelet lát napvilágot, megkezdődik az ártatlanul elítéltek rehabilitációja. Nagy növelni kívánja a parlament, a tanácsok, szakszervezetek szerepét. Hogy mindez mai ésszel nem tűnik éppen soknak? Az '50-es évek közepén vagyunk, a béketáborban, Nyugatra vasfüggöny. Keletre Szovjetunió. A hatalomból kibuktatva sem hajlandó a kommunista mozgalom ön- bírálat-rituáléjára. írásaiból egy demokratikus és nemzeti út programja körvonalazódik. Ugyanakkor Nagy fegyelmezett és hű párttag marad: az ellenzék élére állni nem hajlandó, reformprogramját az egypártrend- szer és szocializmus keretei között képzeli el. A forradalom Nagy Imréje: aggodalom és tanácstalanság, sodródás és rögtönzés. Két napig: szemben a forradalommal. Nagy Imre dilemmája: lehet-e egyszerre hű párthoz és néphez, olyan helyzetben, amikor a kettő szembenáll egymással. Hazánk történelmében nem először kényszerül forradalmárrá lenni olyan ember, aki személyisége szerint nem forradalmáraikat. Mert azzá lesz: ahogy korábban sztálinistából reformkommunista. most kommunistából demokrata, reformerből forradalmár. A pályaív vége: demokratából vértanú, reálpolitikusból erkölcsi példakép... A forradalom miniszterelnöke is tud időtálló! alkotni: a kötelező beszolgáltatás eltörlése, az életszínvonal kérdésének középpontba állítása tartós vívmány. A legtöbb intézkedés azonban inkább heroikus és morális, semmint realista tett. Nagy alighanem tudta, hogy többpártrendszer és semlegesség akkor és ott olyan álom, melyet Moszkvával szemben nem lehet megvalósítani. A Varsói Szerződésből való kilépés, a teljes sajtószabadság vagy az AVH feloszlatása sem reálpolitika. Nagy — vállalva minden levert magyar forradalom és szabadságharc keserű örökségét — kimondta és megtette azt, amit valakinek ki kellett mondania, meg kellett tennie, vállalva a biztos bukást is. Mindehhez későbbi meg nem alkuvása. bátorsága és — kivégzése adott erkölcsi arany fedezetet. Ujlaky István ’56-os magyarok világtalálkozója Az ’56-os magyarok világtalálkozójának résztvevői az ünnep előestéjén közös nyilatkozatot fogadtak el, melyben határozottan leszögezik: „Követeljük a rendszerváltás maradéktalan végrehajtását, az igazságtételt, a bűnösök méltó megbüntetését, a forradalom hőseinek anyagi és erkölcsi érdembeni rendezését, a teljes erkölcsi és anyagi kárpótlását mindazoknak, akiket a kommunista diktatúra meghurcolt és vagyonától megfosztott.” A zárónyilatkozat aláhúzza, hogy a magyar államiság megőrzése, a valóságos hatalmi rendszerváltás csak a világ magyarságának céltudatos ösz- szefogásával érhető el. A dokumentumban rögzítették azt az elhatározást is, hogy az '56-osok társadalmi mozgalmat indítanak a közélet tisztaságáért. Kezdeményezik a nemzeti alapokon álló új oktatási rendszer kialakítását, „a valós történelemtudaton keresztül egy hiteles, új nemzeti jövőkép megformálását”. 1956. október 27.: a tiszakécskeiek nem felejtik a halálos sortüzet • Valamikor a sírhelyeket is titkolni kellett. Tavaly már méltó módon emlékeztek az 56-os kécskei sortüz áldozataira a katolikus temetőben. Ami 1956. október 27-én történt Tiszakécskén, nem lehet elfelejteni. A budapesti események hírére, néhány napos késéssel, az országzászlónál gyülekeztek a kécskeiek. A békés tüntetés közben repülő érkezett és lőni kezdett a téren álló tömegre. A sortűznek tizenhét ember esett áldozatául, s több mint százan megsebesültek. Az életben maradók, a döbbenetes esemény szemtanúi soha nem feledték ezt a véres napot, még ha nyíltan nem is beszélhettek róla. Ma már egyre többen fel merik idézni a múltat. Ezt teszik a szemtanúk Bubryák István filmjében, melyet holnap mutat be a Magyar Televízió kettes programja Vé(lc)tlen halottak címmel. A vallomásokat könyvben is megörökíti a Tiszakécskei Honismereti Kör. A dokumentumkötet arra a kérdéskörre is kitér, hogy ki vagy kik lőttek október 27-én, ki adta ki a parancsot. s amire a mai napig nincs válasz, ki szólt be Kécskéről Kecskemétre. Az alább közölt két vallomás része a megjelenő könyvnek. Lovas Józsefné visszaemlékezése periig a holnap látható filmben is elhangzik. Lovas Józsefné: Csak annyit tudok, hogy a frontot cn Budapesten vészeltem keresztül es rengeteget éheztem. Tehát mint háromgyerekes anyának első reakcióm az volt, hogy menj el a boltba, hozzál sót, cukrot, lisztet. Tőlem ezzel vált el a férjem. Én tíz évet éltem le vele, soha nem vettem észre, hogy politizált volna. Mondták, hogy fölült a motorra a nemzetiszín zászlóval és bejárta a társközségeket. Bőgőt és Kerekdombot. „Testvéreim, gyertek, eljött a mi időnk!" Én legközelebb csak 12 óra után találkoztam vele, amikor a csöppet (aki esztendős) lefektettem, a másik két kislányomat kézeníogtam: „keressük meg apátokat!" Átkozottak és gonoszak, akik azt mondják, hogy verekedés volt. mert ott a Talpra magyart... szavaltuk. Amikor láttam megbukni a repülőt, akkor azt mondtam neki: — Apukám, nekem ez a repülő nem tetszik. S ez volt az utolsó szava: — Ugyan már, ne lazítsd a tömeget, hát nem tudod, hogy mit élünk át? — Én ekkor megfogtam a 9 és 6 éves kislányom kezét, és szégyelltem még önmagam előtt is, hogy félek. Szép óvatosan kihúzódtam a tömeg szélére, láttam a repülőt megbukni, láttam a tüzet, ahogy kilövellt és akkor megfogtam a két kislányomat és hátat fordítottam az egésznek és őrülten rohantunk a Tiszalaposra, úgy száz méterre. Rettenetes volt a helyzete annak a több száz fős tömegnek. Mellette volt az iskola bezárva, szemben vele a tanácsháza bezárva, bal oldalon lezárva, ott kúsz- lak-mászlak. nem volt hova elbújni. És hazavittem a gyerekeket, lefektettem őket, leengedtem a spalettákat. Zörgetnek, mondják, a férjem megsebesült a lábán, nincs lába. Otthagytam a gyerekeket, és futottam. Előbb azt kérdezte Fazekas nénitől, mit tenne azzal az emberrel, aki ezt csinálta. Én megfognám a kezét és azon az úton végigvezetném, ahol mint nyári zápor után a csatornákban, hömpölygőn a vér, én oda vinném. Lovas Albert: — Azon a napon. Azon a döbbenetes és tragikus napon, október 27-én mi a feleségemmel együtt ebben a lelkes és felszabaduló felvonulásban vettünk részt. Ünnepi és szabad felvonulás volt. Éreztük, hogy talán most megszabadulunk a bilin- csektül, a rabságtul. És itt foglaltunk helyet az országzászló előtt. Lovas Jóska állt előttünk, így három és fél, négy méterre, és ott talpon állva, ugye. hallgattuk az ünnepi beszédet, majd a Himnuszt. Mikor a repülőgép jött Szolnok felől és tüzet nyitott, akkor, ugye. a döbbenetbe és ijedtségbe nem tudtunk mást tenni, néztük, hogy merre szaladjunk. Elszaladtunk a Tóth Dinis-ház felé, akkor ott mégse találtuk magunkat jónak, újra visszajöttünk a piactéren keresztül, de nem jöttünk ki egészen, csak a piactér közepéig, újra ott volt a repülőgép és sorozatot nyitott. És mikor már harmadszor futottunk, odaértünk a Parti-iskolához, s akkor harmadszor tüzelt a gép, már akkor harmadszor fordult meg és utána futottunk be és menekültünk be a Hegedűs Györgyökhöz a lakásukra, ahun már ott voltak sebesültek. Ott volt vérbe fetrengve és kötözték Varga Sanyit, a Varga Pistának az öccsit, és ott volt a gyógyszertárba, akkor ilyen szolgálati kisegítő munkát végző nő, aki szintén halálosan megsebesült, és meg is halt. Borzasztó látvány volt, leírhatatlan! Mert én a feleségemet védtem, hiszen fiatal házas voltam, és mikor beértünk Hegedűsökhöz, a feleségem elesett, a karjaimba borult, és elájult. Azt élesztgettük. Pont akkor szaggatták a lepedőket, a fehér ruhákat, kötözték a sebesülteket, akiket bírtak és az a látvány, ami ott bennünket ért. az egy felejthetetlen és kitörölhetetlen. És kérem szépen, ez egy olyan esemény, egy olyan gyilkos, népellenes esemény, ami fölött nem lehet szemet hunyni! Ezt nem lehet elfelejteni! Ezt nem lehet, hogy majd tegyük félre, nem történt meg! Ez egy megtörtént esemény volt, és akik ezért felelnek, azoknak elő köti állni. Kérem szépen, aki bűnt követ el, bármilyen módon, annak vállalni kell a tettét! Magába köll szállni és bűnbocsánatot köll kérni, meg köll követni az áldozatokat. Nem, a vérengzést nem akarja a nép! Megbocsátást... megbocsájtást. De a bűnnek az elismerését várjuk. Azt várjuk, hogy elismerjék: — Itt vagyok, én követtem el. Igen, végbement az a cselekedet, amit elkövettünk. A magyar nép, a testvér... testvér ellen tette és ezért megkövetjük a magyar nemzetet, a magyar nép fiait, az árvákat, akiket ez a szörnyűség ért. És kérem szépen, akkor lehet megbocsájtás.
