Petőfi Népe, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-21 / 246. szám

1993. október 21., csütörtök MEGYEI KORKÉP Kiegészült a bizottság A legutóbbi testületi ülésen új ta­gokat delegáltak Kiskunfélegyházán a külföldi kapcsolatokat koordináló bizottságba. Kiss Gabriella, a Móra Ferenc Gimnázium tanára és Tóth Gabriella, a művelődési központ dolgozója egészítette ki a képvise­lőkből álló létszámot. Az elnök Bar­ton Andrásné képviselő asszony lett. A választás sikeresnek mondható, hiszen már két ülést is tartott a fel­frissült „külügy”. Felmérték a ren­delkezésre álló anyagi lehetőségeket, s új, friss ötletekkel, javaslatokkal építették tovább a már kialakult kon­cepciókat. A legfontosabbnak az ok­tatási intézmények és a családok, ki­sebb csoportok kapcsolatainak tá­mogatását ítélték, hisz a meglévőek mellé már csak hosszabb folyamat eredményeképpen lehet új partnervá­rosi együttműködést kiépíteni, míg az említettek rugalmasabb, kisebb léptékű, de fontos összefogás része­sei lehetnek. Ezek csíráját képezhetik egy szélesebb kapcsolatrendszer kié­pítésének. A megváltozott összetételű bizott­ság máris kedvezően bírálta el a köz- gazdasági szakközépiskola kérelmét, melyben németországi tanulmányút- jukhoz és diákcseréhez kértek támo­gatást. Kiutazó diákonként a háro­mezer forint így nem a szülők pénz­tárcáját terheli majd. Bodor képviselő javaslatára hama­rosan delegáció utazik az erdélyi Ko- rondra, Félegyháza legújabb partner­településére, hogy felmérjék a do­kumentumok aláírása után kialakult helyzetet, a kölcsönös segítség leg­gyakorlatiasabb lehetőségeit. Re­mélhetőleg ezek a tervek már nem hiúsulnak meg, s ennek a bizottság­nak nem kell lemondanina a követ­kező választásokig. G. O. A törvényi előírás világos: a jára­dékokat a nettó átlagkeresetekkel azonos mértékben kell esztendőről esztendőre emelni. A részleteket, a nyugdíjak karbantartásának hogyan­ját illetően azonban újra és újra fel­lángolnak a viták. A legfőbb prob­léma maga a számítási módszer. El­térőek ugyanis a vélemények arról, hogy az előző évi tényleges vagy az adott esztendőben várható nettó át­lagkereset növekedéséhez igazodva kell emelni a járadékokat. 1991-ben és 1992-ben az állami költségvetés­ben tervezett növekedést vették fi­gyelembe, az idén viszont előre meghatározottan a 14 százalékos emelést tartalmazta a tb.-költségve- tés. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság elkészíttette szakértő­ivel a nyugdíjemelés módosításának szakmai javaslatát, amelyet hamaro­san megvitat az önkormányzat, s al­kalmas időben, formában a parla­ment elé terjeszt. A társadalombizto­sítási szakértők - a nyugdíjas érdek- képviseletek álláspontjával egyezően - úgy vélik, hogy a jelenlegi kétszeri kötelező emelés „hátulütője”, hogy időpontja ugyan biztos, de hatálya nem. A jogszabály csupán márciust és szeptembert említi, de nyitott kér­dés, hogy visszamenőleg az esz­tendő, illetve a félév első napjától ér- vényes-e az emelés. Kétszer két hó­napot -januárt és februárt, illetve jú­liust és augusztust - le lehet „nyelni”. (A legutóbbi, 4 százalékos emelés is csak szeptembertől érvé­nyes.) A többféle értelmezés okán a szakértők szerint helyesebb a nettó átlagkeresetek tényleges évi növeke­déséhez igazodó, az előző évi adato­kat figyelembe vevő, úgynevezett követő rendszerű, évente egyszeri korrekcióval végrehajtott emelés. A számítások hitelessége miatt a • Vajon mennyit hoz legközelebb a postás? (Galambos Sándor felvétele) „nyugdíjas esztendő” júliusban kez­dődne és a következő év júniusáig tartana. A szakemberek véleménye egybecseng abban is, hogy egyértel­műen szükséges megfogalmazni: kikre is vonatkozik az emelés és mi­lyen mértékben. (Az 1993. január 1. után nyugdíjba vonultak körében sok félreértésre adott okot a tény, hogy kimaradtak az idei emelésekből.) A jogosultak körének pontos meghatá­rozásával mindenki előre kiszámít­hatná, hogy mennyivel emelkedik a járadéka. Állandó vitatéma a vi­szonylag kiugróan magas (30 000 fo­rint körüli) nyugdíjak esetében a „plafon” alkalmazása, tehát az, hogy e járadékokat csak bizonyos összeg­határig emelik, s így a növekedés aránya az átlag alatt marad. A szak­emberek következtetése: ez ugyan formálisan méltánytalan, de az eme­lések minimum és maximum határait egyelőre, a társadalmi szolidaritás elve alapján fenn kell tartani. Szabó Margit TÖBBFÉLE ÉRTELMEZÉS A JÁRADÉKOK KISZÁMÍTÁSÁNÁL Évente változnak majd a nyugdíjak? EGY ÚJ BANK ÚJ HITELEKET KÍNÁL? Segítség a vállalkozóknak Vajon most, hogy az Alkotmány- bíróság kinyilvánította: a háborús bűnök nem évülnek el, szembesülhe- tünk-e végérvényesen dicső ezrede­sünk — Dudás István — vallomásá­nak felülvizsgálatával? Mert, ugye, időközben az is tisztázódott, hogy '56-ban háború volt Magyarorszá­gon, egy hadüzenet nélküli háború, amit egy negyven évig tartó orosz el­nyomás követett. Nemzeti ünnepünk előtti hetekben egyre többet foglalkozik a kommu­nikáció 1956 szégyenletes „hősei­vel”, a több száz polgár halálát okozó sortüzek elrendelőivei, a diktatúra kiszolgálóival. Fellapoztam az 1989-es Halasi Tükör azon számait, amelyekben Dudás elvtárs próbálja menteni a mundér — és ezzel egy időben saját — becsületét is. Itt talál­tam egy nyílt levelet a Győri Katonai Ügyészséghez címezve, amit annak idején az MDF helyi szervezete jegyzett. Ebből kitűnik, hogy a poli­tikai tömörülés már akkoron kérte az ügyészséget, vizsgálják meg Dudás felelősségét és azt hozzák nyilvános­ságra. A négy és fél év alatt nem történt A kecskeméti villanegyedben be­surranó tolvajok után nyomozó de­tektívek kérték néhány évtizede a napközben otthon tartózkodó nagy­mamát: jelentse, ha gyanús idegent lát a szomszédban. Már másnap csör- rent a kapitányságon a telefon, s egy jól öltözött, ideges férfit és egy csi­nos, hasonlóan zavart hölgyet vezet­tek ki az épületből a nyomozók, akik saját szemükkel látták, hogy a látoga­tók a lakás értékeinek szemrevétele­zése helyett egészen mással voltak elfoglalva. Kínosabban is végződhe­tett volna a pásztoróra, ha mindkettő­jük főnöke, véletlenül arra vetődve, nem igazolja az elvtársilag kölcsön­zött lakásban személyi igazolvány nélkül randevúzókat. Nem csinált ügyet a légyottból, mert beosztottjai igen aktívak voltak a hivatali párta- lapszervezetben és olykor maga is kért és kapott kulcsot. Akkor szigorkodtak nőügy miatt, ha egyébként is meg akartak szaba­dulni a rajtacsípett elvtársaktól. Ilyenkor kinondottan jól jött a bot­rány, hiszen szakmai alkalmatlanság, lustaság miatt nem illett senkit sem elküldeni. Sokszoros kockázatot vál­lalt az a főnökei által okkal vagy in­dokolatlanul nemszeretem férfi vagy nő, aki megsértette az úgymond szo­cialista erkölcsöt. Aligha kezdett volna gépírónőjével az egyik városi tanács vezető poszt­semmi, még csak választ sem kaptak levelükre. Vajon az ügyészek is fe­lelősek azért, hogy az eltelt idő alatt ad acta tették az ügyet? Közben a mosonmagyaróvári ele­settek két ízben is ellátogattak Kis­kunhalasra— jelezve: van némi kö­vetelésük a sortűzzel kapcsolatosan. Az igazságtételben városunk poten­ciálisan érdekelt. Végre tisztázódik, milyen szerepet vállalt 105 ember halálában Dudás István, akit Halasra jövetele után megkülönböztetett tisz­telet övezett és veretes ordók kísér­ték fényes karrierjét. Egy tétel lesz az igazságtételből. Ami ide, szűk pátriánkra is vonatko­zik, hogy béke legyen végre és a bű­nösök elnyerjék méltó jutalmukat. Mindörökre... ' A fenti írást a Halasi Tükör októ­ber 20-i számából tallóztuk. A cikk aktualitását az adja, hogy az 1956-os mosonmagyaróvári sortűz ügyében a katonai főügyész a nyomozás megta­gadásáról korábban hozott határoza­tokat hatályon kívül helyezte. Ezen­kívül intézkedett az üggyel kapcsola­tos nyomozás elrendeléséről. járói a kis létszámú megyei osztály főnökévé lefokozott középkorú funkcionárius, ha sejti: az ifjú hölgy naprakész, a helyet, az időpontot és a férfiúi teljesítményt minősítő naplót vezet. Előbb-utóbb illetéktelen ke­zekbe kerül az effajta iromány. Ese­tünkben egy barátnői bizalommal visszaélt munkatárs révén. Mondani sem kell, hogy a feljegyzésekben szereplők közül csak az említett osz­tályvezetőt rúgták ki, mivel korábban sok borsot tört az ítélkezők orra alá. Mennie kellett természetesen az él­ményeit megörökítő hölgynek is, mert jó elvtársakat is kellemetlen helyzetbe hozott. (A férfiú legna­gyobb, számtalan csinibabás minisz­tériumunk személyzeti főosztályve­zetője lett...) Erről a botrányról éppen úgy nem írhatott a Petőfi Népe, mint a Duna menti városka Casanovájáról, bár a helyileg illetékes pártbizottság is sürgette a nyilvános leleplezést. A szokásosan áthelyezéssel záruló fe­gyelmit is csak akkor indították meg, amikor a Nagyon Nagy Patrónust (rokon? barát?) nyugdíjba parancsol­ták. Hiába suttogták évekig, hogy a járási főnök jó népi demokrata mód­jára tanyai, városi, falusi lányokkal, asszonyokkal egyaránt szívesen léte­sít közelebbi kapcsolatot. A megszé­dült vagy megfélemlített fehémépek számíthattak hálájára. Új időszámítás kezdődött a Füg­getlen Magyar Kereskedelmi és Iparkamara életében. A tisztújítás után létrejött kamara már nem a régi - tagjai közül alig tízen maradtak. Csatlakoztak viszont szép számmal újak, tagságuk létszáma ma már meghaladja a százhatvanat. Naponta öt-tíz belépőt regisztrálnak. Fehér­vári Tibor főtitkár bizakodó, azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a létszámuk év végére eléri az ezret. A kamara vállalatokat és egyéni vállalkozókat egyaránt képvisel. Egyelőre a budapestiek vannak túl­súlyban, de arra törekszenek, hogy a jövőben a vidéki vállalkozások is megfelelő teret kapjanak. Már meg­kezdték a regipnális szervezeteik kia­lakítását, Észak-Magyarországon Kazincbarcikán, az Alföld térségé­ben pedig Cegléden nyitottak irodát. - Számíthatnak-e a kamara segítsé­gére például a vidéki mezőgazdasági vállalkozók? — Nem teszünk különbséget a vál­lalkozók között - mondja a főtitkár. A tőkehiány gondja ma éppúgy sújtja a kisiparosokat, mint a mezőgazda- sági vállalkozót. Ha sikerül bármit is lépnünk a vállalkozások feltételrend­Ostoba és igazságtalan lennék, ha kizárólag pártállami tévelygésekként idézném az efféle, sokakat megbot­ránkoztató szexuális kapcsolatokat. Az elmúlt évtizedek torzulásait, ál­nokságait felidéző sorozatomban mégis indokoltnak érzem hajdani fő­nökök szexuális félrelépéseinek föl- elevenítését. Két okból. Az egykori bankigazgató saját zsebéből hono­rálta a szerelmi szolgáltatásokat, míg... Ki nem hallott a kétkulcsos la­káskiutalási ajánlatokról? Általános iskolai tanár képesítéssel is felsőfokú tanintézetben taníthatott az a hölgy, aki jól tudta, hogy kit kell megkör­nyékeznie... Soroljam a példákat? Az emberről mint biológiai lény­ről szívesen megfeledkező marxista gyakorlat képmutatóan legfeljebb szükséges rossznak tekintette a sze­retett lény teljes meghódítására ösz­tönző vágyat. A szocialista realista színművekben ezért beszélgetett holdvilágos nyáréjszakán az ifjú traktoros és tarktoroslány a legújabb szovjet betakarítási módszerekről. Tanulmányozták talán Molnár Zol­tán 1953-ban kiadott kötetében ol­vasható Félegyházi Képek-ben az elvtársi figyelmeztetést? „Meg lehet keresni az ellenség kezét a meztelen női lábakon", amelyek éppen olyan veszedelmes imperialista fegyverek, mint a pálinka, a kártya és a bürokrá­cia... Heltai Nándor szerének javításában, akkor a mező- gazdasági vállalkozók helyzete is kedvezővé válik. Szeretnénk segíteni nemcsak őket, hanem általában a mézőgazdaságot. Beleértve a szövet­kezeti mozgalmat is, attól függetle­nül, hogy ők önálló érdekképvisele­tekkel rendelkeznek. Olyan átmeneti időszakban élünk, amikor a mező- gazdaságban az egyik legjobb üzleti lehetőséget az új típusú szövetkeze­tek működtetése kínálja, mert támo­gatásunkkal az egyéni vállalkozók is megerősödhetnek. Segítünk a termé­kek piaci elhelyezésében, s a külföldi piacok felkutatásában is.- Újfajta, kedvezőbb hitelkonst­rukciót ígérnek...- Az egyik külföldi bank - a neve egyelőre maradjon titokban - a na­pokban kezdte meg hivatalos műkö­dését Magyarországon. Az általuk ígért új hitelkonstrukció kidolgozása már folyamatban van, a pénz rendel­kezésre áll. A bank elsősorban a kis- és középvállalkozások támogatását célozza meg középlejáratú, legfel­jebb 10 éves hitelekkel. ígérik, hogy a kamara tagjai részére külön feltéte­lekkel, kedvezményes hitelcsomagot alakítanak ki. újvári Hamisított ezerkoronás? Különféle találgatások terjedtek el azzal kapcsolatosan, hogy Szlováki­ában hétfőn váratlanul bejelentették: bevonják az ezerkoronás címletű bankjegyeket, s ebből eredően rövid ideig zavarok várhatók az ezresek hí­ján bonyolított készpénzforgalom­ban. Valószínűsíthető, hogy „tökéle­tes hamisítványok” kerültek forga­lomba. A Smena című szlovák napi­lap szerint az intézkedést nem is a hamis ezresek gyakori felbukkanása tette szükségessé, hanem az, hogy „valódi bélyegzővel ellátott valódi pénzek vannak forgalomban, ám ezeket nem a Szlovák Nemzeti Bank bocsátotta ki”. A keddi szlovák lapok szerint „az inkriminált bankjegyek pontosan azonosak az eredetiekkel, bírnak az összes hamisítást gátló védjeggyel” - mégsem igaziak. Több lap azt valószínűsíti, hogy az ezresek külföldről származnak. A „külföl­döt" azonban nem nevezik néven. Szlovákiában a hétfői bejelentés után kitört a pénzváltási láz. Min­denki szabadulni akar a legnagyobb címletű pénztől. A legtöbb próbálko­zás azonban ennek ellenére is hiába­való, noha mindenhol kötelesek el­fogadni az ezrest: az üzletekben egy­szerűen nem tudnak visszaadni. A zsemlyét, a kiflit és a gyufát Szlová­kiában kedden szinte mindenki ez­ressel akarta kifizetni... KÖZELMÚLTUNK TITKAI Azok a bizonyos elvtársi nőügyek A takarékszövetkezetekről Az Állami Bankfelügyeletnél nemrégiben zárult le a magyar bank- rendszer átfogó vizsgálata. Megálla­pították, hogy a vidék meghatározó pénzintézete továbbra is a takarék- szövetkezet, amelyből tavaly 257 működött az országban. Nőtt a kereslet a hosszú lejáratú hi­telek iránt, a rövid lejáratú hitelek aránya ugyanakkor 53,3 százalékról 35,5 százalékra csökkent. A takarék- szövetkezetek követelései ezzel pár­huzamosan ugrásszerűen megnőttek. A kétes és rossz kintlevőségük 1992-ben már csaknem 6 milliárd fo­rintra rúgott. A visszafizetett hitelek végösszege majdnem 98 milliárd fo­rintot ért el. A hitelkonszolidációba az év végéig 112 takarékszövetkezet 2,9 milliárd forinttal jelentkezett be. Ebből 2,3 milliárd forintot beépítet­tek a konszolidációs keretbe. A lakossági takarékbetét-állomány nőtt, a pénzintézeti betétek 60 száza­lékát az OTP őrzi. A megtakarítási szokások azonban változtak. Az el­múlt négy évben csökkent az egy éven túli lekötésű betétek száma, s nőtt az éven belüli lekötésűeké. En­nek az arányváltozásnak az egyik oka, hogy hosszú lejáratú betétköny­vek helyett az emberek állampapí­rokba és banki értékpapírokba fekte­tik a pénzüket. A másik ok aligha­nem a bankok iránti bizalmatlanság, amelyben nagy szerepe van az Ybl Bank tavalyi botrányának is. A takarékszövetkezetek eredmé­nyessége összességében az előző há­rom évhez képest romlott. Megtört a kezdeti lendület: míg 1989-ben 328 millió, 1990-ben 813 millió, 1991-ben 1 milliárd 309 millió fo­rinttal zárták az évet, addig 1992-ben csak 1 milliárd 70 millió forint került a mérlegbe. A vállalkozási eredmény az előző évinek a 87 százalékára esett vissza, ami a pénzintézetek adóbefizetéseinek csökkenését is eredményezte. A bankfelügyelet ada­tai szerint, a takarékszövetkezetek ál­tal a tagoknak kifizetett osztalék mértéke az 1991. évinek mindössze a 40 százaléka volt. FEB Módosítják a törvényt? Az elmúlt hónapokban többféle el­képzelés látott napvilágot a szövetke­zeti törvény módosítását illetően. Az egyik álláspont szerint nem szabad megengedni a további leválásokat, mert azok veszélyeztetnék a szövet­kezetek folyamatos működését. Má­sok szerint viszont lehetővé kellene tenni mindenki számára a távozást. Zsíros Géza szerint a kilépő tagok és örökösei kérhetnék természetben is a vagyonból őket megillető üzlet­részt, de ezzel nem ért egyet a mező- gazdasági bizottság. Az ő álláspont­juk az, hogy a már átalakult szövetke­zetből csak önálló szövetkezet, vagy társaság alapításának szándékával le­hessen leválni legfeljebb a vagyon 10 százaléka, de maximum 10 millió fo­rint mértékéig. Az ellenzék csak abban az esetben hajlandó támogatni a szövetkezeti törvény módosítását, ha az nem ve­szélyezteti tovább a már megalakult szövetkezetek működőképességét és csak életképes egységek kiválását il­letve fennmaradását engedi. A szaktárca véleménye szerint. akik meg akarják tartani az adott nagyüzemi szervezeti formát, azok a maguk választása szerint gazdálkod­janak, de a távozni szándékozók szá­mára is meg kell adni a kilépés jogát. A konnányzati elképzelések között a leválás helyett a szétválás könnyítése és a szövetkezeti törvény ésszerűsíté­sét jelentő több technikai módosítás szerepel. így például a kormány sze­rint változtatni kellene az alapszabá­lyok tartalmán, a közgyűlések hatás­körén, a kívülállók szavazati jogán. Másként kellene szabályozni a hatá­rozatképességre, a szolidaritási alap működésére, a tisztségviselők össze­férhetetlenségére, a szövetkezeti gazdálkodásra és az adózott ered­mény elosztására vonatkozó előírá­sokat. A szétválás ügyében a tagok egyszerű szavazattöbbsége is ele­gendő lenne. így lehetővé válna ki­sebb méretű szövetkezetek kialaku­lása és akár egy öttagú csoport kivá­lása is. A szétválás vagyonmegosz­tási szabályait a tagok egyszerű szó­többségén alapuló, esetleg a vágyon- arányos szavazathoz kötnék. • A kiskunfélegyházi Zöldmező Szövetkezet tagsága a bíróságon tá­madta meg a közös vagyon felosztására vonatkozó korábbi határozatát. A Kecskeméti Konzervgyár új arculata A Kecskeméti Konzervgyár Rt. a Heinz és Hillsdown Holdingok kö­zös vállalata vevőankétot rendezett legfontosabb partnerei számára. Az ipar és a kereskedelem átalaku­lásával megváltoznak a partneri kapcsolatok is. Korábban a termelő és fogyasztó között az elosztás szerepe jutott, az ország 12 FÜ- SZÉRT-jére. Új kereskedelmi for­mák jelentek meg Magyarorszá­gon, s a gyártók is egyre jobban igyekeznek a vevőik kedvében járni. Szerdán, a Kecskeméti Kon­zervgyár Rt. vezetői, területi érté­kesítési képviselői kellemes prog­ramokkal kibővített szakmai napot tartottak az új Tanyacsárdában. Az ország minden részéről meghívott — csaknem kettőszáz érdeklődőt — nagykereskedők, kiskereske­dők, szövetkezeti egységek és áruházi láncok, hálózatok repre­zentánsait az rt. elnök-vezérigaz­gatója Csongovai Tamás üdvözölte és tájékoztatta, majd a szakigazga­tók dr. Seres Tibor kereskedelmi és marketing-igazgató, valamint Daragó Dénes termelési igazgató beszélt a tervekről. Az rt. árbevéte­lének egyharmados belföldi érté­kesítési arányát növelni akarja, ehhez a kereskedők tanácsait is fel fogják használni. A nagy múltú gyár legismertebb terméke a bébi­étel és -ital, melyet a bébidesszert­tel kívánnak megkoronázni. Széles befőtt- és dzsemválasztékukat light változattal bővítik a Heinz táplálko­zási program keretében. A sikeres gyümölcsleveket ezután 100%-os gyümölcstartalommal is gyártják. A vitaindító kérdések sikerét bi­zonyította, hogy mind a csomago­lással, mind az árak rugalmassá té­telével kapcsolatban együttgondol­kodásra van szükség. Megoszlot­tak a vélemények az üveg, a mű­anyag és a Tetrapack alkalmazá­sáról. Legtöbben a bébiételek vá­lasztékát bírálták, volt aki keve- selte, volt aki sokallotta a félszázas kínálatot. A jelenlévők megismerkedhettek az rt. új arculatával, ennek része­ként a gyár új emblémájával is. A termékek belső és külső megúju­lása mellé a következő évre datált markánsabb marketingmunka több reklámot is ígér. Kép és szöveg: Méhesi Éva TALLÓZÓ Egy tétel az igazságból...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom