Petőfi Népe, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-02 / 230. szám
4 MEGYEI KORKÉP 1993. október 2., szombat A lázadók közé sorolom magam Beszélgetés Szörényi Leventével Nemzedékünkből ki ne ismerné az Amikor én még kis srác voltam című slágert? Rajongtunk az Illés-zenekarért, s amikor Szörényi — hosszú hajával is kifejezve lázadását — megszólalt a színpadon, nem is gondoltuk: mennyi változást hoznak az elkövetkező évtizedek, milyen furcsa és bonyolult utat járnak be az Illés-zenekar tagjai és mi is. Hogyan vezetett az út a beat-korszakból az István, a királyon át az Atilla rockoperáig? Milyen élmények, megrázkódtatások, társadalmi átalakulások formálták a zenészt és a magánembert? A kis srácból hogyan vált érett művész, megmaradt-e lázadónak Szörényi Levente? Erről beszélgettünk a Lakiteleki Népfőiskolán, ahol Koltay Gáborral és Varga Miklóssal együtt előadást tartott az Atilla rockoperáról. • Pólyák Ferenc fafaragó a készülő műről beszél Varga Miklósnak, Szörényi Leventének és Koltay Gábornak a népfőiskola udvarán. Nemzetiségi nap Vaskúton Erre a pályára kellett lépnem —Az utat, mely az Atillához vezetett, talán a gyermekkor is meghatározta. Beszélne erről? — Ausztriában születtem, nem messze Linztől. Anyám erős akaratának köszönhető, hogy visszajöttünk Magyarországra. Azt mondta, a két gyerek, Szabolcs és Levente Magyarországon nőjön fel, s benyomásaikat itt szerezzék. Milyen igaza volt! Sokan tették már fel a kérdést: miből alakul ki az ember magyarsága. Nehéz erre válaszolni, hiszen mindabból a benyomásokból, melyek érik őt. A mi családunkban például a gyerekek számára nem volt politizálás. Mégis értek bennünket ilyen hatások. Nagyon pontosan megmaradt bennem a következő jelenet. Volt egy történelem tanárunk, aki az egyik órán a tanácsköztársaságról beszélt. Mi nem figyeltünk, mint ahogy általában a gyerekek nem figyelnek az órán. A tanár egyszercsak rácsapott az asztalra, hóna alá vágta a naplót, és kiment az osztályból, bevágva maga mögött az ajtót. Aztán visszajött és ennyit mondott: én ezt a sok hazugságot nem tanítom. — Hogyan lett zenész? — Sebészorvos szerettem volna lenni, de nem jól alakultak a tanulmányi eredményeim. De ha jó tanuló lettem volna, akkor sem mehetek egyetemre. Nem voltam ugyanis olyan — akkor ezt így mondták — elem, akivel szóba álltak volna. Sorsszerűség az életemben ez is, s én elfogadom a sorsz- szerűségeket. Erre a pályára kellett lépnem, itt kellett azokat a gondolatokat kifejtenem, amit ki kell mondanom. — Az István, a király után miért éppen Atillára esett a választás? — Még 1971 táján történt. A Jézus Krisztus szupersztár berob- banása, mely magába integrált mindenfajta művészetet, elgondolkodtatott bennünket. Hogyan lehetne a klasszikus muzsikát a rockzenével házasítani? Már ekkor felvetődött Atilla kora, de hamar rájöttünk: rendkívül keveset tudunk egy ilyen mű megalkotásához szakmailag és történelmileg is. Előtanulmánynak volt tekinthető a Kőmíves Kelemen, melyet a Pesti Színházban játszottak. Ez annak a próbája volt, hogy létre tudunk-e hozni a mi művészetünkkel dramaturgiai helyzetet. Aztán jött Ne- meskürty István szerződésajánlata. Arra kért bennünket, készítsünk egy filmet. Soha nem felejtem el: ültünk Nemeskürty íróasztala előtt, s elmondtuk az István királyról az elképzelésünket. Végül Nemeskürty ezt válaszolta: Szent István dalra fakad? Ez akkora képtelenség, hogy ez csak jó lehet. így kezdődött. Aztán 1983-ban láthatta a közönség az István, a királyt, amelyre döbbenetesen reagált. Mi nem akartunk igazságot tenni, mi azt kerestük ebben a témában, s itt kapcsolódik az Atillához, lehet-e úgy élni egy országban, hogy elvetéljük a múltat, rákényszerülünk egy új helyzet elfogadására, mégpedig úgy, hogy el vannak vágva a gyökerek. Ezt a kérdést kutatjuk az Atillában is. Az Atilla szomorú darab — Ez utóbbi mégis más, mint az István király. — Sokkal bonyolultabb, nagyobb horderejű Európa-viszonylatban is. Sokkal differenciáltabb politikai rálátást igényel. Nem tartom köny- nyen fogyaszthatónak, szakmailag és művészetileg is más szint. Ennek ellenére szeretném, ha a nagy- közönség és a szakma is magáévá tenné. — Némi különbség van a társadalmi környezet között is. Az István király bemutatását óriási lelkesedéssel fogadta a közönség. Az Atilla fogadtatása nem ilyen egyértelmű, de hisz’ változott a világ. — Kétségtelen, sok minden másra figyelünk, és úgy tűnik, hogy sikerült az elmúlt tíz évben eljutni odáig, hogy egy csomó ember van, akiknek egy része úgynevezett vélt szabadságot kóstolgat, annak minden primér élményével együtt, a másik része pedig azon bosszankodik, és nyilván jogosan, hogy rosszabbul mennek a dolgai, mint korábban. Nagyjából ez a két vonulat látható, a harmadikról nem is igazán beszélek, mert az egy megveszekedett réteg, amelynek csak egyetlen vágya van, s egy dolog bosszantja, hogy nincs akkora befolyása a hatalomra, mint amilyen volt. De erről nem szívesen beszélek. Bár nem elhanyagolható az ő hangulatkeltő működésük. Nyilván, egy ilyen helyzetben nem olyan egyértelmű felmutatni egy modellt, mint tíz évvel ezelőtt. Akkor mindenki tudta, hogy mit nem akar. Az egyértelmű helyzet volt, bár az Istvánt is sokféleképpen magyarázták és magyarázzák a mai napig is. Számomra például teljesen meglepő volt az, amikor olyan emberek, akikről tudtam, hogy ’83-ban Koppányi választották a darabból eszményképükké, mert akarták a változást és az idegenektől való megszabadulást, már amennyiben ráhúzható ez az István király-műre, azok menet közben gyorsan átalakultak Szent István- hívővé, aztán megint visszaalakultak Koppánnyá, amikor úgy hozta a sors, a szél, s most ők a leg- megveszekedettebb István-hívők, vagy már azok sem. Tehát ennek a darabnak sem volt olyan egyértelmű a megítélése, annak ellenére, hogy sokkal kommerszebb megközelítésű mű volt. • Szörényi Levente: Elfogadom a sorsszerűségeket. — Az István királyban valaki vagy Istvánt, vagy Koppányi választotta. S az Atillában? — Abban az a nehezebb, hogy akinek nagyon viszket azonosulni Atillával bármilyen formában is, azonosulnia kell bármelyik más szereplővel a darabban. Ez ugyan nem lehetetlen, de ahogy észreve- szem, nagyon kevesen szeretnének azonosulni mondjuk egy összeesküvővel, vagy akárki mással. De lehet azonosulni a germán szereplővel, aki nagyon sok igazságot mond ki még az ő vehemenciája ellenére is. Csak oda kell figyelni. Akkor ott van Nemere, a másik póluson, aki mindig a tisztességes hagyományokból indul ki. Lehet vele is azonosulni, de lehet valamelyik női szereplővel is. S mindezt azért mondtam el, hogy érzékeltessem: sokkal bonyolultabb összetevőjű mű. Nekem az az érzésem, ha valakit valamilyen ponton megfogott ez a történet, akkor foglalkozzon vele, olvassa el a szövegkönyvet, hallgatgassa közben a zenét, s nagyon sok érdekességre, összefüggésre fog lelni benne, akár mai politikai mondanivaló tekintetében is. Ugyanakkor pedig, ha már ezen is túl van, akkor egyszerűen olyan ajtó tárul fel előtte, amelyiken keresztül megjelenik a magyar mítosz világa, a magyar őshiedelem, a magyar ősvallásnak egy biztos útja, egy biztos iránya. Innentől aztán elindulhat a fantázia, mint ahogy a mesében, s végülis a darabnak nem titkolt célja az is, hogy a lelkeket javítsa. Erre igazán szüksége van a magyar társadalomnak. — Ön, a Lakiteleki Népfőiskolán tartott előadásában azt mondta: az István királynak tartalmas sikere volt. Sikeres mű az Atilla is? — Szerintem kétféle siker van. A tartalmas és az amerikai sikertípus. Az utóbbi felszínes és hangos. Azt lehet mondani, az Atillának tartalmas sikere van. A magam életéből nem tudok felhozni erre példát, de ismerve a margitszigeti szabadtéri színpad 55 éves történetét, nem volt még arra példa, hogy új bemutatóból, tehát ismeretlen darabból 16 teltházas előadást csi- nájanak, s minden előadás után egyértelműen felcsattanó taps kísérje a mű végét, a szereplők megjelenését. Nem szívesen mennék bele ilyen mérlegelésbe, hogy mekkora a nagy és mekkora a kis siker, nekem elég, hogy tizenhat- szőr megnézte ezt az egyébként nem könnyű darabot a nagyérdemű közönség. Persze, én is hallottam már ordító, kiabáló sikert, de az Atilla másról szól. Az Atilla valójában szomorú darab. Nem járok vakon az országban —A hatvanas évek Szörényije lázadásáról volt ismert. Most lázad-e Szörényi Levente, s lázadónak tekinthető-e az Atilla rockopera? — Hogyne. A lázadás megmaradt, amennyiben valódi lázadó volt az illető, és még nem következett be az életében az, amit vár, amit logikusnak tart, hogy bekövetkezzen. Én magam ezek közé a lázadók közé sorolom. Ötven felé járva változik a lázadásnak a minősége, s mint ahogy végül is az Atilláról is így beszélünk, tulajdonképpen a finom részletekben próbálja az ember elrejteni a gondolatait s a maga lázadását. Igen, lázadás az Atilla, de nagyon nem szeretném, s óvakodom attól, hogy magyarázzam a darabot, s egyáltalán megmagyarázzam bárkinek is, miről szól. De ha valaki figyelmesen végighallgatja, áttanulmányozza a szövegkönyvet, észreveszi, nem hétköznapi lázadás ez a darab. Sokkal nagyobb horderejű dolgokat húz maga után. Egy dolgot megkockáztatok. Az önmagában véve lázadás értékű, és az ellen való lázadás, hogy valakik olyan mértékben előítéletekkel viseltetnek csak például Atilla személye és pályafutása irányában, hogy a protokolláris meghívásunkra már eleve el sem jönnek. — Gyakori magatartás ez manapság. Más véleményének el nem fogadása, kizárása. — Az Atillával éppen ilyen jelenségek ellen lázadok, s remélem, hogy nemcsak lázadok, hanem a dolog megoldást is nyer. Hadd mondjak erre egy példát. Volt olyan néző, aki az előadás után találkozott valamilyen más helyzetben a rendezővel, és kikérte magának, hogy a darabban olyan elhangozhat Atilla szájából, hogy Lőjétek a Dunába! Én az ilyen gondolkodásmenet, az ilyen jelenségek ellen lázadok. Atilla nem mond ilyet. Ha valaki nagyon jól megfigyeli, akkor tapasztalhatja: nem mond ilyet. De ha valaki csak ezt akarja hallani, márpedig ezt akaija hallani, arról én nem tehetek, illetve az ellen nem tudok semmit tenni, csak azt, hogy ilyen produkciókat csinálok, amíg meg nem unja, vagy bele nem törődik abba, hogy nem arról szól az élet, amiről ő gondolja. — Egy zenész ismerheti a valóságot? Egyáltalán szerezhet közvetlen tapasztalatot a Magyarországon zajlódó folyamatokról? — Természetesen nem járok vakon ebben az országban. S hogyha mostanában kevesebbet is járok vidéken, nem olyan nagyon biztos, hogy az történetesen az én esetemben nagy hátrány. Nekem akkor lenne dolgom ott, ha mondjuk politikus lennék. De hát nem az vagyok. Ha képes vagyok arra, hogy összesítsem a lelkemben azokat a benyomásokat, amelyeket 20-25 éven keresztül szereztem az országjáró turnék során, s azokat a benyomásokat, amelyeket most is időnkénti országjárásom során fölfogok, nekem ez elég ahhoz, hogy érezzem, milyen folyamatok mennek végbe az országban, s valójában mennyire kiszolgáltatott ez a nép. Mindenféle, s a legkülönbféle árnyalatú hazugságnak, ferdítésnek, csalásnak, demagógiának. Mondják, hogy most van a legnagyobb mértékben kiszolgáltatva a magyarság az ármánynak, mégis azt mondom: ez a nép bizonyos katartikus helyzetekben mindig tudta, hogy merre induljon el, mert ez a nép a génjeiben hordozza azt a bölcsességet, amely a legelrontottabb állapotában, a legkritikusabb helyzetben is kiugrik, előjön. Én ebben bízom. Együtt haladó és elváló utak — Művészi útján és magánéletében kik segítették? — Ez nagyon sorsszerű kérdés. Nem szabad elszigetelten figyelni soha a különböző jelenségeket, mert akkor tévútra megy az ember. Nekem először egy zenekar belső szétzilálódását kellett végignéznem, s amikor ez lényegében végbe ment, akkor végig kellett néznem a családom szétesését. Tehát belekényszerültem egy válásba. Utána megírtam az István, a királyt, utána eltelt 10 év mostanáig, tanulásban és bizonyosfajta belső meditációban, hogy milyen a világ, hogyan kell az emberi kapcsolatokat komolyan venni és hogyan nem, mit kell attól elvárni és mit nem, és mire eljutottam az alapvető felismerésekig, addig szembe kellett néznem a volt szerzőtársam leko- pásával is. S ez nem annak a kérdése, hogy most ki a hibás, hanem egyszerűen utak haladnak egy darabig együtt, s utána elválnak, nincs dolguk egymással. Ezt az ember nagy bölcsen be kell lássa, és nem is szabad ezen nagyon mérgelődnie, bosszankodnia ugyan lehet egy ideig, de nincs értelme. Magának és környezetének is árt. Az a legrosszabb, hogyha valami nem jön létre, s altkor mind a ketten vagdalkoznak, pláne nyilvánosság előtt, mindegy, hogy most házasfelekről beszélek vagy nyilvánosság előtt működő szerzőkről, politikusokról. Akik látszólag jó társak voltak odáig, annak a kapcsolatnak megvolt a maga érdekszférája, s utána ez megszűnt. Ezt be kell látni, s nem szabad a másikra rosszat mondani. — Tervei? — Vannak. Karácsonykor, 25-én a tévé 1-es programja levetíti az Atilla tévés feldolgozását, a margitszigeti előadás alapján. A következő hónapokban montírozzuk azt az anyagot, ami ehhez szükséges. Utána előkészítjük a mű operaházi bemutatóját. Ott egész más környezetben kell színre vinni a darabot. Távlati tervben szerepel ’96-ra egy kosztümös, kétrészes játékfilm a honfoglalásról, Árpádról. Ez nagyon komoly munka lesz, már nem is igazán van időnk. De megpróbáljuk a lehetetlent. Aztán, majd meglátjuk. Benke Márta Háromnyelvű meghívóval invitálja a Bácska Központi Tamburaze- nekar és Tánccsoport, illetve a községi önkormányzat a környék lakosságát Vaskútra, a vasárnap tartandó Bunyevác Nemzetiségi Napra. A rendezvényt a Magyarországi Horvá- tok Szövetsége Bács-Kiskun Megyei Szervezete támogatja. Tíz órakor bunyevác szentmise lesz a templomban, majd megkoszorúzzák a községházán a bunyevácok bejövetelének 300, évfordulója alkalmából leleplezett emléktáblát és a főtéri német emlékművet. A legkorábbi, Európában készült „modem” zsebnapórát Bécsben és Budán gyártották a XV. században, miként a XV. és XVI. század precíziós csillagászati eszközeit is Ausztriában és Magyarországon állították elő először iparszerűen. A későbbiek folyamán a fejlődéssel ez a vezető szerep azonban áttevődött Angliába, Franciaországba és Hollandiába - hangzott el tegnap a Szombathelyen kezdődött nemzetközi napóra-taoktóber 2., szombat KECSKEMET. A mozik műsora. Városi': fél 4, 3/4 6 és 8 órakor JURASSIC PARK. Színes, magyarul beszélő amerikai film. Árpád: 6 és 8 órakor: RED ROCK WEST. Színes amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Stúdió: 7 órakor. SZOBA KILÁTÁSSAL. Színes angol film. Csalánosi Autósmozi: este 9 órakor: JURASSIC PARK. Színes, magyarul beszélő amerikai film. KISKUNFÉLEGYHÁZA. Petőfi: 6 és 8 órakor GYILKOSSÁG LÓLÉPÉSBEN. Színes. magyarul beszélő amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Stúdió: 7 órakor MONDVACSINÁLT HÓS. Színes amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Délután 2 órakor kezdődik a folklórműsor a művelődési ház kerthelyiségében, illetve — rossz idő esetén — a művelődési házban. Közreműködik a Bácska Központi Tambu- razenekar, továbbá ének- és tánccsoport, Konkoly Zsuzsa és Ribár József vezetésével. A vaskúti magyar gyermektánccsoport Balázsevné Szilágyi Ilona és a vaskúti német hagyományőrző táncegyüttes Oláh András vezetésével. Este 7 órakor kezdődik a bunyevác bál, mely minden valószínűség szerint hajnalban zárul. G. Z. nácskozáson. A VI. Országos Csillagászattörténeti Konferenciához kapcsolódó szimpozion osztrák, német és magyar kutatói a napórák készítésének, katalogizálásának és kutatásának tudományos módszereit tekintették át. A rendezvényt a Vas megyében talált, csillagászati emlékekből összeállított kamarakiállítás egészíti ki, amelyen korábbi korokból származó napórák, távcsövek és földgömbök tekinthetők meg. KTV: 6.00-8.00: Képújság. 8.00-12.00: ATV Víkend. Víkend fiataloknak. Kiskun TV: 5.00-8.00: Képújság. 8.00- 12.00: Agro TV műsora. 12.00-13.00: Képújság. 13.00-17.00: ATV délutáni műsora. 17.00-24.00: Képújság. október 3., vasárnap A mozik műsora azonos a szombatiéval. KTV: 6.00-8.00: Képújság. 8.00-12.00: TV 4 (I.) produkció csütörtöki műsorának ismétlése. 12.00-16.00: TV plusz műsora 16.00- 17.00: Képújság. 20.00-24.00: TV 4 (II.) produkció pénteki műsorának ismétlése. Kiskun TV: 5.00-11.30: Képúj. ság. 11.30-12.00: Telefonos játék. 12.00- 16.00: TV plusz műsora. 16.00- 20.00: Képújság. 20,00-24.00: TV 4 műsora. Napóra-tanácskozás Kisbuszt kaptak az idősek • Az idősek világnapja alkalmából a lakiteleki önkormányzat kilenc személyes Ford Transit kisbuszt ajándékozott az idősek gondozóházában lakóknak. Képünkön éppen birtokba veszik az új járművet. (Fotó: Szentirmay Tamás) Piaci árak a megye városaiban (Ft/kg) Termék Kmét Kkfháza Kalocsa Kiskőrös Baja Élő csirke 133 — 140 150 120 Élő tyúk 130 — — 120 130 Tojás (db) 5,50—7 6—7 7,50-8 5—6,50 6—7,50 Tej (1) 25 — — — 30 Tehéntúró 180 150 — 150 150 Tejföl — 160 — 150 160 Burgonya 20—25 20—30 30 22—30 18—26 Sárgarépa 30—35 20—30 25—40 40 18—35 Petrezselyem 40—60 15—40 60—80 60 25—40 Vöröshagyma 25—35 — 40—50 25 18—36 Fokhagyma 100—140 250 150—180 140 130—190 Fejeskáposzta 20—25 30 20 20 15—2# Kelkáposzta 30—35 40 40 40 15—20 Karalábé 3—8 — 50—70 25 5—10 Karfiol 20 15 40 25—40 30—40 Sav. káposzta 80—90 60 — 80 70—80 Gomba 140—200 — — 140—200 130—190 Paradicsom 15—25 20—25 15—20 20-30 16—35 Zöldpaprika 30—50 30 40 20—40 20-40 Sóska 45 — — — — Uborka 50—70 40 30 18—50 28—35 Retek (csőm.) 15 — — — — Saláta (db) 8—18 30 — — 18 Szárazbab 140 — 100 140 90—120 Mák — 230—270 200 150 160—220 Dióbél . — 400 110 300 250—350 Méz — — 160—200 — — Alma 20—30 25—40 30—50 20-40 15—40 Körte 30—35 20—50 40 40 20—25 Z. hagyma 20 — — — — Szőlő 20—50 — . 20—30 — — Szilva 20 — 30 20-40 — Őszibarack 20—70 30—60 30—50 25—50 — Tök 8—10 — 20 15 — Zöldbah 60—70 50 — 70—80 20 • Autóvásár szombat, vasárnap Kecskeméten, a Zöldfa utcai vásártéren. MOZI, KTV, KISKUN TV
