Petőfi Népe, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-09 / 210. szám

Akasztó# Bocsa# Császártöltés# Csengőd# Imrehegv • Soltvadkert • Tabdi # Tázlár Kiskörös és vidéke GÁZLÁNGGYÚJTÁS, SZÁNTÓVERSENY, ÖKÖRSÜTÉS, GÁLAMŰSOR Városavatóra készül Soltvadkert Mint arról már korábban írtunk, e hónap elejétől Bács-Kiskun megyé­ben két nagyközség — Lajosmizse és Soltvadkert — kapott városi ran­got. Ez egy település életében talán a legnagyobb esemény. Illik és szokás is, hogy emlékezetessé tegyék ezt a napot. — Mikor és hogyan ünnepel Solt­vadkert? — erről beszélgettem Ber­­kecz László polgármesterrel. — A születésnapon már túl va­gyunk. Most jön a keresztelő, amit október 8-10 között tartunk. Inkább színvonalas, mint rongyrázós ünnep­séget tervezünk. El kell mondanom, magam sem számítottam arra. hogy ilyen gyorsan, szinte önkéntes je­lentkezésekkel megalakul a lelkes szervezőgárda, amely méltó prog­ramsorozattal készül. Nyolcadika a gazdák napja lesz, amely érdekessé­geket ígér: szántásban és borok ve­télkedőjében is lehet versengeni. Mindezekért a helyi gazdakör vállalt felelősséget. Lesznek tárlatnyitók, sportvetélkedők, s zenei élményt nyújt majd az orgonahangverseny. — A második nap? Reményeink szerint lesz gázlánggyújtás. Előtte sportversenyek, este pedig egy ökör­sütés bonyolult szertartására kerül sor. — Mit tartogatnak a zárónapra? — A tényleges városavatás vasár­nap 11 órakor kezdődne. Ezután rendőrőrsöt avatunk, délutánra pedig ünnepi gálaműsort tervezünk, és fel­elevenítenénk az érthetetlenül évek óta elmaradt szüreti felvonulást és bálát. Szerencsére él még közöttünk olyan ember, aki az eredeti hagyo­mányokat ismeri, aki betanítja az if­júságot. Bízom benne, hogy sikerül feltámasztani és hagyománnyá tenni a népszokásunkat. A finis pedig tűzi­játék. — Soltvadkertnek jelentős az ide­genforgalma. Bizonyára sok vendé­get várnak. — Testvértelepülésünkről, Bo­­delshausenből várunk egy delegá­ciót, de nagyon sok magánvendég is eljön. Az üdülők többen mondták, hogy visszajönnek az avatóra. A hír terjedésével számos, Vadkertről el­származott polgár hívott már telefo­non. küldött táviratot, s jelezte, hogy eljön a városavatóra. Nekik is több. érdekes látványossággal szolgálunk, mint például a csettegők felvonulása. E masinákról közismert, hogy böl­csőjüket itt ringatták. Ugyanakkor aligha hinnék el, hogy szülőfalujuk­nak magánrepülőtere is van már, aminek avatása szintén az ünnepen lesz. — Szintén szokás, hogy a városa­­vatót emlékmű is őrzi. — A csak Vörös térként ismert központi helyen egy díszkút felállítá­sát tervezzük. Örömmel mondhatom, a hír még alig szivárgott ki. de máris többen a megvalósuláshoz történő anyagi hozzájárulásukat fejezték ki. — A térség fejlettségét is jelzi, rö­• Berkecz László vid idő alatt három város — Kiskő­rös, Kecel és Soltvadkert — került egymással közvetlen szomszéd­ságba. A trió hogyan képzeli a jövőt? — Bizonyos programok egyezte­tése nyilvánvalóan elkerülhetetlen lesz. Egyébként eddig is kitűnően megvoltunk egymással, beleértve a volt járás községeit is. Nem hiszem, hogy ezután másképp lenne. Szerin­tem egy egészséges versenyhelyzet­tel meggyorsíthatjuk a fejlődést, amiből a vonzáskörzet községei pro­fitálhatnak. P. S. A tanyai katedrától az igazgatói székig • Frittmann József A mai pedagógusok között már kevés olyan taníthat, aki a tanyai ka­tedrától kezdve végigjárta a ranglét­rát, s ma egy AMK igazgatói széké­ben ül, mint a bócsai Frittmann Jó­zsef. — Aligha jöhettem volna olyan korán, hogy ne találjam itt. — Koránkelő vagyok. Nekem a hajnali időszak a legaktívabb. Sőt, ha olyan dolgom van, amihez feltétlenül egyedül kell legyek, még éjszaka is bejövök. Sok feladatot ad most az új oktatási törvény, a tantervek kidol­gozása. A működési szabályzattól ÚJ KÖZSÉGI LAP Tabdi Híradó Közérdekű hírek, információk gyűjteményeként a közelmúltban megjelent a Tabdi Híradó első száma, a helyi polgármesteri hivatal tájékoztató kiadványa. A községlakók ingyen kapják az egyelőre három havonként megje­lenő, háromszáz példányban készülő, négyoldalas lapot. Az első számot nem csak az új­donság erejével ható izgalommal vet­ték kezükbe az emberek, hanem azért is, mert számos, sokakat érintő témát tartalmaz. A gázprogramhoz csatla­kozó településen bizonyára sokak várták, hogy milyen eredménnyel zá­rult az a közvéleménykutatás, ami egyik függvénye e nagyjelentőségű beruházásnak. Egyébként győzött a többség. Teljes terjedelmében közölték a képviselő-testület rendeletét a szoci­ális ellátásról. Tájékoztatták a polgá­rokat az önkormányzati tulajdonban lévő, megvásárolható, illetve bérel­hető mezőgazdasági földterületek he­lyéről, nagyságáról, az építési telkek­ről. Új, követendő kezdeményezésről is hírt adtak, miszerint nagyszabású hulladékgyűjtést szerveztek. Ugyanis akadt vállalkozó arra. hogy a megjelölt időpontokban és helye­ken kitett, sőt szortírozott felesleges dolgokat összegyűjti, s elszállítja." kezdve a kollektív szerződéiig min­dennek meg kell lennie. Nem szeret­ném. ha az utódom a hiányosságok pótlásával kezdené a munkát. — Még a nyugdíjas évek előtt be­széljünk inkább a múltról. Azt mond­ják a községben, hogy kevés az az ember, akit nem tanított, nem ismer. — Igaz lehet, hiszen 1957-ben léptem először a katedrára, a bagibó­­csai tanyai iskolában, ahol még ösz­­szevont osztályok voltak. Onnan pár év múlva a szintén külterületi Zöld­halomba kerültem, s 1968 óta itt taní­tok. Időközben elvégeztem a főisko­lát, matematika, fizika szakos va­gyok. Bár már hosszú ideje, hogy igazgatónak választottak, de én taní­tás nélkül aligha lennék meg. Az idei pályázat kiírásakor pedig abban ma­radtunk a helyi önkormányzattal, ha fiatalabb, rátermettebb jelentkező nem lesz, hát ezt a pár évet még vé­gigcsinálom. Az az igazság, elfárad­tam. De nem panaszkodom. A leg­szebb emlékeim között őrzöm a het­venes, nyolcvanas éveket, amikor fi­zikai munkásként is itt dolgoztam. Abban az időben állandóan építkez­tünk, készült a diákotthon, több tan­terem. Fogtuk a téglát, de mindenki, a szülők is, s számos támogató akadt. Anyagokért bejártuk az országot. — Most milyenek az oktatási fel­tételek. s az eredményeik? — Pedagóguslétszámban nincs hiány. Csak a tizennyolcból nyolcán A vidéki nagyvárosok példáját követve Miskolc, Debrecen és Szé­kesfehérvár után Csengődön is meg­alakult az EDDA-rajongók klubja. A fiatalok körében az egyik legnépsze­rűbb hazai rockzenekar szimpatizán­sai ezúttal a Bács-Kiskun megyei kisközségben bontottak zászlót. — Mikor, milyen megfontolásból hoztátok létre ezt a klubot? — tettem fel a kérdést Hunyadi Jánosné Kati­kának, a klub motorjának. — Július 17-én Százhalombattán részt vettünk Kun Péter szólógitáros temetésén. 150 szál szegfűből készí­tettünk neki egy gitárkoszorút. Úgy éreztük, hogy egy húr elpattant ben­nünk és valamit tennünk kell azért, hogy továbbra is fennmaradjon a szeretett zenekarunk. Bátorítást, és a további munkára erőt szerettünk volna sugározni Pataki Attiláék felé, hogy ne adják fel a harcot, és járják az eredetileg megkezdett utat. Ekkor még nem volt arról tudomásunk, hogy már keresik Kunos utódját és azt az Amerikából hazatérő Alapi Istvánban esetleg már megtalálták. — Melyik korosztályból kerül ki a klubtagság derékhada? — Zömében húszévesek alkotják a tagságot. De vannak általános isko­lások is közöttünk. Sőt, érdekesség­képpen megemlíthetem, hogy a vannak gyesen. Az a szerencsénk, hogy Soitvadkertről többen átjárnak hozzánk tanítani. Az egy-nyolc osz­tályban kétszáznegyven gyerek van. A harmadiktól órarend szerinti a számítástechnika oktatása, a nyelvek közül pedig a németet sajátíthatják el. Van könyvtárunk, a vadkerti áfész iskolaszövetkezeti formában büfét működtet. A konyha, az étkező még az óvodát is ellátja élelemmel. El kell mondanom, hogy mennyire szeren­csések vagyunk a községvezetéssel. Például itt még a két évvel ezelőtti normát fizetik a gyerekek, mert az áremeléseket átvállalta az önkor­mányzat. Jó a továbbtanulási mutató­számúnk is. A diákok fele általában szakmunkásképzőbe megy, negyven százaléka középiskolába. Lehetősé­gük Kiskőrösön, Kiskunhalason és általában Kecskeméteh van. — Mint mondta, fáradt és nyug­díjba készül. — Két lányunktól még csak két unokánk van. Eddig keveset lehettem velük. Olvasni is nagyon szeretek, csak a szemem tönkre tette az egyko­ron petróleumlámpa melletti tanulás. Úgy érzem, én vagyok az. akinek si­került a pályaválasztás. Soha nem tudtam elképzelni, hogy mást csinál­jak. Borzasztóan szeretem a gyere­keket. Nekem pedagógusnak kellett lenni. Elégedetten megyek majd nyugdíjba. —pulai— negyven éven felettiek pártoló tag­ként segítik a munkánkat. Az alapító tagjaink nagyrészt csengődiek. Kiss Lajos, Mészáros Ildikó, Hordós Zsolt és a Vargafivérek a legaktívabbak. De nagy örömünkre már a környező településekről, így Akasztóról és Kiskőrösről is vannak jelentkezők. — Mikor és hol találkoztok egy­mással. és itt mivel foglalkoztok? —- Kéthetente péntekenként jö­vünk össze a helyi tűzoltószertárban. A lemezjátszón halkan szólnak az eddás slágerek, miközben beszélge­tünk. Az összejövetel végén néhány „nótát" a magunk módján el is éneke­lünk. Most tablókat és taranszparen­­seket készítünk EDDA-klub Csen­gőd felirattal. Megrendeltük a póló­kat — fekete alapon sárga betűkkel lesz ráírva a klub neve —/hátuljára pedig mindenki a kedvenc slágerei közül idéz majd. Most írjuk az EDDA 10 pontját, melynek központi gondolata a szeretet és az összetartás. Nálunk az egy mindenkiért, min­denki egyért elv a meghatározó. Szeptember 10-én, holnap délután 15 órakor külön busszal indulunk Százhalombattára Kunos emlékkon­­certjére. Aki esetleg még szeretne ve­lünk jönni, érdeklődhet a Kenyérbolt telefonszámán. Brenner László CSENGŐDÖN IS MEGALAKULT AZ EDDA KLUB Jelszavuk: szeretet és összefogás Harangszentelés Akasztón Az akasztói katolikus templom nagy harangját még a háborúban el­vitték, s helye azóta is üresen áll, de már csak vasárnapig. Ugyanis Szakái István főesperes korábban sokat szolgált a községben, ahol első miséjét tartotta. Azóta hosszú idő telt el, hiszen aranymisé­jére készül. Ezek adták neki azt a nemes ötletet, miszerint kétszázezer forintot felajánlott az akasztói harang elkészíttetéséhez. A pénz közadako­zásból nap mint nap több lett. amit a helyi önkormányzat szintén kétszáz­ezer forinttal megtoldott, s össze­gyűlt a szükséges több mint egymil­lió forint. A napokban pedig Őrbottyánból megérkezett a hétszáz kilós nagyha­rang. amelynek felszentelése szep­tember 12-én, vasárnap, a hagyomá­nyosan szeptember második vasár­napján megrendezésre kerülő búcsú napján lesz. Az már csak természe­tes, hogy a 10 órakor kezdődő ünnepi szentmisét Szakái István — aki je­lenleg Csengődön szolgál — tartja, miközben megkondul az új harang. Barátság kupa Kaskantyún A kaskantyúi Harmónia Szociális Otthonban a közelmúltban megren­dezték az Add a kezed! barátság ku­pát. A meghívást négy hasonló in­tézmény — a lajosmizsei, a solti, a bácsborsódi, a kiskunhalasi — fo­gadta el. A vándorkupát a kiskőrösi Városi és társa Kft. ajánlotta fel. A találkozót egyébként az Orszá­gos Alkohológiai Intézet vezetői is megtisztelték. A megnyitókor szín­vonalas műsort adott a kiskőrösi Vasvári Pál Általános Iskola mazso­­rettesoportja, amelyet Mózer György vezetett. Fellépett a kaskantyúi diá­kok alkotta néptánccsoport. A nagy tapsból ítélve Turu Gyuláné kitűnő tanítómesterüknek bizonyul. Ezután következett a Játék határok nélkül adta ötlet: János vitézre ösz­­szeállított program. Az intézmény igazgatónője Ilüska-ruhában, de vol­tak királyok, bojtárok, zsiványok, s tündérek. Terelgették a képzeletbeli birkákat, volt kukoricamorzsoló-ver­­seny, időre mosás, teregetés és so­rolhatnánk a vidám játékot. Végül a győztes csapat a lajosmi­zsei Nefelejcs ház lett, így jövőre ők rendezik a barátság kupát. A KOSSUTH SZÖVETKEZET KAPUI NYITOTTAK A tagi szőlők többet érnek A kiskőrösi Kossuth Mezőgazda­­sági Szövetkezet neve az elmúlt év végén történt átalakuláskor nem sok­ban változott, csak a Kereskedelmi szóval bővült. Bár céljukat, működé­süket ez is jelzi, de a végcéljuk a klasszikus pinceszövetkezetté tör­ténő fejlődés. Emellett természetesen azt is szem előtt tartják, hogy a 3300 fős tagság éppúgy megmaradjon, mint a hatszázmillió forint értékű vagyon. Ezért is erősítették az üzlet­kötői, a kereskedői gárdát. Ám amíg ők ma a Vinfest ’93 rendezvényén ott vannak a harminc kiállító cég között, addig a szövetkezet kapuin sorra ér­keznek a szőlősgazdák. Az idén 30 ezer vagon termés át­vételére tudnak vállalkozni. Az áraik minőségtől, fajtától függően 12-17 forint között vannak. Igaz, ez sem mondható magasnak. A tagoknak egyébként egy forint plusz is jár. Aki maga- szállítja be a szőlőt, annak költségtérítést adnak. Bár a leadott gyümölcsért csak egy hónapon belül fizetnek, de a mázsaháznál mégis sorbaállnak a kocsik. Közülük szá­mosán nem is a környező települé­sekről, vagy a városból érkeznek, hanem Orgoványról, Izsákról, Cser­­keszőlőből, sót még Csongrád me­gyéből is. Az átvétel pedig egész nap folyamatosan tart. • Szőgyi Mihály bácsi a Szűcsi dűlőben lévő fél hold Oportó termését hozta. Amíg várakozott, keserves életéről beszélt. A térségi gázprogramról Amikor a Szank-Kalocsa-Solt­­vadkért-Kiskőrös térségének gázellá­tása szóba került, sokak kétkedve fo­gadták a megvalósulást. Ám a gyors­ütemű tárgyalások, egyeztetések, szervezések, a különféle megállapo­dások eredményeként már folynak a munkálatok. A különböző szakaszo­kon négy kivitelező — a Dégáz sze­gedi, kecskeméti, félegyházi csapata, valamint egy fegyvemeki társaság — dolgozik. A Soltvadkert, Kecel, Kiskőrös el­látását adó gázvezetékrendszere még az idén, az első ütemben elkészül. Ä szakemberek a szerződésben azt ígérték, október 15-ig elkészülnek a munkálatokkal. • A térségben már mindennapos a csőrengeteg. (Fotó: P. Z.) Elhunyt dr. Havasi Gyula A napokban elhunyt dr. Havasi Gyula, aki munkásságának na­gyobb részét az államigazgatás­ban töltötte. Volt Csengőd, Kis­kőrös és Soltvadkert tanácselnöke is. Nyugdíjasként a Homokhát­sági Vízitársulat jogászaként fe­jezte be pályafutását. Felújított ravatalozó Tázláron a katolikus egyház tu­lajdonában lévő temető ravatalo­zóját a közelmúltban felújították. A már sürgető munkálatok költ­ségeihez a helyi önkormányzat is hozzájárult. Visszaadott egyházi ingatlan A csengődi evangélikus egy­ház visszaigényelte régi ingatla­nát. amiben az utóbbi időben szolgálati lakás és egy tanterem volt. A napokban a helyi önkor­mányzat megkapta azt a művelő­dési és közoktatási miniszter által aláírt határozatot, amelyben az ingatlan visszaadásáról jóváha­gyólag döntött a kormány. Ugyanakkor megérkezett a kárta­lanítás összege is, ami négymillió forint. Az evangélikusok gyüle­kezeti házat alakítanak ki a visz­­szakapott épületből, ami egyéb­ként a templom mellett van. Sikeres önvédelmisek Mindössze két hónapja, hogy Kaskantyún önvédelmi csoport szerveződött. A minap rövid mű­ködési idejüket értékelték, ami­kor a lakosok is elmondták, hogy elégedettek a munkájukkal, amit csak köszönni tudnak. A rövid megbeszélés után újaob tagok je­lentkeztek a csoportba, s így már több mint félszázan vannak. Azt tervezik egyébként, hogy polgár­őrséggé szerveződnek, időköz­ben jó kapcsolatot alakítottak ki a keceli önvédelmi csoporttal. Közlekedési támogatás A mozgáskorlátozottaknak évi 12 ezer forint közlekedési támo­gatás jár, amit például Imrehe­­gyen az önkormányzat megelőle­gezett, s áprilisban kifizetett az érintetteknek. Ám azóta is mind­hiába várják a TÁKISZ utalását, pedig egy ekkora település szoci­ális alapjából igencsak hiányzik az összesen 396 ezer forint. Beiskolázási segélyek A napokban még sorra kaptuk azokat az információkat, hogy a tanévkezdést mennyiben segítet­ték az önkormányzatok. Tabdi­­ban például a gyerekenként adott egyszeri támogatás mellett in­gyen adták a tankönyveket, a kaskantyúi ifjú korosztálynak 320 ezer forintot szorítottak id a költ­ségvetésből. Szilárd utak Császártöltésen Császártöltésen elmondhatják, hogy jó utakon haladnak. Ugyanis már valamennyi belterü­leti út szilárd burkolatú. Ám az idén mégis hatmillió forintot köl­tenek aszfaltozásra. Most ugyanis a kisebb bekötő- és külterületi utakon a sor. Emellett ott, ahol nagyobb a forgalom, gépjármű­­parkolókat is kialakítanak, mint például az iskola előtt és a teme­tőben. Szerkesztette: Pulai Sára

Next

/
Oldalképek
Tartalom