Petőfi Népe, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-29 / 227. szám

1993. szeptember 29., szerda 7 TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kedves Olvasóink! A szokásokhoz híven, mai összeállításunk is igen változatos tartalommal jelenik meg. Természetesen most sem tudtunk minden, hozzánk küldött levél­lel ezeken a hasábokon foglalkozni. Vannak ugyanis olyan írások, amelyek­nek nincs egyértelmű mondanivalójuk, s a szerkesztő nem érti, mit akart mondani a levél feladója. De szívesen tesszük közzé azokat, amelyek közér­dekű ügyekben egyszerűen és világosan fejtik ki véleményüket. A mostani le­velek között is sok ilyet találunk. Külön örülünk annak, hogy van olyan cég, ahonnan azonnal válasz érkezett egy panaszra, s nem sértődöttség hangja szól belőle. Nem azért „reagáltak” az egy héttel ezelőtti írásra, mert haragszanak a feladóra, hanem azért, hogy tájékoztassák a lakókat az általuk megtett és ez­után teendő intézkedésekről. Persze, nemcsak panaszok olvashatók az olda­lon, hanem kellemes meglepetések, örömök, utazások, élmények is. Meg kell azonban mondanunk, hogy sajnos ez a kevesebb. A szerk. Hányszor kell fizetnem? E sérelem, melynek közlésére ké­rem Önöket, nem egyedi, feltehető­leg mások is kerültek ilyen hely­zetbe. 1983-ban az OTP jánoshalmi fiók­jánál lakásvásárlás céljára felvettem 150 ezer forint kölcsönt, évi 10 szá­zalékos kamatra. Az igénybe vett összeget havi 1860 forint részletek­ben törlesztettem. 1991. végén megjelent a pénz­ügyminisztériumi jogszabály, amely szerint, aki a még fennálló OTP-köl­­csöntartozásának nagyobbik hánya­dát a pénzintézetnek egy összegben visszafizeti, kölcsönének mintegy harmadát elengedik. A helyi OTP-nél szóban én is je­leztem visszafizetési szándékomat, amelynek eredményeként az OTP Bács-Kiskun megyei Igazgatóságá­nak Hitelszámlakezelő Osztályától kiküldtek a részemre egy általuk ki­töltött befizetési csekket (a feladóve­vény most is a birtokomban van), rajta a 38 567 forint befizetendő összeg feltüntetésével. Ezt az össze­get én 1992. janauár 20-án befizet­tem az OTP egyszámlájára, abban a reményben, hogy a még meglévő 58 143 forint tartozásomat ezzel letud­hatom. A meglepetés akakor ért, amikor később a megyei OTP-től felszólítást kaptam (egymás után három alka­lommal, s eltérő összegek megjelölé­sével), hogy az OTP-nek fizessem vissza az általam elengedettnek vélt 17 716 forintot, amely az OTP ki­mutatása szerint azóta — a kamatte­her következtében — 21 019 fo­rintra gyarapodott. Elképzelni sem tudom, hogy a jel­zett pénzintézet miért packázik ve­lem, s miért nem hajlandó tudomásul venni, hogy az általa kiszabott 38 567 forint befizetésével a náluk fennálló tartozásomat letudtam. Aligha kétséges, hogy valaki mu­lasztást követett el. Jó lenne, ha ezt a tényt — legalább utólag — az OTP megállapítaná és elismerné. Zámbó József, Jánoshalma Damjanich utca 21 Levél Fülöpszállás tüdejéért! A fák nem tudnak beszélni. Helyet­tük és védelmükben mi emeljük fel a szavunkat. A fülöpszállási MÁV-állomás és a Dunavölgyi Főcsatorna közötti zöld, lombos, fás terület jó része ugyanis ma már csak a múlté. Helyette ma­radt a letarolt terep. Tudjuk, hogy ez ügyben volt falugyűlés is, ahol a je­lenlévők elfogadták a területtel kap­csolatos terveket. A fülöpszállási új­ság is hírt adott a „rendezésről”, rész­leteket nem közölve. Látva viszont a megvalósítást, többen a még meg­lévő fákért, bozótosért kiáltunk. Tudjuk, a tervek szerint újratelepí­tés történik, de sajnos többen tapasz­taltuk, hogy a friss ültetésű fák gyenge hajtásai a tűző napsütésben megégnek, majd kiszáradnak a fa­csemeték is. Tudunk a szépen hangzó tervekről, amelyek a jövő majálisainak szánják a területet. Mi fontosabbnak tartanánk, ha továbbra is környezetvédelmi feladatát látná el a még lábon álló facsoport. Szeretnénk, ha minden érdektől független lenne környezetünk kiala­kítása és védelme. Kérésünket kizá­rólag ennek érdekében, nem szemé­lyek ellen fogalmaztuk meg. Ezért kérjük, hogy egyetlen, több évtizede növő, egészséges fát ne vágjon ki senki. A majális helyének javasoljuk a vásárteret vagy más, rombolás nél­kül építhető részt. Az erre a célra most kiszemelt terület ugyanis mindkét oldalról balesetveszélyes (vasút és a csatorna), költségei pedig lényegesen magasabbak, mint egy feltöltést nem igénylő, sík terepé, amilyen több van a faluban. Inkább még ültessünk fát a régiek, a lombosak mellett a falu kopárabb utcáiban is. „ Fülöpszállás tüdeje” pedig hadd tisztítsa tovább szennye­zett levegőnket dús, zöld lombjával, bozótjával, magas, öreg fáival. Leg­alább ennyit tehetünk a falu leg­szebb, legzöldebb részének eltűnését látva, hogy tiltakozásunkat mások is megismerhessék. Harmincnégy aláírás, nevek, címek a szerk.-ben / Érdekképviseleti munka Nyugdíjas szövetségünk az Or­szággyűlés elnökéhez fordult, kár­pótlást kezdeményezve azon idősko­rúak részére, akiket a II. bécsi döntés után visszacsatolt területre helyeztek, mint közalkalmazottakat. Zömmel nem önkéntesen, hanem parancsra, vagy „szolgálati érdekből” történt az áthelyezés. Kik voltak az így áthe­lyezettek? Közalkalmazottak, vagyis pedagógusok, jegyzők, banktisztvi­selők, hivatalnokok, vám- és pénz­ügyőrök, lelkészek, rendőrök, kato­nák, vasutasok. A háború után, mindaddig, amíg ezen terület új urai, elvtársai meg nem érkeztek» a helyükön maradtak (zömmel). Visszahelyezésükről megfeledkeztek munkaadóik, igy ke­rültek abba a helyzetbe, hogy minden ingó és ingatlan vagyonuktól meg­fosztva, 50 kilós csomaggal, letartóz­tatva, fegyveres kísérettel kiutasítot­ták őket. Kárpótlásuk mindmáig el­maradt. Kezdeményezésünket magáévá tette Szabad György úr, az Országy­­gyűlés elnöke, és szövetségünket ar­ról értesítette, hogy „a kérdés foglal­koztat bennünket, ezért levelével megismertetem az Országgyűlés ille­tékes bizottságát. Reméljük, ez az érdekképviseleti munka is eredménnyel végződik. Miklós László a szövetség megyei elnöke NAPJAINK HUMORÁBÓL 1 Sajnos, a nyugdíja elgurult a fordulóban. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Megrendeltük a liftek felújítását A kecskeméti Petőfi Sándor utca 16 szám alatti, tízemeletes garzon­házzal kapcsolatos Liftgond című, szeptember 22-én megjelent cikkre az alábbiakat válaszoljuk: Az épületben az IKT Kft. 191 da­rab, a társasházközösség 90 darab la­kást kezel. Az összesen 281 lakást tartalmazó épületben a közel 800 személy szállítására 2 darab felvonót terveztek és építettek. Ez ilyen épü­letben a lakók zavartalan ellátását maradéktalanul nem képes megol­dani, s ennek hátrányait a lakók, il­letve a kezelő kft. szenvedi. A hatalmas igénybevétel miatt a tízéves felvonók olyan műszaki álla­potba kerültek, amikoris teljes felújí­tásuk vált szükségessé. Az Építési és Minőségellenőrzési Intézet szakvé­leménye alapján meghirdetett ver­senytárgyalást követően kötöttünk szerződést a felújításra, melyet a ki­vitelező szeptember 2-án megkez­dett, és a vállalt teljesítési határidő szeptember 30. A felújítás alatt így az eddig is túlterhelt felvonók helyett üzemelő egyetlen lift — amely szin­tén felújításra szorul — fogja a teljes forgalmat lebonyolítani, s ennek meghibásodása gyakoribb. A felújítások befejeztéig a kft. megerősített ügyeletet tart, és is­merve az olvasó által leírt gondokat, az azonnali intézkedések meg is tör­ténnek. Ettől függetlenül kezdemé­nyezzük a kivitelezővel a felújítás gyorsítását, melyre ígéretet kaptunk. Mindez azonban, mint ismeretes, nem mehet a biztonság rovására, mint ahogyan a jelenlegi munkák el­végzését is a biztonságos üzemelte­tés érdekében végeztetjük. A fentiekhez kapcsolódóan azon­ban nem mehetünk el azon tény mel­lett sem, hogy számos esetben — amelyet a munkanaplók bizonyíta­nak — történt szándékos rongálás, az előírásoktól eltérő használat, a fülke nagymértékű szennyezése, a bútor­szállító ajtó kifeszítése stb. A jelen­legi felújításért kft-nk 4 millió forin­tot fizet, míg az évente befolyó fel­vonódíj 200 ezer forint. A házfelügyelő személyére tett megjegyzést kivizsgáljuk, de azzal tisztában kell lenni, hogy ilyen nagy épületben minden lakó számára elfo­gadható személyt biztosítani nem le­het. A rend, a tisztaság biztosítása, az épület gondjainak kezelése rendkívül nagy erőfeszítést és odafigyelést kö­vetel. A szeméttároló tisztaságával kapcsolatban a szükséges intézkedé­seket a kft. megteszi, hiszen a sze­métszállítás hétfőn, kedden és pénte­ken történik. Ezeken a napokon tehát a tároló takarítását és fertőtlenítését el kell végezni, melyet a kft. folya­matosan ellenőrizni fog. Losonczy László ügyvezető igazgató Tűrhetetlen állapotok! Csak azt kérdezem, hogy mikor vetnek már véget az illetékesek an­nak a tűrhetetlen állapotnak, ami Kecskeméten, a József Attila utca 6-8 szám alatt, az udvaron tapasztal­ható? A Magyar Vöröskereszt szere­tetszolgálata működik a 6-os számú házban. Itt osztják szét az adomá­­nyokazt az arra rászorulóknak, a környéken lakók örömére, néha bosszúságára, megbotránkozására. Igen sok esetben fordult már elő, hogy az ajándékra várók az említett udvarban, a garázsok végénél, rész­ben az ablakunk alatt végzik el kis- és nagydolgukat, esetenként éppen ebédelés közben. Ez a szemet éppen nem gyönyörködtető, és étvágyat sem gerjesztő látvány igen távol áll a kulturált megnyilvánulástól. Ezért kérem és kérjük e jelenség sürgős megszüntetését. Annál is in­kább, mert félő, hogy botrány tör ki. Az egyik helyen ugyanis azt javasol­ták, hogy, egyszerűen slaggal locsol­juk le akik ilyet; tesznek. Börcsök András nyugdyps Féltem a családomat! A Petőfi Népe 1993. szeptember 20-iki számában azt kérdezi Hámori Zoltán úr, hogy a TB miért nem hajtja be keményebben a vállalko­zóktól a tartozásukat? Az én férjem is vállalkozó, kényte­len vállalkozni, mert diplomával a zsebében, nem akar a munkanélküli segélyért sorban állni. Biztosan ő is kényelmesebben élne egy vállalatnál, nyolc órát dolgozva, és a tb-jét a vál­lalat fizetné. Nagy árat fizetett, mert nem tudott a szakmájában elhelyezkedni. Egy fillér nélkül kezdett bele a vállalko­zásba, és embertelen módon, hajnal­tól késő estig, szomaton, vasárnap _— ebédelni sincs ideje — dolgozik. Én, mint feleség, már a családi életünkért aggódom, ugyanakkor félek, hogy mikor kap infarktust a férjem. Két gyermekünk van, és mi sem vagyunk jobb anyagi helyzetben, mint mond­juk egy gyárban dolgozó házaspár. Miért csinálja mindezt? Menjen munkanélküli segélyre, és sírjon, hogy nem tudja kifizetni a villany­­számlát* hogy nem tud megéJni a mai gazdasági viszonyok között? Igen, nekünk is van tartozásunk a társada­lombiztosító felé és aránytalanul so­kat elvesznek a vállalkozóktól erre a célra, pedig pontosan ők azok, akik szinte soha nem mennek orvoshoz, táppénzre, mert nincs is idejük nap­közben az SZTK-rendelésre menni, csak este, maszek alapon kifizetve az orovosnak járó pénzt. A kórházban sem kap különb elbánást azért, mert sokkal több járulékot fizet. Még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a minap egy helybeli gyárba mentem egy bizonyos alkatrészt kifi­zetni. Délután két óra két perckor. A portás közölte velem, hogy a munka­idő lejárt, az ügyintéző hazament, jöjjek holnap. A férjem vajon mond­hatná-e ezt, amikor éjszakánként megcsörren a telefon? Ahhoz, hogy az ország végre ki­jusson a szakadékból, mindannyi­unknak össze kellene fogni, akiknek diplomájuk van — ha kell — ne szé­gyelljék kézbe venni a lapátot. Közös erővel talán még nekünk is, de a gyermekeinknek biztosan, szebb és jobb életük lesz. > , , . ^ Köszönettel: Tormási Erika Bolyai-gimnazisták ausztriai élményei Náhány napja érkezett haza a Kecskeméti Bolyai János Gimná­zium III/d., speciális német nyelvi osztálya a Svájc, Liechtenstein és Németország ölelésében megbúvó Vorarlberg tartomány legnépesebb városából, Dombimból. Az osztrák település Kecskemét testvérvárosa, a város gimnáziuma pedig iskolánk egyik nyelvgyakorlást segítő testvér­intézménye. Nyolcnapos utunkkal az ottani diákok nyáreleji, kecskeméti látogatását viszonoztuk. Zuhogó esőben, késő este érkez­tünk meg Dombimbe, ahol már izga­tottan vártak bennünket. Az időjárás a továbbiakban már kegyes volt hoz­zánk, s a program lebonyolítását nem zavarta. Megnéztük a Boden-tó part­ján fekvő tartományi székhelyet, Bregenz városát, megismertünk egy vízierőművet, több érdekes gyűjte­ményt, így az Európában ritkaságnak számító zsidó múzeumot is, és beba­rangoltuk a város környékét. Az Al­pok hatalmas hegyei, üde zöld rétjei, fenyvesei, hangos vízesései, té­­len-nyáron havas csúcsai minket, al­földi embereket különösen megra­gadtak. Természetesen nem maradhatott el a helyi étel- és italkülönlegességek kóstolása sem, de kifürkésztük az osztrák diákok szórakozási szokásait is. A legszebb élményeket a családi hétvége tartogatta. Sokakat a közeli országokba vittek el, többen láthatták a Rajna schaffhauseni vízesését, a hí­res Mainau-szigeti botanikus kertet, Vaduzt, Szt. Gallent, a német Lin­­daut. Vendégszerető, kedves emberek­nek ismertük meg a dombimieket, akik nemcsak rólunk, a vendégekről, osztályfőnökének pozánjátéka to­vább nehezítette. Megtanulta és el­játszotta a kecskeméti harangjáték egyik motívumát. A majdnem egy­órás búcsúzkodást könnyek nélkül nem lehetett megállni. A buszra ab­ban a reményben szálltunk fel, hogy 1 Szabó Marianna és Tereánszki Nóra „ismerkedik”. de a városunkról is szerettek volna minden lényegeset megtudni, meg­ismerni. A búcsúzás ideje nagyon gyorsan eljött, s az elválást a testvérosztály egyszer talán még újra találkozha­tunk, akár Kecskeméten, akár pedig a gyönyörű Ausztriában. Reméljük, a közeljövőben valóban lesz még rá módunk. (a III/d. osztály). Köz veszély! A kecskeméti Széchenyi sétányon lévő óvodába naponta visszük az apróságokat. Az előtérbe érve tö­mény cigarettabűz fogad, a folyosón szintén. Már ezt is lehet? A sétány játszóterén kutyák sza­ladgálnak, ott piszkolnak, ami nem is tűnik föl a szemetes játszótéren. Nem szégyelli ezt a tér tisztaságáért fele­lős gazda, vagy nincs ilyen ? A Március 15. utca végén, a gyer­mekorvosi rendelőben egy idősebb orvosnő rendelés alatt bent cigarettá­zik. Bűz fogadja az apróságokat. Vizsgál kézmosás nélkül, cigaret­tázva írja a vényeket. Hol a felügye­let, ki a felelős ezért? Ez közveszé­lyes munkavégzés. Nincs higiéniás előírás ? Féltjük a gyermekeinket. Egy aggódó szülő (Név és cím a szerkesztőségben) Erdőt alkotnak a gyomok A szeptember 8-án megjelent Vadkender és allergia című cikkhez szeretnék pár gondolatot felvetni. Kecskeméten háromszor volt na­gyobb gyomtalanítás (fűnyírás, ka­szálás): Erzsébet angol királynő lá­togatásakor, az Európa Jövője Nem­zetközi Gyermektalálkozó előtt, va­lamint a Játék Határok Nélkül című remdezvény alkalmából. Furcsa módon akkor volt pénz és munkaerő is. Kecskeméten vannak olyan helyek, ahol a gyomok erdőt alkotnak. Ilyen például a Kiskőrösi út, a Bajza utca, a mentőállomás mel­letti hatalmas terület, a Bodza utca, Nyíl utca, Széchenyi körút, Petőfi­­város, a Reile Géza utca. Nem tudom, miért olyan szemér­mes az önkormányzat és nem bünteti meg azokat a vállalatokat, intézmé­nyeket, amelyeknek ilyen szempont­ból elhanyagoltak a területei. Azt sem szabad elfelejteni a város vezetőinek, hogy a külföldiek el­mennek, és mi, akik adót fizetünk, itt maradunk. Nekünk talán nem fontos a szép, tiszta utca, a gondozott park? Nekünk miért csak kötelességeink vannak, és jogaink nincsenek? Jó szervezéssel, összefogással ki lehetne irtani a parlagfüveket. Annyi testvérvárosunk van. Lehetne tőlük kérni még működő, de ott használa­ton kívüli fűnyírógépet, amit közin­tézménynek oda lehetne adni. Egyre több felnőtt és gyermek szenved al­lergiában, a lakosság tíz százaléka. Ha fontos az ember, akkor ezért tenni is kellene valamit. Cserny Jánosné, Kecskemét Március 15. utca 2. III.52 A látszerész dicsérete Alulírott, Olajos Jánosné, szeret­ném, ha a Petőfi Népében köszönetét mondhatnék a kecskeméti Akadémia körúton lévő látszerésznőnek az ön­zetlenségéért, amelyben engem 1993. szeptember 21-én részesített. Kaptam egy használt MONIX szem­üveget, melynek a keretében lévő csavar el volt törve. Mindenhová vit­tem, az OFOTÉRT-üzletekbe, de mindenhol azt mondták, hogy nem lehet megjavítani. A fent említett lát­­szerésznőt ajánlották. Felkerestem, és elmondtam neki, hogy 7376 forint nyugdíjamból nem telik újra, és kér­tem, ha lehet, segítsen rajtam. Mivel a látásom nem jó, a fényt nem bírja, dél felé adtam be az üve­get, és már négy óra felé örömmel vehettem át a kész szemüveget, nagy megelégedésemre. Tehát a magán látszerésznő tudott segíteni. Köszö­net érte, hadd tudja meg mindenki, aki a lapot olvassa. Olajos Jánosné, Kecskemét Úrihegy 46/A Nem ősgyep! Kissé furcsa és lehangoló, hogy egy kecskeméti képviselő-testület ismételten azzal foglalkozik, hogy az arborétum utáni-melletti kis terje­delmű gyep ősgyep-e, vagy sem, és emiatt nem tudott dönteni sorsát, jö­vőjét illetően. Legalább ennyire szomorú, hogy természetvédelmi, intézményi oldal­ról a terület szuper és védeni érdemes értékéről nyilatkoznak. Szerintem a valós helyzet a következő: Ez a bizonyos ősgyep nagyon sű­rűn lakott városrész közelében van. Emiatt sem lehet eredeti, ősállapotá­ban megtartani. Mindinkább gyere­kek játszanak rajta, és itt-ott a szélein szemétlerakóhellyé vált. Ezenkívül annyira forgalmas út mellett van, hogy a motorgázok hatása miatt sem ősgyep már ez a terület. Irodalmi adatok szerint, forgalmas utak mellett legalább száz méteres szélességben nem tanácsos a legelők füvét állatokkal etetni a magas ólom- és kéntartalom miatt. Márpedig ez a gyep körülbelül száz méter széles és háromszáz méter mélységű. E kis ősgyep kritériumait már megbontotta és megszüntette az ur­banizáció, a technikai civilizáció, a rajta tevékenykedő ember. Tehát nincs mit védeni rajta. Szerintem már csak hasznosításáról lehetne szó. dr.Repkény István,ny .állatorvos agrármérnök, Kecskemét Jász utca.2 Nincs padunk A Petőfi Népe 1993. szeptember 8-án megjelent számában közölt Parkfenntartás című cikkre szeretnék egy észrevételt tenni. Ebben azt írják, hogy a kecskeméti közgyűlés feloldotta a köztisztasági és parkfenntartási alap öt százaléká­nak zárolását. A pénzt a főtér padjai­nak felújítására, faellátási programra és a gyepmesteri telepre fordítják. De nemcsak a belvárosban vannak hiá­nyos padok, hanem máshol is. Én a Rávágy téren lakom, és mi is szeretnénk néha kiülni a padra, csak nincs meg se a támla, se az ülőke. Nem tudom, hogy kihez forduljak, és megkérem önöket, hogy továbbítsák kérésem az illetékeseknek. Csak az a kérésem, hogy a nevemet mellőzzék, mert nem szeretnék céltábla lenni. Név és cím a szerkesztőségben Az oldalt szerkesztette: Gál Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom