Petőfi Népe, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-13 / 213. szám

1993. szeptember 13., hétfő PETŐFI NÉPE 5 HELYSZÍNI RIPORTUNK A HÁBORÚBÓL ELMONDANÁ CSŐDÉLMÉNYÉT? Horvátországban dörögnek a fegyverek Az árverseny vesztese a cukrász • A Horvát Nemzeti Gárda a drávai védvonalnál. Drávaszabolcson, a magyar-hor­­vát végek utolsó őrhelyén há­rom-négy hazai rendszámú gépkocsi vár az átkelésre mintegy 20 perce. Nem mozdul a sor, az üvegfülkében ülő fiatal tiszthelyettes közömbösen néz maga elé, majd egyszer csak ki­­üvölt: B... meg, gyere már! A váltás derékszíját igazgatva foglalja el he­lyét, majd elveszi az első útlevelet. Ámint a körözési mutatóban gondo­san ellenőrzi a nevünket, még nem adja vissza az útlevelet, előtte piros dátumbélyegzőt üt bele. A vámos felnyittatja a kocsi csomagtartóját, érdeklődik, hova megyünk. Az első horvát települést, Donji Miholjacot mondjuk, amit feljegyez. Egymás között morfondírozunk: ugyan miért érdeklődik, nem mindegy? Aztán a velünk utazó osztrák kolléga érteti meg a helyzetet. Ne feledjük, a túlol­dalon háború van, dörögnek a fegy­verek! Amint a horvát oldalra érünk, szé­pen felújított épület előtt láthatóan új, tetszetős egyenruhában feszítő ha­tárőrtiszt tiszteleg, s int a pár kocsi­ból álló konvojnak — mehetnek. Lassan haladunk, hátha látjuk a két évvel ezelőtti szerb támadás nyomait, amikor a határátkelőnél a kézifegyverekből egész éjszaka tü­zeltek. A szerbek akarták elfoglalni az ellenőrzőpontot, hogy a magyar és más nemzetiségű szállítmányok átju­­tását akadályozzák meg. Az ágyúzások nyomai A magyar oldalon csak hallották az egész éjszaka dúló harcot, mert a Dráva-híd eltakarta szemük elől a csak kevés áldozattal járó összecsa­pást, amelyből a horvátok kerültek ki győztesen. A hídon átérve halastavak mellett haladunk el, s egy kiégett géppuskafészek árulkodik arról, nem mindig volt ilyen békés a helyzet. A tavakat elválasztó kis töltés egy he­lyen megszakad, oda csapódott be az a rakéta, amelyet a miholjaci iskolá­nak szántak, ahol akkoriban az Eszékről kitelepített katonákat he­lyezték el. Pár célt tévesztett rakéta után a horvátok viszonozták a tüzet, azóta — ennek másfél éve — hadi­cselekmény nem történt a környéken. Beérve a Donji Miholjacba, számta­lan autó között a Park Hotel előtt ál­lunk meg. Az előre megbeszéltek szerint a polgármester és Jeronim Slacanac úr, a: környék egyik legna­gyobb vállakózásának vezetője fo­gad bennünket. Ha nem várnak, bi­zonyosan nem lesz helyünk a szín­vonalas étteremben. A pultnál három-négy fős társasá­gok iszogatnak, az asztaloknál elmé­lyültebb beszélgetésbe merült embe­• Horvát operatív egység figyelő­­állásban. rek ülnek. Mintha igazolódni lát­szana, hogy rendkívüli helyzetekben, s a háború különösen ilyen, — az emberek vonzódása az életörömök felé nagyobb, mint békésebb idők­ben. Amint helyet foglalunk, a táncteret körbeölelő asztalok mellől az üzlet­vezető lép hozzánk. Máris hozza az étlapot, amelyen szinte minden van, nyoma sincs húshiánynak, az árak azonban márkában szerepelnek. Rendelünk, majd vendéglátóink azonnal leszögezik: nincs értelme, hogy a helyzet mélyrehatóbb elem­zésébe kezdjenek, legjobb lesz, ha magunk bőrén tapasztalunk meg mindent. Jeronim hívja fel a figyel­münket egy, a velünk szemben levő asztalnál folyó, meglehetősen ko­molynak látszó beszélgetésre. Mint megtudjuk, mindennapi jelenetnek vagyunk tanúi: egy szerb és egy hatá­ron túli család egyezkedik, házat cse­rélnek. így az alig négy kilométerre lévő Szerbiában élő horvátok hazai földre kerülnek. Előtte soha nem lát­ták egymást, közvetítők útján vették föl a kapcsolatot, amit a Koni Mihol­­jacban élő szerb család kezdeménye­zett. Hát akkor mégis igaz, folyik az etnikai tisztogatás? — kérdezzük a polgármestert. — Nem, nem igaz! hangzik a ka­tegorikus válasz, majd magyarázatba kezd: Tisztelem a szerbekben azt a túlfűtött hazaszeretetet, amely csak nagyon kevés népben van meg. A kán meg is kérdezheti: ezt a családot itt senki nem bántotta, s minden bi­zonnyal odaát sokkal rosszabb kö­rülmények közé kerülnek. De ők „haza” akarnak menni. Még akkor is, ha nálunk 200, náluk 31 márka az át­lagkereset. A békésen beszélgető társaság ok­iratokat ír alá, majd márkaköteg cse­rél gazdát. A legnagyobb békesség­ben mennek el. Pénzt szeretnénk vál­tani, ezért ebéd után a bankba me­gyünk. Útközben figyeljük az árakat: egy farmerdzseki 70 márka, a tojás darabja fél márkányi összegnek felel meg. Az élelmiszerüzletben minden kapható, ám ott csak horvát dinárt fogadnak el. A vásárolt félliteres sli­­govica 25 ezer dinár, talán kétszáz forint, ha lehet. A bankban a forintot nem fogadják el, így dollárt váltunk márkára, szinte semmit nem vonnak le. A kocsihoz tartva négy-öt rendőr­járőrrel is találkozunk. Egyedül az ő jelenlétük figyelmeztet a háborúra. A polgármester büszkén mondja: a há­borús erőfeszítések ellenére már most új egyenruhája van a rendőrök­nek és határőröknek. Az egyik kocsi rendszámára bök. Akkor látjuk, hogy közepén a horvát címerrel, új rend­számtáblája van a járműveknek. Hamarosan a honvédség is új egyen­ruhát kap. még akkor is, ha a háború mellett minden nagy teher — mondja. Amint visszaérünk a kocsi­hoz, már ott vár bennünket az a hor­vát katona, aki szolgálati helyére in­dul, s Jeromin barátunk kérésére mi visszük el. Zaniceba tartunk, de a ko­rábban munkanélküli, most zsoldos­katona javaslatára az E73-as főút he­lyett alsóbbrendű utakon haladunk előre. Derventán áthajtva látjuk, hogy a legtöbb ház tetejére horvát zászlót tűztek, a kisebb dombok mö­gött katonai alakulatok húzódnak meg. A katonától megtudjuk, hogy a sorállományt ugyan kiképzik, de harcolni csak önkéntesen vagy zsol­­dért kell, nincs általános hadkötele­zettség. Vigyázni kell a fiatalokra, ők a jövő Horvátországa, nem áldozhat­juk fel őket — mondja átszellemül­tem Mennyit keres a zsoldos? A frontokon és egyéb veszélyes helyeken csak zsoldoskatonák van­nak. Míg egy tanár fizetése 220 márka, egy katona akár a 600 márkát is megkeresi. Két hét frontszolgálat után egy hét pihenő jár mindenkinek. Kicsi az ország, így aztán nem gond hazajutni — magyarázza. Bár a leg­kisebb zajra is hegyezzük a fülünket, egyetlen lövés nem sok, annnyi nem hallataszik. Zavidovicinél — Szara­jevótól mintegy 60 kilométerre — egy kéksapkás ENSZ-alakulat is fel­tűnik az út mellett, majd egy ellen­őrzőponthoz érve karszalagos hor­vát katona állít meg bennünket. Bár jól érti, mit mondunk, még társa ér­dekében sem enged tovább bennün­ket. Emberünk hatalmas málhazsák­ját vállára kapva odamegy az egyik dzsiphez, terepszínű egyenruhában levő katonákkal indul a 10 kilomé­terre lévő Zsdicába, majd onnan to­vább, mert rádión máris mondják: a zászlóalja időközben a tenger felé ment. Még egy úton megpróbálunk Zenicába jutni, de az újabb őrhelyen már keményebben fordítanak vissza bennünket. A másfél órás autóút felét kiégett házak között tesszük meg. A határon a horvát tiszt mosolyogva, mint jó ismerős fogad bennünket. A press felirat láttán odalép hozzánk, kezet fog, majd azzal búcsúzik: se­gítsenek végre felébreszteni a világ lelkiismeretét!... Zsiga Ferenc Nincs etnikai tisztogatás? A HANDELSBLATT ELEMZESE SZERINT: Növekvő eladósodás, zsugorodó belső piacok Az eladósodás kísértete járja be Magyarországot, továbbá a külföldi tőkeberuházások területén tenden­ciaváltás figyelhető meg: Magyar­­ország tartja ugyan csúcspozícióját az egykori KGST-országok körében, ám az 1991-es év „boomja” óta, amikoris közvetlenül 1,7 milliárd dollárt fektettek be a külföldiek, a tendencia lassan, de folyamatosan hanyatló. 1992-ben 1,641 milliárd dollár volt a külföldi tőkeberuházá­sok értéke, 1993 első felében 650 millió - írta legutóbbi számában a düsseldorfi lap. Az eladósodással kapcsolatban a német pénzügyi-gazdasági napilap azt állapította meg, hogy aggodalom egyelőre csak a belső eladósodáshoz kapcsolódik és a probléma minden más tényezőt háttérbe szorítva in­kább a költségvetési deficit „fékez­­hetetlen” növekedéséhez köthető. Ennek nyomán a belső államadós­ság az idén elérheti a bruttó hazai termék (GDP) 82-87 százalékát, míg 1990-ben csak 63,5 százalékát tette ki. A német szaklap „kimondottan sikersztorinak” minősítette a kül­földi adósság kezelését. Adatai sze­rint a nettó adósság mértéke évek óta 14,5 milliárd dollár körüli, a devizatartalékok a figyelemre méltó ötmilliárd dollárra emelkedtek, Ma­gyarország minden erőfeszítés nél­kül képes volt kötvényeket kibocsá­tani a nemzetközi piacokon. A Handelsblatt szerint minden­nek alapját nagymértékben a ma­gyar külkereskedelem „meglepően jó teljesítménye” képezte: néhány év alatt „látszólag tökéletesen” si­került az átállás az igénytelen keleti piacokról a kemény nyugatiakra. „Azonban csak látszólag: az idén bekövetkezett a nagy kijózanodás. Az első félévben az export, az előző év ugyanezen időszakához viszonyítva, huszonhét százalékkal, 3,8 milliárd dollárra esett vissza, a kereskedelmi mérleg deficitje elérte a kétmilliárd dollárt” - közölte a Handelsblatt. A budapesti keltezésű cikk szer­zője úgy vélekedett, hogy a fejle­mény aligha indokolható a rossz vi­lággazdasági konjunktúrával vagy a húsra és hústermékekre kirótt EK-korlátozásokkal. Sokkal inkább „a zsugorodó belső piacon uralkodó katasztrofális helyzet” kihatásairól van szó. A vállalatok súlyos likvidi­tási problémákkal küzdenek, nem képesek javítani versenyképességü­ket, még kedvezőbb értékesítési le­hetőség esetén is hiányzik a ver­senyképes áru. Á Handelsblatt szerint hosszú tá­von a kereskedelmi mérleg nö­vekvő deficitjét alkalmasint az el­múlt évek rendkívül nagy tőkebe­áramlása sem képes kiegyenlíteni, különösen, hogy itt is az irányzat megfordulása körvonalazódik. Gyakori jelenség a makrogazda­ságban is. hogy az úttörő vállalkozá­sok napjainkra tönkremennek. Meg­esik ez kisvállalkozásokkal is, mint például azzal a karcagi próbálkozás­sal, amelynek története még 1986-ra nyúlik vissza. A vállalkozó és családja úgy szá­mított: felépít egy kertes családi há­zat és az új otthonon kívül egy kis cukrászdát is nyit, az egyik iskola közvetlen közelében, ahol feltehe­tően nem lesz majd gond a forga­lommal. Elhatározásukat gyorsan meg is valósították és a cukrászda va­lóban nagy látogatottságnak örven­dett, a forgalom és a befektetett munka hasznát is látták a lelkes tu­lajdonosok. Drágán vett, olcsón adott Aztán egyszerre sebesen nőni kezdtek az üzlet költségei, s 1989-ben már előrevetette árnyékát a baj, mert a bevételek továbbra is csak a korábbi szinten maradtak. Ennek a fő oka az volt, hogy a bolt forgalmának igen jelentős részét tette---------------------1----------------------------­ki a hagyományos cukrászsütemény, és a forgalmazó folyamatosan emelte nagykereskedelmi árait a beszerzé­sek drágulására hivatkozva. Ugyan­akkor a mi kisvállalkozónk felmérte, hogy nem emelheti ilyen mértékben a fogyasztói árat, mert ezzel jelentő­sen csökkenne a fizetőképes kereslet áruja iránt. Ez a kereskedelmi gya­korlat azonban mindinkább tarthatat­lannak bizonyult. A vállalkozó, fel­mérve annak veszélyét, hogy a csa­lád megtakarított pénzét így pár éven belül felélnék, új tevékenységi körrel próbálkozott. Minisztériumi enge­déllyel, a külkereskedelmi bejelen­tési kötelezettségnek eleget téve kávé illetve különböző kozmetikai készítmények forgalmazásába kez­dett. Az első meglepetés akkor érte, mikor a vámkezelt kávét akarta érté­kesíteni 356 Ft/kg-os áron. Ezen neki még semmi haszna nem lett volna, csak a költségeit fedezte ez az ár. Ám ugyanebben az időben a feketepia­con 260 forintért lehetett ugyanazt a kávét megvenni, így végül ő is csak olcsóbban tudta eladni, s emiatt vé­gül nagy veszteséggel zárta e keres­kedelmi ügyletét. A kozmetikai ké­szítmények piacán sem tudott meg­küzdeni a feketegazdaság „olcsó” kínálatával. Kiütéssel győzött a feketepiac A vállalkozás megmentésére irá­nyult kísérletek sorra kudarcba ful­ladtak. A tulajdonos utoljára egy át­alakított zsúrkocsival utcai árusítás­sal próbálkozott, de ez sem hozta meg a várt sikert. — Mára feléltük a vállalkozást! - mondta elkeseredetten a tönkrement gazda. Vlost már a saját cukrászdával egybeépített családi házukat szeret­nék értékesíteni, de egyelőre még nincs vevő, pedig az idő sürget, a fenntartási költségek emelkednek. Mi okozta a bukást? A kisvállalko­zás az árak emelkedésének, a fizető­képes kereslet csökkenésének hatása­ival nem tudott megküzdeni. A tulaj­donos nem gondolt időben a tovább­fejlesztésre, mikor meglettek volna erre a lehetőségei. Maő is azt mondja: fejleszteni lenne érdemes, a kínálat bővítésre szorulna, de e késői felisme­rés az üzleten már nem segíthetett. Brókerek és fantom-részvénytársaságok Jövő januárban lesz 130 éve, hogy Magyarországon megnyílt az első áru- és értéktőzsde. A háborús idők kisebb-nagyobb kényszerszünetei dacára egészen 1948-ig működött, majd 42 év után, 1990 nyarán nyílt meg ismét Budapesti Értéktőzsde né­ven. Ádám Zsigmond közgaz­dász-kutatóval, pénzügyi szakember­rel beszélgetünk arról: milyen is az újjáéledt tőzsde.- Mielőtt a tőzsde rejtelmeibe bo­csátkoznánk, engedjen meg egy sze­mélyes kérdést: igaz-e, amit beszél­nek, hogy ön jól megél a tőzsdei tran­zakciókból? Nemzetközi segítséggel- Az értékpapírpiac és nem a tőzsde az, ami tisztes jövedelemfor­rás számomra. Egyébként én 6-7 éve foglalkozom az értékpapírpiac elvi és gyakorlati kérdéseivel. Ehhez bizo­nyos fokú befektető-gondolkodás­módra kellett szert tenni, amire az utóbbi több mint 40 év alatt aligha volt bárkinek lehetősége. A nyugati szakkönyvek, tapasztalatok bár­mennyire hasznosak, a magyar vi­szonyokra kevésbé alkalmazhatók.- Végül is hogyan és miért indult meg hazánkban a tőzsde?- Az új tőzsde megnyitását jó két és fél éves munka előzte meg, ami voltaképpen visszanyúlik 1987-ig. Ekkor már létrejött egy értékpa­pír-kereskedelmi megállapodás, mely csírájában tartalmazta a tőzsde elemeit. Ennek azonban előzménye, hogy megjelentek a 80-as évek elején az értékpapírok, megindult és fellen­dült a kötvényforgalom. Ám hiá­nyozni kezdett a másodlagos piac, az értékpapírok piaca, ahol bánnit bár­mikor el lehet adni, meg lehet venni, Ez az út vezetett a tőzsdéhez, aminek újjászervezéséhez jelentős amerikai, brit és német segítséget kaptunk.- Mijellemzimaatőzsdétnálunk?- A mai magyar tőzsde gyerekci­pőben jár és, mint ilyen, gyermekbe­tegségekkel küzd. Gyakorlatilag a te­vékenysége leszűkült a kötvények pi­acára, a részvényforgalom meglehe­tősen gyér. Sajátos helyzet az is, hogy a befektetési jegyek tulajdonosai - ha a papírt kibocsátáskor vették - adó­­kedvezményt élveznek, az adóked­vezmény csak annak jár. aki három évig nem adja el a befektetési jegyét. A múlt év végén gombamódra szaporod­tak azok.az új - tőzsdére nem kerülő - részvénytársaságok, amelyeknek fő célja az adókedvezmény elérése volt. E részvénytársaságok egy része való­jában látszat-részvénytársaság, amely érdemi tevékenységet nem folytat, a befektetők is látszatbefekte­tők, akik különböző pénzügyi prakti­kákkal kivonják pénzüket, három év múlva ezek a fantom-részvénytársa­ságok megszűnnek, az adókedvez­mény egy része az alapítók zsebébe vándorol. — A kárpótlási jegyek is szerepel­nek a tőzsdén. Milyen sikerrel? ✓ Árfolyam lélektani alapon?- A múlt év januárjában adták ki a jogosultaknak a kárpótlási jegyeket. A jegytulajdonosok többnyire a kárpót­lási jegy eladása mellett döntenek. A kereslet és kínálat igen rugalmatlan az árakra, az árfolyamot inkább lélektani tényezők határozzák meg. A kárpót­lásijegyek tőzsdei bevezetésére 1992 decemberében került sor. Sokan foglalkoznak azzal, hogy vidéken olcsóbban felvásárolják e jegyeket, hogy a fővárosban maga­sabb árért adjanak túl rajtuk. Egyéb­ként az értékpapírpiac, a tőzsde is B udapest-centrikus. Gyakorlatilag alig van arra lehetőség, hogy kisbe­fektetők vidékről - beleértve a nagy­városokat is - a tőzsdén rendszeres tranzakciókat bonyolítsanak le. Eh­hez legalább hetente egyszer a fővá­rosba kellene utazni. Akinek erre le­hetősége van és a tőzsdén játszani szeretne, annak azt ajánlom, hogy a személyes tapasztalatszerzés mellett, először papíron játsszon, s csak utána próbálkozzék a tőzsdén, kez­detben kis tételben. Új gyógyszeripari vegyes vállalat ÚJRA MUNKÁBAN AZ ARATÓGÉPEK Vágásra érett a kukorica Sterling Health Kft. elnevezéssel vegyes vállalatot alapított a Chinoin Rt., illetve az amerikai érdekeltségű Sterling Health. Az amerikai tulaj­donban lévő vállalat forgalmazza Európában a francia Sanofi öngyó­gyászati készítményeit. A kilenc­­venmillió forintos alaptőkével létre­hozott vállalkozáshoz ötvenegy szá­zalékban amerikai cég, negyvenki­lencben pedig a francia Sanofi több­ségi tulajdonában lévő Chinoin Rt. járult hozzá. A vegyes vállalat célja, hogy a Sanofi úgynevezett öngyó­gyító, vény nélkül kapható készítmé­nyeit Magyarországon forgalmazza. Erről szerdán tájékoztatták az alapí­tók az újságírókat. A megállapodás szerint a fájda­lomcsillapító, a köhögés elleni, a megfázás elleni és az emésztési za­varokat kiküszöbölő szerek, vitami­nok értékesítését, marketingjét a ve­gyes vállalat végzi, míg a termelési és a regisztrációs tevékenység to­vábbra is a Chinoinnál marad. Az egyezség értelmében a készítmények között nemcsak francia gyógyszerek vannak, hanem beletartozik néhány hagyományos Chinoin-termék is. A szerdai sajtótájékoztatón el­hangzott, hogy a vegyes vállalat pro­fesszionális eszközökkel, illetve a nyugati tapasztalatok átvételével sze­retné Magyarországon meghonosí­tani és elterjeszteni bizonyos beteg­ségek esetében az öngyógyítást. Ez a folyamat összefüggésben azzal, hogy a társadalombiztosítás egyre kevésbé képes ä gyógyszertámogatás finan­szírozására, Nyugat-Európában már elterjedt és jellemző. Az öngyógyító és vény nélkül kapható készítmények újszerű forgalmazásától a vegyes vállalat értelemszerűen magyar piaci részesedésének növelését reméli. A kukoricabetakarításnak lévén szezonja, annak jártunk utána, hogy hol milyen termés várható. Ezúttal a Mélykúti Búzakalász Szövetkezetei kerestük fel. Dr. Korányi György elnök az aszályra panaszkodik: — Az elmúlt hat esztendőből négyre, az utolsó három évből ket­tőre jellemző az óriási csapadékhi­ány - mondja. - Míg korábban vidé­künkön 400-450 milliméter eső volt a jellemző, az idén mindössze 200 milliméterrel kellett beérnünk. Ez a termésátlagainkon is meglátszik, az őszi búzánk mindössze 3,5 tonnát hozott hektáronként. A kukoricaterü­letünk 950 hektár körül van, a kisült dombokat és forgókat korábban lesi­­lóztuk. Nagyon vegyes képet mutat a határ. Van olyan táblánk, ahol hét tonna elvárható, de lesz olyan is, ahol a hektáronkénti három tonnát sem éri el az átlag. Szövetkezeti szinten ne­héz a becslés, lehet, hogy sokat mon­dok a 4.5 tonnás reményünkkel. — Huszonötezer sertésnek, 950 tonna vágóbaromfinak - folytatja Korányi György -, s csaknem 1,2 millió liter tej termeléséhez kellene a takarmányfedezetet biztosítanunk. Ez nem csak az aszály miatt lehetet­len, hanem a nagymértékű terület­csökkenés miatt is. A csaknem 7200 hektáros területünkből 2200 hektár kárpótlásra, 1500 hektár a részarány­tulajdonra ment el. Emiatt jelentős takarmányvásárlókká válunk, de némi gabona értékesítésére - likvidi­tási gondok miatt - rákényszerülünk. Aktuális munka a mélykúti Búza­kalászban a napraforgó betakarítása is, amely viszonylag jól bírta a szá­razságot. Két tonnás termésátlagot várnak, de ebből jövedelem nem lesz, mert ahhoz 2,5 tonna kellene hektáronként. Pásztor Erzsébet • Kukoricabetakarítás a Mélykúti Búzakalász Tsz-ben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom