Petőfi Népe, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-28 / 200. szám

6 HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. augusztus 28., szombat Sziget a munkahelyen Jegesmedve­cáfolat? Úgy tűnik, megingatja az utolsó jégkorszakkal kapcsolatos teóriákat egy Norvégia északi részén 60 ezer éve elpusztult jegesmedve. Az állat ugyanis a tudósok szerint nem élhe­tett akkor és ott, egyszerűen azért, mert a tudomány mai állása szerint a területet akkoriban vastag jégtakaró fedte. Lehetséges — vélik a kutatók —, hogy Norvégia északi része a jégkorszak idején viszonylag „me­leg” hely volt, s nem borította állan­dóan jégtakaró. A térségben talált je­gesmedve, sarki róka és fóka marad­ványaiból arra következtettek, hogy errefelé, bár igen hideg időjárás lehe­tett, semmiképpen sem lehetett az örök jég birodalma. Az éghajlat a Grönland északi partjainál jelenleg tapasztalható időjáráshoz volt ha­sonló. Az állatmaradványok alapján most azt gyanítják, hogy esetleg az ember is korábban jelent meg ezen a területen, mintegy 10—12 ezer éve. A zöld növények látványa meg­nyugtató, azt mondják: balzsam a kedélyre. A növények oldják a helyi­ség sivárságát, merevségét, rájuk pil­lantani kellemes, pihentető, meg­nyugtató. A növények frissítik a le­vegőt, ■ növelik nedvességtartalmát, felfogják a port. a nikotintól a for­maldehidig „elpusztítják” a mérget. A kölni egyetem botanikai intéze­tének professzora, dr. Manfred Wei- der Szobanövények és klímajavítás címen írt művében megmagyarázza, mit is tudnak a növények. Egy-egy méter magas, nagy levelű vagy sok kis levelű növény óránként 0,6 liter oxigént termel. Még télen is, amikor kevesebb a fény, és sok növény nö­vekedése szünetel, folytatódik az oxigéntermelés. Egy 30 négyzetmé­teres szobában 10 nagy növény óránként mintegy 6 liter oxigént biz­tosít. A növényt öntöző víz 90 százaléka a leveleken át a helyiség levegőjébe kerül. Egy 22 fokos szobában a nö­vények a levegő relatív nedvesség- tartalmát 30-50 százalékkal növelik. Ez természetesen nem a kaktuszokra vagy más sivatagi növényre vonat­kozik. A növények leveleiről a port időn­ként le kell mosni, különben elzárják a levelek lélegzési lehetőségét. Zöld szobanövényeink szemet gyönyör- ködtetőek, barátságosabbá, otthono­sabbá teszik lakásunkat, munkahe­lyünket, környezetünket. Két halvaszülést és négy vetélést okozott egy francia szupermarket-há­lózat által forgalomba hozott fertő­zött disznóhúspástétofn. A pásté­tomban a liszteriózis nevű betegséget kiváltó baktériumok voltak,'egyelőre ismeretlen okból. Ez a betegség álta­lában nem életveszélyes a felnőttek­nél, kivéve az időskorúakat, a terhes asszonyoknál azonban súlyosan ve­szélyezteti a magzatot. A fertőzés egy halálesetet is okozott, s jelenleg 25 beteget tartanak nyilván, közülük 21 terhes anya. A fertőzést okozó terméket azonnal kivonták a forga­lomból, a lakosságot figyelmeztették arra, hogy ne egyék a meghatározott márkájú pástétomból. • Balzsam a ntunkakedvre is. Gyilkos konzerv Mi van, ha az elnök nem szereti a vadhúst? Autók koccantak, emberek csopor­tosultak a párizsi Concorde téren a különös látvány miatt: vagy negyven férfiú kelt át a téren magas szakács­sapkában, címeres fehér szakácska­bátban, hogy a fényképészek meg- örökíthesék őket Párizs szívében. A gasztronómia elismert fővárosában igencsak megbecsülik a mestersza­kácsokat, hát még azokat, aki a cso­portképen szerepelnek: a „séfek sé­féit” , az államfők, kormányfők, ál­lami rendezvények étkeinek legfőbb mestereit. A „séfek séféi” 1977-ben szerve­ződtek klubba. Azóta a klub már mintegy negyven „hivatalos” szaká­csot foglal magába, köztük Gullner Gyulát, a budapesti Marriot Hotel séfjét, aki számos állami rendezvé­nyen felelős a konyháért. Évről évre megtartják talákozójukat — 1981-ben például Budapesten jártak —, hogy kicseréljék tapasztalataikat. Mit kell tudniok a séfek séfjeinek? Mesterségük legmagasabb szintű is­meretei mellett bizonyos fokig a dip­lomáciát, az egyes országok szoká­sait, s a tapintatot is. Királyoknak, elnököknek, miniszterelnököknek főzni azt jelenti, hogy ismemiök kell • Címerük a szakácssipka. szokásaikat, de egyúttal saját orszá­gaik kulináris hagyományait is. Joel Normand, az Elysée palota séfje pél­dául De Gaulle óta már minden fran­cia elnöknek dolgozott. Tudja, hogy Mitterrand elnök a nagyszabású díszebédek menüjét maga szereti meghatározni: személyesen választ a séf által beterjesztett három javaslat közül. Magyarországon — Gullner Gyula közlése szerint — az illetékes protokollosztállyal tanácskozzák meg a nagy díszebédek, fogadások éteksorát, figyelembe véve természe­tesen a vendég igényeit. Amikor Mit­terrand elnök a közelmúltban Lu­xemburgban járt, az utolsó pillanat­ban sikerült elkerülni egy kellemet­lenséget. Didier Lente, a nagyherceg főszakácsa felhívta párizsi kollégá­ját, s tőle tudta meg, hogy a francia elnök nem szereti a vadhúst, ami pe­dig szerepelt a menü tervében. He­lyette végül is báránysültet szolgál­tak fel. A séfek séféinek kiválasztása természetesen elsősorban szakmai tudásuk alapján történik, de sok he­lyen a biztonsági előírásokra is tekin­tettel vannak. Chambrin után például három hónapon át nyomozott az FBI, míg végre rábízták az elnök és ven­dégei étkezését. Magyarországon ilyen szokás nincs, hiszen a szakács eleve bizalmi férfiú — végső soron mindig felelős emberek egészségé­ért, legyen vendége király vagy,át­lagpolgár. Az „udvari étekkóstoló”, akit valaha azért alkalmaztak, hogy kiderüljön, nem mérgezett-e, ma már nem divat, bár amíg August Wehrle a Fülöp-szigetek elnökénél dolgozott, bizony volt „előkóstolás” a főztjéből. A séfek séfjei megbecsült embe­rek. Szerdán meg Mitterrand elnök is köszöntötte a klub tagjait. A halált osztó magas hegyek Az alpinistaszezon kezdete óta csaknem százan estek áldozatul a csalogató, ám nem mindig veszély­telen hegyvidéki kalandnak. A szomorú statisztikát az AFP fran­cia hírügynökség állította össze. Az Osztrák Alpokban negyven­négy tragédiát jegyeztek fel, Svájc­ban pedig huszonegy alpinistát ért halálos baleset. A Francia Alpokban tizennyolcán, Olaszországban pedig nyolcán vesztették életüket. A végze­tes balesetek okai mindenütt kísérte­tiesen azonosak: a nem kellő óvatos­ság, a fáradtság, a megfelelő felké-, szültség és felszerelés hiánya. A he­gyi mentők szerint a tragédiák szá­mának növekedésében az is szerepet játszik, hogy egyre többen választják a hegyvidéki kalandokat nyáron is. Ötszáz métert zuhant A legutóbbi balesetek közül külö­nösen tragikus volt egy spanyol alpi­nistáé, aki a Mont Blanc francia olda­lán a rossz időjárás következtében járt szerencsétlenül a Midi csúcs északi oldalán 3800 méter magas­ságban és szörnyethalt. Az alpinista nem kevesebb mint ötszáz rhétert zuhant. Nem sokkal a spanyol hegy­mászó előtt ketten a Mont Blanc-ra vezető különösen nyaktörő Gou- ter-hasadékon áthaladva jártak sze­rencsétlenül. Ez az Alpok tömbjének legveszélyesebb átkelője, ennek el­lenére egyre többen vállalkoznak megmászására, kevésbé gyakorlott alpinisták is. Kalandkeresők Ausztriában, pontosabban Tirol­ban a hegyi mentők a szezon kezdete óta hatszáz alpinista — nehéz hely­zetbe került túrázó és hegymászó — mentésére vonultak ki. A mentési szakemberek átlagosan napi két halálesetet jósolnak az elkövetkező hetekben az Osztrák Alpokban. Wal­ter Czerny osztrák turisztikai szak­ember szerint az Alpok Ausztriába eső részén rekordszezont várnak, _________* ________________ St atisztikai kimutatások szerint a franciák ennyi pénzt még soha nem játszottak el: tavaly összesen 60 mil­liárd frankot költöttek lósportfoga­dásra, lottóra, tárgynyereményhú- zásra, dörzskártyára és egyéb szeren­csejátékokra! És ez az összeg nem csak 16 ’ százalékkal nagyobb, mint amennyit 1991-ben eljátszottak (és amelyik összeg idén is tovább nő), de egyharmaddál túlszárnyalja a szeszes italra költött pénz summáját is! Könyvre és újságra viszont a gallok Fortuna istenasszony adójának mindössze egytizedét áldozták, 6 A randevút a kocsi lökhárítójára ragasztott címke hozza össze, Cali- forniában és Floridában is. Például: Egy egyedülálló férfi kocsijával du­góba kerül, várakoznia kell. Közben a szomszédos sávban megpillant egy hölgyvezetőt. Ha az illető hölgy ko­csijának lökhárítóján az „Autós Ran­devú” klub címkéje díszeleg, azon ötmillió látogatóval június és szep­tember között. A sokat látott hegyi mentők már nem lepődnek meg, mi­kor egész családokat találnak fürdő­ruhában a veszélyes gleccsereken apró gyermekekkel együtt, és egyre gyakrabban kell tapasztalniuk, hogy a szokatlan és igen nagy fizikai erő­próba következtében sorozatban ér végzetes szívroham fiatal alpinistá­kat is. Sortban a csúcson Másokra egyszerű teniszsortban találtak rá a több mint háromezer mé­teres hegy csúcsán, végtagtörések­kel. A svájci hegyi mentők vélemé­nye szerint a végzetes kimenetelű balesetek elszaporodásában különö­sen július második felében és au­gusztus elején szerepet játszanak a háromezer méter feletti megváltozott hóviszonyok is. Igazi veszély forrása, hogy a hó különösen puha ebben az időszak­ban. Szakemberek az utóbbi időben milliárd frankot. 1970 óta a franciák szerencsejátékokra költött összes ki­adásai 20 százalékkal nőttek. A fran­cia statisztikai hivatal számításai sze­rint a francia átlagpolgár minden 100 franknyi jövedelméből 3,30 frankot áldoz a játékszenvedélyre. Az érem másik oldala pedig, hogy szenvedé­lyes játékosok 19,3 százaléka kisebb bűncselekményeket is elkövet, 78 százalékuk terhére van a családjának. És a szerencséjüket játékban kereső családok 96 százaléka adósságokba veri magát. Csak Franciaországban? rajta áll a klub hívószáma és az autó vezetőjének klubbeli kódszáma. Az úr, akár az autóból, felhívja a klubot, ahonnan megkapja a szükséges in­formációt. Amennyiben ez megfelel neki, átszólhat a hölgynek. A klub tu­lajdonosa, Dick Winestone elégedett az üzletmenettel. Pedig az évi tagdíj mindössze 19 dollár. külön is felhívták a figyelmet, hogy a Svájci Alpok igen veszélyes az alpi­nisták számára, mert a hőtakaró fe­lülete meglazult, miután nagyon meleg időjárás követte a júliusi szo­katlanul nagy havazásokat. 1977 óta a legsúlyosabb baleset idén augusztus 2-án történt Olaszor­szágban, amikor összesen nyolc al­pinista (két francia, három német és három olasz) vesztette életét a Grands Jorasses-on. A hegyi mentők szerint számos alpinista tulajdon óvatlanságának, nemtörődömségé­nek és önfejűségének lesz áldozata. A figyelmeztetésekre fittyet hányva előbb-utóbb szerencsétlenül járnak. Megfagyott asszony Mint például Nie Dobroslav 47 éves cseh hegymászó, aki kellő gya­korlat nélkül indult el. A cseh férfi a tiroli Alpokban kimerültség követ­keztében vesztette életét. Ugyanitt egy hatvanéves asszony fagyott meg a hirtelen támadt hóviharban. Költséges a pandavédelem A pandamedvék a nagy állatkertek sztárjai, kedvencei. Amikor London­ban 1944-ben meghalt egy nőstény panda, a The Times a hagyományok­kal szakítva első ízben közölt nekro­lógot egy állatról : „Ming álmában halt meg. A szíve felmondta a szol­gálatot.” Nyugat-Kínában ma már csak 1000 panda él, s ezeknek is veszély­ben forog az élete, mert szűkül a mozgásterük, kiirtják a bambuszer­dőket, kerülgetik őket a prémvadá­szok. A szakértők szerint nem hal ki a faj, amennyiben sikerül legalább 500 pandát életben tartani. Ehhez vi­szont nem elég megvédeni a völgyet, ahol élnek, de véget kell vetni az er­dőirtásnak és az élettér lerombolásá­nak is — vallja Martin Palmer zoo­lógus, aki Fülöp királyi hercegnek, a Vadvédelmi Világalap elnökének a tanácsadója. A pandavédelem nem olcsó mu­latság, mert az a szervezet szerint — forintban kifejezve — legalább 6 milliárdba kerül. Szerencsepróbáló franciák Társkeresés amerikai módon Csak a sörbarátoknak való JB. Würtz: Az örökség Lehet édeskés, keserű, vagy éppen kandírozott almaízű, lehet sárgás vagy vöröses színű, egy azonban biz­tos: szakértők szerint 13 Celsius-fo- kon a legjobb, mert ha túl hideg, el­veszti aromáját. Aki még nem találta volna ki. a sörről van szó, s annak is különleges brit változatáról, az „ale”-ről, amelyet gyakran rizzsel vagy kukoricával, cukorral és burgo­nyával főznek. A fesztiválok közül a legnevesebb, a Nagy Brit Sörfesztivál helyszíne nemrégiben London volt. Az esemé­nyen bebizonyosodott: az amerikai olcsó sörök, a mexikói tömegáru di­vatja leáldozott, s ismét a kis sörfőz­dék különlegességei hódítják meg a piacot. A silány nedűktől megcsö- mörlött sörivók 22 éve alapították a valódi világost, vagyis a „real ale”-t követelő egyesületüket, annak nyo­mán, hogy a brit kocsmákat — a sa­játos hangulatú pubokat — mind na­gyobb mennyiségben árasztotta el az amerikai „ipari” sör. A kampány eredménye mintegy két éve kezd mu­tatkozni: a hordóból árult sörök fo­gyasztása évi két százalékkal nőtt, az ilyen söröket árusító pubok száma pedig hat százalékkal. A londoni fesztiválon az is kiderült, hogy az igazi brit sörivót két alapvető kérdés izgatja a leginkább: hogyan lehet 12 pint — mintegy hat liter — világost • Egy pohárral meg nem árt? egy este meginni, s mégis viszonylag józannak maradni, ráadásul még a férfias alakot megőrizni? Meggyőző válaszról nincs tudomásunk. Ki akart szállni a kocsijából, ami­kor észrevette a férfit a túloldalon. Megrémült, és azonnal lejjebb csú­szott az ülésen. A kalapját is az ar­cába húzta. Megtalálták! De hogyan bukkantak a nyomára? Két éve már, hogy egy kis hegyi faluban lakik, új neve és útlevele van. Biztos volt benne, hogy nyom nélkül vonult a magányba. A véletlen lenne, hogy Witte, ez a zugügyvéd idekevere­dett? Hátha... Az ügyvéd folytatta az útját, Berger minden lépését figyelte az autóból; bement az élelmiszerüz­letbe, aztán onnan egyenesen feléje tartott. Érezte, hogy remeg a keze. Látta, hogy a kocsmába tart, és ahhoz itt kellett elmennie. Gázt adott és csikorgó gumikkal rohant el mellette. A falu végénél fékezett, visszafor­dult. Még látta, amint Witte beszállt a kocsijába és elhajtott. Megkönnyebbülten lépett be a kocsmába. Kevesen voltak, a tulaj­donos a söntés mögött tett-vett. — Jó napot — mondta Berger. — Hihetetlen — motyogta a kocsmáros. — Mi hihetetlen? — kérdezte a jövevény, pedig pontosan tudta a vá­laszt. — Az előb ment el egy úr és va­lami Stocker felől érdeklődött. Képet is mutatott. Én azt mondtam, hogy nem ismerem az illetőt. Ez akkor igaz is volt.. És most idejön maga, Berger úr. És éppen olyan, mint a képen az a Stocker. Berger úgy érezte, hogy nem kap levegőt. Igen, ez az igazi neve. Tehát a szervezet keresi. Talán sejtik is, hogy a hegyekben húzódott meg. A vendéglős egy papírlapot tett elé. — Ezt a számot kell felhívnom, ha maga itt megjelenik — mondta hal­kan, mint aki nagy titokról szerzett tudomást. — Az az ember azt is mondta, hogy ügyvéd és egy na­gyobb örökség miatt keresi magát. Es hogy ebből nekem is jutna szépen. — Igen? És felhívja? — Hát hívjam? De miért nem hívja maga? Berger elgondolkodott. — Adjon egy pohár vörösbort — mondta és leült egy asztalhoz. Va­lami motoszkálni kezdett az agyá­ban. A szervezet főnöke meghallgatta Witte beszámolóját. Aztán dühösen sziszegte: — Meg kell találnunk azt a szemetet! A bandát két évvel ezelőtt göngyö­lítették fel. S ebben a döntő szerepet éppen Stocker játszotta. Pedig kez­detben úgy látszott, hogy használ­ható ember a kábítószerüzletben, tö­kéletesen beszél arabul, jó kapcsola­tai vannak a szállítókkal. Igaz, nem tudta, hogy mivel is foglalkozik a szervezet. Amikor rájött, azonnal til­takozott, és közölte, hogy ki akar szállni. Hogy észre térítsék, elkapták a 18 éves lányát és rászoktatták a ká­bítószerre. Ezzel zsarolták az apát. A lány azonban egyszer túladagolta a szert és meghalt. Stocker azonnal elment a rendőrségre és kipakolt. Őt nem büntették meg, új életet kezdhe­tett más névvel és új okmányokkal. A bandát azonban lefogták. Csak a főnök és a zugügyvéd úszta meg. És most őt keresik. — Nem maradhat élve az a sze­mét! — ordította a főnök. Két nappal később, hogy Witte ügy véd a faluban járt, csengett a tele­fon a lakásán. — Tudom, hogy hol van az em­bere — hallotta a vendéglőstől a jó hírt. — Jöjjön el hozzám. És hozza a pénzt is! A kocsmáros este 9-kor a falu szé­lén várta a vendégeit. Koromsötét volt. Witte megmutatta a pénzt, a kocsmáros pedig elmagyarázta az utat. — Az örökös egyedül lakik a há­zában. Menjenek jobbra, aztán 3 ki­lométernyire látnak egy táblát, ami mutatja az irányt. Nem lehet elté­veszteni. Zsebre vágta a pénzt, az autó pe­dig eltűnt az éjszakában. A kocsmába visszaérvén azonnal telefonált. — Berger úr, igaza volt. Csak­ugyan ketten jöttek. Witte mellett egy kövér, kopasz pasas ült. Berger megköszönte a hívást. Tudta, hogy azonnal cselekednie kell. Legfeljebb negyed órája van. A régi fahíd felé rohant, amely a szaka­dék felett vezetett. Már megkezdő­dött a bontása, de gyalogosan át lehe­tett kelni, bár minden közlekedést táblával tiltottak. A figyelmeztető táblát a mélybe hajította, majd az útelágazás felé futott. Félretolta az akadályt és elfordította az útjelző táblát. Amikor másnap belépett a kocs­mába, az egész falu a borzalmas sze­rencsétlenségről beszélt, ami az este történt, a régi hídnál. — Pedig én pontosan elmagyaráz­tam, hogy merre menjenek. Még a táblát is említettem. Hogy miért húz­ták el az akadályt, és miért mentek a régi útra, rejtély... — Én sem értem — mormogta Berger. — És most akkor mi lesz az örök­ségével, Berger úr? — Azt hiszem, lemondhatok róla. Majd megpróbálom elfelejteni. De addig is adjon egy pohár vöröset, ba­rátom ! A hegymászás nem iskolai kirándulás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom