Petőfi Népe, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-25 / 197. szám
1993. augusztus 25., szerda 7 TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kedves Olvasóink! Mai összeállításunk azt a sokszínűséget tükrözi, amely a hozzánk küldött olvasói leveleket jellemzi. Igyekeztünk úgy válogatni az írásokból, hogy lehetőleg minden olyan levél helyet kapjon benne, amely, ha látszólag magánügynek tűnik is, mégis közérdekű tartalmat hordoz. Ilyen úgyszólván minden írás, amelyet mai oldalunkon olvashatnak. Felhívjuk a figyelmet arra az üzenetre, amelyet az egyik nagymama küld lapunkon keresztül egy másik nagymamának. De említhetjük a vasutasok nagy családjából származó és most megszólaló, édesapja és a többi vasutas emlékét szívén viselő olvasónk írását is. Érdekes gondolatokat, megállapításokat tartalmaz az a levél, amelynek aláírója vendég volt a kecskeméti közgyűlés nyilvános ülésein, s most tapasztalatait osztja meg az olvasókkal. Várjuk leveleiket, elsősorban közügyekben. Kérjük azt is, hogy nevüket, címüket ne mulasszák el feltüntetni a borítékon. A szerk. MAGYAR KÖZTÁR SASÁG külügyminisztere L/Mjí Papp Zoltán úrnak PetetI Népe Baja és Vidéke Szerkesztősége BJlU Tisztelt Uram! Leányom és én őszintén köszönjük az elküldüt': fényképeket és a kedves kísérő sorokat. E képek megőrzik pár gyönyörű nap hangulatát, s így annak az emlékét is, aki a képeket készítette. Kívánom, hogy sikeresen folytassa nem könnyű pályáiét és segítse Baját és vidékét, hadd tudják, ml történik velük és körülöttük. Budapest, 1993. augusztus “/)/} Szívélyesen üdvözli: á Jeszenszky Gázár Nyugodt legyen az álom Kiskunfélegyházán található egy szovjej emlékmű, amely alatt több katona is alussza örök álmát. A képviselő-testület háromfős ad hoc bizottságot kért fel az obeliszk áthelyzésének megszervezésére. Az előzetes feltárás megállapította, hogy kb. 30 ládában emberi maradványok is vannak a tér alatt, így az újratemetés elkerülhetetlen. Sajnos az egyik bizottsági tag — Nagy József képviselő — időközben meghalt. Zsubori János városatyát megbízták ugyan helyette, de előterjesztés azóta sem készült a megoldásra. A helyi televízió műsorában Fekete Pál országgyűlési képviselő a polgármestert vádolta a tettek elmaradásáért. Feltehetően ennek is köszönhető, hogy Ficsór József újra összehívta az ad hoc bizottságot, s ennek ülésén a következő előterjesztés-tervezet született: A ládákat és a bennük lévő tetemeket ki kell hántolni! Az újratemetés helyéül a Felső köztemetőt kell kijelölni. Időpontját az orosz nagy- követséggel való egyeztetés után tűzik ki. A szertartás ökumenikus lesz, bevonják a honvédséget, s katonai tiszteletadás mellett kerülnek új helyükre a szovjet katonák. A sírra az eredeti emlékművet helyeznék, némi szövegmódosítással. A zeneiskola előtt felszabaduló terület hasznosítására a városépítészeti bizottságot kérik fel. Október 23-ra véglegesen rendezni kell a terepet. — v — Nagy örömmel olvastam Tisztelt Szerkesztőség! Nagy örömmel olvastam a Petőfi Népe i 1993. július 31-én megjelent számában a vasúttörténeti alapítvány tervét a vasúti skanzen létrehozására. Sajnos, kisnyugdíjas vagyok, így anyagilag nem tudok hozzájárulni a szép terv megvalósításához. Mint régi vasutascsalád leszármazottja, egy pár fénykép másolatát tudom elküldeni. Édesapám Balassagyarmaton volt mozdonyvezető. Ő volt az első, aki a nagy Jónás nevű gőzmozdonnyal bejárta a Kecske- mét-Kiskunmajsa közti gazdasági kisvasút vonalát. Nagyon sok külföldi csoportot vitt Bugacra, a walesi herceget a feleségével, hercegnőket, királykisasszonyokat is. Nagyapám Érsekújváron volt mozdonyvezető, fiai követték, mindannyian mozdonyvezetők lettek. Édesapám nem akart Csehszlovákiában maradni, így került Balassagyarmatra, s onnan 1928-ban Kecskemétre, a gazdasági vasúthoz. Az első mozdony szokatlanul nagy volt • A gazdasági vasút első mozdonyvezetője. a keskeny vágányú kisvasúthoz, ezért nevezték Jónásnak. Sok sikert kíván egy öreg vasutascsalád leszármazottja: Lengyel Ferencné Sándorfi(Schuch) Magdolna Kiskunfélegyháza Arad utca 3/A NAPJAINK HUMORÁBÓL Sokáig vendég voltam a kecskeméti önkormányzati közgyűléseken Sajnos, már nem tartozom a fiatal korosztályhoz, de minden érdekel, ami körülöttem történik. Szeretem a városomat, amelyben élek, s ahol évtizedekig dolgoztam. Ezért is volt tanulságos, hogy közel fél évig részt vehettem Kecskemét képviselő-testületének ülésein. Amikor először ültem le a hátsó pad- ban, alig volt ismerős a képviselők között. Jó érzés, hogy most már mindenkit ismerek. Igaz, ebben a Futár képviselőket bemutató sorozata is segített. Talán nem túlzás, ha azt mondom, tudom: ki, hogyan képviseli érdekeimet, érdekeinket. Nehéz feladata, nagy felelőssége van egy képviselőnek. A testületnek rengeteg fontos kérdésben kell rövid idő alatt döntenie. Sokszor nem átgondoltak az előterjesztések, következésképpen többórás vita után is újra kell tárgyalni azokat. Állandóan időzavarban vannak. Hajszoltak a közgyűlések, a képviselők. Ötöst adnék azoknak, akik mindent megtesznek azért, hogy városunk fejlődjön, elégedettek legyenek polgárai. így Molnár Ilonának aktív közreműködéséért, Gyöngyösi úrnak az intézményvezetők kinevezésének előkészítéséért, Kovács Lorándnak nyugalmunkkal való törődéséért, Szűcs úrnak észrevételeiért, Brúszel úrnak életlátásáért, Gömöri úrnak tárgyilagosságáért, Goór úrnak kulturális tevékenységéért, Farkas Zoltánnak és Szabó Istvánnak állásfoglalásaikért, Öveges úrnak jó javaslataiért, Me- rász úrnak az üléseken tanúsított türelméért. Csillagos ötöst adnék a fideszes képviselőknek: Rác András, Molnár Antal, Hideg Antal, Sarkadi Zsolt uraknak, és a többieknek is. Ők bebizonyították, hogy számíthatunk a fiatalokra. Felkészülten, fáradhatatlanul dolgoznak a képviselő-testületben, Kecskemét város érdekeiért. Lenne dolga a fekete toliamnak is. Hogy név szerint kiknek adnék fekete pontot, legyen az én titkom. Az biztos, hogy adnék a hiányzóknak, a felületes és megalapozatlan előterjesztőknek és hozzászólóknak, azoknak, akik nem törődnek a választók gondjaival. Nagy tisztelettel adózom az újságíróknak, akik tudósítanak a városházán történtekről, figyelmeztetnek, üzennek, segítenek nekünk, választópolgároknak. Mindent egybevéve úgy érzem, érdemes volt részt venni a közgyűléseken, sok mindent bizakodóbban látok. Sokszor sajnáltam a késő estig is fáradozó képviselőket. Ezért mondok köszönetét nekik, s munkájukhoz egészséget, sikereket kívánok. Tóth Er nőné nyugdíjas tanítónő Kecskemét, Katona József tér 6. A mi Széchenyink! Ököljog a strandon Tizenhat esztendős unokám a tős- fürdői strandon fürdött augusztus első napjaiban. A medencében több gyerek játszott és vízipisztollyal spriccelték egymást. Véletlenül eltaláltak egy asszonyt, aki fel volt öltözve. Megijedtek a gyerekek és úgy dobták el a vízipisztolyt, hogy az az unokám közelében esett le. Egy férfi — valószínűleg a férj — unokámat tartotta bűnösnek, s először csak kiabált vele, majd annyira feldühödött, hogy ököllel arcul ütötte a gyereket. Mindkét alkalommal a fejét. Az egyik ütés olyan erejű volt, hogy az unokám szemöldöke felrepedt és orvoshoz kellett vinni, ahol a sebet beragasztották, de a helye egész életében látható lesz. A dühös férfi — lehetett vagy 35-40 éves — megnyugodott, mint aki elégtételt vett egy asszony ruhájának lespriccelése miatt, s eltűnt a helyszínről. Ügy látszik, az ököljog érvényesül a strandokon is egy ilyen kis jelentőségű eseményért. S.F. Kecskemét Búcsú napjára Szomszédos községünk Bugac, ahonnan és ahova sokan elszármaztak innen Szánkról. Nemsokára odamennek a búcsúba a mieink. A meghitt, szeretetteljes találkozás mellett a bugaci rk. templomot a szokottnál is többen látogatják ilyenkor a búcsú napján, hogy hálát adjanak a templom védőszentjének, Szent Istvánnak, a magyarok első szent királyának azért, amiért megmentette ezt a maroknyi népet a Kárpát-medencében a további romlástól. Túléltem két világháborút, laktam vagonban két éven át szüleimmel, mert édesapám ragaszkodott a magyarsághoz, a Horthy-rendszer meg B-listázta jó apámat, mert Karánse- besen bizalmi volt, Rákosiék, Kádárék azt a kis juss földet is betagosítot- ták. Elhaltak a szülők, nekem az íróasztal mellett jutott hely 1925-től 1985-ig. Hatvan éven át dolgoztam, azt csináltam, amit tenni kellett. 1986-tól kezdve, 85 éves koromban sem vagyok egészen elhagyatva, szeretem embertársaimat, legyen az bármilyen színű, vallású, csak becsületes legyen. Én, aki éltem szerbek, németek és románok között, soha nem éreztem, hogy gyűlölnek, mert magyar vagyok, és én sem éreztem ellenszenvet irántuk. Bulgáriában, Lengyelországban, Hollandiában, és Dániában és még több helyen, soha nem kellett letagadnom származásomat és azt, hogy magyar vagyok. ^ Szent István, magyarok első szent királya ezer évvel ezelőtt tudta, hogyan kell államot alapítani, abban olyan törvényt alkotott, amely jó volt szegénynek, gazdagnak, egyaránt. Bugacon a rk. templomban van egy hatalmas nagy fakereszt, ezt a keresztet egy beteg, egykori pártember hálából adományozta a templomnak, miután az imádkozás folytán kínzó betegségéből felgyógyult. És ki tudja, hányán vannak ilyenek szerte szét szegény kis hazánkban! Nemcsak búcsú napján, de naponta kellene hangosan felkiáltani, hogy hallja az egész világ: HOL VAGY, ISTVÁN KIRÁLY, TÉGED MAGYAR KÍVÁN! Bálint István Szánk Kecskeméten sok évtizede viseli Széchenyi nevét a belváros és a körút egy része. Az utóbbi évtizedekben pedig egy — magyar viszonyokhoz képest közepes város népességével rendelkező —- új városrész keletkezett Széchenyiváros néven. Ez a település kivételes helyzetben van. Nem véletlenül létesült ezen a környéken a város hajdanvolt gazdagjainak villanegyede. A város nyugati-északnyugati részén helyezkedik el, ezért a mezőgazdasági területek felől friss levegővel látja el a többnyire arról fűjó szél. A környéken nincs számottevő gyártelep, sok a park, a zöld felület — így viszonylag csekély a környezeti ártalom veszélye. Szinte a Széchenyivárosból nőtt ki az Alföld egyetlen hegye — mely még sok álom megvalósulásának lehetőségét tartogatja — és a páratlanul szép tó- és ligetvilág. Nyugodtan mondhatjuk: ma még ugyan számos égető probléma vár megoldásra — ilyen a városrész közbiztonságának, tisztaságának, közlekedésének javítása —, de állíthatjuk, a városnak ez a része hordozza magában a legnagyobb fejlesztési lehetőségeket. Csak példaképp említem a még csak születőben lévő, de máris elragadó arborétumot, a messze múltba vezető Mária-kápol- nát, és az egyszer remélhetőleg mégis megvalósuló állandó kertészeti kiállítást. Széchenyi azonban nemcsak nevet és szobrot adott ennek a kedves városrésznek. Eszméi ma is időszerűek és számos országos gondunk megoldásában segíthet, ha szellemi hagyatékának forrásából merítünk. Széchenyi idejében is erkölcsi válság volt Magyarországon. Elég elolvasni Jókainak néhány, erre a korra vonatkozó regényét, hogy kirajzolódjon előttünk a múlt század első feMagam is már nagymama korban vagyok és bizony szégyelltem ma- garti a buszon utazva Ön helyett. Az idős hölgy bottal, nehezen szállt fel a járműre az egyik buszmegállóban. Az unokáival ülő nagymama rászólt a bottal álldogáló hölgyre, hogy ne tegye ki annyira a botot, mert valaki megbotlik benne (netán a drága unokája?). Nem bírtam ki szó nélkül. Átadtam a helyem a beteg lábú hölgynek, aki nagyon köszönte és kénytelen voltam a nagymamát rendre utasítani, mondván, hogy a megjegyzés helyett inkább az unokáját szólította volna fel az ülőhely átadására. Sokszor azt mondják, ilyenek a fiAz Önök nagy nyilvánosságához fordulok panaszommal, kérem, hallgassanak meg: 1993. augusztus 17-én hajnali fél kettőkor olyan megalázó és embertelen viselkedést tapasztaltunk egy „orvostól” a kecskeméti új megyei kórház éjszakai ügyeleti ambulanciáján, hogy meg kell írnom Önöknek. Kérem, ezt a történetet hozzák nyilvánosságra. A tanulságot levonják az olvasók. Férjem három nappal ezelőtt focizás közben ráesett a könyökére, de nemigen fájlalta. Augusztus 17-én éjszakára hatalmasodott el a könyöktáji fájdalom oly mértékben, hogy eltorzult az arca a szenvedéstől. Láza is magas volt. Úgy éjszaka 1 óra körül úgy döntöttem, hogy kiviszem az ügyeletre, hogy legalább orvos lássa. Amikor kiértünk, egy nővért találtunk ott, aki tudtunkra hozta, hogy lének közélete: a hatalom iránti szolgalelkűségből tőkét kovácsolok, a népnyúzó birtokosok, a telekspekulánsok és egyéb, hasznos munka nélkül ügyeskedők világa. Sajnálatosan erkölcsi válság van most is hazánkban. Nem elsősorban a Magyarország felé irányuló és egyre virágzóbb szexturizmusra gondolok, vagy arra, hogy sok honfitársunk nem érez lelkiismeret-furda- lást saját gyermekének elpusztítása miatt, hanem a közéletre, ahol egyre terjed az összefonódások, a megalapozatlan nyerészkedés, a korrupció mindent elnyeléssel fenyegető tengere. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a mai gazdasági és politikai vezetők között nagyon sokan vannak olyanok, akik a pártállamot és annak mindenki által tudottan bukásra érett eszmerendszerét pillanatnyi érdekből odaadóan kiszolgálták — Petőfi szavai szerint: egy jobb falatért eladták magukat —, bár minden gondolkodó ember tisztában volt vele, hogy idegen hatalom érdekében és a nép 1956-ban félreérthetetlenül kinyilvánított akarata ellen tesznek. Tőlük, akik karrierizmusból jelesre, becsületes hazafiságból elégtelenre vizsgáztak, aligha lehet elvárni, hogy ne éljenek vissza a lehetőségekkel, ne ragadjanak meg minden alkalmat, amivel a közösség rovására könnyen és gyorsan gazdagodnak. Széchenyi nem kívánta a forradalmat. Mégis csatlakozott hozzá, mert helyesen látta, hogy a forradalom sok élősködő és jellemtelen haszonleső helyzetét megrontja. — Sok bajunk közepette nemzetünk többsége ma sem kívánja a forradalmat és az azzal járó zavaros helyzetet. A régen beígért tavaszi nagytakarítást azonban — békés úton — végre meg kellene valósítani. Frigyesy Ferenc atalok. Hát ők a felnőttektől tanulják ám a jót és a rosszat is. Ha a szülők, a nagymamák (esetleg a tanárok) nem tanítják meg őket az udvariasságra, a figyelmességre, honnan tudhatnák, mikor mit kell tenni ? Kedves Nagymama! Ha netán egyszer botra támaszkodva kényszerül utazni, kívánom, érje meg mindezeket, talán akkor eljut a tudatához a mostani közömbössége mások iránt. Nekem nagyon jólesett, hogy ez a beteg lábú hölgy, amikor leszálltam, integetett nekem. Hát így lenne öröm az élet, ha egymásra jobban odafigyelnénk. D.-né, egy másfajta nagymama miért nem délután jöttünk. Le sem ültette a nyöszörgő beteget. Ezután telefonált az emeletre az orvosért. Az orvos, amint meglátott bennünket, nemtetszését fejezte ki, mondván, hogy „ilyenkor kell jönni? Nem vagyunk emberileg tekintettel senkire?” A beteg nem is érdekelte, majd ezek után egy percig sem maradtunk ott, hazajöttünk. Ő meg, mint aki jól végezte dolgát, visszasétált az ügyeleti szobájába. A férjem egész éjjel szenvedett a fájdalomtól (ugyanis a fájdalomcsillapítók nem értek semmit). Másnap a honvédkórház sebésze megállapította, hogy a gennyesedés olyan nagymértékű a könyök belsejében, hogy műtétet javasol. Kecskemét, 1993. augusztus 17. Halasiné Molnár Ildikó Kecskemét, tel:481-057 • • Üzenet egy nagymamának A nyilvánossághoz fordulok Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Órákon át vártunk Manapság ritkán szánja el magát egy háromgyermekes család, hogy vendéglőben ebédeljen. A Tó étterem, gondolom, reklámcéllal (a Petőfi Népében jelent meg) hétvégére 50 százalékos engedményt kínált családok részére az ételek árából. Kaptunk az alkalmon, hogy egy vasárnap beszerzés, főzés és mosogatás nélkül teljen el, mindez számunkra is elérhető áron. Öttagú családunk ebben a reményben ült be a Tó étterem belső helyiségébe, ahol már 8-10 asztal foglalt volt. Mindehhez egy szerencsétlen pincér és egy db étlap állt rendelkezésre a kiszolgáláshoz. Ebből következik, hogy étlapra háromnegyed órát vártunk, mire választottunk , közölte a pincér, hogy legalább egy órát kell ám várni a megrendelt ebédre, mert ő egyedül szolgál fel, és nem győzi. A kerthelyiségrészben 4 pincér szolgált fel, nem tudjuk, milyen meggondolásból. Annyira feldühödtünk, hogy az üdítő fogyasztása után kértük a számlát. Ugyanígy tett még három család is, velünk egy időben. Nem értjük, hogy a Tó étterem vezetőségének mi volt a célja ezzel a kiszolgálással, így akart vendégcsalogató „reklám”-ot csinálni magának?! Ehelyett sikerült egy pár család jónak indult vasárnapját megkeseríteni, és felbosszantani, gondolom, nemcsak bennünket! Ha már elindultunk, úgy döntöttünk, csakazértis megebédelünk, ha nem is féláron. Betértünk a nemrégen nyílt Őz utcai El torito étterembe, ahol halk mexikói zene, udvarias, gyors kiszolgálás, finom ebéd és szolid árak fogadtak bennünket. A jó bornak nem kell a cégér, csak a rossznak! Háromszéki József és családja Kecskemét, Fácán u. 2. 6044 Inkább köszönet! Tisztelt Szerkesztőség! Elnézést kérek soraimért, melyekben közlöm, majdnem minden nap olvasom a Petőfi Népét és az augusztus 18-i számban rátaláltam a tataházi Sza- bóné panaszára. Ő azt írja, hogy az egész falu és a környék meg van bot- ránkozva, mert a temetkezési vállalat éjjel-nappal nyitva tart. Én pedig úgy gondolom, nem megróni kellene őket, hanem köszönetünket kifejezni. Kérdezem, mi történne azzal, aki az éjjeli órákban, közlekedési balesetben távozik az élők sorából, vagy este hal meg a lakásán, és a nagy melegben, kicsi lakásban nem lehet reggelig hagyni. Jó oka van tehát a temetkezési vállalatnak arra, hogy éjszaka is elviszi a ravatalozóba. Gosztolai Ferencné Kalocsa Kossuth utca 27. Meddig tűrik még? Szeretném felhívni a kormány és az igen tisztelt képviselő urak figyelmét! Meddig tűrik még, hogy a nyugdíjas tagok vagyonát felélje a téesz vezetősége? Hozzanak olyan határozatot, hogy a nyugdíjas és a külső üzletrész-tulajdonos egyedül kihozza a vagyonrészét! Nem vagyok téeszellenes, a fiatalok dolgozzanak és gyarapítsák a vagyonukat, de ne az idősek kárára. Mi is ezt tettük 33 éven át. Akkor ki- semmiztek bennünket, most ugyanoda jutottunk. Lesz még választás és nem csak addig kell falura szaladgálni, míg nincs meg a mandátum. Egy kétségbeesett nyugdíjas Szalkszentmárton (Cím és név szerk.-ben)
