Petőfi Népe, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-19 / 193. szám
Szent István napi ünnepi magazin jl jl Augusztus 20-án az idén is lesz szent jobb-körmenet. A budapesti Szent István bazilikából induló és oda visszaérkező kegyeletteljes szertartáson sok ezren kísérik majd az államalapító király golyóálló kristályhengerben őrzött kézfejét. Hogyan maradhatott meg első uralkodónk jobb keze — kérdeztük Szabó Géza kanonokot, a nemzeti ereklye őrét, a bazilika plébánosát. — 910 esztendővel ezelőtt, I. István halálának 45. évfordulóján, 1083. augusztus 15-én, László király zsinatot hívott össze Székesfehérvárra. Az egyházi tanácskozáson VII. Gergely pápa üzenetét ismertették. A Szentatya arra kérte a papságot, hogy akiket szentéletűnek és a keresztény hit hűséges terjesztőinek tartanak, Isten szentjeihez hasonlóan temessék el. — Kiket lehetett akkoriban szentté nyilvánítani? — Csak azokat, akiket haláluk után vallásos tiszteletben részesítettek és a hívők elé példaképül állítottak. A szentté nyilvánítás feltétele legalább három csoda megtörténte volt. — István király esetében mik voltak ezek a csodák? —- A székesfehérvári bazilikában háromnapos böjttel és imával készültek halálának évfordulójára. A várakozás idején egy béna kisgyerek a király sírjához mászott, és ott csodák csodájára felállt. Mások súlyos betegségükből gyógyultak fel. A zsinat bizonyítva látta István király szentéletűségét, és szentté nyilvánította. A méltó újratemetés érdekében 1083. augusztus 20-án felnyitották az altemplomban lévő sírkamrát, és megrökönyödve tapasztalták, hogy hiányzik a király jobbja. :— Az egész kar, vagy csak a kézfej? — István király teljes jobb karja hiányzott. — Az államalapító holttestét eredetileg a bazilika közepén, márvány szarkofágban helyezték el. Miért került onnan az altemplom sírkamrájába? — Halála után a trónviszályok miatt a fehérvári káptalan joggal félt attól, hogy a földi maradványokat megszentségtelenítik, és ezért rejtette el a biztonságosabbnak vélt altemplomban. A bebalzsamozott holttest már bomlásnak indult, viszont a jobb kar épségben maradt. A mumifikáló- dott testrésznek csodás erőt tulajdonítottak, azt eltávolították és a bazilikában helyezték el. A kincstár őre, egy bizonyos Merkur — a pontos időpontot nem sikerült kideríteni — a szent ereklyét Biharban lévő birtokára vitte, és ott elrejtette. — Vagyis ellopta az ereklyét. Mit szólt mindehhez László király? — Megbocsátott a „tolvajnak”, és az ereklye megtalálásának helyén első királyunk tiszteletére, a szent jobb méltó őrzésére megalapította a Szent Jobbi Apátságot. A körülötte kialakult mezővárost is így hívták, ma románul Siniob a helyiség neve. Jómagam jártam a templomban, ahol István király Imre herceggel, 17. századi rézmetszeten. Volt egyszer egy öreg pásztor, aki mindig a Racsa-hegy oldalában legeltetett. Nem tartott semmitől, mert vadállat nem volt a közelben. No, ha nem volt, mégis mindennap eltűnt egy bárány a nyájból. Szólítja az öreg pásztor a bojtárgyereket, és mondja neki: — Hallod-e fiam! Erre vadállat sohasem jár, mégis mindennap eltűnik egy bárány. Járj utána, s nekem előteremtsd, mert ha nem,, csúfat látsz! ■<no i-rA Jól van, a bojtárgyerek kezd vi- gyázódni, hát észreveszi, hogy déltájban egy fehér bárány kapja magát, egyet szökik, azzal megindul, és egy kicsi barlang nyílásában eltűnik. Több se kellett a bojtárlegénynek! Mindjárt utána indult a báránynak, és a szűk folyosón egyre haladt, a nyomában. Hát egyszerre a folyosó kitágult, és a bojtár egy nagy föld alatti üregbe ért. Abban a föld alatti üregben lovas katonák voltak, mind fegyvert viseltek, és mindegyik aludt a ló hátán. A bojtárfiú először nagyon megijedt, de aztán megbátorodott, és költögetni kezdte a katonákat. De hiszen költö- gethette, egy sem ébredt fel. Akkor a fiú továbbment, s hát egy nagy asztal mellett meglátta Szent István királyunkat, akinek olyan hosszú szakálla nőtt, hogy az asztalt körülérte. Odamegy a bojtárfiú a királyhoz, s hát látja, hogy az is alszik. Kezdi költeni, s azt mondja: — Ébredjen felséged! Megébred erre a szóra a király, de azt mondja: — Még nincs itt az ideje! Akkor a fiú még egyszer próbát tett a vitézekkel, de hiába, mert egyik sem ébredt fel. Mit tehetett? Visszafordult, és a szűk folyosón át visszatért a gazdájához. Szent István azóta is ott rejtőzik a Racsa-hegy üregében, és azt várja, hogy mikor szabadíthatja fel a szegény népet. (Népmonda) • Végre méltó helyen látható a szent ereklye. freskókon örökítették meg a nevezetes eseményt. Az ereklyéhez mindaddig zarándokoltak a hívek, míg azt Székesfehérvárra nem szállították. A koronázó városban, vélhetően 1543-ban, újrakezdődött a szent jobb kálváriája. — Nem lehet pontosan tudni az időpontot? — Napjainkban is erősen vitatott, mikor és miért került az ereklye Ra- guzába, a mai Dubrovnikba. Az egyik felfogás szerint a tatárjárás idején menekítették oda, míg a másik szerint csak a törökdúlás elől. A legelfogadhatóbb magyarázat szerint Székesfehérvár török kézre jutásakor, 1543-ban, pontosan 450 esztendővel ezelőtt kerülhetett mohamedán kereskedőkhöz, akik a raguzai domonkosoknak adták el. — A teljes jobb kar került a szerzetesek tulajdonába? — Erről nincs hiteles adatunk. Feltételezhető, hogy a leválasztott alsó és felsőkar jámborságot tanúsító adományként jutott idegen tulajdonba. A Lvovban — azaz Lem- bergben — található részt láttam, a bécsi Burg kincstárában őrzött másik, állítólagos kardarabhoz még nem jutottam el. Visszatérve a kézfejhez, amikor Mária Terézia megtudta, hogy Raguzában ezüst ereklyetartóban őrzik, hosszas alkudozás után, 1771-ben visszaszerezte. Őrzését a Budán tevékenykedő Angolkisasz- szonyokra bízta, és elrendelte Szent István napja, augusztus 20. megünneplését. Később a keresztesek férfirendje, majd az esztergomi főegyházmegye feladata volt a szent jobb megfelelő őrzése. Századunkban került a Budavári Palota Zsigmond-ká- polnájába. Onnan vitték 1944-ben Nyugatra. 1945. augusztus 20-án a szent jobb-körmeneten több mint százezren örvendeztek a nemzeti ereklye hazatérésének. — Ekkor befejeződött a kálváriája? — Korántsem! Valójában évente csak egyszer, augusztus 20-án lehetett megnézni a bazilika szentélyében, egyébként egy plébánia páncél- szekrényében őrizték. 1987-ben készült el a bazilikában a Szent jobb-kápolna, azóta mindennap megtekinthető a szent jobb. István király halálának 950. évfordulójára ké• Szabó Géza, a szent jobb őre. szülve 1988-ban, a 900 éves jubileumhoz hasonlóan országjárásra kívántuk vinni az ereklyét. Ehhez azonban tudnunk kellett, hogy bírja-e majd az utazás okozta megpróbáltatásokat. Ekkor a kristályhengerből kivették, és szakemberek tanulmányozták. — Kik végezték a vizsgálatot, és mit állapítottak meg? — Többek között az azóta elhunyt Nemeskéri János. Ő agnoszkálta a székesfehérvári királysírokat is. Szentágothai János professzorral a következőket állapították meg: a 800—900 évesre tehető ereklye jó állapotban van. Az antropológiai vizsgálat szerint nem magas, erős fogású férfié volt a jobb kéz, amelyen mikroszkóppal fel lehetett fedezni a gyűrű nyomait is. Sajnos a nevezetes ékszer hollétéről — a többi rejtélyhez hasonlóan — nem tudunk semmi bizonyosat. A vizsgálat jegyzőkönyvét még teljes egészében nem hozták nyilvánosságra, majd ha ez megtörténik, újabb részleteket tudhat meg a közvélemény első királyunk nemzeti ereklyeként tisztelt szent jobbjáról. Szabó Margit Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csak az alázat, és semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. (Szent István Intelmeiből) A MAGYAR EGYHÁZMEGYÉK TÖRTÉNETE IV. Mi indokolja II. János Pál döntését? Az egyházmegyék helyzete századunk történelmi eseményei során először az I. világháború után változott meg. Az 1920-as trianoni békekötés szomorú eredményeként csak a veszprémi, székesfehérvári, váci, egri egyházmegyék területe maradt érintetlen. A rozsnyói, kassai, szatmári, Csanádi és nagyváradi egyházmegyéknél az aránytalan részekre történt széttagolás mellett a püspöki székhely az utódállamokhoz került. Több egyházmegye teljes egészében külhonba szakadt. A görögkatolikus egyházmegyéknél hasonlatos volt a helyzet, kivéve az 1912-ben alapított hajdúdorogi püspökséget. A prímási székhely megmaradt, de az esztergomi érsekség túlnyomó, a Dunától és az Ipolytól északra fekvő területeit az ekkor megalakult Csehszlovákiához csatolták. A következőkben e területen Nagyszombat székhellyel eleinte alacsonyabb rangú egyházigazgatási egység, ún. adminisztra- túra működött, majd a Szentszék 1937-ben ezt önálló egyházmegye rangjára emelte. Az 1938-as bécsi döntés után volt némi területgyarapodás, de a II. világháború után visz- szaállt az előző helyzet. A kalocsai főegyházmegye hasonló sorsra jutott, mert terjedelmesebb déli része háromnegyedmillió katolikus hívövei az új Jugoszláviához került. A Szentszék itt már 1923-ban külön apostoli kormányzóságot szervezett. A II. világháború alatt ezen a területen a kalocsai érsek személyes megbízottja, érseki biztos próbálta irányítani az egyházi életet, előmozdítani az ősi területi egységet, ám a rendkívül sok szenvedést hozó háború, majd visz- szaállt helyzet minden emberi törekvést megsemmisített. A Csanádi egyházmegye hajdani területén 1920-tól kezdve nem két, hanem három orCMrftg Kitolltiu« pOltMaéhMy * MrtoldflAr.k* A katolikus egyházmegyék új határai a pápai bulla után. szág osztozott, a székhely a legnagyobb területtel Romániához került. A történelem előre nem látható eseményei során, melyekben az emberi tényezőnek is szerep jutott, a Csanádi püspökség székhelye 1923-ban Temesvárról Szegedre került. Temesvár központtal pedig 1930-ban önálló egyházmegye létesült az egykori Csanád romániai területén, közel félmillió hívövei, s a bukaresti egyháztartományba betagoltatott. A jugoszláviai rész 1925-től Nagybecs- kerek székhellyel a Szentszék felügyelete alatt önállósult. A nagyváradi egyházmegye hazánkhoz eső területén a Szentszék 1929-ben létrehozta a Debreceni Apostoli Kormányzóságot, amelyet 1952-ben bizonyos önállóság meghagyása mellett a Csanádi püspökséghez csatoltak. Trianon után a kassai egyházmegye egyharmada esett Magyarországra, a rozsnyói egyházmegyének egyötöde. A szatmári egyházmegye túlnyomó része az utódállamok területére került, csak töredéke maradt hazánkban. Először helynökök irányították az egyházi életet ezeken a részeken, majd folyamatosan az egri érsek joghatósága alá kerültek, ennek végpontja 1952-ben volt. A római Szentszék 1982-ben a kassai, rozsnyói és szatmári egyházmegyék magyarországi területeit az egri főegyházmegyéhez csatolta, és ugyancsak ebben az évben a Csanádi egyházmegye elnevezése megváltozott szeged-csanádira. Már Mindszenty József prímás, esztergomi érsek tervbe vette az egyházmegyei beosztás korszerűsítését és szakértők bevonásával komoly előtanulmányokat készíttetett. Ám a hatalom új urai siettek őt félreállítani, börtönbe vetették a prímást és az alaposan átgondolt tervek nem valósulhattak meg. A következő négy évtized pedig a túlélés és nem az átszervezés ideje lett — kényszerből. Az egyházmegyék átszervezését, új egyházmegyék fölállítását valójában II. János Pál pápa 1991-es lelki- pásztori látogatása készítette elő és indította el. Hosszas előtanulmányok, alapos mérlegelések és többféle változat elkészítése után maga a pápa döntött, és ez év május 30-ai dátumú bullával tette közzé az általa szükségesnek tartott változtatásokat. Két új egyházmegye keletkezett. A hatalmas kiterjedésű egri egyházmegye keleti és a szeged-csanádi püspökség északi területeiből állt egybe a debreceni-nyíregyházi egyházmegye. A kaposvári egyházmegye a veszprémi püspökség déli területein került felállításra. Veszprém érsekség rangjára emelkedett, s ezzel megszületett az ország negyedik érseki tartománya. Budapest területén eddig három egyházmegye osztozott, ezentúl a főváros egész területe az eszter- gom-budapesti érsekséghez tartozik. Emellett más területi módosítások is történtek. A kalocsai érsekség területi gyarapodását is kifejezi a kettős székesegyház Kalocsán és Kecskeméten, valamint új elnevezése: kalocsa- kecskeméti érsekség. E jelentős változások esedékesek voltak legalább fél évszázada. A miértre a választ a II. Vatikáni Zsinat új egyházképe, és az ott szorgalmazott, korszerűbb lelkipásztori munka adja meg. A harmadik évezred hajnalán a magyar Katolikus Egyház is egy új evangelizálás küszöbéhez érkezett el, és a világ felől érkező kihívásokra feleletet kell adni. Ezt pedig csak megújított egyházmegyerendszer segítségével lehet megtenni. Dr.Török József egyháztörténész István király intelmei egy évezred távlatából • A szent jobbi apátság pecsétje. A Szent István halálának 900. évfordulójára megjelent emlékkönyv több érdekes tanulmányt közölt az államalapító életéről, a korról, amelyben uralkodott. Balogh József azt próbálta kideríteni, hogy milyen forrásokból származhatnak az első magyar uralkodó által megfogalmazott, és Béla fiához intézett Intelmek. A tanulmány szerzője leszögezi: az Intelmeknek nem elsősorban az apai tanácsokat kell keresni, sokkal inkább a korai középkor uralkodói eszményképét. Azét az „ideális” uralkodóét, akinek példája I. István szeme előtt lebegett, amikor a Rómából hozatott koronával a magyarok nyugati mintájú, keresztény királyává koronázta magát. Ki lehetett a példakép? Balogh József szerint az államalapító védőszentje, Szent Ágoston tette rá a legmélyebb hatást. A másik egyházi személyiség, aki első királyunkra nagy hatást gyakorolt, Gellért püspök volt, rá bízta fia nevelését is. Az uralkodásról a következőket írta Szent Ágoston: „...boldognak mi azokat a fejedelmeket mondjuk, akik igazságosan uralkodnak, akik nem fennhéjáznak, miközben fellengzö dicséret és alázatos hajlongás veszi körül őket; akik hatalmukat Isten tiszteletének terjesztésére használják fel, azt az ő fölségének rendelik alá...” Intelmeiben arra kérte az apa a fiát, „hogy ha majd trónra lép, a katolikus hit dolgában jó példát adjon alattvalóinak.” Fontosnak tartotta, hogy kijelölt utóda védelmezze a katolikus egyházat, annak szolgáit, intézményeit. A törvények betartását külön is gyereke figyelmébe ajánlotta. Ezek a törvények a vasárnap megüléséről, a böjtök megtartásáról, a haldoklók gyónásáról, a papság tiszteletéről, a polgárok személyes szabadságáról, a vagyonuk feletti szabad rendelkezés jogáról, az özvegyek és árvák védelméről rendelkeztek. Ugyanakkor súlyos büntetést követeltek az emberölésért, a hitves- gyilkosságért, a hamis esküért és a vádért, a lopásért, a gyújtogatásért, a más házának megkívánásáért, a nőrablásért, a szolganőkkel való paráználkodásért. A korona várományosa, Imre herceg, nevelőjétől, a mártírhalált halt és később szentté avatott Gellért püspöktől közvetlenül is hallhatta az Intelmekben megfogalmazottakat: az országnagyok tiszteletét, a türelem és igazságosság erényeinek fontosságát, a tanácskérést, az ősök és a hagyományok követését, a külföldi vendégek befogadását és megbecsülését. Az erények közül első királyunk fontosnak tartotta a kegyességet, az irgalmasságot és a tisztaságot. Az Intelmeket Imre herceg nem tudta hasznosítani. Tragikus körülmények között — vadászbaleset következtében — körülbelül 24 éves korában halt meg. Az ismeretlen bizánci hercegnővel kötött házasságából nem született gyermek. Az utód nélkül maradt István király halálának napján, 1038. augusztus 15-én, Nagy boldogasszony ünnepén Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta országát. ERŐS FOGÁSÚ FÉRFIÉ VOLT A KÉZ A szent jobb évszázados kálváriája Ébredj, István király!
