Petőfi Népe, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-12 / 187. szám

Lakitelek, Nyárlőrinc, Szentkirály, Tiszaalpár Tiszakécske és vidéke SZENTKIRÁLYI HÉTKÖZNAPOK A FŐMÉRNÖK CÁFOLJA A HÍRT Nehéz a homokon a megélhetés • Szentkirályon sok család foglalkozik dinnyetermesztéssel. A Horváth családban a kicsik is segítenek. Imrével a szentkirályi út mellett találkoz­tunk, amint földjük mellett árulta a dinnyét. • Szentkirály, katolikus templom. az a tapasztalata, hogy ezek a betele­pülők sok esetben problémás csalá­dok. Elvált szülők, egyedül élő nők több gyerekkel, akik enni kémek. A tanya viszont teljes családnak való, arra, hogy ott a család minden tagja gazdálkodjon. Nem csoda tehát, ha ezek az egyedülálló, sokszor munkát sem találó emberek a szociális se­gélyre szorulnak. Hogyan érzik magukat a szentkirá­lyi emberek? — Nehezen igazodunk el a mai vi­lágban — így foglalja össze Vargáné a falusiak életérzését. A parasztember nem szeret admi­nisztrálni, mindig fél attól, amit le kell írni. Itt is legnagyobb mumus az adóbevallás, ijesztgetni lehet vele a szentkirályit. Támogatást sem na­gyon kémek az emberek, pedig dol­goznak keményen, de még mindig kísértenek a régi rossz emlékek. In­kább nem igényelünk semmit — mondják —, nehogy aztán később duplán visszavegyék. Vargáné szo­morúsága, hogy kevés a vállalkozó a faluban. A kezdeményezők máshon­nan jönnek, szerencsére elfogadják őket a szentkirályiak. B. M. Alig jár ember az utcán, amikor Szentkirály alpolgármesterét. Varga Jánosnét keresem a községházán. A nyári hőség elől jobbára a házba me­nekültek az emberek, inkább délután élénkül meg a falu. Az ügyfélforga­lom azonban nem csendesedik a déli órákban sem. Úgy gondolná pedig az ember, hogy egy ilyen kis települé­sen a hivatal dolga is kevesebb. Varga Jánosné ezt cáfolja. — Nálunk mindig van ügyfélfo­gadás — mondja. — Hiába írjuk ki az időpontot, itt nem tartják be az emberek. Jönnek a problémáikkal, s hogyan küldhetnénk el az ismerős idős nénit, vagy a szomszédot? Itt mindenki ismer mindenkit. S ha ne­tán a hivatalnok megpróbálná betar­tatni az ügyfélfogadás rendjét, azt mondanák rá: lám, fennhordja az or­rát. Varga Jánosné szavaiból kiderül, mit éreznek, mit gondolnak a szent- királyi emberek. Mint másutt, ahol a föld adja a kenyeret, itt is nehezen élnek. Szentkirályon és környékén, sajnos, igen rossz a termőföld, nem csoda, hogy a két földárverésen 500 forintért keltek. Az emberek elsősor­ban paradicsomot és dinnyét próbál­nak termeszteni a forró homokon. De míg a szomszédos Kécskén 1 méter 20-nál már van talajvíz, addig Szent­királyon csak 2,20-nál. Legnagyobb gondjuk tehát az öntözés, amit a kis­gazdaságok fúrott kúttal oldanak meg. Rendkívül nagy azonban így is a költség, mert igaz, a vízért — egye­lőre — nem kell fizetni, de az ener­giáért, amely hajtja a szivattyút, an­nál inkább. Ugyanez a helyzet a gé­pek esetében. Sok gazdálkodónak van traktorja, csak épp üzemanyag­gal nem győzi. Vargáné szerint nem­csak a kalászosok termesztését, a zöldség-gyümölcsöt termelő gazdá­kat is kellene támogatni. Munkahely nemigen akad Szent­királyon. A szövetkezetben már alig dolgoznak, a fonoda is megszűnt. Je­lenleg 200-230 a faluban a munka- nélküli, közülük egyre többen a hiva­talra szorulnak, ugyanis lejár a mun­kanélküli-segélyük. A szentkirályi ember azonban nem szeret kérni. Legtöbbet a bevándorlókkal bajmo- lódnak, akik szerencsét próbálni jön­nek városról falura, kiköltözve egy romos tanyába, azt gondolva: itt könnyebb lesz a megélhetés. Pedig nem így van. Az alpolgármesternek KÉCSKÉTŐL CSONGRÁDIG A tiszai hetek összefogtak Hét önkormányzat: Tiszaug, Ti- szasas, Csépa, Tiszakécske, Lakite­lek, Tiszaalpár, valamint Csongrád úgy döntött, hogy ezentúl összetarta­nak, hiszen a Tisza nem elválasztja, hanem összeköti őket. Már 1991-ben felvetődött az együttműködés gondo­lata. Lényege: amihez egy település­nek a legjobb adottsága van — a többi településsel egyeztetve —, azt Minden polgármester örömest fo­gadja azokat a vállalkozókat, akik munkalehetőséget ajánlanak a tele­pülés lakói számára. így volt ezzel a szentkirályi önkormányzat is, amikor a Vitapress cég megjelent a faluban azzal, hogy élelmiszerüzemet szeret­nének létesíteni a téeszfonoda he­lyén. S hogy ez mennyire nem volt álom, bizonyítja, hogy tavaly de­cemberben már meg is kezdték a fel­újított épületben a próbagyártást. Hat személlyel indult a Ma- rina-üzem — tudtuk meg Merkert Zoltán termelési igazgatótól —, majd csinálja. Nem kívánnak egymással versenyezni. Inkább összerakják a fejlesztési ötleteket, s egymást se­gítve a legoptimálisabb helyen való­sítják meg. Egyelőre persze nincs még anyagi hozzájárulás egyik ön- kormányzat részéről sem, de a kap­csolatot tartják egymással. Minden bizonnyal a térség hasznát veszi majd a jó együttműködésnek. márciusban újabb 10 embert vettek fel, s ma már hatvanan dolgoznak itt, többségében nők. Gyümölcsszörpö­ket, kólát, narancsüdítőket, valamint citromlevet készítenek három mű­szakban. Az átlagkereset bruttó 13 ezer fo­rint, amin a műszakpótlék és az étke­zési hozzájárulás emel. Úgy tűnik, a Vitapress Kft. hosszú távra rendez­kedett be Szentkirályon. Azon túl, hogy a fonoda leromlott épületét rendbehozták, igen nagy volt az esz­közberuházás: többféle gépet is vásá­roltak, ami nem kis pénzbe került. Jobb vizet iszunk? Amióta a regionális vízmű meg­épült Tiszakécskén, Lakiteleken és Tiszaalpáron, szoros kapcsolatban áll egymással a három helység vízellátása. Az elmúlt évben Lakite­leken hajtottak végre beruházást, eb­ben az évben pedig Tiszakécskén ad­ták át a víztisztító berendezés egy ré­szét. A beruházás 60 millió forintba került. Amennyiben a tisztiorvosi szolgálat alkalmasnak találja a víz minőségét, megkezdődhet a próba­üzem. Erre minden valószínűség sze­rint a hét végén, vagy a jövő hét ele­jén kerül sor. A próbagyártás két na­pig, de akár egy hónapig is eltarthat — tudtuk meg Péter József üzemve­zetőtől. Péter úr bízik abban, hogy a rendszer gyorsan beáll, mert a kivite­lezők jó munkát végeztek. Utána még jobb minőségű vizet ihatnak az érintett helységek lakói. Kérelem a miniszterhez A megye szinte valamennyi tele­pülése kérte Schamschula György hírközlési minisztert, hogy koncep­ciós pályázatot írjon ki a megye tele­fon hálózatának bővítésére. Ez azt je­lentené, ha valaki áldozni szeretne te­lefon befektetésre, az megtehesse, legyen az külföldi, vagy akár magyar vállalkozó. A MATAV ugyanis ed­dig több esetben is pénzhiányra pa­naszkodott, amikor egy-egy település telefon-hálózatának bővítése került napirendre. Amennyiben a miniszter úr engedélyezné a pályázat kiírását, s tőkés társak is jelentkeznének, min­den bizonnyal jobb lenne a megye te­lefon ellátottsága. A beruházónak ér­deke lenne, hogy minél többen kös­sék be a telefont, mert úgy a pénze hamarabb megtérülne. Jól jönne ez a pályázat a tisza- kécskei polgároknak is, akik évek óta várnak a telefonfejlesztésre. Megva­lósítani — úgy tűnik — egyelőre csak önerőből lehet. Léüzem a falu szélén • Marton Antalné a fóliázógépnél. Elásták az almaitalt? Nyárlőrincen a faluban elterjedt a hír, hogy az Olympos Kft. nagy mennyiségű dobozos üdítőt ásott el a telephelyén. A szemtanúk látni is vélték, amikor markolóval nagy göd­röt ástak, s több mint 600 raklap al­maitalt süllyesztettek el benne. Az emberek szerint mintegy 40 millió forint értékű, megromlott almaital került ily módon a földbe. Az esettel kapcsolatban dr. Bíró Ernő főmér­nöktől érdeklődtünk, mi igaz a szó­beszédből? Bíró úr elmondta, hogy egy 6000 négyzetméteres külszíni tárolót épí­tettek, abból a célból, hogy a terme­lés során a meghibásodott terméke­ket ebbe helyezzék bele. Elmondása szerint a tárolóba csak dobozok ke­rültek, üdítőital nem. Egyéb hulladé­kokat — törmeléket — is elhelyeztek a gödörben. Azok az üdítősdobozok, amelyeket ők használnak, környe­zetkímélők, így semmilyen szennye­ződést nem okozhatnak. A főmérnök úr elmondta, hogy náluk is vannak romlott termékek, de ezek nem ke­rülnek a talajba. A kérdésre, hogy a dobozokat miért nem a szeméttelepre vitték, Bíró úr azt válaszolta: nem akarták a cégjelükkel ellátott nagy mennyiségű dobozt közszemlére tenni, ezért választották a saját tele­pen történő eltemetést. TÉVÉNÉZŐK MILLIÓI ELŐTT Elődöntőben a kécskei zenekar Augusztus 19-én este szurkolhat­nak a tiszakécskeiek a Ki mit tud? elődöntőjébe bejutott Tisza ’83 cite- razenekarért. A virtuóz zenészeket ugyan már jól ismerik Nyugat-Euró- pában, hazai földön azonban mind ez idáig nem termett számukra babér. Bár a közönség mindenhol ünnepli őket, a szakma viszont — mégha el­ismeri is virtuóz technikájukat, profi játékstílusukat — fanyalog. Azt mondják, a citera népi hangszer, s nem arra való, hogy megszólaltassák rajta a klasszikusokat. A Tisza ’83 együttes tagjainak, s tanítómesterük­nek, Pribojszky Mátyás citeramű- vésznek azonban más a véleménye, s ezt citerajátékukkal bizonyítják is. Brahmsot, Johann Strausst, Mozartot pengetnek ezen az egyszerű hangsze­ren, ami úgy szólal meg, mint egy nagyzenekar. A Tisza ’83 vezetőjétől, Urnán Zoltántól megtudtam: a Ki mit tud?-on nem a folklór kategóriában indultak, hanem a hangszeres kamara műfajban, s valószínű, hogy egy cimbalmos lesz az ellenfelük. Az előadás négy és fél perce alatt Johann Strauss Éljen a magyar! című művét játsszák el. Azért ezt a zeneművet vá­lasztották, mert nemcsak bravúros technikájukat akarják csillogtatni, hanem szuperhangzásra is töreked­nek. A többi már a zsűrin múlik. Sok sikert, Tisza ’83! • A Tisza '83 citeraegyüttes fellépés közben. MI LESZ AZ ALPÁRI HOLT-TISZÁVAL? Elképzelések pénz nélkül Hosszú évek óta meglehetősen el­hanyagolt állapotú a Tiszaalpár mel­lett húzódó Holt-Tisza-ág és annak szabadstrandja. Az iszaplerakódás hatására a víz minősége folyamato­san romlik, bizonyos részeit már tel­jesen hatalmába kerítette a hínár és egyéb vízinövények. Megnyugtató, hogy folynak már tárgyalások a me­der kitisztításának lehetőségeiről, amely a tervek szerint az idei fürdési szezon végeztével megtörténik. A szabadstrand elhanyagoltsága elsősorban abban nyilvánul meg, hogy környezetében mindössze egyetlen vendéglátóipari létesítmény üzemel, a halászcsárda, amely az ide látogatók véleménye szerint azonban cseppet sem vonzó. Csoda hát, ha ilyen körülmények között egyre ki­sebb az érdeklődés az egyébként csodálatos természeti adottságokkal bíró állóvíz iránt? Hiszen a kikapcso­lódni induló embereknek csak né­hány kilométert kell megtenniük ah­hoz, hogy nyaralásuk alatt viszony­lag jó ellátásban részesüljenek egy másik fürdőhelyen. A tiszaalpári önkormányzat még tavaly elkészítette a terület részletes rendezési tervét, amelyben többek között új étterem, motel és kilátó fel­építése, valamint part menti sétány létrehozása szerepel. Ehhez azonban vállalkozói tőkebefektetésre lenne szükség, ugyanis az önkormányzat pénzügyi keretei egyelőre szűkösek. Tóth Katalin • Hiába csodálatos a Holt-Tisza környéke, ha nincsenek meg a kulturált pihenéshez szükséges feltételek. Az oldalt szerkeszti: Benke Márta Szakmai fórum Szakmai fórumot rendeznek augusztus 13-án Lakiteleken, a községházán. Vendég lesz dr. Schamschula György közleke­dési, hírközlési és vízügyi minisz­ter. A fórumra meghívták a tér­ségből az érintett vállalatok és ha­tóságok képviselőit. Közös szeméttelep? Felvetődött annak a lehető­sége, hogy Tiszakécske, Lakite­lek és Szentkirály közös szemét­telepet létesítsen. Tekintettel arra, hogy mind a három helység ha­sonló problémákkal küszködik, a polgármesterek tárgyalásokat folytatnak az ügyben. A legal­kalmasabb helynek a közigazga­tási határ találkozása bizonyulna, főleg a talaj állapota miatt. Amennyiben sikerül megegyezni, a beruházás részét képezné az odavezető út kiépítése is. Testületi ülés Ma délután ismét összeülnek Tiszakécske város képviselői. Először vesz részt a testület mun­kájában dr. Albrecht Sándor, La­kitelek jegyzője, aki ideiglenesen látja el a hivatali teendőket a vá­rosban. Az ülésen szó lesz többek között az önkormányzat 1993. évi első félévi gazdálkodásáról és a költségvetési rendelet módosítá­sáról. Eladás vagy per? Amint apt ÓL már beszámoltunk, a tiszakécskei önkormányzat és a Solohov szövetkezet között per lesz a termálfürdő ügyében. Erre azért keiül sor. mert a két fél nem tud megegyezni a tulajdonosi há­nyadban. s ennek eldöntését a bí­róságtól várják. A nehéz helyzet­ben lévő szövetkezet szeretné a fürdőt értékesíteni, de a per egye­lőre gátat vet ennek. Díszpolgári cím adományozása Ma dönt arról a tiszakécskei képviselő-testület, hogy kit fogad díszpolgárrá. Az előterjesztésben Gémes Mihály címzetes prépost, főesperes plébános neve szerepel, akit Keszthelyi Ferenc váci püs­pök is támogat. Többen tudni vé­lik, hogy más nevek is felmerül­tek, többek között Miskó Isván egykori tanácselnöké. Elképzel­hető, hogy az ő díszpolgárrá ava­tásáról is dönt majd a testület. Túl a kétszázadik tanévnyitón 1718-tól van a tiszakécskei re­formátus iskolának működést en­gedélyező okirata. így most au­gusztus 29-én már a 275. alka­lommal készülnek a tanévnyitóra. Igaz, az. elmúlt rendszerben ál­lami iskolaként működött, de most szeptembertől újból az egy­ház irányítása alatt fog folyni a tanítás. Citeragála Holnap, augusztus 13-án 19 órakor citeragálát rendeznek a ti­szakécskei művelődési központ­ban. A gálán azok az együttesek mutatkoznak be, akik a már ha­gyományos, minden évben meg­szervezett nemzetközi citeratá- borban vesznek részt. A fellépő zenekarok közt szerepel az az al­kalmi tábori citeraegyüttes, amely több település citerásaiból tevődött össze, s most Mozart Kis éji zene című művét adják elő. Kécskei Napok Háromnapos rendezvénysoro­zattal ünnepli Tiszakécske au­gusztus 20-át. A gazdag prog­ramban egyebek közt lesz to­ronyzene, aratófelvonulás és aka­dályhajtás a lovaspályán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom