Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-06 / 155. szám

1993. július 6., kedd PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC Kalauz kezdőknek profiknak A PN-KALAUZ VENDEGE A bajai művész mester # A mester kedvelt Rolleiflexével, mellyel éppen 50 évvel ezelőtt, a szár­szói konferencián is fényképezett. Nyolcvannégy esztendeje ellenére most is mindenütt megjelenik szikár, szálas alakja, ahol valami, elsősor­ban a kultúrával kapcsolatos ese­mény történik. író-olvasó találkozó például nem múlhat el nélküle. Jelen­legi látogatásom a bajai Szent Antal utcában levő műtermében nem a ma­gyar írók határokon túl is ismert fo­tósának, az éppen ötven évvel ez­előtti szárszói konferencia megörökí­­tőjének szólt, hanem az iparos Bérei Lászlónak, aki mindig is tiltakozott a fotóművész titulus ellen. — Fényképész mester vagyok én, barátom, ennél a címnél soha nem vágytam többre — szokta mondani. Ám legyen. Bár, ha a Bérei család nemrég megrendezett, hatvan évre visszate­kintő kiállításra gondolok — párja, Piroska néni és leánya, Ildikó is ma­gas színvonalon, vele együtt művel­ték a szakmát, helyesebben gyakorol­ják most is —, akkor csak azt mond­hatom, hogy ahogyan Bérciék gya­korolták a szakmát, az magasrendű művészet volt mindig. — Vésztőn születtem, 1909. már­cius 7-én — kezdi mesélni az idős mester az életútját. — Már egészen kis gyermekként ott sertepertéltem édesapám műhelyében, rakosgattam a másolókereteket. Akkor még nap­fénynél másoltak, a gázfény meg a műfénypapír csak később jött di­vatba. Hivatalosan is segéd úr lettem 16 éves koromban, aztán el is kerül­tem — az akkori szokások szerint ta­pasztalatokat gyűjteni, az ország kü­lönböző helyeire. Még ismertem Hódmezővásárhe­lyen az öreg Plóhn Józsi bácsit, aki a 48-as honvédeket, meg a korabeli be­tyárokat fényképezte. Ma is az ő ké­pei vannak a félegyházi börtönmú­zeumban. Bérei László pályafutásáról re­gényt lehetne írni. Húszéves korában a fővárosba került, egy nagy mű­helybe, ahol tizenöten dolgoztak. Itt ismerte meg Piroska nénit, akivel nemsokára 60 éves házasok lesznek. Közben Aba-Novák mesternél festé­szetet tanult, de — amint szerényen mondja — a többiek sokkal jobbak voltak nála. — Két nyáron a Balatonon vol­tam, nyári fényképezést csináltam. Ez egy érdekes foglalatosság volt. Például Balatonfüreden lefényképez­tem, persze még lemezes géppel, a kikötőben levő hajót. Egy fél óra múlva vittem a kész lapokat, az uta­sok szívesen vásárolták. Itt ismerkedtem meg többek kö­zött Bláthy Ottó Titusszal, a villany­óra, és Asbóth Oszkárral, a helikop­ter feltalálójával. Tulajdonképpen a pesti bombázá­sok elől kerültek, mintegy véletlenül, éppen Bajára. — A háborúba egy kézfogással sodródtam bele — mondja Bérei László tréfásan —, így állapították meg rólam, hogy alkalmas vagyok. Amikor 1947. június 27-re, a névna­pomra hazatértem, a műtermünk — Piroska néni vitte az ipart, igen nehéz körülmények között —, még mindig a Dózsa György úton, a mostani ze­neiskola épületében volt. Innen a Fő térre, a Mabi-palotába költöztünk. Az emeleten laktunk, a mai halcsar­nok volt az üzletünk. Aztán jött az ál­lamosítás, a lakásból is kirúgtak ben­nünket. Végre, sok küszködés után, megvettük ezt a házat, a Szent Antal utca elején, azóta itt élünk. A város közepét átszelő, a telepü­lést kettéosztó hatsávos út megépí­tése nem csak a közlekedésben, a Bérei család iparában is katasztrófát jelentett. Abban az időben az embe­rek elfelejtették, hogy mire való a lá­buk, a Bérci-műterem előtt pedig nem lehetett többé gépkocsival meg­állni. Aztán az egyik héten úgy volt, hogy az utca túlsó, a másik héten úgy, hogy az innenső oldalát bontják le. A bizonytalanságra nem lehetett, nem volt érdemes fejleszteni, a drága, eszközigényes színes fényké­pezésre átállni. Ma meg alig van már keletje a fekete-fehér fényképnek. — Hajdan az emberek szépen fel­öltöztek a fényképezéshez, meg­becsült emlék volt egy-egy családi felvétel — emlékezik a mester. — A halcsamok helyén még 25-30 mű­termi felvételt készíthettünk naponta. Most jó, ha hetenként készítünk ket­­tőt-hármat. Pedig, ha az emberek tudnák: a magyar fotóművészet egyik nagy élő személyisége készítené a portréjukat. Akinek eszközei jórészt a kecske­méti és a békéscsabai múzeumban vannak, munkásságát pedig rangos könyvek őrzik. Gál Z. „A XX. SZÁZAD HŐSE” Zseni-e a menedzser? Hogyan indokolják sikereiket is­mert vállalkozók: ezzel foglalkozott Klaus P. Hansen kultúrtörténész. A passaui egyetem professzora ameri­kai gazdasági nagyságok önéletraj­zait vizsgálta. A kutatás fő eredménye, hogy „amikor a vállalati vezetők önélet­rajzukat írják, nem az igazat teszik közzé az életükről és tevékenységük­ről.” A menedzserek életrajzuk írá­sakor „már régen létező válaszok re­pertoárjához nyúlnak vissza”, hogy „a rendkívüliség bizonyos fajtájának a látszatát keltsék”. Hansen szerint négy alapvető is­mérve van a menedzsermentalitás­nak: 1. A menedzser a normális földi halandók számára elérhetetlen ké­pességek birtokosaként szeretnék magukat feltüntetni. 2. A menedzserek leegyszerűsített hasonlatokkal sulykolják belénk, hogy a vállalatokat csak egy ember kormányozhatja. 3. A menedzser a rendkívüli em­beri tulajdonságok civilizáció előtti modelljéhez nyúl vissza, amelyben az energia, az erő és a hatalom állt előtérben. A politika az ilyen míto­szoktól már fokozatosan eltávolo­dott, de a gazdaságban, ahol állí­tólag a realitásérzék uralkodik, ez még mindig él. 4. Ahelyett, hogy a menedzserben az éles eszű szakértőt keresnénk, a kiválasztódás inkább ösztönös és ir­racionális tulajdonságokat díjaz, amelyek többnyire csak mitikus mélységekben találhatók, s csupán néhány kiválaszott embernek adat­nak meg. E legenda következménye Hans­­sen szerint, hogy „a nagyfőnök a 20. század hőse". Az amerikai topmene­dzserek rendkívüliségétől hem­zsegő „romantikus zsenikultuszt” a professzor azzal magyarázza, hogy valahogyan indokolniok kell szuper­fizetésük jogosságát. Jövedelmeiket, amelyek messze túlszárnyalják még az orvosokét, a csúcspolitikusokét vagy a sportcsil­lagokét is, csak szokatlan, minden mástól óriási távolságban álló telje­sítménnyel lehet igazolni. Ha lehet. Ferenczy Europress Német üzem Alpáron? IBV Ipari és Belsőtéri Villamos­cikk Részvénytársaság néven új vál­lalat létrehozását tervezi az IBV Handels- und Verwaltung AG német cég tiszaalpári székhellyel. Az IBV-csoport Németországban, Svájcban, Olaszországban, Ukrajná­ban és Magyarországon folytat ter­melési és kereskedelmi tevékenysé­get. Fő területük a világítástechnika és a gázellátáshoz szükséges szerel­vények gyártása. 1991-ben az első külföldi cégek között alapítottak ve­gyes vállalatot Magyarországon. Ez ma is működik Kiskunfélegyházán, IBV Ipari és Belsőtéri Villamoscikk Kft. néven. Tiszaalpáron elsősorban villamos­ipari készülékek és műanyag ter­mékek gyártását tervezik. 1993. au­gusztus 1-jén akarják megkezdeni a termelést, 40 fő számára biztosítva munkalehetőséget. Az üzem teljes kapacitását 1995-ben érné el, 250- 300 fő foglalkoztatásával. T. K. Újabb OTP -részvény jön kárpótlási jegyekért Gyakorlatilag teljes egészében le­jegyezték azt az együttesen 100 mil­lió forint névértékű OTP-részvény­­pakettet, amely június 15-e óta hoz­záférhető a kárpótlásijegy-tulajdono­­sok számára — közölte hétfőn az MTI-vel az Állami Vagyonkezelő Rt. illetékese. Az rt. a július 15-én záruló jegyzési időszak után valószí­nűleg újabb, 400 millió névértékű, kárpótlási jegyért megszerezhető OTP-részvényt dob majd a piacra. A jegyzéseket összesítő Budapest Értékpapír és Befektetési Rt.-nél el­mondták: hétfőre a jegyzések száma csaknem elérte a kibocsátott OTP- részvények számát. A jegyzési idő­szakot nem zárják le július 15-e előtt. A kibocsátás során ugyanis az ere­deti kárpótoltak élveznek előnyt, az eddig igényelt mennyiséget pedig nyilván nem csak ők jegyezték. Bócsai kérdőjelek Bácsbokodi bemutató A Bócsai Petőfi Szakszövetkezet régi vezetői nemcsak belátták, hogy érdekeltség nélkül nincs előrehala­dás, hanem tettek is ennek megte­remtéséért. Az első lépést akkor, amikor szakszövetkezetté alakították a termelőszövetkezetet. A legkülön­bözőbb módon segítették tagjaik egyéni gazdálkodását, dolgozóik bé­rezésébe is igyekeztek beépíteni az ösztönzőket, már amennyire a szabá­lyozók engedték. 1989-től tevékeny­ségenként vállalkozásokat alakítot­tak. Ezek a kis egységek teljesen önállóan működtek, a szövetkezet csak a részvényei arányában szólt bele gazdálkodásunkba. Igen ám, de a vállalkozásalakítás egyik következménye az volt, hogy a szövetkezet nem tudott már munkát adni dolgozóinak, néhány alkalma­zott kivételével felmondtak minden­kinek. Később, ahogy a vállalkozá­sok tönkrementek, az ott dolgozók is munka nélkül maradtak. Ezzel aztán ki is teljesedett a tagság és a vezetők közötti eltávolodás folyamata, ami tulajdonképpen már korábban elkez­dődött azzal, hogy az elnök egy alig elviselhető modorú főkönyvelőnek adott pénzügyekben teljhatalmat. Idővel a tagok arra is rádöbbentek, hogy a vezetők nem tájékoztatták őket jogaikról, lehetőségeikről, kiját­­szották őket. A törvénynek megfele­lően a nevükre írt vagyonrésszel semmit sem kezdhettek, mivel a gé­peket, eszközöket — amiknek hasz­nát vehették volna — mind eladták a vezetők, illetve a vállalkozásokba vándoroltak korábban. A tavaly no­vemberi közgyűlésükön nem is vá­lasztották újjá régi elnöküket, aki 22 évig vezette a gazdaságot. Nem lévén már semmi termelő te­vékenysége, a szövetkezet vagyon­kezelő szövetkezetté alakult, elnök igazgatónak Lőrincz Istvánt, a volt műanyagüzem vezetőjét választot­ták. Bevétel már csak az épületek bérbeadásából van valamennyi. Eb­ből viszont jó, ha a fenntartási költ­ségeket fedezni tudják, a közel 13 millió forintos veszteséget nincs mi­ből fizetni. Az igazgató által meg­rendelt pénzügyi revízióból egyebek között az is kiderült, hogy a szövet­kezet vagyona csak fele annak, mint amennyiről az előző kimutatás alap­ján tudtak, így a tagok vagyonrésze is a felére zsugorodott. Ugyanakkor egyéni tartozásuk — valószínűleg örökre tisztázatlan okokból — meg­növekedett. Mindezt igen nehéz volt elfogadniok, már csak azért is, mert a tagok túlnyomó többsége munkanél­küli, de ugyan a gazdálkodásból sem jutnak jövedelemhez. A napokban tartott közgyűlésükön mégis arról kellett dönteniök — egyebek között —, hogyan, mi módon fizessék visz­­sza tartozásukat, amit annak idején a nagyon gyorsan csődbe ment, pénz­ügyi zavarba került vállalkozásokhoz vettek fel. Mit várhatnak a jövőtől? Például valamilyen termelő tevékenységbe kezdhetnének a szövetkezet megma­radt épületeiben, s annak bevételéből talán megtehetnék a következő lépést valami újabb vállalkozás felé. Ám minden azon múlik, a parlament megszavazza-e a szövetkezeti tör­vény módosítását? A bócsaiak jövő­jéről tehát nem teljesen maguk az érintettek, hanem részben a politiku­sok fognak dönteni. — almási — Nagy a bukás veszélye Az alacsony kamatozású egzisz­tenciahitelt igénybe vevők számára kedvezményes hitelkonstrukciót kel­lene kidolgozni, hogy az induló vál­lalkozásaikat már a működés során is finanszírozni tudják. A Hitelgarancia Rt. tapasztalatai szerint ugyanis a kezdő vállalkozások számára rend­kívül nagy akadályt jelent a fejlesz­tési, illetve forgóeszközhitelek kama­tainak előteremtése, kitermelése — mondta Apatini Kornélné, a Hitelga­rancia Rt. vezérigazgatója. A Hitelgarancia Rt. arra alakult, hogy a jó üzleti tervvel rendelkező vállalkozók számára átvállalja a banki hitelfelvételnél követelt fede­zet egy részét. A cég által elbírált ga­ranciakérelmek túlnyomó része az E-hitelek ügyében érkezik. Apatini Kornélné elmondta: számításaik alapján az E-hitelt felvevő vállalko­zásoknak 40 százalékos jövedelme­zőséget kellene elérniük az életben maradáshoz, ha a megvásárolt va­gyon működtetéséhez hitelt kell igénybe venniük. Ezért jelentős ré­szüknél nagy lesz a bukás veszélye. Az E-hitel csupán a tulajdonhoz jutást könnyíti meg, forgótőkéhez csak piaci kamatozású hitelek révén juthatnak az új vállalkozók. Ezek visszafizetése pedig még a gyakor­lott üzletemberek számára is nehéz. Az induláshoz szükséges forgóesz­közt ezért kedvezményes hitelekkel kellene biztosítani a kezdők számára. A Hitelgarancia Rt. a kezesség nyújtása mellett tanácsadással is se­gíteni kívánja ügyfeleit. Ezzel a módszerrel nálunk is sok vállalko­zást lehetne átsegíteni a szükségkép­pen jelentkező hullámvölgyeken. A Bácsbokodi Aranykalász Me­zőgazdasági Szövetkezet egyik ku­koricatáblájában fejeződött be a ha­társzemle, melyet a csávolyi nö­vényvédelmi tanácskozást követően tartottak a szakemberek. A területen kipróbált növényvédő szerekről, il­letve az eredményekről Kollár Iván termelési igazgató és Lárencz Tibor növényvédelmi szakmérnök számolt be. A tanácskozást egybehívó svájci Sandoz és a francia Du Pont cég kö­zös terméke, a Tjtus plus vizsgázott igen jól a jelenlevők véleménye sze­rint. A svájci cég képviseletében Körös Gyula szaktanácsadó tartott előadást, elsősorban a Banvel 480 felhaszná­lási javallatairól. A gyommentesí­tésre jó tapasztalatokkal alkalmaz­ható a vegyszer gazdaságos és kör­nyezetbarát. Nem kevesebb, mint 150 kétszikű gyom irtására jó — ezt nevezik széles hatásspektrumnak — és 7-10 napos tartamhatást mutat. Zaláné Csík Franciska, a Du Pont Conoco területi menedzsere a ké­szítményekkel kapcsolatban el­mondta: szinte robbanásszerűen nő az igen ellenálló kétszikű gyomokkal fertőzött területek aránya. A parlagfű — a kukoricakultúrát tekintve — 1986-ban országosan 30 ezer, két év múlva már 66 ezer hektárt fertőzött, a növekedés tehát 120 százalékos, így a védekezésre nagyobb szükség van, mint valaha is volt. G. Z. • A környék mezőgazdász szakemberei a Bácsbokodi Aranykalász Me­zőgazdasági Szövetkezet kukoricatábláját tanulmányozzák. 5 Aranyérmes magyar bor Egy arany- és három ezüstér­met nyertek a magyar borterme­lők a közelmúltban befejeződött bordeaux-i Vinexpo kiállításon. A nemzetközi borversenyen 1200 termék között 10 magyar termelő 13 bora vett részt. Az aranyérmet a nagyrédei Szőlőskert Mgsz 1986-os évjáratú Nagyrédei Hárs­levelűje nyerte. Az ezüstérmes helyezettek: a bátaapáti Eurobor Kft. 1992-es Mőcsényi Chardon­­nay-ja, a Balatonboglári Mg. Rt. 1991-es Bogiári Cabernet Sau­­vignonja és a villányi Polgár Zol­tán 1989-es évjáratú Villányi Ca­bernet Sauvignonja. Tízezer régi ér egy új zlotyt A lengyel Kurier Polski infor­mációi szerint az Állami Érték­papír Nyomda felkészült az új bankjegyek nyomtatására, és va­lószínűleg július végén megkez­dik a száz és kétszáz zlotys ban­kók nyomását, amelyek egyelőre a Nemzeti Bank páncéltermeibe kerülnek. Az új zlotyról van szó ugyanis, amit csak az infláció je­lentős csökkenése után kívánnak bevezetni. Az új zlotyból egy ér majd tízezer régit. Bécs vezet feketemunkában Ausztriában közzétették az il­legális munkavállalás elleni szi­gorított harcról az első adatokat. Az 5026 ellenőrzött üzemből 1306-ban összesen 2898, törvé­nyes engedéllyel nem rendelkező foglalkoztatottat szűrtek ki. A második félévre Josef Hesoun miniszter még nagyobb szigort ígér. A legtöbb illegális munka­erőt Bécsben szűrték ki. Portyázók a lengyeleknél Vásárlási láz kerítette hatal­mába a hét végén a lengyel határ közelében élő németeket, akik tízezrével özönlöttek a szom­szédos országba, reménykedve egy utolsó olcsó piaci portyában a lengyel áfa hétfői bevezetése előtt. A közelben lakó németek­nek már régóta kedvenc bevásár­lóterepük volt Lengyelország, ahol a hazaiakhoz képest szinte nevetséges árakon szerezhettek be élelmiszert. Amerikai kép a Keletről Az amerikai kongresszus tech­nológiai bizottságának most köz­zétett felmérése szerint Kelet-Eu­­rópában nem zajlott le az a rend­kívüli hatékonyságnövekedéssel járó változás az energiafelhaszná­lásban, amellyel az Egyesült Ál­lamok a 70-es évek közepe után az olajárak meredek emelkedé­sére válaszolt. A szakértők sze­rint már azzal 40 milliárd dolláros megtakarítást lehetne évente el­érni, ha egy harmadával csökken­tenék a térség energiaigényét. Dél-afrikai bevándorlás Az Afrikai Nemzeti Kongresz­­szus ellenzi a kelet-európaiak be­vándorlását, mert azok a jobb­oldali és fajüldöző köröket erő­sítik. és a feketék elől veszik el a munkahelyeket. A fekete lakos­ság ellenérzései főként azután erősödtek fel. hogy kiderült, a dél-afrikai kommunista párt főtit­kárának április 10-én történt meggyilkolása egy, a fehér jobb­oldali körökkel szoros kapcso­latban álló lengyel bevándorló lelkén szárad. Francia cég nyert a MOL-nál Az Olaj- és Gázipari Rész­vénytársaság (MÓL Rt.) privati­zációs tanácsadójának kiválasztá­sára kiírt pályázatot a franciaor­szági székhellyel működő M M. Lazard Freies VC nyerte. A ta­nácsadó cég feladata az ország egyik legnagyobb és nyeresége­sen gazdálkodó társaságának elő­készítése a privatizálásra. Szerkesztette: A.Túth Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom