Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-29 / 175. szám
6 PETŐFI NÉPE 1993. július 29., csütörtök MEGKÉRDEZTÜK A KÜLGAZDASÁGI MINISZTERT Miért romlik a külkereskedelem mérlege? Ismét az érdeklődés előterébe kerültek külgazdasági kapcsolataink: a jelzések szerint kedvezőtlenül alakul az export-import mérleg, s a nyitottnak, rugalmasnak elkönyvelt sikerágazat hullámvölgyben van. Csakugyan nyitott a nemzetközi igényekhez igazodó, közelítő a magyar külkereskedelem? — kérdeztük Kádár Béla külgazdasági minisztert. — A nyitottság mércéje a gazdaságpolitika és a gazdasági szerkezet. Ami az előbbit illeti: külkereskedelmünk döntő része — az importnak például kilencvenhárom, az áraknak és a szolgáltatásoknak mintegy kilencven százaléka — már liberalizált. Hozzátehetem, hogy a korábbi időszak ár- és költségviszonyait eltorzító költségvetési szubvenciók négyötödét felszámoltuk, s lényegében a konvertibilitást is megteremtettük. Néhány éven belül pedig a vámok is eltűnnek külgazdasági kapcsolataink útjából. — Ami pedig a szerkezetet illeti: tavalyi árukivitelünk már a nemzeti össztermék mintegy 30 százalékát reprezentálta, s az ország devizabevételei — minden forrást figyelembe véve — a GDP 40 százalékát tették ki. Ez pedig nemcsak a „néhai” KGST-országok csoportjában, hanem más nemzetközi összehasonlításban is kimagasló eredmény. Nemzetközi megítélésünk egyik mércéje a külföldi tőkebefektetések alakulása. Ezen a téren hogy állunk? — Jelenlegi külföldi tőkebefektetési állományunk 5,4 milliárd dollár. • Kádár Béla Napjainkban ez már nemcsak az áruforgalmon és a szolgáltatásokon, hanem a tőkeáramlás csatornáin keresztül is integrálódik a világgazdaságba, így a volt szocialista országok csoportján belül nemcsak az arányokat, hanem a mértéket tekintve is Magyarország rendelkezik a legnagyobb, úgynevezett internacionalista szektorral. Csupán érzékeltetésül: a hazánknál négyszerte nagyobb Lengyelország kivitele csak 30 százalékkal volt nagyobb a mienknél, tőkebefektetéseik pedig csak a mienk egyhannadát tették ki. — Ön tehát gazdasági diplomáciánkat sikeresnek ítéli? — Igen. Ezt igazolja például, hogy az Európai Közösséggel, a visegrádi országokkal, az EFTA-val kötött megállapodások eredményeként ez év végére külkereskedelmünk 70 százalékát olyan országokkal bonyolítjuk le, amelyekkel szabadkereskedelmi megállapodásunk van — így az áruk áramlását vámok és kereskedelmi korlátozások nem akadályozzák. Az idei utolsó évnegyedben a magyar ipari kereskedelemnek több mint 60 százaléka már vámmentesen jut külső piacokra; a további 40 százalék pedig a következő években. — Valójában tehát kiszabadultunk az úgynevezett „kisország-béklyóból”. A magyar és a külföldi vállalkozó beruházása már nem a tíz és fél milliós szűk belső piacnak, hanem a szabadkereskedelmi megállapodások révén kialakított négyszázmilliós európai térségnek szól. Szinte SOS-jelzésnek is beillett az a tájékoztatás, amelyet Ön legutóbb a külgazdasági kapcsolatok diplomatáinak adott az év eddigi külkereskedelmi eredményeiről... — Nem SOS-jelek voltak ezek, hiszen már több mint egy éve jeleztük, hogy mikor, milyen mértékű visszaesés várható. Akkor nem találtunk értő fülekre. S ha a diagnózisban nincs egyetértés, a terápiát sem lehet egyértelműen meghatározni! — Most, amikor előrejelzésünk valósággá vált, hatványozottabb erőfeszítésekre, a piac eddiginél hatékonyabb megdolgozására van szükség. Ha most, akár csak néhány hónapra is elhomályosodik a Magyarországról alkotott kedvező kép és kikerülünk bizonyos piacokról, akkor pozícióink visszaszerzése esetleg évekbe telhet. Lábrakaptak a hírek, hogy az egész külkereskedelmet átszervezik, s például a kereskedelmi külképviseletek is más tárca felügyelete alá kerülnek. Ön mit tud erről? — A hírek idestova három éve „repkednek”; sokan szeretnék ezt a minisztériumot megszüntetni, vagy a külkereskedelem korábbi sikereinek még az írmagját is eltüntetni. Ez elsősorban azért ártalmas, mert megzavarja a kormányzati rendszer működését. S nyilván nem várható maximális teljesítmény azoktól, akik körül minduntalan egzisztenciájukat fenyegető hírek keringenek. Egyébként leszögezhetem: semmi ilyen, vagy ehhez hasonló kormányhatározat nincs! A kormányszervezet korszerűsítésére 1994 végén kerül sor — természetesen a jövő évben kialakuló politikai erőtér függvényében. Miniszterelnökünk különben éppen a külkereskedelmi kirendeltségek vezetői előtt fejtette ki, hogy ebben a ciklusban nem kíván változtatni a kormányzat és a külgazdasági minisztérium szervezetén — fejezte be nyilatkozatát Kádár Béla. Koós Tamás HETVENÉVES „AZ ARCTEREK AMUNDSENJE” Könyv a világhírű fényíró-mesterről „Öröm számomra, hogy barátaimnak mondhatom a kortárs művészet neves alkotóit”, így fejezte be fényképeihez hasonlóan lényegláttató önéletrajzát a hetvenedik születésnapja tiszteletére kiadott kötetben Tóth István. Számunkra is öröm idetartozása. Nyárlőrincen született, Cegléden lakik, hosszú ideig dolgozott a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben, Kecskeméten. Okkal méltatta tájhűségét Buda Ferenc Hetven esztendő című remekében. „5 ha Téged a kerek világ elismeréssel fogadott — mert úgy fogadott —, az épp a hűséged okán történt: nem tudtál és nem is akartál innen soha elszakadni. Gazdag művészi munkásságod egyik legfőbb tanulsága: csak elszakadni. Gazdag művészi munkásságod egyik legfőbb tanulsága: csak azt érdemes a nagyvilág elé vinni, s ott felmutatni, ami legsajátabban a mienk.” Hála a Budapest Bank Rt.-nél és az Opál Rt.-nek, a kecskeméti Petőfi Nyomdának. 270 oldalas kötetben összegeződhet gazdag életműve. Megtudhattuk, hogy 1950 és 1990 között 2201 csoportos kiállításon kerültek a falra műalkotásai. Általánosan évente egyszer vállalkozott önálló tárlatra. Első külföldi sikereit Bourdeaux-ban érte el. Katalógusokban a Nehéz út volt című képét reprodukálták a legtöbbször: huszonkétszer. Az öreg művész (Czóbel Béla) is bejárta a világot. A többek között munkatársunknak, Kerekes Magdolnának, Lisztes László nyugalmazott könyvtárigazgatónak, Kiss Árpád kutatónak, Miszory Franciskának közreműködésével kiadott kötetben katalógusokból, kiállításmegnyitókból válogatott összeállítás jelzi, hogy írók, politikusok, kritikusok, pályatársak miért becsülték az „arcterek Amundsenjét, Magyar Lászlóját, Cook kapitányát”, a múlandót maradandóvá örökítőjét. Egy összeállítást is olvashatunk a fényíró-mesterhez küldött levelekből. A Tóth Istvánról elhangzott riportok, olvasható újságcikkek jegyzéke teszi teljessé a színvonalas kiadványt. Kívánjuk, hogy egy évtized múltán újabb könyvben tekinthessék át az értékeket megbecsülő szakemberek a kivételes pályafutás újabb állomásait. Heltai Nándor • A művész Ménesterelés című képe. Ma este eldől, hogy ki lesz a magyarországi játék határok nélkül nemzetközi vetélkedő győztese. Az első helyre több csapat is pályázik, ami nem véletlen. A csehországi Karlovy Varyban, a döntőn ugyanis minden országot a legsikeresebb csapata képvisel. A részt vevő hét nemzet mindegyike tíz csapatot indított, minden helyszínen más város képviselte az illető országot. A kecskeméti az utolsó, a tizedik forduló, így hát nagy a versengés a befutó helyekért. A korábban gyengébben szerepelt országok most még erősíthetnek. A hazaiak is ennek megfelelően készültek, nem titkolt vágyuk, hogy mindenkit maguk mögé utasítsanak. Ehhez azonban meg kell birkózni a Kékszakállú herceg várának állomásaival, ahol medence, kínzókarma, fegyveres ház pókháló állja a nyolc fős - négy fiú, négy lány - csapatok útját. A játék alapjául szolgáló legenda a több feleséget is birtokló férfi története. Egyik kései asszonya egyszer véletlenül feltár egy ajtót és mögötte eltüntetett elődeinek csontvázára bukkan. A mese, mint ahogyan általában lenni szokott, önálló életre kelt. Sokan és sokféleképpen dolgozták fel a témát az elmúlt századokban. Nálunk Bartók zenéje tette ismertté a kékszakállú történetét. A ma esti megmérettetésen ügyességből, gyorsasgából, találékonyságból is vizsgáznak a versenyzők. Reméljük, a kecskemétiek Magyamé Magó Andrea csapatkapitány vezetésével sikeresen veszik az akadályokat. N.Á. Vakáció iskolásoknak • Milyen más a szünidő a szabadban, játék közben. Kecskémétől valamivel több mint tíz kilométerre fekszik a fehértói tábor. Az idén ifjúsági tábornak keresztelt helyen naponta akár több száz gyerek is vakációzhat. Hosszú évek óta kedvelt és közismert szülők és gyerekek körében ez a nyaralási lehetőség. A város általános iskolásai azok, akiknél sok esetben gondot jelent a nyári vakáció. Hová tegyék a gyereket, amíg a szülők dolgoznak, vetődik fel sok családban a kérdés. Nagyszülők, nagyobb testvér hiányában ez bizony nehéz ügy. Nem véletlen, hogy sokan jelentkeznek a fehértói táborba, ahol hét héten át fogadják a gyerekeket. Túl a szünidő derekán arról érdeklődtünk Kiss Katalinnál, a polgármesteri hivatal oktatási irodájában, melyek az eddigi tapasztalatok? Megtudtuk, hogy az első hetekben nagyobb volt az érdeklődés, akkor átlagosan kétszáz gyereket fogadtak naponta. A mindenfajta kötöttségektől mentes tábort nagyon szeretik a gyerekek. A legkülönfélébb lehetőségek közül lehet választani, így az origamitól kezdve a rongybabakészítésen át a videózásig minden megtalálható. A mozgáshoz a tágas térség mellett adottak a feltételek is. Asztalitenisz, tollaslabda, foci várja a játékra, szaladgálásra örökké éhes fiatalokat. A napi háromszori étkezésért hatvannyolc forintot kell fizetniük a szülőknek. Az ellátásról az idén a korábbiaktól eltérően a Suli-Hőst Kft. gondoskodik. Azok, akik a szünidő hátralevő napjaiban még szeretnék igénybe venni a tábort, azoknak csupán telefonon kell bejelentkezniük, és a következő héten már mehet is táborozni a gyerek. Nagy Ágnes VÉLEMÉNYEK SZABADON A forradalom védelmében A szabadon választott Kecskeméti Városi Önkormányzat egyik hangadó „városatyja”, Rácz András képviselő úr a közelmúltban lezajlott közgyűléseken demokrata képviselőhöz méltatlanul rágalmazta az 1956-os forradalmat, népfelkelést. Pedig az ő véleményével ellentétben a magyar parlament első törvényében megörökítette a népi forradalom és szabadságharc dicsőségét! Ezt a képviselő úr már elfelejtette! Mit is mondott Rácz úr a kecskeméti közgyűlésben? Idézzük: „Az 1956-os eseményekben részt vevők közül csak azok disszidáltak, menekültek, akik köztörvényes bűnözők voltak, s tetteikért börtön várt volna rájuk.” Időközben Rácz úr emlékezetéből kiesett, hogy a koncepciós perek során, koholt vádak alapján ezreket ítéltek el, s százakat végeztek ki ártatlanul, politikai meggyőződésükért. Rácz úr szerint ők voltak a köztörvényes bűnözők! Tisztelt Rácz Úr! A mi véleményünk szerint pedig nem ők, hanem rágalmazóik, s az ítéleteket hozó bíráik! Amikor pedig napirendre került egy Kecskeméten felállítandó 1956-os és a kommunizmus áldozatai emlékét hirdető emlékmű-megvalósításának ügye, Rácz úr így reagált: „Tegyünk ki a Városháza elé egy perselyt, majd meglátjuk, kell-e a polgároknak egy ilyen emlékmű?” Úgy érezzük, véleményéhez nem kell kommentár, az önmagáért beszél! Rácz úr e két véleményével megmutatta, hová tartozik, s milyen irányvonalat képvisel. Megnyilatkozásaival mélyen megsértette a kommunizmus áldozatait, az 1956-os hősök emlékét. Az 1990-ben hozott magyar törvényt is! Véleményével kapcsolatban az a legszomorúbb, hogy sem pártja, sem a város önkormányzata és vezetése a mai napig nem határolta el magát e kigúnyoló, lekicsinylő, a forradalom emlékét gyalázó kijelentésektől. Ezért tesszük meg helyettük mi, aláírók! Mélyen elítélve megnyilvánulásait, törvénysértő, gyalázkodó kijelentéseit. Szomorúan vesszük tudomásul, hogy 1993-ban ilyen felfogású képviselők még részt vehetnek Kecskemét közéletében! Reméljük azonban, hogy az 1994. évi választásokon a szavazók nem felejtenek. Szavazataikkal honorálni fogják Rácz úr objektív véleményeit is. * * * Gimes György, a POFOSZ megyei elnöke, Novák Ferenc, a TIB-Nemzetőrség megyei vezetője, Bogdány Károly, az 56-os Szövetség megyei elnöke, dr. Szabó Tibor, az FKGP városi elnöke, Károlyfalvi József, a KDNP elnökségi tagja. AHOL A VAGYON ZÖME A FEJEKBEN VAN A munkavállalói tulajdonról Alig egy hónapja történt, hogy az egyik jó hírű pénzügyi tanácsadó vállalatot csaknem teljes egészében az alkalmazottak és a vezetők vásárolták meg, jelentős összegű hitel segítségével, nem csekély adósságot vállalva. A részvényekből szívesen vásárolt volna egy hasonló profilú nyugat-európai cég is, amelyik nem lebecsülendő rendelésállományt is hozott volna magával... Az önmagában nem rendhagyó eset kapcsán utalhatunk arra a tapasztalatra, hogy az olyan cégek, amelyek vagyona túlnyomórészt könyvszakértőinek, mérnökeinek, ügyvédeinek, szervezőinek fejében, kisujjában van, a legalkalmasabbak a munkavállalói, illetve a vezetői tulajdonlásra. A nagy ügyvédi irodák, szakértő, tanácsadó és tervező vállalatok, amelyek a világ számos pontján jelen vannak, részben úgynevezett személytársaságokként működnek: vezető szakértőik, munkatársaik egyben tulajdonostársak. Fölvetődik a kérdés: az említett magyar cég munkatársai milyen indítékok alapján utasították el a külföldi befektetőt és miért vettek tetemes adósságot a nyakukba a tulajdonjogért? Vélhetően elsősorban foglalkoztatási okokból: az állásukat féltették. Csakhogy a mai éles piaci versenyben választani kell, hogy kevesebben végzik el ugyanazt a munkát, vagy ugyannyian, de kisebb fizetésért. Számolni kell ugyanakkor azzal, hogy több ember munkájához nagyobb helyiségekre van szükség, azaz több dologi költség terheli a vállalkozás kasszáját. Mérlegelni kell, hogy a „csereszabatos”, másokkal is pótolható munkaerő többletterhe könnyen vezethetetlenné teszi az ilyen vállalatot, pedig ők is tulajdonosok, nekik is szavuk lehet a döntésekben. Egyébként valószínűleg ez a csoport lesz az, amely részvényeit eladva, megnyitja majd az utat egy újabb tulajdonosi szerkezet félé. Könnyen megeshet tehát, hogy éppen a most elutasított befektetőknek nyitnak kaput egy későbbi, netán nehezebb időszakban... Bácskai Tibor Jog és érzelem Az elmúlt két év önkormányzati krónikája bővelkedett a sajátos jogértelmezés okozta problémákban Kalocsán. A köztársasági megbízott területi hivatal azonban semmivel sem észlelt több kifogásolható döntést, mint más településeken. A képviselők közötti politikai indíttatású csetepaté jókora feladatot adott a jegyzőnek. A nyári szünetet kihasználva dr. Bálint József jegyzőt a testület működéséről kérdeztük. — Szerencsére túlvagyunk azon az időszakon, amikor köztem és a testület egyes tagjai, vagy az egész képviselő-testület között jogértelmezési problémák adódtak. A szervezeti és működési szabályzat elfogadása óta jelentősen változott a helyzet. Az első időszakra leginkább az volt a jellemző, hogy szinte mindenki keverte a testület, bizottságok, jegyző és a polgármester hatáskörét, ám ezek a kérdések mára tisztázódtak. Példa erre az önkormányzat és egyik tagja közötti telekvita. Az ügy odáig fajult, hogy politikai és más érdekek miatt engem és az ülésen jelen lévő jogászokat hozzá nem értéssel vádoltak. Mint az az olvasók előtt is ismert, az egyik képviselő telke nagyobb a nyilvántartottnál. Ennek feloldására a testület vételi ajánlatot tett az érdekeltnek. A probléma lényege: államigazgatási, vagy polgári jog körébe tartozó ügyről van-e szó? Egyértelmű, hogy az utóbbiról, hiszen önkormányzati tulajdont érintő a probléma, ami ráadásul nem hatósági ügy. Mivel sem a képviselő-testület, sem más államigazgatási ügyet nem kezdeményezett, pillanatnyilag nincs olyan ok, amiért hivatalból induljon az eljárás, jegyzői hatáskörömben természetesen nem jártam el. Más kérdés, ha lenne ilyen eljárás, akkor elfogultságot jelentenék be. A helyzetet lehetne tovább ragozni, de nem szükséges. Ennyiből is látszik, hogy a jogszabályok tárgyilagos értelmezése csak egyféle lehet. Még akkor is, ha ez politikai, vagy más személyes érdekeket sért. A jogalkalmazót érzelmei nem vezérelhetik. Egy-egy ilyen, vagy kirívó esetet leszámítva úgy értékelem, hogy a testület egészének működése konstruktív és törvényes, egy magasabb politikai kultúrához elérve hosszú távon is az marad majd. Zs. F. Peking után Kecskeméten • A diadalmas angliai fellépés előtt Loyrek Károly karnaggyal. (FotorBükiné Törő Ágnes) Hosszú utazással, Koppenhágán keresztül érkezett kecskeméti koncertjére a székesfehérvári Kodály Zoltán 12 éves évfolyamos művészeti iskola kórusának egyik része. Szing esi liu csüng vu, azaz szombaton délben még 15 ezer lire, vagyis 7600 kilométerre voltak hétfői esti fellépésük színhelyétől. Lovrek Károly karnagy vezetésével csaknem két hetet töltöttek a világ legnépesebb országában. Pekingben és más kínai városokban koncerteztek. Egyik föllépésükre fél napig vonatoztak. Mindenütt érdeklődő szeretettel fogadták őket; sohasem járt a Föld harmadik legnagyobb kiterjedésű országában magyar ifjúsági kórus. Mivel ritkán rendeznek az európai értelemben vett hangversenyeket az ősi birodalomban, mivel eléggé bezárkóznak a pentatóniába (az ötfokú hangrendszerbe), nehezen sikerült az érzelmeiket visszafogó közönség föllelkesítése. Kodály Pünkösdölője, egy Kocsár Miklós-szerzemény, az itthon megtanult 3 kínai dal mindig meghozta a sikert. A sikert, amiből ezen a nyáron is nagyokat kortyolhattak a dunántúli nagyváros ifjú dalosai. Gyakorlatilag július elsejétől úton voltak. Egy csodálatos komlói dalostalálkozó után a földkerekség talán legtekintélyesebb kórusfesztiválján, a Uangollenin — mint erről lapunkban beszámoltunk — a legjobbak közé kerültek. Angliából hazatérve csökkentett létszámmal azonnal indultak Kínába. A kecskeméti iskola ösztönzésére, az országban harmadikként szervezett székesfehérvári iskola kórusa az utóbbi évtizedben hozzászokhatott a külföldi szereplésekhez, elismerésekhez. Jártak Olaszországban, megtapsolták őket Belgiumban, alig akarták leengedni őket a spanyolországi pódiumról. A kórus Ázsiából hazatért részén sem lehetett észrevenni a 7 órás időeltolódást az Erdei Ferenc Művelődési Központban rendezett hangversenyen. Á Kodály-szeminárium szakértő hallgatói nem fukarkodtak az elismeréssel a jól válogatott műsor végén. Méltó volt az iskola jó híréhez, a névadóhoz és a zeneszerzőhöz a hétfői bemutatkozásuk második része. Szónyi Erzsébet—Kováts Edit: A makrancos királylány című gyermekoperájának előadása. Mint Büki né Törő Ágnes igzgatóhelyettestől és Gáspár Ottokárné tanártól megtudtam: eddig ötvensZer (!) adták elő a Vörösmarty Színházzal karöltve létrehozott produkciót. H. N. A verseny tétje nagy
