Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-26 / 172. szám
SPORT 11 }93. július 26., hétfő RÜSSELSHEIMBEN JÁRTUNK Történelem dióhéjban A Majna menti Frankfurttól alig pár kilométerre lévő város helyén már az időszámítás előtt nyolcezer évvel éltek emberek. Nevét az időszámítás szerinti hetedik században kapta, s lett a „rucilenek otthona”. A középkorban, Zsigmond császár uralkodáa idején vár épült a területén. A város iparosodása a tizennyolcadik században kezdődött. Ma már leginkább az Opel Művekről ismert. Adam Opel 1837-ben született Rüsselsheimben. Kezdetben egy lakatosműhelyben dolgozott, majd szakmai tapasztalatszerzésre Párizsba és Londonba utazott. Csak 1862-ben tért vissza szülővárosába, ahol varrógépgyárat alapított. Ebből fejlődött ki a kerékpár-, azután az autógyártás. 1924-től amerikai mintára már futószalagon, szériában gyártották a gépkocsikat. Ekkor a Németországban előállított autók 44 százalékát a rüsselsheimi Opel Művekben készítették. A második világháborúban ért bombatámadások nagy kárt okoztak a városban és a gyárban egyaránt. A lakosság száma — amely ma már megközelíti a hetvenezret — akkor tízezer alá csökkent. A háborús károk helyreállítása után, 1954-től teljes kapacitással indult meg a termelés az autógyárban, amely napjainkban is a város lakosságának döntő részét foglalkoztatja. Azt tartják, minél több profitot termel az Opel Művek, annál gazdagabb lesz a város. Rüsselsheim folyamatosan építette ki testvérvárosi kapcsolatait: 1961-ben a francia Évreux-val, 1977-ben az angol Rugbyvel, 1979-ben a finn Varkausszal, két éve Kecskeméttel kötött szerződést. Magyar-német kapcsolatok • Merész József köszöntőt mond a városházi fogadáson. .Rvtsspjribciino ús.Kecskemét 1991 tav^éjí%Jkö4ött testvérvárosi szerződésű Az1 eltelt Jóét év alatt több alkalmai járt magyar kulturális, valamim sportdelegáció Németországban é viszont. Legutóbb tavaly szeptemberben érkezett népes sportológárda Rüsselsheimből, amelynek tagjai különböző sportágakban — atlétikától a vízilabdáig — mérték össze tudásukat a kecskemétiekkel. A látogatás viszonzására július közepén került sor, amikor mintegy kétszáz sportoló utazott el a Frankfurthoz közeli városba. A küldöttséget megelőzte tizenegy futó, akik egy héttel korábban keltek útra, hogy megtegyék a két város közötti 1200 km-es távot. A csapat „kényelmesebb” része, akik csak járművel vállalták a távolság megtételét, közel 20 órás buszozás után érkezett meg Rüsselsheimbe, a sportcsarnok elé, ahol ünnepélyes keretek között fogadták őket. Mivel az egyes sportágak képviselői között a kapcsolat régebbi keletű, és nem korlátozódik a hivatalosra, a magyar és a német sportolók barátként üdvözölték egymást. A program másnap a városházán folytatódott, ahol Norbert Winterstein rüsselsheimi és Merász József kecskeméti polgármester köszöntötte a csapatok vezetőit, sok szerencsét kívánva a délutáni versenyekhez. Norbert Weil, a rüsselsheimi városi sportszervezet vezetője ötszáz márkát adott át Lakatos Istvánnak, a kecskeméti váltó csapatkapitányának, a futók nem mindennapi teljesítményét elismerően. Az izgalmas, erőt, energiát nem kímélő sportvetélkedés utáni eredményhirdetésre a csapattagok részére megrendezett közös vacsorán, a sportcsarnokban került sor. A pontok, gólok összeszámlálása után kiderült, hogy atlétikában, lövészetben, asztaliteniszben, röplabdában, vízilabdában a kecskemétiek, tekében, kosárlabdában, teniszben a rüsselsheimiek voltak a jobbak, míg a futball, a jazzgimnasztika, a dzsúdó, a karate, a görkorcsolya, a sakk és a ritmikus sportgimnasztika döntetlen eredményt hozott. Az összesített versenyben, ha csak orrhosszal is, a kecskemétiek győztek, s ezzel elnyerték a kupát. Utólag visszagondolva, olyan verseny volt ez, ahol mindegy ki az első és ki a második. A legfontosabb, hogy a barátság győzzön. A kupa átvétele után kellemes meglepetésben volt részük a vendégeknek akkor, amikor a rüsselsheimi polgármester úr egy borítékban tizennégyezer márkát adott át a kecskeméti sport támogatására. A hangulatos vacsora vidám műsorral zárult. Másnap a csapattagok vendéglátóik kíséretében a környéken kirándulásokon vettek részt, majd az együtt töltött kellemes órák után a kecskeméti küldöttség hazaindult. A haszlocki medve Rüsselshcimben a könnyűatlétáknál szokás, hogyha valaki valamilyen különleges teljesítményt visz véghez, ' setleg csúcsot javít, azt haszlocki medvévé avatják. A városba való érkezésünk másnapján különböző versenyek zajlottak a két város sportolói között. Atlétikában a leghosszabb táv 3000 mét.i volt. A hosszútávfutóknak ez az laP rövid, vagyis nem eléggé gyorsak hozzá. Hogy kis csapatunk megse maradjon ki a versenyből, Lak atos 1 ista elhatározta: már úgyis megszoktuk a váltófutást, ezt is váltóban kellene teljesíteni. A szervezők természetesen belementek ebbe a variációba. Igen ám, de nem volt váltóból! Mivel váltsunk? Hát sörösüveggel. Azt nehéz cipelni. Nincs mese, meg kell inni a tartalmát. Az elhatározást tett követte. így már könnyebb volt a vállóbot, illetve üveg. A futás sikerült — nem is olyan rosszul — és a sörösüveg sem tört össze. Nos, lehet, hogy a váltóban elért idő, de lehet, hogy az 1200 km-es futásunk eredménye juttatta a rüsselsheimieket arra a gondolatra, hogy csoportunk vezetőjét. Lakatos Istvánt haszlocki medvévé üssék. A szertartás a következőképpen zajlott: a váltóbotot függőlegesen rá kellett tenni a tenyérre, azt teleöntötték sörrel, s ki kellett inni. A sörivás nem okozott különösebb nehézséget Pistának. Mivel nem mozdította meg a tenyerét, egy idő után már nem jött sör a „botból”. Mikor erre figyelmeztették, akkor meg annyira megszaladt, hogy az arcára is jutott. Sajnálta is rettentően. A sörivás után tíz fekvőtámaszt kellett megcsinálni egy asztal tetején. A ceremónia befejezéseként féltérdre kellett ereszkedni, s ekkor a váltóbottal mind a két vállát megérintették. így lett igazából haszlocki medve belőle. A rákövetkező éjszaka, félálomban, mintha medvebrummogást hallottam volna. . . Lehet, hogy tévedtem? Váltófutás a két testvérváros között • Megérkezik a váltó a rüsselsheimi sportcsarnok elé. A szervezés már ősszel elkezdődött. Akkor, amikor német barátaink futva tették meg a Rüsselsheim—Kecskemét közötti csaknem 1200 kilométeres távolságot. Úgy gondoltuk, erre mi is képesek vagyunk. Megkezdődött az előkészítő munka. A legnagyobb feladatot a két lakóautó bérelése jelentette. Szerencsére Kecskemét város önkormányzata magára vállalta az összeg kifizetését. Ahogy múlt az idő, egyre több szponzort sikerült találni, akik láttak fantáziát elképzelésünkben. Mindenki nagy izgalommal várta július elsejét. Merász József, Kecskemét polgármestere kívánt jó utat, hogy azután kilenc nap múlva újra találkozzunk, de akkor már Rüsselsheimben. Néhány kilométer megtétele után csökkent az izgalom, már csak futni, kellett. A esapatvezető Lakatos Pista szülőfaluja Gönyü, odáig volt az első napi táv. Már Bábolnán népes delegáció fogadott bennünket, köztük a polgármester, s kerékpárral egész a falujukig kísértek. A hagyományoknak megfelelően nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyeret és sót kaptunk. A következő nap Hainfeld volt a cél. Mivel váltóban futottunk, a soron lévőt mindig kísérte egy kerékpáros. Én Feyér Zoli barátommal alkottam egy párost. Minden öt kilométernél váltottunk. így egyrészt gyorsabban haladtunk, nem volt olyan fárasztó az út, másrészt jó alapozásnak bizonyult az őszi versenyekre. Ausztriában éppen Zoli futott, amikor egy napraforgótáblánál hatalmas méhraj szállt fél, s repült keresztül az úton. Szerencsére nem támadtak meg bennünket, így tovább folytathattuk utunkat. Másnap a lakóautónk felmondta a szolgálatot. Szerencsére egy kedves hölgy hívott szerelőt, s aránylag olcsón sikerült megjavíttatni. Reggel nyolc óránál hamarabb sosem kezdtük a futást, így aztán a nagy hőséggel is meg kellett birkózni, ami délutánra már szinte elviselhetetlen volt. Három nap után egy nap pihenőt engedélyeztünk magunknak. Nem azért, mintha nem bírtuk volna, de „•■így' voh betervezve. Átmentünk 1 Csehországba egy kis városnézésre. A pihenés jót tett, a negyedik napnak frissen vágtunk neki. Sajnos a nagyobb városok mindig problémát jelentettek. így volt ez Linzzel és Passauval is, ahol eltévedtünk. Passaunál különösen megjártuk. Teljesen más irányba indultunk, mint kellett volna, - pedig kérdezősködtünk is. Gondoljanak bele: rekkenő hőség, téves út, s akkor még a napi penzumot is rosszul számoltuk ki. Olyankor egy kicsit „kiborul” az ember, de amit vállalt, teljesíteni kell. Ha valaki egyik nap kevesebbet akart futni, akkor a másik átvállalta a részét. Németországban a melegen kívül az emelkedőkkel is meg kellett küzdeni. Volt úgy, hogy 4-5 kilométeren keresztül csak felfelé vitt az út. Az alföldi ember számára kissé szokatlan volt, de ezt is sikerült legyűrni. Talán érdekesnek tűnik, hogy Wörth mellett egy kis falunak háromszáz lakosa van, de a labdarúgópályája villanyfényes. Hasonló kis településeknél fedett lelátó van, s hogy a futópálya rekortános, az szinte természetes. Rüsselsheim előtt 85 kilométerrel már elébünk jöttek német barátaink. Nagy volt az öröm, az utolsó szakaszt már együtt tettük meg. Július 9-én délután öt órakor megérkeztünk Rüsselsheim sportcsarnoka elé. A két város polgármesterén kívül a kecskeméti delegáció tagjai is vártak bennünket. Bizony jó érzés volt fogadni a gratulációkat. A Sok nehézség, a hosszú út ellenére szerencsésen, sérülésmentesen megérkeztünk. Amit vállaltunk, teljesítettük. Köszönet érte mindazoknak, akik valamilyen módon támogattak, s lehetővé tették, hogy nekünk csak futni kelljen. Szentirmay Tamás Pingpongdiplomácia A Kecskeméti Spartacus asztalitenisz-szakosztálya két év óta tartja a kapcsolatot a rüsselsheimi Disbu Sportegyesülettel. A szövetkezetiek már egy héttel a sporttalálkozó előtt kiutaztak Németofszágba, ahol családok látták vendégül őket. Meglepődtek, hogy a német ember «milyen büszke a saját kultúrájára, történelmére és sokat is áldoz érte. A másik kellemes meglepetés a németek barátságos viselkedése, jó humora. A közös edzés, a verseny már csak ráadás volt az cgyüttléthez. Utolsó este, a grillsütéssel egybekötött ünnepségen világossá váll, hogy barátságok a nyelvek tökéletes ismerete nélkül is köthetők. Pólóscsata A KVSC vízilabdázóit egy Rajna vidéki ligában játszó csapat fogadta. A németek azóta űzik komolyabban a pólót, mióta több horvát játékos telepedett le a városban. A kecskemétiek, különösen Nagy Robi remek játékának és fineszes góljainak köszönhetően már 9- 3-ra vezettek. Ekkor Simon Balázs edző bölcsen úgy döntött, hogy acseiesotl küldi a medencébe. A házigazdák előtt felcsillant a remény, ám egyenlíteniük nem sikerült. Dzsúdó és foci A K.IC versenyzői egy Rüssels heimtől 100 kilométerre megrendezett ifjúsági viadalon indultak, ahol rajtuk kívül még 11 csapat volt. A rangos versenyen Gábriel Viktor első helyet szerzett. Kovács és Varsányi a harmadik, Róza és Szász, az, ötödik helyen végzett. Csapatban műiden ellenfelüket maguk mögé utasították,. Másnap az ifjúsági dzsüdőcsapaf két „öreggel” megerősítve bei vezeti egy hatcsapatos teremlabdanigő-tor nára. A Gábriel, Gróf. Nagy Róza, Kovács, ilj. Roza, id Bállá. Szász (edző: Deli Imre) összeállítású együttes megmutatta a németeknek, hogy nemcsak a tatamin, hanem a focipályán is van mit ellesni tőlük. A harmadik helyén kapott pezsgőnek főleg a két „öregebb játékos örült. Barátságos sporttalálkozó Pv ti m • Némi tanácstalanság a kecskeméti kosarasok arcán • Fejtörés a sakktáblák mellett. / • Csinos lányok jazzbalett bemutatója. Hajlékonyak, rugalmasak a ritmikus sportgimnas/tikazók
