Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-22 / 169. szám
MEGYEI KORKÉP 8 1993. július 22., csütörtök ŐSSZEL NYIT AZ INKUBÁTORHÁZ Döntött a kuratórium lási feltételeket. A konkrét formákról döntött most a kuratórium. Ezek szerint az első évben a vállalkozók a bérleti díj 25 százalékát kedvezményként kapják. Egy évre négyzetméterenként 6000 forint a pillanatnyilag megállapított bérleti díj. Ezt minden évben majd az inflációhoz igazítják. Összesen három év türelmi időt kapnak a vállalkozók. A kedvezmények ugyanis nem szűnnek meg az első év végén. A második évben 15, míg a harmadikban 5 százalék az engedmény a bérleti díjból. Aki ké,sőbb is igényt tart az inkubátorházban való elhelyezésre, annak már a piaci értéket kell megfizetnie. Az épületben egyébként huszonkilenc helyiséget alakítanak ki, ezek nagysága 16—68 négyzetméter között mozog, így alkalmasak irodára, de ipari tevékenység folytatására is. Alexander de Gelsey, a kuratórium elnöke elmondta, Angliában is jelentős időt adnak ahhoz, hogy a vállalkozások kifuthassák magukat. Egy üzlet beindulásához, megerősödéséhez ugyanis nem elég egy-két esztendő. A feltételek itt mindenesetre adottak ahhoz, hogy megalapozott üzleti terv birtokában jó rajtot vehessenek a vállalkozók. A nap 24 órájában használhatják saját irodáikat. Telefon, fax és sokrétű tanácsadói rendszer biztosítja a legfontosabb információkat számukra. Az alapítvány lényegesnek tartja, hogy saját eszközeikkel segítsék a munkanélküliség kezelését. Elsősorban tartósan munkanélkülieket és pályakezdőket szeretnének alkalmazni a létesítményben. Bővebb felvilágosítást az inkubátorházról, a még beköltözhető helyekről és a feltételekről az alapítvány Ady Endre utca 18. szám alatti székhelyén adnak. Nagy Ágnes • Közhasznú dolgozókat is foglalkoztatnak az építkezésen. A napokban tartotta kuratóriumi ülését a Bács-Kiskun Megyei Angol—Magyar Kisvállalkozási Alapítvány kuratóriuma., Napirenden szerepelt az inkubátorház átalakítási munkálatainak üteme. Kecskeméten a Kiskőrösi út Ipoly utca által határolt területen, a volt szovjet tiszti szállás épülete várja szeptembertől a kezdő vállalkozókat. Magyarországon egyre több helyen válik ismertté az inkubátorház fogalma. Székesfehárvár, Szeged, Ózd mellett az előkészítés fázisában van a sárospataki, tököli intézmény is. A legfontosabb cél az, hogy a tőkeszegény induló vállalkozások számára nyújtsanak kedvező indu-A FOGYASZTÓK VÉDELMÉBEN A bajai csoport munkájáról A rendszerváltás előtt a legtöbb ellenőrzést a szakszervezeti társadalmi ellenőrök végezték. Irányításukat 1965 óta Gál István elnöke látta el egészen 1990-ig, a szakszervezeti társadalmi ellenőrzés megszűnéséig. Ezt követően megalakult az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, és vele egy időben az egyesület bajai csoportja is, amely jelenleg 64 munkatárssal működik. A budapesti irányítású csoport részben a régi ellenőrökből alakult meg. Közülük Millunov Dánielt kérdeztük meg, aki 1965 óta tevékenykedik ellenőrként, hogy dolgoztak a múltban. — Akkor a bajai vízügynél dolgoztam. munkám többször vidékre szólított. Húsz-harminc munkatársammal váltva jártunk el vásárolni a közeli faluba. Gyakranelőfordult, hogy többet számoltak a kelleténél — mondta Millunov Dániel. *■— Ilyenkor felmutattuk az igazolványunkat, és csoda történt. Fillérre tudta az eladó a tévedést. A következőkben megtudtam, hogy Millunov Dániel a Kismotor- és Gépgyárba ment dolgozni, még 1969-ben. Itt azonnal átvette a gyár ellenőri csoportja, melynek rövidesen vezetője is lett. Baján ekkor három csoport működött. A fogyasztóvédők kiválasztásánál figyelembe veszik a szakmai rátermettséget, az életkort és a konfljktustűrő képességet. Még az is előfordult, hogy egy régi ellenőr önként lemondott, mert érezte, hogy nem tud eleget tenni a követelményeknek. Az ellenőri tevékenység nagyon felkészültséget igényel. Naprakészen ismerni kell az új jogszabályokat. A bajai csoportnak országos hatáskörű igazolványa van, sőt, a csoport tagjai közül ketten Baja jegyzőjétől közterület-felügyelői megbízólevelet kaptak. Az ország bármely területén intézkednek is, mindig a helyi polgármesteri hivatallal működnek együtt. Medveczki Mihályné Szétverik-e a téeszeket? A kérdés, amire válaszolni kívánok: szétverésről van-e szó? A válaszom röviden: nem. Kétségtelen, a szövetkezeti törvény módosításával kapcsolatban két táborra szakadtunk. Az egyik szerint kell a szövetkezeti törvény módosítása, a másik tábor szerint nem kell. Az utóbbiak vádja a szövetkezetek „mesterséges szétverése”. Az előbbiek válasza: nem erről van szó. És ez megy egyre hangosabban, de már fülsértőén hangosan, csak éppen érvek nem hallatszanak ki ebből a nagy zajból. Vajon ismert-e, hogy ki küzd ki ellen, kik azok a „kiválók”? Mert a szétverést kiáltok szavaiból az tűnik ki, valamiféle szélsőjobboldali, ingyenélő, nemzetromboló csoport teszi ezt. Engedtessék meg nekem, hogy én, hogy mi, a szövetkezeteket úgymond „szétverők”, fölzárkózzam, fölzárkózzunk az utóbbi napokban a médiát elárasztó szövetkezetféltőkhöz és fölhívjam a figyelmet, mi is a szövetkezeteket féltjük, de a megoldáshoz vezető utat máshogyan látjuk. Mi éppen a szövetkezeti mozgalom érdekében szorgalmazzuk a kiválás, a szétválás, a vagyonleválás lehetővé tételét. A szövetkezet ugyanis — a mi elképzeléseink szerint — nem egy kőbe vésett intézmény, a szövetkezet autonóm állampolgárok önkéntes társulása, akinek alapvető emberi joga, hogy — természetesen feltételekkel —- önálló döntésükkel belépjenek vagy kilépjenek a szövetkezetből. Mit js akarnak a szétverést kiáltok? Állami gazdaságokat? A kisebbség uralmát? Végiggondolták, hogy kiket akarnak megfosztani, hogy döntsenek sorsukról? Hogy a leválók saját sorstársaik? Mert egy törvénnyel bebetonozott gazdaságot nevezhetünk mi bárhogy, ott ismét bérmunkások dolgoznak, nem autonóm tulajdonosok. Aki ma, az így-úgy átalakult szövetkezetekben maradtak, mit várnak — gondoltak, gondolnak-é arra, hogy egy újabb „racionalizálás” során róluk is kiderülhet, hogy nincs munkájuk a szövetkezetben? Vagy majd állami tervszámokat is előírunk, s amíg azt hozza — kerül, amibe kerül — addig szövetkezet a szövetkezet? S azután? Milyen jogon akarják megfosztani a már a szövetkezetből akár önszántából eltávozottat az esetleg egyetlen lehetőségtől, hogy megteremtse egzisztenciáját? Arról most nem is beszélek, hoy ezek közt hányán vannak, akik vagyonukkal, ha kényszerűségből is, de megalapozták ennek a szövetkezetnek a működését. De ha mindenki meg van elégedve a szövetkezettel, mitől kell félni? A madárnak is, mely jól érzi magát, bátran ki lehet nyitni a kalitkaajtót — önszántából marad. A szövetkezetből sem fog elmenni senki, nem fogja vagyonjegyét elvinni senki, ha ott jól érzi magát, vagy egyszerűen csak ebben látja egzisztenciáját. Vagy talán telni kell, mert kiderülhet, hogy nincs a vagyonjegynek fedezete? Vagy talán az újabb kölcsönlehetőségek után mégiscsak többen nekivágnak az egyéni gazdálkodásnak, s majd ekként alakítják meg új szövetkezeteiket? — azt téve, amit a szabad választáskor célul is tűztünk ki? Kérem a „szétverést” kiáltó tábort, egy pillanatra szálljon most magába, s gondolkozzon-el, van-e másik oldal, van-e más vélemény is? Mert, ha egységesen mindenki a szövetkezet jelenlegi egybentartása mellett foglal állást — mint ahogy azt a szétverést kiáltok mondják —, miért ne lehetne a törvényt nyugodtan módosítani? Ha viszont valós az igény, akkor kötelességünk ezt lehetővé tenni, részben az egyenlő esélyek megteremtése miatt, másrészt, úgy tudom, abban mind a mai napig nincs vita, hogy a hatékony gazdálkodáshoz új tulajdonosi és új szervezeti gazdálkodási formákat kell találni. Tehát ne egymással küzdj ünk, küzdjünk egymásért. Legyünk demokratikusak, s legyünk racionálisak. Látni kell a fentieken kívül azt is, ha most törvényi úton tartjuk egybe, és válogatás nélkül a szövetkezeteket, egy tekintélyes részüknél ezzel csak a csődtömeget növeljük — és kinek a számlájára? Ezért mi azt javasoljuk, ne az idejétmúlt forma agóniájának a hosszabbítására keressük a módot. És ne akarjunk valós alternatíva nélkül sem egy még működő szervezetet felszámolni. De adjuk meg a választási lehetőséget és bízzuk az érdekeltekre: ezt a nagyüzemi szövetkezeti formát képzelik jövőjükként, vagy a valódi magángazdaságok önkéntes társulását. Ne fosszuk meg ismét a magyar állampolgárt az önálló döntési lehetőségtől, még arra hivatkozással sem, hogy „mi csak jobban tudjuk, mitől érzi jól magát”. De ehhez igenis ezt a szövetkezeti törvényi tilalmat fel kell oldani, hozzáférhetővé kell tenni a tőkét, az infrastruktúrát, és ki fog derülni, Magyarországon is van életképes paraszti és vállalkozói réteg, Magyarországon is kialakulnak az egészséges tennelési szerkezetek és tulajdonviszonyok, Magyarországon sem a „hús-gabona vertikum” az egyetlen alternatíva. De ezt ne tegyük még egyszer erőszakkal, sem így, sem úgy. Tehát nagyon kérek mindenkit, ne beszéljünk szétverésről — új lehetőségről beszéljünk. I)r. Horváth László országgyűlési képviselj A konzervgyár a tulajdonos szemével A hetvenes évek végén bizonyára dr. O'Reilly, a Heinz Holding elnöke nem gondolta, hogy tulajdonosi érdeklődéssel és felelősséggel szemlélhet meg egy magyarországi nagyüzemet. A jellegzetesen ír férfi ritkán ad interjút. Igencsak meglepődtek munkatársai, amikor a zsúfolt, percre kiszámított programját megszakítva lapunkra szánt néhány percet. Feltehetően Csongovay Tamás vezérigazgató megjegyzése késztette kedvező válaszra: „A Petőfi Népe pontosan tudósított az átalakulási folyamatról”. — A gyári sétája során látottak megváltoztatták-e a kecskeméti üzemről az írásos tájékoztatókból kialakult képét? — A város is, a gyár is nagyobb, mint elképzeltem. Nagyon jó a szellem minden szinten. Rend és tisztaság fogadott. A bébiételüzemet világszínvonalúnak minősíthetem. — Mi iránt érdeklődött leginkább a reggeli vezetői megbeszélésen? — A költségek alakulásáról és a mezőgazdasági háttérről kértem infomációkat. Örömmel hallottam, hogy a kormány a jövőben a mezőgazdaság számára kedvezőbben alakítja gazdaságpolitikáját, mert a parasztok, a farmerek, a társasgazdaságok termelési kedvén alapulhat egy virágzó élelmiszeripar. Természetesen minket is befolyásolnak az általános gazdasági körülmények.-— Számolnak-e tartós, világméretű gazdasági visszaeséssel? — Amerika lassan kiemelkedik a • Dr. O'Reilly recesszióból. Pillanatnyilag azonban nem világos Clinton úr csomagjának a hatása. Az adóemelések le fogják lassítani az üzletet. Az emberek azonban általában derűlátóak és ez sokat jelent. Európában Anglia, Spanyolország felszálló ágban van. Német- és Franciaországban lanyhulást várnak a szakértők. Másutt nem várunk lényeges változást. — Tudtommal nemcsak az amerikai emberek, hanem a Heinz cég is optimista. — Miért lennénk sötétenlátók? Olaszországi gyárunk tavaly 25 százalékkal többet forgalmazott, mint az előző évben. Vállalatunk mérlege igen bíztató, fejlődésünk üteme gyorsabb az átlagosnál. Új-Zélandon vásároltunk, illetve bővítünk egy nagy élelmiszeripari üzemet 500 millió dollárért. Nagy lehetőségeket érzünk a Japán, Ausztrália, Uj-Zéland háromszögben. Elsősorban a japán piacokat támadjuk széles termékkínálattal. Reméljük, hogy egy évtized múltán a kecskeméti gyár is ilyen sokoldalúvá fejlődik. Elsősorban az úgynevezett receptúrás, nem szezonjellegű termékek gyártását szorgalmazzuk. — És milyen piacokat „támad” a Heinz Holding és a kecskeméti gyár?-— A cseh, a szlovák, a lengyel és az orosz területek jöhetnek számításba. Némely termékével nyugati, elsősorban német piacokon is jelen lehet. Magyarországnak és ennek a gyárnak szép jövője lehet, mert itt vannak a kelet-európai átalakulás gyökerei. — Búcsúzóul személyes kérdésekre kérem válaszát. — Családos ember-e? — Hat gyermekem van. mindegyikük saját életét éli. — Milyen pályát választanak egy befolyásos üzletember gyermekei az USA-ban? — A legidősebb kereskedelmi pilóta, ketten egy családi érdekeltségű papírgyárban dolgoznak, egyik lányom egy farmer felesége lett, van egy jogász és egy gyógyvizekkel foglalkozó gyermekem. — Mister dr. O’Reilly, köszönöm, és kellemes vacsorát Londonban. Heltai Nándor Új alapítvány A pénz már elegendő Kecskeméten a közelmúltban új alapítvány bejegyzéséről tájékoztatták az érdeklődőket. A Dánfy család és a Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet közös célja a virágkötészeti képzés és oktatás támogatása. Az alapelvekben rögzítették, hogy a szakmában felhasználásra kerülő alapanyagok ízléses és a nemzeti hagyományokra is ügyelő művészi felhasználása értő szakembereket igényel. Támogatják a. jövőben a kecskeméti- virágkötészeti képzéssel összefüggő kulturális rendezvényeket. Kecskemét város képviselő—testületé legutóbbi ülésén ismét tárgyalta a tűzoltók kérését az új fecskendő beszerzéséről. Az előzményekről annyit, hogy a tűzoltóparancsnokság a vásárláshoz korábban 2 millió forint támogatást kért és kapott a közgyűléstől. A jelenlegi gépjánnűpark erőteljes felújításra szorul. A folyamatos korszerűsítés jegyében lehetőség nyűt ennek első lépésére. A tűzoltó fecskendő beszerzésére pályázatot írtak ki. Ennek értelmében, ha a több mint 15 millió forintos vételár 30 százalékával rendelkezik a városi parancsnokság, akkor a többit a belügymi nisztérium fedezi. A mintegy öt millióhoz hiába szavazták meg az említett két milliót a képviselők, kevésnek bizonyult. Más szervezetek, Kecskemét környéki önkormányzatok és magánszemélyek támogatása eredményeképpen jelentős összeg gyűlt össze, de nem elegendő. A még hiányzó 346 ezer forintra vonatkozó előterjesztést a sikeres pályázat érdekében a testület jóváhagyta. Sebek a természeten A Kiskunsági Nemzeti Park kutatómunkát folytat olyan területek felderítésére, amelyeket védetté lehetne nyilvánítani. Egy ilyen tervbe vett tájat jártunk be a minap Tázlár határá—r • A fák állva halnak meg. ban. A valaha volt csodálatos vidék, a nemrég elhagyott lőtér most szomorú holdbéli tájra hasonlít. A lőgyakorlatok szörnyű pusztítást végeztek mindenfelé. A sebesült, elszenesedett fák sok helyütt elhullajtották már lombjukat. Mellettük rozsdás sínpár kígyózik a horizontig. Mementóként ezt a területet is védetté kellene nyilvánítani. • A megégett fücsomők között páncélököldarabok lapulnak. • A táj csúfjára ennyi maradt a céltárgyból.fTernyák Jenő képösszeállítása)
