Petőfi Népe, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-23 / 144. szám

1993. június 23., szerda MEGYEI KORKÉP 5 NYIT A HONVÉDSÉG Bemutatkozik a halasi tüzérdandár • Valahol egy alegység gyakorlatra indul. (Fotó: Nothoff) Benkő Tibor alezredes, dandárpa­rancsnok hívta sajtótájékoztatóra a megyei, s a környékbeli helyi lapokat Halason, a Gábor Áron laktanyába. Mint a magyar honvédség egyetlen páncéltörő tüzérdandárja, fontosnak tartják, hogy a környékbeli lakosság, a nagyobb nyilvánosság is megis­merkedjen tevékenységükkel, mondta az alezredes. A 12 hónapos sorkatonai szolgála­tot teljesítő állomány képezi a dandár gerincét, illetőleg a hivatásos állo­mány. A tisztek, tiszthelyettesek a halasiak felkészítésén túl az ország összes páncéltörő alegységének ké­peznek rajparancsnokokat, illetve harcijármű-parancsnokokat. Az ál­lományhoz tartoznak még egy új stá­tusz alapján az úgynevezett szerző­déses továbbszolgáló sorkatonák. Az ő feladatuk lenne a lövegparancs- noki, lövegirányítói, illetőleg a harci járművezetői posztok betöltése. Ám mint a parancsnok elmondta, a je­lentkezők nagyrészt nem felelnek meg a feladatra. Jelenleg az adott hatvan helyből mindössze 19 a betöl­tött. Bővebb tájékoztatót hallhattunk a lapunkban már hírül adott harcászati gyakorlatról is. Mint azt a dandárpa­rancsnok hangsúlyozta, a gyakorlat nem rendkívüli esemény, hanem a dandár éves kiképzésében szereplő tervszerű feladat. Az éleslövészettel egybekötött kiképzést a sorállomá­nyú, illetőleg a húsznapos szolgálatra behívott tartalékos állománnyal hajt­ják végre. A csaknem 200 órára ter­vezett katonai szolgálat tartalmaz a többi között gyalogsági lövészetet, vezetési gyakorlatot, általános kato­nai kiképzést, balesetvédelmi okta­tást, harcászati gyakorlatot. A gyakorlat Várpalotán, sátortá­borban, éleslövészettel zárul, amelyre szintén a nyilvánosság jelen­létében kerül sor, s amelynek során több tűzfeladatot hajtanak végre a katonák. A háromszáz tartalékost 13 településről hívta be a kiegészítő pa­rancsnokság, s a bevonulásról hat hónappal ezelőtt kiküldték az értesí­tést. Ennek ellenére bizonyára lesznek a bevonulás napján is szociális gon­dokkal, egyéb problémákkal forduló kérelmek a bizottság asztalán, ame­lyeket szintén a Bács-Kiskun Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság joga lesz elbírálni. Gáz van az oviban Jól halad a földmunkák előkészí­tése Bodogláron, s így nemsokára megkezdődhet az az önerős építke­zés, melynek során - földgáz hiá­nyában - kiépül a pb-gázos rendszer a faluban. A kivitelezést a kalocsai Szeb-Gáz Kft. végzi. A cég szakem­berei - ígéretükhöz híven - ingyen szerelték be a település óvodájának fűtéscsöveit. A költségekhez a maj- sai önkormányzat 150 ezer forinttal járult hozzá. KÖZELMÚLTUNK TITKAI A kécskei botrány Vétett-e a pártfegyelem ellen dr. Horváth István megyei első titkár, amikor felkereste dr. Bodóczky Lászlót, a Hazafias Népfront megyei bizottságának az elnökét és tudomá­sára hozta, hogy kik a Hazafias Népfront megyei képviselőjelöltjei? Netán őszintén hitt a szocialista de­mokrácia megteremtésében, az egy­személyi és a testületi vezetés össze­hangolásában, a diktatúra és a de­mokrácia összeegyeztethetőségében? A többes jelöléssel ugyanis a párt nyíltan cáfolta tévedhetetlenségét. Morgolódtak a brossúrás rákosisták és a cinikus dogmatikusok, hová ju­tunk, ha bárki belekotyoghat fontos, vagy fontosnak látszó ügyekbe. így vélekedett Katusev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártjának a népi demokráciákért felelős titkára, amikor egyórás különkihallgatásra parancsolta a moszkvai pártfőisko­lára rendelt Bács-Kiskun megyei ide­ológiai titkárt. A reformmegyei ma­gyar pártvezető, Pozsgay embere, lelkesen bizonygatta a felkínált vá­lasztási lehetőség előnyeit. Néha he­lyeslőén biccentett, bátorítóan bólo­gatott hazánk főfelügyelője, végül mégis elutasította a sajnálatosan önállóskodó Kádárék újítását. „A párt tudja a legjobban, hogy bizo-' nyos posztokra ki a legalkalmasabb, kit kiért vagy miért és kit miért igen vagy miért nem!” Igaz kommunistaként félt a vál­toztatásoktól, mint béka a dértől. Központilag kell meghatározni, hogy hány munkás, paraszt, értelmiségi, idős, fiatal, nő, férfi, falusi, városi, kövérkés, nyakigláb adja ki a kívána­tos összképet. Akkor reklámozhatják népképviseletinek a parlamentet, ha összetétele egyszerre fejezi ki- a párt vezető szerepét és a lakosság össze­tételét (fából vaskarika 3). Tragi­kus helyzeteket fonákolt a valahol fönt kiideológizált arányok feltétlen betartásának megkövetelése. Ipper Pál, a rendszerhű, ám külföldi tudósí­tóként sokmindnet megtapasztalt szerkesztő egyetlen mondatot sem tudott kihúzni lajosmizsei ankétján megjeleneő ifjú képviselőnőből. Az összejövetelt követő szűkkörű be­szélgetésen csúnyákat mondott a ho­nanyát jelölőkről. Méltatlankodva védekeztek az illetékesek. „Mondjon jobbat, aki lány is, KISZ-tag is, al­kalmazott is, megfelelő származású is, nincs felsőfokú végzettsége.” Az 1971-es választáson azonban többen megyénkben is elhitték, hogy a sze­mélykijelölők valóban számítanak véleményükre, több helyen eltértek a gondosan jóváhagyott tervektől. Mérgesen és szigorúan utasította a központi elmarasztalástól tartó me­gyei első titkár a spontaneitás meg- rendszabályozására a soron követ­kező tiszakécskei jelölőgyűlés lebo- nyolítóit.A körzethez tartozó lakite­lekiek ugyanis eléggé el nem ítélhe- tően egy ottani párttagot szerettek volna a parlamentbe juttatni a pár- tonkívüli kécskei pedagógus helyett. Dialektikusán (országos öszkép!) természetesen a pártonkívüli támoga­tása volt az esetben a pártérdek. Hi­ába szólították fel a tagkönyves, ráa­dásul testületi tag termelőszövetke­zeti elnököt jelölésének megakadá­lyozására, hiába rendelte be a gyűlés megkezdése előtt fél órával megbíz­ható embereit a széksorok elfoglalá­sára a kécskei párttitkár. A lakitele­kiek még korábban megtöltötték a nem túl nagy termet. Ilyen körülmények között a bejá­ratnál álldogáló munkásőrök és rendőrök sem akadályozhatták meg, hogy valaki rá ne kiabálja a választ­ható jelölt-jelöltek listájára a szövet­kezeti főnök nevét. Döbbenten látta az általában for­mális jelölőgyűléseken elnöklő népf­rontos asszony, hogy a forgató- könyvvel, az ő küszködve megírt (megratott?) szövegével mit sem tö­rődve szinte mindenki a lakiteleki férfiú nevének említésekor tartotta föl kezét a szavazásnál. Csak egy-két focibotrányon hallottam olyan fe­nyegető hangzavart, mint amikor a „levezető elvtársnő” a szokásokhoz és az ukázhoz ragaszkodva a jegyző­könyvbe diktálta: egyhangúan a kécskei jelöltet támogatták a megjele- lentek. Sokára állították helyre a rendet. Heltai Nándor Mozgássérültek napja Halason Indulatos fórum Kunfehértón A mozgáskorlátozottak csak akkor érezhetik magukat jól a társadalom­ban, ha hátrányaik mellé olyan elő­nyöket is kiharcolnak, amelyek lehe­tővé teszik minden tekintetben egyenrangú fellépésüket. S ehhez, érdekeik érvényesítéséhez szervez­kedni kell. A Mozgáskorlátozottak Megyei Egyesületének halasi csoportja a múlt szombaton egésznapos kirándu­lást szervezett a városhoz közeli Sós­tói erdő pihenőrészében. A rendezvényen a helybélieken kívül részt vettek a környező telepü­lések, Félegyháza, Imrehegy, Kunfe- hértó mozgáskorlátozottjai és család­tagjaik, de érkeztek Dunapatajról, Kecelről, Apostagról, Kecskemétről, Nagykovácsiból, sőt Budapestről is. Csaknem kétszázan örültek annak a sokoldalú programsorozatnak, ame­lyet a helyi csoport vezetője, Fekete Rozália irányításával, s vállalatok, vállalkozók anyagi és természetbeni támogatásával, hónapok óta néhány lelkes mozgáskorlátozott szervezett. A horgászversenyen a nők közül Varga Krisztina, a férfiaknál Tapodi József, a gyermekek kategóriájában pedig a tízéves Jankai László győ­zött. Az imrehegyi asszonykóms fel­lépése is nagy sikert aratott, ugyan­úgy, mint a gyermekek mesejátéka. A helyi csoport — ahogy a ve­zető elmondta — szeretné hagyomá­nyát teremteni a kezdeményezésnek, s egy évben legalább néhányszor ez­zel szerezni örömet mozgásukban korlátozott embertársaiknak. Sz. Huber Helga • Amit a horgászversenyen fogták, meg is főzték. (Fotó: Ferincz) Az elmúlt hét szombat délután a polgármesteri hivatal fórumra invi­tálta kunfehértói üdülőtulajdonoso­kat. A rekkenő hőségben Hamóczi Sándor polgármester a tavalyi sze­zonzárás óta elvégzett tó körüli munkákról, jelentős mértékű fásítás­ról, a 3. sz. pénztár áthelyezéséről, a kereskedelmi színvonal javulásáról és a tó vizének további gyarapodásá­ról, valamint fürdésre alkalmas mi­nőségről számolt be. Az indulatok akkor szöktek ma­gasba, amikor a beszámoló végén el­hangzott a kunfehértói fiatalok azon kérése, hogy hétvégeken heti egy al­kalommal engedélyezzék számukra a disco működését. Ezt, a háttárben meghúzódó 50 fiatal nagy tapssal és ovációval fogadta. Nem így a fórum 150 fős, zömében nyugdíjas korú tagsága. Az egyre indulatosabb hoz­zászólások ecsetelték a mai fiatalok bortányos magatartását, a tavaly mű­ködött disco elviselhetetlen zaját, a zárás után motort berregető, ittasan randalírozó fiatalok viselkedését.Ezt a fiatalok fujolása, majd a felnőtteket kérdőre vonó hozzászólása követte. Az idő előrehaladtával egyre inkább úgy tűnt, hogy disco-fórumon va­gyunk. Egyéb kérdések is felvetődtek, s végül az összejövetel azzal zárult, hogy az üdülőtulajdonosok egyesü­lete javasolta, legyen augusztus vé­gén egy szezonzáró fórum is, ahol a felmerült kérdésekre megnyugtató válaszok adhatók. Horváth Róbert KÖRNYEZETVÉDELMI FEJLESZTÉS Megvédik a Kígyóst? • Halász István a régi kocsimosó és iszapülepítő előtt, de már az új be­rendezés terveivel. (A szerző felvétele) Bácsalmáson a Volán telep ko­csimosójából - ahol az olajos iszapot távolítják el a buszok és kamionok motorjáról, alvázáról - szennyeződés kerül a helyi Kígyós csatornába. A telepet jelenleg az RPH Kft. bérli, melynek tulajdonosát, Halász István vállalkozót már többször felszólítot­ták a környezetszennyezés megszün­tetésére. Á telephelyen - amellett, hogy Halász István kamionjait látják el - javítóműhely is működik, amely több embernek ad munkát, s más vál­lalkozókat is kiszolgál. A Bács Vo­lán környékbeli helyközi járatainak buszai is itt parkolnak. Nagy tehát a kocsimosó forgalma, de ez nem lehet ok arra, hogy a horgásztavat is táp­láló Kígyósba olaj kerüljön. Halász István erről így nyilatko­zott: — Az ingatlan és minden beren­dezés a Volán tulajdona, én két éve bériem a telepet. A piaci versenyben kell helytállnom, így tudok munkát adni az embereknek, s így tudok a Volánnak a korábban veszteséges te­lep után bérleti díjat fizetni. Nem áll­hat sem a javítóműhely, sem a ko­csimosó. Az olajos iszap ülepítésére - mivel a berendezés is a régi - ugyanazt a technológiát alkalmazom, amit a Volán korábban évtizedeken át. Ám ez a berendezés és technoló­gia elavult, elöregedett, rossz. Az, hogy az üzemvitelt is fenntartsam, s a környezetszennyezést is megszün­tessem, ötmillió forintos beruházást igényel. Már elkészíttettem a terve­ket a szegedi Centrál Kft-vel egy ASV-I. tartály felszereltetésére, amely zárt technológiát jelent, s al­kalmazásával nemhogy olaj, de víz sem kerülhet ki a Kígyósba. Azonban a telep a Voláné, nekem csak akkor érdemes fejlesztenem, ha az ingatlant megvásárolhatom, vagy legalábbis tartós bérletet kapok. Az ide telepítendő berendezést ugyanis adott esetben nem vihetem magam­mal. A Bács Volán viszont most ala­kul át részvénytársasággá, amit még nem jegyeztek be, s az új vezetés sem állt fel. Amíg nem rendeződnek a viszonyok, csak azt a technológiát tudom működtetni, amit bériek. Bálái F. István Arak, bérek, járadékok A Nyugdíjas Kamara gazdasági szakemberei az életkörülmények alakulását vizsgálva statisztikai ösz- szegzést készítettek a fogyasztói árak, az átlagbérek és a járadékok elmúlt három évi "versenyfutásának" eredményeiről. A fogyasztói árszínvonal 1991-ben 28,9, '91-ben 35, tavaly pedig 23 százalékkal emelkedett. Á nettó keresetek ugyanezen idő alatt 21,1, 24,5 és 20,4, a nyugdíjak pedig 15,3, 24,7, és 19,7 százalékkal növe­kedtek. Míg tehát három esztendő alatt az árak csaknem 87 százalékkal múlták felül a bázisnak vett 1989. év végi szintet, a bérek 65, a járadékok 59,7 százalékkal emelkedtek. Az előrejelzések szerint az ár-bér-nyugdíj hármas közötti távol­ságok az idén tovább nőnek. A nyugdíjasok mintegy 80 százaléka a létminimum körüli szinten él - te­herbíró képességük végén járnak. A számítások szerint például az idén várhatóan 12 milliárd forintot köl­tünk különféle gyógyszerekre - ám ennek az összegnek nagyobb részét a betegeskedő, idősebb korosztályok tagjai hagyják a patikákban. Ha pe­dig ehhez hozzászámítjuk az áram, a földgáz, a szén vagy a háztartási tü­zelőolaj árának várható növekedését, egyértelmű, hogy az aktív koron túl lévő több mint kétmillió embert számláló társadalmi réteg az ellehe­tetlenülés küszöbéhez ér. (Ferenczy Europress) Igazságosabb közteherviselést követelnek a kereszténydemokraták Beszélgetésünk elején a Keresz­ténydemokrata Néppárt egyik kí­nosra sikeredett 1990-es kecskeméti választási gyűlésére emlékeztettem Szilágyiné Császár Teréziát, a párt alelnökét. — Kevesen számítottak — a gyér érdeklődést látva — arra, hogy bejutnak a Parlamentbe. — Az Országgyűlésben szereplő, a választáson kívülmaradt pártok kö­zül a kereszténydemokrácia szerve­ződött a legkésőbb. Akkor már kiraj­zolódott, hogy Nyugat-Európához hasonlóan itt is három alapvető poli­tikai irányzat alakul ki. Három párt­ban testesült meg a konzervatív-ke­resztény, kettőben a liberális irány­zat, mutatkoztak a szociáldemokrá­cia csírái. Öt megyében nem tudtunk jelölteket -állítani, mindössze 3000 tagunk volt. Győzelemnek éreztük az elért tíznél valamivel több százalé­kot. — Magyarázható a választások közeledésével, hogy a KDNP az utóbbi hónapokban mind több kérdésben nyilvánít önálló véle­ményt, az eddiginél határozottab­ban képviselik nézeteiket? — A koalíció megalakulásakor nem lehetett egyeztetés, mivel a pár­toknak akkoriban csak választási programjuk volt. Napjainkban tagja­ink számát tekintve mi vagyunk a le­gerősebbek. Mindvégig volt határo­zott véleményünk a kárpótlásról, az igazságos közteherviselőről, a tulaj­donviszonyokról . — Mit értenek például az igaz­ságos közteherviselésen? — Mind több a szegény, miköz­ben jónéhányan meggazdagodnak. El kell tüntetni a joghézagokat, hogy át­láthatók és adóztathatók legyenek a nagy jövedelmek. — Majd kiderül, hogy mit tud­nak elérni. Volt-e kézzel fogható eredménye a privatizáció fonáksá­gait bíráló fellépésüknek? — Újragondolják a malmok ma­gántulajdonba adását. Megerősödött az az igény, hogy határozottabb felté­telekhez kössék a külföldi tőke itteni működését, lehetetlenné kell tenni, hogy a tulajdonlással munkaalkal­mak bővítése helyett piacokat vigye­nek el. Az eddiginél általánosabbá, szervezettebbé kell tenni a dolgozói részvények intézményét. Többet is elérhettünk volna, de bízom abban, hogy a következő választás után kormányzati tényezőként többet te­hetünk tavasszal kidolgozott prog­ramunk megvalósulásáért. H. N. Mindig jó ebédet főznek • Jól tartják a bajai Bereczki Máté Szakközépiskola diákjait a kitűnő konyha dolgozói. Képünkön balról jobbra: Schmeiszter Józsefné, Sasvári Mátyásné, Cziczovszky Istvánné, Lovász Tiborné, Novotnik Ferencné, Perlaki Árpádné, Várbíró Zsoltné. A második sorban: Kovács Józsefné, Csizmadia Ferencné. (Fotó: Gál Zoltán) Nagyszabású útjavítás Kalocsán A nyári időszak az útkarbantartók ideje, s a bitumenkeverő üzem bein­dulásával Kalocsán is nagyszabású útjavítás vette kezdetét. Szinte nincs a városnak olyan aszfalttal borított utcája, ahova a közeli napokban ne vonulnának fel az útkarbantartók. El­sősorban a téli fagyok okozta károkat javítják ki, de az útsüllyedések okozta egyenetlenségeket is meg­szüntetik. A szakemberek kérik a gépjárművezetőket és a járókelőket, hogy türelmesen és körültekintően közlekedjenek a javítás alatt álló út­szakaszokon. Ilyen időszakban, ami­kor az önkormányzatoknak fejleszté­sekre - pénzforrások hiányában - alig van módjuk, új út nemigen épül, a ^karbantartásra azonban különös gondot kell fordítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom