Petőfi Népe, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-07 / 130. szám

1993. június 7., hétfő PETŐFI NEPE Környezetvédelmi Világnap’93 Az ENSZ Környezetvédelmi Szervezete, az UNEP egyetértésével 1982-től minden éve június 5-e Kör­nyezetvédelmi Világnap. Magyaror­szágon az idén Baja adott otthont a központi rendezvényeknek, mivel a téma időszerű hazai gondolata a Du­nához kapcsolódik. Utalva a folyó ál­lapotára, de arra is, hogy a Duna a közép-európai térség gazdasági, szel­lemi és kulturális szimbóluma. Ám nem csak Bős-Nagymaros, vagy a gemenci körzet állapotára kell gondolnunk ezen a napon. Eszünkbe juthat, hogy az ország legporosabb megyéinek egyike Bács-Kiskun, Vagy az is, hogy a közelmúlt évtize­deinek nagyarányú műtrágyafel­használása nyomán a nitrátok már a tápláléklánc végén, a feldolgozott élelmiszerekben is megjelentek. Évente állatfajok tízezrei pusztulnak ki, s nem tudjuk, hogy a szobánk fa­lát alkotó építőanyagokból milyen sugárzás veszélye fenyeget bennün­ket. Mielőtt az emberiség nagyobbik része eljutott volna az ipari társadal­mak fejlettségi szintjére, a kömyezetidegen technológiák ma­gát a Földet veszélyeztetik. Ember- milliárdok áhítoznak a fejlett ipar nyomán teremtett polgári jólét áldá­saira, de mielőbb meg kell bartákoz- nunk azzal a gondolattal, hogy nem fejlődhetünk abba az irányba, mint eddig, mert különben veszélytelenül a napra sem mehetünk ki. Az új gondolkodáshoz alighanem már egy új generáció kell. Hisz álta­lános tapasztalat, hogy a gyermekek azok - talán idejekorán felismerték érdekeiket? - akikre a környezet vé­delmében leginkább számítani lehet. Ők azok, akik a felnőtteknél is job­ban szeretik az állatokat, közelebb állnak a természethez, s talán elfo­gadják, hogy másként kell élni, mint eddig. Virágzik a gyapjas gyűszűvirág A déli határvidék több mint 70 éve fennálló szigorú katonai felügyelete minimálisra csökkentette a Bácsal­más, Madaras, Katymár térség terü­letein a kultúrbeavatkozásokat, azok legfeljebb a mezőgazdasági területek időszakos művelésére, a legelőterüle­tek, rétek évi 1-2-szeri kaszálására korlátozódtak. S szinte a szemünk láttára jelentek meg a környéken va­lamikor egyeduralkodó löszpusztai, gyep vegetációk védett, illetve vé­dendő növényei. így adódott, hogy olyan trópusi szépségű növényfajok is megjelen­hettek, illetve visszahódíthatták terü­leteiket, mint a gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata EHRH), a külön­böző sáfrány fajok, valamint a recés szádor és annak különböző válfajai. Ugyanitt a katymári löszfal gazdag madárvilágával még számos megle­petést tartogathat. A Bácsalmás városától 3 kilomé­terre délre elhelyezkedő Sóstó a Duna-Tisza közi szikes tavak lánco­latának hazai viszonylatban legdé­libb képviselője. A partjait övező lö- szös dombok tetején termő, ritka ál­lományú kocsányos tölgy populáci­ókban a gyapjas gyűszűvirág (eszmei értéke 30 ezer forint) mintegy hate­zer példányát találtuk meg. Ez orszá­gosan is egyedülálló mennyiség. A nagyobb gyűszűvirág tömbök az erdei tisztásokon a löszpusztagye- pet jellemző társulásokat népesítik be. A Kiskunsági Nemzeti Park szakértőivel történt terepbejáráson egyértelművé vált, hogy a terület - tájképi adottságai és élővilága miatt is - sajátosan szép és értékes egysé­get képez, ezért védetté nyilvánítását kiemelt feladatának tekinti a Bács­almási Környezetvédő Egyesület. Dr. Horváth Zoltán • Vargyai Antal biológus a gyapjas gyűszűvirággal BÜDÖS A MUNKA...? Kinek ártanak a csikkszedők? • Lássa mindenki, hogy egy olyan, viszonylag tiszta kisváros központjá­ban, mint Bácsalmás, öt gyerek fél óra alatt több mint ezer(!) eldobott csikket talál! S akik ezt fel merik mutatni: Vinkó Zoltán, Tanács Attila, Gavlik István, Kálmán Róbert, Csenki József. A Bácsalmási Környezetvédelmi Egyesület ifjúsági csoportja nemcsak a környezetvédelmi, hanem a do­hányzásellenes világnapon is talál magának tennivalót már évek óta. S mivel a jeles napokat az idén is csak egy hét választotta el el egymástól, úgy döntöttek, hogy - mint az már szokásukká vált - látványos csikk­szedéssel hívják fel két dologra is a figyelmet. Egyrészt a csikkszedés közben, röplapok osztogatásával a dohányzás ellen fejtenek ki propa­gandát. Másrészt városuk tisztasága - tehát a környezetvédelem - érde­kében tesznek nem is keveset azzal, hogy takarítanak, valamint az össze­gyűlt cigarettavég mennyiségével a szemetelőket meghökkentik, s mel­lesleg meg is szégyenítik. A csikkszedés persze nem a leg­vonzóbb foglalatosság, fehér man­dzsettával nem is végezhető. Kelle­metlen munka, mint az egyébként hasznos tevékenységek jelentős há­nyada. A Csipet Csapat - így nevezik magukat - ezért nem is szedi a csik­ket fél óránál tovább, s akkor is gu­mikesztyűben. Nyilvánvaló, hogy az akció hasznában a figyelemfelkeltést látják elsődlegesnek. Haszna még a dolognak (a takarí­tás mellett) az is, hogy aki ebben részt vesz, felnőtt korában - ha egyáltalán dohányzik majd - való­színűleg kevesebb alkalommal dobja a cigaretta véget a földre, sőt, ha ilyet lát, nem hagyja szó nélkül. S fölveszi nemcsak a csikket, hanem más sze­metet is, polgártársainak példát mu­tatva. S mivel megtapasztalja, hogy a büdös, kellemetlen munka is lehet hasznos - legyen bár értelmiségi -, alighanem emberszámba veszi majd a csatornatisztítót is. A korábbi években a fiatal kör­nyezetvédőkkel együttműködött a helyi általános iskola is. Az osztály- főnökök kihirdették, hogy mikor lesz az akció, s aki akart, csatlakozhatott a Csipet Csapathoz. Rendre ti­zenöt-húsz gyerek szedte fél órán át a csikket Bácsalmás központjában, s össze is gyűjtöttek három és fél kilo­grammnyit, ami több ezer (!) darabot jelent. Az idén viszont csak öten - kizárólag a környezetvédelmi egye­sület tagjai - hajlongtak harminc percen át. Nem is szedtek, csak 62 dekát. Persze nem az eldobott csik­kek száma lett kevesebb... Hogy miért? Nos, a tantestület eb­ben az évben úgy ítélte meg, hogy az akcióban való részvétel valamiért ká­ros a gyermekekre, s nevelési szem­pontból sem helyes, ha a fiatalok csikket szednek. Még ha önkéntesen teszik, akkor sem. Ezért inkább lebe­szélték azokat, akik csatlakoztak volna a Csipet Csapathoz. A döntés egyik oka volt az is, hogy aikorábbi években egyes szülők részéről kri­tika érte az akciót. Az apukák és anyukák egy része - talán nem is gondolva át, hogy miről van szó - el­lenezte, hogy a gyerekek csikket szedjenek. Persze jó volna tudni: kik ellenez­ték? Akik sohasem dobják a csikket a földre? Vagy azok, akik rendszere­sen így tesznek, s féltek tőle, hogy a gyermekeken át önmagukkal szem­besülnek? Bálái F. István D U N Á É R T | A Környezetvédelmi Világnap idei magyarországi jelvénye. Tizenkilenc seb a Gemencen Gyurkó János környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter bajai programjának befejeztéül repülőgép­ről megismerkedett a Gemenci táj­védelmi Körlettel. A bemutatót Nagy András országgyűlési képvi­selő kezdeményezte. — A félórás repülés többet ismer­tet meg Gemenc gondjaiból, mint kö- tegnyi papír - mondta Nagy András. - A tényeket kell megmutatni a mi­niszter úrnak. Gyurkó Jánost a repülőútra elkí­sérte a Gemenc Air négyszemélyes gépén Buzetzky Győző tanácsos, a bajai természetvédelmi kirendeltség vezetője is, aki az út forgatókönyvét készítette. Ennek alapján számolunk be — térkép segítségével - a Gemenc legégetőbb problémáiról. (A záróje­les számok a térkép egyes pontjait je­lentik.) Érsekcsanádról elindulva először a veránkai mellékág, illetve a Grébeci Holt-Duna torkolatának feltöltődése tűnik szemünkbe. (1,2), majd a Forgó-tó következik a környező, fes­tői szépségű erdővel, a vízjárást sza­bályozó fokkal. Ez a tájvédelmi kör­zet egyik legértékesebb része (3). Az új Duna-híd tervezett helyével (4), illetve a hozzá csatlakozó autóút nyomvonalával nem értenek egyet sem a természet, sem a környezetvé­dők, akik a híd ideális helyének Ka­locsa környékét tartják. A Sió-torkolat-műre (5) épül az egyik rekonstrukciós terv, a zsilip feletti terület vízjtótló tározóként való felhasználásával. A Kisdecsi Holt-Duna és a Grébeci-Duna kör­nyékéről (6) Buzetzky Győző a kö­vetkezőket mondja: — A terület iskolapéldája a termé­szetvédelmi szempontból elítélendő, az alapító határozat rendelkezéseivel ellentétes, profitérdekeltségű erdő- gazdálkodásnak. A nagy kiterjedésű tarvágások és a cellulóznyár-ültetvé- nyek az erdő természetes képét és fajgazdag összetételét oly mértékben megváltoztatták, hogy ennek re­konstrukciójához évtizedekre lesz szükség. A Veránka-sziget (7) értékes, ter­mészetes erdődúsulás, szemben a Csertai-Duna (8) melletti nagy kiter­jedésű nyárültetvényekkel. A Nyéki Holt-Duna (9) gazdag madárélőhely, nem úgy, mint a Gyűrűsalj (10), me­lyet — jóllehet, fokozottan védett te­rület volt - tarra vágtak. A hajdani gyöngyvirágos tölgyesből hírmondó sem maradt! Báta község (11) kiesik a tájvédelmi körzetből, ami rendkí­vül sajnálatos. Védelem alá helye­zése még most sem volna későn! A Kádár-sziget (13) fokozottan védett terület. A hozzá tartozó Nagypan­• A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter légi útja a gemenci tájvédelmi körzet felett. dúr-szigeten az erdőkitermeléskor mellőzték a tájvédelmi szemponto­kat. csakúgy mint a Móricz-Duna (14) környékén. A torkolat lassan fel­töltődik, sürgős helyreállításra volna szükség! Hasonló a helyzet a Vén-Duna alsó torkolatánál. A Vén-Duna felső torkolatánál (17) a mellékágat elzáró keresztgátat meg lehetne nyitni, így a szakasz újra életre kelhetne. Végül: engedély nélkül építették a 15-ös (Futrinka utca), a 18-as és 19-es számokkal jelzett, védgát menti üdülőtelepet - mondják a szakemberek. A telepek jelenleg is agresszív módon terjeszkednek. A szennyvízelvezetés megoldatlan­sága, a motorizáció, s a hulladék rombolja a temiészetet. Aki felelősséget érez azért, hogy a következő nemzedéknek is megma­radjon a Gemenc, Európa legna­gyobb ártéri erdősége, a páratlan ál­lat- és növényvilág, az nyilván egye­tért azzal is, hogy halaszthatatlan jobbító beavatkozásra van szükség. Gál Zoltán SZÁLL ÉS ÜLEPSZIK A POR Légszennyezés a megyében Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (KÖJÁL) mérései szerint Bács-Kiskun megye levegője csak a porszennyezettség szempont­jából nem mondható tisztának. A közlekedési eredetű szennyezettséget tekintve csak a forgalmi csomópontok környezetében állunk rosszul. • Bács-Kiskun megyében eddig Baján mérték a legnagyobb folyamatos szénmonoxid terhelést, a határérték több mint háromszorosát. A megyében hét településen ösz- szesen 21 mérőpoton végeznek fo­lyamatosán légszennyezettségi vizs­gálatokat. Kecskemét - az itt talál­ható három mérőhely átlagos adatai alapján - kéndioxid és fluorid szem­pontjából tiszta településnek mond­ható, különösen mióta nem dolgozik a Kádgyár, illetve itt jelentős kör­nyezetvédelmi beruházások történ­tek. A kéndioxid szempontjából igen lényeges,hogy a gázhálózat csaknem az egész városra kiterjed, hagyomá­nyos fűtés úgyszólván alig van. Nitrogéndioxid szennyezettség alapján a levegő másodosztályú. Ez azt jelenti, hogy nem tiszta, de meg­felelő (azzal a megjegyzéssel, hogy a városcentrum időnként kifogásolha­tóan szennyezett). A szálló és kiülepedő por mennyi­ségét tekintve az egész megye szennyezett, különösen Kecskemét, és Kalocsa. S a por nem a fűtési idényben, hanem főleg nyáron, a szá­raz időjárás miatt okoz sok gondot. Kecskeméten a szénmonoxid szennyezettség a forgalmi útkeresz­teződésekben tartósan a normaérték feletti, ami azt jelenti, hogy egész­ségkárosodást is okozhat. Baja a kéndioxid alapján tisztának mond­ható, a nitrogén-dioxid alapján kissé szennyezett kategóriába tartozik. A szénmonoxid szempontjából Baja ugyan általában tiszta, de a megyé­ben ugyanakkor itt mérték a legma­gasabb tartós értéket is. A városháza oldalában, az utca és a főtér torkola­tánál a magas házfalak miatt nem tud cserélődni a levegő. Itt a szénmono­xid jelenléte az egészségügyi határér­ték háromszorosát is tartósan megha­ladhatja. Ami azokra veszélyes, akik az ide néző irodákban dolgoznak. Szerkesztette: Bálái F. István Veszélyes anyagok vizsgálata Kecskeméten, a Filantróp Környe­zetvédelmi és Fűtéstechnikai Válla­lat laboratóriumában régóta foglal­koznak környezetvédelmi mérések­kel és technológiákkal. Ismert, hogy a cég sikeresen alkalmazza az olaj­szennyezett földterületek megtisztí­tását, az olajos iszapok baktériumok­kal való kezelését, melynek végere- ményeként termőföldet állítanak elő. A laboratórium alkalmas a veszé­lyes anyagok meghatározására. A szakemberek kimutatják a szenny­vízben, szennyvíziszapokban, galvá- niszapokban a veszélyes anyagokat, nehézfémeket s ezzel megelőzhető, hogy azok a környezetbe kerüljenek. A veszélyes anyagok ugyanis el­sősorban akkor lehetnek károsak, ha ellenőrizetlenül kerülnek ki a kör­nyezetbe. Egy háztartási bolt például magas ólomtartalmú festékeket tá­rolhat évtizedekig, a ház lakóinak mégsem jutna eszükbe, hogy tilta­kozó akciókat szervezzenek a bolt el­len. (Ellenben, ha egy település hul­ladéktároló építésére készül, meg­mozdul a helyi közvélemény, tünte­téseket is szervezve.) Ha viszont az olyan veszélyes anyagok, mint a nehézfémek - pél­dául króm, nikkel, amelyek minden közönséges galvánüzemben előfor­dulnak - a szennyvízzel együtt tá­voznak el, s ellenőrizetlenül bekerül­nek a táplálékláncba, különösen nagy kárt okozhatnak. A környezetvédelem talán leglé­nyegesebb területe tehát az a tevé­kenység, melynek során pontosan kimutatjuk, hogy milyen technoló­giák, tevékenységek nyomán milyen veszélyes anyagok keletkeznek, s ezeket az anyagokat ellenőrzés alatt tartjuk. Ha erre módunk van, lehetővé vá­lik ezen anyagok összegyűjtése, megsemmisítése. A megsemmisítés legtöbb esetben az égetés, ami után azonban a keletkezett hamu tárolá­sára kell gondot fordítani. A környe­zetvédelem ma már külön iparág, kü­lönösen azóta, mióta a cégeknek anyagmérleget kell készíteniük. Az iparág sok olyan új. magántu­lajdonú cégnek ad munkát, akik jö­vőjüket a környezetvédelemre ala­pozzák. Ők azok. akik saját eljárá­saik eredményeit a Filantróp Válla­lattal ellenőriztetik. • A f ilantróp Vállalat kecskeméti laboratóriumában főleg környezetvé­delemmel foglalkozó cégek méretik saját technológiájuk eredményeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom