Petőfi Népe, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-15 / 137. szám

1993. június 15., kedd 7 PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC Sós úr, a könyvesember ZOMBORI BANKAFFÉR Kevés, és nem kamatozik ® Sós Endre Kecskeméten, a Vörösmarty utcá­ban van egy apró könyvesbolt. Régi és új kiadványokat egyaránt vásárol­hatunk a Sós Antikváriumban. Az üzlet tulajdonosa Sós Endre, heten­ként egyszer, pénteken látogatja meg a boltját. — Jó bolt a használt és a régi könyv kereskedelme? — kérdeztem a bolthálózat és kiadó tulajdonosától. — Jó. Ezért csinálom, ezért és eb­ből fejlesztem a hálózatomat. Buda­pesten hamarosan már a második an­tikváriumom nyílik. Persze, ne gon­doljon hatalmas nyereségre. Könyv­ről van szó. Itthon ebből nem lesz milliomos senki. — Persze, egy maszek könyvke­reskedőnek a pénzzel is jól kell tudni bánni; különben tönkremegy... — Az új kiadású, frissen megje­lent kötetek drágák. A három-négy­száz forintos regény olcsónak számít. Az inflációról és a raktározási-szállí­tási költségek emelkedéséről az ár- kalkulációnál nem szabad elfeled­kezni. Én a használt, de még jó álla­potú könnyű, szórakoztató munkákat a mai bolti árnál 20—30 százalékkal kínálom olcsóbban. A két-három év­nél régebbi kiadású szépirodalmi munkáknál furcsa helyzet van. Azo­kat régen hetven-nyolcvan forintért vehettük. Ma, ha újra megjelenik — papírtól, kötéstől függően — 7-800 forint. Nálam a régi kiadás megve­hető öt-hatszázért. Azt tapasztalom, hogy felértékelődött az antikváriu­mok jelentősége. Közismert például, hogy milyen drága a kotta. Hamaro­san Kecskeméten olcsó, használt kot­tafüzeteket is árulunk. Nagy az ér­deklődés; ez egy zenész város... — Nem sok fővárosi antikvárius mert vidéki boltot vállalni. Önnek hogy vált be a vállalkozás? — Igen jó, hogy megnyithattam ezt az üzletet. Az itteni vevőket job­ban szeretem, mint a fővárosiakat, ott valahogy rohanóbb az élet. Itt gyakran együtt örülünk egy sikres vásárlásnak. — Aukciókat nem hirdet? — Nem szervezek és nem is nézek meg aukciókat. Én szeretem a reális ajánlatokat, a józan árakat. Hamaro­san megjelenik viszont egy Sós-kata­lógus, amely több száz irodalmi első kiadást hirdet majd. Dedikált kötetek Adytól, Babitstól, József Attilától. Szerepelnek majd az ajánlatban re­formkori és 1848 előtti első kiadások is. Remélem, hogy ennek az akcióm­nak legalább akkora sikere lesz, mint a korábbi tizennégy hasonlónak. — Egy idő óta kiadással is próbál­kozik... — A diákkönyvtár 15 kötetét je­lentettem meg, mert láttam, milyen nagy hiány van magyar és külföldi klasszikusokból. Ha a viszonteladók rendszersen fizettek volna, nem lenne okom panaszra, a diákoknak, tanároknak, iskoláknak kellett a so­rozat. Amikor láttam, milyen sok elő­jegyzésem van, megjelentettem Ri­deg Sándor Indul a bakterházát. kiad­tam Karinthy Noteszét is. — Mit adna ki, ha lenne elég tő­kéje? — Klasszikusokat, összes műve­ket, nívós kiadásban. Aztán szépen illusztrált, színes, színvonalas kultúr­történeti munkákat. Amelyek most bejönnek — német és francia nyelv- területről —, azok négy-öt éves szer­kesztésnek. Farkas P. József Adót fizet a királynő Az új brit költségvetés kezdetétől adót fizet II. Erzsébet királynő is. A jelek szerint az uralkodó inkább úgy fog adózni, mint egy vállalat, nem pedig úgy, mint egy magánsze­mély. Évi 7,9 millió fontos állami fi­zetése, vagyis az úgynevezett civil- lista-kiutalás főszabályként adómen­tes marad, mert az a hivatalos kiadá­sok fedezésére szolgál - mondta a kormányfő. A királynő ezentúl saját zsebéből tartja el öt olyan családtag­ját, aki eddig ugyancsak civillista-ki- utalást kapott. Férje és édesanyja ma­rad a listán. Azon vagyontárgyak, amelyeket II. Erzsébet szuverén minőségében birtokol, például a királyi paloták, birtokok, alapjában ugyancsak adó­mentesek maradnak, mert nem sze­mélyes javai, ám a királyi képgyűj­teményt az eddiginél jobban meg­nyitják a nagyközönségnek. Míg ki nem kerül a költségvetésből, ugyan­csak adómentes a királyi jacht és a királyi vonat, hiszen jogilag állami tulajdonban vannak. Nem fizet a ki­rálynő örökösödési adót azon va­gyontárgyak után sem, amelyeket még életében átruház örökösére. Adóalap lesz ezután a királynő személyes magánvagyonának jöve­delme és más forrásokból mindaz, amit személyes céljaira fordít. II. Er­zsébet magánvagyonát, befektetéseit a brit központi bank tanácsadói keze­lik, az összeg természetesen titkos, de a különböző újságbeli becslések 300 millió font körül mozognak. Ugyancsak becsült adat ennek évi mintegy 20 millió fontos hozadéka, amely évi 8 millió font adó alapja le­het, mivel Nagy-Britanniábam a felső sáv 40 százalékos. Kormány- tisztviselők persze erősen túlzottnak tartják ezeket a becsléseket. Károly herceg trónörökös ezentúl ugyancsak adót fizet a comwalli her­cegség jövedelme után, amely trónö­rökösi minőségében illeti meg. A trónörökös eddig is fizetett úgyneve­zett önkéntes hozzájárulást, csak ezt ezentúl adónak fogják nevezni. * Élénkül Amerika gazdasága Az amerikai gazdaság az idén folytatja lassú élénkülését, ám a nö­vekedés egyelőre még igen törékeny - jelentette ki Lloyd Bentsen pénz­ügyminiszter vasárnap az amerikai ABC televíziónak adott interjújában. A javulás legfontosabb jelei, hogy az év eleje óta 750 ezer új munkahelyet teremtettek az országban, megélén­kült a lakásépítkezés és emelkedett a gépkocsieladások száma is - mondta Bentsen. A pénzügyminiszter oly de­rűlátó, hogy kijelentette: a javulás második negyedéve után egy jobb harmadik és egy még jobb negyedik negyedév következik. Csökkenő francia kamatlábak Újabb negyed ponttal szállította le hétfőn a francia jegybank, a Banque de France a leszámítolási kamatlába­kat. Az öt-tíz nap közötti hitelek kamata 8,50 százalékról 8,25-re, az általános kamatláb 7,50-ről 7,25 százalékra csökkent. Két hónapon belül a kamatlábak csaknem két szá­zalékkal csökkentek, hogy a hitelek megkönnyítésével ösztönzést adja­nak a francia gazdaság fellendítésé­nek, a legújabb recessziós előrejelzé­seket követően. Megújul a Maruti A legkelendőbb Maruti-modell- nél, a 800-asnál valamivel nagyobb és teljesen megújult külsejű a Suzuki indiai vegyesvállalata által gyártott új autó, amelyet az indiain kívül eu­rópai értékesítésre is szánnak. Az In­diában és Európában forgalmazandó gépkocsi a Suzuki népszerű modell­jének továbbfejlesztett változata. Az 1000 köbcentis autó árusítása szep­temberben indul, s azt várják tőle, hogy lendületet ad a Maruti lanyhuló exportjának. Ara japán jenben kife­jezve 1,12 millió. Az Altónak Euró­pában kemény konkurenciával kell majd megküzdenie. Újabb bankaffémak lettek áldoza­tai a zombori betétesek, zömmel saj­nos nyugdíjasok. Korábban a Jugos- candic devizabetétesei voltak kényte­lenek saját kárukon tanulni, s bizony, volt, aki igen busás tandíjat, több tí­zezer márkát fizetett. Az úgynevezett A—BANK tavaly decemberben nyitotta meg zombori fiókját és a kedvező feltételek kíná­lásával a dinárbetéteseket vonzotta magához, főleg a kispénzűeket. Leg­inkább a nyugdíjasok fogadták bi­zalmukba ezt a pénzintézetet, sokan az utolsó, ma már vásárlási értékében nevetséges ötvenezer dinárjukat kö­tötték le, remélvén, hogy a bank segít nekik áthidalni az infláció napról napra mélyülő szakadékét. Az ígéretekből addig futotta, amíg a betétek után nem kellett volna kifi­zetni a kamatokat. Az A—BANK ekkor igen furcsa módon kívánta megoldani az előállt helyzetet, kamat fejében gyümölcsszörpökkel, moso­gatószerrel, fogkrémmel vagy ép­penséggel burgonyaszirommal kí­vánta kifizetni a takarékoskodókat. Az ötlet nem talált osztatlan elisme­résre a betétesek között, ezért szapo­rodtak á hívások a pénzügyi rendőr­ségen, amely igencsak meglepődött a nem is annyira zseniális üzletember, Miina Popov, a bank vezetője elkép­zelésén és kiszállt a helyszínre. A bank épületében meg is találták mindazt az árut, amivel Popov tör­leszteni kívánta a naiv takarékosko­dók betéteit és a kamatokat. Mivel áruforgalomra nem volt engedélye, a közszükségleti cikkeket elkobozták és betiltották az A-BANK ilyen, ke­reskedelmi jellegű tevékenységét. A pénzügyőrök kiálltak amellett, hogy a bank a pénzért pénzt adjon, nem pedig árut, mint a boltosok. Az A—BANK a pénzügyi tevékenyésé- gét továbbra folytathatja. Az eset pikantériája, hogy az újvi­déki illetőségű Milan Popov nem csak az A—BANK élén áll, hanem tulajdonosa az újvidéki MGK ma­gánvállalatnak, és a bankban, a nyugdíjasok megrövidítésével el­sütni kívánt áru éppen ennek a válla­latnak a tulajdonát képezte. Oroszországi mozaik Furcsa,kép fogadja ma a Moszk­vába látogatót, különösen akkor, ha a peresztrojka óta nem tette lábát orosz földre. A megváltozott világ már a kijevi pályaudvaron szemünkbe tű­nik: az élelmes hordárok könnyen túl­járnak a tudatlan külföldi eszén — ha hagyja magát. Az üzlet az üzlet, itt­honról pedig egyszerűen képtelenség nyomon követni az óriási inflációt. Időközben a város épületeit dí­szítő „Éljen a munka!”, „Éljen az SZKP!” feliratok is eltűntek, helyet­tük nyugati cégek hirdetik a legtöbb ember számára elérhetetlen terméke­iket. Kispénzű diákoknak megéhezni sem ajánlatos, mert az annak idején orosz specialitásokat tűrhető áron kínáló vendéglők tulajdonosai csak a dollárpapákra fenik a fogukat. Ha öl­tözékünk nem sugallja a teli pénztár­cát, az ajtóban álló kidobófiúk kérés nélkül veszi elő zsebszámológépét, majd a napi árfolyamon közli ve­lünk, mi mennyibe kerül dollárban, illetve rubelben. Kérdésünkre, hogy akkor milyen kávéházakba és étter­mekbe járnak az oroszok, a követ­kező választ kaptuk a Ptyca nevű ká­véház portásától: „Akinek nincs pénze, az maradjon otthon. Külön­ben is, ezt a kérdést a városi önkor­mányzatnál tegyék fel, ott talán job­ban tudnak rá válaszom.” A fizikai éhséget szellemi táplá­lékkal is nehéz pótolni, ha nem ren­delkezünk orosz ismerősökkel, ak­centussal beszélünk oroszul, vagy esetleg nincs orosz diákigazolvá­nyunk. Múzeumokban, színházak­ban (újabban?) bevett szokás, hogy a külföldiek az eredeti jegy több tíz­szeresét fizessék. A Nagy Színház­ban ez az ár akár a 15 dollárt is elér­heti. Ha pedig a Szergijev Po- szád-beli (volt Zagorszk) kolostor feletti eget szeretnénk lefotózni, már készíthetjük is a három dollárt. A társadalom szemmel láthatóan két részre szakadt: az új lehetősége­ket idejében meglovagló „üzletem­berek” maréknyi csapata élvezi a földi paradicsom minden előnyét. Velük szemben áll a bérből és fize­tésből élők, illetve a nyugdíjasok és munkanélküliek serege. A nehézsé­gek leküzdésében az emberek lele­ményessége nem ismert határt: a metró állomásain kétméterenként újabb és újabb zenekar szórakoztatja az alkalmi közönséget. A repertoár meglehetősen bő, a dzsessztől a lam­bada balalajkás változatáig minden hallható. Az előadók életkora a 15—tői 70 évig terjed. Ha nem fűlik a fogunk a sorbanál- láshoz, esetleg bővebb árukínálatot szeretnénk, nyugodtan fordulhatunk a pult innenső felén álló feketeáru­sokhoz, akik boldogan kínálják por­tékájukat. Természetesen némi felár­ral. A legtalálékonyabbak azonban azok a húsz év körüli suhancok, akik hamis igazolvánnyal jegyellenőrként rémisztgetik a potyautasokat, a hely­színi bírság pedig saját zsebükbe vándorol. Átalakulóban van az értékrend: az Amerika—imádat, McDonald, s őrü­let, hogy a megfizethetetlen árak mi­att a középiskolás lányok jelentős hányada a prostitúciót látja egyetlen megoldásnak — panaszkodik egy történelemtanár. Talán az sem vélet­len, hogy a , játék” szó az alábbi asz- szociációkat keltette egy moszkvai iskola nyolcadikosaiban: hazárdíro- zás, krupié, pénz. Különleges élményekkel gazda­godhatunk, ha Oroszország, illetve a volt Szovjetunió területén kívánunk utazgatni. A vonatjegyvásárlásra akár egy teljes napunk is elmehet, ha nem vagyunk elég kitartóak. A Mo- zsajszkij valón található központi jegypénztárban ugyanis nem tudják megmondani, mennyibe kerül egy jegy Szentpétervárra, sőt azt se, hogy mikor indulnak vonatok. Legjobban akkor lepődtünk meg, amikor a pénz­tárban ülő hölgy kijelentette, hogy Pétervárra csak akkor ad jegyet, ha nincs sor. Egyébként csak Kijevbe mehetünk. Még több kalandban lehet ré­szünk, ha „belföldi” repülőútra vál­lalkozunk. Ilyenkor nem árt a terve­zettnél több ruhát és pénzt vinni ma­gunkkal, mert könnyen megeshet, hogy akaratunk ellenére, például ke­rozinhiány miatt, meg kell hosszabí- tanunk kirándulásunkat. Úgy látszik, hogy a külföld—belföld kérdése sem tisztázott még, hiszen Moszkvából Szamarkandba (Üzbegisztán) akár útlevél nélkül is eljuthattunk volna, visszafelé azonban szigorú útle­vél-ellenőrzésen estünk át. Meglehetősen nagy változáson ment keresztül az emberek világné­zete is. A húsvéti éjféli misére alig lehet beférni, a temetőkbe induló bu­szoknál pedig rendőrök irányítják a fel- és leszállást az egyébként meg­szokott tolakodás elkerülése végett. A nyírfákkal körülvett sírokat elhal­mozzák megszentelt kenyérrel és to­jással, nem ritkán egy kis vodkával emlékeznek halottaikra. Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy kihalófélben van az „orosz lé­lek”. Az üzleti élet csupán a finom lelkű irodalmárokat, fordítókat, mű­vészeket nem mételyezi meg. A ve­lük való találkozás lehetőséget ad arra, hogy újból felfedezzük Orosz­ország szépségeit. A nyugati sörgyárak kelet felé kacsingatnak • Déli szomszédunknál óriási rombolást visz véghez a háború. Számta­lan emberéletet követel, elemészti a vagyontárgyakat, a gazdaságot. ití :í u . i.,11,111,', o.i I. . I—T-'H-TÍ . i--------------: i---------■' i"i' " i.-----------------------------------:----------------­A LOM LUXUSKIVITELBEN Növekvő érdeklődéssel pillantgat- nak a nagy nyugati sörgyárak a ke- let-közép—európai piacok és sörmár­kák felé. De egyre több keleti kor­mány söriparát nemzeti örökségként kezeli, aminek nem szabad idegen kezekbe kerülnie, így a pályázó vá­sárlók egyre nagyobb része érezhet csalódottságot. A keleti piacok nehéz és szokatlan feladatok elé állítják a nyugati sör­gyárakat. Az éves sörfogyasztás Csehországban fejenként eléri a 150 litert (Lengyelországban ez alig 30 liter). Itt jó minőségű sört előállító kis sörfőzdék sokasága működik. Erre a piacra igen nehéz betömi. Egy londoni szakértő szerint a külföldiek nem is a helyi fogyasztás kielégíté­sére vásárolnak cseh sörfőzdéket, hanem az exporttermelésre. Magyarországnak, ahol néhány nagy sörgyár működik, nagy és egyre szélesedő belső sörpiaca van, ahol az éves fejenkénti sörfogyasztás mint­egy 100 liter. Szakértők szerint Magyarország győzött a söripari ver­sengésben, amit kétségkívül segített a vállalkozásbarát környezet és a gazdasági törvények áttekinthető­sége. — Magyarországon esély van arra, hogy igen nyereséges sörpiaccá váljon. Éz az ország a második Olaszország vagy Franciaország le­het — vélekedik Bertrand Facon, a londoni CSBF Ltd. egyik illetékese. Az ugyancsak londoni UBS Ltd. élelmiszer— és italszakértője, John Graham szerint Magyarország a le­hetőségek országa. Szerencsés mó­don, Budapest nem próbálta meg­akadályozni a sörgyárak külföldi tu­lajdonba való kerülését, — írja a Re­uter felmérése — habár két gyár ese­tében a részvényeket még nem sike­rült eladni: a Kőbányai és a Pannónia sörgyárról van szó. Talán e két eset­ben megtartják a gyárakat a belföldi beruházóknak — vélekedik a hí­rügynökség elemzője. A Heineken a komáromi sörgyár 51 százalékát, az Interbrew pedig a borsodi sörgyár 51 százalékát szerezte meg. Néhány napja az Ottakringer a szlovákiai Sarissal kötött szerződést, amely szerint licenc alapján Szlová­kiában az Ottakringer egyik sörmár­káját állítják majd elő. Szlovákia pi­acának nagy részét korábban a cseh sörök uralták. Csehországgal nehezebb üzletet kötni, hiszen a sörére büszke nemzet kormánya még nem döntötte el, hogy beengedi-e vagy sem a külföldieket piacára. A világ legnagyobb sörgyártója, az amerikai Anheuser-Busch, a sör­eladási listák élén álló Budweiser előállítója megegyezésre készül a cseh kormánnyal. A csehországi Budvar ugyanis magának követeli a Budweiser névhasználati jogát. Úgy tűnik, hogy Prága engedélyezi majd a Budvar 30 százalékának külföldi privatizációját, ez pedig az amerikai sörgyár további európai terjeszkedé­séhez vezethet majd. Cseh sajtóérte­sülések szerint a Pilsner Ürquellt gyártó cégben a Heineken szerezhet majd részesedést. • Magyarországon az éves fejenkénti sörfogyasztás eléri a száz litert. Utazás az Orient expresszel A Századelő hangulata, vagy ép­pen Agatha Christie világa elevene­dik meg hetente egyszer az atomkor Európájában. A békebeli romanti­kára vágyó, s ehhez kellően tehetős, kissé sznob polgárok számára mindez nem csupán álom. Május 6-tól ugyanis minden csütörtökön — augusztus kivételével — pontban 18.10-kor a 17 kocsiból álló elegáns szerelvény gördül ki a düsselforfi fő- pályaudvar 20. számú vágányáról. A lagúnák városába tartó, teljesen fel­újított Venice—Simplon—Orient expressz szolgáltatásait azonban nem az átlagutazó pénztárcájához mérik. A legendás, eredeti Orient exp­ressz újjávarázsolt egy- és kétszemé­lyes hálófülkéiben intarziás mahagó­niberakás gyönyörködteti a szemet, félkerek, békebeli szekrény szolgál mosdófülkéül, s esténként rózsadíszí­tésű asztali lámpa áraszt diszkrét fényt. Reggelire a kabinsteward ropogós croissant-t, kávét, teát és hideg na­rancslevet szolgál fel. Az utas ebéd­jét étlapról választhatja, amelynek kínálatában füstölt lazac, főtt homár, borjúszűzérmék édesbors-mártásban és egyéb ínyencségek szerepelnek. Az étkezőkocsikban — vagy inkább éttermekben — ezüst evőeszköz és porcelán étkészlet jár a finomságok­hoz, persze nem „elvitelre”. A matt­kék szerelvényhez három guruló ét­termet is kapcsoltak, hogy — például a debütálás napján — a 185 vendég mindegyikét azonnal ki tudják szol­gálni. A vonat a határokon szinte észre­vétlenül halad át: az utast nem verik fel goromba határőrök az éj kellős közepén. Minden formalitást a ste­ward intéz, s ő gondoskodik a külön- vagonban elhelyezett csomagokról is. Az állomásokon hasonlóan királyi a fogadtatás: még a hosszú hajú an­gol világjáró tinédzser is (akinek szü­lei persze kellően tehetősek ahhoz, hogy fiacskájukat a luxusút élmé­nyével ajándékozzák meg) szmokin­got ölt a vacsorához. Velencébe érkezvén lehetőség nyí­lik arra is, hogy a nem mindennapi vonatozáshoz kapcsolódva a luxus­vendég két éjszakát abban az előkelő Cipriani hotelben töltsön, amelyet a világ első 15 szállodája között je­gyeznek. Végül csupán ízelítőül az árakból: egy menettérti út Velen­cébe, Kölnből vagy Düsseldorfból, két éjszakával a Ciprianiban, „mind­össze” 4610 német márkába kerül. Nyári Szerencsekerék-játék előfizetőinknek Négyszáz nyeremény Bejelentem, hogy 1993. július hónapra a Petőfi Népételőfizetem. Név: ...................................................................................... C ím:..................................................................................... E z a szelvény az 1993. július 21-i sorsoláson való részvételre jogosít. Külön igazolás nem kell, mert a 400 nyertest a postai nyilvántartásból azonosítjuk, Kérjük a szelvényt az alábbi címek valamelyikére eljuttatni- PETŐFI NÉPE SZERKESZTŐSÉGE 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A Pf. 76 vagy: Petőfi Népe bajai szerkesztősége 6500 Baja, pártok háza, Árpád tér 1. vagy: Petőfi Népe kiskunhalasi szerkesztősége 6400 Kiskunhalas, Árpád u. 12. Beküldési határidő: 1993. július 19. A borítékra kérjük ráírni: "SZERENCSEKERÉK". ,433,,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom