Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-17 / 113. szám
1993. május 17., hétfő PETŐFI NEPE 07 — 07 — 07 Halott a szeméttelepen Átvágott torkú csecsemő holttestére találtak április 14.-én a guberálók a kecskeméti szeméttelepen. A feltételezések szerint mindössze 2-3 napos, meztelen kislányt a gyilkos egy reklámszatyorba rakta és egy konténerbe dobta. Reggel fél hétkor borította le Kisfáiban a kukásautó. E sorok írója hosszabb ideje foglalkozik bűnügyi tudósításokkal, ennélfogva jól ismeri a főkapitányság életvédelmi nyomozóinak kiváló munkáját. Ezúttal mégis kevés esélyt adott a rendőröknek. Ötvenöt óra elteltével azután bombaként robbant a hír: kihallgatták a gyilkossággal gyanúsított nőt. A szakmailag tökéletesen vezetett, bravúros és gyors felderítésről Halasi István rendőr-tanácsossal, a nyomozás egyik vezetőjével beszélgettünk. — Ez a gyilkosság a detektívregé- nyek hőseinek is feladta volna a leckét. Nem volt ismert a helyszín, a gyilkosság eszköze, időpontja, na és persze az elkövető személye sem. A feladat olyan lehetett, mintha egy tűt kellett volna megkeresniük abban a bizonyos szénakazalban. — A mi munkánk nem olyan regényes, mint a detektív figuráké, de — ezt a gyakorlat bizonyítja — legalább olyan sikeres. Akit keresünk, azt meg is szoktuk találni. Ehhez persze jóval többet kell talpalnunk, házról-házra járnunk Kojaknál. Amikor kora reggel riasztottak minket a csecsemőgyilkosság miatt, akkor már ismert volt, hogy a szemétkonténert a Csongrádi utcából vitte a telepre a kocsi. Amíg a technikusok, a helyszínen próbáltak nyomokat gyűjteni, addig a többiek kihallgatták a guberálókat, de ugyanilyen fontos volt, hogy egy csoport végigjárta a házakat a Csongrádi utca környékén. Két nap alatt mintegy 160 lakásban voltunk. Kerestük, hogy ki tudhat valamit a gyilkosról, láthatta-e valaki azt, aki a konténerbe dobta a kislányt, illetve ismemek-e olyan nőt, aki terhes volt, megszült, de nincs meg a gyerek. Két napig jártuk a lakásokat, miközben másik szálon ukrán, illetve román nők után kutattak a kollégák. Felkerestünk kórházakat, olyan helyeket, ahol terhes nő megfordulhat. Minden eredmény nélkül. Egyetlen kismama jöhetett volna számításba, ám amikor megtaláltuk kiderült, hogy még meg sem szült. Nem adtuk fel és a második nap estéjén mellénk szegődött a szerencse. — Sikerült a nyomára jutniuk? — így is mondhatjuk. Csütörtök este találtunk egy guberálót, 'aki Kecskeméten, még a szeméttelepre történő szállítás előtt nézi át á kukákat. Tökrészeg volt, amikor kihallgattuk, de elképesztő dolgokat mondott. Nagyon érdekes, hogy csak körülírta: halott csecsemőre talált húsvét utáni kedden hajnalban egy szé- chenyivárosi kukában. Szabályosan félt, rettegett az átélt izgalmak után, ehhez jött még az is, hogy a büntetéstől is tartott. Hiába nyugtatgattuk. Végül is azt tudtuk meg tőle, hogy kedden hajnalban az Akadémia körúton kiemelt egy véres reklámszatyrot a szemétből. Azt hitte, hogy rom• Halasi István rendőr-tanácsos lőtt hús és úgy gondolta, majd a kutyáknak adja az udvarban. Bedobta a kézikocsijába és hazahúzta. — Elképesztő... — Az. Otthon derült ki, hogy a kis halottra talált. Szabadulni akart tőle és másnap kora reggel, azaz szerdán a Csongrádi utcai konténerhez vitte. Mondanom sem kell, nem vártunk reggelig: a részeg embert kocsiba ültettük és a sötét, a zuhogó eső dacára a Széchenyivárosba indultunk. Megmutatta, hogy melyik kukában találta a kislányt. Reggel, világosban megismételtük a helyszínkeresést, de ugyanoda vitt minket. Minden erőt, több tucatnyi nyomozót azonnal ide irányítottunk és itt is megkezdtük a lakások körbejárását. Délre már volt egy tippünk, egy személyleírásunk, egy nevünk. Nem találtuk odahaza a fiatal nőt, de mégis sikerült egy ismerősénél rábukkannunk. Persze tagadott. Azt állította, hogy októberben elvetélt Kiskunmajsán. Percek alatt bizonyítottuk be, hogy ott nem kezelte orvos. Sírva fakadt és elmondta az igazat. Az élettársa februárban börtönbe került, egyedül maradt. Húsvét vasárnap este kezdődtek a lakásban a fájások és még éjfél előtt megszült. A kislány felsírt és ő — hogy meg ne hallják a szomszédok — a körömvágó ollóval a nyakába szúrt. Többször... Húsvét hétfőn, kora este vitte le a halottat a közeli kukába. Noszlopy TALLÓZTUK Ügyfélsors Kecskeméten A Rendőrségi Magazin, új sorozatot indított néhány hete. Kapitányságok ügyfélszolgálati irodáit veszi nagyító alá — munkatársai inkognitóban néznek szét, az ügyfelek „szemével”. Legutóbb a kecskeméti rendőrségen jártak. Az ottani kultúrálatlan helyzetről mi is írtunk, jóllehet a Petőfi Népe nem értékelte tízpontos skálán a látottakat. Megtette viszont a Zsaru. Az írást teljes terjedelmében közöljük, még akkor is, ha a leírtak egy részével (a jó értékeléssel pedig alapvetően) nem értünk egyet. A második világháborút követően főként a fővárosban terjedt el a rendőrök által csak „vetkőztetésként” emlegetett bűncselekmény. A rablók az áldozatot szó szerint levetkőztették; a zsákmány a ruha volt. Akkor a gazdasági helyzettel magyarázták ennek a bűncselekmény fajtának a „népszerűségét”. Mára újból tarthatnak a vetkőzte- tőktől a polgárok. A mostani rablók általában a drága farmernadrágokat, bőrkabátokat, sportcipőket kedvelik. Amelyek feketén és használtan is több ezer forintot éínek. íme négy eset, a legutóbb történtek közül. Á főváros VIII. kerületében 4-5 ismeretlen férfi a József körút 74-76. szám alatti lakóház kapualjában megtámadta O. Gábor 17 éves budapesti lakost, majd elvették a sportcipőjét és sapkáját. Az anyagi kár 10.200 forint. Szegeden a múlt vasárnap délután történt hasonló bűncselekmény. Hat ismeretlen férfi megtámadta T. Krisztián 14 éves és T. Zoltán 14 éves helyi lakosokat és elvették cipőiket. Az anyagi kár mintegy 11 ezer forint. Újpesten a rendőrség őrizetbe vette R. Tamás 20 éves, O. László 16 éves, T. Zoltán 20 éves és L. Gusztáv 16 éves büntetett előéletű budapesti lakosokat, mert a Rózsa utcában megtámadták és megfenyegették U. András 14 éves tanulót és elvették 12 ezer forintot érő edzőcipőjét, valamint a pólóját. Végül a X. kerületi rendőrkapitányság őrizetbe vett négy női rablót: P. Editet, S. Anitát, U. Anikót és Sz. Nikolettát, akik vasárnap este megtámadták Gy. Szilviát, tarkón ütötték és kirabolták. Elvették óráját és farmer- dzsekijét. A megadott személyleírás alapján a rendőrség a helyszín közelében felismerte az egyik támadót, s ennek alapján a másik három is rendőrkézre került. Cellakulcsot a raboknak? Ha egy január l-ével életbelépett építésügyi előírást nem változtatnak meg, akkor az Új-Zéland-i elitéltekre örömteli idők várnak. A szabályzat ugyanis megköveteli, hogy minden új középületben biztosítani kell a menekülés útját szükséghelyzetben, például tűz esetén. Mivel a börtön is középület, a szabályzatot csak úgy lehet végrehajtani, ha a raboknak cellakulcsot adnának. A helyzet annyira komoly Új-Zélandban, hogy a rendelet bevezetése óta félbe kellett hagyni egy rendőrállomás felépítését Waipukurau városában. Mondván, hogy a fogda nem felel meg az új előírásoknak. A régi börtönök lakóinak azonban nincs szerencséjük: az előírások csak az új középületekre szólnak. 04 — 04 — 04 A MENTŐKURATÓRIUM KISKUNHALASON Támogatást ígért a MÓL A MÓL Rt. kiskunhalasi igazgatója nagyobb összegű támogatást ígért a Bács-Kiskun Megyei Mentőalapítványnak. Erről az alapítvány elnöke számolt be a minap, amikor Kiskunhalason a kuratórium értékelte a tavalyi évet. Vagyonuk meghaladja a kétmillió forintot. Fejlesztésre fordítják a pénzt, hiszen az adományozók is általában ehhez kötik a felajánlásokat. Mint ahogy ezt kérte a kiskunhalasi Sepsi László vállalkozó (támogatása egymillió 100 ezer) és a helyi önkormányzat is (300 ezer forint), akik ahhoz is ragaszkodtak, hogy a pénz a városban maradjon. A kuratórium döntése: a mentőállomáson beinduló orvosi szolgálat technikai fejlesztését, modem eszközök vásárlását támogatják az összegből. A kuratórium múlt heti ülésén szóba került az is, hogy a megye települései önkormányzatainak levelet írnak. Ebben csatlakozásra kérik majd fel a polgármestereket. 05 — 05 — 05 HIÁNYZÓ MILLIÓK Gondban a kecskeméti tűzoltók A néhány esztendeje átadott épület tervezői még a kerékpárral érkezőkre is gondoltak. A bejárat előtt tizenöt biciklitámasztó bak áll rendelkezésére a drótszamárral érkezőknek, ráadásul ingyen. Az ajtón ott függ az ügyfélfogadás rendje, de semmilyen tábla nem tájékoztat bennünket arról, hogy bent milyen „ügyeket” tudunk elintézni. A bejárat mellé telepített információs pultnál azonban mindenre választ kapunk. A kedves és segítőkész hölgy nemcsak tájékoztatást nyújt, hanem az ügyintézéshez szükséges adatlapok és okmánybélyegek is megvásárolhatók nála. A helyiségbe lépők a bőség zavarával küzdenek, ugyanis a földszinten egyszerre öt biztosító társaság kínálja szolgáltatásait. Azok azonban, akik nem gépjárműügyben keresik fel az irodát, nem pazarolják az időt rájuk, hanem megcélozzák valamelyik ablakot és beállnak a várakozók sorába. A gépjármüügyintézé- sen kívül a magasföldszinten folyik a személyi igazolványok kiadása, cseréje, itt kapott helyet a megyei és a városi idegenrendészet, valamint a fegyverekkel foglalkozó részleg is. Az ^igazgatásrendészet munkatársai hétfő kivételével valamennyi munkanapon a lakosság rendelkezésére állnak: amit viszont hiányoltunk, hogy délutánonként a négy nap alatt összesen csupán öt és fél órán át tartanak nyitva. A tágra méretezett, ám ennek ellenére kissé levegőtlennek tűnő helyiségben tisztaság fogadja a látogatót. A falakat embermagasságig érő fehér csempe borítja, amely nyugtatólag hat a várakozókra, bár ezt a hatást néhány visszafogott dekorációval, ne adj isten körözési felhívással, cserepes virággal vagy kúszónövénnyel még fokozni is lehetne. A Dohányozni tilos! táblának is megvan a hatása, a pöfékelők — igaz csak állva — az előtérben hódolhatnak szenvedélyüknek. Leülni azonban az ügyfélfogadóban is csak keveseknek adatik meg. A fáradékonyabbak mindössze két pad és négy szék közül választhatnak, s talán asztalból is elkélt volna még néhány. Szemétkosárral nem találkoztunk, csoda, hogy ennek ellenére csupán egy darab elrontott űrlap csúfította a környezetet. Időnként az ablakhoz szólítanak egy-egy ügyfelet, ekkor a távolabb állók nem biztos, hogy meghallják nevüket. Rejtély, hogy ilyenkor miért nem kapcsolják be a folyosón elhelyezett hangszórókat. Az ügyintézők előtt viszont le a kalappal, még a legakadékosabb „páciensek” esetében is megőrzik hidegvérüket. A WC tiszta (papír is van!), ám nem árt szappant, törülközőt, esetleg elektromos kéziszárítót magunkkal vinni. De ne legyünk telhetetlenek! A higanyszál képzeletbeli skálánkon a 8 pontnál állt meg. (Zsaru, 1993. április 30.) A kecskeméti képviselőtestület a közelmúltban kétmillió forintos támogatást szavazott meg a városi tűzoltóparancsnokság számára. A pénzt a pályázati úton elnyerhető tűzoltófecskendő megvásárlására adták. A 16 milliós értékű eszköznek a 30 százalékát, mintegy 5 milliót kellene összegyűjtenie a helyi tűzoltóknak, ám a gyűjtés lassan halad. A városi támogatáson kívül még valamivel több, mint egymilliót kaptak különböző felajánlásokból, de a pénz még így is kevés, az idő pedig sürget. A jelenlegi felszerelések felújítása nélkül ugyanis egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a tűzoltók, akik költségvetési szervként eddig sem dúskáltak a pénzben. Szabó János városi tűzoltóparancsnokkal arról beszélgettünk, milyen helyzetben vannak ma Kecskeméten. — Egyre nehezebb feltételek között dolgozunk, hiszen a költségvetésből nemcsak felújításokra nem futja, hanem a szintentartáshoz sem elegendő. Egyetlen példa: utoljára négy évvel ezelőtt vásároltunk új eszközt. A pénztelenség csak egyik oka a fejlesztés elmaradásának. A másik, hogy 1990 után azok a piacok, ahonnan az alapfecskendőt behoztuk — gondolok itt elsősorban a volt NDK-ra — megváltoztak, óriási árugrások történtek. Jelenleg egyetlen olyan 17 éves fecskendőnk van, amelynek a kiesésével bármelyik nap számolnunk kell és amit ma már nem is gyártanak. Ezt szeretnénk most lecserélni. Keressük azokat a cégeket, akik segítenének összegyűjteni a pályázathoz még hiányzó majd két milliót. Ez azonban csak az első lépcső, hiszen további elengedhetetlen felújításokra lesz még szükség. — Kecskemétnek egyre szélesedő külföldi kapcsolatai vannak. Nincs mód arra, hogy a tűzoltók külföldről kapjanak segítséget? — Június elején érkezik hozzánk a rüsselsheimi tűzoltóparancsnok. Az ottani viszonyok természetesen egészen mások, mint a mienk, amit tőlük kaphatnánk az az alapellátásunkat alapvetően nem javítaná. Viszont egyéb kis járművekkel talán tudnának rajtunk segíteni. — Az elmúlt évben több mint 350 tűzeset volt a kecskeméti parancsnokság területén. Ezek jórésze a városban történt. Az egyre feszítőbb pénztelenség dacára ké- pesek-e megtartani a tűzoltókat? — Az állományunkba 87 hivatásos tűzoltó tartozik. Egyre többen vannak azok, akik rokkantnyugdíjba kényszerülnek. Az 55 éves korhatár is túl magasnak bizonyul a mindennapos igénybevétel mellett. Tapasztalataink szerint aki a 45 éves választóvonalon túljut, az már a nyugdíjazásig tudja csinálni ezt a nem könnyű munkát. Hiszen a tűz az, ahonnét mindenki menekül...mi pedig éppen oda megyünk. Nagy Ágnes FLÓRIÁN-NAP MÁJUS ELSEJÉN A tűzoltók a mentősökkel ünnepeltek E bben az évben ünnepeltük Magyarországon második alkalommal május 4-én, Flórián napján a tűzoltókat. Három nappal korábban, május első napján Kecskeméten, ugyanakkor nagyszabású majálist tartottak a Szabadidőközpontban. Ezreket vártak ide, így kitűnő ötlettel a tűzoltók is itt rendezték meg Fló- rián-napi ünnepségüket. Közösen a mentősökkel, akikkel — sajnos — legtöbbször a hétköznapokon is együtt kell a bajba jutottak, a súlyos sérültek segítségére sietniük. Ezen a napon bemutatót is tartottak az érdeklődőknek. Feltételezett karambolnál mentették ki két járműből közösen a sérülteket. Soha még ennyien nem nézték végig a kiválóan felkészült tűzoltók és mentősök közös „akcióját”, ami egyértelműen bizonyítja az előbbre hozott, közös ünnep létjogosultságát. Ezek után szinte bizonyos, hogy 1994. május elején újra együtt ünnepelheti a város Kecskeméten a tűzoltókat és természetesen a mentősöket. N.N.M. • Feltételezett karambol sérültjeit mentik a tűzoltók. # Az ünnep része ez is: szakember a tűznél, készül a pörkölt. (Fotók: Noszlopy Nagy Miklós) • A bemutató látványos része volt, amikor a magasból „csecsemőt” hoztak le a bátor tűzoltók. • A „sérültet” a mentősök vitték el a helyszínről. • A gyerekek mindent kipróbálhattak ezen a napon. Bács-Kiskun Megyei Mentőalapítvány Számlaszám: Takarékbank 259- 98937-90001969 Cím: 6000 Kecskemét, Akadémia kit. 66. Telefon: 76/486-511, telext 76/26-757 A segélyhívás telefonszámai Mentők 04 Tűzoltók 05 (Kunszentmiklóson) 351-204 Rendőrség . 07 A Magazint szerkesztette: Noszlopy Nagy Miklós Vetkőztetők
