Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-17 / 113. szám

1993. május 17., hétfő PETŐFI NEPE 07 — 07 — 07 Halott a szeméttelepen Átvágott torkú csecsemő holttestére találtak április 14.-én a guberálók a kecskeméti szeméttelepen. A feltételezések szerint mindössze 2-3 napos, meztelen kislányt a gyilkos egy reklámszatyorba rakta és egy konténerbe dobta. Reggel fél hétkor borította le Kisfáiban a kukásautó. E sorok írója hosszabb ideje foglalkozik bűnügyi tudósításokkal, ennélfogva jól ismeri a főkapitányság életvédelmi nyomozóinak kiváló munkáját. Ezúttal mégis kevés esélyt adott a rendőröknek. Ötvenöt óra elteltével azután bombaként robbant a hír: kihallgatták a gyilkossággal gyanúsított nőt. A szakmailag tökéletesen vezetett, bravúros és gyors felderítésről Halasi István rendőr-tanácsossal, a nyomozás egyik vezetőjével beszélgettünk. — Ez a gyilkosság a detektívregé- nyek hőseinek is feladta volna a lec­két. Nem volt ismert a helyszín, a gyilkosság eszköze, időpontja, na és persze az elkövető személye sem. A feladat olyan lehetett, mintha egy tűt kellett volna megkeresniük abban a bizonyos szénakazalban. — A mi munkánk nem olyan re­gényes, mint a detektív figuráké, de — ezt a gyakorlat bizonyítja — leg­alább olyan sikeres. Akit keresünk, azt meg is szoktuk találni. Ehhez persze jóval többet kell talpalnunk, házról-házra járnunk Kojaknál. Amikor kora reggel riasztottak min­ket a csecsemőgyilkosság miatt, ak­kor már ismert volt, hogy a szemét­konténert a Csongrádi utcából vitte a telepre a kocsi. Amíg a technikusok, a helyszínen próbáltak nyomokat gyűjteni, addig a többiek kihallgatták a guberálókat, de ugyanilyen fontos volt, hogy egy csoport végigjárta a házakat a Csongrádi utca környékén. Két nap alatt mintegy 160 lakásban voltunk. Kerestük, hogy ki tudhat va­lamit a gyilkosról, láthatta-e valaki azt, aki a konténerbe dobta a kis­lányt, illetve ismemek-e olyan nőt, aki terhes volt, megszült, de nincs meg a gyerek. Két napig jártuk a la­kásokat, miközben másik szálon uk­rán, illetve román nők után kutattak a kollégák. Felkerestünk kórházakat, olyan helyeket, ahol terhes nő meg­fordulhat. Minden eredmény nélkül. Egyetlen kismama jöhetett volna számításba, ám amikor megtaláltuk kiderült, hogy még meg sem szült. Nem adtuk fel és a második nap esté­jén mellénk szegődött a szerencse. — Sikerült a nyomára jutniuk? — így is mondhatjuk. Csütörtök este találtunk egy guberálót, 'aki Kecskeméten, még a szeméttelepre történő szállítás előtt nézi át á kuká­kat. Tökrészeg volt, amikor kihall­gattuk, de elképesztő dolgokat mon­dott. Nagyon érdekes, hogy csak kö­rülírta: halott csecsemőre talált hús­vét utáni kedden hajnalban egy szé- chenyivárosi kukában. Szabályosan félt, rettegett az átélt izgalmak után, ehhez jött még az is, hogy a büntetés­től is tartott. Hiába nyugtatgattuk. Végül is azt tudtuk meg tőle, hogy kedden hajnalban az Akadémia kör­úton kiemelt egy véres reklámszaty­rot a szemétből. Azt hitte, hogy rom­• Halasi István rendőr-tanácsos lőtt hús és úgy gondolta, majd a ku­tyáknak adja az udvarban. Bedobta a kézikocsijába és hazahúzta. — Elképesztő... — Az. Otthon derült ki, hogy a kis halottra talált. Szabadulni akart tőle és másnap kora reggel, azaz szerdán a Csongrádi utcai konténerhez vitte. Mondanom sem kell, nem vártunk reggelig: a részeg embert kocsiba ül­tettük és a sötét, a zuhogó eső dacára a Széchenyivárosba indultunk. Megmutatta, hogy melyik kukában találta a kislányt. Reggel, világosban megismételtük a helyszínkeresést, de ugyanoda vitt minket. Minden erőt, több tucatnyi nyomozót azonnal ide irányítottunk és itt is megkezdtük a lakások körbejárását. Délre már volt egy tippünk, egy személyleírásunk, egy nevünk. Nem találtuk odahaza a fiatal nőt, de mégis sikerült egy is­merősénél rábukkannunk. Persze ta­gadott. Azt állította, hogy október­ben elvetélt Kiskunmajsán. Percek alatt bizonyítottuk be, hogy ott nem kezelte orvos. Sírva fakadt és el­mondta az igazat. Az élettársa febru­árban börtönbe került, egyedül ma­radt. Húsvét vasárnap este kezdődtek a lakásban a fájások és még éjfél előtt megszült. A kislány felsírt és ő — hogy meg ne hallják a szomszé­dok — a körömvágó ollóval a nya­kába szúrt. Többször... Húsvét hét­főn, kora este vitte le a halottat a kö­zeli kukába. Noszlopy TALLÓZTUK Ügyfélsors Kecskeméten A Rendőrségi Magazin, új sorozatot indított néhány hete. Kapitánysá­gok ügyfélszolgálati irodáit veszi nagyító alá — munkatársai inkognitó­ban néznek szét, az ügyfelek „szemével”. Legutóbb a kecskeméti rendőr­ségen jártak. Az ottani kultúrálatlan helyzetről mi is írtunk, jóllehet a Pe­tőfi Népe nem értékelte tízpontos skálán a látottakat. Megtette viszont a Zsaru. Az írást teljes terjedelmében közöljük, még akkor is, ha a leírtak egy részével (a jó értékeléssel pedig alapvetően) nem értünk egyet. A második világháborút követően főként a fővárosban terjedt el a rend­őrök által csak „vetkőztetésként” em­legetett bűncselekmény. A rablók az áldozatot szó szerint levetkőztették; a zsákmány a ruha volt. Akkor a gazdasági helyzettel magyarázták ennek a bűncselekmény fajtának a „népszerűségét”. Mára újból tarthatnak a vetkőzte- tőktől a polgárok. A mostani rablók általában a drága farmernadrágokat, bőrkabátokat, sportcipőket kedvelik. Amelyek feketén és használtan is több ezer forintot éínek. íme négy eset, a legutóbb történtek közül. Á főváros VIII. kerületében 4-5 isme­retlen férfi a József körút 74-76. szám alatti lakóház kapualjában megtámadta O. Gábor 17 éves buda­pesti lakost, majd elvették a sportci­pőjét és sapkáját. Az anyagi kár 10.200 forint. Szegeden a múlt va­sárnap délután történt hasonló bűn­cselekmény. Hat ismeretlen férfi megtámadta T. Krisztián 14 éves és T. Zoltán 14 éves helyi lakosokat és elvették cipőiket. Az anyagi kár mintegy 11 ezer forint. Újpesten a rendőrség őrizetbe vette R. Tamás 20 éves, O. László 16 éves, T. Zoltán 20 éves és L. Gusztáv 16 éves büntetett előéletű budapesti lakosokat, mert a Rózsa utcában megtámadták és meg­fenyegették U. András 14 éves tanu­lót és elvették 12 ezer forintot érő edzőcipőjét, valamint a pólóját. Vé­gül a X. kerületi rendőrkapitányság őrizetbe vett négy női rablót: P. Edi­tet, S. Anitát, U. Anikót és Sz. Niko­lettát, akik vasárnap este megtámad­ták Gy. Szilviát, tarkón ütötték és ki­rabolták. Elvették óráját és farmer- dzsekijét. A megadott személyleírás alapján a rendőrség a helyszín köze­lében felismerte az egyik támadót, s ennek alapján a másik három is rendőrkézre került. Cellakulcsot a raboknak? Ha egy január l-ével életbelépett építésügyi előírást nem változtatnak meg, akkor az Új-Zéland-i elitéltekre örömteli idők várnak. A szabályzat ugyanis megköveteli, hogy minden új középületben biztosítani kell a menekülés útját szükséghelyzetben, például tűz esetén. Mivel a börtön is középület, a szabályzatot csak úgy lehet végrehajtani, ha a raboknak cel­lakulcsot adnának. A helyzet annyira komoly Új-Zélandban, hogy a rende­let bevezetése óta félbe kellett hagyni egy rendőrállomás felépítését Waipukurau városában. Mondván, hogy a fogda nem felel meg az új elő­írásoknak. A régi börtönök lakóinak azonban nincs szerencséjük: az előí­rások csak az új középületekre szól­nak. 04 — 04 — 04 A MENTŐKURATÓRIUM KISKUNHALASON Támogatást ígért a MÓL A MÓL Rt. kiskunhalasi igazga­tója nagyobb összegű támogatást ígért a Bács-Kiskun Megyei Mentőa­lapítványnak. Erről az alapítvány el­nöke számolt be a minap, amikor Kiskunhalason a kuratórium érté­kelte a tavalyi évet. Vagyonuk meg­haladja a kétmillió forintot. Fejlesz­tésre fordítják a pénzt, hiszen az adományozók is általában ehhez kö­tik a felajánlásokat. Mint ahogy ezt kérte a kiskunha­lasi Sepsi László vállalkozó (támoga­tása egymillió 100 ezer) és a helyi önkormányzat is (300 ezer forint), akik ahhoz is ragaszkodtak, hogy a pénz a városban maradjon. A kurató­rium döntése: a mentőállomáson be­induló orvosi szolgálat technikai fej­lesztését, modem eszközök vásárlá­sát támogatják az összegből. A kuratórium múlt heti ülésén szóba került az is, hogy a megye te­lepülései önkormányzatainak levelet írnak. Ebben csatlakozásra kérik majd fel a polgármestereket. 05 — 05 — 05 HIÁNYZÓ MILLIÓK Gondban a kecskeméti tűzoltók A néhány esztendeje átadott épület tervezői még a kerékpárral érkezőkre is gondoltak. A bejárat előtt tizenöt biciklitámasztó bak áll rendelkezé­sére a drótszamárral érkezőknek, rá­adásul ingyen. Az ajtón ott függ az ügyfélfogadás rendje, de semmilyen tábla nem tájékoztat bennünket arról, hogy bent milyen „ügyeket” tudunk elintézni. A bejárat mellé telepített információs pultnál azonban min­denre választ kapunk. A kedves és segítőkész hölgy nemcsak tájékozta­tást nyújt, hanem az ügyintézéshez szükséges adatlapok és okmánybé­lyegek is megvásárolhatók nála. A helyiségbe lépők a bőség zava­rával küzdenek, ugyanis a földszin­ten egyszerre öt biztosító társaság kínálja szolgáltatásait. Azok azon­ban, akik nem gépjárműügyben kere­sik fel az irodát, nem pazarolják az időt rájuk, hanem megcélozzák va­lamelyik ablakot és beállnak a vára­kozók sorába. A gépjármüügyintézé- sen kívül a magasföldszinten folyik a személyi igazolványok kiadása, cse­réje, itt kapott helyet a megyei és a városi idegenrendészet, valamint a fegyverekkel foglalkozó részleg is. Az ^igazgatásrendészet munkatársai hétfő kivételével valamennyi mun­kanapon a lakosság rendelkezésére állnak: amit viszont hiányoltunk, hogy délutánonként a négy nap alatt összesen csupán öt és fél órán át tar­tanak nyitva. A tágra méretezett, ám ennek ellenére kissé levegőtlennek tűnő helyiségben tisztaság fogadja a látogatót. A falakat embermagassá­gig érő fehér csempe borítja, amely nyugtatólag hat a várakozókra, bár ezt a hatást néhány visszafogott de­korációval, ne adj isten körözési fel­hívással, cserepes virággal vagy kú­szónövénnyel még fokozni is le­hetne. A Dohányozni tilos! táblának is megvan a hatása, a pöfékelők — igaz csak állva — az előtérben hódolhat­nak szenvedélyüknek. Leülni azon­ban az ügyfélfogadóban is csak ke­veseknek adatik meg. A fáradéko­nyabbak mindössze két pad és négy szék közül választhatnak, s talán asz­talból is elkélt volna még néhány. Szemétkosárral nem találkoztunk, csoda, hogy ennek ellenére csupán egy darab elrontott űrlap csúfította a környezetet. Időnként az ablakhoz szólítanak egy-egy ügyfelet, ekkor a távolabb állók nem biztos, hogy meghallják nevüket. Rejtély, hogy ilyenkor miért nem kapcsolják be a folyosón elhelyezett hangszórókat. Az ügyintézők előtt viszont le a ka­lappal, még a legakadékosabb „páci­ensek” esetében is megőrzik hideg­vérüket. A WC tiszta (papír is van!), ám nem árt szappant, törülközőt, esetleg elektromos kéziszárítót magunkkal vinni. De ne legyünk telhetetlenek! A higanyszál képzeletbeli skálán­kon a 8 pontnál állt meg. (Zsaru, 1993. április 30.) A kecskeméti képviselőtestület a közelmúltban kétmillió forintos tá­mogatást szavazott meg a városi tűz­oltóparancsnokság számára. A pénzt a pályázati úton elnyerhető tűzoltó­fecskendő megvásárlására adták. A 16 milliós értékű eszköznek a 30 százalékát, mintegy 5 milliót kellene összegyűjtenie a helyi tűzoltóknak, ám a gyűjtés lassan halad. A városi támogatáson kívül még valamivel több, mint egymilliót kaptak külön­böző felajánlásokból, de a pénz még így is kevés, az idő pedig sürget. A jelenlegi felszerelések felújítása nél­kül ugyanis egyre nehezebb hely­zetbe kerülnek a tűzoltók, akik költ­ségvetési szervként eddig sem dús­káltak a pénzben. Szabó János vá­rosi tűzoltóparancsnokkal arról be­szélgettünk, milyen helyzetben van­nak ma Kecskeméten. — Egyre nehezebb feltételek kö­zött dolgozunk, hiszen a költségve­tésből nemcsak felújításokra nem futja, hanem a szintentartáshoz sem elegendő. Egyetlen példa: utoljára négy évvel ezelőtt vásároltunk új eszközt. A pénztelenség csak egyik oka a fejlesztés elmaradásának. A másik, hogy 1990 után azok a pia­cok, ahonnan az alapfecskendőt be­hoztuk — gondolok itt elsősorban a volt NDK-ra — megváltoztak, óriási árugrások történtek. Jelenleg egyet­len olyan 17 éves fecskendőnk van, amelynek a kiesésével bármelyik nap számolnunk kell és amit ma már nem is gyártanak. Ezt szeretnénk most le­cserélni. Keressük azokat a cégeket, akik segítenének összegyűjteni a pá­lyázathoz még hiányzó majd két mil­liót. Ez azonban csak az első lépcső, hiszen további elengedhetetlen fel­újításokra lesz még szükség. — Kecskemétnek egyre széle­sedő külföldi kapcsolatai vannak. Nincs mód arra, hogy a tűzoltók külföldről kapjanak segítséget? — Június elején érkezik hozzánk a rüsselsheimi tűzoltóparancsnok. Az ottani viszonyok természetesen egé­szen mások, mint a mienk, amit tőlük kaphatnánk az az alapellátásunkat alapvetően nem javítaná. Viszont egyéb kis járművekkel talán tudná­nak rajtunk segíteni. — Az elmúlt évben több mint 350 tűzeset volt a kecskeméti pa­rancsnokság területén. Ezek jóré­sze a városban történt. Az egyre feszítőbb pénztelenség dacára ké- pesek-e megtartani a tűzoltókat? — Az állományunkba 87 hivatá­sos tűzoltó tartozik. Egyre többen vannak azok, akik rokkantnyugdíjba kényszerülnek. Az 55 éves korhatár is túl magasnak bizonyul a minden­napos igénybevétel mellett. Tapasz­talataink szerint aki a 45 éves válasz­tóvonalon túljut, az már a nyugdíja­zásig tudja csinálni ezt a nem könnyű munkát. Hiszen a tűz az, ahonnét mindenki menekül...mi pedig éppen oda megyünk. Nagy Ágnes FLÓRIÁN-NAP MÁJUS ELSEJÉN A tűzoltók a mentősökkel ünnepeltek E bben az évben ünnepeltük Ma­gyarországon második alkalom­mal május 4-én, Flórián napján a tűzoltókat. Három nappal korábban, május első napján Kecskeméten, ugyanakkor nagyszabású majálist tartottak a Szabadidőközpontban. Ezreket vártak ide, így kitűnő ötlettel a tűzoltók is itt rendezték meg Fló- rián-napi ünnepségüket. Közösen a mentősökkel, akikkel — sajnos — legtöbbször a hétköznapokon is együtt kell a bajba jutottak, a súlyos sérültek segítségére sietniük. Ezen a napon bemutatót is tartot­tak az érdeklődőknek. Feltételezett karambolnál mentették ki két jármű­ből közösen a sérülteket. Soha még ennyien nem nézték végig a kiválóan felkészült tűzoltók és mentősök kö­zös „akcióját”, ami egyértelműen bi­zonyítja az előbbre hozott, közös ün­nep létjogosultságát. Ezek után szinte bizonyos, hogy 1994. május elején újra együtt ünnepelheti a város Kecskeméten a tűzoltókat és termé­szetesen a mentősöket. N.N.M. • Feltételezett karambol sérültjeit mentik a tűzoltók. # Az ünnep része ez is: szakember a tűznél, készül a pörkölt. (Fotók: Noszlopy Nagy Miklós) • A bemutató látványos része volt, amikor a magasból „csecsemőt” hoztak le a bátor tűzoltók. • A „sérültet” a mentősök vitték el a helyszínről. • A gyerekek mindent kipróbálhattak ezen a napon. Bács-Kiskun Megyei Mentőalapítvány Számlaszám: Takarékbank 259- 98937-90001969 Cím: 6000 Kecskemét, Akadémia kit. 66. Telefon: 76/486-511, telext 76/26-757 A segélyhívás telefonszámai Mentők 04 Tűzoltók 05 (Kunszentmiklóson) 351-204 Rendőrség . 07 A Magazint szerkesztette: Noszlopy Nagy Miklós Vetkőztetők

Next

/
Oldalképek
Tartalom