Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-22 / 118. szám

6. oldat. 1993. május 22. HÉT VÉGI MAGAZIN ÉRETTSÉGIZŐK FIGYELMÉBE! Mire jó a vizsgadrukk? A vizsgadrukk káros hatása egyértelműnek látszik. Ki ne ta­pasztalta volna ezt még a saját bő­rén nyilvános szereplés, vizsga, sportverseny vagy bármely más — munkahelyi, esetleg családi — megmérettetés kapcsán? Mint minden negatív színezetű iz­galmi állapot, a vizsgadrukk (más néven lámpaláz, feladatszorongás) igen rossz érzés, amellett fölöttébb kellemetlen testi kísérő tünetei van­nak: szájszáradás, hónalj- és tenyé- rizzadás kézremegés, szapora szívve­rés, vémyomásemelkedés, esetleg gyomorfájás, hasmenés. Legnagyobb hátránya pedig az, hogy magára a tel­jesítőképességre is gátló hatással van. Aki nagyon izgul már a felké­szülés során, az kevésbé tud a tanu­lásra koncentrálni, figyelme el-elka- landozik. Sok ideje elmegy az aggo­dalmaskodással is. Ráadásul nem tud zavartalanul pihenni, másnap fárad­tan folytatja, így egyre csökken a ta­nulás hatékonysága. A felelés, (sze­replés, versenyzés stb.) közben átélt félelem és izgatottság pedig könnyen előidézhet lelki gátlást. Ilyenkor a gondolkodás lelassul, és aicadozóvá válik sőt a vizsgázó annyira leblok­kolhat, hogy nem jut eszébe az sem, amit előző nap még jól tudott. Da­dogni kezd, mozgása is ügyetlen, té­tova vagy kapkodó lesz. Meg kell említeni, hogy a szá­monkérés körülményei is befolyásol­ják a vizsgázó lelkiállapotát, és így a teljesítményét. A túlzott formaságok (nagylétszámú vizsgabizottság, lebé­lyegezett papír stb.) fokozzák a szo­rongást, míg az otthonos környezet (a megszokott tanterem vagy ké­nyelmes fotelok a tanári szoba sar­kában) enyhítik a lámpalázat, és így jótékony hatásúak. Mindnyájan is­merünk tanárt (gyakorlatvezetőt, edzőt, főnököt vagy szülőt, férjet, anyóst), akik szigorú vagy gúnyos magatartásukkal belefojtják az em­berbe a szót, esetlenné teszi, a moz­gását, megmerevítik a kezét, ha je­lenlétünkben produkálni akar. Sze­rencsére vannak olyan jó pedagógu­sok, akik még a rettegett vizsgán is olyan légkört teremtenek oldott és • Jellegzetes mozdulat biztató viselkedésükkel, hogy a tanu­lók képzetáramlása és képzettársítása akadálytalanul működik, sőt talán még az eszükbe jut, amit nem tudtak. Haszna mi lehet a lámpaláznak? Az, hogy bizonyos fokú izgalom kell a jó teljesítményhez! A közömbös, fásult unott lelkiállapotban levő em­ber gondolkodása, mozgása nem elég gördülékeny. Az enyhébb fokú szo­rongás viszont kellő energiát mozgó­sít a szellemi működéshez. A megfe­lelni akarás, a bizonyítási törekvés — ha nem görcsös mértékű — szár­nyakat ad. Van tehát a feladatszo­rongásnak egy optimális szintű, tel­jesítménynövelő tartománya. A kedvező izgalmi szinthez (va­gyis hogy ez ne fajuljon teljesít­ményrontó rettegéssé) alapvető, hogy tanulással a tudás birtokába — . ■■ ■ . , n -n. j i, ......... . .. 'I i!----—---------------­• Eszébe jut valami? jussunk, ettől mindjárt magabizto­sabb az ember. Ezen felül bíznia kell abban, hogy képes lesz teljesíteni. A tudáson kívül az önbizalom a legfon­tosabb a sikerhez. Aki hisz teljesítőképességében, az többnyire valóban jobban teljesít, és csaknem biztos a kudarc, ha valaki nem bízik önmagában. (Ám ha meg­alapozatlanul túl biztos a sikerben, az önteltté és elhamarkodottá teszi, és káros hatású lesz.) Az ismétlés a tudás anyja, mondja a régi latin közmondás, és így tartja a mai pszichológia is. A valóságos is­mételgetést jól kiegészítheti a képze­letben való gyakorlás. Ám ilyenkor nem azt kell elkép­zelnünk, amint a vizsgáztató lenyű­gözve gratulál, és átnyújtja a fődíjat! Sajnos, az sosem következik be, hogy a saját képzeletünk által más személy nem befolyásolható lesz. Sa­ját agyunk és testünk viszont bizo­nyos fokig programozható, így cél­szerű képzeletben többször lejátszani a gyors rajtot, az összerendezett mozgássort vagy frappáns szóbeli válaszainkat, magabiztos, okos vi­selkedésünket. így mindez talán va­lósággá válik. Önmagától muzsikáló orgona? Csodálatos félszavak... Mindenki ismeri, sőt bizonyára sa­ját magán is tapasztalta már azt a je­lenséget, melyet így jellemezhetünk: „félszavakból is értjük egymást”. Mérei Ferenc pszichológus fedezte fel az utalást, amelynek lényege, hogy bizonyos szavak (esetleg isme­rős tárgyak, gesztusok, vagy akár egy puszta hangsúly, stb.) felidéz­hetnek az emberben egy egész ese­ményt, melyet valaha átélt, egy egész gondolatsort, melyet valaha végig­gondolt. Hasonlót egymagában is átélhet az ember, például ha olvas egy szöve­get, ha egy dallamfoszlányt meghall a rádióban, vagy a fiók rendezgeté­sekor megtalál egy. régi tárgyat. Néha elég hozzá egy virágillat vagy egy étel íze is. Ilyenkor önkéntelenül megindul 6z asszociációk (képzettár­sítások) áradata, és felidéződik ben­nünk a régi eseménysor, személyek, beszélgetések, vele együtt kellemes vagy kellemetlen érzelmek, a gyer­mekkori nyarak vagy telek, reggelek vagy esték, stb. hangulata. Az utalás annyiban más, hogy nem pusztán emlékezés, hanem egymás­közti kommunikáció része. Utalás tör­ténhet például egy jellegzetes ruha­darab vagy egy jelvény felmutatásá­val, egy sajátos mozdulattal. A szó­beli utalás legtöbbször csak egy-két szó, mondjuk egy vicc csattanója. Az utalás egyik „gyökere” tehát a közös múlt, az együttesen átélt (vagy leg­alábbis mindkét fél által ismert) él­mények. A másik forrás, melyből az utalás táplálkozik, az egyetértés és pozitív érzelmek a kommunikáló fe­lek között. Olyan partnerrel, akivel szemben ellenséges érzéseink van­nak, nem működik az utalás. Kö­zömbös emberek közt sem igen jön létre. Érzelmileg bizonyos felfoko­zott állapot kell hozzá, ezért gyak­rabban megfigyelhető társaságban, ha oldott és vidám a hangulat. Akik­nek egyazon dolgon jár az eszük, akik hasonlóképpen gondolkodnak, vagyis akik „egy hullámhosszon vannak”, azok alkalmazzák az uta­lást. (És ők azok, akik Jól megértik egymást”.) Az utalás nemcsak az emlékek, ér­zelmek átélését teszi lehetővé, ha­nem eszköze a társas kapcsolatok ápolásának. „Utalni” egymásközt szinte annyit tesz: „Jól megértjük egymást”. Csoportos helyzetben még erősebb a felidézett érzelmek hatása. Az együvé tartozás érzését és ébren tartását szolgálja. Tíz millió frankos költséggel fel­újították a párizsi Notre Dame 8 ezer sípos orgonáját. Hat komputerből álló elektronikus rendszert is beépí­„Az Isten megteremtette a macs­kát, hogy az embereknek legyen egy tigrisük, amit megsimogathatnak'’— Victor Hugo a macskák iránti szen­vedélyes szeretetét nyilvánította ki e szavaival. A természettudós és kutató, Paul Leyhausen professzor, akit nemes egyszerűséggel tudományos körök­ben a „macskák pápájának” is ne­veznek, ekként állapította meg a macskák és az emberek közötti vi­szony jellegét: „Az ember és macska közötti társaskapcsolat jóval szoro­sabb, mint az két macska között bár­mikor is lehet." Azzal az általános véleménnyel szemben, hogy a macskák szíveseb­ben élnek vidéki környezetben és az egérvadászat az egyetlen őket ér­deklő tevékenység, bizonyítást nyert, hogy igenis kedvelik a városi kör­nyezetet, és az egérvadászat sem nélkülözhetetlen foglalatosság szá­mukra. A macskák ideális városla­kók. Az egyszobás, apró garzonok­ban éppolyan jól érzik magukat, mint a hatalmas, többszobás villákban, hi­szen őket távolról sem az otthon négyzetméterei érdeklik. Bármilyen és bármekkora legyen a lakás, a benne otthonra találó macskának az a tettek, mellyel még az is lehetővé vá­lik, hogy az orgonista által egyszer lejátszott művet később nélküle is megszólaltathassák. területe, birodalma. Bár a macska önálló személyiség, mégis képes a jó viszony érdekében életmódját, szo­kásait bizonyos fokig az ő „emberé­hez” igazítani. Csodaszámba menő időérzékével pontosan tudja, mikor van az étkezések ideje, gazdája vagy úrnője mikor érkezik haza. Fejlett hallásával azonnal felismeri és meg­különbözteti gondozója lépteit más emberékétől. A macskák az emberhez való vi­szonyukban türelmesek, sőt elné­zőek, anélkül, hogy alárendeltségbe kerülnének velük szemben vagy a macskajogokat elvetnék. Nagy jelen­tőségű számukra, hogy a táplálkozás mindig azonos időben történjen, kife­jezett igényük van a rendszeres gyengédségre, babusgatásra, ám ezen időszakokon túl jobb békén hagyni őket. A macskák kitűnően elviselik az egyedüllétet a lakásban, hiszen a ha­zatérő gazdival azután a viszontlátás örömére jókat lehet társalogani és él­vezni a szeretgetést. Legyünk meg­győződve arról, hogy a cica pontosan jelezni fogja, ha már megelégelte a közös játékot, simogatást, babusga- tást, hagyjuk tehát őt visszavonulni kedvenc helyére. Egy ideális partner • Akinek nem a lakás számít, hanem a gazdája Új ausztrál menü: strucc, emu és kenguru Ha az ausztrál mezőgazdasági szakembereken múlik, a jövőben szerte a világon mind több ember íz­leli meg majd a struccok, emuk vagy kenguruk húsából készült falatokat. A szükség szülte azt az ötletet, hogy dolgozzák fel élelmiszerré az óriásmadarak és a kenguruk húsát: Ausztrália olyan hagyományos kivi­teli termékei, mint a gyapjú, a ga­bona és a cukor, már nem annyira ke­lendőek, mint a régi szép időkben. A struccokat, amelyek nem ősho­nosak ezen a földrészen, már egy ideje tenyésztik Ausztráliában. A hozzáértők igen jó véleménnyel van­nak húsáról, ezenkívül tolla és bőre is felhasználható. Az ausztrál strucctenyésztők 650 tagot számláló egyesülete a kilenc­venes évek vége felé már nagyban akar megjelenni a piacon. A strucc- húst — amelynek íze a borjúhúsé­hoz hasonlít, de annál sokkal ke­vésbé zsíros, és ezért egészségesebb — mindenekelőtt Ázsiában és Auszt­ráliában forgalmazzák majd, bőrét az Egyesült Államokba akarják expor­tálni. Még folynak a kísérletek, hogy a madár szaruhártyája átültethető-e az emberi szembe. A tenyésztők egyesülete szerint jó üzletnek ígérkezik a strucctenyész- tés. A madarak a szeptembertől má­jusig tartó párzási időszakban na­ponta négyszer párzanak. Egy strucc- tyúk évadonként mintegy 50 tojást tojik. Ezek 1,6 kilogramm súlyúak, hosszúit 12 centiméter, űrtartalmuk pedig 24 tyúktojásénak felel meg. A strucc és ősausztrál óriásmadár rokona, az emu, nemrég hivatalosan megkapta a „baromfi” besorolást, így húsuk immár üzetben is eladható. Már most is léteznek nagy strucc- farmok. Az egyik ilyen Brisbane-ben található, ahol ausztrál őslakosok mintegy 1500 állatot nevelnek. Gordon Grigg, a sidney-i egyetem tudósa, mindenekelőtt ökológiai szempontból szorgalmazza, hogy a birkák és a marhák helyett inkább a hazai emukat és kengurukat haszno­sítsák kereskedelmileg. — Ezeknek az állatoknak a hasznosítása számos vidéken egészségesebb gazdasági alapot teremtene. Az áttérés olyan termőföldeket mentene meg, ame­lyek a jelenlegi használattól siva­taggá változnak — érvelt a szakem­ber. Grigg, aki korábban már vizs­• És ki vágja el a nyakát? gálta műhold segítségével ausztráliai tevecsordák hollétét, most azt java­solja: a kenguruk mozgását is kísér­jék figyelemmel a világűrből. Jelenleg tömegével lövik le a ken­gurukat, mert állítólag károkat okoz­nak az ausztrál mezőgazdaságnak. Az állami vadászok évente mintegy kétmillió állatot lőnek agyon. Ehhez jönnek még a farmerek vad akciói. Tőlük többnyire teljesen idegen a vá­roslakók érzelgős vonzódása az ausztrál nemzeti jelképhez.' — Bár­csak géppuskám volna, — fejezte ki egy gabonatermesztő farmer az ug­ráló állatok iránti nem éppen barát­ságos érzelmeit. A kenguruk húsából — egyelőre — többnyire még állateledel készül, de a helyzet hamarosan megváltoz­hat. Dél-Ausztália Adelaide nevű nagyvárosában már 150 vendéglő szolgál fel kenguruhúst. ízletes és egészséges diétának számít — 40 százékkal kevesebb zsírt tartalmaz mint a bárány- vagy a marhahús, így meglehet: még világraszóló karrier Y, Jjjj! ' J.1 Kulcslyuk-sebészet Butító számítógép „A számítógép elbutít, használjon időnként golyós számológépet is." Lehet, hogy ez lesz az ezredfor­duló hirdetési jelmondata, minthogy addigra nyilván elárasztják a világot az számítógépek. Meglehet, éppen a japán gyártmányúak... Amelyekről most kiderítette Kimiko Kawano pro­fesszor, hogy jobb lenne, ha helyet­tük inkább golyós számológéphez szoktatnák a gyerekeket az iskolá­ban. Az iskolaorvosi kutatóközpont vizsgálatai ugyanis kiderítették, hogy a számítógép a baloldali agyféltekét dolgoztatja, amelyről köztudott, hogy döntően ennek a féltekének a funkciója a beszéd. A „soroban” — vagyis a 25 golyós számológép — használatakor viszont mindkét agy­féltekét ingerek érik, a jobb oldali agyfélteke azonban nagyobb szerep­hez jut, s ez azért fontos, mert a térrel kapcsolatos feladatok megoldása mellett itt történik a bevésés, a me­morizálás. Gyerekek esetében pedig különösen fontos lenne, hogy egyik funkció se kerüljön hátrányos hely­zetbe. A japán kutatók nem dolgoz­tak hiába: a vizsgálatok lezárásakor az oktatási minisztérium azonnal a kétszeresére növelte a golyós számo­lógépekkel való gyakorlás óraszá­mát. Mivel a japán példa ragadós, lehet, hogy nincs is messze az az idő, ami­kor a golyós számológépek ismét bekerülnek a gyerekek iskolatáská­jába. Természetesen japán gyártmá­nyúak lesznek, és természetesen tranzisztorral működnek... A nap meg süt Afrikában nem mindenütt lehet kapni elemet, de ha van is, a melegtől gyorsan tönkremegy. Viszont süt a nap: tehát a nagyothallókat olyan hallókészülékkekel látják el, amit napelem működtet. A készülék mindenestül csak 60 grammot nyom: benne varrnak az elektronikus alkatrészek, a mikrofon, az erősítő és a telep. A tokjára szerelt napelemtábla — öt órás feltöltés után — 50-80 órán át működteti a készü­léket. Massachusettsi (USA) kutatók dolgozták ki azt a különleges, pará­nyi kamerát, amit endoszkóppal vég­zett mikrosebészeti műtéteknél lehet használni. A szervezetbe bejutatott videokamera — miután üveg­szál-kábel segítségével bevilágosítot­ták neki a „terepet” — helyszíni közvetítést ad. Ehhez természetesen videorekorderhez és tv-vevőkészü- lékre is szükség van. A sebész kép­ernyőn lát mindent, mégpedig felna­gyítva. így könnyebben, pontosab­ban hajthatja végre azokat a beavat­kozásokat, amiket egyébként kulcs­lyuk-sebészetnek neveztek el. TUDOMÁNYOS HÍREINK Delfinek, a tenger potyautasai A turistahajók utasai számára kellemes változatosságot jelentenek a hajó­jukat órákon át kísérő delfinek. A hajók ilyen kísérése a delfineknek energia­megtakarítással jár — állapították meg az USA haditengerészetének kutatói. Kisebb sebességnél a hajók orrhullámát használják ki, nagyobb sebesség ese­tén a hajófar mögé húzódnak vissza, mint a kerékpárosok az autó szélárnyé­kába. A kísérletek kimutatták, hogy ilyenkor kisebb a delfinek energiafel­használása: a nagyobb sebesség ellenére kisebb a percenkénti legézésszámuk és szívverésük, mint lassú úszás esetén. A proton halandósága A világ halálos ítéletét Andrej Szaharov szovjet fizikus mondta ki 1960-ban. Elmélete szerint a proton nem stabilis, hanem lassan pozitronra és sugárzásra bomlik, utána pedig a pozitron elektronnal találkozva szintén szét­sugárzódik, Végül csak fotonok és neutrínók maradnak a világegyetemben. Túlzott aggodalomra azonban semmi ok: a kínos végkifejlet csa 1036 év múlva várható. A protonok bomlását a nyolcvanas évek eleje óta próbálják kí­sérletileg kimutatni: ha elegendő számú protont - azaz nagy mennyiségű vizet — drága és nagyon érzékeny detektorok ezreivel veszünk körül, akkor ész­szerű időn belül észlelni kell tudnunk a protonok bomlását. A legnagyobb ilyen berendezések Amerikában és Japánban vannak, ám miközben méréseik eredménye mindeddig negatív, rengeteg neutrínót észleltek. Az utóbbi időben azonban a helyzet javulni látszik: a neutrínók mögött esetleg egy protonbom­lást jelentő háttérjel rejtőzik. Döntés talán néhány éven belül várható, elsősor­ban attól a Soudan 11. nevű detektortól, amelyet Minnesotában fonák üzembe helyezni. Ez ugyanis meg tudja különböztetni egymástól a pozitronok és neut­rínók jeleit. Bűnös atkák? Világszerte megfigyelhető, hogy a fejlett országokban nő az allergiás meg­betegedések száma, az egyik főbűnösként a házi poratkák kerültek gyanúba. Az Ärztliche Praxis folyóirat most felmérést közöl, amely szerint e pókszabá- súak parányi fajai nem érdemlik meg ezt az „előkelő helyezést az allergiát okozó tényezők ranglistáján. Tizenötezer gyereken és felnőttön végzett vizs­gálatok azt mutatták, hogy száz allergiás megbetegedés közül csak nyolc tud­ható be az atkáknak. Sokkal nagyobb szerepük van a betegség előidézésében a penészgombáknak (30,8 százalék), a lisztnek és más élelmiszereknek (35,6 százalék), vagy a gyógyszereknek, a virágpornak, és persze a levegőben lévő szennyező anyagoknak. Az a feltételezés is megdőlt, hogy az észrevehetetle­nül parányi „háziállatok” ezrével elszaporodhatnak az ágyneműkben, a papla­nokban, párnákban. Kitűnt, hogy a takarók 95 százaléka atkamentes, a párnák 22 százalékában viszont találtak poratkákat. Ennek az atkafajnak a legfőbb tápláléka az emberi bőrről leváló korpa, pikkely. Egy negyed grammnyi anyagon hónapokig több ezer poratka is megél. A leghatékonyabb védekezés, ha viszonylag alacsonyan tartjuk a szobák levegőjének nedvességtartalmát, gyakran szellőztetünk, és rendszeresen porszívózunk, különösen azokon a he­lyeken, ahol a por összegyűlhet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom