Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-19 / 115. szám

5 1993. május 19., szerda MEGYEI KÖRKÉP i NAPONTA ÖT CSALÁD ÖLTÖZHET FEL Elfogyott a németországi segély elmondta, elsőként, még karácsony előtt az élelmiszer csomagok szét­osztását végezték el. Januártól kezd­ték meg a ruhák, ágyneműk, játékok, cipők szervezett szétosztását. Ebben részt vettek az iskolák, az önkor­mányzat, az egészségügy, a család- segítő intézet, az óvodák. Naponta öt család kapott meghívót, akik a cso­magokból felöltözhettek. 1800 csa­lád jutott így hathatós segítséghez. Emellett felkeresték a környék me­nekülttáborait, ahol szintén nagy ke­letje volt a segítség ilyen önkéntes formájának. A négyhónapos szétosztó munka a végéhez közeledik. Már alig egyton­nányi ruhanemű van dobozokban a hajdani iskola tantermében. Egy héten belül az utolsó darabok is gazdára találnak. A segítség any- nyira hirtelen érkezett, hogy idő sem volt azt akkor megköszönni. Akik decemberben ideszállították az ado­mányokat, a lepakolás után fordultak vissza, s indultak Németországba. Mindezeket igyekeznek most pó­tolni, amikor pénteken a Vöröske­reszt delegációja kel útra. Az úticél természetesen Ohrdruf városa. A me­gyei titkár mellett utazik az akciót el­indító halasi elnök, Schwób János is, s a város köszönetét tolmácsolja Tóth Zoltán polgármester. A köszö­net mellett meghívót is visznek. A német segítők küldöttségét szeretet­tel látják vendégül Kiskunhalason, kép és szöveg: Horváth Róbert Amikor a Schwób János, a halasi vöröskereszt elnöke megírta a thü- ringiai Ohrdruf városában élő barát­jának, Horst Euchlemek, hogy sok a térségben a menekült és a szegény ember, maga sem gondolta, hogy ez­zel ott valóságos mozgalom indul út­jára. A kérést támogatta a német vá­ros másodpolgármestere, Kaufman úr is, s a johaniták is részt vettek a gyújtásban. A múlt év őszén két hó­nap alatt nem kevesebb, mint 33 tonna ruha, cipő, élelmiszer, ágy­nemű és játék gyűlt össze. Az értékes rakománnyal három kamion és busz indult útnak Magyarországra decem­ber közepén, megérkezésükkor la­punk is jelen volt. A református egy­ház a korábbi kisegítő iskola tanter­meit bocsátotta az adomány elraktá­rozására a helyi vöröskereszt szá­mára. Amint Schwób János elnök • Schwób János a tanyasi kollégium diákjaival. Jó lóra tettek Nagybaracskán? Kissé érthetetlennek tűnt, de már tényként lehet elkönyvelni, hogy a nagybaracskai Haladás Mg. Szövet­kezet tagságát nem érdekli a saját sorsa, jövője. A május 7-ei közgyű­lésük 8 órára meghirdetett kezdése­kor hiányzott a szótöbbség. Valószí­nűleg számítottak erre, mert már a meghívóban is szerepelt a fél tízes második forduló, amikor a megjelen­tek számára tekintet nélkül döntés­képessé válnak. A 405 fős tagságnak így is csak 30 százaléka ment el a gyűlésre. Gazdag János az igazgatóság el­nökének' drámai hangú beszámolójá­ból kiderült; az 1992-es 7,8 milliós veszteséggel zárták. Viselniük és va­lamilyen módon kompenzálniuk kel­lett az ezt megelőző 46 milliónyi mí­nuszt. A problémát az Agrobankkal fennálló és átütemezett hitelállo­mány okozza, mely augusztus végén lesz esedékes közel 11 millió forint­tal és még a következő két évre is jut 6 millió. Az egyetlen kínálkozó megoldás­ként az igazgatóság javaslata alapján nyolc vagyontárgy — köztük a nagy múltú halászcsárda, a központi iro­daépület, a húsfeldolgozó üzem, a sertéstelep — értékesítése szerepel. A legnagyobb falatnak — és a leg­több vitát kiváltó tényezőnek — az idén januártól kft.-ként működő ha­lastó bizonyult, melyben a szövetke­zet, illetve a tagság 70 százalékkal, majdnem 50 millió forinttal tulajdo­nos. Érthető, hogy nehezen válnának meg ettől. A kft. korrektnek látszó ajánlattal állt elő: reorganizációs hi­tel féWétéléVel (mély' fedezné a min­den századra eső 20 Ft adósságot) és 80 Százaléknyi üzletrésszel kivál­taná, megvásárolná a szövetkezet ré­szét. Félő azonban, hogy a most felkí­nált, de elodázott lépést — ha odáig fajul a helyzet — nem lehet majd megtenni két hónap elteltével, mert a szűkös pályázati pénzeket időközben esetleg másoknak utalják. Somogyi Gábor Bajaiak a VMDK zombori ülésén Hétfőn este Zomborban tartotta a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nyugat-bácskai szerve­zete első közgyűlését. Bár 1990-ben alakult meg a szervezet, az erős poli­tikai és háborús nyomás miatt csak most kerülhetett sor a közgyűlésre annak ellenére, hogy a sejtek működ­tek. A Petőfi Sándor Kultúr Egyesü­letben megtartott ülésre 60-an fogad­ták el a meghívást, közöttük a bajai MDF-et képviselő Pettkó Szandtner Aladár és Kelemen Márton, akik kö­szöntötték a Bácska határon túli ma­gyarjait. A közgyűlésen felszólalt Ágoston András, a VMDK elnöke, aki el­mondta, hogy párbeszédet kezdemé­nyezett Miloseviccsel, aki megígérte, hogy egy külön csoportot állítanak fel az egyeztetésre. Ágoston úr azt is elmondta, hogy a vajdasági magya­rok szervezete egyre nagyobb nem­zetközi elismerésben részesül és, hogy a háború kérdésében kezd megosztódni a szerb vezetés és en­nek köszönhetően van esély arra, hogy a kinti magyarok ott maradja­nak és éljenek, ahol ma is élnek. Mondta ezt annak ellenére, hogy az utóbbi időben 17 olyan törvény szü­letett Szerbiában, amely a kisebbségi jogok megszüntetésére irányul. Bejelentettee azt is, hogy a ma­gyarság autonómiájáról, és az ön­kormányzatiság kérdéséről a VDMK könyvben irta meg véleményét. A nyugat-bácskaiak megválasztották az új vezetést, az elnök Horváthné Odi Márta, az alelnök pedig Kabók István lett. A közgyűlésen határozatot fogad­tak el, mely alapján tiltakoznak a szerb radikálisok több véleménye el­len, és a zombori televízió magyar nyelvű megszüntetése ellen. Az új vezetést meghívták Bajára, hogy egyeztessék a VMDK és a bajai pár­tok együttműködésének lehetőségeit. P. Z. Sükösdi elsőáldozók • Negyvennyolc sükösdi 3-4. osztályos kisgyermek lett elsőáldozó a va­sárnapi ünnepi istentiszteleten, a helyi római katolikus templomban. A gyermekeket a nagy napra Tamás Jánosné hitoktató készítette fel. Felvé­telünkön az elsőáldozók csoportja látható, akik Szeghalmi Ambrus köz­ségi plébános előtt tették le a fogadalmat. LÁTOGATÓBAN AZ ÁLLAMTITKÁRNÁL A tárca és a parlament között Dr. Józsa Fábián, Kecskemét országgyűlési képviselője a legutóbbi kormányátalakítás alkalmával a Belügyminisztérium politikai államtit­kára lett. A budai várra néző irodájában - miután már eltöltött néhány hetet az államtitkári székben - afelől érdeklődtünk, mivel telnek napjai, hogyan tudott beilleszkedni a kormányzati munkába. Fő feladatául azt kapta, hogy a törvényelőkészítő munkában egyeztessen a parlament és a minisztérium között. Az országgyűlésben megfogalmazódó igényeket feladatként közvetítse a minisztérium hivatalai felé, a részletes szakmai munka során felvetődő szempontokat pedig a képviselők részére. • A fiatal államtitkár irodájának ablakából csodálatos a panoráma, mi­vel a Belügyminisztérium épülete a budai várra, a királyi palotára néz. (A szerző felvétele.) A Belügyminisztérium központi épületében lévő iroda előszobájában Józsa Fábián és titkárnője éppen idő­pontot egyeztetnek, mikorra hívják meg a három ellenzéki párt egy-egy képviselőjét az államtitkárhoz egy beszélgetésre.- Az állampolgárságról szóló, most készülő törvény kétharmados jóváhagyást igényel majd. Valószí­nűleg nem lesz különösebb gond, de az ellenzéki pártoknak még vannak apróbb aggályaik. Ezeket szeretném a kezdeményezett beszélgetéssel el­oszlatni - magyarázza Józsa Fábián. Az irodába lépve először az abla­kon át feltáruló, csodálatos panoráma köti le a vidékről érkezett vendég fi­gyelmét. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a Dunával, a várral, a ki­rályi palotával szemben dolgozhas­son, nap mint nap. A 35 esztendős Józsa Fábiánnak ez különösen fiata­lon adatott meg. — A kormányátalakítás idején, amikor megbízatásuk körülményei­ről nyilatkoztak az új miniszterek és államtitkárok, furcsán hatottak az ilyen kijelentések; a múlt héten híva­tott be a miniszterelnök úr, stb. Mintha rögtönzésszerűen történtek volna a dolgok...- Egy miniszterelnök nincs abban a helyzetben, hogy azt mondja bárki­nek: miniszternek, vagy államtitkár­nak szemeltelek ki, három hónap múlva ki is nevezlek! Hisz a szemé­lyi kérdések a legnehezebbek, az utolsó pillanatban is közbejöhet va­lami. Ezért a konkrét felkérés való­ban hirtelen, tehát váratlanul jött mindenkinek, így nekem is, de ha be­legondolunk, hogy például Becker Pál bizottsági elnökként két költség- vetési vitában is összekötő kapocs volt a parlament és a pénzügyminisz­térium között, s minden más új em­bernek is volt már köze a mostani te­vékenységéhez, akkor mindenről be­szélhetünk, csak rögtönzésről nem. Én nagy megtiszteltetésnek tekintem, hogy tagja lehetek ennek a fiatal csa­patnak.- Dr. Józsa Fábián mai munkája miben hasonlít a korábbihoz?- Most az a dolgom, hogy a Bel­ügyminisztériumhoz tartozó tör­vényelőkészítés során egyeztessek a parlament és a tárca között. Ezt az MDF önkormányzati munkacsoport­jának vezetőjeként, bizottsági alel- nökként korábban is tettem, rendsze­res munkakapcsolatban voltam a frakcióvezetéssel, személy szerint Kónya Imrével, s a minisztériummal, Boross Péterrel is.- Boross Péter éppen kórházban van. (Az interjú május 11-én, kedden készült. B. F, I.) Ilyenkor az államtit­kár jár a kormányülésre, ő vezeti a minisztériumot?- Az elmúlt heti kormányülésen én képviseltem a tárcát, s csütörtö­kön is én megyek. De a minisztériu­mot Boross Péter vezeti, éppen reg­gel kaptam tőle egy feladatot telefo­non.- Megtudhatjuk, hogy mit...?- A televízióban reggel egy ellen­zéki képviselő úgy nyilatkozott a fő­városi törvényről, hogy azt nem hagyhatjuk válasz nélkül. Ebben kell intézkednem.- Gyakoriak az ilyen hirtelen jött feladatok? Egyáltalán, mennyire ter­vezhető egy államtitkár munkája, hogyan tudja a napját beosztani?- A dolgok úgy adódnak össze, hogy az időmnek általában - sajnos - csak a kisebb hányadával rendelke­zem én. S igen sok a hirtelen jött, előre nem tervezhető feladat. Egyéb­ként az országgyűlési napok a nehe­zebbek, olyankor ingázom a parla­ment és a minisztérium között. Kü­lönben reggel általában nyolcra jö­vök be, s késő délután, öt és hat óra között távozok. Otthon, miután lefe­küdt a család, este tíz és tizenegy kö­zött szintén dolgozom. Tegnap is így történt, fél tizenkettőkor oltottam el a lámpát.- Mit olvasgatott éppen?- Az idegenrendészettel, a külföl­diek Magyarországon tartózkodásá­val, munkavállalásával és bűnözésé­vel kapcsolatos háttéranyagokat, ada­tokat. Mivel az önkormányzatok címzett céltámogatásával, az állam- polgársággal és a rendőrséggel kap­csolatos törvények előkészítése és menedzselése mellett az idegenren­dészeti törvénnyel foglalkozik most a tárca, erről parlamenti sajtótájékoz­tatóra is készülök. A választási törvénynek a kor­mánykoalíció által tervezett módosí­tásáról, Józsa Fábián e kérdésben el­foglalt álláspontjáról beszélgettünk volna még, ha nem csöng a telefon. A miniszterelnöki kabinetiroda je­lentkezett. Az ukrán- magyar alap- szerződés ratifikációs vitájában per­ceken belül határozathozatal követ­kezik a parlamentben, s Antall József személyesen kéri a kormányhoz tar­tozó országgyűlési képviselőket, hogy legyenek jelen... Bálái F. István A CSÁSZÁRTÖLTÉSIEK MEGRENDÍTŐ DOKUMENTUMFILMJE A két Juli néni Nem dicsérhető eléggé az a nemes vállalkozás, melybe a császártöltési kábeltelevízió kis szerkesztőgárdája fogott, Angeli Mátyás vezetésével. Riportfilmet készítettek két, sok há­nyattatást, keserű szenvedést megért császártöltési asszony életéről. Nagyszerű interjúalanyokat találtak a színes egyéniségű Istella Menny- hértné és Stalter Pétemé személyé­ben. A falu lakossága is ennek adott hangot a bemutató után, de jómagam is úgy éreztem, hogy nem lehet a filmet megrendelülés nélkül végig­nézni. A két Juli néni sorsában a különb­ségen kívül van egy tragikus azonos­ság — mondta Angeli Mátyás, ami­kor a szerkesztői elvekről kérdeztem. — Az egyik Juli néni, Istella Meny- hértné a malenkij robotot szenvedte végig a Szovjetunióban, sok hartai, hajósi, nemesnádudvari és császár­töltési fiatal leány társával együtt. Stalter Pétemét ugyanúgy meghur­• Angeli Mátyás, a dokumentum film rendezője. colták, csak ő itthon, Kalocsán járta meg Rákosi börtönét. Szinte hihetet­len történet. Férjét elvitték Krivoj Rogba 1944 végén, ő itt maradt há­rom pici gyerekkel. A békekölcsön jegyzést nem írta alá, erre bezárták a községházára két nap, két éjszakára. Nemcsak enni, de egy csöpp víz sem sok, annyit sem kaptak inni sem. Utána meg, kukoricája nem terem­vén, nem tudta teljesíteni a 15 má­zsás beszolgáltatást. A kövtelmény: 22 hónap a kalocsai női börtönben. — Egy Jánoshalmi társamnál fél zsák mákot találtak elrejtve. Két évet kapott érte — meséli özvegy Stalter Pétemé Walter Julianna, aki a 22 hó­nap alatt, szorgos munkával, 105 fo­rint 93 fillért keresett. Csak azt mondhatom, meg kell nézni ezt a nagyszerű dokumentum­filmet, melynek van még egy óriási értéke. Mindkét Juli néni a legszebb sváb nyelven beszél, amit ma már egyre kevesebben ismernek. A munkát a Magyarországi Néme­tek Szövetsége támogatta anyagilag. Hadd említsem elismeréssel a ren­dező Angeli Mátyáson kívül, a hang és fénytechnika magas színvonaláért ifj. Angeli Jánost, az operatőr Lovasi Attila, a vágó Bolvári Csabát. A fo­tókat a Petőfi Népe munkatársai, Walter Péter és Koós Balázsné készí­tette. Gál Zoltán KÜLÖNÖS BETÖRES BACSBOKODON Hol késett a bajai rendőrség? Farkas Antalné vagyonőr április 29-én reggel hazatért bácsbokodi há­zukba, az éjszakai munka után. Hogy könnyebben elaludjon némi altatót vett be, majd (gyanútlanul) álomra* hajtotta fejét. Eközben az ugyancsak bácsbokodi lakos B. Mátyásné egy vasrúddal a kezében — ittas állapotban — elin­dult Farkasék házához. A magával vitt eszközöknek először is a ház ka­puján lévő lakat leverésekor, majd a bejárati ajtó felfeszítésekor vette „hasznát”. Farkasné hirtelen furcsa félelemérzetre riadt fel, de abban a pillanatban el is vesztette eszméletét, ugyanis B.-né a vasrúddal többször fejbeverte. Ezt követően a ház abla­kait betörte, a lakás berendezését szétverte, majd a lefolyó víz útját el­zárta és a vízcsapokat kinyitotta. A lakás elúsztatását követően Farkasék jószágait szabadon engedte, és dolga végeztével 6-7 ezer forintnyi kész­pénzzel zsebében távozott a tetthely­ről. Valamennyi idő elteltével Far­kasné visszanyerte eszméletét, és megmaradt erejével telefonon segöt- séget kért a szomszédtól. B. Mátyásné a bácsbokodi rendőr­ségnél, valamint a polgármesteri hi­vatalban jelentést tett cselekedetéről, ám ittas állapota miatt semmibe vet­ték a szavait. Farkas Antalnét a bajai kórházba szállították, ahol jelenleg is ápolják, súlyos sérülései miatt. A mentősök értesítették a bokodi rendőrséget, akik az ügyet átadták (?) a bajai rendőrkapitányságnak. A család nem tudta (ma sem tudja) mire vélni, hogy az eset — délelőtt 10 óra — óta a rendőrség este 10 órakor még nem jelent meg a hely­színen. Érthető módon többször kér­tek felvilágosítást a bajai rendőrség­től, ám annak ügyeletes tisztje az ag­gódó családtagokat ittassággal, vic­celődéssel vádolta meg. A rend őrei végülis csak Farkas úr személyes közbenjárása (követelése) után, más­nap hajnali 3 órakor voltak hajlandók kimenni a helyszínre. A nem éppen vicces kedvében lévő családtagok megdöbbenéssel tapasztalták, hogy az elkövető őrizetbevételéről egy szó sem esett, tehát B. Mátyásné jelenleg is szabadlábon van. Farkas Antalné férjének édesanyja közös háztartásukból április 28-án orvosi javaslatra, valamint saját be­leegyezésével (súlyos betegsége mi­att) a bácsborsódi szociális otthonba került. Az idős néni testvére. B. Má­tyásné „bosszúból” követte el tettét, amiért ezidáig még nem vonták fel­elősségre. —bajai— • Császártöltési utcakép a II. világháború idejéből.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom