Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-17 / 113. szám

1993. május 17., hétfő PETŐFI NÉPE Föl fi IfiaS DÖMÖTÖR JÁNOS Tallózó a folyóirat májusi számából Egy reneszánsz festőről B. Mikii Ferenc művészete B. Mikii Ferenc festőművész ne­vében a kezdő B. betű bácskait, még közelebbről bajait jelent. Érvényes ez nemcsak arra, hogy Baján szüle­tett és a Képzőművészeti Főiskola-i éveket kivéve mind a mai napig ott él és alkot, hanem arra is, hogy mun­kásságában igen komoly helyet fog­lal el a szűkebb haza, a város, a táj és a benne élő, munkálkodó ember, szakmai terminussal élve a coileur local. Ehhez az Alföld—Dunántúl határán fekvő, több nemzetiségű, komoly kulturális múltú városhoz kötődik, bár tanársegédként marad­hatott volna a Képzőművészeti Főis­kolán is. Mikor Mestere, Rudnay Gyula nyugdíjba ment B. Mikii Ferenc ja­vasolta neki, hogy jöjjön Bajára és ott Nagybánya példájára együtt te­remtsenek képzőművészeti alkotóte­lepet, művész-kolóniát. Sikeres tárgyalások után 1946. november 1-jén megnyílt a Vojnicz-kúriában a bajai művésztelep, majd 1947-ben a Képzőművészeti Szabad-Akadémia. Az utóbbinak egy év után ugyan kényszerűen nevet kellett változ­tatnia, de Szabad Iskola néven, Rudnay Gyula vezetésével egészen 1953-ig működött. Ekkor vette át a stafétabotot Rudnay tói B. Mikii Ferenc, aki mind a mai napig vezeti a József Attila Művelődési Központ keretében működő Képzőművészeti Kört. A magyar képzőművészet olyan jelesei ismerkedtek ennek keretében a mesterség alapjaival mint Szurcsik János, Udvardy Érzsé- bet, Mózsi-Szabó István, Osváth Má­ria, Cs. Nagy András, Weinträger Adolf, Bakay Erzsébet, Széchenyi Lenke. B. Mikii Ferenc hazajött és itt is maradt, mert jól megtanulta a főisko­lán, a,z egyetemes művészettör­• „Sirató, Tóth Menyhért emlékére” ténet legcsodálatosabb korszaka, az itáliai reneszánsz azért olyan gazdag, mert nemcsak Róma, Firenze, Ve­lence léteztek, hanem sok-sok kis vá­ros, kis település is, amelyek őrizték arcukat, építették saját kultúrájukat, alakították környezetüket. (Firenze mellett ott volt — és egyetemes mű­vészettörténet által számon tartott ér­tékekkel ott van — Arezzo, Lucca, Pistoia, Pisa, San Gimignano stb.). Szinte természetes, hogy aki' a „Tejvivő” nagyváros nyüzsgése helyett Radnóti gyönyörű gondolatának, a „tudom merre mennek, kik mennek az úton”-nak emberi közelségét válasz­totta, annak a művésznek az életmű­vében komoly szerepet kellett, hogy kapjon az emberi arc és annak műfaji megfelelője, a portré. Ezekben nem mondott le a külső hasonlóság lé­nyeges elemeiről sem, de a képző­művészet eszközeit felhasználva egyben mélyre ásott az emberi egyé­niség és jellem megjelenítésére. Port­réinak egy részében a rembrandti úton járva önarcképek sorát alkotta meg. Korai önmagában még a vi­lágra csodálkozás és a tenni akarás a meghatározó. Későbbi arcképein már megjelennek a keményebb vonások, határozott kontúrok, melyek által an­nak ismerete jelenik meg, hogy elfo­gadta: a világnak határozott rendje van és annak keretein belül kell megvalósítania önmagát. Felesége halálának traumáját szuggesztív ket­tős portréban forgalmazta meg. Élete hatvanas éveinek portréiban már azt érezzük, hogy igazában kevés fontos dolog létezik számára és humorral átszőtt, bölcs rezignációja révén ke­rül közel hozzánk. Az arcon, a ruhá­zaton látszólag esetlegesen megje­lenő fehér foltok festőiséggel segítik egyénisége homo ludensi részének kibontását. Szülei és önmaga nemze­déki egymásra épülését, összetarto­zását vertikális képépítés, jelentéstel­jes tömegképzés és ezt szolgáló ko- lorit által bensőségesen tolmácsolja. Az emberi azonosulás mélysége a nem családtag arcképeken is jelen van. A Tej vivőn ezt a szinte Georges Latour-i belső fény hordozza. Ember és eszköz kapcsolata nyer mélyér­telmű jelentést az órásmester eseté­ben. Nincs ugyan testiségben jélen ember, mégis az emberről, sőt az emberiségről vall egyik legmegrá­zóbb művében, a Miért-ben. Néhány motívum tőmondatos egyszerűséggel szól a háború milliókat sújtó tragédi­ájáról, értelmetlenségéről. Természetes, hogy a szűkebb haza, így mindenekelőtt a Bajai kör­nyéki táj és kiemelten annak leg­mozgalmasabb eleme, a Duna szá­mos művén megjelenik. A víz, az ár­téri fák, tisztások, a part olykor sze­mélyes vonala lágy, simogató fénye­ikkel, derűs színeikkel természetsze­retetről vallanak. Az árnyalatok fi­nom, szinte sejtelmes átmenete a hajnali Duna csendjét, nyugalmát, békéjét idézi. Az apály által alkotott homokpadkák és öblök ettől eltérően erőteljes kontúrvonalakkal, robosz­tus formával idézik az ősi elem, a víz erejét. (Részlet) SZEKÉR ENDRE Orbán Ottó versei a korfordulóról (Egyik oldaláról a másikra fordul; él) „Felnőtt fejjel hozzá kell szok­nunk a gondolathoz, hogy mind­nyájan egy vulkán tetején élünk." (Orbán Ottó) Az alvó vulkán — legkedvesebb verseim közé tartozik. A múló idő nem halványította a verssorokat, nem változtatta meg véleményem: kitűnő vers, tökéletes látlelet, fedhetetlen költői kép. Orbán Ottó hihetetlen ér­zékenységgel éli át napjaink ember­próbáló hétköznapjait, a kisebb és a nagyobb régió: Közép-Európa népe­inek és az itt lakó egyes embernek életét. Régóta tudta, hogy a kö­zép-európai ember alvó vulkán tete­jén él, az itt élő kis népek milyen vé­dekező reflexszel lélegeznek. „Csikké szívott évszázad” fölött dü­höng, tűnődik, elkeseredik — és ver­set ír. S ehhez a jellegzetes közép-eu­rópaisághoz a „Császárszag. Vér­szag. Kocsmaszag”. S az is, hogy „aki egy hete nemzetközi hős volt, ettől fogva becstelen honáruló” — írja a Közép-Európa című versében. Egy közép-európai költőnek mást, többet jelent a kis- és a nagyvilág, az irodalom, a múlt stb. Hiába „mo­dem”, „avantgarde” költő, ő mégis Berzsenyi költő-sorsán tűnődik el, megkérdőjelezve a nagy költő-előd egyik verssorát: „Tündér változatok műhelye a világ?” Igen, Berzsenyi is a „sanda barátság” sors-arénájában küzdött, birtok-ügyekkel kellett fog­lalkoznia. Ady eltévedt lovasát idézi, s tudja, hogy az akkori és a mostani csatateres földeken csak a vers marad meg. Orbán Ottó a közép-eu­rópai költő vállalva a szegénynek gazdag, s a gazdagnak szegény itt élő embertársai sorsát — tágítja a maga szellemi horizontját (Ginsberg, Eliot, Dylan Thomas, Vicente Aleixandre stb.), „felfedezi” Amerikát. Ezt a fel­fedező utat egy régebbi verssorával jellemezhetném: „Hol van Blake, Whitman, Weöres és Plinszky?” — úja Az orvvadász jól megérdemelt pihenését élvezi című versében. Te­hát együtt látja a magyar és a világi­rodaimat, egyszerre érdekli Pilinszky és Ginsberg verselési módja. Domokos Mátyás néhány évvel ezelőtt üdvözölte az ötvenéves köl­tőt, Orbán Ottót, aki a „mesterség birkózószőnyegén forog”, .kaszka­dőr-vakmerőséggel” kísérletezik. Új verseskötete csak alátámasztja a kri­tikus értékelését, találó megjegyzé­sét. Az Egyik oldalról a másikra for­dul; él című új verseskötetében Or­bán Ottó újra a trapéz magasán lebeg a költészet cirkuszsátrában, alatta az aréna mélysége, a sikerben és a zu­hanásban egyszerre „érdekelt” kö­zönség. De ő nem véti el a mozdula­tot, nem téveszt, tökéletesen ismeri a mozgást, a kellő pillanatot. Önval­lomást illesztett a költő ez új kötete hátlapjára, melyben arról számol be, hogy ő harminc éven át birkózott a mocsári iszapban megbúvó szömy- nyel. (Részlet) ORBÁN OTTÓ Kocsmában méláz a vén kalóz Azok az évek a Klasszikus-gitár farú matrózkurva fogságában a föld ölében... a bíbor kagyló évei, testünk kocsonyás remegéséé, mely nem tud mást képzelni, csak sajátmagát: még! sorrogja a hús belső felének bárso­nyos hangján, míg csontig nem soványodunk és rá nem ununk az egészre... Minden oké, az istenek jól intézték ezt, hogy megöregszünk. Csak az éjszakákra nincs hatásos gyógyteájuk. Ülök az ágyban a térdemet átkulcsolva, s a csillagok közt lobogó füg­göny, a tengeri szél szövetén Kalüpszó lúg ízű cigarettákkal gyilkolt ősbuja, telt althangja szüremlik át, s rekedt nevetése korbácsol kora hajnalig, míg végre elalszom. A TERMESZÉT VILAGA Négy főbűn: hogyan pusztítjuk a folyókat? A kutatók tapasztalatai szerint négy fő eszköze van a folyók rombo­lásának: duzzasztógátak építése, a fo­lyóvizek elvezetése, a természetes folyómedrek megváltoztatása és a parti területek átalakítása. 1. A duzzasztógátak visszatartják a folyók tápanyagait. Megváltoztat­ják a vizek hőmérsékletét és ezzel feldúlják a rovarok „költőhelyeit”, amelyek a halak és a kétéltűek leg­főbb táplálékai. 2. A folyók elterelése következté­ben a víztükör sokhelyütt annyira le­süllyedt, hogy a víz eredeti összeté­tele és élővilága erősen károsodott. 3. A folyóágyak megváltoztatása és betemetése felgyorsítja az áramla­tokat. A víz így egyre több törmelé­ket sodor magával és zavarosabban lesz, ennél fogva az olyan halak, mint pl. a pisztráng vagy a lazac, el­vándorolnak vagy kipusztulnak. 4. A fák vagy bokrok irtása a parti területeken vagy e területek lecsapo- lása a talajvöz elfolyásához vezet. A humuszt lassanként kimossa a víz és a szárazság idején a talajnak nem lesz víztartaléka. 70 millió éves paraziták Most először találtak egy atkát megkövült állapotban, amint azt Ge­orge Plonar a Berkeley egyetemről a „Nature” című tudományos folyói­ratban közölte. A „hiperparazitiz- mus„ legrégebbi példájáról van szó, ahol egy parazita a másikon élőskö- dik. A felfedezett atka ugyanis egy ro­var potrohán ül és vért szív. Az áldo­zat, egy apró, milliméter hosszú szú­nyog maga is parazita: egy nagyobb rovar potrohán ülve annak vérét szívja. A trió több mint 70 millió éve maradt ebben a pozícióban egy bo­rostyánba bezárva. Melyik szaurusztól származnak a madarak? Új leletek új, heves tudományos vitát váltottak ki Mongóliában a ku­tatók három olyan állat megkövese­dett csontvázra bukkantak, amelyek anatómiai szempontból ellentmondá­sos jegyeket viselnek. Megtalálható • A Duna elterelését végzik Bősnél. rajtuk a húsevő dinoszauruszok va­lamennyi jellemzője: erős hátsó lá­bak a gyors futáshoz, hosszú nyak és farok, valamint hegyes fogak a kis fejben. Ami a szakembereket zavarba hozza, az a mononychusnak („egy- körmű”) elnevezett lény mellcsontja. Ezen a repülőizmok felillesztéséhez olyan toligerincre bukkantak, mint ami a modem madarakat jellemzi. A kövületnek egyébként rövid karjai vannak, rajtuk egy-egy köröm. A mongóliai leletek hatására az a régóta lappangó vita lángolt fel újra, hogy melyik szaurusztól származnak a madarak? Sok kövületkutató azt vallja, hogy a madarak voltaképpen egy kétlábú, húsevő dinoszauruszcsoport, az úgy­nevezett theropodák utolsó utódai. A madárkutatók szintén nem vitatják, hogy a madarak hüllőktől származ­nak, de szerintük nem dinoszauru­szok az őseik, hanem egy régebbi hüllőtörzs. A két tábor tudósai azon is vitat­koznak, hogyan kezdődött el a repü­lés. egyes paleontológusok úgy vé­lik, hogy a 150 millió évesre becsült archaeopterix futómadár volt amely zsákmányának vadászata során fo­kozatosan szárnyakat fejlesztett ki. Az ornitológusok viszont abból in­dulnak ki, hogy az ősmadárnak ka­paszkodó újjai voltak, amelyek biz­tos tartást adtak neki a gallyazatban. Ezért valószínűbb, hogy a szárnyak a fákon való tartózkodás alatt fejlődtek ki, vagyis a repülés fentről és nem lentről kezdődött el. A tudomány ma azt vallja, hogj 65 millió évvel ezelőtt kihaltak a di­noszauruszok — kivéve, ha a nyom­talan elmúlás helyett közben elindí­tották útjukra a madarak óriási csa­ládját. Ezért tekintik régészek és ma­dárkutatók egyaránt „forró nyom­nak” a 75 millió éves mongóliai mo- nonychust, a rejtélyes „egykörműt”. Kihalnak, vagy sem az elefántok? Miközben Európában aggódó ál­latbarátok pénzt gyűjtenek, hogy az elefántokat megmentsék a kipusztu­lástól, Afrikában az elefántok ezreit lövik le. Az orvvadászat és a száraz­ság ellenére ugyanis az elefántok annyira elszaporodtak Dél-Afriká- ban, hogy veszélyt jelentenek kör­nyezetükre. A csordáknak hosszú utat kell megtenniük, hogy vízhez és élelemhez jussanak, s útközben leti­porják a kiszáradt természetet. A faj veszélyeztetéséről vagy kihalásáról szó sincs — magyarázta dr. Hali- Martin, aki az egyik legismertebb elefántszakértő Afrikában. De ahol emberek élnek, ott sajnos az elefán­tok számára már nincs hely. Az álla­tok nem tudnak megélni a vadonban, hanem csak a rezervátumokban. Ez azonban azt is jelenti, hogy természe­tes szaporodásukat is ellenőriznünk kell — mondta dr. Hali-Martin. FEB Jovojoslas Az európai fiatalok kétharmadá­nak sötét jövőt jósol az az átfgó fel­mérés, amelynek megvilágítását a szervezők az áprilisban megrende­zett bécsi ifjúsági konferencián java­solták. A tanulmány szerint a kielégítő feltételek között élő, a társadalom­ban beilleszkedett ifjúsági korosz­tály aránya, amely bizakodva te­kinthet a jövőbe, földrészünk minden országában viszonylag csekély. A statisztikai adatokból nem csupán egy észak-déli, hanem egy ke­let-nyugati ellentét is kirajzolódik. A „boldogság” és a „megelégedett­ség” fogalmát, valamint az „egész­séggel” kapcsolatos elvárásokat a fiatalok eltérően értelmezik. De abban teljes az egyetértés, hogy az emberi életben ,.fontos a bol­dogság”, amelynek eléréséért min­denkinek magának kell megdolgoz­nia. Európában mind nagyobb gondot okoz a peremre szorult, függőségi helyzetbe került fiatalok sorsa. Tár­sadalmi autonómiával nem rendel­keznek és kudarcaikat az erőszakban, az idegengyűlöletben, az antiszemi­tizmusban és a nacionalizmusban próbálják levezetni. E problémák megoldásában is segítene, ha a gaz­dagabb országok fiatalsága megis­merkedne a szegényebb régiók gond­jaival. Ferenczy Europress A kórház előtt rend van • Az árnyas játszótér ma a legszebbnek számít Baján. Befejeződött Baján a Rókus utca parkosítása. Az eddig rendezetlen au­tóparkolásra használt kátyús terüle­teket felszántották és rendezték a te­repet. Előnevelt vadgesztenyefákat ültettek és elszórták a fűmagot. Egy több éve elkezdett program fejeződött be a napokban és csend­ben, minden ceremónia nélkül vehet­tük észre, hogy egységes, szép parkká változott a kórház környéke. A korábban felépített díszkút után megépült a parkoló, mellette a játszó­tér, és az öreg gesztenyefák között hangulatos sétaút is épült. A terv­szerű kertépítés a szakszerűséget di­cséri. Sok vád éri az időnként jóné- hány nyárfát kivágó, de úgy tűnik, előrelátó szakembert Homonnay Il­dikó városi főkertészt. Ha a jövőben is sikerül legalább a szükségest meg­közelítő pénzt fordítani Baja zöldte­rületeinek újjáépítésére, akkor az egyébként sem városi fának való nyárfák folyamatos lecserélését nem megbocsátani kell neki, hanem meg­köszönni. Gyulavári József A bírák függetlenségét senki sem támadja Az utóbbi időben nagy port kavar­tak azok a rendelkezések, amelyek az igazságügyi tárca működési rendjét voltak hivatottak szabályozni. Ko­rábban a megyei bíróságok elnökei­nek kinevezési módja váltotta ki po­litikai indulatokat, mostanában a bí­rói függetlenséget féltik a miniszté­riumi ’’„befolyás” erősödésétől. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Balsai István igazságügymini- szerrel. — Ön és a Legfelsőbb Bíróság el­nöke között szakmai nézeteltérés van az ítélőtábla visszaállításának kér­désében. Miért? — Én valóban nem támogatom a Tábla visszaállításának ügyét, mert véleményem szerint ezzel nem te­hermentesülne a Legfelsőbb Bíróság. A jogállam és az igazságszolgáltatás követelményeinek az felelne meg, ha az ügyfelek beadványait viszonylag ésszerű határidőn belül, biztos jogor­voslati rendszer garanciái mellett bí­rálnák el. E feltételeket maradéktala­nul eleget tesz a mostani szabályo­zás. A másik érv, ami miatt nem tá­mogatom a javaslatot, rendkívül ké­zenfekvő: a bírósági rendszert nem lehet alapjaiban megváltoztatni az Alkotmány egészének felülvizsgá­lata nélkül. — A napokban várhatóan a kor­mány elé kerül, az ügyészség kor­mányfelügyeletének kérdése. Sokan úgy vélik, hogy ezáltal ez a testület is elveszíti a függetlenségét. —Miért tételezi fel bárki, hogy a kormány, vagy azon belül éppen az igazságügyminiszter jogellenes uta­sításokat adna a legfelsőbb ügyész­nek? Hamis tehát az a feltételezés, hogy a kormányfelügyelet egyet je­lentene bizonyos jogellenes ügyészi magatartás elvárásával. — Akik a bírói függetlenséget fél­tették, most a maguk jóslatát látják beigazolódni azzal, hogy nyilvános­ságra került az Ön döntése: be fogja számoltatni a megyei bíróságok veze­tőit. — A bírósági törvény módosítását a parlament 98 százalékos szavazati többséggel fogadta el. Ebben felha­talmazták a minisztert, hogy rende­letben állapítsa meg a bírókkal kap­csolatos igazgatási tevékenységet. A megyei bíróságok vezetői olyan ma­gas rangban vannak, hogy az ő tevé­kenységüket az igazságügyminiszter hatáskörébe utalta az Alkotmány. B. Szabó László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom