Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-28 / 98. szám

8. oldal, 1993. április 28. • Egyre bővül azoknak a szakterületeknek a száma, amelyeknek szakorvosai szívesen felhasználják a természetgyógyászat eredményeit is. A természet­gyógyászat reneszánsza A természetgyógyászat a világ ci­vilizált országaiban egyre jelentő­sebb szerepet vívott ki magának a gyógyításban, megelőzésben. Tér­hódításával olyan, nemritkán több ezer éves gyógymódok, újrafelfede­zett gyógynövények jelentek meg mindennapjainkban, amelyek mel­lékhatások nélkül, hatékonyan eny­hítenek testi-lelki betegségeinken. A napjainkban ismét a figyelem kö­zéppontjába került gyógyhatású növények egyike a sivatagi eredetű yucca. Felhasználási lehetőségeiről, a méreganyagokat kiszűrő hatás­­rendszeréről a közelmúltban Kecs­keméten, az Erdei Ferenc Művelő­dési Központban egy előadáson is hallhattak az érdeklődők. Vendégei között jelen volt Man Tamás Buda­pesten élő természetgyógyász, az European Golden Yacca cég szak­­tanácsadója is, aki válaszolt a Petőfi Népe néhány kérdésére. — Ön szerint mi a titka a termé­szetgyógyászat reneszánszának? — A természetgyógyászat, amely az ősi megfigyeléseket alkalmazza, komplex egészként, az ember testé­vel, leikével foglalkozik. A legjobb az lenne, ha orvosok és természet­­gyógyászok együtt, összefogva, egy­más munkáját kiegészítve lépnének fel a betegekért. — Változott mára a lermészet­­gyógyászok munkájának megítélé­se? — Igen, a fiatalabb orvosgenerá­ció nyitottabban áll e kérdéshez. Egyre bővül azoknak a szakterüle­teknek a száma, amelyeknek szakor­vosai szívesen fogadják a felkészült természetgyógyász segítségét. Úgy gondolom, túlzás nélkül ott ülhetne minden rendelésen az orvos mellett egy természetgyógyász is. Már csak azért is, mert a szintetikus készítmé­nyek káros mellékhatásait könnyeb­ben tudnák kompenzálni. — Hogyan lesz manapság Ma­gyarországon valakiből természet­­gyógyász? — Gyakori eset, hogy saját be­tegség, esetleg baleset viszi az ille­tőt erre a szakterületre. Ami a szakmai felkészítést illeti, sokféle divattanfolyam létezik. Mindezek mellett azoban van olyan több száz órás, komplex természetgyógyá­szat-tanfolyam, amely komoly fel­készítést képes adni. Alapokat nyújt az orvostudomány egyes szakágaiból és a különböző techni­kákkal, technológiákkal is megis­merteti az érdeklődőt. — Ebben a körben is létezik sza­kosodás? —Sajnálatos módon igen, szerin­tem így abba a hibába esünk, mint az orvostudomány: feldaraboljuk az egészet. A teljes emberre figyelő természetgyógyász a gyógyítás módjában is rugalmas, minden olyan eljárást, eszközt — készítmé­nyeket, életmódváltást, akupunktú­rát, manuálterápiát — felhasznál, amit hasznosnak ítél a gyógyulás szempontjából. S ami ugyancsak fontos: a jelenségek mögött mindig az egyszerű, kézenfekvő okot keresi. — A könyvesboltok, utcai pavi­lonok portékáinak tekintélyes ré­sze természetgyógyászattal foglal­kozik. Léteznek olyan hiteles mun­kák, amelyek igazán ajánlhatók? — A Sanitas Kiadó kétkötetes természetgyógyász-tankönyve és a régi gyógynövénykönyv újabb ki­adása ez a két alapmunka, ame­lyekből biztonságosan tájékozód­hat az érdeklődő. K. J. NEGYVENKÉT ÉV A ZÁRT OSZTÁLYON Emberközpontú gyógyítás kezdődött Amikor dr. Motika Dezs ő elküldte pályázatát a bajai kórházhoz, még nem sejtette, milyen látvány tárul majd elé a pszichiátriai osztályon. — Az első benyomás szörnyű volt — mondja a fiatal orvos, aki Szeged­ről költözött városunkba. — Az elmúlt év végéig Haján még mindig zárt osztály működött,, szá­zad eleji körülmények között. Érde­mes megemliteni, hogy ez az osztály tíz éve semmilyen támogatást nem kapott. Doktor Motika első imézkedései nyomán a pszichiátria nyit osztály lett, melynek hatására sok kórházi dolgozó attól félt, hogy „elszabadul a pokol”. Szükséges volt a betegek vizsgálati módszereinek megújítása is, ezért jelenleg már korszerű számí­tógépes teszteket alkalmaznak. A korszerűbb pszichiátriai ellátást célzó intézkedések (tervek) egyike az épület átalakítása oly mód« >n, hogy a hatalmas, zsúfolt kórtermik helyébe kisebb szobák kerüljenek Ezzel is biztosítani az idekerülő be ■ egek szá­mára nélkülözhetetlen nyu galmat, és emberibb körülményeket. Meglepetten fogadta azt a tényt, hogy osztályán 42 (!) éve tartózkodik egy ember, valamint, hogy számta­lan „beteget” utalnak be a pszichiát­riára lakás híján. Ezek az emberek hamarosan otthonokba kerülnek, hiszen az osztály nem vállalhat fel szociális feladatokat. Nemrég még ugyancsak erre az osztályra kerültek az öngyilkos és ittas egyének is. Az osztály természetesen csak ikkortud az öngyilkosságot megkísérlő embe­rek lelki gondjain segíteni, ha belgyó­gyászati problémáik már nincsenek. A kórház egyébként a közeljövő­ben detoxikáló állomás létrehozását tervezi. Két hónap múlva csoportos fog-Kukoricavetés Megkezdték a kukorica vetését az egyik legfontosabb tengeri termelő me­gyében, Fejérben. A becslések szerint az idén mintegy hetvenezer hektáron kerül majd földbe a magja i közös és az egyéni gazdaságokban. A munkát a hűvös tavasz miatt a szokottnál né­hány nappal később tudták csak meg­kezdeni, meg kellett ugyanis várniuk, míg a talaj kellően felmelegszik. A ter­melőkedv növekedését jelentősen elő­segítette, hogy a gazdaságod,‘illetve a kistermelők hektáronként meghatáro­zott összegű, vissza nem téiítendő tá­mogatást, illetve kedvezményes kama­tozású hitelt vehetnek igény oe kukori­catermesztésre. A dunántúli megyében egyébként már elvetették a kora tavaszi lkat, föld­ben van a napraforgó több mint két­harmada, s befejezéshez közeledik a cukorrépa vetése. Megkezdő dött a ga­bonafélék fejtrágyázása is. Az őszi ve­tésű növényeknek használt a hűvös ta­vasz, a búzák szépen bokro sodnak, s ha megfelelő időben megéri ezne a hi­ányzó csapadék,kedvezőek‘ennének a terméskilátások. lalkozások formájában indul be az autogén tréning doktor Fodor And­­rásné vezetésével. Az osztály vezető főorvosa az „egészséges” emberek figyelmébe is ajánlja ezt a foglalko­zást, hiszen a tréning segít a szoron­gás, az idegesség leküzdésében, me­lyek szinte már beépültek hétköz­napjainkba. Mint tudjuk, Magyarország az öngyilkosság, szívinfarktus és sok egyéb más — nem éppen dicsekvésre okot adó — dologban világviszony­latban az élen jár. így van ez a dep­ressziós és krízishelyzetben lévő be­tegekkel is, akik legnagyobb szám­ban Magyarországon, azon belül is Csongrád és Bács-Kiskun megyében fordulnak elő. Ezeknek az emberek­nek a hatékonyabb gyógyítása érde­kében dr. Motika osztályán tanfo­lyam indult az ápolók részére, akik­nek bizony van mit tanulniuk. Elő­ször is azt kellett egyszer és minden­korra megjegyezni, hogy a beteg is ember (!), partner, hiszen a tökéletes gyógyulás csak a beteg és a személy­zet — orvostól a takarítónőig — közös, aktív munkája nyomán jöhet létre. A főorvos úr bízik abban, hogy a jelenlegi — rendkívül kis létszámú — orvosgárdában hamarosan mini­mum hét orvos foglal majd helyet, hiszen ezzel a létszámmal lehet az osztály 120 betegét megfelelően el­látni. Biztató jel mindenesetre, hogy az osztály ágyai nem állnak üresen, a betegek — a munkatársak is — „visszapártolnak”: szóval megfor­dul a negatív tendencia. Pszichiátriai kezelésre legalábbis már nem kell más városba utazni. Katymári Vanda ISZTAMBULBAN BÁMULTAM A MECSETET A Boszporuszon túl: Ázsia! — Isztambulban bámultam a mecsetet — ahogy a régi sláger mondja —, mégpe­dig a győri Kisalföld Volán jóvoltából, amely rendszeres járatot indított, elsősor­ban bevásárlási célokból utazóknak, és az első alkalommal meghívott, mint egyetlen bajai utast egy kis törökhoni kirándulás­ra. Nem tagadom, szívesen mentem. Vé­gül is a törökök kerek 150 esztendőt töl­töttek itt, én meg még nem is viszonoztam a látogatást... A lábunkat tegyük magasra! Nagy izgalommal készültem az útra, kaptam is több száz jóindulatú tanácsot: —Vigyázz a nőkre! Vigyázz a pénztárcád­ra — óvtak jó szívvel barátaim. Nos, a tö­rök hölgyekre nem kellett vigyáznom, nem voltak elveszve, pénztárcám meg egy­általán nincs. Maradt az egyetlen intelem, melynek igazán jó hasznát vettem, ugyan is éppen 24 órát tartott az út: — Tead a lábadat a buszon magasra. Ezt megfogad­tam, de nem is dagadt meg a lábam. Az útról sok elmondanivalóm nincs: az Ikarus alattunk könnyedén, halkan gör­dült, a levegő kondicionálva volt. Ami fel­tűnt —talán nem tűnik tiltott reklámnak, ha elmondom —, az a Marlboro nevű ci­garetta különös, tudathasadásos szerepe. Mégpedig nem egy szál, nem egy pakli, ha­nem egy karton Marlboróé. Egyszer úgy működött, mint a kormolt üveg, másszor meg, mint a nagyító. Elmondom az egyszert. Járt a közeg körbe-körbe, szinte már megsajnáltam. Aminek lennie kellett, az megvolt, útleve­lek, zöldkártya, miegymás, aminek meg nem volt szabad lenni, az nem is volt. (Pus­ka, kábítószer, tankon kívüli gázolaj.) Végre! Felfedeztetett, hogy hiányzik a busz hátuljáról a 80 kilométeres korláto­zást feltüntető matrica. Aminek a hatal­mas forgalomban fokozott szerepe van, hiszen szinte óránként elhaladt mellet­tünk egy-egy jármű. Nos, ezt a hiányt tet­te, mintegy kormozott üvegként, a karton cigaretta láthatatlanná. Most elmondom a másszort, amikor a Törökországba való bebuszozási engedé­lyen a miniszteriális pecsét éppenhogy a ci­garetta segítségével vált láthatóvá. (Há­rom és fél órai nyüglődés után, amikor rá­jöttünk, hogy mivel kellett volna az érve­lést kezdeni.) Irány a nagybazár Úgy illene, hogy elmeséljem, milyen a Topkapi szeráj, az Agia Szófia és a Kék­mecset, hogy milyen érzés a Galata hídon átkelve Ázsia földjét tapodni. Erről azon­ban könyveket kellene írni, és ezt már megtették előttem mások. Marad a nagybazár, amiről tapasztalt Isztambul-járók—Baján rengetegen van­nak a valóban felkészült szakértők —, akik azt mondják: — A nagybazár sétára és nézelődésre való. Vásárlás tekintetében el kell felejteni. Hát az biztos, hogy itt még az is kapha­tó, ami nincs. Mégpedig éppen olyan (szí­nű, korú stb.), amilyet szeretnénk. — Ugye, III. Paragrafus korából szár­mazik —mutatok a kis mérlegre, melynek testvéréről az imént megesküdtek, hogy tegnap készült. —Pasa, ön nagy tudós lehet—mondja a török tisztelettel, és már nyújtja is felém az antik szerkentyűt. — Ezért — inkább az életemtől válnék meg ennyiért —, de száz helyett ötven márkáért elviheti. Mondanom sem kell, hogy nem kíván­tam az életét... Nem úgy, mint egy másik magyar, aki százról negyede márkára alkudott le egy bőrzakót. Mutatta is diadalmasan a re­mek vásár eredményét. Mit mondjak? Za­kónak zakó volt, bőrnek alig. A kivitele pedig elsőnapos ipari tanulóra vallott. Nagy tételben olcsóbb Nagyobb bizalommal mehetünk a bol­tokba. Ott remélik, hogy még viszontlát­nak bennünket. Kapnék farmert, igaz, hopy ötszáz darabot legkevesebb 10 már­káért. — Győzök szabadkozni, hogy eny­­nyi gyerek nincs otthon. Másutt egyet is adnanak, de furcsállom, hogy illetőségem után tudakozódnak. Amikor felfedem, hogy magyarhonból jöttem, udvariasan Kidobtak százmilliót az agrárablakon? Beszélgetés a Magyar Agrárkamara új elnökével Indulatos embert ismertem meg dr. Körösi Imre, 47 éves MDF- párti képviselő személyében, ami­kor a parlament pamlagján beszél­gettünk. Nemes indulatok fűtik a diplomájára nézvén jogász férfiút, aki a Szolnok megyei Tiszaugon lakik, s két termelőszövetkezetben — a Lajosmizsei Népfront és a cserkeszolői Magyar—Román Ba­rátság elnevezésűekben — dolgo­zott korábban. Sőt, miközben a szegedi József Attila Tudomány­­egyetemet végezte, akkor is volt munkahelye: a kecskeméti földhi­vatal — ugyanis levelező hallgató­ként járta az egyetemet. A minap választották meg a Magyar Agrár­kamara elnökévé, ahol már érez­tette, hogy ezúttal kemény kiállás várható e szervezettől. A hiba az FM-ben van! — Amelynek ugyebár még nincs is jogalapja? Vagy tévedek? — Csakugyan: az orvosi kama­rát szabályozó törvényjavaslat már a T. Ház asztalán fekszik, mígnem a gazdasági kamaráké még csak a jövő zenéje. Ugyan ki érti ezt? — kérdez vissza. —- Holott az idén a magyar mezőgazdaság mélypontjára jut, már tavaly is 40 milliárd forint veszteséget köny­velhetett el. A kormány 1991-ben jóváhagyott programjából alig va­lósult meg valami, legalábbis ami az agrármezőnyt illeti. Mélységes bizalmatlanság alakult ki az agrár­értelmiség, valamint az agrártárca irányítói között, jóllehet nyilván­való, hogy ez a pszichikai akadály legalább olyan döntő, miként a termelés megannyi tényezője. — Kiben keresi a hibát, melyik fél vétett? — Meg vagyok győződve arról, hogy a Földművelésügyi Minisztéri­um szemléletmódjában van, illetve — remélem — csak volt a hiba, hi­szen tömérdek olyan példát tudnék felsorolni, amelyből kitetszik, hogy mekkora kapkodás jellemezte az utóbbi években a tárca munkáját. — Hallhatnánk egy-kettőt? — Tessék: adminisztratív enge­délyezési eszközökkel akadályoz­ták meg hol a búza, hol a sertés exportját. 1991-ben tízezer forintot kaptak a tehéntartók, amennyiben vágóhídra küldték állataikat, majd néhány hónap múltán kétezer fo­rint állami támogatást nyújtottak egy-egy üsző beállításáért. 1992 decemberében már öt forint dotá­ciót kapott literenként az a gazda, aki szerződés fölött hozott tejet Budapestre. Mindez együttesen 100 millió forint költségvetési pénz felesleges kiadásával es több 10 milliárdos értékű, működőképes tőkének a termelésből való kivo­násával járt! • Dr. körösi Imre Pikáns privatizáció ... — Interpellációjában a privati­zációval is elégedetlen, sőt, szemé­lyes felelősségre vonást sürget! — De még mennyire — így Kö­rösi Imre. — Hiszen valóságos ka­tasztrófa, ahogyan a mezőgazda­ság, pontosabban a hozzá kapcso­lódó élelmiszeripar privatizációját „lebonyolították”. Már közszájon forog a növényolajipar esete, de a dohánygyárak, a cukor- és a szesz­ipar ugyancsak multinacionális cé­gek tulajdonába jutott, amelyek monopóliuma pedig veszélyesebb, mint az államé. Ha ez így folytató­dik, meg nem tudom mondani, ho­vá jutunk... — Önként adódik a kérdés: mi a teendő? — Itt, a parlamentben még az első fél évben megalkotandó a ka­marai törvény, továbbá kellő tar­talommal kell megtölteni a ter­méktanácsok munkáját. Halaszt­hatatlan a vidék bankjának életre hívása, tehát a pénzügyek rendbe­tétele, beleértve a garantált árak, kvóták tisztázását, és így tovább. Elfogynak a termelési alapok, így már Mongólia és Albánia színvo­nalán vagyunk tápanyag-utánpót­’ lás — lásd műtrágya! — 'dolgában. Rendet kell teremteni az agrárpiaci ‘ rendtartásban, átnífe van már 'tör­vény is. Agrárprés? —- Németországban azt láttam, hogy a kamara átveszi a miniszté­rium, vagyis az állam bizonyos fel­adtait . .. — Mi is ezt szeretnénk, amihez az FM szemléletmódjának is vál­toznia kell — bólint dr. Körösi Imre. — Megállítandó az agrárke­resetekben mutatkozó leszakadás, magyarán: tarthatatlan, hogy is­mét sereghajtó jövedelmek dolgá­ban a magyar paraszt. Ugyanezen a munkanélküliségre is! Számítá­saink szerint, amennyiben a mai szétszórt, többnyire rövid távú tá­mogatási szisztémákat megszün­tetnék, és az erőforrásokat 20 mil­liárd forint erejéig privatizációs cé­lokra használnánk, akkor e forrás 100-150 milliárd forint, alacsony kamatozású hitelkamat preferen­ciájához nyújtana fedezetet. Ily módon 600 ezer, téeszen kívülálló üzletrészének értékesí­tését indíthatnánk el, javulna földjelzáloghitelek — ez koránt­sem újdonság a magyar mező­­gazdaság történetében — mű­ködtetésének alapfeltétele. — Fölteszem, volt már alkal­ma odamondogatni máskor is az agrárvisszaesés felelőseinek . . . — Volt, bár köszönetét nem kaptam, sőt! Szakmailag még so­ha senki nem vitatkozott velem a minisztérium vezetői közül, legfeljebb azt mondták, miért ez a kemény hang? Pedig ha csupán azt az egyetlen adalékot mon­dom el, hogy miközben 150 szá­zalékkal emelkednek az agrárter­melésben használt ipari termé­kek árai, s 1 százalékkal esnek a felvásárlási árak, nos, akkor ön­magában hajmeresztő belegon­dolni a következményekbe. Ag­rárolló? Nem; agrárprés! Élelemellátási gondok — Miként vélekedik az Euró­pai Közösség által a közelmúlt­ban hozott diszkriminatív dönté­sekről? — Reagálásukat némiképpen megértem, bár a döntésüket ko­rántsem helyeslem — így az MDF-es honatya. — Ugyanis bizony előfordult, hogy provo­káltuk a Közös Piacot, lesajnál­tuk az egyébként fölöslegesen behozott áruk minőségét, tört szeműnek mondták egyesek a búzájukat — mindez azonban nem igazolja húsexportunk leál­lítását. Ez a konfliktus azonban tWJSWL fel fog q|(lódpi vélemé­nyem szerint.-öIölÁ legnagyobb baj? — Hogy kevés az árualap, így a kínálati piac átfordul keresleti­be, s hovatovább nem is az ex­port, hanem a honi élelemellátás okoz majd fennakadásokat. Az agrárkamarának ezért vállalnia kell majd a piacszabályozási, ok­tatási, tanácsadói, informatikai és pénzügyi feladatokat egy­aránt. Továbbá végre csakugyan a parasztemberre bízassák, hogy magángazdaként vagy szövetke­zeti tagként kíván-e megélni. Keresztényi Nándor • A nagybazár, ahol az is kapható, ami nincs. (Gál Zoltán felvetek') sajnálkozva mondják, hogy a 65 márkás farmer nekem valószínűleg drága. Jó em­berismerőknek bizonyultak. A sláger még azarany: láncként, karkö­tőként, fülbevalóként és ki tudja, még mi mindenként. Százával, mit, ezrével kínál­ják portékájukat az aranyművesek. Grammja úgy 12 márka körül van a 14 ka­rátosnak, erre jön még 1—6 márka meg­munkálási díj. A világ sokfajta pénzét, így a mi forin­tunkat iselfogadják—aforintotvásárlásra felhasználni devizavétség, illetve -bűntett —, de valahogy a német márka kezelhető a legegyszerűbben. Az átszámítás is könnyű: 1 márka = 6 ezer török líra. Finom étket, kebapot, dömert, jellegzetes keleti ételeket ehetünk a számtalan kisvendéglőben vagy bisztróban, 24 ezer líráért. Jobb félni, mint megijedni Távol áll tőlem, hogy azzal ijesztges­sem a kedves olvasót, hogy minden idegent kirabolnak. De ha esti sétára indulunk, csak olyan válltáskát, fény­képezőgépet, ékszert aggassunk ma­gunkra, melyhez nem túlságosan ra­gaszkodunk. A bazár környéki utcák tele vannak portékájukat meglehetősen erőszakos módszerekkel ajánlgató árusokkal. Szíven döfött, amikor az egyik, végső dühében, hogy a pacsuliját nem vettem meg, így gyalázott le: — Ember, te egyáltalán nem vagy szép! Ez fájt, még akkor is. ha régóta sejtem. Tiszta lelkiismerettel? Egy útitársam megjegyzése szerint, a mi vámszabályaink egyenesen arra Vannak kitalálva, hogy a magyar turis­tának hazafelé tartva sohase lehessen tiszta a lelkiismerete. Erre szolgál a vámmentes behozatalra megállapított, rendkívül alacsony értékhatár. Amit egyébként könnyen kijátszanak, akik tényleg kereskedelmi mennyiségű árut hoznak haza. A határon túlra eléjük jön, személykocsival, négy-öt családtag vagy jóbarát. így azután az értékhatár megtöbbszöröződik, a dolog meg telje­sen szabályos. (Még mielőtt felmerül, hogy akár a vámtisztviselőknek, akár a kereskedőknek tippet adok: mindkét oldalon ismerik az eljárást.) Gál Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom