Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-24 / 95. szám
6. oldal, 1993. április 24. HÉT VÉGI MAGAZIN PN-PARTI A SZALKI KURTA CSÁRDÁBAN Győztek a zenetanárnő gombócai ÜGYESKEDNEK A REJTVÉNYFEJTÉSBEN Videojáték csimpánzok számára — Ismét találtunk valami számomra is újat, amiért érdemes volt — szakmai szempontból nézve is — megrendezni ezt a főzőversenyt — állapítja meg Garaczi János Venesz-díjas mesterszakács, zsűrielnök. A' szalkszentmártoni Kurta csárdában vagyunk,'PN-partin. Sorrendben ez a negyedik. Vendéglátóink: Mizsei János és felesége, Erzsiké. Népszerűek itt, a Duna mentén. Mizsei urat alpolgármesternek is^ megválasztották Szalkon. Négy asszony a konyhában Este fél nyolc tájban négy asszony foglalta el a konyhát. Vajda Márta Szalkszentmártonban él. — Zenetanár vagyok — mondta el magáról. — Hétvégeken, meg az iskolai szünidőkben szoktam csak főzni. De nagyon szeretek kísérletezni az ízekkel. Most itt, a PN-parti főzőyersenyén az egyik ételem, csirkebecSináltleves. A másikat bújtatott gombócnak nevezzük a családban. Az édesanyám receptjét fejlesztettem tovább. Patiszszonba töltöttem volna a gombócot, de nem lehetett megfelelőt beszerezni, így végül is tésztából formáltam meg a gombóc burkát. A versenyre csak lelkiekben készültem. Verseny tétel a fasírt Sóbujtó Antalné Kunszentmiklósról érkezett a gasztronómiai játékra. — A szentmiklósi tiszti szalonban dolgozok — mutatkozott be. — Ez a tojás, amit lát, a krumplis fasírthoz kell, ez az egyik versenyételem. A másik magyaros csirke. Egyébként én otthon minden nap főzök nyolc-tíz személyre, vagyis a szüleimnek is. A család nem haragudott, hogy eljöttem, sőt! Itt szurkolt a férjem, a lányaim a barátaikkal. 9 A közönség díja: választási bárány Becsempészett gomba Kipirult arccal szorgoskodott a gáztűzhelynél egy másik kunszentmiklósi asszony, Duzmath Jánosné. — Gombatermesztő család vagyun — mesélte —, ezért aztán minden ételbe becsempészem a gombát. Kérdéses volt, el tudok-e jönni, mert most tart a gombaszüret. De a barátaink azt mondták, jöjjek, inkább besegítenek a munkába. Egyébként itt is saját gombával ízesítem, amit főzök. Áz egyik ételem sonkás-gombás palacsinta, a másik őzpörkölt. A főzés a hobbim. A szakorvosi rendelőben vagyok aszszisztens Kunszentmiklóson. Á Bakér- Mente című helyi újságban receptjeim jelennek meg. Szabadszállás színeit képviseli Juhász Józsefné, aki a honvédségnél dolgozik. — A gyermekeim már középiskolások, átjárnak Kunszentmiklósra — hallottam tőle. — Terített asztal várja őket minden nap, mert minden nap főzök. Sőt, kalácsot, de még kenyeret is otthon szoktam sütni. Most itt tavaszi zöldséges sertésszeletet és töltött sonkatekercset készítek. Tapsvihar tör ki, amikor a zsűri elnöke, Garaczi úr bejelenti: Vajda Márta az első helyezett, gombócai révén. (A zsűriben segítségére volt Rácz Pál, a helyi OTP-fiók vezetője és Aranyi János, Szalkszentmárton polgármestere.) A második Sóbujtó Antalné, harmadik Duzmath Jánosné, negyedik Juhász Józsefné. Díjkiosztás. A szalkszentmártoni Fagolyó vendéglő tulajdonosa, Erdős Jánosné fölajánlásként ötezer forintot ad át az első, nagy üveg Törley pezsgőt a második, s további italosüvegeket a harmadik és negyedik helyezettnek. Rácz Pál az OTP-fiók ajándékával gratulál: személyenként háromezer forintos takarékbetét, valamennyi versenyzőnek. Mizsei Jánosék felajánlása: az első ötezer forintig választhat magának valamit az itteni butikjukban, a második és a harmadik ajándékkosarat kap, a negyedik vacsorára jöhet négytagú családjával a Kurta csárdába. A közönség díját, egy választási bárányt, nemzeti színű szalaggal a nyakán, Juhász Józsefné nyeri. Amler János és Tóth András vállalkozók ajánlották föl a barit. Ma este egyébként Mizsei úr apum* csoráért nem fogad el pénzt vendégeitől. Ragaszkodásukat tárkonyos bárány ragulevessel, sülttel, rétesekkel és a saját serfőzöjében készült itallal köszöni meg. Szemmel láthatóan jól érzi magát a PN-parti vendégserege, akiket dr. Lovas Dániel, lapunk főszerkesztője az est folyamán köszöntött. A parti házigazdája ezúttal is Sirkó László volt, fellépett Csombor Teréz, a kecskeméti Katona József Színház művészeit Nagy Árpád karmester kísérte zongorán. — a. tóth — Rajzfogó Munka közben a rajzot ajánlatos szem előtt tartani. Ám a munkapadon — különösen, ha azt a konyhaasztalon kényszerül kialakítani a házi ezermester — előbb-utóbb útban lesz, s eltépődik, bezsírozódik. Egy hosszabb, 2x4 cm-es keresztmetszetű lécből és néhány fa ruhacsipeszből igazán egyszerű és olcsó rajztartó alakítható ki. A kettészerelt csipeszek egyik darabját, sorban a lécre csavarozzuk, aztán visszaszereljük rájuk a rugóval az ellendarabokat. Végül a felcsipeszezett lécet műanyag tiplikkal a pad fölötti falra, vagy facsavarokkal a mögöttes bútordarabra, lambériára lehet erősíteni. A csipeszekbe (de kisebb rajzokat, cédulákat akár egyetlen csipeszbe is) gyorsan be lehet fogni a papírt, s ha kell, onnan akár kézfej odanyomásával ki lehet szabadítani. Sz. J. A RAK ELLEN Új sebészeti eljárás A daganatos megbetegedésekben, sajnos, világelsők vagyunk. Új sebészeti eljárást fejlesztettek ki Debrecenben, amellyel a méhtestrákot kezelik. Erről dr. Hernádi Zoltán adjunktus, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Nőgyógyászati Klinikájának docense beszél. —A kilinika orvoskollektívája kidolgozottegy olyan új műtéti eljárást, amelynek során megakadályozzák a műtéti helyen a ráksejtek szóródását. Mi ennek a titka? Mennyiben új ez az előző eljárásokhoz képest? —A műtéti technika az évek hoszszú során kristályosodott ki, és valóban az az eljárás lényege, hogy a műtét idején még a méhen belül életben lévő és óriási megtapadási készséggel rendelkező daganatsejtek ne jussanak ki. — Mondana részleteket erről a műtéti technikáról? — Egyszerűen úgy lehetne fogalmazni, hogy azokat a kapukat, amelyek lehetővé teszik a daganatsejtek, kijutását, már a műtét elején lezárjuk. Nevezetesen a méhszáját és a mindkét oldali petevezetéket. A daganatsejtek ellenkező utat járnak be a műtét során, ha ezt nem akadályozzuk meg, tehát a méhűrből kijuthatnak a szabad hasűrbe. A tovaterjedésnek az említett csatornákon túl lehetséges útja a nyirokerek hálózata. Ezeknek a leszorításáról is gondoskodunk már a műtét elején. —Több mint száz beteggel foglalkoztak itt. A Debreceni Orvostudományi Egyetem területi feladatokat is ellát. Elképzelhető-e, hogy létesítenek egy onkológiai centrumot majd a jövőben a női klinikán? — Hasonló megfigyelések, hasonló eredmények csak olyan centrumokban érhetők el, ahol az évi kezelt betegek száma nagy. Nőgyógyászati rákok esetén minimálisan 60-70 beteget kell egy centrumnak ahhoz látnia, hogy a kezelésben a megfelelő jártasságot a betegek kezelését végző csoport tagjai számára biztosítsa. Klinikánk több mint tíz éve a kelet-magyarországi régióban ilyen onkológiai-nőgyógyászati tumorok ellátására specializálódott. Szeretnénk, hogy a jövőben az egészségügyi ellátást szabályozó törvények továbbra is biztosítanák, hogy területi megszorítás nélkül, az ország bármely részéből profitálhassanak a betegek a klinikánkon felhalmozódott tapasztalatokból. Bojtor Márta Intelligens kőzúzó Már évek óta alkalmazzák a vese-, hólyag- és epekövek széttörésére, elporlasztásara a testen kívül elektromos kisülésekkel keltett lökéshullámokat. Ezeknek, persze át kell hatolniuk az egészséges testszöveteken is, és némileg károsíthatják azokat. E módszert azután továbbfejlesztették, és az ultrahanggal, elektromos kisüléssel vagy pulzáló lézersugárral előállított lökéshullámot egy szonda, illetve endoszkóp segítségével közvetlenül a kő közelében keltik. Persze ilyenkor is előfordulhat, hogy a környezet egészséges szövetei is megsérülnek. Müncheni kutatóknak azonban most olyan készüléket, optikai visszacsatoló rendszert sikerült kidolgozniuk, amely megtudja különböztetni a követ a szövetektől, és csak akkor ad le erős lézerimpulzust, ha kőre bukkan. A beavatkozás így biztosabb, pontosabb, teljesen vértelen, es gyakorlatilag nem károsítja a szöveteket. • Megtervezik a szabadidőt? A georgiai állami egyetem nyelvkutató közpotjának munkatársai megpróbálják felderíteni: mennyire tudják a majmok cselekedeteiket, viselkedési programjukat előre eltervezni. Ehhez bármilyen különös — a videojátékokat is segítségül hívják. Csimpánzokat ültetnek a képernyő elé, amelyen különféle labirintusok jelennek meg, és persze egy majomfigura is. Ennek kell eljutnia az útvesztőn át a kijelölt célig. A videolabirintusok madártávlatú képként jelennek meg az ernyőn, így az állatok—még mielőtt beszállnának a játékba—el tudják tervezni a helyes útvonalat, amelyen át eljuthatnak, illetve eljuttathatják karikatúrájukat a célhoz. A majmokat megtanítani arra, hogy tudatukban összekapcsolják a gombnyomogatást, illetve a botkormány nyomogatását a majomkarikatúra mozgatásával, nem is olyan nehéz feladat — állítja az intézet munkatársa. Egyes csimpánzok, amelyeket már megtanítottak jelbeszédre, ábrák felmutatásával való kommunikációra, és jó megfigyelőképességgel rendelkeznek, különösen ügyesek voltak, és ha néhányszor bemutatták nekik a rejtvényt, illetve feladatot, gyorsan belejöttek a játékba, és néhány hét alatt megtanulták: hogy kell átjutni olyan labirintusokon, amelyek a gyerekek számára készített rejtvényfüzetekben is találhatók. Sőt, állítólag olyanokkal is megbirkóztak, amelyek még a felnőttek számára is fejtörést okoznak. A kutatónő reméli, hogy a majmoknak a játékban tanúsított ügyességükből következtetni tud arra, hogy milyen mértékben „tervezik meg” ezek az állatok pl. vándorlási útvonalaikat. Úgy gondolja, hogy ezek térbeli megtervezésének képessége rokon például az eszközök készítésével, hiszen itt is előre kell látni: mire fogja felhasználni az állat a szerszámot, vagy bizonyos döntéseknél, közléseknél, hogy mi lesz annak eredménye, fogadtatása. A kutatónő más főemlős fajokra is kiterjeszti vizsgálatait (orangutánokra, makákókra, rézusmajmokra), sőt, kisgyerekekre is, hogy megpróbálja nyomon követni: miként változott a tervezés, az előrelátás képessége az evolúció folyamán. S. G. RACIONALITÁSON INNEN ÉS TÚL Amerika és a parajelenségek fizikus szemmel A fenti címmel adta ki könyvét Vassy Zoltán, az ELTE Pszichológiai Intézetének munkatársa. Először arról kérdeztük, vajon mára elfogadott tudományággá vált-e a parapszichológia az Egyesült Államokban? — Azt kell mondanom, hogy á parapszichológia még nincs igazán belül a tudományon. Túlságosan sok sarlatánság van ezen a területen ahhoz, hogy a tudósok igazán bízzanak benne. Voltak felmérések Amerikában és itthon is, és kiderült, hogy a tudósok többsége úgy gondolja, hogy ilyen esetek léteznek, például a telepátia. De annyira azért — különösem a Uictompypakgaz mányitól — nem látnak benne Tantaaát, hogy igazán támogassák. A parapszichológusoknak persze Afnerikában van szervezete, néhány száz taggal, úgy mint az akvaristáknak vagy a hüllőkutatóknak. — Ön Amerikában egy parapszichológiái laboratóriumban dolgozott, ahol méréseket végeztek. Mi volt ezeknek a méréseknek a lényege ? — Kétfajta dologgal foglalkoztunk, egyrészt a telepátiát kutattuk. Elkülönített emberek közül az egyik egy képet vagy egy filmet látott, es a másiknak pedig ki kell találnia, hogy mit látott az illető. Arra voltunk kíváncsiak elsősorban, hogy milyen fajta emberek, milyen körülmények között és milyen fajta információkat tudnak telepatikusán egymással közölni. Kiderült az, hogy mozgófilmet könnyebb átadni, mint egy állóképet, és általában az érzelmi tartalom könnyebben kommunikálható, mint az elvontabb tartalom. De hozzá kell tennem, hogy alig mérhető jelenségről van szó. Nagyon sok embert kellett vizsgálni hónapokon keresztül, és a végén statisztikát csinálni ahhoz, hogy valamiféle következtetésre jussunk. Gondolom, közismert, hogy egy bitinformáció mit jelent, hát egy telepatikus vételben töredékbitek vannak. Ezért nem lehet használni gyakorlati célra, tehát az, hogy egy távírót vagy egy telefont helyettesítsen, az jelenleg teljesen illuzórikus. Volt olyan kísérlet, hogy például egy szót át akartak adni telepatikusán egyik városból a másikba, azt lekódolták morzejelekként. Ez egyszerűbb feladat, mert csak kétfajta jelet kell váltogatni. Ehhez is néhány hónapig sok ezer próbát csináltak mindegyik morzejelre, és aztán tényleg átment a szó pontosan. Ez arra volt jó, hogy demonstrálják: ha kellő körültekintéssel és kellő szorgalommal csinálják, akkor telepátiával is át lehet vinni egy szót egy másik városba. országra, az ELTE kísérlett pszichológiai tanszékén rögtön lehetőséget kapottá kutatásra? — Rólam tudják a kollégák, hogy semmi közöm se a parafenoménekhez, se semmiféle halandzsához. Remélem, soha nem tettem olyan kijelentéseket, amelyeket nem lehet tudományosan, megbízhatóan állítani. Hangsúlyoznám, hogy nem szabad összekeverni a parapszichológiái kutatásokat azokkal a halandzsákkal, amelyeket egyesek előadnak. — Tudományosan nézve hol tart ma a parapszichológiái kutatás Magyarországon? — Körülbelül ott tart, ahol máshol. Mindenütt kevesen foglalkoznak vele, tehát nem vagyunk nagyon lemaradva. Rendszeresen járok ki Amerikába azóta is, és mindent tudok nagyjából, ami ott folyik. Lehet tudni már azért egy-két alapvető dolgot ezekről a jelenségekről. Félek ezekről beszélni, mert ez már eléggé elvont terület. Áz egyszerűbb dolgokat ismeijük, azokat könnyű kommunikálni, például egy ember leírja, hogy hogyan működik egy gép. Minél távolabb kerülünk a mindennapi életnek ezektől a normális jelenségeitől, annál nehezebb ezeket kutatni is, de annál nehezebb kommunikálni az eredményeket hétköznapi nyelven. Például telepátiáról azt már sikerült bebizonyítani, hogy nincs egy hordozóközege, mint például a rádióhullám stb. Valami nagyon paradox dolog történik, amit fizikailag közben nem tudunk értelmezni. A telepátiáról azt azért már tudjuk, hogy mi nem. Amit ismerünk, azt ki tudjuk zárni. Mert azokat ki tudjuk jelezni méréssel. Sok mérést végeztünk, és egyre több ilyen dolog kiszűrődött a mérésekből, és most úgy tűnik, hogy mindenfajta kauzális lánc kiszűrődik, tehát valami újfajta jelenségnek vagyunk a nyomában. Azt tudjuk már, hogy például nem arról van szó, hogy egy információ valamilyen sugárzással átmegy a AkClk;mber viselkedésé összefüggésbe kerül egymással, és ennél többet jelen pillanatban nein tudunk róla mondani. Nemcsak azt jelenti, hogy nem tudjuk, hanem azt is tudjuk: hogy nem. Ez két különböző állítás. — Tanítják ezt Önök az egyetemen? —Igen, tartok erről speciálkollégiumot a pszichológus hallgatóknak. Ez azért fontos, hogy legalább a pszichológusok tudják, hogy mi az igazság, vagy legalábbis mit lehet elfogadni hipotézisnek. Nekem talán jobban elhiszik a hallgatók, hogy mi az, ami hülyeség, mert rólam tudják, hogy én nem vagyok elvakult szkeptikus. Én elhiszem, amit el lehet hinni. — Ön szerint mikor fogunk valami többet tudni ezekről a jelenségekről? — Hát, nem tudom. Ez rengeteg dologtól függ, és mindig egy csomó véletlen is van a tudományos felfedezésekben. Meg lehet jósolni olyasmiket, hogy mikor fogunk csinálni még kétszer ilyen gyors számítógépet, mert ott láthatók a trendek. De egy ilyen területen, ahol nagyon nagy sötétben tapogatózunk, nem lehet tudni, hogy véletlenszerűen mikor villan fel egy-egy fénypont. Sípos Júlia A szarvas néha visszalő Amíg vadak és vadászok lesznek, addig az orwadászok is megtalálják azt a rést, ahol célba vehetik áldozatukat. Ha kijátszották az éberséget, nyugodtan meghúzhatják a fegyver ravaszát, a vad nem lő vissza ... E korántsem optimista véleményt egy vadászati szakíró osztotta meg olvasóival. És most nem is vadászújság, hanem a pénzügyi kérdésekben jeleskedő Wall Street Journal adta tudtul — az első oldalon! —, hogy a vad igenis visszalő! Ezt a példányt azonban hiába keresnénk az állatmeghatározóban, fantomnevet visel: robobambi. Olyan szarvas, amely a vadban bővelkedő amerikai utak mellett áll, és várja, hogy a fegyveres ember elővegye a pisztolyt a kocsi kesztyűtartójából, vagy a duplacsövűt a hátsó ülésről. Ä kapitális bika pedig — sorsának beteljesülését remélve — mozgatja fejét, és bámulja a közelében lévő autó fényszóróját, mintha képtelen lenne szabadulni annak varázsától. Az orvvadász tehát lő, ismétel is, hogy biztos legyen a dolgában, s miközben a zsákmányért rohan, már csőre töltött fegyverrel várja a vadőr. A robobambi ugyanis csalétek. Minden mozgását a közelben rejtőzködő vadőr távirányítja, és amikor a lövés eldördült, nincs más dolga, mint hogy bírságoljon, vagy ha az kell, le is tartóztassa az orvvadászt. „Ezek közönséges gazemberek, a természet terroristái — nyilatkozta Maryland állam vadászati felügyelője. — Ugyanolyan bűnözők, mint a betörők.” Á texasi erdei rendőrség parancsnoka szerint: „A vadak közelében egyszerűen megőrülnek az emberek. A fegyver kísértése megbolondítja ezt a túlfegyverzett országot”. Ami közelebbről azt jelenti, hogy legálisan is 120 millió puskát, legalább 60 millió pisztolyt tartanak otthon. És hol próbálják ki, ha nem az erdőben? Az álló szarvasnál pedig aligha akad jobb céltábla .. . Orvvadász legyen a talpán, aki azonnal nem cselekszik. Márpedig ilyen is akadt, mint ez az egyik vadőr elbeszéléséből kitűnik: „Látom, hogy megáll egy kocsi a robobambi közelében. A vezető kiszáll, csőre tölt, céloz. Aztán csak • Célpont. vár. Mit vár ez? Egyszercsak kiveszi a lőszert a fegyverből. Előjöttem a rejtekből, és megkérdeztem, ugyan, miért nem lőtt? így válaszolt: ebben a hidegben látnom kellett volna a szarvas leheletét is, nemcsak azt, hogy mozgatja a fejét. És ha nem fújja a párát, nekem hiába ingatja az agancsait. Ezt a trükköt nem veszem be.” (MTI-Press) 9 Sóhajtó \ntalne a második. 9 \ ajda Márta a gyn/les. Egyszerűen praktikus.
