Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-23 / 94. szám

4. oldal, 1993. április 23. PETŐFI NÉPE Dán diákok mesés bemutatkozása A KI, MIT TUD? ORSZÁGOS DÖNTŐJÉBE JUTOTTAK 9 Látogatás a Katona-gimnázium egyik osztályában, (Fotó: Galambos) Az emberi elme bámulatra méltó technikai eszközöket hozott létre az évszázadok folyamán, de ezek egyi­ke sem veheti fel a versenyt a termé­szet csodálatos teremtményeivel. Gépiessé vált világunkban nem lehe­tünk boldogok, ha elfeledkezünk ar­ról, hogy a világ rendjét nem mi, ha­nem a természet szabályozza. Eze­ket a gondolatokat fogalmazta meg meséiben a múlt század nagy dán meseírója, Hans-Christian Ander­sen. Hogy gondolatai napjainkban mennyire aktuálisak, azt bizonyítja egy dán középiskola végzős osztá­lyának különös kirándulása. A 25 diák három tanár kíséretében arra vállalkozott, hogy bejálja Közép- Európa országait április 5. és 28. kö­zött, és a kirándulás állomásain elő­adják Andersen: A fülemüle című meséjének színpadi változatát. Kecskemétre a Katona József Gim­názium tanárainak és diákjainak meghívására érkeztek. A három kí­sérőtanárral, Jorgen Schirmacher­­rel, Leon Aktorral, és Lene Chris­­tensennel e szokatlan tanulmányúi­ról beszélgettünk. — Hogyan született meg ennek a színházi kirándulásnak az ötlete? — Az elmúlt tanévben nagyon si­keres kirándulást szerveztünk Nyu­­gat-Európába — mondották. — Az idei tanév egyik feladatkörének jel­szava „Fedezd fel Közép-Euró­­pát!”, igy az útvonal kijelölése egy­szerű volt: Németország, Csehszlo­vákia, Magyarország és Lengyelor­szág. De a hagyományos kirándulá­son túl mi szerettük volna valami­lyen módon a saját országunkat is bemutatni. A gyerekek, akik egyéb­ként egy Farum nevű kisváros álla­mi középiskolájának végzős, azaz ti­­zedikes diákjai, mindannyian na­gyon érdeklődnek a színház iránt, így született meg a gondolat, hogy Andersen egyik örök érvényű mesé­jével mutatkozzunk be. A mese szín­padi változatához az egyik legnép­szerűbb dán zeneszerző, Sebastian komponált zenét, amelynek szívhez szóló lágy dallamait valamennyien nagyon szeretjük, ezért erre esett a választás. A diákjaink több éve ta­nulnak angolul, igy az előadás nyel­ve az angol. — Ki segített a darab színpadra állításában, a jelmezek és díszletek elkészítésében? —A díszletek zömét a diákok ké­szítették a téli szünidő alatt. Ezek egyébként a művészeti kiállítás anyagába kerülnek majd, ha vissza­térünk Farumba. A jelmezek elké­szítésében nagy segitséget kaptunk a helyi tanácstól. Erre a munkára munkalehetőséget adtak néhány munkanélkülinek. — A színdarabon kívül szerepel mégmás is a bemutatkozó program­jukban? — Igen, diaképek segítségével Dánia különböző tájait, egy bő­röndnyi tipikus dán használati tárgy segítségével — amit „minimúzeum­nak” nevezünk — pedig a dán hét­köznapokat szeretnénk bemutatni. Reméljük, hogy a dániai képek, illet­ve a múzeum anyaga egy kicsit töb­bet elárul rólunk. — Miből fedezték az út költség­eit? — Több forrásunk is volt, de leg­nagyobb összeget az iskolától kap­tuk. Dániában ugyanis az iskola minden végzős osztályának ad egy meghatározott összeget, aminek fel­­használásáról szabadon dönthet­nek. Ehhez járult a szülői támogatás és az ottani előadások bevétele. Az utazás közben pedig a szállás és ellá­tás költségeit a vendéglátók fedez­ték. — Hogyan érezték magukat Kecskeméten? — Bár a kimerítő utazás miatt fá­radtak vagyunk és az ittlétünk is csak szűk három napra korlátozó­dott, nagyon jól éreztük magunkat. Kellemes közös programokat csi­náltunk, és jó volt látni, hogy Ma­gyarországon az életszínvonal meg­közelíti a nyugati mintát. Máskor is szívesen eljövünk — nyilatkozták a dán tanárok. Baráth Edit A bajai Cabar együttes A Ki, mit tud? városi területi döntője után a megyeit is megnyer­te szombaton Kecskeméten, kö­zönségsikert aratva, a délszláv népzenét játszó bajai Cábar együt­tes, és így bejutottak az országos döntőbe. Jelenlegi felállásukban másfél éve, 1991 szeptember óta működ­nek, de előtte is volt már egy zeneka­ruk, az Eötvös József Tanítóképző Főiskolán, amelyből hárman van­nak a mostani hatfős csapatban. Az együttes kizárólag délszláv népzenét játszik, szerbet, horvátot, s egy kicsit a makedónból is merítenek. De első­sorban a bunyevácok népzenéjét gyűjtik, dolgozzák fel ésállítják szín­padra. A bunyevácok Baján és környé­kén lévő klubjaiban játszanak, pél­dául Bácsalmáson is. Emellett a kör­nyéken szinte minden táncegyüttest ők kísérnek, így a bajai Csitaonica gyermek- és felnőtt táncegyüttesét, a csikériai felnőttegyüttest, a felső­­szentiváni gyermektáncegyüttest, valamint a mohácsi táncegyüttest. A békéscsabaiakkal tavaly nyáron Görögországba is eljutottak egy fesztiválra. Macedóniában három táncegyüttessel járták a falvakat, nagy sikert aratvji. Az együttes tagjai: Tiszai Jakab művészeti vezető harmonikás dalla­mot játszik, míg furulyán Müller Róbert, prímtanburás Kertész Ró­bert, második szólamot játszik basszprím hangszeren Fekete Géza, ritmikus hangszeresek a nagybőgős Döbröntey Ferenc és a brácsás­­tamburás Gugán Antal. Fő céljuk ápolni a népi hagyomá­nyokat, rendeznek délszláv tánchá­zakat, más népek zenéjével is szíve­sen ismerkednek. „ , , ., , ,, Zalavan László Fiatalok vállalkozása Szentkirályon • A szentkirályi népitánc-cgyüttcs egy korábbi fellépése. Kazinczy­verseny A Katona József Megyei Könyv­tár és a pedagógiai intézet rendezésé­ben a napokban Kecskeméten került sor a Kazinczy-verseny területi dön­tőjére. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium által küldött kötelező, majd a szabadon választott szöveg színvonalas előadása után a zsűri döntése: Az V—VI. osztályosok korcso­portjában két első helyezett lett: Szi­geti Dóra (Kodály Zoltán Ének- Zenei Általános Iskola Vl. oszt.) és Kocsis Tibor (lajosmizsei Általános Iskola V. osztályos tanulója). Máso­dik Nagy Krisztina (kecskeméti Ha­lasi Úti Általános Iskola VI. oszt.), a harmadik Hörcsög Ágota (izsáki Táncsics Mihály Általános Iskola VI. osztályosa. A VII—VIII. osztályosok között első helyezett és a zsűri Kazinczy­­jelvényre javasolta: Gerhardt Eriket, a kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola VII. osztályos tanulóját. Má­sodik helyezett Gyarmati Nikoletta (kecskeméti Magyar Ilona Általános Iskola VIII. osztályos), harmadik Tóth Lívia, a Kecskeméti Reformá­tus Gimnázium tanulója. Szentkirályon már évek óta műkö­dik hagyományőrző népitánc-együt­­tes. Mindig is nagysikerű volt, hála elődeiknek, de talán nem volt ilyen elszánt, tenni akaró, mint napjaink­ban. Rendszeréseri keréáik, kutatják a régmúlt folklórhagyományait, me­lyeket népdal, néptánc és népszoká­sok formájában mutatnak be otthon és a környező településeken. Fellép­tek Budapesten, és már két pár ven­dégszerepeit a múlt nyáron Német­országban is. Most újból beindították a színját­szó kört. Ruhájukat, díszleteiket ön­maguk készítik. Emellett télidőben modem táncokat tanulnak, melyek­kel bálakon lépnek fel. De mindezen túl példaértékű, hogy szinte teljesen önellátóak. A fel­merülő költségeik fedezetét önma­guk teremtik elő műsoros estek, szó­rakoztató programok rendezésével. Nemrégen — helyi pályázat útján — teljes erkölcsi és anyagi felelősség­gel elnyerték a május 1-jén tartandó szentkirályi majális rendezési jogát. Erre a napra egész napos népművé­szeti és általános kirakodóvásárt, sportrendezvényeket — önvédelmi bemutatót, labdarúgó-mérkőzést — szerveztek. Délután, a nap fénypont­jaként folklórtalálkozót, estére több nyitótáncos bálát hirdetnek meg, gondoskodva a fellépő mű­vészcsoportok vendéglátásáról. Bizakodnak a rendezvény sike­rében és várják népművészek, folk­lór-, hagyományőrző csoportok további jelentkezését. Halasi Ernő A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Nem tűröm a pofalemezedet Megöltek egy embert a múlt év július 6-án este Apostagon, a Gyóni Géza utca 27. szám alatti házban. A tettes egy negyvenéves asszony volt, bizonyos Eiler Lajosné, aki szintén az említett címen lakott. Mindketten borközi állapotban vol­tak, azt is mondhatnánk, hogy az egyik ittasabb volt, mint a másik. Pontosabban az áldozatban volt több alkohol, méghozzá 3,18 ezre­lék, ami bizony súlyos részegségnek felel meg. Az emberölési ügyet a megyei bíróság dr. Feleky István vezette büntetőtanácsa tárgyalta, és április 14-én hirdetett ítéletet. Mit állapított meg a bíróság? A vádlott, Eiler Lajosné—aki már többször állt bíróság előtt — sajnos, alkoholista, napi rendszerességgel iszik. Féltestvéreivel és élettársával lakott az említett házban, de a többi­eknek is voltak élettársaik, akik kö­zül a vádlottnak leginkább a későbbi sértett, Rabner István volt ellenszen­ves. Ha ittak, hamar vitatkozni kezd­tek a ház lakói, s legtöbbször az volt a vita tárgya, hogy kit milyen mérték­ben illet a ház tulajdonjoga. Ezt ter­mészetesen soha nem tudták eldönte­ni, így örökös téma maradt. Az évek során már előfordult, hogy Eilemé kiutasította a házból Rabner Istvánt, aki viszont más alkalommal sörös­üveggel vágta fejbe vitapartnerét. Ezekből azonban nem lett ügy. Az eset napján is a tulajdonjog kö­rül zajlott a perpatvar, s a két legádá­zabb vitatkozó éppen a vádlott, illet­ve a sértett volt, noha semmi közük nem volt a házhoz. Bizonyára kifogy­tak az érvekből, mert a végső durva­ságokat vágták egymás fejéhez: „menj el, mert nem tűröm a pofale­mezedet” — szólította fel, nem a leg­udvariasabban az asszony Rabner Istvánt, aki így válaszolt: „menj a k... anyádba, te itt nem paran­csolsz”. A férfi bizonyára érezte, hogy érvelése nem túl meggyőző, ezért, a nyomaték kedvéért megtol­dotta azt egy közepes erejű ökölcsa­pással. Ettől Eiler Lajosné nekivágó­dott a konyhaszekrénynek. Még az esés pillanatában, az asz­­szony meglátott egy disznóölő kést a kredencen, s azt megmarkolva, azon­nal támadója ellen fordult, és az ütés­től érzett fájdalom, a harag indulatá­ban cselekedve nagy erővel nyakon szúrta Rabner Istvánt. A megszúrt férfi hanyatt zuhant a betonpadlóra. A házban tartózkodók között riada­lom támadt, orvosért szaladtak. De a helyszínre percek alatt érkező orvos már csak azt tudta megállapítani, hogy Rabner István halott. Eilemé még mindig ott állt áldozata mellett és görcsösen szorította a kést. Csak az orvos erőteljes felszólítá­sára volt hajlandó megválni az öl­döklőszerszámtól. Később, a boncolás során álla­pította meg az igazságügyi orvos­szakértő, hogy a kés átvágta a sér­tett nyaki fővisszerét és behatolt a tüdőbe is. Az illető oly gyorsan elvérzett, hogy életét az azonnali orvosi beavatkozás sem tudta vol­na megmenteni. A bíróság Eiler Lajosnét ember­ölés bűntette miatt nyolcévi bör­tönre ítélte és hat évre eltiltotta a közügyektől. Kimondta, hogy a legutóbbi büntetésénél alkalma­zott közkegyelem hatályát veszti. Ugyanakkor kötelezte a bíróság a felmerült több, mint 20 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet indoklásában a bíróság meg­állapította, hogy az asszony, ami­kor őt Rabner megütötte, jogos védelemi helyzetbe került, elhárító magatartása tehát indokolt volt, de a szükséges mértéket messze túllépve cselekedett. Az ítélet ellen az ügyész súlyos­bításért, a vádlott és védője enyhí­tésért fellebbezett. Gál Sándor AZ EGYESÜLT VILÁGÉRT Genfest ’93 A „Fiatalok az egyesült világért” a Chiara Lubich által 1943-ban alapí­tott nemzetközi fokolare mozgalom­ból származik. A mozgalomhoz azok a fiatalok tartoznak, akik szilárdan hisznek abban, hogy a béke és egyet­értés világa — az egyesült világ — megvalósítható, és minden erőfeszí­tésükkel ezen dolgoznak. Megpró­bálnak tenni a megosztottság, a vi­szály ellen. Meggyőződésük, hogy mindaz, amit tesznek, legyen akár apró dolgokról is szó, végtelenül érté­kes, mert Jézus szavaiban gyökere­zik: „Legyenek mindnyájan egy!” Ezért most 1993-ban a világ szá­mos más országához hasonlóan Ma­gyarországon is szeretnénk megren­dezni a Genfestet. Ezeken a fiatalok a világ minden tájáról azért gyűlnek össze, hogy maguk között megvaló­sítsák az egyesült világ egy darabját, s így megerősödve induljanak el, hogy ott, ahol vannak, a békéért és a népek közötti egységért dolgozza­nak. A Genfestet május 2-án a Gödöllői Agrártudományi Egyetem sport­­csarnokában rendezik meg. További információkat Kecskeméten a 76/ 321-459-es telefonszámon lehet kér-HETI SOROZATUNK Kállay Miklós emlékirataiból (4.) Látogatásom Hitlernél Amióta Magyarország csatlako­zott az antikomintern paktumhoz, az volt a szokás, hogy a magyar mi­niszterelnökök mindjárt hivatalba lépésük után látogatást tettek Hit­lernél és Mussolininál. Feltűnő volt, hogy engem nem hívtak meg mind­addig, amit nézeteltérésem nem tá­madt a románokkal. Hitlernél tett látogatásomon meggyőződhettem róla, hogy meghívásom hátterében csakis a román probléma áll, Berlin­ben ugyanis ekkor úgy vélekedtek, hogy velem addig nem kell szóba áll­ni, amíg tanújelét nem adom lojali­tásomnak. 1942. június 6-án indultam el a le­hető legszűkebb kísérlettel a kelet­poroszországi Rastenburg közelé­ben lévő német főhadiszállásra. Mindig úgy hallottam, hogy Hit­lernek rendkívül kellemetlen szoká­sa mindjárt az elején szóáradatot zú­dítani a partnerére, aki ilyenformán ki se nyithatja a száját. Most egészen másképp történt. Mihelyt leültünk, ő hozzám fordult, és megkért, hogy tájékoztassam a magyarországi helyzetről és mert úgy hallja, hogy a román—magyar viszony kiélező­dött, azt kéri, hogy erre külön is tér­jek Jri. Én először röviden vázoltam a belpolitikai helyzetet, mondván, hogy nem látok benne semmi nyug­talanítót és szilárdan a kezemben tartom. Azután rátértem a katonai helyzetre és kijelentettem, hogy ra­gaszkodnom kell a németeknek ah­hoz az ígéretéhez, hogy a magyar csapatokat nem vetik harcba, ha­nem csak az lesz a feladatuk, hogy megszállják az előrenyomuló német hadoszlopok mögött üresen maradt területeket, biztosítsák a front és a hátország összeköttetését, illetve a német utánpótlást. Rámutattam, hogy technikai felszereltségük és ki­képzésük nem is teszi őket alkalmas­sá másra. Különben is abban egyez­tünk meg, mondtam, hogy a magyar csapatok a nyári oífenzíva után ha­za terhétnek. Ezután tértem rá a román problé­mái a.Tsfh'erféttém'á'hély^éfbt, ihat­tam Anto.nescü marsall beszédére és leszögeztem/ hogy arra más választ nem adhatok, mint hogy Magyaror­szágnak fegyverkeznie kell és min­den erejét összeszednie, de nem az oroszok ellen, hanem, hogy, felké­szüljön a román támadásra. Én nem azt kértem tőle, hogy avatkozzék be a román—magyar vitába, csak azt, hogy maradjon meg a szigorúan pártatlan megfigyelő álláspontján és a látszatát is kerülje annak, hogy a románokat a németek fedezik. A legnagyobb meglepetésemre Hitler egyetlen megjegyzés, egyetlen mozdulat nélkül, figyelmesen végig­hallgatott. Rögtön rátért a románkérdésre és azt mondta, hogy ő nem bánja, ha mi fegyverrel intézzük el nézeteltéré­seinket a románokkal, azt azonban nem tűrheti, hogy mig be nem fejező­dött az orosz háború, keresztezzük a terveit. Következésképpen—és ő ezt határozottan meg fogja mondani a románoknak is- találnunk kell va­lamilyen megoldást, hogy az orosz háború befejeztéig ki ne robbanjon közöttünk a konfliktus. A románok is számtalanszor pa­naszkodnak a magyarokra: ő bírás­kodni nem bíráskodhat, de két do­logra hajlandó: egyrészt, mivel nem a magyarok kérték a bécsi döntést, ha­nem a románok, meg fogja mondani nekik, hogy a legszigorúbban ragasz­kodjanak a döntés határozataihoz: másrészt utasítani fogja a német ha­tóságokat és közegeket, hogy tanúsít­sák a legszigorúbb semlegességet és tartsak magukat távol a román­magyar vitától, noha bizonyos ben­ne, hogy anélkül is ezt teszik. Hitlernél tett látogatásomról szól­va hadd mondjam el, hogyan véleke­dem a németekről. A nemzeti szocialista rendszernek semmi köze a napóleoni háborúk után keletkezett nacionalizmushoz, amely a szabadság és a liberalizmus eszméjéből táplálkozott. Egészen más volt a bismarcki nacionalizmus és militarizmusis. Hitler militarizmu­­sának legnagyobb ellenfele, különö­sen a legelején, majd a legvégén, maga a Wehrmacht volt: köztudomású a magas rangú tisztek nácicllenessége. Tény, hogy a katonák igyekeztek csil­lapítani Hitler mohóságát, és ellene voltak Atísztria, C selraHová k KQCL&t­­gyelország, Franciaország, valamint Oroszország lerohtnfásámfk. Av.r ts tudjuk, hogy Hitler ki nem állhatta a hivatásos katonákat. (Folytatjuk) SZÍNHÁZ, MOZI, KTV, IKTV KECSKEMÉT, KATONA JÓ­ZSEF SZÍNHÁZ: délután 3, óra: A PADLÁS. Bérletszünet. Este 7 óra: CSODÁS VAGY, JÚLIA! Blaha Lujza-bérlet. A mozik műsora: Váro­si: fél 4 órakor: CHARLIE MIN­DEN KUTYA A MENNYBE JUT. Színes, magyarul beszélő, amerikai rajzfilm. 3/4 6 és 8 órakor: EGY ASSZONY ILLATA. Színes, ameri­kai film. 14 éven felülieknek! Árpád: 3/4 6 és 8 órakor: KÜLVÁROSI KOMMANDÓ. Színes, amerikai film. KISKUNFÉLEGYHÁZA. Pe­tőfi: 6 és 8 órakor. ÖBÖL-AKCIÓ. Színes, magyarul beszélő, amerikai film. Stúdió: 7 órakor: RUBY, A KENNEDY-GYILKOSSÁG MÁSIK ARCA. Színes, feliratos, amerikai film. 14 éven felülieknek! KTV: 06.00 10.00: KÉPÚJSÁG. 14.00-15.00: KÉPÚJSÁG. 20.00 24.00: TV 4 (11) produkció. IKTV: 9.30: KÉPÚJSÁG - REKLÁM. 10.30-ig. 20.00: KÉPÚJSÁG - REK­LÁM. 20.30: Bárcsak itt lennél. Ang. szerelmi tört. ism. 22.00: KÉPÚJ­SÁG-REKLÁM. 22.30-ig. JÖJJÖN VISSZA EGY MOSOLLYAL Üdülés Lloret de Marban, a Hotel Sambában. (Má­jus 15. és június 22. között.) Részvételi díj: 9.000,- Ft és 11.900,-Ft között. Utazás: autóbusszal, 1 útra 4.200,-5„250,-Ft/fő A nagy érdeklődésre való tekintettel meghosz­­szabítottuk a Kanári szigeti üdülésünket, 1993. június 9. és szeptember 15. között. Elhelyezés: a finom homokú strandjáról híres Playa del Inglésen, a .tengerparthoz közeli apartmanházban, 2 ágyas stúdiókban ill. 3 és 5 ágyas apartmanokban. Részvételi díj: 15.760,­­Ft/2 hét/főtől. Repülőjegy: 28.100,-Ft/főtől oda-vissza útra. Fakultatív félpanziós ellátás: 15.470,-Ft/2 Hét/fő. Hat országon át - új köntösben, 9 nap autóbusszal és hajóval (Ausztria, Németország, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Nagy-Britannia) Indulási időpont: május 22. Elhelyezés: 2-3 ágyas zuhanyzós szobákban, város környéki panziókban. A TT német komp­hajón 4 ágyas, zuhanyzós, belső kabinokban. Ellátás: kontinentális reggeli, a hajón pedig büférreggeli. Részvételi díj: 59.080,-Ft/fő. Felvilágosítás és jelentkezés irodáinkban és minden, IBUSZ utakat árusító utazási irodában NÉHÁNY UTUNK, AMIRE SZÍVESEN ÚTJUK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom