Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-22 / 93. szám

VÁROSSÁ AVATJÁK 1993-BAN

Hogyan vélekednek a polgárok új városukról?

Egy várossá válás nem csupán hivatalos okiratok, határozatok papírtengerébe süllyesztett, kívülről irányított fejlődés, de sokkal inkább egy közönség belső életének a folyamata. Kecel utcáit járva arra voltunk kíváncsiak, hogy a hétköznapi ember szintjén milyen gondolatok fogalmazódtak meg az egyes állampolgárokban. Megszólalt a 21 éves fiataltól a 74 esztendős öreg emberig, majd minden korosztály, s véleményét fogalmazta meg a földműves, a gazda, a munkás, a munkanélküli, a kereskedő, a banki alkalmazott. A két feltett kérdés: Mi a véleménye Kecel várossá válásáról? Mit tartana ön elsődlegesnek, ha polgármester lenne?

ZENT AI ISTVÁNNÉ cukrász:

Hát már nagyon itt az ideje annak, hogy Kecel varossá váljon. S ez nemcsak abban áll, hogy Kecel egy kicsit megszépüljön, rendbehozzák, hanem abban is, hogy az emberek jobban éljenek, mert most egyre kevesebb a pénzük.

GUB1K JÓZSEF gazdaember:

Még nem tudom, számomra, számunkra mit is hoz a várossá nyilvánítás. Talán ha majd minden beindul, akkor fogjuk ezt tapasztalni. Szerintem elsődleges szempont ebben a döntésben az volt, hogy több marad Kecel számára az adókent befolyt pénzekből. Ez valószínűleg adónövekedést is maga után vonhat, hisz meg kell tartani a városi szintet minden terén az életnek. Ha én lennék a polgármester nagy gondot fordítanék a városképre, a központ rendezésére.

H. J. hentes: Szerintem ez a falu még nem érett meg arra, hogy város legyen. Tudtommal sokminden kell egy városba, s nekünk egy orvosi rendelőn kívül semmink sincs. Se munkahely, se pénz. Én személy szerint nem hiszek abban, hogy a varossá avatás után minden megváltozik, s egyszerre jobb lesz. Ha én lennék a polgármester? Hát szerintem a legfontosabb dolog a gáz bevezetése lenne. Ez megkönnyítené az emberek életét.

ÁCS KATALIN eladó: Véleményem szerint semmi nem fog változni csak azért mert Kecelből város lett. Itt mélyebb változásokra van szükség. Ebben a nagy munkanélküliségben egészen mindegy, hogy Kecel város-e avagy nem. Nem hiszem, hogy Kecel városban többmunkalehetőséglenne, mint Kecel nagyközségben. A legfontosabb dolog a munkahelyek létesítése, ami csak kevéssé múlik az itteni vezetésen, sokkal inkább a kormányon.

BÁCSKAI, GÁBORNÉ OTP- alkalmazott: Én örülök a várossányilvánításnak, szerintem ez növelni fogja a vállalkozói kedvet is, s így a város is folyamatosan fejlődne. En ezt látom elsődlegesnek.

NEMES GYÖRGY alkalmazott:

Szerintem nem elhamarkodott a várossá avatás. Épp ez a tény adhatna egy lökést Kecelnek, teremthetne munkalehetőséget. Habár tudomásom szerint nem terveznek helyi adók kivetését, s ezáltal kissé nehéz lesz munkahelyeket teremteni, én végső soron optimista vagyok. Ha én lennék a polgármester, elsősorban az infrastruktúrára helyezném a fő hangsúlyt.

RÉTI JÓZSEF eladó: A várossá avatásnak már rég eljött az ideje. Szerintem az elmúlt évtizedekben szándékosan hagyták Kecelt községi szinten, s szándékos volt hátrányba hozása más településekkel szemben. Városként több esélyünk van a fejlődésre. Elsődleges szempont a fejlesztés és a vállalkozói kedv feltámasztása.

KORMÓCZI FERENC munkanélküli: Nézze, én munkanélküli vagyok, hogy város-e Kecel, vagy nem, ez most rajtam nem segít. Ha lesz elég munkahely, akkor azt mondom megérte ... Sorbán Attila

gyümölcsöző a kapcsolatuk. Legalább ötszáz honi járt már kint a tiszta, rendezett német településen. Ám ezek az utazások nemcsak kirándulások voltak, hanem arra való törekvés is, hogy a családok megismerjék egymás életét, kultúráját. A keceli fiatalok közül többen szakmai ismereteket is szereztek a testvértelepülésen. Már rendszeresnek mondható a gyermekek csereüdültetése is. A német diákokat az idei nyáron ismét várják.

Schwarzenbruck az utóbbi időben kétszer küldött a nagyközségbe ajándékszállítmányt, amiben ruhafélék, és bútorok is voltak, sőt egy kisteherautóval is meglepték már a kecelieket.

Amikor pedig ez év elején kiderült, hogy Kecel is önállóan üzemelteti a vízmüvet, annak felszerelésének bővítésére ígéretet tett a testvértelepülés. Ezen a héten pedig olyan szakembereket is vendégül látnak, akik megtervezik az immár város szennyvízhálózatát.

A két település között élő a kulturális és a sportkapcsolat. Az itteni citerazenekart jól ismerik már a németek. Szerepléseiket filmszalagok is őrzik. Á focicsapat tagjai sem idegenek. A soron következő sporttalálkozó májusban lesz Kecelen, amikor az öregfiúk jönnek, júliusban pedig az itthoni ifjúsági és felnőtt futballcsapat utazik ki.

Az pedig csak természetes, hogy a városavató rendezvénysorozatra meghívták a testvértelepülés küldöttségét, s terv szerint április 25- én, 11 órakor mond ünnepi köszöntőt Albrecht Frister, Schwarzenbruck polgármestere.

P. S.

—

Kecelnek ma már többszörös világhíre van. Ezek között — természetesen nem értékrend szerint — megemlíthető a szőlő- és bortermesztés, a nevezetes Pintér Művek nívós produktumai, mint legfontosabbak. De mindenképpen ide kell sorolni az immár több, mint egy évtizedes múltra visszatekintő virágkiállításokat is. Mert a keceli emberek nemcsak szőlőt és átlátszó üvegmeggyet termesztenek, de foglalkoznak virágkertészettel is. A jelek szerint nem eredménytelenül.

A „virágosok” még 1982-ben úgy gondolták, hogy egy kiállításon bemutatják a kecelieknek szebbnél szebb növényeiket. Az ötletet felkarolta a Magyar Kertészek Egyesülete és öt éven át, mint országos rendezvényt tartották számon a kiállításokat. Csakhogy olyan nagy lett az érdeklődés a kistermelők részéről, olyan sokan jelentkeztek, hogy a szervezés, a munka összehangolása már meghaladta a Magyar Kertészek Egyesületének erejét s 1986-ban arra kérték a község vezetését, hogy kapcsolódjon be a munkába, pontosabban vállaljon többet, hiszen a helyi tanács kezdettől részese volt a szervezésnek. Sőt a tanács adta a vándordíját is.

Bekapcsolódtak a helyi vállalatok* majd kft.-k, vállalkozók és különböző cégek. A kiszélesedett munka eredményeként 1987-től a virágkiállítás már kiérdemelte a „nemzetközi” jelzőt. A kezdetben egynapos bemutatókat legalább három napra kellett tervezni és akkor már ott voltak Hollandia,

AZ ÖTLETTŐL A VILÁGHÍRIG

Krónika a virágokról

A kiállításuk egyik sztárja a tüzliliom. (PN-archív)

Ausztria, Németország stb. legjobb kertészei és a kezdeti 1-2 ezres érdeklődő közönség létszáma hamarosan 30-40 ezerre emelkedett.

A virágkiállításokra ma már az is jellemző, hogy nem elsősorban termesztők vesznek azokon részt, hanem kereskedők hozzák el gyönyörű portékájukat és Kecel lett az a nemzetközi találkozóhely, ahol megismerik egymást, üzleteket kötnek s nemcsak ötletet, de palántát, magot, tapasztalatokat is cserélnek.

Jól járt-e Kecel azzal, hogy felkarolta a kezdeti ötletet? Minden értelemben hasznos volt. Nem is elsősorban anyagilag, hanem erkölcsileg, ha úgy tetszik, a hírnév szempontjából. Ez a legdöntőbb. Noha nem elhanyagolható az sem, hogy például a legutóbbi kiállítás 300 ezer forintot hozott az önkormányzatnak. S akkor még nem számoltuk a vendéglők, presszók stb. megnövekedett forgalmát.

Azt pedig már végképp nem lehet a pénz nyelvére lefordítani, hogy hány és milyen barátság szövődött a keceliek és az odalátogatók között. Gyanítható azonban, hogy a virágkiállításoknak ez a legértékesebb hozadéka. , G. S.

Schwarzenbrucki kapcsolat

• A keceliek és a vendég schwarzenbruckiak ismerkednek, beszélgetnek egy kellemes, napsütéses délutánon a szabadban.

„Az a szabad Európa, amelyben a kontinens népei békén és szabadságban együtt élhetnek, csak akkor létezhet tartósan, ha az összes erők egyesülnek és ha minden régió sajátos arculata elismerést nyer. E magasztos cél csak úgy érhető el, ha a különböző anyanyelvű emberek, országhatárokat átlépve, egymásra találnak és megtanulják egymás megértését. Kecel és Schwarzenbruck önkormányzatának tagjai és polgármesterei ettől az októl indíttatva együttműködés kialakítását határozták el, hogy a kulturális és gazdasági kapcsolatok erősítésével a fenti célhoz közelebb jussanak.” E szövegű, díszes, beüvegezett okirat aláírói Schindler János és Albrecht Frister.

Az egymásratalálás 1990 végén történt, amikor a Nürnberg közeli német kisvárosban rendezendő Európa napra meghívták a kecelieket is. A 8300 lakosú Schwarzenbruckba ötvenhat tagú delegáció utazott. A nagyszabású rendezvényen a városka valamennyi, más országbeli testvértelepülése — a szászországi Geyer, az olaszországbeli Gufidaunna és a baszkföldi Urretxu is képviseltette magát, illetve egyidejűleg sor került az együttműködési megállapodás aláírására.

Azóta is élő, mi több, valóban

• •

Ünnepi

rendezvénysorozat

Mától négy napon át tart a városavató ünnepi rendezvénysorozat. A Fürtös vendéglőben, 9 órakor kezdődik a borverseny, amelynek eredményhirdetése az esti órákban lesz. Holnap a diákok sportversenyen vehetnek részt, ami 8 órától tart. Szombaton egy program van: a városavató diszkó a Koronában, ahová este 10 órára várják a szórakozni vágyókat.

Április 25-én, vasárnap a térzene után 10 órakor kezdődik a városavató ünnepség, ahol dr. Józsa Fábián, a Belügyminisztérium politikai államtitkára mond beszédet, s dr. Dankó László kalocsai érsek áldása után köszöntők sora hangzik el. Ez alkalommal adják át a Kecelért kitüntetést, az Erre is emlékezem című pályázat díjait. Az emléktábla leleplezésére 12.50 órakor kerül sor, majd 15 órakor a Kecel ’93 kiállítást láthatják az érdeklődők. A rendezvénysorozat vidám, zenés showműsorral zárul.

Városszépítők,

szolgáltatók

A keceli önkormányzat működési területén lévő valamennyi intézmény, állóeszközvagyon, út, park, közterület karbantartására és fenntartására alakult a szolgáltatóudvar.

— Feladatuk nem kevés. Ehhez a felhasználható forintok?

—Lassan, de sikerül nem feltétlenül fontos nyereségérdekeltségünek lenni egy cégnek. Vannak dolgok, amire áldozni kell. A mi tevékenységünk ilyen — mondja Nemes György, aki mint vízellátási és csatornázási üzemmérnök vé|ül is a Gamesz, illetve a költségvetési üzem helyett létrehozott cég vezetője. — Költségvetésünk 41 millió forint, a bevétel legfeljebb ennek egynegyede lesz. Az utakra—aminek 8 5 százaléka szilárd burkolatú—az idén négymilliót költünk, ami szinte csak fenntartásra elég. A járdaépítésekhez a sódert ingyen adjuk. Erre nagy az igény. Úgy próbálunk igazságot tenni, hogy lehetőleg egy utca lakóinak egyszerre adjuk az anyagot.

—- Ez év januárjától önállóan üzemeltetik a vízmüvet is, ami a szolgáltatóudvarhoz tartozik. Mit örököltek?

—A dolgozókkal együtt vettük át . a vízmüvet, csak a díjbeszedők az új munkaerők. A hat kút jó állapotban van, évente 450 ezer köbméter vizet termelnek. Azt máris mondom, az árát nem emeljük, marad 26 forint.

— Az önök munkájával változik meg a városkép?

—Nagy lépésben kell a városközpontot rendbetenni, az új üzletsor előtt parkírozót kialakítani. Természetesen ezután is számítunk a keceliek és az átutazók rendszeretetére — fejezte be Nemes György.

P. S.

Pintér József a kórházban tudta meg

Tolókocsiban ül, de már az íróasztalánál. Pintér József február 13- ai autósbalesete óta hosszú heteket töltött kórházban. Jó tíz napja, hogy ismét itthon van, Kecelen.

—Távollétében ki kezelte a kormányaidat a Pintér Műveknél?

— Csaba fiam, és várakozáson fölül jól irányította, illetve a betegszabadságom idején még irányítja a céget. Aztán itt a másik fiam, Zsolt, meg a vezető munkatársaink.

— Kecel városi rangra emelkedésének hírét a kórházban tudta meg?

— Igen. Ez ügyben folyamatosan kapcsolatban voltam különböző emberekkel, szervekkel. Lehet, hogy a keceliek közül én voltam az első, aki megtudtam a jó hírt.

—A városi cím jelenthet valamit az eddigi községlakóknak, vagy pedig csak a büszkeségüket táplálhatja?

— Azt gondolom, hogy a státusváltozás után új utak nyílhatnak előttünk a további fejlődéshez. Például új munkahelyek is teremtődhetnek Kecelen.

— A Pintér Művek jelenleg hány itteni és környékbeli lakosnak ad munkát?

— Kétszázötven körül van a gyár létszáma. Száz vasmunkást azonnal fölvennénk, rengeteg a munkánk. A megyében, az országban és külföldön majdnem háromezer ember dolgozik most a lakókocsigyártásban. Egymilliárdos forgalmat várunk ebben gz évben. Á balesetemkor újabb, 450 kocsira szóló megrendelést hoztam Oroszországból.

• Száz munkást azonnal felvennénk, rengeteg a munkánk — mondja Pintér József. (Fotó: Walter Péter)

Ifjú könyvbarátok

• A keceli nebulók szívesen töltik a szabadidejüket a könyvtárban.

Júniusra elkészül az Antóni-kereskedőház

• A városlakók ellátását szolgálja a készülő Antóni-kcrcskcdöház.

A keceli monográfiában már megtalálható Antóni András neve, aki bár tőzsgyökeres, de először mégsem otthon kezdett terjeszkedni. A gyorsan és jó hírnévre szert tett kereskedővel első nagy üzletközpontjában, Kiskőrösön beszélgettem.

— Három éve vásároltuk meg itt a Tüzép-telepet, amiből végül is kinőttek az Antóni-kereskedőházak. Ott vagyunk Baján, Kiskunhalason, Kalocsán, Császártöltésen, Kiskunfélegyházán és természetesen már otthon, Kecelen is. Hazavittük a forintjainkat. A Császártöltési úton a pizzéria és a játékbolt is a miénk.

— S hamarosan elkészül a temetővel szemben egy épületkomplexum, amiről az már nyílt titok, hogy az öné, de mi lesz abban a városnak, a polgároknak?

— Major József tervezésében, a Komplex BT. és Mayer György kivitelezésében júniusra készen lesz a bevásárlóközpont. Az épület 1760 négyzetméter. A pinceben több mint 150 főt befogadó, úgynevezett lovagterem lesz. Ott elhelyezzük azoknak a településeknek a zászlóit, ahol kereskedőházunk van, s természetesen a szállítóinkét is. A földszinten 500 négyzetméteres ABC-diszkont lesz, ahol a ruhaneműn kívül minden megtalálható majd. Az árualapban—főleg zöldség-gyümölcsöt illetően — számítok a keceli őstermelőkre. A Malom utca felőli részen egytálételes „kocsma” kap helyet, a Szőlő utca felől fodrász, kozmetikai szerek és szaktanácsadás. Az épület fölött 4- 4 ágyas szállodai szobák lesznek. Az első emeletre terveztünk egy ötven fős melegkonyhás éttermet, fölé, a kupolába egy irodarendszert, ahol a kereskedőház külker, és nagyker. osztálya működik.

— Mindezekhez, hogy működjenek, munkaerő is kell.

— Legalább félszáz embert kell foglalkoztatni. Természetesen elsősorban az otthoniakra, a keceliekre

gondolok, s főleg a munkanélküliekre.

— Milyen tervei vannak még az új városban?

— Örülök, hogy Kecel város lett. Eredetileg is volt szándékom, hogy a községben bevásárlóközpontot létesítek, mert a környékben rossz az ellátás. Ha pedig az egész beindul, s hoz a konyhára, úgy e komplexum mellett tovább terjeszkedem egy Tüzép-teleppel. Abban pedig mintabolt es lakásfelszerelési, -berendezési cikkek lesznek.

Pulai Sára

— Barsiné Pataki Etelka, a kilencvenhatos Expo kormánybiztosa egy lapnak azt nyilatkozta, hogy Pintér József a fővárosban akarja fölépíteni azt a bevásárlócentrum-szálloda-étterem tornyot, amelyet eredetileg ide tervezett Kecelre. Mi igaz ebből?-— Valóban tárgyaltunk erről. Remélem, hogy mihamarabb lábra állhatok, és érdemi megbeszéléseket folytathatok ebben az ügyben az illetékesekkel.

—- A városavatón ott lesz családja körében?

— Nagyon bízom benne, hogy már a saját lábamon. Ott leszünk valamennyien. köztünk Pintér Márk is, az unokám, akivel Csaba fiamék ajándékoztak meg bennünket—mondja boldogan a gyáros nagypapa.

— a. tóth —