Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-15 / 87. szám

8. oldal, 1993. április 15. PCTÖFI NÉPE AZ R 881 TITKA VIZSGÁLAT A LENGYEL KOMPHAJÓ JANUÁRI KATASZTRÓFÁJÁRÓL Jelena Bonner a KGB-ben Azonnal el kell oszlatni a címből adódó esetleges félreértést. Szaha­­rov özvegyét ugyanis senki nem vitte be a KGB-be, ő ment be saját elhatározásából, és attól az érdek­lődéstől fűtve, hogy megtudja: ho­gyan keresztezte férje és egész csa­ládja életútját a titkosszolgálat? Él természetesen másokban is a jogos kíváncsiság arra vonatkozó­an: mit rejtenek róluk a titkosirat­gyűjtők, de hát a nagy kitárulko­zás — úgy mint STASI-éknál a berlini nagyfal-omlás után — Moszkvában még várat magára. Az akadémikus'özvegye azonban jól tudta, hogy az idő ellene dolgo­zik, és a nyilvánosságot is fel kell használnia annak kikényszerítésé­re, hogy felnyissák előtte azokat a dossziékat. Mielőtt tovább rostál­nák a bennük levő irathalmazt. . . Sok-sok levelére, sajtónyilatko­zataira végül nemrégiben megnyílt előtte a KGB 773. sz. főnöki irodá­ja, ahol maga Viktor Ivanyenko tábornok fogadta, aki ez idő sze­rint az oroszországi titkosszolgálat legfőbb személyisége. A generális nyilván Jelcin egyetértését is élvez­te atekintetben, hogy Jelena Bon­ner elé tárja a legszigorúbban őr­zött, R—881 jelű dossziét is. Már az első lapok megdöbben­tették. Megtudhatta belőlük, hogy édesapja 1938-ban nem természe­tes módon halt meg, hanem egy­szerűen tarkón lőtték egy föld alat­ti „börtönirodában”. Az idős asszony a döbbenet ha­tására csaknem rosszul lett és csak napokkal később vállalkozott az iratok továbblapozására. De ek­kor már a férje egykor állítólag ellopott levélhagyatéka felől ér­deklődött. Megtette ezt már akkor is, mikor Krjucskov még a KGB főnöke volt. Az azóta letartózta­tott nagyember akkor csak széttár­ta karjait, mondván: „Asszonyom, engem is mardos a lelkiismeret, hogy nem felügyeltünk önökre jobban száműzetésük idején és an­nak a tolvajnak módja volt hozzá­férkőzni a professzor irataihoz”. Aztán bekövetkezett az elvetélt puccs, ami után Krjucskov hivatali páncélszekrényéből előkerült az „ismeretlen tolvaj” levélzsákmá­nya. De nem a teljes gyűjtemény, mert az özvegy megállapította, hogy bizonyos „különlegesen ér­demleges” fejezetek hiányoznak a szovjet atombomba atyjának haj­dani feljegyzései közül. Szaharov özvegye ekkor ismét a sajtóhoz fordult és a következő meglepő bejelentést tette: „A száműzetésből visszatérve Szaha­rov egy alkalommal hosszú beszél­getést folytatott a KGB vezetőivel, akik sok mindent elmondtak neki, ám diszkrécióját kérték. Szaharov állta az alkut és nem szólt az el­mondottakról haláláig sem. De egy zárt borítékban átadta nekem a beszélgetés részleteit. Ha nem ju­tok hozzá férjem feljegyzéseinek teljes anyagához, nyilvánosságra hozom a levél tartalmát.” Ultimátuma végén Bonner asz­­szony bejelentette, hogy ezúttal hozzáférhetetlen helyre tette letét­be a sokaknak nyilván kínos meg­lepetést okozható borítékot. így hát a mérkőzés újabb fordulója még hátra van, és kockáztatni egyik fél sem kiván. L. B. Ferenczy Europress A kapitány hibás döntéséi A vizsgálat szerint Andrzej Ula­­siewicz hajóskapitány felelős an­nak a lengyel teherkomphajónak a katasztrófájáért, amely 54 ember életébe került. Emlékezetes, hogy négy magyar kamionsofőr is kö­zöttük volt. A „Jan Heweliusz” névre keresz­telt monstrum nyolc méter per má­sodperces enyhe szél mellett futott ki január 14-én a kikötőből, ám két órával később hatalmas orkán­ba keveredett. Az 590 tonnás komp teljesen ki volt szolgáltatva az elemek tombolásának. Az acél­kolosszus 1500 négyzetméteres fe­lületét szünet nélkül támadták a toronymagas hullámok és a süvöl­tő szélvihar. Ekkor kezdődött a baj: a komp elkezdett jobbra billenni. A kritikus helyzetet a kapitány olyan bonyo­lult manőverrel próbálta elhárítani, amelyre a nyílt tengeren csak a vég­ső esetben szoktak vállalkozni: a hajófenék jobb oldali tankjából, a fenyegető borulás ellensúlyozására, átszivattyúztatott 140 tonnányi vi­zet a bal oldali tankba. A döntés helyesnek is bizonyult mindaddig, amíg nem változtatott a menetirá­nyon. A keleti-tengeri Rügen szi­getnél azonban egyszerűen vissza akart fordulni. Ekkor a vihar a má­sik oldalról kapta el a hajót, és mind inkább a bal oldalra nyomta, ráadásul most a fenéksúly is arra húzta. A kapitány észbe kapott, és megpróbálta visszaszivattyúztatni a vizet a másik oldalra, de a beren­dezések felmondták a szolgálatot. Kézi erővel próbálták kinyitni a ki­egyenlítő tartály szelepeit, de azok nem nyíltak, mert beragadtak . . . Hajnali fél négykor már valószí­nűleg Andzej Ulasiewicz is tudta, hogy nincs menekvés. Ennek elle­nére nem változtatott a menetirá­nyon és nem küldött S. O. S. jele­• A fenéksúly egyenlőtlenül oszlik meg. A bal oldali tankot feltöltöttek vízzel, a jobb oldali szinte üres. Amikor a komp irányt változtat, és az orkán jobbról támad, felborulnak a teherautók és a vasúti szerelvények. Mindez az oldalra dőlést eredményezi. két. Amikor másfél órával később rászánta magát a segélykérésre, addigra a hajó már hetven fokos szögben megdőlt és néhány perccel később el is süllyedt. Hogy miért követte el a kapi­tány a jóvátehetetlen hibát, való­színűleg sohasem sikerül már kide­ríteni: holttestét a búvárok néhány nappal a katasztrófa után, a hajó­kabinok folyosóján találták meg. Ferenczy Europress Ki óvakodjon a Törpétől? Esküvői meghívó, négy gyermek — Az ügyvéddel üzent a maffia Nem kell többet óvakodni a Tör­pétől: az Itália első számú közel­lenségének tartott Toto Rúna, aki alacsony növése, 159 centiméteres magassága miatt kapta a gúnyne­vet, a Rebibbiának, Róma szuper­biztos börtönének lakója. A főnö­kök főnökét, a keresztapák kereszt­apját, a maffia csúcsszervének, a Kupolának a vezetőjét többhetes figyelés után a palermói utcán fog­ták el. Viszonylag egyszerűen, hi­szen nem volt elmaszkírozva, nem viselt fegyvert s nem kísérték test­őrök. Az illetékes olasz hatóságok nem győznek egymásnak gratulál­ni és Mancino belügyminiszter, akinek már bukását rebesgették, ismét megerősítette helyzetét. Lel­kesült kommentárok a második vi­lágháború befejeződésével hason­lítják össze Riina kézre kerülését, de valószínűleg azoknak lesz iga­zuk, akik szerint a maffia ellen folytatott küzdelem új és még bo­ny olulatabb szakaszába lép. Az első megválaszolatlan kér­dés, hogy a most 62 esztendős maf­fiavezér, akit huszonnégy évvel ezelőtt, mint Luciano Liggio akko­ri Keresztapa adjutánsát tartóztat­ták le, miként volt képes 1969. júli­us 7-én megszökni s azóta orránál fogva vezetni az üldözőket. Pedig utólag megtalálták 1974-es eskü­vői meghívóját — az írástudatlan­nak mondott maffiavezér Antoni­etta Bagarealla tanítónőt vette fe­leségül —, négy gyermekük szüle­tett a palermói Noto-klinikán és • Toto Kiina, az első számú közellenség. azokat az 58. számú anyakönyvi hivatalban jegyezték be, de azután nekik is nyomuk veszett. Riina azonban a nagy és titokzatos fan­tom maradt, jóllehet kétszáz gyil­kosságot írtak számlájára (többe­ket kénsavval töltött fürdőkádba vettetett), s e számban nem szere­pel annak az 1200 halottnak ráeső hányada, akik a nyolcvanas évek elején a palermói csata néven is­mert véres leszámolássorozatnak áldozatai lettek. Ekkor vált a Tör-Az európai fiatalok közérzete Az európai ifjúsági miniszterek 4. konferenciájának előestéjén a bécsi Der Standard nyilvánosságra hozza és összegzi azt a tanulmányt, amely az osztrák családügyi és ifjúsági mi­nisztérium megbízásából a kontinens fiataljainak közérzetéről készült. Huszonhét országból mintegy 10 ezer 17 és 30 év közötti fiatal válaszolt a közvélemény-kutatók kérdéseire. Az észak-európaiak alapvetően elé­gedettebbnek mutatkoznak, mint dé­li és közép-, illetve kelet-európai tár­saik. A legnagyobb bizalommal a fin­nek tekintenek a jövőbe. Bizalmat­lanságban, a szolidaritás hiányában a volt kommunista országok fiataljai állnak az élen, közülük is a szlovének, akiknek 80 százaléka úgy vélekedett: az ember nem lehet elég óvatos. Egészségügyi helyzetüket a leg­rosszabbnak a lettek ítélték meg—az 1—5 közötti skálán 2,48 pontra érté­kelték. A tízpontos skálán 7,27 pont­ra tartják életszínvonalukat a hollan­dok — meglepetésre Ausztria mind­járt a második, 7,26 ponttal. Munká­jukkal a legelégedettebbek a dánok. A személyes jövő alakításában a fia­talok a legfontosabbnak az önmeg­valósítást tartják, s leginkább saját egyéniségükre összpontosítanak. A vallás — a lengyelekét kivéve — jelentéktelen szerepet játszik. Az identitás keresése a nyugati fiatalok­nak fontosabb. Az élen a Németor­szág nyugati felén élők állnak 29 szá­zalékkal. Itt a sereghajtó Csehország 5 százalékkal. Feltűnő a fiatalok önmagukba fordulása. Nagyobb szerepe van sa­ját személyüknek és közvetlen baráti, családi körüknek, mint a közéletnek. Általában kevesebb mint tíz százalék tekinti az élet fontos területének a po­litikát. A magyarországi adatok a Der Standard ismertetése alapján semmilyen kirívó jellegzetességet nem mutatnak. Minden vonatkozás­ban a közép-, illetve a kelet-európai országok mezőnyének közepe táján helyezkednek el. Á tanulmány mindent egybe vetve arra a következtetésre jut, hogy minél kisebb az általános elégedettség, mi­nél kevesebb a pénz, minél nagyobb hiánycikk a szubjektív szabadságér­zet, annál érezhetőbb a hajlam a naci­onalizmusra, a jobboldali szélsőség­re, és annál inkább előzi meg az önző individualizmus a gyengékkel, „ide­­genekkel’^és hátrányos helyzetűek­kel való szolidaritást. pe a szervezett bűnözés első számú figurájává, s attól kezdve évi jöve­delme elérte a 65 milliárd forint­nak megfelelő összeget, adómente­sen! Elterjedtek olyan hírek, hogy Riina külföldön „merült le”, de utólag bebizonyosodott, hogy nem hagyta el soha Szicíliát, még Paler­mói is ritkán. Fedezte-e valaki a hatóságok ré­széről? Bizonyosan, de a cinkosok nevét egyelőre csak találgatják. A többhetes figyelés közben, a je­lentések szerint, magas beosztású személyekkel is találkozott, s né­hány napja letartóztatták Bruno Contradát, a szicíliai titkosszolgá­lat irányítóját. Ő lett volna a kap­csolat vagy még magasabbra nyúl­nak a szálak? Riina figyelését különben kap­csolatba hozzák ügyvédjének, Cris­­toforo Filecciának tavaly nyáron elhangzott nyilatkozatával, misze­rint ügyfele soha nem hagyta el Szi­cíliát, ezt maga is megmondhatja, miután rendszeresen találkoznak. A maffia jogászai nem szoktak így fecsegni, s ha mégis, nem szoktak utána sokáig életben maradni. Úgy vélik, valójában a maffia üzent, hogy szabaddá tette a vadászatot Riinára. Máris két lehetséges utó­dot emlegetnek a Kupola élére. Ber­nardo Provenzano-t, a nagy me­rényletek mesterét, illetve a Törpe sógorát, Leoluca Bagarellát, aki ez idáig a szervezet pénzügyeit intézte. Figyelemre méltó megjegyzést tett Giuseppe Marchese, a sofőr, akit Rúnával együtt tartóztattak le: „Minden készen áll a jogar átvételé­re.” Tudhatja, mert ő Bagarella má­sik sógora, húgát, Vincenzát vette feleségül. Az esetleges váltás a maffia élén kapcsolatban állhat a megváltozott olasz politikai helyzettel, amikor a „független” északért síkraszállók többek között a déli, szicíliai álla­potokra hivatkoznak; a hatalom csúcsain megnyilvánuló hatalmi küzdelemmel, amelynek során szí­vesen szabadulnának a maffia­kapcsolatokkal leginkább kompro­mittálódott személyiségektől, s vé­gül a bűnszövetkezet belharcával. De vajon Riina hajlandó-e beszélni, kikre vall, vagy mégsem érné meg a tárgyalás napját, mert eltennék láb alól? Francesco Rossi, eddig öt maf­fiafilm alkotója máris bejelentette: valódi dokumentumokon alapuló ■ filmet kíván forgatni a Törpéről. Ki tudja azonban ma megmondani, mi lesz ennek a filmnek a vége? ... Réti Ervin KÖZELMÚLTUNK TITKAI Rejtőzködő betiltás Lakiteleki letelepedése után öt hó­nappal már Kalevala-napot rende­zett választott kishazájában Lezsák Sándor. Diákjaival, barátaival elvitte a Kárpátaljára, Felvidékre, Erdélybe Vejnemöjnenésmásokszavait. Házi- és ügygazdaként köszöntötte évről évre a könyvhét végén a szomszédos országokból érkezett írókat a Holt- Tisza menti faluban. Már 1982-ben megírta a Mozgó Világban: előbb-utóbb „robban a nyugalom”. Nem ment fejjel a falnak, de kitartott.. Irodalomünnepüket köszöntő jegyzetemre vallomásosan reagált: „Szeretnék megmaradni, ha­zugság nélkül maradni. [...] még tu­dom a dolgaimat.” Létfontosságú kockázatot vállal­va ezért leplezte le 1983 őszén írógép­pel saját kezűleg sokszorosított, pos­tázott levélben egy irodalmi esttől is reszkető hivatalok jogsértéseit, gyá­vaságát. Pontosan érzékelte: a gazda­ság közelgő katasztrófájával, a hel­sinki szerződéssel, a párt reformem­bereinek növekvő befolyásával meg­szorított hatóságok leginkább a nyil­vánosságtól félnek. A levél részlete: Kedves Barátunk! A lakiteleki művelődési házban 1983. október 25-én lett volna a Könyvbarátok Klubja 107. összejö­vetele. Estünkre Csoóri Sándort hív­tuk meg. Mint minden eddigi programun­kat, ezt is egyeztettem a művelődési ház igazgatójával. A kialakult gya­korlat szerint megkezdtük az előké­születeket, próbáltuk az irodalmi színpad műsorát, s több, mint száz meghi vót küldtem ki a környező köz­ségekbe, városokba azoknak, akik irodalmi estjeinket érdeklődésükkel, jelenlétükkel évek óta megtisztelik. Ezúton értesítem, hogy az irodal­mi estet betiltották. Kötelességem, hogy a történteket néhány mondatban mindazoknak le­írjam, akik a tervezett estünkre meg­hívót kaptak. Miután híre terjedt, hogy Csoóri Sándort író-olvasó találkozóra hív­tuk meg, a művelődési ház igazgató­ját (elmondása szerint a járási, me­gyei párt- és állami kulturális irányí­tás részéről) több alkalommal felke­resték és határozottan a tudomására hozták, hogy ezt az irodalmi estet nem lehet megtartani. Közelebbről meg nem nevezett párthatározatra hivatkoztak, mely szerint Csoóri Sándor nyilvános fórumot nem kap­hat. Azzal fenyegetőztek, hogyha az igazgató nem engedelmeskedik, a til­tás ellenére él törvényes, működtető jogkörével, akkor állásából eltávolít­ják s egyéb súlyos következmények­kel is számolhat. A művelődési ház igazgatója többször kérte, hogy ad­ják írásban: Csoóri Sándor a terve­zett író-olvasó találkozón nem szere­pelhet. Ezt a kérést elutasították. Ar­ra kötelezték, hogy a tiltás ügyében ne hivatkozzon senkire, a döntést vál­lalja magára. E zsaroló körülmények hatására a művelődési ház igazgatója úgy dön­tött, hogy a fenyegető következmé­nyeket nem vállalja. Korábbi állás­pontját megváltoztatta, azonosul (vagy azonosulnia kell) a felsőbb szervek döntésével. Szóbeli utasítást adott: a találkozót mondjam le. Tehetetlenül, elkeseredve írom e mondatokat. Ami számomra érthetetlen: 1. S ez a leglényegesebb: Csoóri el­len nincs olyan szankció, amely meg­tiltaná, hogy a nyit vánosságelőtt, iro­dalmi esten szerepeljen. 2. Illusztráció a háttérhez: az őszi megyei könyvhetek szervezésének a megkönnyítésére a megyében is szét­­küldték a könyvtáraknak azt az aján­lójegyzéket, amelyen Csoóri Sándor neve és címe a meghívásra javasolt írók között van. 3. S végezetül, ami a járási, megyei, párt- és állami szervek kulturális irá­nyítóinak, az ügyben megbízott munkatársainak magatartását mi­nősíti: döntésüket (határozatukat? tiltásukat? javaslatukat? fenyegeté­süket?) írásban nem vállalják, szinte rejtőzködve, elfogadhatatlan mód­szerekkel fokoznak egy hecckam­pányt, amely néhány hónapja Csoóri Sándor ellen kezdődött. Ez a rejtőzködő beavatkozás köz­­művelődési feladatainkhoz méltat­lan, s csak arra alkalmas, hogy nyug­talan, ideges légkört teremtsen. Még két éve maradt a költő tanár köré toborzódott könyvbarát­­csapatnak (Gyöngyösi Györgynek, Tóth Sándornak, Lengyel Pálnénak, Csinger Sándornénak és másoknak) kulturális rendezvények szervezésé­re. Hetente hívtak vendéget 1985. ok­tóber 25-éig. Botrányos körülmé­nyek között ekkor távolították el őr: helyéről Lezsák Sándort és Gyön­gyösi Györgyöt. Újabb két esztendő múlva állították fel a magyarság esé­lyeinek megvitatására a faluszélre költözött „a félelmünk darócát” ol­­dozó politikus országos fórummá növesztett H. N. KÖNYV COUSTEAURÓL Mégsem „szent” a kapitány? • Cousteau kapitány ta>al> i bajai látogatásán. Franciaország szent öregjét, Jacques-Yvés Cousteaut mind több bírálat éri. Néhány hónappal ezelőtt a környezetvédők felfedez­ték, hogy Marseille közelében egy alumíniumot előállító mammut­­vállalat harminc éven keresztül ba­­uxitporral szennyezte a Földközi­tengert. Állítólag Cousteau java­solta a gyáriparosoknak, hogy vá­lasszák hulladéktemetőnek a mély­vizet. A 83 éves kutatóról szóló sztori abban az életrajzi kötetben szere­pel, amely ma a francia könyvpiac egyik legnagyobb sikere. Szerzője, Bemard Violet szerint „Cousteau voltaképpen komédiás, aki orránál fogva vezeti a világot”. Felfedi pél­dául, hogyan jöttek létre a neveze­tes Cousteau-filmek. A forgató­­könyvek Hollywoodban készültek avatott szakértők tollából. A vé­letlennek feltüntetett drámai for­dulatokat, így például egy-egy bú­vár „hirtelen” rosszullétét előre be­tervezték. A „váratlanul” támadó hal ingerléséről szintén előre gon­doskodtak. A franciák nehezen bocsátják meg, hogy a környezetvédelem prófétája, aki siratja a pusztuló Földközi-tengert, állítólag maga is felelős a kialakult helyzetért. Friss hírek szerint kiváló kapcsolatok fűzik az alumínium-, a vegyi- és az olajipar vezető francia cégeihez, valamint az ország atomenergia­felügyelőségéhez. Felügyelő-bi­zottsági tag az Air Liquide nevű vegyipari konszern leányvállalatá­nál, ráadásul a külföldi forgalom­ból öt százalék az övé. Violet, a szerző azt is felrója az idős kutatónak, hogy zsarnokként minden szálat igyekszik á maga kezében tartani, senkinek sem en­ged betekintést a világot behálózó ügyleteibe. Mindent megtesz azért, hogy eltitkolja, mennyi pénzt emésztenek fel vállalkozásai, hol­ott ezek az összegek nem saját bankszámlájáról, hanem a szpon­zoroktól származnak. A népszerű „Le Párisién Libere” című lap, amely korábban csak az áhítat hangján írt Cousteauról, most már megkérdőjelezi akadémiai tagsá­gát is. De talán mégsem ezek az utolsó szavak a Cousteau-legenda ügyében... Ferenczy Europress

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom