Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13 / 61. szám

• A Közlönyben jelent meg Petőfi honvédszázadosi kinevezése. Az igaz ügy örökre veszve nem lehet A szabad jászkunok, kik még szolgák nem voltak soha Relikviák a forradalom és szabadságharc idejéből • Elöltöltős lovassági pisztolyok. Éppen 40 éve kezdtem el gyűjte­ni a katonaélettel kapcsolatos tár­gyi anyagokat. Az elmúlt négy év­tized alatt sok régiséget sikerült összegyűjtenem. A kollekcióm leg­értékesebb, legbecsesébb része az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharcot idézi. Ezek a ko­rabeli relikviák a szabadságharc­ban élt személyekhez kapcsolód­nak, mint személyes tárgyak, jelvé­nyek, fém- és papírpénzek (Kos- suth-bankók), kitüntetések, fegy­verek, újságok. A gyűjteményem jelentős része a szabadságharchoz kötődik. (Ilye­nek a kor neves szereplőinek visz- szaemlékezései, emlékiratai, a hő­sies küzdelemmel kapcsolatban később megjelentetett művek, kép­ző- és iparművészeti alkotások. Található a korabeli napilapból (Közlöny, hivatalos lap) is kettő darab. Az 1848. október 16-ai, hétfőn megjelenő száma első oldalán olvas­ható, hogy Petőfi Sándor nemzetőr­ségi századost Mészáros Lázár had­ügyminiszter kinevezte századossá a 28. honvédzászlóaljhoz. Érdekessé- , ge a korabeli lapnak, Petőfit y-al ír­ták, s a P betű fordítva jelent meg. Birtokolom a szabadságharc pa­pírpénzeit, a tizenöt pengő krajcár­tól egészen a száz forintosig minden címlet megvan. Ezek egy részén megtalálható Kossuth, mint pénz­ügyminiszter. Innen ered ezen pa­pírpénznek neve is, a Kossuth­bankó. A szabadságharc elbukása után súlyos büntetést (börtön, ki­végzés) szabtak ki, akiknél Kos- suth-bankót találtak. Ennek ellené­re mégis sokan rejtegették ezeket az önkényuralom évtizedeiben. A túl­élők később büszkén mutogatták ezeket a bankókat a családi és baráti körben. Vannak ezüst és bronz fém­pénzek is a gyűjteményben. Nagyon érdekes a korhoz kap­csolódó úgynevezett jurátus szab- lya. Ezt a fegyvert valamelyik jurá­tus hallgató viselte a nagy időkben. A jogászhallgatóknak volt ilyen szálfegyverük. Megtalálhatók, s igen látványosak az 1844 mintájú lovas­sági elöltöltős pisztolyok is. Vannak különféle jelvények is. Ilyenek a hon­védek egyenruházatához kapcsoló­dó honvédcsákócímerek. Ezeket az 1849. április 14-ei trónfosztás előtt viselték. A csákócímerek kidolgozá­sa egyszerű. Lemezből sajtolták a gyors elkészítés érdekében. Megható látvány nézegetni a sza­badságharc érdemrendjeit. A III. osztályú Katonai Érdemrendet Bem József honvéd tábornok ado­mányozta valamelyik honvédnek. Ezek a kitüntetések is egyszerű ezüstkoszorúcskák, piros szalagon viselték a hős honvédek. Szintén gyors eljárással készítették őket. Ideiglenes rendjelek voltak. Ha győ­zött volna az önvédelmi harcunk, akkor a kormány fehér, zománco­zott érdemkeresztekre cserélte vol­na ki. Kenyeres Dénes Kossuth Kisújszállásról vála­szolt Kecskemét városának 1848. december 29-ei feliratára. Hozzájá­rult ahhoz, hogy az országos gyűj­tésre utólag beküldött adományo­kat egy felállítandó lovas szabad­csapat céljaira fordítsák. „Midőn a Honvédelmi Bizott­mány Kecskemét városának a leg­szívesebb köszönetét fejezi ki haza­fiúi áldozataiért és folytonos buz- góságáért, egyszersmind örömmel beleegyezett, hogy a még be nem adott termények árát a száguldó csapatok célszerű kiállítására for­díthassa.” Még ugyanonnan, ugyanazon a napon intézkedett egy kecskeméti élelmiszerraktár felállításáról. Az ellenség, s különösen lovassá­ga elől „minden élelmiszert el kell takarítani”, hívta föl a kecskeméti­ek figyelmét is az általa kezdemé­nyezett felhívás. Január 12-én a kis- kunfélegyháziak kérésére marasz- taltatott el egy bizonyos Gergely őr­nagy, aki térítés nélkül, erőszakkal állíttatott ki poggyászszállításhoz kocsikat. „Nem okozhat körülmé­nyeink közt semmi nagyobb sze­rencsétlenséget, mint az, ha a föld népét saját seregeink erőszakosan zsarolják és nyomorgatják.” Hadbíróság ítéljen fölötte Töretlenül bízott a népben. Ja­nuár 12-én általános pépfelkelést rendelt el több megyében, város­ban, a jászkun- és hajdúkerületek­ben. Számolt „Czegléd, Kőrös, Kecskemét törhetetlen erejű ma­gyar népével, a szabad jászkunok­kal, kik még szolgák nem voltak soha”. A hónap utolsó hetében Szeles Lajos képviselőt és Balajthy Vendel kiskunsági kapitányt utasí­totta solti és kiskunsági népfölke­lés megszervezésére. 28-án kiált­vánnyal segítette a szervezést. E táj történelmi emlékeire hivatkozva kért és remélt hősi helytállást az itt lakóktól. „Ha a solti járás, (a Kis­kunság) magyar népének sok ezrei lelkesedésben, akaratban, kitűrés­ben összeforrnak, a megszaggatott erejű ellenséget tűzhelyétől lehelle- tével is elfújhatják”. Közben felszólította a megszállt Kecskemét polgárait: „A bujtoga- tót állítsák rögtönítélő bíróság elé, vagy küldessék a legközelebbi csa­patvezérhez, hogy a hadbíróság ítéljen fölötte.” A félegyházi dohánykertészek A Tisza mellől a két folyó közötti rónaság teljes felszabadítására terve­zett márciusi támadás előtt lelkesítő szózattal fordult a honvédelmi bi­zottmány elnökeként Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Abony, Szolnok és Kiskunfélegyháza városok lakói­hoz. „Kötelességünkké tétetik, hogy hadseregünk győzelmének első biz­tos hírére a harangokat félreveressék, felhívó jelül a népnek, hogy felkeljen megsemmisíteni a futó ellenséget, hogy ne maradjon belőle hírmondó­nak se.” Sajnálattal tudósított másnap a Nagykőrös környékére tervezett csa­ta kedvezőtlen előjeleiről. A váratlan havazás, a nagy köd, a sár miatt elhú­zódott a csapatok felvonultatása. Nagyobb harc nélkül összeomlott a támadás. A balsikerek még több munkára ösztönözték az időközben kormány­zóvá választott Kossuthtot. Március 27~én Tiszafüredről magyarázta le­vélben Szeles Lajos solti kormány­biztosjelentése nyomán, hogy miért nem tudták megsegíteni a horvát túl­erő ellen küzdő, visszaszorított sza­badcsapatokat. Április 7-én Debrecenből javasolta a szerződés nélkül maradt kiskunfél­egyházi dohánykertészek gondjai­nak csökkentését. Nem sokkal a végső bukás előtt is reménykedett a Kiskunság népében. Szegedről javasolta 1849. július 25-én Perczel tábornoknak: „Kecskemétig igen jó volna, ha bár csak bataillon, egy osztály lovas, egy pár ágyú. Ek­kor bizony talpra állana 15—20 000 ember. E nélkül nem lesz siker ...” Húsz óra múltán a szabadságharc folyamán immár harmadszor vonul­tak be idegen csapatok a rónák fővá­rosába, ezúttal hosszabb tartózko­dásra. Másnap hat órán keresztül muszkák, majd 28-án újból a császá­riak verték föl a port Kecskemét öreg utcáiban. A nép sohasem tagadta meg a ma­gyar szabadság külföldön senyvedő hősét. A város legszebb terét nevez­ték el róla 1879-ben Kecskeméten, Kiskunfélegyházán 1887. május else­jén keresztelték át a Vásári utcát Kos­suth Lajosnak, az országban először, 1886-ban, díszpolgárrá választott Kossuth Lajosnak tiszteletére. Heltai Nándor • Dunavccsén új kiállítással várják a látogatókat. • Ezen az asztalon írták ala a világosi fegyverletetelt. Középen a tintatartó, amelybe Haynau mártotta tollát az aláírás előtt. • A börtönben használt tányérok, csészék, teáskészlet. A Perczel család a szabadságharcban Optimizmusról árulkodik a címbéli gondolat. Görgey Artúr szavai igazak vol­tak 1848—49-ben, és mai világunk nemes törekvései, mindennapi küzdelmeink mot­tója is lehet. Mint ahogyan nem véletlenül rótta e sorokat Katona Tamás a szegedi Móra Ferenc Múzeum vendégkönyvébe, amelyet az Aradon őrzött 1848 49-es re­likviákból összeállított kiállítás látogatói­nak nyitottak. A felbecsülhetetlen értékű tárgyakat tavaly október 12-élől február elejéig tekinthették meg az érdeklődők Szegeden, majd a történelmi emlékeket új­ra visszaszállították Aradra. • A honvédezredes sírja a bajai temetőben. • Lázár Vilmos portréja. A bajai Rókus temetőben, közel a temetőkápolna jobb oldalához, feketegránit obeliszk emelkedik. A Perczel család síremléke. A sirt és környékét szépen rend­ben tartja a város közönsége és a Mészáros Lázár Gépesített Lö­vészdandár. Azt azonban kevesen tudják, hogy ki is volt Perczel Mik­lós. . A bonyhádi eredetű nemes Per­czel családnak három fia játszott szerepet a szabadságharcban. Mór, a honvédtábornok, Miklós, a honvédezredes és László, aki vár­fogságot szenvedett. A bajai temetőben nyugvó, kö­zépső Perczel fiú, Miklós, Vörös­marty Mihály neveltje volt. Bölcsé­szeti és jogi tanulmányokat vég­zett, majd Baranya megyei aljegy­ző, illetve szolgabíró lett, 1848-ban országgyűlési képviselő. Testvéreivel együtt szervezte meg a híres Zrínyi szabadcsapatot, melynek döntő része volt az ozorai győzelemben és amely alapja lett a későbbi Perczel-seregnek. Perczel Miklós, akkor már őrnagyi rang­ban, tagja volt a Schlick császári generális ellen küldött hadosztály­nak, 1849 januárjában pedij* har­colt a kassai csatában. Ezt követően a hadügyminiszter Pétervárad pa­rancsnokává nevezte ki. Ő volt az, aki Szenttamás bevételénél — a kis­kéri híd hősies elfoglalásával — a csata sorsát eldöntötte. A fegyverle­tétel előtt nem sokkal, 1849. július 1-jén, Arad várparancsnoka lett. A bukás után — mint menekül­tet — a török kormány internálta, ahonnan rövidesen Amerikába ment, ahol francia nyelvmester­ként és gazdálkodóként tartotta fenn önmagát és családját. A füg­getlenségi háború kitörésekor — az Iowa államtól kapott ezredesi rangban — két ezredet szervezett, és három esztendeig vitézül harcolt az amerikai nép szabadságáért. A kiegyezés után hazatért, és magas hivatalokat töltött be. Ba­ranya vármegye és Pécs város főis- páni tisztét látta el. Amikor nyolc­vanesztendősen nyugalomba vo­nult, Bajára költözött. Magas kora ellenére élénken részt vett a köz­életben, szorgalmazója volt példá­ul a bajai Duna-híd megépítésé­nek, mely azonban csak jóval halá­la után, 1911-ben készült el. Gál Zoltán • Volt, aki ilyen váltópénzzel járult hozzá az országos gyűjtéshez. Vájvuszkulé Állaga Imre 1848-ban Baja város országgyűlési képviselő­je volt, majd kormánybiztos is. Az ötvenes évek elején ha­lálra ítélték, de azok közé tartozott, akiknek Haynau, bukása pillanatában megke­gyelmezett. Mégis hosszú ide­ig raboskodott az Újépület­ben. Fogsága alatt angolul ta­nult. Kiszabadulása után egyszer Pest utcáin sétálva a feleségével, szomorúan felsóhajtott: — Hát már ennyire pusztul a magyarság! Nemcsak a német szó terjed, hanem az angol is. Nézd, arra a táblára az van írva: vájvuszkulé! — De lelkem — mondja a fe­lesége —, hiszen az magyarul van: vívóoskola! (Magyar Anekdotakincs !898) Ki éljen? A Hardeck-v ásások meg­szállták Kecskemétet, s az ezre­des — született magyar — be­szédet tartott az összecsődült néphez: — Mi azért jöttünk, hogy a régi szent békét helyreállítsuk, s hisszük, hogy a magyar nemzet törvényes királyához hű fog ma­radta. Beszédét e szavakkal végzé: — Éljen első Ferenc József, ausztriai császár, Magyaror­szág királya. — /)<? uram — szólal meg egy kecskeméti atyafi közelében —, éljen ám azért Kossuth Lajos is! (Magyar Anekdotakincs, 1898) Minden kornak van Istene „Minden kornak van Istene, Nem zúgolódom ellene." Berzsenyi Dániel e sorait egy­szer Kossuth idézte a Pesti Hír­lapban. cenzor, Havas József hely- hatósági tanácsos azonban így korrigálta ki az első sort : „Minden kornak van szelle­me.” Kossuth felvilágosította őt, hogy ez Berzsenyiből való idé­zet. Ekkor Havas ráírta a cen- zúrás ívre: „Mivel Berzsenyi mondta, maradhat az Isten." (Magyar Anekdotakincs 1898)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom