Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
A történelem viharai időnként elsöprik az emlékműveket. Előfordul, hogy egy-egy új politikai korszakban ferde szemmel tekintenek azokra az emlékhelyekre, amelyeket az előző korban állítottak fel, s ilyenkor megesik, hogy ágyút öntenek a szobrokból... Mi lett az 1848—49-es forradalom szobraival, emlékműveivel? Méltóképpen ápol- juk-e a '48-as forradalmárok és szabadságharcosok, honvédek emlékhelyeit, sírjait? — érdeklődtünk Ráday Mihálytól, múltunk tárgyi emlékeinek avatott védelmezőjétől. — A kérdés eléggé összetett, hiszen voltak olyan idők, amikor a „nemzeti nekibuzdulások”, főleg a március 15-éhez fűződő megemlékezések nem voltak mindig kívánatosak. Ezzel együtt közelmúlt történelmünkben ez volt az egyetlen olyan korszak, amely mindig kiállta az idők próbáját, és ennek tiszteletét mindig bátran vállalhattuk. A tv- műsorokban igyekeztünk minél több, még fellelhető emlékhelyet megmutatni. Idén az emigrációba kényszerült szabadságharcosok törökországi sírjait, Görgey tábornok • ’48-as honvédek 1892-ben, Kecskeméten. születési és halálozási helyét szeretnénk bemutatni. A kegyelet, a hála lerovására nemcsak az országosan ismert szabadságharcos-emlékhelyek méltóak, hanem a honvédsírok is. Tekintet nélkül arra, hogy az obe- liszk alatt hősi halott, vértanú, száműzött, vagy emigrációba kényszerült pihen, netán olyan, akinek megadatott a békés, tisztes öregség. Ilyen sír nagyon sok van temetőinkben. Az iskolák, az önkormányzatok nagy szolgálatot tehetnek nemzeti tudatunk erősítéséért, ha ápolják, gondozzák ezeket a kevésbe ismert kegyeleti helyeket. — Néhány évvel ezelőtt bejelentették, hogy Budapesten, felállítják az 1848-as forradalom „országos" emlékművét. Úgy volt, hogy az lesz egyben az aradi vértanúk kegyeleti helye is. Azóta nem hallani a megvalósulásról. Miért? — Aradon jó helyen van az emlékmű! A vértanúk emléke előtt kivégzésük helyén lehet a legméltóbban tisztelegni. Az ott nyugvó tábornokok sírját nem csak március 15-én és október 6-án lehet meglátogatni. Margonyán helyezték örök nyugalomra Dessewífy Arisztidet, Elemérben van Kiss Ernő kriptája, jó lenne, ha az országhatárainkon túl nyugvó vértanúink sírjáról soha sem hiányozná a virág! A Budára tervezett emlékművel kapcsolatban több kifogás merült fel: egyrészt a kijelölt Szent György tér műemléki szempontok miatt nem alkalmas a kegyeleti hely kialakítására, másrészt nem messze onnan, a Dísz téren áll a ’48-as névtelen hősök emlékműve. — Mikor állították fel az első szabadságharcos-emlékműveket ? — Nagyjából az 1860-as években, de valójában az 1867-es kiegyezést követően emelték a legtöbbet. Minden város, község igyekezett méltóan megemlékezni szabadságharcosairól. A mai határainkon kívül eső területeken, sajnos, több emlékmű elpusztult, ami egyben arra is utal, hogy Közép- Európában nem mindenütt tekintik megukénak a szabadságért vi- vott harc, a Petőfi által versben is megörökített világszabadság eszméjét. sz. m. A szolnoki diadal • A magyar honvédség fegyvergyakorlatai. (Az 1848-as honvéd oktató könyvből) 1849. március 5-én a magyar hadtestek offenzívát kezdtek az osztrák császári seregek ellen. A fiatal honvédcsapatok, az energikus hadtestparancsnokok (Damjanich, Vécsey) vezetésével sikeresen nyomultak Szolnok visszafoglalására. Damjanich tábornok III. hadtestében szerepelt a híres 3. és 9. honvédzászlóalj is. Damjanich Tószeg felé indította csapatait. Vécsey pedig a szolnoki híd felé nyomult előre. Damjanich a tüzérséget veti be először, majd a 3. zászlóaljat indítja rohamra. Mintha pokol tornácán haladnának keresztül. Az ellenséges ágyúgolyók tömege végigszánt soraikon. Ok ezzel nem sokat törődnek. Mélyebben szemükbe húzzák sapkájukat, s földre szegezett fejjel, mint a megvadult bika, vakon rohannak tovább — előre. Az ellenség ilyen iszonyú szuronyrohamnak nem tud ellenállani. Golyózáporban, vonagló holttesteken keresztül jutnak a magyarok az ellenséges ütegekhez. Öldöklő közelharcban elfoglalják az ellenségtől a lövegeket. Közben a 9. vörös sipkás zászlóalj heves szuronytámadást intéz az ellenség dragonyosai ellen. A zászlóalj, mint az éhes párduc, fogcsikorgatva, dühtől eltelve veti magát a dragonyosokra. Elkeseredett harc fejlődött ki közöttük. A lovasság belegázol a honvédek soraiba. A magyarok nem hátrálnak. A szu- ronyos puska nem utolsó védőeszköz a lovasok kardja ellen. Mindössze negyedóráig tartott a heves, öldöklő küzdelem. A magyarok rendkívül bátran harcoltak, nem törődtek a túlerővel. A két vitéz zászlóalj lelkesedése hatással volt a többi honvédcsapatra is. Az egész középhad, sőt, a jobbszárny is a városba zúdult, s nagy harci kedvvel rontott a megsérült osztrákokra. Az ellenség előbb a hídnál, majd bent a városban próbálta megvetni a lábát. A magyar honvédek elfoglalták a másik ellenséges ütegeket is. Parancsnokukkal együtt megadták magukat. A vert ellenséges sereg a Zagyva folyó felé menekült, de a honvédek bátran üldözőbe vették őket. Egy részüket a folyóba szorították. Délután két óra tájban feltűnt az ellenség tartalék dandára, de nem tudott beavatkozni a küzdelembe, mert ekkor egyesültek Vécsey és Damjanich seregtestei. Vécsey tábornok pihent huszárai üldözőbe vették az osztrák segélycsapatokat, s alaposan megfutamították azokat, hiszen Abonyig meg sem álltak. A csata teljes magyar győzelemmel végződött. A honvédcsapatok elfoglalták Szolnok városát, így lehetőséget teremtettek a további támadás kiszélesítésére. A honvédek a városban gyülekeztek, majd zászlóaljkötelékben felsorakoztak a főtéren, ahol Damjanich János tábornok szemlét tartott felettük. Az arcvonal lejátszása során megállt kedvenc zászlóalja, a vörös sapkások előtt, sapkáját levéve meghajolt a zászlóalj előtt, s meghatottságtól remegő hangon így szólt a katonákhoz: „Sokkal kevesebben vagytok fiaim, mint tegnap ilyenkor voltatok! Megérdemelnétek, hogy mindannyian tisztek legyetek, de hol lenne akkor az én vitéz 3. és 9. zászlóaljam?” Damjanich nagyon meg volt elégedve csapataival. Nagyon érdekesek egy kívülálló elismerő szavai is. Egy lengyel őrnagy, aki részt vett a szolnoki csatában, és látta a honvédek halálmegvető bátorságát, így nyilatkozott később az ott látottakról: „Ismertem Napóleon veteránjait, a francia gárdát, a lengyel dzsidásokat, de a 3. és 9. zászlóalj honvédéihez hasonlót még nem láttam. Az valami emberfeletti, valami különös neme a szent dühnek, amellyel ezek a halál pusztítását megvetve az ellenségre rohantak”. Nagyszerű, elismerő szavak a magyar honvédekről. A szolnoki diadal, mely a szabadság- harc addigi szakaszáig a legszebb, legfényesebb siker volt, hatalmas zsákmányt juttatott a győztesek kezébe. Az osztrákok saját bevallásuk szerint csupán halottakban és sebesültekben 673 főt veszítettek. A 3. honvédzászlóalj 11 ágyút és 10 lőszerkocsit zsákmányolt. A honvédseregek kezébe került egy ellenséges ezred hadipénztára, azonkívül 800 fogoly, köztük több törzstiszt. A Karger- dandár összes poggyásza és teljes felszerelése is a magyarok hadizsákmánya lett. A nagyszerű diadal jelentősége igazán abban volt, hogy a magyarok kezébe került a további hadműveletek kulcsa. Minden feltétel megteremtődött ahhoz, hogy a következő hetekben megindulhasson a győzelmes tavaszi hadjárat, mint ahogy az be is következett. Kenyeres Dénes honvéd őrnagy EMLÉKHELYEK, SZOBROK NYOMÁBAN Hősöket takarnak a honvédsírok is •• r EGY BAJAI HONVEDTUZER VISSZAEMLEKEZESE A város népe ellátta őket minden jóval # A végső nyughely. A bajai Honvédsegélyező Egylet 1863-ban alakult meg. Kezdetben négyszáz szabadságharcos tagja volt, és 10 ezer forintnyi vagyona, melyet az alapító elnök úgy mentett meg, hogy a szabadságharc leverése után a felesége nevére takarékpénztárban helyezte el az összeget. A múlt század nyolcvanas éveiben még mindig 180- 200 tagja volt az egyesületnek, mely 1912-ben szűnt meg végérvényesen, amikor az egykori hősök közül már csak ketten éltek Baján. Álljon itt egy negyvennyolcas honvéd visszaemlékezése — melyet Rapcsányi Jakab hatvan évvel ezelőtt írott monográfiájában leltem fel —, némileg rövidített formában. * Szép, tavaszi alkonyat volt, amikor Baja közelébe jutottunk. A fák virágpompában állottak, madarak hangicsáltak a lombok között, és az esti langy szellő fuvalma némileg kellemessé tette az egyhangú, s bokáig érő homokban való gyaloglásunkat. A lakosságnak tudomása volt jövetelünkről. A város végén nagy csoport várakozott reánk. Szemük az ágyúkra volt szögezve. És csakugyan bámulni is való volt ezek között egy óriási szörnyeteg, melyet tüzéri nyelven 18 fontosnak neveztek. Mása nem volt ennek az egész táborban. Csöve két ölnyi hosszú, s a hozzá való golyó 18 bécsi fontot nyomott. Tág torkába egy közönséges cipó is belefért. Bömbölése két mérföldre elhallatszott; háromnegyed mérföldre még erős rombolást vitt véghez. Minden lövése többe került 5 frt-nál. Honvédek szuronya szerezte ezt az óriást néhány nappal előbb az ellenségtől, tönkre vervén Szabadka mellett Stratimirovits szerb vezér hordáit, a honvédekre lövöldöző tüzéreket pedig útlevél nélkül küldötték abba az országba, ahonnan eddig még senki sem tért vissza. Az akkori városháza a Sugovicza partján állott; előtte szabad tér, tele sokasággal, mely harsogó - éljen, kendőlobogtatás és föveg leemeléssel adott kifejezést örömnyilvánításának. Alig helyeztük el ágyúinkat, midőn a Grassalkovich-féle palotából, mely a gazdag báró Földváry család lakását képezte, megjelenik Kerekes nemzetőri ezredes, a tisztekkel és városi polgársággal egyetemben. — Jövetelünkkel — úgymond —, a város az ellenségtől való rettegéstől megszabadul, és a környékbeli lakosoknak aggodalma elenyészik. És igazat mondott, mert a Dunán a gőzhajók sűrűn közlekedtek, fegyveres erőt szállítva ide-oda. Másnap még nem pitymallott, már megharsant a trombita, a tüzér zenéje. A toronyőr tudatta, hogy a szemhatáron hajó látszik. Égő kanóczczal vártuk a gőzhajó előbukkanását. Végre előtűnt. Tűz! ... Az ágyúóriás eldördült, a golyó lecsapódik a Dunába, a vizet szétloccsántja, a vízből magásra szökken, s egy pillanat alatt a hajó kerekét széttördeli; innen a födél- zeten keresztül, két egyént megsebesítve, behatol a konyhába, s a robbanó sebesség a szakácsot a földre teríti, az edényeket darabokra töri, azután a vízbe merül. A második lövés a hajó hátsó részében szintén nagy kárt tett, a harmadik golyó kevesebbet. Tehát három perez alatt három lövés, és ebből kettő súlyos csapást mért a járműre. A meglepetés rémüléssel töltötte el a hajon levő ezredest és a törzstiszteket, a 400 katonával egyetemben. Az elvánszorgott hajó nem messze, a Duna jobb partján kikötött, a csapat kénytelen volt gyalog folytatni az utat. .. Pár óra elteltével Szabó őrmester, 40 emberrel egy dereglyén a gőzhajó után küldetett, s rövid távolságra rá is akadt, azt hatalmába kerítvén, délután Bajára visszahozta. * Amint a honvéd elbeszéléséből a továbbiakban kiderül, a foglyul ejtett hajó egyike volt az akkori legnagyobb Duna-gőzösöknek, a két- kéményes Herkules nevű vízijármű. A város népe pedig —jólelkű és bőkezű közönsége, áll az elbeszélésben —, délutánonként kilátogatott a honvédek táborába, és ellátta a hős fiúkat minden földi jóval, étellel, itallal, szivarokkal. Gál Zoltán AZ ELSŐ OROSZ INTERVENCIÓ A császár, aki kezet csókolt Magyarországért üt* +*4»*», 4*yt/Aa, A honvédsereg győzelmes 1849- es tavaszi hadjárata után diadalmámorban úszott az egész ország. A sikeres hadjárat legnagyszerűbb eseménye Buda visszafoglalása volt, a korabeli politikusok szerint, ám katonailag nem volt jelentősége annak, kinek is a kezén van a középkori magyar királyok fővárosa. Még senki sem tudta, hogy azon a napon, amikor a császári zászlók helyébe a magyar trikolórt tűzték ki a várat elfoglaló honvédok, megpecsételődött a forradalom sorsa. Május 21-én a fiatal Ferenc József császár, koronázatlan — trónfosztott — király, kezet csókolt az orosz cárnak Varsóban, hogy így elnyerje az Orosz Birodalom támogatását a felkelők ellen. Az osztrákoknak 1849 májusában 166 ezer katonája állt szemben a csaknem ugyanakkora létszámú nemzeti őrséggel. Azaz erőfölényt nem tudott elérni a fekete-sárga haderő. Az akkor 19 éves uralkodónak pedig nem volt más választása — ha meg akarta egyben őrizni az évszázados dinasztikus örökséget —, minthogy segítségért forduljon minden oroszok cárjához, I. Miklóshoz. A cár egy pillanatra gondolkodóba eshetett, mert tudta, hogy Bécs nem nézi jó szemmel balkáni terjeszkedő politikáját. Ám azzal tisztában volt, hogyha a magyar forradalom győz, úgy az kihatással lehet a térség többi elnyomott népére is. Ez pedig veszélyeztetheti Szent-Pétervár kelet-európai érdekeit. A két nagyhatalom koronás államfője május 21-én megegyezett Varsóban, melynek eredményeként rövid időn belül 204 ezer fős intervenciós kozáksereg lépte át a Szent István-i határokat Paszkevics tábornagy vezetésével. Rövid három hónap alatt a két európai nagyhatalon hadai leverték az akkor öt és fél milliós magyarság forradalmát, hogy csak jó két évtizedes késéssel léphessünk a polgárosodás útjára. B. Zs.
