Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-09 / 57. szám
6. oldal, 1993. március 9. PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC ÁTALAKÍTÁS — PRIVATIZÁCIÓ Száztíz vállalat ügye az ÁVÜ-nél Egyelőre bizonytalan, hogy si- kerül-e teljesíteni az 1993-ra szóló vagyonpolitikai irányelvekben meghatározott feladatot, nevezetesen 34 milliárd forintot, befizetni a költségvetésbe. Ezt az ÁV Rt.-nek az osztalékokból, illetőleg a privatizációs bevételekből kellene teljesítenie — mondotta Teleki Pál, az ÁV Rt. elnöke. Mostanra kialakult az ÁV Rt. stratégiája. Ez három elemből áll: az átalakulást követő vagyonkezelésből, a vállalatok állapotának felméréséből és feljavításából, illetőleg a privatizációból. Hatalmas feladatot ró az ÁV Rt.-re most az, hogy befejezze az átalakításokat. Az elkövetkezendő hetekben az igazgatóság mintegy 110 állami vallalat, ilyen jellegű ügyét hagyja jóvá. így például a gázszolgáltatók, az állami- és erdőgazdaságok, illetőleg a kutatófejlesztő intézetek átalakításáról kell döntenie. Az ÁV Rt.-nek a hozzá tartozó vagyon kezelésén és működtetésén túl a privatizációs feladatai is vannak. Ä jogszabály konkrétan meghatározza az állami szuperholdinghoz tartozó vagyoni kört, illetőleg az állami tulajdonban tartósan maradó vagyonrész alsó határát, mely 5 és 50 százalék között változik. Emellett a kárpótlási, az önkormányzati és a dolgozói részesedés kidolgozása is sürgető. A különböző vállalatokban 20— 65 százaléknyi tulajdont szerezhetnek a magánbefektetők. Kiválasztásuk körültekintést igényel, hiszen az ÁV Rt.-nek hosszú távon is együtt kell működnie a leendő partnerrel. Lassú, vagy gyors a privatizáció? Szabó Tamás, a privatizációs ügyek kormánybéli gazdája a közelmúltban átfogó képet adott az állami vagyon leépítésének folyamatáról. Sokan fanyalgással fogadták a beszámolót, vagy mert lassúnak találják a privatizáció ütemét, vagy mert elégedetlenek az új tulajdonosok körével. Egy azonban bizonyos: magával a tényekkel, az elért eredményekkel senki sem vitatkozik. Inkább az ütemet találják lassúnak mindazok, akik bírálják a minisztert és csapatát. Magam is tamáskodom, mert távol áll tőlem, hogy túl gyorsnak, vagy „szeplőtlennek” tartsam a privatizálás folyamatát, azt azonban el kell ismernem, hogy 1992 után meglehetősen meredeken ívelt felfelé e rendkívül bonyolult, társadalmilag is, politikailag is kényes folyamat grafikonja. Ez azt mutatja, hogy a tanulás, a tapasztalatszerzés és az értékelés szakasza eléggé hamar lezárult, 1992- ben — az előző két esztendőhöz képest — az átalakulások fele, az előadásoknak pedig több mint a kétharmada befejeződött, s az állam egy esztendő alatt kétszer any- nyi bevételre tett szert ebből a forrásból, mint korábban két év alatt összesen. Nehezen tudom értelmezni az olyan megfogalmazásokat, amelyek a privatizációval kapcsolatban a „lehetőség szerint minél gyorsabb” végrehajtásról, mint racionális eszközről szólnak. Meggyőződésem, "hogy a társadalmi tulajdonba vett eszközök magáncélú értékesítésénél roppant nagy a tulajdon kezelőinek felelőssége azért, hogy megfelelő esélyegyenlőség mellett, nyilvános ellenőrzés alatt történjen a privatizálás. Amúgy könnyen mondják rá a részletek nem ismerői, hogy „kiárusítják” a nemzeti vagyont, hogy korrupció játszik szerepet abban, ki nyer versenytárgyalást. Az elhamarkodott, nem nyilvános, nem „áttetsző” lépések és intézkedések csak tápot adhatnak az ilyen vádaknak. De annak is nagy a veszélye, hogy e potencionális vádak megbénítják a privatizálás végrehajtóit, hiszen ha eleve olyan magas árakkal dolgoznának, amelyek meghiúsítanák az eladásokat, joggal érhetné őket a vád: szándékosan elodázzák a privatizálás folyamatát. A privatizálás felgyorsítására bejelentett intézkedéseket mostanában úgy minősitik, hogy azok a kormány választás előtti gazdaságélénkítési lépéseinek szerves részét képezik. Ha ez így van, akkor a kormány Tagyögóari éltitkolta valódi szándékát, amikor az idei intézkedési tervet megfogalmazta, hiszen a hiteljegy az egyetlen olyan elgondolás, amelynél a befektetők forrásait alig, vagy csak kis mértékben bevonnák a privatizálásba. Csak arra nehéz választ találni, hogy e nélkül a kedvezmény nélkül hogyan alakulhatna ki az a széles hazai vállalkozói réteg, amely — a nyilatkozatok szerint — ellenzéknek és kormánynak egyaránt szívügye? Bácskai Tamás Felszámolás előtt a SZIM gépelemgyára! Hatalmas vállalat volt a Szerszám- ipari Müvek, fénykorában kilenc gyára működött szerte az országban. Legfőbb termékei, a CNC fémmegmunkáló gépek és az ezekhez gyártott gépelemek külföldön— Keleten és Nyugaton —is elismertté váltak, de az Ikarus buszokhoz készített fékkel is elismerést, piacot szereztek maguknak. Ez utóbbiak Kecskeméten készültek. Idővel a művek gazdálkodásával problémák támadtak—s ebben nagy szerepe volt túlméretezettségének —, tulajdonosa, az állam az elsők között kezdte meg privatizálását. Első lépésként a SZIM termelési profilonként önállósitotta, átalakította, illetve részvénytársaságokká alakította gyárait. Nagy részük tönkrement—csődbe jutott, megszűnt — azóta. A kecskeméti gyárból alakult két cég még létezik. Ázt, amelyik az Ikarus buszokhoz féket gyártott, megvette a KNORR- BREMSE német cég. Termékskáláját bővitve, némileg átalakítva azóta is ki- egyensúlyozottanműködik. Nemjogutódja a műveknek. A gyár másik részéből részvénytársaságot alakitottak. A SZIM Precíziós Gépelemgyár Rt. 1989-ben kezdte meg működését, jelenleg felszámolás előttáll.ACNC gépelemgyártást örökölte. Az első önálló gazdasági évét (tehát az 1989-et) mintegy nettó tízmillió forintos nyereséggel zárta. A történelmi változások, illetve a háború miatt — miként főbb hazai vevői, a kecskeméti rt. is — elveszítette szovjet és jugoszláv piacait. Nem sikerült mindet újabbakkal pótolni. Erős fal a recesszió, ami a nyugati gazdaságban is még mindig jól tartja magát. Ilyen helyzetből a termékváltás lehetne kiút, a Precíziós Rt. golyós termékgyártása azonban zárt technológiai láncú, nagy értékű gépeik egy része más termékek gyártásához alkalmatlan. A SZIM tulajdonosai az 1991. május végi közgyűlésükön úgy határoztak, hogy jogutód nélkül fel kell számolni a megmaradt kecskeméti üzemet. Áruba bocsátották tehát, hogy kifizethessék adósságaikat. Akadt is egy külföldi vevő, aki azonban később elállt a szándékától. E tényt tavaly januárban közölte, márciusban a részvénytársaság bejelentette fizetésképtelenségét. A cég végelszámolói a műszaki kultúra és az értékek egy részének megmentése érdekében kft.-t alapítottak, amelynek eladásából a feszámolási eljárás során, az állam felé fennálló tartozások részben fedezhetők. Ez a kft. folytatja a megmaradt termelést — golyósorsót és revolverfejet gyártanak —, miközben minden eladó a cégnél. Ám a speciális, nagy értékű gépekre, felszerelésekre, épületekre nehezen akad vevő. A végkiárusítás egyébként termelésüket is veszélyezteti. Tárgyalások folynak például egy olyan csarnokuk eladásáról, amelyben a technológiai sorhoz tartozó gépek vannak. Áthelyezésükre pénz nincs, ha az épület elkel, fel kell hagyni az adott termék gyártásával. Hacsak az új tulajdonossal nem sikerül megegyezni elfogadható bérleti díjban. A részvénytársaság 150 dolgozóval kezdte meg működését, a létszámot folyamatosan csökkentik, a kft.-nél jelenleg 32-en vannak. Mint azt Kertész József végelszámoló igazgató mondta, mostanában némi reménysugár vetődött rájuk a piacok felől. Ha tényleg sikerülne újabb piacokat talál- niok, esélyük lehetne arra, hogy valaki megveszi a kft.-t, s így az fennmaradhatna. Különben alig marad valami a SZIM-ből. (almási) A DmGK mérlege A Dél-magyarországi Gazdasági Kamara érdekvédelmébe Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyei cégek tartoznak, nagyvállalatok és magánvállalkozások egyaránt. A szervezet pénteken, Szegeden tartandó éves közgyűlésére készült elnöki beszámoló a tagvállalatok, vállalkozások helyzetét is elemzi. Röviden úgy lehet jellemezni: változatlanul nehéz. A gazdasági rendszerváltás és a szovjet piac összeomlásának sokkhatását néhány gazdálkodó szervezet kiheverte ugyan, új piacokat hódítva a volt köztársaságok területén, a legtöbb céget azonban tönkretette megrendelőinek elvesztése. A keleti piacok nem sok jóval kecsegtetnek, a célországok fizetésképtelensége, az alacsony színvonalú infrastruktúra, a bar- telügyek nehézsége és a bürokrácia miatt. A DmGK régiójába tartozó cégek az EFTA és az Európai Közösségek országaiban való exporttal próbálták pótolni veszteségeiket. Ez a piac azonban olyan magas minőségi követelmények Önképzés — talpon maradás Barna György építőmérnöknek szolgáltatóirodája van Baján, melynek van egy különös jellegzetessége: nem csak tervezést, kivitelezést és szakértést vállal, hanem ingatlanközvetítést, értékelést is. — Hogyan vált lehetségessé ez a profilbővítés? — ez iránt érdeklődtem a napokban. — Már 1990 tavaszán készültem arra, hogy váltanom kell, és kerestem a lehetőséget, mellyel magánvállal- kozókéntmeg tudnék élni. Ezért elvégeztem egy olyan tanfolyamot, melyet alkalmasnak ítéltem az építőmérnöki diplomám kiegészítésére. Akkor először indult a fővárosban egy, az ingatlanközvetítéssel, illetve -értékesítéssel foglalkozó átképzőtanfolyam, ennek szereztem meg a bizonyítványát.-Beváltotta-e atanfolyamahozzá fűzött reményeket ? — Minden bizonnyal igen. Az elmúlt 24 év alatt dolgoztam hatósági, kivitelezési és államigazatási munkakörben, tehát—ez talán szerénytelenül hangzik — sok területen szereztem gyakorlatot. Mégis — bár pályám kezdete óta rengeteg továbbképzésen vettem részt — azt mondhatom, hogy a mai kornak fontos követelménye a szakmai ismeretek állandó bővítése. A tanfolyamon műszaki vonatkozásban számomra nem adott újat, de sokat adott jogi- és köz- gazdasági ismeretek terén. Olyannyira, hogy ha beindul az eddig elvégzett alap- és középfokú tanfolyam után a felsőfokú is, arra is jelentkezem. —Mit tanácsolna a most átképzésrejelentkezőfiataloknak? — Mindenekelőtt azt, hogy olyan átképzési irányt válasszanak, mely korábbi tevékenységükhöz, szakterületükhöz, szakmai felkészültségükhöz jól illeszkedik. Gál Zoltán elé állítja a termelőket, amelyeknek" megfelelő technológia híján nem tudnak megfelelni. Nehezíti az új piacnyitást a nyugati gazdaságok recessziója, illetve a magyar gazdaság számára meghatározó országok, Ausztria és Németország gazdasági fejlődésének lanyhulása. Ilyen körülmények között érthető, hogy csökkent a régió iparának teljesítménye, különösen a feldolgozó- és az építőiparé, de nem különben a mezőgazdaságé, a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt. A lakossági fogyasztás csökkenése miatt tovább mérséklődött a kiskereskedelmi forgalom. A cégek között rengeteg az átalakulás, zömük létszámleépítésre kényszerül, a munka- nélküliek aránya ebben a régióban 10,9 százalékról 14,6 százalékra nőtt az elmúlt esztendőben. Ilyen körülmények között nagyon nehéz az érdekvédelem. Különösen az a vállalkozások érdekeinek szektorsemleges közvetítése és képviselete az önkormányzatok és a gazdaságiráA bácsalmási vállalkozók számot adtak az elmúlt évi eredményességükről, ami befolyásolja a település kereskedelmi és szolgáltatási színvonalát. A városban az 1992-es esztendő nem hozott nagy fellendülést, sőt visszaesés tapasztalható. Amíg az elmúlt évben 87 főnek adott ki vállalkozói igazolványt, addig azt 88-an visszaadták. Az egyéni vállalkozók 80-85 százaléka ügynöki tevékenységet folytat, s ezek nem mondhatók tartós munkának. Kevés a szakipari tevékenységre vállalkozó, viszont némi fellendülés tapasztalható a vendéglátás és a palackozott italokat árusítók területén. A városi ipartestület vezetőségének tájékoztatása szerint kevés a megrendelő, nincs munkájuk az nyitás központi szervei előtt. Látványosabb tevékenységük a szolgáltatás, amire nagy az igény, kiváltképpen a kereskedelemfejlesztési és napi információk, az üzleti partnerközvetítés, piacfeltárás és az oktatás iránt. Mindhárom megyei irodájukban működik számítógépes kamarai tagnyilvántartó rendszer, amely alkalmas egyebek között ágazatok és termék- csoportok, export-import célországok szerinti keresésre. Számítógépen tartják nyilván a beérkező magyar és külföldi üzleti ajánlatokat stb. Kárbiztosítási tevékenységgel, a származási bizonyítványok láttamozásival, tanfolyamok szervezésével, tájékoztatókkal, információs kiadványokkal és még számtalan más módon segítik tagvállalataikat, vállalkozásaikat. A pénteki éves közgyűlésükön a kamara elnöksége a szervezet nevének megváltoztatására is javaslatot tesz. Ha elfogadják, akkor a nevük ezután Dél-magyarországi Kereskedelmi és Iparkamara lesz. egykori iparosoknak. Ezt tükrözi a taglétszám alakulása is, hiszen a KIOSZ átalakulásakor még 255 volt a létszám. Jelenleg pedig mindössze 122 főt tartanak nyilván. Az utánpótlás érdekében mintegy harminc ipari tanulót is foglalkoztatnak. Madarason és Bácsalmáson elfogadható az iparosok száma, viszont a többi környező községben csökkenés tapasztalható. Az ipartestület egyébként tagjainak különböző szolgáltatást — gépi könyvelés, fénymásolás, információs szolgálat — nyújt éppen a vállalkozói kedv fokozása érdekében. Vállalják tanfolyamok szervezését is, jelenleg a Burda szabás-varrás oktatás előkészítésén dolgoznak. (Juhász Jenő tudósítónktól) FELHÍVÁS! Ésszerű lehetőséget a fölemelkedésre! A Mezőgazdasági Termelők Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szövetsége és a makói agrárszakemberek figyelemfelkeltő felhívással fordulunk az országgyűlési képviselőkhöz és a kormányhoz, hogy sürgősen gondolják át a mezőgazdaság jelenlegi helyzetét. Mi, termelők termelni tudunk és termelni akarunk! Ellentétben mindenféle nyilatkozatokkal, minőségi árut tudunk termelni és ha békén hagynak bennünket, akkor a feldolgozás és értékesítés integrációját is kiépítjük. Legnagyobb gondnak azt látjuk, hogy folyamatosan becsapják azokat az embereket, akik a szövetkezetét választották megélhetésük, anyagi biztonságuk, közösségbe való tartozásuk érdekében. Az állandó és erőltetett gazdasági logikát nélkülöző törvények, rendeletek, valamint a gazdasági bizonytalanságot előidéző, előkészítés alatt lévő törvényjavaslatok együtt a mező- gazdasági termelők csődbe taszítását eredményezik. Egy olyan katasztrófa, egy olyan aszály, amely az elmúlt évben érte a mezőgazdasági termelőket, a társadalom segítségét kellett volna, hogy magával vonja. A kormány és az Országgyűlés felelőssége ezen segítség elmaradása, a mezőgazdaságból élők így történő megbüntetése. A mező- gazdasági szövetkezetek, mint bűnös szervezetek és a tagjaik alsóbb rendű állampolgárok lettek. Életszínvonaluk a társadalom többi rétegéhez viszonyítva zuhanásszerűen, átlagban a nyugdíjasok szintjére, a nyomorszintre süllyedt és így lehetetlen a családjukról gondoskodniuk. A termelőknek, mint vállalkozóknak, esélyük sincs arra, hogy kilábaljanak ebből az állapotból, hisz azt a kormány vállalkozásellenes politikája kizáija. Kérjük és követeljük, hogy az Országgyűlés és a kormány stabilizálja a mezőgazdasági szabályzókat, legyenek azok megalapozottak és hosszú távon megváltoztathajatlanok, ugyanakkor ésszerűen adjanak lehetőséget a gazdasági felemelkedésre! Hagyjanak időt a termelőszövetkezetek szövetkezetté alakítására és ne terheljék súlyos milliókkal a termelők jövedelmét, a kényszerű szerkezetváltás költségeivel. Teremtsék meg döntéseik finanszírozási feltételét! Tiltakozunk és visszautasítunk minden olyan jogszabályt, amely a mai súlyos helyzetben lévő mezőgazdasági termelőknek további nagy gazdasági károkat okoz. Gazdasági érdekeink védelmében ma még csak ezen figyelmeztető felhívásunk közzétételével tiltakozunk, ha azonban nem tapasztaljuk azt, hogy megszűnik ez a nagyfokú diszkrimináció, úgy hathatósabb, de törvényes eszközöket alkalmazunk. Mezőgazdasági Szövetség Szeged Bácsalmási visszaesés • Ez év első napjaiban Oláh Béla nyugdíjas szolgáltató kis üzletet nyitott. (Fotó: Besir Szilvia) A MAGYAR NEMZETI BANK VALUTA-, BANKJEGY- ÉS CSEKKÁRFOLYAMOK Érvényben: 1993. március 8-án Pénznem Vételi Közép Eladási árfolyam 1 egységre, forintban angol font 123,64 125,04 126,44 ausztrál dollár 60,81 61,43 62,05 belga frank (100) 252,29 254,62 256,95 dán korona 13,49 13,62 13,75 finn márka 14,20 14,40 14,60 francia frank 15,26 15,40 15,54 görög drachma (100) 38,24 38,66 39,08 holland forint 46,01 46,44 46,87 ír font 125,55 126,85 128,15 japán yen (100) 73,59 74,19 74,79 kanadai dollár 69,22 69,92 70,62 kuvaiti dinár 280,71 283,46 286,21 német márka 51,75 52,23 52,71 norvég korona 12,21 12,33 12,45 olasz líra (1000) 54,02 54,66 55,30 osztrák schilling (100) 735,13 741,93 748,73 portugál escudo (100) 56,08 56,63 57,18 spanyol peseta (100) 72,29 73,05 73,81 svájci frank svéd korona 55,97 56,51 57,05 11,12 11,25 11,38 USA-dollár 86,30 87,08 87,86 ECU (Közös Piac) 100,50 101,48 102,46 A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI Érvényben: 1993. március 8-án Vételi Közép Eladási árfolyam 1 egységre, forintban angol font 125,50 125,85 126,20 ausztrál dollár 61,07 61,22 61,37 belga frank (100) 253,29 253,87 254.45 dán korona 13,59 13,62 13,65 finn márka 14,41 14,46 14,51 francia frank 15,38 15,42 15,46 holland forint 46,42 46,53 46,64 ír font 126,77 127,09 127,41 japán yen (100) 73,89 74,04 74,19 kanadai dollár 69,54 69,71 69,88 kuvaiti dinár 281,97 282,66 283,35 német márka 52,15 52,27 52,39 norvég korona 12,30 12,33 12,36 olasz líra (1000) 54,82 54,98 55,14 osztrák schilling (100) 741,53 743,23 744,93 portugál escudo (100) 56,73 56,87 57,01 spanyol peseta (100) 73,31 73,50 73,69 svájci frank svéd korona 56,35 56,49 56,63 11,30 11,33 11,36 Tr. és cl. rubel 27,43 27,50 27,57 USA-dollár 86,69 86,89 87,09 ECU (Közös Piac) 101,45 101,70 101,95 MOGORVA MONOLOG Kényszerpályán Szerszámkészítő vagyok, szerettem is, értettem is a szakmámat. Utcárake- rültem mégis a többiekkel együtt, mert tönkrement a vállalatunk. Elhelyezkedni pedig szinte lehetetlenség manapság ebben a szakmában. Nagyon rossz volt munkanélkülinek lenni — és nem csak az anyagiak miatt—, de fogalmam sem volt, pénz nélkül mihez kezdhetnék. Állandóan ezen őrlődtem, s végül nem bírtam tovább, belementem valamibe, amit soha életemben nem csináltam. Kiváltottam a kereskedői vállalkozói jogosítványt, s bérbe vettem egy trafikot. Ismertem korábban is, tudtam, hogy félre eső helyen van, de a tulaj nem mondta egy szóval sem, hogy azért zárta be, mert nem megy. Gondoltam, majd én becsalogatom az embereket olyan dolgokkal, amik nincsenek a környéken. Újsággal, például. Volt is rá igény, örültem neki, s akkor jött a hideg zuhany: a posta hatvanezer forint kauciót kért. Honnan vettem volna ennyi pénzt?! Úgy döntöttem, egye fene, lemondok az árrésről, fő, hogy a vevő bejöjjön az üzletbe! Élőfizettem az újságokat, a postás hordta. Ajándéktárgyakkal bővítettem a választékot — cigarettával, édességgel jól el volt látva a környék —, később virágot is árultam. (Természetesen mindent bizományba vettem át.) A forgalom azonban alig növekedett. Kispénzű emberek laknak arrafelé, csak azt vásárolnak, amit nagyon szükséges. A bérleti díj nyolcezer forint volt, a rezsi elvitt kettőt, tízezer volt a bevételem. Ingyen dolgoztam. Többektől hallottam, hogy akik a fővárosi MDF-piacon árulnak, hogy megszedik magukat. Gondoltam, ha az egyik dolog nem megy, kezdem a másikkal. A vállalkozói engedélyem birtokában bármit árulhattam. Vittem is mindenfélét: ajándéktárgyakat, kerámiát, üvegbe zárt virágot, aminek az elkészítési helyén igen nagy a keletje. Tőlem azt se nagyon kérdezték, mennyiért adom. Még a bort sem vették, háromszáz literből harmincat ha el bírtam adni... Figyeltem másokat, nekik miért sikerül, ami nekem nem. Tény, hogy én nem tudok dumálni, rábeszélni, hatni az emberekre. De ugyan azt sem tudom, hogyan kell kifürkészni a jó, a mindig jobb üzleteket! Azt hiszem, ezeket a dolgokat megtanulni sem lehet, erre születni kell. Sosem féltem a munkától, sosem kerestem a könnyebbik végét, a munkahelyemen is becsületesen dolgozónak ismertek. De kereskedni nem tudok, nincs hozzá tehetségem. Az utóbbi időben a munkanélküliségtől menekülők egyre többen kezdenek olyan vállalkozásba, amihez nem értenek, amihez huzalmuk, sem kedvük nincsen. Előbb-utóbb adósságba keverednek a legtöbben. Én még idejében abbahagytam a kereskedést, így sikerült legalább a ráfizetést elkerülnöm. Mindenkinek azt tanácsolnám — ha kérdeznének —, hogy senki se vállalkozzon olyanra, amihez nincs meg a rátermettsége . . . Lejegyezte: Almási Márta
