Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-03 / 52. szám

MEGYEI KORKÉP 8. oldal, 1993. március 3. Balotaszállási földkiadók Mozgalmas napjuk volt a múlt héten a balotaszállásiaknak. Dél­után két órára az Aranyhomok Szakszövetkezet, négy órára pedig a Kossuth Termelőszövetkezet hirde­tett közgyűlést. Mindkét tanácsko­zást Németh Vendel polgármester és két önkormányzati képviselő vezet­te le. A tavaly csődöt jelentett Aranyhomok Szakszövetkezet tag­ságából csaknem százan voltak jelen és tettek fel a földkiosztással kapcso­latos kényelmetlen kérdéseket az il­letékeseknek. Kiderült, hogy többen nem tud­nak mit kezdeni a földtulajdonnal, mert idősek, betegek és gyermekeik sem akarnak ilyen irányú tevékeny­séget folytatni. A jelölőbizottság javaslatát egy­hangúlag elfogadták és a földkiosz­tó bizottságba a következő szemé­lyeket választották: Huszta István, Monda László, Ábrahám József, Kazi István, Temesvári László, He­gedűs B. József, Födi Lajos, Hudák Tibor, Szögi Sándor, Léder Jenő, Németh Zoltán, Döme Mihály, Ba- tiz Sándor, Forgó János, Mityók Imre, ifj. Födi Mihály és Lajkó Lász­ló, akik részt vesznek a szakszövet­kezet földjeinek kiosztásában. A nagy múltú Kossuth Termelő- szövetkezet délután négykor kezdő­dő választógyülésén mindössze 34- en voltak jelen. Ennek ellenére sok­kal több — néha személyeskedő — problémát vetettek fel. Mint kiderült, tavaly a szövetke­zet már kiosztotta a földeket, de az új törvény értelmében ez érvénytelen. A tagok a területük kimérése fejében 700 forintot fizettek hektáronként. Van, aki már arra a területre vitte a trágyát és olyanok is akadnak, akik ősszel vetettek. Egyikük véleménye az volt, hogy valakit fel kellene jelen­teni a szabálytalanságok miatt, de hogy kit, az nem hangzott el. Többen a földkiosztást sürgették, mert már dolgozni szeretnének a föl­deken. A földkiosztó bizottságokat az önkormányzat finanszírozza, amelynek tagjai: Gorjanácz József, Novák Mihály, Takács József, ifj. László Sándor, Szarvas Gyula, Ba­bó János, Bálint Lajos, id. Komlós Dezső, ifj. Ábrahám Imre, Harkai Ilona, Rózsa József, Lajkó Károly, ÁbraháirrAndrás, Lőrincz Illésné, Horváthné Csóti Jolán, Bartek Sán- dorné és Papp Erzsébet. — posztobányi — Gyémántlakodalom Szánkon Bitó András és Seyben Mária az oltár előtt. (Felföldi Frigyes felvétele) Bitó András bécsi és Seyben Ma­rissá néni 1932-ben esküdtek örök“ h újygct egymásnak, a hit. remény és szeretet jegyében. Hatvan éven át jó­ban, rosszban fogták egymás kezét. A kegyetlen élet olykor erőszakosan elválasztotta őket egy időre: Bandi bácsinak részt kellett vennie a II. ér­telmetlen világháborúban, ahonnan betegen, de haza került. A szeretet a nagy világégés után még jobban megerősítette az oltár előtt megfogadott frigyüket. Ehhez nagy erőt kaptak az időközben felnö- vekvő három gyennekük szereteté- ből. Nem kis gond volt a gyarapodó családot szinte a semmiből összetar­tani, de kilenc unokájuk határtalan szeretele újra és újra életerőt adott a nagyszülőknek. Nem szégyellték a szegénységet, szorgalmasan dolgoz­tak. A szorgalom pedig meghozta a gyümölcsét. A Nap utcai családi ház sohasem volt üres a gyermekek kaca­gásától és,azok példaadó szeretetétől. Mire a nagymama és a nagypapa szétnéztek, már alig győzték meg­számlálni a tizenhárom dédunokát. Február 21-én. vasárnap, az esti szentmisén jött össze az ünneplők so­kasága a szanki római katolikus templomban, ahol Gila György plé­bános úr adta össze újra és áldotta meg a 60 éve együtt élő Mariska nénit és András bácsit, akiket mindenki is­mer és becsül a faluban. Az egyházi szertartáson a népdalkor (akik között többen Bandi bácsi családtagjai) vallá­sos énekekkel köszöntötte az ünnepeiteket, a falu nevében. Az utódok közül hárman szép versekkel köszöntötték a köny- nyes szemű, kedves dédszülőket, akiknek mi is hosszú, boldog életet kívánunk. Bálint István Noszlopy Gáspár halálára • Noszlopy Gáspár Kötél általi halálra Ítélték, éppen 140 évvel ezelőtt oltották ki életét Noszlopy Gáspárnak, aki nem mindennapi szereplője volt a ma­gyar történelem legérdekesebb idő­szakának, az 1848-as forradalom­nak. Az ifjú jogász már szolgabíró volt, amikor Kossuth szavára, mint népfelkelő vezér szabadcsapatot szervezett. Különféle harci esemé­nyekben jeleskedett, Komárom eleste után is, császári vérdíjjal a fe­jén. A forradalom elbukása után bujdosott, elfogták, megszökött. Még Rózsa Sándorral is találko­zott. Módszerei; amelyekkel Ma­gyarország sorsán kívánt fordítani, nem voltak mentesek a betyáros megoldásoktól. 1752-ben Ferenc József császár magyarországi látogatásra érke­zett. Úgy hírlett, hogy Ceglédtől Szegedig lovas kocsin teszi meg az utat. A szabadcsapat vezetőjének nem volt gond összeszedni ütőké­pes kompániát, a Kecskemét kör­nyéki pusztákon szép számmal te­remtek vállalkozó kedvű lovasok. A terv az volt: az elfogott császárt addig nem engedik szabadon, míg Magyarországnak az 1948-as al­kotmányt vissza nem adja. A császár elfogása azonban nem sikerült. Az osztrák egyenruhákat, felszereléseket szállító kocsijukat a hatóságok lefoglalták, a vállalko­zásban résztvevőket pedig letartóz­tatták. Noszlopynak ugyan még si­került egy rövid időre egérutat nyernie, de hamarosan őt is kézre kerítették. Gyorsan meghozták fe­jére a halálos ítéletet, attól tartva, hogy a nép megkísérli kiszabadítani őt és társait. Noszlopy Gáspár, Jubál Károly, Sárközi Aurél, Nagy Albert bitófán végezte. A kecskemétiek közül Gaál József volt honvéd hadnagy és Zabolay Károly volt gerilla had­nagy 20-20 évi, Vasváry Ferenc volt Hunyadi-huszár őrmester 6 évi sáncmunkára ítéltetett. Rabságukból csak a Monarchia trónörökösének születésére adott amnesztia szabadította ki a vakme­rő — és sikertelen — vállalkozás életben maradottjait, 1857-ben. Kecskeméten, a távolsági autó­busz-pályaudvar falán emléktábla hirdeti, hogy a szabadságszeretők olykor regényes ötletekkel is meg­próbálják az áhított szabadságot kivívni. K. D. Huszonegy ezer bűncselekmény egy év alatt Interjú dr. Harajka István megyei főügyésszel A napokban készült el az a jelen­tés, amely a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség 1992. évi tevékenysé­gét elemzi, a szerteágazó munka va- lámennyi területéről számot ad. Ez adott alkalmat arra, hogy beszélge­tésre kérjük dr. Harajka István me­gyei főügyészt, akitől elsősorban a bűnözés alakulásáról érdeklődtünk, bár magunk is tisztában vagyunk azzal, hogy az ügyészi munkában nem kevésbé fontos az úgynevezett büntetőjogon kívüli szakterület, ne­vezetesen az általános felügyeleti és a polgári jogi tevékenység is. — Az átlagpolgár naponta olvas és hall különböző súlyú és termé­szetű bűncselekményről, az orszá­got, vagy fél Európát behálózó „üz­leti kapcsolatokról”. Mi a helyzet Bács-Kiskun megyében, hány bűn­cselekmény vált ismertté 1992-ben? — Természetesen Bács-Kiskun sem kivétel abból a szempontból, hogy bizony itt is kemény küzdel­met kell folytatni a bűnüldöző szer­veknek. A megye bűnözési helyze­tét sajnos, az jellemzi, hogy az is­mertté vált bűncselekmények szá­ma — ha nem is jelentős mértékben — de emelkedik. Tavaly a megye területén 21 199 bűncselekmény vált ismertté, ami az előző esztendő adatainál 3,4 százalékkal maga­sabb. Ezek többségét — mintegy 60 százalékát — a vagyon elleni delik- tumok adják. E kategórián belül új tendenciák figyelhetők meg. Jelen­tősen növekedett ugyanis azoknak a bűncselekményeknek a száma, amelyeknél az okozott kár összege több millió forintot ér el. Elegendő itt talán, ha utalok a Szinapidisz- ügyre, amelyben 742 millió forint a tényleges kár és 1 milliárd 210 mil­lió forint vonatkozásában állapítot­tak meg kísérletet. — De ebbe a körbe tartozik a rablás, a betöréses lopás is. Ezekről mit tud mondani az elmúlt eszten­dőt illetően? — Még az előzőhöz kapcsolódó­an megemlítem, hogy új elkövetési formának tekinthető a vagyon elle­ni bűncselekmények körében az is, hogy hiteleket fedezetlen váltók „ biztosítékként történő kibocsátásá­val, illetve felajánlásával kérnek, vagy próbálnak megkapni. Szintén űj, bár nem 1992-ben fordult elő­ször elő a különböző pénzintézetek ellen fegyverrel, vagy más kénysze­rítő eszközzel elkövetett rablás is. Említhetem itt az emlékezetes kis­kunhalasi postarablást és a közel­múltban történt kecskeméti posta­rablást. Mint ismeretes, mindkettő­ben rövid idő alatt megkerült a tet­tes és a pénz is. Ugyancsak jó ered­mény, hogy a betöréses lopásoknál 18,5, a lakásbetöréseknél pedig 27,9 százalékos csökkenésről tudok szá­mot adni, bár a vagyon elleni bűn- cselekményeken belül — ezekből tavaly összesen 15 855 történt — a két csökkenést mutató kategória még mindig magas: 4583. — A most elkészült jelentésben a gazdasági bűncselekményekről azt A természetvédelem és a kertkultúra érdekei azonosak A hazánk területének mint­egy egytizedét, kilencezer négy­zetkilométert kitevő Duna—Ti­sza közi Homokhátság úgy öt- ven-hatvan méterrel magasab­ban helyezkedik el az említett két folyónál. A talajvíz szintje átlagosan másfél-két méterrel csökkent az utóbbi két évtized­ben, de a folyamat már a har­mincas években megindult, az­óta pedig erősödött. A szak­emberek az aszályos időjárás hatását 50 százalék, a rétegvíz- kitermelés növekedését 25, a ta­lajvízét 6, a területhasználatban (például erdősítés) bekövetke­zett változásokat 10, a vízrende­zésében 7 és végül az egyéb té­nyezők hatását 2 százalékra te­szik. Az utóbbi alatt érik példá­ul a megnövekedett szénhidro­gén bányászatot, így a Kiskun­halas- - Szánk térségi gázkiter­melést. Kánya Gábor agrárköz­gazdász, országgyűlési képvise­lő, a Kecskemét Szikrai Álla­mi Gazdaság vállalati biztosa régóta foglalkozik a kérdéssel. A gazdaság nyárlőrinci köz­pontjában kerestem fel, vélemé­nyét megtudakolandó. Mindenekelőtt azt szeret­nénk elérni, hogy a Duna—Ti­sza közi hátság vízháztartási és természetvédelmi kérdései az országos Alföld-programban nagyobb súlyt kapjanak. Ugyanis félő, hogy ha nem sike­rült a talajvízcsökkenés folya­matát megállapítani, visszaszo- ríthatatlanná válik a jelenség. Nem szabad azzal áltatni ma­• Kánya Gábor szerint a termé­szetvédelem és a mezőgazdaság érdekei megegyeznek. gunkat, hogy beavatkozás nél­kül is megoldódhat a kérdés foglalta össze véleményét a beszélgetés kezdetén Kánya Gá­bor. — Akár Nyárlőrincen, akár Tiszabögön vagy bárhol a választókerületemben, azt ta­pasztaltam, hogy a mezőgazda­ságban eredményt elérni víz nél­kül nem lehet. Tiszabögön pél­dául egy háromhektáros táro­zóból történik a paradicsom, a paprika és általában a zöldség öntözése, nincs is kitéve a ter­més az időjárás szeszélyeinek. De másutt, ahol az öntözéses gazdálkodás nincs megoldva — jómagam gyakorló termelő voltam a hozam akár az ötö- dére-tizedére is csökkenhet. Bevált-e a tiszaalpári rend­szer? — Feltétlenül. Amióta a Ti­szából hozunk vizet csepegtető öntözéshez, megnőtt a gazdál­kodás biztonsága, biztonságo­sabbá vált a gazdálkodás. Ha valaki a Kecskemétről Békés­csabára vezető 44-es úton a nagy- és kisgazdaságok mellett, virágzó kertészeti kultúrákat lát. Hozzáteszem, hogy hat aranykoronás földeken, melyek alig jobbak, mint a homokbá- nya. — Össze lehet-e kapcsolni a természetvédelmi érdekeket a gazdasági érdekekkel? Nemcsak lehet, kell is. Szomorúan látom, hogy a kör­nyéken, de Bugac és Orgovány térségében is, kiszáradnak a ta­vak, a természetes állapot visz- szájára fordul. Idősebb munka­társaim mesélik, hogy egykor a Kolon-tónak fantasztikusan gazdag élővilága volt. Amit le­het, meg kell menteni! A termé­szetvédelem részt kell, hogy ve­gyen benne. íme, egy példa a jobbítás lehetőségére: a szikrai vízkiemelő rendszer el fogja lát­ni a holtágat, meg Tőserdőt víz­zel, és akkor nem kell az aszály­tól félni. (Az alacsony holtági vízszint minden bizonnyal köz­rejátszott a vérhasjárvány kiala­kulásában.) A természetvéde­lem és a mezőgazdaság érdekei nem hogy ellentétesek lennének, hanem nyilvánvalóan azono­Gál Zoltán Családi vállalkozás Halason Kiskunhalas egyik fejlő­dő magánvállalkozása az ENTEL Híradástechnikai és Gazdaságszervező Kft. Ügyvezetője Nacsa Tibor, 28 éves villamosmérnök. Tevékenységükről, terveik­ről kérdeztem a vállalko­zót. — A diploma megszerzése után egy helybéli kisszövet­kezetnél kezdtem dolgozni, de mindig arra vágytam, hogy egyszer saját kisvállal­kozást hozzak létre. Egy éve működik ez a kft., családi vállalkozásban. — Mivel foglalkoznak? — Fő tevékenységünk komplett műszaki szolgálta­tások végzése, ami magába foglalja a szórakoztató elekt­ronikai felszerelések eladá­sát és szerelését. A Videoton televíziók nagybani forgal­mazói vagyunk. Foglalko­zunk még Panasonic telefon- rendszerek értékesítésével és telepítésével, valamint' a Kenwood háztartásigép-csa- lád forgalmazásával. — Említette, hogy ez egy családi vállalkozás. Hogyan oszlanak meg a feladatok? — Édesanyám a gazdaság- szervezői teendőket végzi, a húgom üzletünk eladója. A feleségem pénzügyi szak­ember — ő a második gyer­mekünkkel jelenleg gyesen van. A sógorom az autósbol­tunk üzletvezetője. — Úgy tudom, nemrégen nyitották meg második üzle­tüket Halason. — Igen, Bosch autóvilla­mossági és -alkatrész boltot nyitottunk, ahol főleg a nyu­gati típusú gépkocsikhoz tel­jes körű alkatrészellátást biz­tosítunk. — Milyen terveik vannak? — Tavasszal szándéko­zunk megnyitni a Bosch au­tóvillamossági műhelyün­ket, ahol a szerelés és autódi­agnosztika mellett akkumu­látorok, lakás- és autóriasz­tók árusításával is foglalko­zunk. Terveink szerint a ká­beltelevízió-rendszerek sze­relését is folytatjuk, a me­gyén kívül Csongrádban és Békésben. Az első referen­ciamunkát Nemesnádudva­ron végeztük, ahol a rendszer kifogástalanul működik.- Ön szerint megéri ma Kiskunhalason vállalkozni? Egyelőre mi nem pa­naszkodunk. Vevőinknek és üzleti partnereinknek igyek­szünk a lehető legjobb minő­séget adni, a legrövidebb időn belül. Élvezzük a vásár­lóink bizalmát, sokan vissza­járnak hozzánk. Az első el­képzeléseinket hozta ez a vál­lalkozás. Fáber Erzsébet • Ezzel a bicskával embert öltek. Halálos közlekedési baleset történt. (PN-archív) olvashatjuk, hogy arányuk az össz- bűnözésen belül a korábbi években elhanyagolható volt. Most mi a helyzet ezen a területen. — Számuk ma sem jelentős, de nyugtalanitó a rendkívül erőteljes emelkedő tendencia, ami itt megfi­gyelhető. Tavaly mindössze 913 ilyen cselekmény volt a megyében s ez a szám az előző évhez viszonyít­va majdnem 120 százalékos emelke­dést mutat. Különösen jelentős e kategórián belül a devizagazdálko­dás megsértésével és a csempészettel elkövetett bűncselemények száma, ami az előző évhez képest 132, illet­ve 96,8 százalékkal magasabb. Eb­ben a körben is olyan új elkövetési módok fordulnak elő, amelyekkel korábban nem találkoztunk. Első helyen az ENSZ Biztonsági Taná­csa által elrendelt, Szerbiára és Montenegróra vonatkozó embar­góval összefüggő ügyeket kell emlí­teni. Emiatt 1992. október 2. és de­cember 11. között 23 büntetőeljá­rást kellett indítani. Az ilyen jellegű bűntettek leggyakrabban a kelebiai és a tompái határátkelőkön fordul­nak elő. — Olvasóinkat talán jobban ér­dekli, hogy miként alakult az élet és testi épség elleni bűntettek száma. Az átlagember is azt tapasztalja, hogy az ilyen deliktumoknak az utóbbi időben főleg anyagi motívu­mai vannak. A közvélemény valóban jól érzékeli a fordulatot. Korábban például az emberöléseknek a csalá­don belül, vagy kocsmai italozás során kialakult indulati okai vol­tak. 1992-ben a megyében 448 élet és testi épség elleni bűncselekményt követtek el, amelyből 15 volt az emberölés, négy szerencsére megállt a kísérleti szakban. Ezek általános jellemzője — mármint az emberölé­seké —, hogy munkanélküli, csa­vargó életmódot folytató elkövetők idős, védtelen emberek lakásába törtek be, és az ott található értékek megszerzése érdekében végeztek ál­dozataikkal. Tavaly nem volt emel­kedés ebben a bűntetti kategóriá­ban, sőt, minimális — 0,5 százalé­kos — csökkenés tapasztalható. — Ha már az emberek életénél, testi épségénél tartunk, feltétlenül szólnunk kell a közlekedési balese­tekről. A közúti közlekedésben nincs minden rendben. Mit mutat­nak ezzel kapcsolatban az ügyészsé­gi statisztikák? — Itt valóban elszomorító a hely­zet, bár tavaly „csak” két százalék­kal emelkedett a közlekedési bűncse­lekmények száma. De 44 százalék­kal többen halltak meg a közuta­kon, mint 1991-ben. Konkrét szá­mokról szólva: 1992-ben a megye területén összesen 1452 közlekedési baleset történt, amelynek során 197 ember halt meg és 683-an súlyos sé­rülést szenvedtek. A halálos közle­kedési baleseteknél elsősorban a gyorshajtás, a szabálytalan előzés és az ittas vezetés a leggyakoribb. Ez utóbbiak száma 1992-ben 1,5 száza­lékkal emelkedett, 1357 volt. — Csupán az elmondottak alap­ján is megállapítható, hogy 1992- ben bőven volt munkájuk az ügyé­szeknek. A beszélgetés végén mégis arra kérem, említsen néhány összesí­tő számot erről a munkáról. — Mielőtt számokat mondanék, hangsúlyoznom kell, hogy tavaly az ügyészségek elsősorban arra kon­centráltak, hogy a rendszerváltozás kapcsán bekövetkezett gazdasági változásokkal összefüggően elköve­tett jogsértő cselekmények megfelelő megítélését elősegítsék abban a vo­natkozásban, hogy azok büntetőjo­gilag üldözendő jogsértések vagy nem. Rátérve a konkrét kérdésre, talán jól érzékelteti a munkát, hogy az elmúlt év során 4120 ügyben nyújtottunk be vádiratot a bírósá­gokhoz. Nyomozati szakban — a törvényesség biztosítása érdekében — 372 ügyben láttunk el fokozott ügyészi felügyeletet. A nyomozás közben és az azt követő felügyelet kapcsán 1095 esetben változtattuk meg a rendőrség határozatait, mert azok anyagi, vagy eljárási jogsza­bályt sértettek. Mindemellett 442 ügyben rendeltünk el pótnyomo­zást. Az év során harminc esetben végeztünk törvényességi vizsgálatot a rendőrségen, ötvenhat esetben pe­dig a városi ügyészségeket vizsgáltuk hasonló céllal. Legjobban talán az minősíti a büntetőszakban dolgozó ügyészek munkáját, hogy az úgyne­vezett váderedményességünk meg­haladja az országos szintet. 1992- ben ugyanis 98,1 százalékos volt. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy amit elmondtam, az mind a büntető­szakra vonatkozik, de legalább eny- nyire fontos, ha nem is annyira lát­ványos, az általános felügyeleti és a polgári ügyszakban dolgozó kollé­gák munkája. Gál Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom