Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-27 / 72. szám

HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. március 27., 5. oldal KOSSUTH-DÍJ 1993 A széptől a csúfig: Básti Juli • Básti Juli M árcius 15-én a Parlamentben adták át az idei művészeti dijakat. A kitüntetettek között volt Básti Juli is. A Katona József Színház ezerarcú művésznője Kos- suth-díjat kapott. A tágas, szép pasaréti otthon­ban éneklő kanárimadár kíséri be­szélgetésünket. Básti Juli még ki­csit influenzásán válaszol a kérdé­sekre. — A kívülállónak úgy tűnik, mintha pályája egyenes ívű és buktatók nélküli volna. Jól lá­tom? — Tulajdonképpen így van. Na­gyon nagy szerencsém van. Egyből fölvettek a főiskolára, remek osz­tályba kerültem, kiváló tanáraim voltak. Nagyon jó színház hívott, hogy szerződjek oda, nagyszerű volt Kaposvárott, de nem bántam meg, hogy feljöttem a Katona Jó­zsefbe. Ez is remek színház. Egy­szerűen irgalmatlan szerencsém volt. Hálát adok érte a Jóistennek. Egy életet bármennyire bölcsen és energikusan, teljes odaadással pró­bál Valaki élni, ha nincs szerencsé­je, akkor nem ér el semmit, vagy legfeljebb a felét annak, ami ne­kem sikerült. — A prózai szerepek mellett mostanában a Kabaré című musi- calban is nagy sikereket arat. Ta­nult zenét? — Van hallásom, gyerekkorom­ban szabadidőm nagy részét énekkel és tánccal. Tanultam zongorázni, de a tanárnőm fél év alatt lemondott rólam, mert rájött, hogy valami ir­galmatlan lustasággal és kedvtelen- séggel áll szemben. Azóta is bánom. Most a fiammal megpróbálom befe­jezni, ami nekem nem ment. — Hány éves a fia? — Tíz. — Mit jelent a sikeres színésznő­nek az anyaszerep? — Szerintem egy nő élete nem teljes, ha nincsen gyereke. Én már el sem tudnám képzelni az életet a fiam nélkül. Persze, rengeteg prob­lémát is jelent az anyaság, de ez — azt hiszem — független attól, hogy én történetesen színésznő va­gyok. Ha gyárban dolgozom, vagy utazom, mint üzletkötő a világ vé­gére, vagy ha ápolónő a hivatá­som, akkor is egy anyának ugyan­azok a problémái. De ez az élet. így teljes, és erről nem lehet lemon­dani! — Mennyire határozta meg mű­vészi munkáját az, hogy édesanyja a kiváló színésznő, Zolnay Zsuzsa, édesapja pedig minden idők egyik legnagyobb színházi művésze, Bás­ti Lajos volt? — Ez ott, legbelül biztosan munkál bennem. A megfelelni vá­gyás hajt, gondolom, gyerekko­rom óta. Ha visszagondolok apámra, mindig úgy néztem föl rá, mint egy hatalmas emberre. Ami­kor most megtudtam, milyen ki­tüntetést kapok, első utam a teme­tőbe vezetett és rákötöttem egy szalagot a sírjára. Talán ebből is érzi, fontos a számomra, hogy ő most mit gondolna, hogy most biz­tosan megdicsérne. Máig eléggé gyermekded viszonyban vagyok vele, az emlékével. Anya borzal­masan boldog volt. Persze, azért én a saját utamat járom, és végül is évek óta önmagámnak és a kö­zönségnek dolgozom. László Zsuzsa BESZÉLGETŐPARTNERÜNK: A KÓCBABA-KISMAMA Csepregi Éva pályája új szakaszáról, az Éva-Neoton jövőjéről, Dávidról, aki egy kicsit góliát • A tűnődő Csepregi Éva. (Fotó: PN-archív) A popszakmában csak az igazi kedvenceknek adatik meg ' olyan népszerűség, amely töretlen marad akkor is, ha az illető hosz- szabb időre kikerül a közönség lá­tóteréből. Csepregi Éva (37) vitat­hatatlanul igazi kedvenc. Hóna­pokra eltűnt ugyan a könnyűzene világából — a személye, dalai, együttese iránti érdeklődés azon­ban változatlan. A hajdani Kócba- bát életének új főszereplője, Dávid parancsolta le egy időre a koncert­termek dobogójáról. — Májusban született Dávidka, s mivel a párom skóciai, ősszel már hármasban utaztunk ki az ottani famíliához Edinburgba. Pár hóna­pi kintlét után, az év végén jöttünk vissza. Most már jut egy kis időm arra, hogy szakmai életemet ter­vezzem, szervezzem, de persze, még nagyon sok bennem a bizony­talanság. — Az elmúlt hónapok tehát ze­ne és dal nélkül teltek el? — Teljes „üzemszünetről” szó sem volt, hiszen a párom zeneszer­ző, saját stúdiója van, s alkalman­ként természetesen jómagam is vo- káloztam vagy szólószámokat éne­keltem. Szóval, Angliában szület­tek fölvételek — magyar nyelven, ami nem éppen szokványos... — Térjünk vissza hazai földre: marad az Éva-Neoton csapat? — Természetesen. Akkor is fo­lyamatos és rendszeres a kapcso­lat, ha éppen Skóciában vagyok; szinte naponta beszéltünk, beszé­lünk egymással. Következő leme­zem ugyan valójában szólólemez lesz, de Éva-Neoton néven jelenik meg. A lényeg, hogy az együttes él, van és megmarad! Anyai „árnyékomat”, persze, nem tudom átlépni; Dávidka miatt — ezt most már pontosan látom — igencsak át kell rendeznem az életem. Olyan értelemben ő máris Góliát, hogy nemcsak beleszól, de el is dönti, mikor és milyen intenzi­tással dolgozzak. Az idén egy kon­certet tervezünk itthon és egy le­mez elkészítésére vállalkozunk. Turné valószínűleg nem fér be az időkeretbe — de, persze, ez a „nem” még „igenné” változhat. — Nem tart attól, hogy a kö­zönség kegyeiért folyó versenyben lemaradnak? — Az az igazság, hogy az elmúlt másfél évtizedben szinte megállás nélkül „hajtottunk”. így is, úgyis kellett volna idő lazításra, a ho­gyan tovább átgondolására. Most, ez a többé-kevésbé kieső egy év elég az ilyen értelmű feltöltődésre, de ahhoz kevés — legalábbis hitem szerint —, hogy elfelejtsenek ... — Gondol valamiféle pályamó­dosításra? Elképzelhető... de ilyen érte­lemben sem tudom még, mit hoz a jövő. Csak az biztos, hogy ez­után is népszerű dalokat akarok énekelni, amelyek sokakhoz szól­nak. A pihenő jót tett a hangszála­imnak is — friss erőben várom a folytatást. Kornis Tamás Maradandó csillagok Jennifer Rush ragyogó han­gon énekelte evekkel ezelőtt a Power in love című lírai szer­zeményt, mely- lyel alaposan felhívta magára a figyelmet, egykettőre az élvonalbeli éne­kesnők közé került. Igen, a Törékeny szere­lem hozta meg a régen várt si­kert a kisasz- szonynak. És amint az lenni szokott, a pálya felfelé ível. Jen­nifer esetében is így van ez, bár valójában a sorra megjele­nő albumain kívül nem so­kat hallunk ró­la. Nincsenek botrányai, ér­dekes módon nem a nőket szereti és világ­turnéra sem szokott vállal­kozni. „Csak” azt csinálja, amire szerző- • /uccIrto: mess/irnl tudható, hogy olas/! dött: énekel. Azt viszont rendkívül profi módon műveli! Csodálatos mélységekkel” rendelkező hangját nemigen lehet utánozni. Legújabb számai között is meglapul egy-kettő, melyet biz­tosan sikerre visz. A ritmusosabb Never say cíművel már meg is hó­dította a toplistákat. Nagy érték, ha ebben a pletykacentrikus, ér­téktelen bóvlikat ömlesztő popvi­lágban még akad olyan előadó, aki pusztán tehetségével, remek ének­hangjával tud feltűnni. És Jennifer Rush ez utóbbiak közül való. Nem véletlen, hogy az EMI szerződtette és új lemezét forgalmazza, nálunk a Quinttel karöltve. Az olasz Zucchero ugyancsak azok közé sorolható, akinek a torka aranyat ér. Immáron har­madik lemezét hallgathatjuk, melyen olasz és angol nyelven csendülnek fel a szerzemények. A smirglihangú énekes tizenkét dallal áll elő, a végén meglepe­téssel. Az olasz tenorkirály, Pa­varotti vállalkozott arra, hogy a pop olasz királyával együtt ad­jon elő egy énekszámot, mely egyből előlépett címadónak is (Miserere). Énnek az albumnak tehát elsősorban ez az érdekessé­• Jennifer Rush: remek énekhangjával tűnik fel. ge. Az már fel sem tűnik, hogy Zucchero igyekszik változatos zenévél előhozakodni, mert hi­szen ez a dolga. Az előző, kon­certlemez után steril stúdió kö­vetkezett, finom, cizellált dalok kerültek az összeállításba. Mel­lesleg tipikus olasz sajátoságok- kal ellátva. Messziről rájön bár­ki, hogy Zucchero honnan is ér­kezett. No persze, ez nem baj. B. T. SZÍN-FOLT MAKSA ZOLTÁNTÓL KÉRDEZTÜK: Vannak-e változások Híradójának élén? — Nálam nincs le-, vagy felváltás. Mindeddig egy szomorú veszteség ért, Bach Szilvia nem dolgozik a stá­bunkkal. Nem azért, mert meghara­gudtunk volna egymásra, más okok miatt kell nélkülözni. De ki tudja? Lehet, hogy majd visszahelyezik még hozzánk. —- így megy ez néha. Minden ma­rad a régiben ? — Tartalmi változásokra nem kell számítaniuk a Maksa-hiradó nézői­nek. Mindig kerültük a politikát. Újabban kísérletként reklám­összeállítás is feltűnik a hiradónkban, a visszajelzések szerint tetszik a kö­zönségnek. Legközelebb májusban kerül a képernyőre az újabb hírössze­foglaló, azt követően még szeretnék három Maksa-híradóval jelentkezni. Meglehet, a harmadik évfolyam vé­gén elbúcsúzom a tévénézőktől. — Hogyhogy? — Nem lehet unásig csinálni egy- egy műsort, bár ezt örömmel tesz- szük. Az az igazság, igen szókimon- dóak vagyunk, meglehet, szemet vetnek ránk. Terveimben szerepel, hogy a híradó kibővített változatá­ban esti főműsoridőben szerepelne a TV 1-en. A címe már megvan: Az én televízióm. — Egyébként bejött a Maksa- hiradó / — Úgy vettem észre én is. Az Ez+Az műsorból viszont végleg el­tüntettek. Tudod, a tévébe szépen visszaszivárogtak az eltűnt, a letűnt emberkék és tovább tart a morzsa- szedegetés. Néhány morzsát azon­ban lesöpörnek az asztalaikról. An­nak viszont örülök, hogy a Rádió­kabaré foglalkoztat. — Farkasházy Tivadarral kijössz? — Már hogyne jönnék ki. A ka­baré mindenevő, vagyis sokféle stí­• Maksa Zoltán: — Ügyesen kell bánni a sikerrel. lus, műsorszám elfér benne. Farkas­házy azt nézi, mit teszünk le az asz­talra. Ha úgy látja, hogy rizikós a szám, akkor is azt mondja, jó, pró­báljuk ki. Ha megbukik a darab, azt is vállalni kell. —Ez azért ritkán fordul elő. Sokfe­lé jársz az országban, óriási a sikered. — No, ebben a sikerességben ben­ne van tíz év kemény munkája. Kez­detben Nagy Bandóékkal léptem fel a humorfesztivál után, és meg kell hagyni, igencsak háttérben marad­tam. Igaz, akkor voltam húszéves, ők meg egy évtizeddel több, nekik járt a pálma. Sokáig jártam névtele­nül a vidéket, sokszor ért kudarc. A bukásokból, a sikertelenségekből azután kiköveztem az utamat, me­lyen tovább léphettem. — Felidéznél egy emlékezetes bu­kást ? Van egy hely Kispesten, ahol már többször felléptem, de a közön­ség egyszer sem érezte a humoromat, nem is tapsoltak. Elátkozott az a vigadó, egyik alkalommal meg sem tudtam, ott szólalni.- És hol arattad a legnagyobb sikert ? Gödöllőn, az agráregyetemen, nyolcszáz ember verte össze a tenye­rét. Tatabányára is mindig szívesen megyek, hiszen kezdőként ott támo­gattak, felvállalták a műsoraimat. A rendszerváltás után elvesztek a régi fellépőhelyek, újak pedig nem­igen teremtődtek. — Milyen terveket szövögetsz?- Nem szövögetek, hanem ke­ményen dolgozom. A Hungaroton­nál megjelent egy kazettám és újab­bakra készülök. Börtönparti címmel felnőttekhez szólok legfrissebb szín­padi összeállításommal. Létezik egy humorista zenekar, a Penetra, velük is fellépek majd a közeljövőben. És járom az országot egyedül és humo­rista barátaimmal. — Elviseled a népszerűséget? — Természetesen, de ügyesen kell bánni a sikerrel. Van egy mondás, miszerint az érett búzakalász, lehajt­ja a fejét, amelyik üres, az törekszik felfelé. Ezt a következőképp költöt­tem át: az élet búzakalász és törek­szik felfelé. Igyekszem, hogy a csap­ból ne Maksa Zoltán humoráns folydogáljon, mert akkor hamar megúnnának az emberek. Lehet, hogy így is már csak néhány év, és befellegzett nekem. Ki tudja? Borzák Tibor A TARTALOMBÓL Háznéző 6. oldal Furcsa találmányok 6. oldal Mi lesz a tigrisekkel? 6. oldal Variációk tavaszi kosztümre 7. oldal Hurka a fejre 7. oldal Kereszt­rejtvény 7. oldal LELKI POSTA Merj belevágni! Mindenki siet, mindenki ro­han. Azért néha mégis adódik idő, hogy beszélgessünk egymás­sal, mint legutóbb Veled, Kedves Barátnőm. Szomorúnak, lehan- goltnak tűntél, ezért is kérdez­tem, mi a baj. Próbáltad egy tré­fával elütni a kérdést, aztán még­is kibuggyant a panasz: magá­nyos vagy, mint egy kivert ku­tya. Az ezerszer hallott szemre­hányással mondtad: téged nem szeret senki. Hogy ez így van-e, vagy se, arra nem tértünk ki, csupán megjegyeztem: ahhoz, hogy az ember fiát-lányát szeres­sék, tenni is kell valamit! Mert az véletlenül sincs úgy az életben, hogy jönnek az álomlovagok, hogy megvidámitsák az örökké sírós királykisasszonyt, mégha a sikertelenség esetén fejükkel is kell felelniük ... Szomorú em­ber nem vonzó a környezetének. Ha társat akarsz találni, változ­tatnod kell eddigi szokásaidon. Nem viselkedhetsz úgy, mint a pók, aki csücsül a hálója szélén, és vár, vár . . . Neked kell kimoz­dulnod a mindennapok pókhá­lójából, a munkahelyiből épp­úgy, mint az otthoniból. Nagy lányod barátnőjeként, kísérője- ként is keresheted az alkalmat .erre, persze, mindehhez felké­szülten kell hozzáfogni. Először is számolj le azzal a tévhiteddel, hogy te már megöregedtél. Mert ha egyfolytában ezt mondoga­tod magadnak, a végén mások is elhiszik rólad. Egyáltalán nem vagy öreg, közel a negyvenhez még semmi vesztenivalója nincs egy asszonynak. Viszont: jó len­ne, ha megtanulnál mosolyogni, mernél nevetni! Ha a szádat csak lefelé vagy képes görbíteni, úgy, hogy az ember attól fél, mindjárt eltörik a mécses, nem tudsz ki­szabadulni a magány börtöné­ből. Gondolj bele! Aki társat ke­res, mint te, az is önmagában elbizonytalanodott ember. Neki is segítségre van szüksége, aki kirángatja a lelki gödörből. Hát választhat'olyant, aki szintúgy padlón van? Na, ugye? És tudod mit? Ha mégse jön össze semmi, akkor se veszítesz a megtanult jókedvvel. Önmagadat is köny- nyebben tudod elviselni, ha a na­posabb oldalán jársz az életnek. Csak félre ezzel a nekem nem sikerül semmi hangulattal! Merj várni, reménykedj: ha eddig nem is úgy alakult az életed, ahogy szeretted volna, még lehetséges, jobb lesz a folytatás. Persze, ez rajtad is múlik . .. Nagy Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom