Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-24 / 69. szám

1993. március 24., 5. oldal MEGYEI KÖRKÉP BOTRÁNYBA FULLADT KONGRESSZUS A bácskaiak kitartanak az egység mellett A magyarországi horvátság megközelítőleg mintegy százezer főt számlál, és e nemzetiségnek leg­főbb érdekvédelmi szervezete a Magyarországi Horvátok Szövet­sége. A hét végén Nagykanizsán rendezték meg a két éve alakult szövetség rendkívüli kongresszu­sát, amire azért volt szükség, mert az eddigi alapszabály gyenge pon­tokon állt, és jogilag könnyen tá­madható volt. A módosítás mellett azt is célul tűzték ki, hogy tisztáz­zák a szervezeten belüli hatáskörö­ket és a régiók közötti viszonyo­kat. Mivel különböző irányvona­lak is megjelentek, szerettek volna tisztán látni, és az egységen belül tartani a nemzetiséget. A kongresszus előtt mindenütt rendben megtartották a küldöttvá­lasztást, így a Bácskából 35-en vet­tek részt a kanizsai tanácskozáson. Megyénk küldöttei egy új alapsza­bálytervezetet vittek magukkal, és amire hosszú évekig nem volt pél­da, a különböző egyesületek es a települések a legnagyobb egyetér­tésben utaztak el. Az első munka­napokon meghallgatták az elnök­ség beszámolóját, a régiók munká­jának értékelését, és időközben szakértői bizottságot alakítottak, akik egy merőben új alapszabály­tervezettel álltak elő, mely minden­ki számára elfogadhatónak tűnt. Azonban már a beszámolók fö­lötti vita során felsorolt problé­mákból kiderült, hogy azokat ne­vesíteni lehet, így például Franko- vics György elnök beszámolóját a résztvevők nagy többsége nem tudta elfogadni. Ettől azonban to­vább folyt a munka, és a legjobb aktivistákat kitüntették, a bácskai­ak javaslatára a bácsalmási Mar­kulin Márk kapott aranygyűrűt, további heten pedig pénzjutalmat. Vasárnap az alapszabály részletes tárgyalására és a pontonkénti sza­vazásra került sor, ami a régi alap­szabályhoz viszonyítva sok újat hozott. Úgy döntöttek, hogy a szö­vetségnek választmánnyal kell ren­delkeznie, melybe régiónként öt főt delegálnak, az elnökség mun­káját pedig szakértői bizottságok segítsék. Amint Osztrogonácz József, a bácskaiak vezetője elmondta, ab­ban is egyetértés született, hogy ellenőrző bizottságot kell a kong­resszusnak választania, és meg kell szavazni a titkár és az elnök szemé­lyét úgy, hogy ezentúl az elnöki funkciót társadalmi pozícióban kell ellátni. Ekkor robbant a bom­ba, mert ez nyilvánvaló tisztújítás­sal járt volna, amiből nagy vita bontakozott ki, melynek során Franko vies György elnök és az őt támogató baranyai küldöttek egy része tüntetőleg elhagyta a termet. Ezután nem maradt meg a munka folytatásához szükséges kéthar­madnyi létszám, a kongresszust bezárták azzal, hogy egy hónap múlva, április 17-én, Budapesten folytatják a munkát. Osztrogonácz úr azt is elmond­ta, hogy az elnök személye körüli vitában támadások érték a me- gyénkbelieket, puccsal vádolták őket. Az ezt követő sajtótájékozta­tón a bácskaiak elítélték a bara­nyaiak kivonulását, mert mint mondják, az első kongresszuson ők nem támogatták Franko vies el­nökké választását, mégis amikor javára dőlt a szavazás nem vonul­tak ki, hanem gratuláltak neki. Úgy ítélik meg, hogy Frankovi- csék lépése egyáltalán nem segíti a hazai horvátság egységes megjele­nését, és ez súlyos politikai kérdés. Papp Zoltán A börtönből az operaszínpadra A közelmúltban — és már nem először — nagy sikerű hangversenyt adott a Magyarországi Németek Művelődési Központjának nagyter­mében. Ezt megelőzően érkezett a hír, hogy lakóhelyén, a németországi Essenben is jótékonysági koncertet tartott, mégpedig a bajai, felújításra szoruló evangélikus templom javára. Most, hogy a bajai hangverseny után egy rövid beszélgetésre kértem, első kérdésem az volt, hogy miért éppen az itteni evangélikus istenháza sorsát viseli a szívén. — Természetesen azért, mert bajai vagyok — volt a számomra meglepő válasz. — Itt kezdtem zenei tanulmá­nyaimat Recska Ilonánál, a Liszt Fe­renc Zeneiskola igazgatónőjénél, aki­re az itteni idősebb nemzedék ma is tisztelettel emlékezik. Nála, mint kis­leány, zongorázni tanultam. Talán ez maradt volna a hangszerem, ha pá­lyámat meg nem töri három kénysze­rű év, melyet a kalocsai női börtön­ben töltöttem. Hát, ami azt illeti, Zambelly Bian­• Zambelly Bianca. cának volt honnan örökölnie a rebel­lis hajlamot. Minden felmenőjét nem említhetem — ahhoz könyvet kellene írnom —, de például dédapja, Zam­belly Lajos honvéd-huszár ezredes a szabadságharc bukása után 8 évi vár­fogságot, majd az Almássy-összees- küvésben való részvételéért halálos ítéletet érdemelt ki az önkényuralmi rendszertől. Ehhez képest déd­unokája „a fennálló államrend elleni fegyveres szervezkedés” vádjával csak tízévi börtönbüntetést kapott 1953-ban. (A betiltott cserkészmoz­galmi összeesküvésben való részvéte­lért, melynek két bajai vezetőjét, Kosztolányi Józsefet és Harcos Jó­zsefet kivégezték.) Zambelly Biancát az ’56-os forradalom szabadította ki, és akkor menekült külföldre, amikor ismét kezdték összegyűjteni a politi­kai foglyokat. —- Mi történt ezután — voltam kíváncsi az opera-, illetve hangver­senyénekesi pályafutásra. — Először elvégeztem a bécsi zene- akadémián az opera-, a dal- és orató­riuménekesi szakot. Azóta operában énekelek, de a hangversenyénekesi hi­vatás ugyanolyan fontos része a pá­lyámnak. Nézem a repertoárt. Szinte hihetet­len: 56, egyenként is jelentős operasze- repés a dalirodalom Mozarttól Bartó- kigés Kodályig, amint a bajai hangver­senyén is hallhattuk. Gál Zoltán Bemutató Kerámiabemutató lesz a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán, ahol Anne-Brit Soma Rei­nes, Bráda Enikő és Molnár Gabriella mutatkozik be. A kiállítás március 25- én 14.30 órától — naponta 11—15 óra között — április 16-áig, szombat és vasárnap kivételével, látható. Halasi határozat a gimnáziumi kártalanításra , A képviselő-testület a Szilády Áron Gimnázium és a hozzá tarto­zó épületegyüttes-ingatlan tulaj­donjogát kártalanítás ellenében a református egyház részére átadja. A kártalanítás összegét 300 millió forintban jelöli meg. Felhatalmaz­za a polgármestert, hogy az egyez­tetőbizottsággal tárgyaljon és ve­lük megállapodjon. A megállapodásban a tulajdon­jog átadása ellenében a kormány­nak vállalnia kell, hogy a kártala­nításért felajánlott háromszázmil­lió forint összeget — legfeljebb há­roméves — 1993. évben kezdődő, évenként 100-100 millió forintos ütemezéssel folyósítja. Az önkor­mányzat ennek teljesítése esetén biztosítja az új intézmény részére a szükséges telket, és vállalja, hogy 1996. június 30-ai határidőre fel­építi a jelenleg érvényben lévő nor­matíváknak megfelelő tizenhat tantermes gimnáziumot. A képviselő-testület utasítja a polgármestert, hogy a megállapo­dásban ügyeljen a megállapodó fe­lekre kötelező, illetve az érdekeiket védő garanciákra. Mindkét fél fe­lelős a vállalt határidő betartásá­ért. Az építkezésnek az önkor­mányzat hibájából történő elhúzó­dása nem akadályozhatja meg az épület teljes átadását a megállapo­dott határidőre. A kártalanítás összegének folyósításában előfor­duló késedelem automatikusan tolja ki az átadás határidejét, és a hivatalos inflációs rátának megfe­lelően emeli a kártalanítás össze­gét. A megállapodó felek garantál­ják, hogy 1996. június 30-áig a visszaadott ingatlanban az önkor­mányzat fenntarthassa a gimnázi­um feletti rendelkezési jogát. A képviselő-testület kívánatosnak tartja a szervezetileg elkülönült egyházi gimnázium kiépülését, és ezzel párhuzamosan a rendelkezé­si jog megosztását. Az új intéz­mény átadásáig a gimnázium be­iskolázási körzete nem változhat. Az egyház bérleti díjra nem tart igényt, ugyanakkor az épület kar­bantartását az önkormányzat vál­lalja. Az önkormányzat ezzel egyidejűleg garantálja és támogat­ja, hogy a református egyház az egyházi gimnáziumi képzést saját rendelkezési joggal elkezdhesse. A három évig tartó közös műkö­dés rendjét külön megállapodás tartalmazza. A megállapodás alapelve az, hogy mindkét gimná­zium esélyegyenlőséget kapjon ar­ra, hogy három év múlva önálló gimnáziumként működjön to­vább. Az új intézmény átadásáig az önkormányzati és az egyházi Szi­lády Áron Gimnázium fenntartási és működési költségeinek fedezése az állami költségvetésből biztosí­tott normatív támogatásból és az önkormányzat e célra biztosított pénzeszközeiből történik. A képviselő-testület megbízza Tóth Zoltán polgármestert, Pajor Kálmán és dr. Várnai László képviselőket a kormányközi egyeztetőbizottsággal folytatandó tárgyaláson való részvétellel. Nagykőrös bemutatkozott Halason Jeremiad a tiszaladányiak sorsáról. H a nem is a város, Nagykörös, de a református tanítóképző, illetve hallgatói vasárnap eljöttek Halasra, hogy bemutassák intéz­ményüket a református gyülekezet és az érdeklődő halasiak számára. A nap csúcspontja a délutáni iro­dalmi színpadi előadás volt a gyü­lekezeti házban. A Tiszaladányi je- remiád című, dokumentumokon alapuló — összeállítás Dobozi Eszter író, kecskeméti pedagógus könyvéből készült, a nagykőrösi főiskola tanára, Debreceni Tibor dramaturgiai munkájával. A főis­kolai hallgatók megrendítő talál­kozása a ’45-ben málenkij robotra hurcolt tiszaladányi parasztok val­lomásaival igazi jeremiádot, nem­zeti tragédiát, élményszerű drámai előadást eredményezett a nézők számára. Csak köszönet illeti érte mindazokat, akiknek része volt az értékteremtő munkában. AZ ALFÖLD ORCHIDEÁI A mocsári nőszőfű • Mocsári nős/öfü A kosborfélék (Orchideceae) egyi­ke azoknak a nagy növénycsa­ládoknak, amelyeket igen régóta vizsgálnak. A környezeti igényeik­ről, életmódjukról azonban ismere­teink még ma is nagyon hiányosak. Tudjuk azt, hogy általában igen ér­zékeny, ún. szűk ökológiai tűrésű növények. A termőhelyük fiziko- kémiai jellemzőit módosító — első­sorban civilizációs — hatások leg­többször a pusztulásukat okozzák. A speciális igényűnek tartott orchi­deák bizonyos képviselőinél máig még pontosan nem tisztázott jelen­ség tapasztalható. Rendszeresen megfigyelhető, hogy egyes fajok megtelepednek az ember által mes­terségesen létrehozott, ún. másodla­gos élőhelyeken. Ezek lehetnek vas­úti töltések árkai, telepített erdők, felhagyott gyümölcsösök vagy mű­velés alól kikerült homokbányák. A magyarázat látszólag igen egy­szerű. A kosborfélék legjelentősebb vetélytársai, az évelő pázsitfűfélék, a megbolygatott talajfelszín nö­vényzetében kezdetben alig vannak jelen. Az orchideák rendkívül apró, szél útján terjedő magjaik szeren­csés esetben elfoglalhatják ezeket a szinte konkurenciamentes élőhe­lyeket. Akár egyetlen sikeresen megtelepedett tő képes alig pár év leforgása alatt hatalmas egyedszá- mú állományt képezni. Az évelő pá­zsitfűfélék előretörésével azonban az orchideák fokozatosan kiszorul­nak. A másodlagos élőhelyeken leggyakrabban megfigyelt'kosbor- féléink közé tartozik a mocsári nő­szőfű (Epipactis palustris). Kiskunfélegyháza határában, egy vasúti töltés mentén tenyészik, többezres egyedszámban. Kunada- cson pedig a temető szemétgödré­nek alját borítja nagy tömegben. A 10—60 cm magas mocsári nő­szőfű levelei hosszúkás-lándzsá- sak. Akár a 20 cm nagyságot is elérő virágzatában az egyes virágok bó- kolnak. A lepelleveleik harangala- kúan szétállnak, zöldes-vöröses szí­nűek. Sárga mintázattal tarkított fehér mézajkai a lepelleveleknél hosszabbak, kihegyezettek. Néhány másik orchideanemzet­ségnél és a nőszőfüveknél a virág 180 fokos fordulatáért (reszupiná- ciój nem a magház, hanem a ko- csány elcsavarodása a felelős. A mézajak bimbós állapottól a tel­jes nyílásig fordul olyan helyzetbe, hogy alsó ajakká válik. Ez a sajátos mozgás által tölti be a „leszállópá­lya” szerepét a megporzást végző rovarok számára. A középhegységben és a Dunán­túlon viszonylag gyakori. A Kisal­földön, a Duna vidékén és a Duna —Tisza közén szórványosan fordul elő. Élőhelyei nedves vagy idősza­kos vízborítású láprétek, hegyi ré­tek, nádasok, magassások, fűzlá­pok és esetenként másodlagos ter­mőhelyek. Vidéki Róbert Százhúsz éve írták 1873-ban Kecskeméten, a Szilády- nyomdában jelent meg Gyárfás Ist­ván: A jász-kunok történetének 2. kö­tete. A közelmúltban a Jászság Egye­sület hasonmás kiadása készült el. Az olvasmányos könyvből a vidékünkön gyakran használt kun süveg fejezetből idézünk: A férfiaknál ... a fej min­dég födve van magos, kerekded csúcsban végződő kucsmával vagy süveggel... A kunok ez ázsiai ősi viselethez mennyire ragaszkodnak, egész a múlt század első feléig, igazolja az, hogy kiskun Halas régi kunszékváros levéltárában máig is őriztetik egy, fekete nemezből ké­szült, úgynevezett kun süveg, mely alakjára nézve egészen hasonló a Jeney által. .. lerajzolt kun kőszo­borhoz . . . Magassága 11 hüvelyk, mely gömbölyű kúpban végződik, fejbe illő nyílásnál lapított alakban 11 h. széles, innét 5 h. magos fel­hajló karimája van, mint a mai hevesi paloczok kalapjain ... A ha­lasi kun süveg a XVIII.-dik század elején 1703—1711-ig a városban pusztított pestis alkalmával elteme­tettek egyikének fején ... Ily alakú kun süveg viselése később is, a né­met vitézi rend alatti szolgaság alatt, sőt az 1746-ban történt ki­váltás után is Halason szokásban volt. Ezelőtt néhány évtizeddel élt öreg emberek gyermek korában ez »redemtus csákó vagy süveg«-nek neveztetett, s a múlt évtizedben el­halt öregek emlékezetére ily süve­get Halason utoljára az öreg Szombat István viselt, ki ezért sü­veges Szombatinak hivatott... Hogy a magyarországi kunok e süveget, mint nemzeti viseletét a régi időben is használták, igazolja az, hogy Turoczy képes krónikájá­ban a sz. Lászlóval egy magyar hölgyért viaskodó kun ... valamint a bécsi 1358-ban írt képes krónika festményei között Kun László ki­rály ily süveggel fején, lerajzolva találtatik.” (Hasonmás kiadás, 2. köt. 248. p.) . . — kerekes — Féléves az ökumenikus óvoda • Minden gyerek úgy kulcsolja imára a kc/ct. ahogyan otthon tanulta. K iskunhalason tavaly alkotta a képviselő-testület azt a ren­deletet, amely szerint visszaadják a református egyháznak a volt Gagarin téri óvodát. Az idei tan­évben egy középső és egy .nagy önkormányzati csoport mellett kettő egyházi kiscsoport is műkö­dik. A csoportba járó ötvenkét gyermek katolikus, református és evangélikus felekezethez tartozik. Az elmúlt fél év tapasztalatairól, a kezdeti nehézségekről kérdeztük Ván Klára vezető óvónőt, aki nyugdíjasként, az akkori lelkész. Nagy István felkérésére vállalta az indítást. — A jelentkezés tavaly az egy­házaknál zajlott, idén már köz­vetlenül nálunk is — tájékoztat beszélgetőtársam. — Érdekes adat, hogy a jelenlegi kiscsopor­toknak háromnegyede katolikus, egynegyed része pedig protes­táns, a szeptemberre jelentkezők­nél ez az arány fele-fele. Ez ta­lán a város összképét is tükrözi. Elég lassan és nehézkesen indul­tunk be. Az őszi beszoktatás alatt már annak is örültünk, ha összerakták a kezüket és lecsen­desedtek. — Mennyiben mások a foglal­kozásaik, mint más csoportok­ban ? — Ugyanúgy tanulunk min­dent, csak mellette lelki nevelés­sel is foglalkozunk. Karácsony előtt az adventre készültünk. Adventi koszorúval várakoz­tunk, s beszélgettünk Jézus szü­letéséről, a karácsony eredetéről. Minden héten új bibiliai történe­tet veszünk, így húsvétig talán eljutunk az ünnep egyházi meg­világításáig. Ezek mellett termé­szetesen megismertetjük a gyere­kekkel a népi szokásokat, ha­gyományokat is. — A csoporton belül eltérő vallású gyermekek vannak. Élezi ez a köztük lévő viszonyt? • \ gyermekekéért tagúink - mondja Ván Klára vezető óvónő. — Szerencsére, ályen jellegű problémánk nincs. A napi me­netrendünkbe olyan dolgokat ik­tattunk be, ami közös, nem pe­dig ami szétválaszt. Például a katolikusok nem vetnek keresz­tet, s minden gyermek úgy teszi össze a kezét, ahogy otthon ta­nulta. Az idéntől még egy mu­zulmán kisfiú is jön, őt is szíve­sen látjuk. Egyébként a velük foglalkozó óvónők is eltérő val- lásúak. — A váltás előtt itt dolgozó óvónők közül csak az önkor­mányzati csoportokban maradt néhány. Miért kellett a többiek­nek elmenniük? — Annak idején feltették a kérdést, s az itt dolgozók azt mondták, hogy ilyen szellemben nem tudnak nevelni. S valljuk be őszintén, akinek nem meggyőző­dése, az nem is tudja átadni. Az ökumenikus csoportban dolgo­zók közül egy a szarvasi főisko­láról, három pedig a felsővárosi óvodából került hozzánk. Ők el­ső perctől fogva nyitottak vol­tak. Mindannyian tudjuk, hogy a gyerekekért vagyunk. Sz. Huber Helga MEGHÍVÓ A Dunapataji Új Élet Mg. Szövetkezet 1993. április 9. napján, 9 órai kezdettel közgyűlést tart a Kodály Zoltán Művelődési Házban NAPIREND: 1. Beszámoló az 1992. év gazdálkodásáról. 2. Egyéb ügyek. Határozatképtelenség esetén a közgyűlést azonos helyen és napirenddel 1993. április 9. napján 10 órai kezdettel hívja össze az igazgatóság. A közgyűlésre a szövetkezet valamennyi tagját és a kívülálló üzletrész-tulajdonosokat tisztelettel meghívja az igazgatóság nevében Lakatos Imre elnök. 34738

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom