Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
4. oldal, 1993. március 13. A PÉNZÜGYMINISZTER PROGRAMJA TÉGY JÓT ÉS BESZÉLJ RÓÜA! Nem lesz Szabó-féle gazdaságpolitika — Még Thaiföldön nyilatkozta, hogy a Pénzügyminisztériumba nem költségvetést megy foltozgatni, hanem gazdaságpolitikát csinálni. — A Pénzügyminisztérium Magyarországon nem költségvetési intézet, s a miniszter feladata sem korlátozódhat annak ösz- szeállítására, végrehajtására. Ő a gazdasági kabinet vezetője, így az ő területe a tágabban,értelmezett gazdaságpolitika. Én tehát azt hiszem, hogy pénzügyminiszterként — és ebben érzem igazán otthonosan magam — az egész magyar gazdaság szempontjából kell vizsgálnom a költségvetést, és ilyen szemmel kell közelítenem a Nemzetközi Valutaalappal'való tárgyalásokhoz is. Két dolgot nagyon komolyan kell venni. Az egyik: határozott lépéseket kell tenni az adófizetőkészség javítására. Ez kétségtelenül erkölcsi kérdés is, de ahol nem működik a morál, ott intézményesen kell érvényt szerezni a jogszabályoknak. A másik: abból kell kiindulnunk, hogy a bevételek növelésének forrása a működőképes gazdaság. Ezért elsősorban arra fogok törekedni, hogy a gazdaságból származó jövedelmek ne az adóprés, hanem a gazdasáp működőképességének javítása révén növekedjenek. — Ez lesz az a gazdaságpolitika, amelyet Szabó Iván képvisel majd a Pénzügyminisztériumban? — Nem szeretem a személyekről elnevezett gazdaságpolitikát. Újat sem szeretnék hirdetni, hiszen a gazdaságpolitikát nem személyek csinálják, hanem a kormány. Változatlanul azt a szemléletet képviselem, amely a kormány által eddig elfogadott iparpolitikai koncepcióból is következik. — Kupa Mihály lemondásakor úgy nyilatkozott, hogy a gazda• Szabó Iván sági törvénykezésben van bizonyos fokú lemaradás: nem készültek el azok a jogszabályok, amelyekre szükség lett volna. Lehet most gyorsítani? — Tény, hogy vannak el nem készült jogszabályok, de a nagyobb baj az, hogy nagyon sok tervezet már régóta ott fekszik a Ház asztalán. Csak példaként: tavalyjúnius óta vár sorsára az energiapolitikai koncepció, ősz óta a bányatörvény, amelynek elfogadása után például nemzetközi koncesszióba adható a bányászati ku-. tatás és művelés. Ez, számítások szerint, évi tízmilliárd forint bevételt jelent az államkincstárnak. Ebből is látszik: egy ilyen háromnegyed éves, féléves törvénykezési késedelem bizony drága dolog. — Mit tart Ön a legfontosabb feladatának ? — Változatlan prioritás az infláció elleni következetes harc. Emellett minden körülmények között véghez kell vinnünk a hitelkonszolidációt, amit a negyedik negyedévben már elkezdtünk. Ki kell építeni ennek az intézményrendszerét, mert ez az első lépés ahhoz, hogy a bankok alacsonyabb hitelkamatokkal tudjanak a gazdaság rendelkezésére állni. Nagyon fontos, hogy az államháztartás reformja is előrehaladjon, mert annak deficitje már kezdi érezhetőbben csökkenteni a gazdaság működőképességét. Végül mindent meg kell tennünk azért, hogy a privatizációban optimális legyen a tempó. Szorgalmazni fogom, hogy megfogalmazzuk azokat a privatizációs, vagyon-nyilvántartási alapelveket, amelyek az önkormányzati vagyon privatizációját is elindíthatják, hovatovább ugyanis az önkormányzatok kezében majdnem any- nyi vagyon van, mint az államéban, pedig az önkormányzat sem jobb tulajdonos, mint az állam! A lakáskérdés megoldása is elképzelhetetlen a lakásvagyon tudatos privatizációja nélkül. Ézen a téren tehát el kell mozdulni a holtpontról, mert úgy néz ki, hogy a múlt évben nem sok figyelmet kapott ez a terület. — Van, aki rakétasebességűnek ítéli a privatizációt, s olyan is, aki iszonyúan lassúnak. Szabó Iván milyennek minősíti? . — Ha a nyugat-európai privatizáció ütemét nézzük, akkor rakétasebességű. Ahogyan mi szeretnénk — ahhoz képest lassú. Megitélésem szerint az állami és az önkormányzati vagyon az idő előrehaladtával nagyobb mértékben értékelődik le, mint amennyi vagyonvesztést egy esetleg elrontott privatizáció jelenthet. Úgy hiszem azonban, hogy a privatizáció és az állami vagyon kezelésének tavaly nyáron elfogadott törvénycsomagjával az Ország- gyűlés jó alapot nyújtott a sikeres munkához. Kercza Imre A PINATUBÓ MELLŐL HAJÓSRA Isten igéje mindenütt örömhír D ecemberben új szolgálati helyre küldte a főpásztora a hajósi plébános atyát. Helyére igen messziről hívott papokat. P. Halász Lajos plébános és P. Bel- lér Lajos — a Verbita Rend tagja — a világ másik végéből, a Fülöp-szigetekről, a hírhedett Pi- natubó-vulkán tövéből érkeztek a hajósi löszdombok szomszédságába épült takaros, német ajkú településre. Január 10-én vették át a plébániát. — Dr. Dankó László érsek úr hívott ide minket — mondja Halász atya. — Igen fontos tervei vannak Hajóssal. Azt szeretné, ha itt, a nagyon szép barokk templom, plébánia és a diákotthon (ha egyházi kezelésbe kerül), legyen a főegyházmegye lelki magújulása, az ifjúsági pasztorá- ció központja. Természetesen ezt a célt nem tudjuk egyik napról a másikra elérni. Idő kell hozzá. Most az ismerkedés, az alkalmazkodás heteit éljük. Nagyon sok energiánkat elvesz a plébániai lelkipásztori münka — hála Istennek! Hajós hívő közösség. Két pap is bőven talál munkát . . . Kérem, mutassák be a verbita lelkiséget... — Az Isteni Ige Társaságot (a verbitákat) 1875-ben alapította Arnold Janssen holland pap — mondja Bellér páter. — Küldetésünk az egész világra szól, kötelességünk, hogy az elöljáróink által kiválasztott missziós területen tökéletesen alkalmazkodjunk. A verbiták többsége a harmadik világ elmaradt térségeiben szolgál. Hazánkba 1916-ban jöttek a rendünk első szerzetesei, a máriakémendi plébánián találtak szállást. Nekünk — akkoriban még fiatal verbitáknak — hamar meg kellett ismerni a misszionárius életet. A kommunizmus nem tűrte azokat, akik az evangélium hirdetésére esküdtek föl. . . — Én 1953-ban kaptam meg a kinevezésemet a Fülöp-szigetek- re. XII. Pius pápa indított útra. Ott gyorsan meg kellett tanulni tagolul. A Mindoxo-sziget nyugati felébe, Sablaynba kerültem plébánosnak. Előttem ötven évig nem volt ott pap. Sok esetben csak gyalog — úttalan utakon — vagy csónakkal tudtam meglátogatni a híveimet. Nagyon sokan élnek ma még a hegyek között nomád törzsekben: minden csoportnak más-más a nyelve. Mások a szokásaik. Pogányok, de rendkívül közvetlen és kedves emberek. Iskolákat, kórházakat, templomokat, plébániákat sikerült alapítanom, amíg ott szolgáltam. Bizony sírva búcsúztunk szeretett barátaimtól, amikor megkaptam az újabb missziós feladatot. Ez állt a generális levelében: Hajóson legyek plébános. — Szerzetesek vagyunk —, szól közbe a társa —, oda megyünk, ahová az elöljárónk szólít. Hiányzik a tenger, a csodás, gazdag természeti táj, a sok-sok mangián barátunk. Azok, akiknek mi teremtettünk iskolát, akiket mi hoztunk ki a vadonból, mi öltöztettünk föl. Akiket megkereszteltünk Jézus Krisztus szent nevére. Volt olyan törzs a fennsíkon, amelyet évente csak egyszer tudtam meglátogatni. Úgy, hogy napok teltek el, amíg elértem őket. Az öröm — évente újra és újra, amikor találkoztunk — leírhatatlan volt. Az az áldoz- tatás, ott fönt, a magasban, a természeti népek vonzó közösségében, feledhetetlen. Ragaszkodó, szerető szívű, igen kedves emberek voltak, pedig nem ismerték az európai konfort obligat kellékeit. .. __— Hajóson hogy fogadták Önöket? — Láttuk, hogy nagyon szerették az elköszönő paptestvérünket. De elmondhatom, hogy hozzánk is kedvesek. Azt gondolom, hogy Krisztus igéje — amelynek a hirdetésére jöttünk — minden problémát elfed, minden viszályt elsimít. Itt, az Alföld közepén éppenúgy missziós munkát végzünk, mint Fülöp- földön. Reménykedünk, hogy a lélek megáldja munkánkat a német és szlovák ajkú emberek között, mint a tagalog nyelveket beszélő testvéreknél. Isten igéje mindenütt örömhír. . . Farkas P. József Szociális „kor-kórkép” „Tégy jót és beszélj róla” — ez a mottója annak az áprilisi konferenciának, amely a lakosság jövedelmi helyzetének romlásából, a szociális helyzetből adódóan az önkormányzatok vezetőire, munkatársaira, szociális munkásaira háruló feladatokkal foglalkozik. Egy stúdió már elkészített ehhez egy „kor-kórkép”-nek is beillő tanulmányt. — Magyarországon először Kőbányán készült el egy település szociális és díjhátraléktérképe. Miért volt erre szükség? — kérdeztük Pető Sándort, a Humano-Press Stúdió vezetőjét. — Ma a lakosság többségének jövedelmi helyzete tovább romlik. Egyre nő a segélyre szorulók száma. A szociális térkép megmutatja: először is hol és miként kell segíteni. Az erőforrások a világon mindenütt végesek. Ha ismertek a válsággócok, több esély van arra, hogy a térség viszonyainak ismeretében célzottan végezzenek vizsgálatokat és a terápia, a gyógymód sem lehet túlságosan messze, ha a diagnózis már felállítható. — Az eredmények hogyan hasznosíthatók? Díjhátraléktérkép — A segélyezettek adatainak összegzése, s térképen való ábrázolása jelzi, hogy egy-egy körzetben hány szegény ember győzte le a szégyenérzetét, s fordult a hivatalhoz segélyért, átmenetileg sikeresen érvényesítve érdekeit. Ez utóbbinak azonban korlátot állít a segélyezésre fordítható összeg véges volta, így a szociális térkép a segélyek odaítélésének elosztási módszereit, mechanizmusát is megjeleníti, annak minden funkcionális és diszfunkcionális elemével együtt. Tény, hogy különös figyelmet érdemel az a terület, ahol nagy, vagy fokozatosan emelkedik a kifizetett segélyek összege, szembetűnő az igények területi torlódása, amely a szegénység fokozatos növekedését vagy tartós térbeli elkülönülését jelzi. Ezek a felismerések a hosszú távú szociálpolitikai stratégia alapjául szolgálhatnak, de rövid távon is gyors, taktikai beavatkozások fontosságára hívják fel a figyelmet. — És mi a helyzet a díjhátraléktérképpel? — A lakosság súlyos megélhetési gondját mutatja a díjhátralék, a kifizetetlen közüzemi díjak gyors növekedése, s ez óriási anyagi terhet jelent a közüzemi ellátást biztosító vállalatok számára is. Eleve vita tárgya, hogy a segély oda áramlik-e, ahol az emberek arra valóban rászorulnak. Előfordul, hogy alapítványok átvállalnák a rászoruló emberek díjhátralékait az önkormányzatokon keresztül, amihez azonban ismerni kell az érintettek körét. Ehhez eszköz a díjhátraléktérkép. így célzottan, a rászorulókhoz jut el a támogatás. Politikai marketing Remélhetőleg az önkormányzatok felismerik a szociális és díjhátraléktérképek elkészítésének szükségességét, a bennük rejlő óriási lehetőségeket a tényleges helyzet feltárását illetően, és a fővárosi első próbálkozásokat vidékiek is követik majd. A választott tisztségviselők és minden érdeklődő munkatárs részére konferenciát szervezünk Budapesten „Önkormányzati kommunikáció és szociológia” címen. A kétnapos rendezvényen — április 16—17-én — a részt vevők megismerkedhetnek az önkormányzatok politikai marketingtevékenységével, azokkal a szociológiai kutatásokkal, amelyek következtetéseire alapozhatok a komplex kommunikációs, public relations és más programok. Bemutatjuk azokat a számítógépes technikával készített térképeket, amelyek különféle stratégiai koncepciók kialakítására alkalmasak. — Kik lesznek az előadók? — Mágyar és külföldi (kerületi, vidéki, városi és községi) polgármesterek, közigazgatási, PR-, marketing- és divatszakemberek, retorikusok, politológusok, szociológusok, pszichológusok, kampánymenedzserek, újságírók. (MTI-Press) Mérő Éva Autókiállítás Szolnokon Először bizony néhányan megmosolyogták László Józsefet, a Mátra- drog autós szakosztály vezetőjét, amikor pár esztendővel ezelőtt a fejébe vette: rangos autó- és versenyautó-kiállítást rendez Szolnokon. Aztán a tamáskodóknak csalódniuk kellett, mert ’91-ben az Olajbányász- sportcsarnokban kifejezetten jól sikeredett az első bemutató. Tavaly még jobban. Az idén, február 26. és 28. között pedig az előző kettőnél is több kiállító mutatta be termékeit. De idézzük fel röviden, mi mindent láthattak a háromnapos kiállításon az érdeklődők! Az autósport idei idénykezdete előtt a Nissan, a BMW, a Mercedes, az Opel, a Lanchia és a Ford is felvonultatta versenyautóit. A sportszeretők, -rajongók ugyanitt találkozhattak egy sor neves hazai autóversenyzővel. Közöttük a ralis Móczár Péterrel, a Ranga—Dudás duóval, valamint Szigetvári Mátyással, a gyorsasági szakág 1992-es magyar bajnokával, akinek e rendezvényen, február 27-én ünnepélyes keretek között adták át a bajnoki trófeát. A versenyzők és versenyautók parádéja mellett a sportcsarnokban helyet kaptak a Toyota, a Citroen, a Suzuki, a Renault, a FIAT szalonkocsii is. Az autók körül, a csarnok szélén — élve a bemutatkozás lehetőségével — gépkocsikarbantartási, -tisztítási eszközöket, autó-hifiberendezéseket, akkumulátorokat, felniket, kipufogórendszereket, speciális riasztókat, márkás gumiköpenyeket állítottak ki gyártóik, forgalmazóik. És végezetül ne feledkezzünk meg az 1993-as év autójáról, a Nissan Micráról, amely — rangjához méltóan — ezúttal a csarnok kellős közepén, reflektorokkal megvilágítva tündökölt egy külön standon. Gaál Béla • Egy kis magyarázat: így műkő dik a riasztó. • Alapos motormustra a Suzuki Swiftnél. • Fényárban az év autója, a Nissan Micra • Három napig autók uralták az Olajbányász-sportcsarnokot.
