Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-10 / 58. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1993. március 10., 7. oldal Kedves Olvasóink! Kecskeméten történt, hogy valaki a saját nevét olvasta temetés előtt egy koporsón, s az is, hogy a Matáv minden értesítés nélkül — magyarán szólva — elpasszolt másnak egy telefonszámot. Madarason hiába várja útlevelét egyik olvasónk. Ugyancsak Kecskemétről érkezett az a levél, melyben az unoka megnyugtatja a közvéleményt, hogy nagymamája nem szenved törődés hiányában. Egyebek között ezekről olvashatnak mai összeállításunkban. írjanak továbbra is, jövő szerdán ismét jelentkezünk az Önök levelei­vel. (A szerk.) A Matáv legújabb trükkje? Ez év január 12-étől van telefo­nunk, amely nagy örömünkre szol­gált ez idáig. Március 1-jén délben elnémult a telefonkészülékünk. Gondoltuk, múló rosszullét csu­pán, ebben az influenzás világban. Másnap reggel beszóltam a 03-as hibabejelentőnek, hogy gond van a telefonvonalunkkal, mert néma, noha a hivónak kicsöng. Napokon keresztül vártunk, eredménytele­nül. Ismét jeleztem telefonon a hi­bát. Naponta türelemmel csönget­tem haza időnként az otthon tanuló gyerekemnek, hátha időközben életre kapott a telefonunk, de to­vábbra is néma volt a készülék. A hét vége tájt munkahelyemről is­mét próbáltam tárcsázni lakásunk számát, hátha ... S fölvették! Idegen női hang jelentkezett, akinek elmondtam, milyen lakást keresek, s elnézést kértem a téves hívásért. De nem szaporítom a szót: háromszor ismétlődött ez a „félrekapcsolás”, míg végül egyez­tettük, hogy én milyen számon hiv- tam a lakásomat. Azt válaszolta, hogy a szám azonos, de ez az ő számuk. Arra nem kaptam választ, hogy mióta övéké az én lakásom telefonszáma, mert dühösen letette a kagylót. Idehaza érdeklődtem a szom­szédnál, ikertársunknál. Kiderült: pontosan azóta — egy hete immár — ugyancsak más lakás az ő tele­fonszamuk tulajdonosa is. Mind­ezek után néhány tiszteletteljes kérdéssel fordultam a Matávhoz. Miért nem tudok én arról, hogy elveszik a telefonvonalunkat? Gondolom, jogom lenne tudni ró­la, hogy jogtalanságot, úgyszólván merényletet követnek el ellenem. Vajon én fogom fizetni a forgalmat és az előfizetési díjat március hó­napra az után a telefonvonal után, amelyet más használ, de az én ne­vemen van? Ezért a vonalért mi fizettük ki a hozzájárulási díjat! Megkerült tehát a telefonvonal. Kérdés: kié lesz? Követelem a Ma­távtól telefonvonalunk visszaadá­sát. Vörös Józsefné Kecskemét Lóverseny u. 23. Itala könny, kenyere sár Olvastam a Petőfi Népe január 24-ei számában az Erdélyi sorsok Magyarországon című cikket. Er­re, pontosabban a cikk Vissza Er­délybe! alcím alatti részére szeret­nék reagálni, röviden. Sajnos, hogy voltak olyanok, akiknek a székely magyarok ter­hűkre voltak Kecskemét város központjában, Szerencsére, másfé­lék is akadtak, olyanok, akik a nap minden percében segítették őket. Mint például az a főorvos, aki visszaadta egy 12 éves székely gyermek hallását. Vagy az a csa­lád, aki naponta meleg ételt adott nekik. Ittlétük azoknak sem volt terhes, akik hosszú időn át éjszakai szállást és tisztálkodási lehetőséget biztosítottak számukra. Csendes, békés természetű, al­kalmazkodó emberek ezek a széke­lyek. Ilyeneket ma már nem találni Közép-Európában. Szívesen len­csevégre kapták őket az ide látoga­tó hazai és külföldi turisták. Az idős, nyugdíjas emberek pedig szí­vesen váltottak velük szót. Magam is megismertem őket. Elpanaszol­ták, hogy odahaza egy évig sem kapják meg a nyugdíjukat. A mi kenyerünket kalácsként fogyasz­tották. Ők nem kívánnak itt ma­radni, mert örökre lelkűkbe véső­dött, hogy „jobb otthon a fekete, mint máshol a fehér”. S mégsem maradhatnak? Akkor vegyünk tőlük búcsút himnuszuk fájó szavaival, hogy ez a székely nép akármerre jár, az itala könny, a kenyere sár. Tisztelettel: Sz. J.-né Kecskemét (Teljes név és cím a szerk.-ben) Saját nevét olvasta bátyja koporsóján Kérem, hogy nem mindennapi panaszomat közöljék lapjukban, hogy mások is okuljanak belőle. Férjem testvérbátyja meghalt. Egy kecskeméti kisvállalkozóval intéz­tük a temetést. Kecskeméten, a Sport utcában van ez a kft. A temetés március 1-jén, 13.30 órakor volt, de majdnem elmaradt. Mi, hozzátartozók 13 órára ér­tünk oda. Megdöbbenve tapasz­taltuk, hogy elhunyt sógorom neve helyett a férjem neve szerepel a ko­porsón és a fejfán is. Gulyás urat kerestük telefonon, de nem talál­tuk. (Gulyás úr bizonyára az emlí­tett kft. illetékese. A szerk.). Sze­rencsére, a temetkezési vállalat igazgatója felajánlotta, hogy ők ki­javítják a feliratozást, bár a hibát nem ők követték el. így sikerült időben elkezdeni a temetést. Felháborító, hogy az ilyesmire nem lehet odafigyelni, pláne egy kisvállalkozónak! Másnap elmen­tünk reklamálni. Bocsánatot kér­tek, de az ilyen dolgot nem lehet bocsánatkéréssel elintézni. Viszont a temetkezési vállalatnak megkö­szönjük a gyors segítséget, azzal a megjegyzéssel, hogy nem mindig a kisvállalkozó munkája a jobb. Tisztelettel: Bánó Lászlóné és férje Kecskemét Cserhát u. 4. Aranylakodalom a Csaba utcában Ötven éve, 1943. március 6-án kö­tött házasságát múlt vasárnap újí­totta, erősítette meg egy kecskeméti, Csaba utca 1. szám alatt élő házas­pár, a 71 éves Kis Ferenc és 73 éves feleséee. Szabó Erzsébet. Házasságuk rosszul indult, az új­donsült férjet harctérre szólította a behívóparancs. Hadifogságba esett, s csak két év múltán találkoztak is­mét. Feri bácsi gépkocsivezetőként kereste a családkenyerét. A Kohusz • Feri bácsi, a „milliomos" gépkocsivezető és felesége, a családi nyugalom megteremtője. (A beküldött fotó korábban, más családi ünnepen készült.) Vállalatnál 36 évig dolgozott meg­szakítás nélkül, majd nyugdíjasán is munkát vállalt a baromfifeldolgozó vállalatnál. Kitüntetései igazolják, hogy 1 miihó 750 ezer kilométert ve­zetett balesetmentesen. Erzsiké néni háztartásbeliként nevelte három gyermeküket, majd az unokák nevelését segítette. Ő biz­tosította a nyugodt családi hátteret ahhoz, hogy félje derekasan helyt­állhasson a kimerítő munkában, s hogy a gyerekek nyugodtan tanul­hassanak. Volt munkája épp elég. A vasárnapi, nagy családi ünne­pen — a Nagytemplomban megtar­tott aranyesküvőn, majd az otthoni aranylakodalomban — együtt vol­tak három gyermekükkel, hat uno­kájukkal és a rokonsággal, baráta­ikkal. A templomban a lelkipásztor az­zal búcsúztatta őket, hogy találkoz­zanak majd a gyémántesküvőn is. Szerkesztőségünk ugyancsak hosszú, boldog életet kivan a Kis házaspárnak. — r Követendő példa Szíveskedjenek leközölni néhány soros írásomat, mely az oly sokat bí­rált ifjúság elé állít példát. Kecskemé­ten, az Aranyhomok Szálló éttermé­ben szalagavató ünnepségen vettem részt, családommal együtt, február • 19-én. Több száz vendég volt együtt. Feleségem, sajnálatos módon, ki­rántott a táskájából — és elveszített —nagyobb pénzösszeget (17 ezer fo­rintot). Ki hitte volna, hogy megkerül a pénz, ilyen nagy zűrzavarban? Mégis így történt. A kecskeméti Szé­chenyi István Vendéglátó Szakkö­zépiskola III/B osztályos tanulója, G. Angéla találta meg, és átadta osztály­főnökének, majd a zenekar vezetőjé­nek a közreműködésével visszajutott a pénz feleségemhez. Köszönet érte mindannyiójuknak. Sz. F. Kecskemét, (Teljes név és cím a szerkesztőségben) A Volántól kérjük Üdvözlöm, kisasszony! Talán még emlékszik rám. Én szolgáltam ki ma délelőtt az üzletben, amikor kulcsokat rendelt a lakásához ... A Kunság Volán kecskeméti, helyi járatai közül a 2-es, 6-os, 7-es és 13-as buszok a Rá vágy téren keresztül közlekednek a belváros­ba. Ezek a Rávágy tér után a Jalta borozónál, majd a régi megyei ta­nácsnál álínak meg, aztán a 2-es, 6-os és 13-as csak a Széchenyi téri végálló1^^bnf"ScfMt‘'Ví^t,íét5fé7 hogy ez utóbbi háromjáratnak tel­jesen felesleges megállnia a Jalta borozó előtt. Sokkal célszerűbb volna, ha ehelyett a Piarista Gim­názium előtt állnának meg egy percre, hiszen sok százan, vagy ta­lán több ezren ott szeretnének le­szállni nyugdíjasok, beteges embe­rek, akik az orvosi rendelőbe vagy a piacra mennek a Szeleifaluból, a Külső-Szegedi útról, és nagyon sok gyereknek is onnan van közel az iskolája. A Volánnak ez nem kerülne semmibe, viszont rengeteg emberen segítene ezzel a megoldás­sal. Ez annál inkább indokolt, mi­vel a megritkított járatok miptt je­lenleg bizony fagyoskodniuk kell a hazautazóknak. Ha kérésünk elin­tézést nyerne, hálásak lennénk. Sasváry Gyula nyugdíjas _ Kecskemét, Árpád krt. 19. Csak ennyire törődnek a cukorbeteggel? Három gyermekem közül, sajnos, egy cukorbeteg. 1992. június 27-én töltötte be a 18. életévét, s akkor a családi pótlékot leállították, mond­ván, elküldik a gyereket vizsgálatra, és ha megállapítják nála a 67 százalé­kos munkaképesség-csökkenést, ak­kor tovább kapom a családi pótlé­kot. 1992. december 4-én voltunk a fővárosi hivatalban, vizsgálaton, s 1993. január 20-áig semmilyen értesí­tést nem kaptam az eredményről. Ezért felkerestem Kecskeméten a Május 1. téri családipótlék-hivatalt, ahol közölték velem: sajnos, tovább nem vagyok jogosult a pótlékra, mert 50 százalékos munkaképesség­csökkenést állapítottak meg. Azt is megjegyezte az ügyintéző hölgy, hogy nem érti, hogy miért nem kap­tam már meg az értesítést, mert ők már rég megkapták. Utam innen a fővárosi hivatalba vezetett, ahol tudomásomra hozták, hogy ők nem is fognak engem értesí­teni, mert ez annak a dolga, aki a gyermeket oda elküldte. Visszamen­tem a családipótlék-hivatalba, ahol ekkor egy másikliölgy fogadott. Ne­ki is elmondtam érkezésem célját, hogy szeretném megkapni az elutasí­tó határozatot, ugyanis élni akarok a fellebbezési lehetőséggel. Azt is elő­adtam, hogy 3 éve is voltam ugyan­ezen a vizsgálaton a gyerekkel, s ak­kor 67 százalékos munkaképesség­csökkenést állapítottak meg, most pedig, amikor súlyosabb a cukorbe­tegsége, és állandóan emelik az inzu­linadagját, csak 50 százalékost. Ki érti ezt? A kedves hölgy meg azt nem értet­te, hogy akkor miért vittem a gyere­ket újólag vizsgálatra, amikor nem is kellett volna. Hiába magyarázkod­tam, hogy a munkaadóm'küldött a vizsgálatra, a hölgy akkor sem értet­te. Viszont megnyugtatott, hogy menjek szépen haza, és a jövő héten váljam a postást, majd küldik a hatá­rozatot. Már négy hete várom a postást, aki jön is mindennap, csak éppen a határozatot nem hozza. Kérdezem az illetékeseket, kinek a kötelessége a határozat elküldése,, és mi ennek a határideje? Mert a fellebbezéssel 15 napon belül kell élni! Meddig ülhet­nek az ilyen papíron? Hiszen amíg nincs a kezemben, addig a polgár- mesteri hivatalhoz sem fordulhatok kérelemmel. Úgy látszik, ennyire vé­dik a cukorbetegeket. Hogyan ka­pom tovább az ingyenes gyógyellá- tást? Eddig a családipótlék-hivata- lon keresztül ment minden. Harlacher Józsefné Kecskemét, Kocsis Pál u. 51. Cáfolat Tisztelt Szerkesztő Bácsi! Egy Petőfi-idézettel szeretnénk kezdeni levelünket: „Annyi rosszat kiabáltok róla ...” A költő ezt a Tiszáról írta, az újság a MÁV-ról és a Volánról szokta írni. Mi most megcáfoljuk ezeket a rossz híreket. Először is a Volán sietett segítsé­günkre a múlt év nyarán, amikor az egyik kiskunfélegyházi sofőrje készséggel, kedvesen utaztatgatott át bennünket Orgoványról Izsák­ra, hogy megtanulhassunk úszni. Aztán a MÁV sem maradt el a segítségnyújtásban. Idén, február 5-én színházba mentünk Kecske­métre. Az előadás úgy ért véget, hogy nem értük el sem a buszt, sem a vonat menetrendszerinti járatát. S ekkor jött a MÁV segítsége: egy mozdony. és három fűtött kocsi megvárta az előadás végét, és ha­zahozott bennünket. Mindkét vállalatnak nagyon kö­szönjük, hogy segítőkészségükkel szép élményeket szereztek nekünk. A színházban egyébként a Padlás című darabot láttuk. Látványos, szép előadás volt. Az orgoványi diákok nevében: Sebestyén Zsolt Kanás László Elakadt útlevél Megkérem Önöket, közöljék le­velemet az újságban, hátha a bu­dapesti rendőrkapitányságon vagy az ütlevélosztályon is olvassák. Ugyanis az történt, hogy január 4-én Madarason, a polgármesteri hivatalban leadtam az útlevelemet, cserére, mivel kaptam egy lehető­séget, németországi munkára. En­nek nagyon megörültem, hiszen munkanélküli-segélyen vagyok. Január 28-án megkaptam az új útlevelet, de nem volt jó, mert az utolsó oídalra rossz számot gépel­tek rá. Mindjárt vissza is vittem a polgármesteri hivatalba, ahonnan két új fényképpel és az adatlappal visszaküldték Budapestre. Azóta várom, de nem jön, pedig már március 1. van. Telefonálgatunk, a polgármesteri hivatal ügyintézője is, én is otthonról, de eredményte­lenül. Attól félek, hogy ettől a munka- lehetőségtől is megfosztanak, ha nem küldik meg sürgősen az útle­velet. Tisztelettel: Rittgasszer József Madaras, Hámán Kató u. 13. C ímiink: 6000 Kecsk» im i. S/;il>:i(Jsáo (ói !/ Nagymamám semmiben neiu szenved hiányt Nem hagyhatom szó néjkül a Petőfi Népe február 17-én f zje lent, Elhagyatottan 85 t- sen című, rágalmazó olvasói levelet, mely özvegy Kiss Pálné, Kecske mét, Műkerti sétány 64. szám alat­ti lakos sorsával foglalkozik Az ügyben, mint unoka, érnie!! vagyok, ezért mélységesen leih borított az a levéj, mert minden betűje hazugság. írójának .ember­telenségét nem lehet eléggé eh ’ni. hiszen ezzel megalázta 87 nagymamámat. (Ezek s-erint l éi évvel idősebb a néni, mint azt az említett levél írója tudta sz rk.) Szavahihető emberek tudna ta­núskodni amellett, hogy i?n . al­mám sem anyagilag, sem az. i.-'V korának megfelelő gomiosk G ban nem szenved hiányt Kovács József, Kecskemét, Tinódi u 6. (Örömmel adtunk helyet^ úr levelének. Hiszünk ("><•• r tg • Ta­vaiban. De mit kezdjünk ;is asszony érdekében szót emeli l■^r '^'i-- rónk állításaival, melyik hí - e-.n- matékul hozzáfűzte „Eskiiszü a az igaz Istenre, hogy igazai írek . .” Részéről talán tévedés volt az ■ < Mindenesetre a magiad befejezettnek tekintjük az ügyet. (A s/* ík.) 0 0 0 FOGADOORAKON II Nyolcadmagával kamrában Vincze István Szabadszállás, Liszt Ferenc utca 1. szám alatti há­zának egy része összedőlt, másik része életveszélyessé vált. Nagyon elkeseredett, mert az önkormány­zat nem ad szükséglakást addig, míg felépíti új házát. A polgármes- ter úr kijelentette, hogy nincs szük­séglakás. Pedig van, állítja Vincze István, ugyanis ő utánajárt a do­lognak. Az OTP-nél arról tájékoz­tatták, hogy kaphat 750 ezer forint szociálpolitikai kedvezményt és félmillió forint építési kölcsönt. Ezt mindenképpen igénybe veszi, hiszen nekik saját otthon • kell. nyolctagú a család. A szükségla­kás valóban csak átmenetileg kel­lene. Most a hat gyerekkel a sógo- ráékhoz kényszerültek, ahol egy korábban kamrának használt, 4x4 méteres helyiségben nyo­morognak. Hol az önkormányzat jó szándéka ...? Dögtemető, nyitott akna A Kecskemét, Hajma József ut­ca 1. szám alól Bognár Antal töb­bek nevében panaszolja: áldatlan állapot alakult ki az utcában, Ró­zsa Imre háza előtt. Ez az úr fél éve elköltözött a Hunyadivárosba, s a lakását bérbe adta. Ez magánügy, az viszont már nem, amit maga után hagyott. Eredetileg pincebo­rozót akart építeni, s a kitermelt sok köbméter földet az utcára ra­katta és otthagyta. Azóta szemét­dombbá változott az egész, sokan oda hordják illegálisan a szemetet, de van ott már Babetta és bicikli­roncs, kutya, macskatetem, s min­den, ami fertőzést is okozhat, ha beköszönt a jó idő. Ráadásul ott tátong, félig fedetlenül, a tervezett pinceborozóhoz derítőnek ki­ásott, több méter mély gödör az utcán, ami életveszélyes. A rend helyreállítása az elköltöződ A úr dolga lenne, de nem :tl d ró kés, aki erre felfigyelne L > né rá. — rapi Becsületes megtalálóra] várva Özvegy F. I.-n k vhi nyugdíjas olvasónk mát •■<!.* -én, reggel a Hunyadi\;iro t buszmegállóban, a 18-as' '> já­ratra várva, elveszítette drapp s;í- nü kézitáskáját. Benne >lt >„ lyi igazolványa; több más I n - nya és betétkönyve, 5000 I ■- -a készpénzzel, amit takarék > > . t tenni. Nagy terhet venne le v i '• ról a becsületes megtaláló , j,> lentkezne lakásán elveszd .lek ivei. Hálás lenne érte Kihez bes// Egy idősúr azért kér x­•kesztőségünket, ljogy • r­egy kedves történetet, i mes meglepetést oko a 5 i;. Kecskeméten. Ő mii , k télen két-három hóna itt tartózkodik a lány *. 'i kor sokat sétál a Szóéin •' ban, és buszozik napont'uh tént ez a minap is. Egy ki r *sz! nü buszra ült fel, amit i! < nak becéznek. (A City hi\ ■ ' > n szó. A szerk.) Amikor lel sofőr jó reggelt köszönt ne'1 • 1F után jól kinézelődte magá* > 103-as számú buszon. It' • ■■■ • akkor meg valóságos i x ; tént. A fiatal gépkocsiéi ."'ti > búcsúzott; „Köszönjük ■ lünk utazott!” Először csak néx*- lődött, hogy kihez beszél. állomás volt, gondolta. c A i ! szólhat a köszönet. ()dak p< n1 zá, kezet nyújtott neki. s ig kö­szöntek el egymástól. Jéi s* • volt ez az udvariasság iái iron házinak, Kecskeméten. Szerkeszti: Rapi Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom