Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-15 / 38. szám

10. oldal, 1993. február 15. SPORT A családnak is része van a sikerben • Mizsei György aláírása sok sportkedve­lőnek becses ajándék (háttérben a felesége). Az olimpiai bronzérmes apaszerep­ben is megállja a helyét. • A felegyházi Honvéd válogatott ökölvívója szüleivel. (Farkas Tibor felvételei) Mizsei György, a Kiskunfélegy­házi Honvéd válogatott ökölvívó­ja, élete legeredményesebb eszten­dejét zárta 1992-ben. Megnyerte a magyar bajnokságot, s bronz­éremmel tért haza a barcelonai olimpiáról. Ezúttal családja körében mutat­juk be, amely nagyban hozzásegí­tette az eredmények eléréséhez. A mester méltán dicséri tanítványát • Ivanovics Gergelytől idén is bajnoki címet vár az edzője. A kecskeméti úszók mestere, Früha- uf Tibor nem a legjobb hangulatban ült a fedett uszoda edzői asztalánál. — Sajnos, éppen negyedórája küld­tem haza Ivanovics Gergelyt — mondi ta, mert csúnyán bedagadt torokkal jött le az edzésre. A B vírus alaposan elkapott bennünket. A gyerekek alig fele tud dolgozni és Gergely januárban már volt két hét kényszerpihenőn. Őszintén sajnáltuk, hogy a megye legeredményesebb ifjúsági sportolóját nem láthattuk edzésmunkában, de jö­vetelünk célján ez mitsem változtatott. Mi ugyanis az edzőtől akartuk megtud­ni, hogy milyennek látja sikeres tanít­ványát, hogyan emelkedhet egy serdü­lő fiú társai fölé, s végül azt is, hogy mit vár a közeli és távolabbi jövőben Iva­novics Gergelytől. — Azzal kezdem, hogy 1987-ben ke­rültem Budapestről Kecskemétre. Sok gyerek úszott itt akkor és Ivanovics egy volt a száz között. Látszólag semmiben nem tűnt ki, de egy év múlva, 1988- ban, harmadik lett az országos delfin­seregszemlén, majd 1989-ben ugyanezt megismételte. A nevét akkor még keve­sen jegyezték meg, de 1991-ben, ami­kor váratlanul három országos bajnoki címmel berobbant az utánpótlás kor­osztály élmezőnyébe már fölfigyeltek rá és amikor tízszer javított országos csúcsot a neve már márkának számí­tott a korosztályban. Tavaly, 1992- ben első éves ser­dülőként 100 és 200 mellen baj­nokságot, 50 mel­len diákolimpiát nyert és az ifjúsá­giaknál két ezüs­töt szerzett. A fe­dett EB-n két egyéni és egy vál­tóaranyat, 200 vegyesen és a két gyorsváltóban pedig bronzérmet nyert. Volt még egy szép eredmé­nye. Bár, októ­berben beteges­kedett, novem­berben Finnor­szágban a rövid pályás bajnoksá­gon 100 mellen a korosztályában első volt es szer­zett még néhány fényes érmet. — Milyen hát­tér kell ahhoz, hogy zavartalanul fejlődhessen? — Kezdem a családdal, mert az ő esetében ez példaértékű. Ap­ja hivatásos kato­na, édesanyja óvónő. Elfoglalt emberek, de min­dent megtesznek gyermekük nyugodt tanulása és spor­tolása érdekében. Nagyon jó a kapcso­latunk, bár nem találkozunk gyakran, de amit kell, azt mindig megbeszéljük. Gergely a Bolyai-gimnázium sport- tagozatos osztályában most elsős. Heti három alkalommal, amikor az első óra testnevelés, csak a másodikra kell be­mennie. A felsőbb osztályban ez a lehe­tőség vajpszínűleg csökken, pedig az edzésmunka miatt ez bajok forrása le­het. Ha az iskola nem segít, akkor való­színűleg magántanuló lesz. — Szakmai szempontból mi emeli a többi fölé? — A hibátlan technika, a fizikai erő és állóképesség. — Mindez csak a mellúszásra érvé­nyes ? — Vitathatatlanul ez a fő száma, de már gyorsban is a legjobbak közé tar­tozik, háton is fejlődött. Pillangóban még van mit tanulni. Ha ez összejön, akár kitűnő vegyes úszó is lehet, ám a fő száma mégis a mellúszás marad. — Mit vár a tanítványától az idén? Sajnos, kadett EB, amelyen tarol­hatna, idén nem lesz. Azifjúságiaknál az a furcsa szabály, hogy olimpián például indulhaj serdülőkorú is, de ifjúsági EB- n nem. így maradnak a hazai versenyek, s az ifjúsági korosztályban is bajnoki cí­met várok tőle. Ha futja a pénzünk, ak­kor nemzetközi versenyekre is eluta- zur|k- Szabó Zoltán ÍGY SZAVAZTAK AZ OLVASÓK Mizsei, Ivanovics és a Zöldmező Ma délután, Kiskunfélegyházán adjuk át a Petőfi Népe Kupákat Bács-Kiskun megye legeredménye­sebb sportolóinak. Szerkesztőségünk 1971-ben ala­pított vándorserleget. Először, ol­vasóink szavazatai alapján, Bács- Kiskun legnépszerűbb versenyzője vehette át a Petőfi Népe Kupát. Aztán 1978-tól új feltételek mellett folytattuk megyénk legjobbjainak elismerését. A ma érvényes értékelési forma 1980-ban alakult ki, a moszkvai olimpia évében adtuk át először külön a vándorserlegeket Bács- Kiskun legeredményesebb felnőtt- és ifjúsági sportolójának és csapa­tának. Sőt, 1978-tól ifjúsági helyett utánpótláskorút jutalmazunk, az 1991. évi rangsorolás óta a csa­patsportágakban is tovább nyitot­tunk: serdülők is első helyre kerül­hettek. Mindezek a változtatások azt jelzik, hogy igyekeztünk rugalma­san alkalmazkodni a sportéletben végbement változásokhoz. Ennek része az is, hogy két évtized után úgy döntöttünk a megyei testneve­lési és sporthivatallal — amely az elmúlt évtizedekben szerkesztősé­günk erkölcsi elismerése mellett mindig megjutalmazta a díjazotta­kat —, hogy ismét a legszélesebb nyilvánosságra bízzuk, döntsenek olvasóink: kiket tartanak a megye legjobbjainak. A díjazáshoz ezúttal száz­hatvanezer forintot ajánlott fel a megyei testnevelési és sporthivatal. Olvasóink szavazatai alapján — amelyek értékelésében a Bács- Kiskun Megyei Sportszövetségek Tanácsa működött közre — Mi­zsei György, a Kiskunfélegyházi Honvéd olimpiai bronzérmes ökölvívója, Ivanovics Gergely, a Kecskeméti VSC utánpótláskorú Európa-bajnok úszója és a Kis­kunfélegyházi Zöldmező Szövet­kezeti SE férfí-asztalitenisz- csapata kapta a legtöbb szavaza­tot. A szavazás, a múlt évihez hason­lóan, ezúttal is azt tükrözte, hogy olvasóink hozzáértéssel adták le voksaikat. A mintegy hatszáz szel­vény közül a telitalálatosok kerül­tek szerencsekerékbe, s a sportszö­vetségek tanácsa Karai Kálmán, kiskunhalasi olvasónk nevét húzta ki, akire már másodszor mosoly­gott rá a szerencse. A mai, kiskun­félegyházi díjátadáson ő veheti át a megyei testnevelési és sporthiva­tal által felajánlott Adidas sport­melegítőt. A Kiváló Nevelőmunkáért díjat Hirling József, a Kiskunhalasi Ha­tárőr Dózsa lovasiskola vezető­edzője veheti át. Sporttörténeti aranyérem A magyar férfiasztalitenisz- csapatbajnokság történetében mindössze három csapatnak sike­rült megszakítania a fővárosi klu­bok egyeduralmát. Elsőként 1942- ben a Szabadkai Atlétikai és Torna Clubnak, 1946-ban pedig a Mis­kolci* Munkás Testedző Körnek. A harmadik bajnoki aranyérem 1992-ben a Kiskunfélegyházi Zöldmező Szövetkezeti SE férfi­csapatának a nevéhez fűződik, amely negyvenhat év után állha­tott a dobogó legfelső fokára a vi­dék képviseletében. Sporttörténeti aranyat szerezve ezzel Bács-Kiskunnak, amelynek asztalitenisz-csapata elsőként ju­tott fel a csúcsra. • Öröm tetőfokon. Zoltán Zoltán (hát­tal) átöleli klubtársát, Vitsek Ivánt. (Jobb oldali képünk.) • A Kiskunfélegyházi Zöldmező Szövetkezeti SE férfiasztalitenisz-bajnokcsapata és vezetői (balról): Kaiser József, Kalász Kázmér vezető edző, Zoltán Zoltán, Szosznyák Attila, Varga Sándor, Vitsek Iván, Bene György szakosztályvezető. Szenvedéllyel, elhivatottsággal • Hirling József elválaszthatatlan munkatársával, a lóval. (Ferincz János felvétele) Hirling József nyugállományú ezre­des, a Határőr Dózsa Lovasklub edző­jének neve hazánk határain túl is isme­rősen cseng. Munkájának eredménye­ként hosszú idő óta a kiskunhalasi a magyar lovassport egyik legkiemelke­dőbb szakosztálya. Tanítványai nem­csak díjugrató, hanem military és for- gathajtó szakágban is világra szóló si­kereket értek el európai és olimpiai ver­senyeken. Az ízig-vérig sportember kapcsolata a lovassporttal még 1950-ben kezdő­dött. A Honvéd Határvadászoknál ép­pen olyan lovászgyerek volt, mint az a sok ezer, akit a későbbiekben ő képzett ki. A parancsnoki istállóban ápolta, etette, lovagolta a rábízott lovakat. Az első öt lovára ma is emlékszik, nevük­kel, szokásaikkal együtt. A határőrség tisztiiskolájának elvégzése után a lova­sokhoz kérte magát, ahol egy évig ok­tatta a majdani tisztiiskola növendékeit a lovaglásra. 1954-ben került Kiskunhalasra, és itt 32 éven keresztül volt a lovasiskola pa­rancsnoka. Helyzeténél fogva alig né­hány évet sikerült aktív sportolóként részt vennie a magyar lovaséletben, mert a parancsnoki beosztás egyre több irányító feladatot rótt rá. Mégis úgy alakult, hogy a parancsnoki és az edzői munkát össze tudta egyeztetni. Nem volt könnyű feladat, de a mindig remélt sikerek és eredmények megsok­szorozták a munkabírását. Hitt és bí­zott benne, hogy a határőrség adta le­hetőségekkel, a sportolók felkészültsé­gével, akarásával sportágukban figye­lemre méltó eredményeket tudnak fel­mutatni. Megtisztelőnek érzi, hogy 65 évesen is a dózsás lovasok edzője lehet és változat­lanul bizalom övezi. Nem tudná az életét ló közelsége nélkül elképzelni. Nemcsak a lovasok, de a lovasiskola minden lova is „személyes ismerőse”. Kívülállók szá­mára van valami megfoghatatlan ebben a sportágban — neki, a szakembernek nincs szebb feladat, mint egy ménesből kifogott csikóból sportlovat — ha sze­rencséje van, híres sportlovat — nevelni. Hobbija? Természetesen a ló. Kiegészítő hobbija? Az is a ló. Elsősorban a fiatal lo­vak felkészítése. Sportpályafutásával, az elért eredmé­nyekkel elégedett, még ha úgy véli is, en­nél többre is képesek lettek volna, edző, lovas és ló egységében. Szerencsésnek tartja magát abból a szempontból, hogy munkáját mindvégig a megbecsültség, a közérdeklődés homlokterében végezhet­te, és ennek volt parancsnokai és a társa­dalom is számos jelét adta különböző el­ismerésekkel (csak a legfontosabbak: Sportérdemérem arany fokozata, Szé­chenyi István Emlékplakett, Pro Űrbe Kiskunhalas Városért). Szakértelmére a Magyar Lovas Szövetség majd’ négy év­tizede igényt tart, tagja az országos szö­vetség elnökségének és a magyar díjugra­tó szakbizottságnak is. Vass Katalin Eddigi díjazottaink 1971: Krizsán János (Kiskunhalasi Határőr Dózsa) felnőtt lovas. 1972: Kiss Mária (Kecskeméti SC) felnőtt kosárlabdázó. 1978: Fülöp Sándor (Kecskeméti TE) felnőtt fogathajtó. 1979: az MHSZ-EBKM Vízmű búvárúszó-szakosztálya. 1980: Kincses Tibor (Kecskeméti SC) felnőtt cselgáncsozó. Mészá­ros Csaba (Kiskunhalasi AC- Medosz) ifjúsági tornász és a Kecs­keméti SC férfiröplabda-csapata. 1981: Nagysolymosi Sándor (Kecskeméti SC) felnőtt cselgán­csozó. Vágó Béla (Kecskeméti SC) ifjúsági atléta és Bács-Kiskun me­gye negyesfogat-hajtó csapata. 1982: Juhász László (Kiskunfél­egyházi Lenin Tsz SK) felnőtt né- gyesfogat-hajtó. Havas Endre (Kecskeméti SC) ifjúsági atléta és a Kecskeméti SC férfiröplabdacsa- pata. 1983: Volentér László (Bajai Spar- tacus-Vízügy SC) felnőtt motor­csónak-versenyző. Deák Ferenc (Kecskeméti SC) ifjúsági cselgán­csozó és a Kecskeméti SC férfiröp­labda-csapata. 1984: Juhász László (Kiskunfél­egyházi Lenin Tsz SK) felnőtt né- gyesfogat-hajtó. Havas Endre (Kecskeméti SC) ifjúsági atléta és a Kecskeméti SC dzsúdócsapata. 1985: Messzi István (Kecskeméti Spartacus) felnőtt súlyemelő. Ha­vas Endre (Kecskeméti SC) ifjúsá­gi atléta és a Kecskeméti SC dzsú­dócsapata. 1986: Volentér László (Bajai Spar­tacus-Vízügy SC) felnőtt motor­csónak-versenyző. Hegyes Csaba (Kkfházi AC-Medosz) ifjúsági tor­nász és a Kecskeméti SC férfiröp­labda-csapata. 1987: Kecskeméti László (Kiskun­félegyházi Lenin Tsz SK) felnőtt kettesfogat-hajtó. Zsoldos Zsolt (Kecskeméti SC) junior cselgán­csozó és a Kiskunhalasi Határőr díjugratócsapata. 1988: Messzi István (Kecskeméti SC) felnőtt súlyemelő. Mizsei György (Kiskunfélegyházi Hon­véd Kun Béla SE) junior ökölvívó és a Bajai SK férfikosárlabda- csapata. 1989: Szegedi Gábor (Kiskunhala­si Határőr Dózsa) felnőtt kettesfo­gat-hajtó. Pekli Mária (Bajai SK) junior cselgáncsozó és a Kecske­méti Gokart Klub csapata. 1990: Volentér László (Bajai Spar­tacus-Vízügy SC) felnőtt motor­csónak-versenyző. Hamzók József (Kalocsai SE) utánpótláskorú bir­kózó és a Kiskunsági Erdész Lö­vész Egylet női csapata. 1991: Szegezdi Attila (Szigma Ka­rate Klub) felnőtt karatézó. Ham­zók József (Kalocsai SE Kage Rt.) utánpótláskorú birkózó és a Bajai Spartacus-Vízügy SC kenunégye­se. 1992: Mizsei György (Kiskunfél­egyházi Honvéd) felnőtt ökölvívó, Ivanovics Gergely (Kecskeméti VSC) utánpótláskorú úszó és a Kis­kunfélegyházi Zöldmező Szövetke­zeti SE férfiasztalitenisz-csapata. Kiváló nevelőmunkáért díjat kaptak A szakszervezetek megyei taná­csa 1983-ban csatlakozott a megye legjobbjainak elismeréséhez, 1991- től pedig a Bács-Kiskun Megyei Sportigazgatóság biztosítja a fo­lyamatosságot a megye nevelő­edzőinek díjazásában. .1983: Paczolay Gyuláné kiskunha­lasi testnevelő tanár. 1984: ifj. Bíró Károly kunszent- miklósi testnevelő tanár, birkózó­edző. 1985: Grosán Pál kecskeméti test­nevelő tanár, atlétaszakedző. 1986: Madár Imre kecskeméti test­nevelő tanár. 1987: Katus György, a Kalocsai Sport Egyesület birkózószakosztá­lyának edzője. 1988: Kovács Ferenc, a kiskunfél­egyházi szakszervezeti bizottság természetbarát-szakosztályának vezetője. 1989: Varga János, a szakszerveze­tek megyei tanácsának sportfelelő­se. 1990: Sinkó Lajos, a Kecskeméti BMX Klub menedzser edzője. 1991: Kasza György, a Kecskemé­ti SC súlyemelőinek edzője. 1992: Hirling József, a Kiskunha­lasi Határőr Dózsa lovasiskola ve­zetőedzője. Összeállította: Banczik István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom