Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-04 / 29. szám
8. oldal, 1993. február 4. MEGYEI KÖRKÉP HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNYT SZERVEZNEK PORTRÉVÁZLAT AZ RMDSZ ÚJ ELNÖKÉRŐL • Még az idén megmentik a Lajosmizse határában álló templomromot. (Fotó: Caál Béla) A Petőfi Népében tavaly nyáron már felvetettük, hogy jó lenne megmenteni a Lajosmizse határában álló, a középkori időkből származó pusztatemplomot. Védtelenül hagyva nagyobb esélyét láttuk annak, hogy hírmondója sem marad, minthogy a lajosmizseiek büszkén mutogatnák az arra járó turistáknak. Nos, talán nem volt hiábavaló, hogy szót emeltünk a templomrom érdekében! Lajosmizsén többen összefogtak, hogy megmentsék a még menthetőt, összegyüjtsék múltjuk emlékeit, dokumentumait. Sólyom János, a helyi kulturális bizottság elnöke alapítvány létrehozását szorgalmazza a pusztatemplom renoválásáért, míg Czégány Péter la- josmizsei antológia megjelentetésén fáradozik, Prágai Angéla pedig augusztus 20-ára helytörténeti gyűjtemény megnyitását tervezi. Prágai Angéla a lajosmizsei általános iskolában tanít, bár évekkel ezelőtt nyugdíjba ment. A helyi kulturális élet motorja volt korábban is, mostanság pedig a nyugdíjasklub ifi- és felnőttcsoportjaival foglalkozik. Tavaly olyan előadást szervezett István király ünnepén az államalapítóról, hogy azóta bejárták vele az országot, főként egyházak meghívásának tettek eleget. Már felkérték a következő műsorra is, az idén Könyves Kálmánról kellene összeállítást készítenie. A helytörténeti gyűjtemény létesítése az ő rögeszméje. Egy kicsit haraggal meséli, hogy korábban már minden értékes néprajzi tárgyat széthordták a lajosmizseiek. Arról nem is beszélve, hogy az egykori iskolaigazgató a fellelhető dokumentumokat „átmentette” magának a községházáról, távolabbi levéltárból. Bajban van hát az, aki Lajosmizse múltjának mozaikjait össze akarja rakni. A leszármazottak, a rokonok azonban hajlandóságot mutatnak arra, hogy bizonyos összegekért átadják a birtokukban lévő, ám lajosmizsei közérdeket szolgáló dokumentumokat. Remélhetően létrejön az egyezség. — 1986-ban szóltam a TIT- eseknek, hogy gyűjtsük össze a tárgyi emlékeket — meséli Angi néni. — Már akkor is késő volt! Most ismét kiadtam a jelszót a gyerekek körében. Már másnap behozták az iskolába a nagyszüleiktől „elcsent” holmikat, ugyanis elfelejtettem mondani nekik, hogy egyelőre csak nézzenek körül... Azután kértem őket, majd hozzák be a múzeumba, ha már minden biztos lesz. Addig felírkálom, ki, mit ajándékozna szívesen. Prágai Angéla a múzeumszervezésben a nyugdíjasokra is számíthat. Az önkormányzatnál járva nem kért pénzt, csak egy helyiséget, ahol majd berendezkedhetnek. Különféle alapítványoktól igyekszik anyagi támogatást szerezni, máris több pályázatra benyújtotta az elképzeléseket. A polgármester megígérte, hogy ideiglenesen a kul- túrház egyik előterében megnyithatják majd a helytörténeti gyűjteményt, a végleges helyet pedig a most átalakítás alatt álló községházán ajánlják fel. Kecskemétről, a megyei múzeumigazgatóságtól segítséget várnak a helytörténeti gyűjtemény létrehozói; megígérték a szakmai támogatást. Nem tudni még, hogy csak néprajzi, helytörténeti anyagot tárjanak közszemlére, vagy esetleg állandó kiállítás is legyen a település múltjának áttekintésével. Ehhez persze még nincs kellő anyag, dokumentum. Időnként szeretnék bemutatni a helyi alkotók, amatőr művészek munkáit is. Prágai Angéla tagja a Tájak- Korok-Múzeumok vezetőségének, így onnan is remél segítséget. A Lajosmizse határában álló pusztatemplom megmentése is fontos ügy. Először konzerválni kell a régi köveket és a környéken régészeti feltárásokra is szükség lenne. Házak nyomaira, temető sírjaira bukkantak már, fontos tehát, hogy szakemberek munkálkodjanak a terepen. Még mielőtt a kárpótlásra kijelölt területet mások birtokukba veszik ... Egy intézkedés már megszületett: a templomrom környékén nem szabad szántani. Borzák Tibor Költő és politikus Könnyű szívvel teszek eleget a szerkesztő azon kérésének, hogy rövid írásban mutassam be Markó Bélát, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség új elnökét. Könnyű szívvel, hiszen e rövid portréban nagyobbrészt az irodalom területén maradhatok, s nem kell politikai elemzésekbe, fejtegetésekbe bocsátkoznom. A most negyvenkétesztendős Markó Béla ugyanis mind ez ideig költőként, szerkesztőként alkotott maradandót, a közvetlen politizálás mezejére csak három esztendővel ezelőtt, 1989 decembere után lépett. . . De hát a hetvenes-nyolcvanas években jóformán mindenki politizált, aki irodalommal foglalkozott. A legnyilvánvalóbban talán éppen az, aki a legerősebben ragaszkodott az irodalmiság követelményeihez, merthogy ezzel az akkori politika egészét tagadta. Markó a hetvenes-nyolcvanas években azoknak a kiemelkedő képviselője volt, akik az irodalmat nem eszköznek, hanem célnak tekintették, s az irodalmi téren megmutatkozó „ellenállásukkal” vívtak ki maguknak tekintélyt. Pályáját 1977-ben történt személyes megismerkedésünk óta figyelemmel kisérem, valamennyi kötete a könyvespolcomon sorakozik, így nyugodtan állíthatom, hogy az ő eddigi életútja egy egész nemzedék útkeresését reprezentálja. Háromszék egyik kisvárosában, Kézdivásárhelyen született, az egyetemet Kolozsváron végezte, innét Marosvásárhelyre került, az Igaz Szó szerkesztőségébe. Szerepelt már a híres Kapuállító című antológiában, de ő már nem a nála valamivel idősebb Farkas Árpád, Magyari Lajos útját járta, hanem a neoavantgárde irányába fordult — ezzel lett rokon a költészete például Bállá Zsófiáéval, Szőcs Gézáéval. Az egyetemről kikerülve már egyértelműen az akkor új hangon megszólaló költői (és esszéiró- politikai) csoport tagja, s a fiatal erdélyi magyar irodalom gondozó- ja-szervezője lesz az Igaz Szó szerkesztőségében is. Szinte az egész — hazai és határainkon túli — magyar irodalomban új hangvétel jelentkezett ekkor. Számomra számos párhuzamos jelenség mutatkozik például az erdélyi esszéíró nemzedékkel együtt fellépő szépírói gárda — így éppenséggel Markó Béla, Bállá Zsófia, Szőcs Géza, Bogdán László, Egyed Péter — és a hetvenes évek hazai fiataljai — például Zalán Tibor és Géczi János között. Valamennyiükhöz erősen kötődött a már elhunyt Sziveri János vagy például a ma lapot szerkesztő, kiváló szlovákiai magyar író, Grendel Lajos. A nyolcvanas évek elején már letisztult, teljesen egyéni hang a Markó Béláé. Kísérletező kedve, amely kezdetben a formák széttörését hozta magával, egyre inkább a kötött formák irányába fordította. Megértette, hogy a kornak új, a káoszból kibontakozó harmóniára van szüksége. „A kerek és megbonthatatlan egységű művek, a groteszk felhangok nélküli borzongató tragikumot sugalló zárt struktúráknak talán végképpen bealkonyodott — írta. Innét, ettől az alapvetéstől jutott el az új rend megteremtésének igényéig — Cea- usescu diktatúrájának tombolása idején. Korjellemző jelentőségű tette, hogy a maga világának megőrzésére, megvédésére „visszafordult” a szonetthez. Az újabb magyar irodalomban ő adta vissza a polgárjogot ennek a formának. Gesztusa sokban rokon a második világháború idején eklogákat író Radnótiéval: a vihar idején a formában is az értékekhez kell ragaszkodni, sugallták ezek a versek. Ahogy meg tudom ítélni, akkoriban teljesen a maga világába vonult vissza, időnként érkező levelei figyelmeztető híradások voltak a tébolyba forduló romániai világból. Viszonylagos rendszerességgel apró, vékony szonettkötetei érkeztek, „ha már másképpen nem találkozhatunk ..." dedikációval. Aztán találkozhattunk is . . . 1989 decembere után egyből vers érkezett a szerkesztőségbe (1990 februárjában közöltük őket), mikor a debreceni estjükről Szegedre igyekeztek, akkor a kecskeméti állomáson léptem fel a vonatukra, s így tovább. Összefutottunk, vagy tudatosan szerveztük meg a találkozást máskor is: igy tudtunk szót váltani Debrecenben, Budapesten, Bukarestben — s hát Marosvásárhelyen és Kecskeméten is. 1989 decemberét követően Markó az Igaz Szóból Látóvá alakuló folyóirat főszerkesztője lett — így szerveztük meg előbb a Forrás maros vásárhelyi, majd pedig a Látó kecskeméti estjét. Meg kell említenem, hogy Kecskeméten jött létre a Látó Alapítvány: ennek az itteni ülésén is részt vett Markó Béla. 1989 után Markó nemcsak főszerkesztő lett, hanem politikus is: a választásokon bekerült a szenátusba. Nagy önfegyelemmel élő embernek láttam ekkortájt: erre az önfegyelemre minden bizonnyal szüksége is volt, gondoljunk csak az egyes román pártok és pártvezetők magyarellenes kirohanásaira. S minden bizonnyal az RMDSZ vezetőjeként is szüksége lesz erre az önfegyelemre. A feladata'óriási: a különböző érdekek alapján tag«m zódó, a romániai magyarságot mégis egészében képviselő szervezetet kell irányítania. Ráadásul az ily módon működő RMDSZ csak eszköze lehet annak a célnak, hogy a romániai magyarság végre a saját szülőföldjén találja meg a maga boldogulását, s ne kelljen kivándorolnia, szétszórtságban, vagy emberhez méltatlan körülmények között élnie. E téren valószínűleg a huszonnegyedik órában járunk, s ha a Markó Béla vezette RMDSZ a romániai magyarság léthelyzetéből következő kihivásnak nem tud eleget tenni, akkor az ennek a közösségnek az újabb, ki tudja hányadik megpróbáltatását jelenti majd. A híradások alapján úgy érzem, a megújult RMDSZ tisztában van feladatával, és érzi a felelősség súlyát is. Újonnan megválasztott elnöke eddigi pályáján megteremtette a maga számára azt az emberi és erkölcsi hitelt, amely alapján ennek a kihívásnak is meg tud felelni. Fűzi László ORCHIDEÁK AZ ALFÖLDÖN Szúnyoglábú bibircsvirág • Szúnyoglábú bibircsvirág. A növények csodálatos világában a kosborfélék (görög eredetű szóval orchideák) sok szempontból a legkülönlegesebbek közé tartoznak. Egy sereg egyedülálló tulajdonságuk miatt szinte csak felsőfokon lehet róluk szót ejteni. A családot —melyet sokszor a növényvilág arisztokratáiként emlegetnek — sok szakember a növények fejlődésének csúcsára helyezi. Formagazdagságuk minden elképzelést felülmúl, virágaikban pedig a legkülönbözőbb bonyolult mechanizmusok biztosítják a beporzást. A kosborvirág felépítésére általánosan jellemző, hogy a belső lepelkor középső tagja jellegzetesen módosul: általában megnagyobbodik, fajra jellemző alakú és színezetű lesz. A virág e megkülönböztetett jelentőségű alkotóját mézajaknak nevezzük. A mézajak rászolgál a nevére, mert sok faj esetében csőszerű nyúlványt, a sarkantyút hordozza, melyben a beporzókat csalogató nektár képződik. Az orchideák virágaiban a virágpor — néhány ősi csoporttól eltekintve — nem különálló szemcsék formájában, hanem csomóba összeálló masszaként terjed. Könnyű azoknak a füveknek, fáknak, amelyek virágporát a szél szárnyai szállítják. Azoknál a virágos növényeknél, melyek hímporát a rovarok viszik át a bibére, már kisebb az esély a megterméke- nyülésre. De szerencsére a legyek, méhek és a pillangók az egész földet benépesítik. Az orchideák ezért elképesztően sokszínű, eltérő formájú és méretű virágaikkal, az állatokkal történő beporzás legkülönbözőbb típusaira specializálódtak. Egyes kosborfélék a rovarhímeket szexuális csalogatóanyagok (feromonok) révén csábítják el. Az ide tartozó növények (Európában a bangók) által megtévesztett hím rovarok az álpárzás közben viszik át a virágporcsomagocskát az egyik egyedről a másikra. Sok faj nektárt termel, számos képviselőjük ÚJBÓL BIZONYÍTOTT A ZENEISKOLA Kiskőrösi példaadás pedig csak illatanyagokkal vonzza a beporzókat. Nektárt és illatanyagokat is bőségesen termel beporzói számára a szúnyoglábú bibircsvirág (Gymna- denia conopsea). A 20-80 cm magas növény erőteljes növekedésű. Hosszúra megnyúlt virágzata hengeres, tömött. Virágainak színe a sötétlilától egészen a hófehérig változhat. Kellemes vanília- vagy csokoládéillatot áraszt. A „szúnyoglábú” elnevezést a 1,5-2,5 cm hosz- szú sarkantyúiról kapta. A sarkantyúk ugyanolyan aránytalanul nagyok a lepellevelekhez viszonyítva, mint a szúnyog lábai a testéhez képest. A sarkantyú sajátos felépítésénél fogva meghatározza, hogy melyik rovarok képesek a virágot beporozni. A bibircsvirágokat nappali lepkék porozzák be, ugyanis ezek a rovarok tudják hosszúra kinyújtható pödörnyel- vükkel a virágok sarkantyúiból a nektárt kiszívni. Májustól júniusig virágzik üde vagy változó vízellátású lápréteken, hegyi lápokon, réteken, de előfordul sziklagyepekben, pusztafüves lejtőkön és karsztbokorer- dőkben is. Feltűnő szépsége és kellemes illata miatt, sajnos, gyakran kerül a tájékozatlan hét végi kirándulók csokrába. A kiskőrösi zeneiskola kimagasló eredményeiről olvasható beszámoló bizonyára nem újdonság a megyénk zenei életére figyelőknek. Minden évben ott vannak a különböző zeneiskolai versenyeken, fesztiválokon és a legtöbb esetben kiemelkedő díjakat hoznak el azokról. Magas színvonalat sejtet egy ilyen zeneiskola házi versenye is. Ez igazolódott legutóbb a Budapest Bank támogatásával rendezett versenyen is, amelyen zsűrielnökként volt szerencsém részt venni. Radványi Mária zongoraművész, Kiss András trombitaművész és Sárosi György brácsaművész kollégámmal a döntőben 28 müsorszámot hallhattunk. A produkciók egyikét sem zavarta meg memóriahiba. A fafúvósoknál Tóth József (fuvola), a rézfúvóknál Kemény Miklós (trombita), a zongoristák közül pedig Mayer Veronika vehette át az első díjat. A kamarazene-kategóriában két első dijat adtak ki, mindkettőt kétzongorás páros kapta (Mayer Veronika, Márfy Rita, illetve Li- tauszki Petra, Márfy Ildikó). Valamennyi felkészítő tanár: Albert József, Berg Andrea, Boldoczki Sándor, Fagyas Gabriella, Farkas Zoltán, dr. Fodor Katalin, Kiss Zsuzsanna, Nagy Csaba, dr. Pet- hő István, Samu Zsuzsanna, dr. Tömőmé Pusztai Virág. A közeli zeneiskolák néhány növendéke is részt vehetett a versenyen. Álljon itt az ő tanáraik neve is: Csuvár Gábor (Vaskút), Farkas Ferenc (Császártöltés), Hajdú Imréné (Kiskunhalas). Külön említést érdemel a zeneiskola és a város igen jó kapcsolata. Általánossá vált az a felismerés, hogy gyermekeik zenei nevelése igen jó kezekben van. Ritkán fordul elő, hogy egy-egy település polgármestere is részt vesz ilyen zenei rendezvényen. Kiskőrösön ott volt Kálecz János polgármester, Nemes Lajos, a Budapest Bank helyi fiókjának az igazgatója, aki további támogatásról biztosította az iskolát és Varga József, a Kiskőrös Városért Alapítvány elnöke. Öröm volt ez a hangverseny a művelődési ház nagytermét megtöltő közönség számára. Dratsay Ákos Menteni a menthetőt Lajosmizsén Markó Béla — középen — 1991 októberében Kecskeméten. • Prágai Angéla szervezi a hely- történeti gyűjteményt. (Fotó: Borzák Tibor)
