Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-04 / 29. szám

Ágasegyháza • Fülöpháza • Izsák # Kerekegyháza • Kunbaracs • Ladánybene • Lajosmizse • Orgovány Kecskemét vidéke i ........ ...............———————— L EGYEN FOLYO A FALUBAN! Kunbaracsi gyerekek álmai MÁR VÁRJÁK A TANYÁKON! Orgovány új orvosa • A kunbaracsi ötödik-hatodik osztályosok, kezükben álmaikat tartalmazó papir- • lapokkal. (Á szerző felvétele) „A kezdeti nehézségek után sta­bilizálódik a helyzetem”—összegzi eddigi orgoványi tevékenységét dr. Leithem Agnes körzeti orvos, aki a nyár eleje óta dolgozik a község­ben, s akit mindig Wartburgjában ülve látok, amint beteghez, vagy ép­pen betegtől rohan. Óriási tanya vi­lágban kell eligazodnia, tíz-tizenöt kilométert is meg kell tennie egy- egy betegért, úttalan utakon. — Hogyan bírja energiával? — kérdezem a doktornőtől. — Valóban nehéz volt a kezdet, de ezt semmiképpen sem valamiféle bizonyítási vágy diktálta. A bete­gek hoztak helyzetbe azzal, hogy mindig tele a várószoba, s egyik hí­vás a másik után érkezik, függetle­nül attól, hogy nappal van vagy éj­szaka, hét vége vagy hétköznap. A tanyavilág első látásra riasztó­nak tűnt, de ez alatt a néhány hónap alatt, amióta itt vagyok, éppen ezt a munkát szerettem meg a legjobban. Amíg egyik tanyáról a másikra me­gyek, egészen kicserélődöm, felfris­sülök, s az a tudat, hogy ezek az em­berek, akik a falutól távol élnek, egészen rám vannak utalva, egye­dül tőlem várják a segítséget, mind­ez nagy felelősséggel tölt el. Amikor megüzenem egy-egy helyre, hogy holnap kimegyek, tudom, már kora reggeltől várnak, pedig többnyire csak délután jutok el. Mára megis­mertem már a körzetemhez tartozó embereket, nemcsak a tanyasiakat, hanem a faluban élőket is. Jó, ami­kor egy arcot meglátva eszembe jut a legutóbbi betegsége, hogy mivel Gyászolnak az izsáki lokálpat­rióták. Nemrég temették el a falu históriáját haláláig lelkesen kuta­tó, fáradhatatlan pedagógust, Ko­vács Gyulát. A jeles helytörténész alapította az izsáki helytörténeti múzeumot. Sokat dolgozott azért, hogy Sárfehérfalva múltjának tár- yi emlékeit méltó körülmények özött tudja bemutatni. Most so­kan kérdezik: Kovács Gyula hirte­len távozása után ki vigyáz majd az összegyűjtött, pótolhatatlan kincsekre? Ki lesz a gazdája a főté­ri öreg épületben helyet kapott múzeumnak?-h Nagy veszteség érte közössé­günket Kovács tanar úr halálával — mondja K. Szabó József polgár- mester. — Ő minden ellenszolgál­tatás nélkül, időt fáradságot nem kímélve mentette a menthetőt. Összegyűjtötte öregjeink visszaem­lékezéseit, járta a levéltárakat, a könyvtárakat. Munkásságának köszönhető, hogy a most felnevel­kedő- Ifjúság megismerheti a ho­mok megszelidítéséért küzdő izsá­ki ősök históriáját. Igen gazdag a tárgyi anyag is, amelyet a tanár úr végakaratának megfelelően Ko­vács János, a helytörténészünk fia gondoz a jövőben. — Az alapító tervei szerint Táncsics Mihály egykori iskolá­jában, a római katolikus templom melletti, múlt századi iskolaépü­letben kaphatna méltó helyet a A közös éneklés öröme A népzene, a népdaléneklés szép hagyománya, úgy tűnik, kivesző- félben van modern korunkban. Egy-egy kérészéletű mozgalom (Röpülj páva!) időnként ráirányít­ja a figyelmet, aztán visszasüllyed minden a korábbi érdektelenségbe. Pedig a nemzettudat, a magyarság- tudat fontos építőeleme a nép aj­kán született ének, a nép leikéből fakadó muzsika. Persze.vannak kivételek is, mint például Agasegyházán, ahol lelkes hívei és támogatói vannak a nép­dal ügyének. A helyi gazdakör — felelevenítve azt a nemes hagyo­mányt, hogy kultúrcsoportokat tá­mogatnak — egy népzenei együt­test működtet. Az énekkar vezetőjét, Bíró Já­nosáé Benedek Szilviát és a citera­kezeltem, milyen gyógyszereket ír­tam fel neki. Ez az odafigyelés sokat jelent a kölcsönös bizalom kiépülé­sében. Az asszisztenseim sokat segi- tettek a kezdeti időkben, hiszen szinte minden útra elkísért Margit­ka vagy Katika. — Miképpen viseli el a családja — két lánya — azt, hogy alig látják önt? — Ennyi idő óta — harminc éve praktizálok! — megszokták, hiszen mindig ezt csináltam. Eleinte Kalo­csán, majd később Kecskeméten, előző munkahelyeimen is hasonló volt a helyzet. Annyiban ma már könnyebb, hogy felnőttek, önálló­ak, a kisebb 17, a nagyobb 19 éves. Ráadásul mindketten tanulnak, s ez egész napra Kecskeméthez köti őket. Csak esténként találkozunk és hét végeken. Nagy biztonságot je­lent számomra, hogy a szüleim itt laknak a szomszéd településen, Izsá­kon. — Hogy érzi, sikerült-e beillesz­kednie a falu közösségébe? — A vezető körzeti orvos kollé­gám, dr. Csarnay János örült, ami­kor ide kerültem, mert a munkába állásom azt jelentette, hogy meg­szabadult a két teljes körzet gondja alól, ami valóban emberfeletti tel­jesítményt követelt néhány héten keresztül, dr. Csollák Lajos halála után. A körzetemhez tartozó em­berek bizalma is abban erősít meg, hogy szükség van a munkámra, úgy érzem szívesen fordulnak hoz­zam, befogadtak. — balogh — gazdag anyag. Tervezik-e az át­helyezést ? — Azt az iskolát visszakérte és visszakapta a római katolikus egyj- ház. Arról dönteni nem tudunk. Ajánlottuk az épület gazdáinak, hogy az úgynevezett Táncsics- teremben rendezzenek be egy isko­latörténeti kiállítást. Milyen osztá­lyokban tanultak a gyerekek a múlt században? Erre az ajánlatra máig nem érkezett válasz. Az az épület, amelyben a helytörténeti anyag most látható, öreg, értékte­len, romos. A műszaki szakembe­rekkel megvizsgáltattuk és meg­tudtuk: nem érdemes felújítani. — Hol kaphat helyet a gyűjte­mény ? — Van egy tervünk, hogy a most megszüntetett bölcsőde épü­letében, a Kossuth Lajos utcában, kialakítjuk a gyűjtemények házát. Ott mutathatnánk be a szőlőter­melés történetét ismertető kiállí­tást és azt a színes, érdekes tárgy­együttest amely a Kolon-tói halá­szok, vadászok, pákászok, nádvá­gók munkáját ismerteti. A Tán­csics Mihály Könyvtár is oda köl­tözhetne át. A Dózsa György téri épületet ugyanis mindenképpen vissza szeretnénk — mielőbb — adni az olvasókörnek. Azt gondo­lom, hogy a község polgárai és a vezetők is fontosnak találják, hogy vigyázzunk értékeinkre, őrizzük őseink emlékét. F. P. J. zenekar vezetőjét, Benedek László- né Koch Magdolnát kérdezem. — Mióta énekelnek, zenélnek együtt, hány tagja van az együttes­nek? — Az énekkar valamivel több mint fél éve alakult, a citerások később kapcsolódtak be. Tizenki­lenc tagú a csoport és rendkívül lelkes. Sok munka van azegyüttes­Csöndes kis falu. Mintegy hatszá- zan lakják, Kunbaracs a neve. Ilyen­kor, télen, a települést körülölelő er­dők is hallgatnak, kopárabb a táj. A központban lévő általános iskolá­ban viszont vidám az élet, az jó me­leg tantermekben hatvanhat gyerek igyekszik magába szívni a tudo­mányt. Hét pedagógus gondosko­dik arról, hogy kitáruljon a baracsi fiatalok számára a világ. Küldenek- kel Józsefné igazgatónő azt is el­mondta, hogy a kilenc nyolcadikos diák közül mindössze egy nem tanul tovább. A többiek főként Kecske­méten próbálnak szerencsét. Baky Zsuzsanna nyugdíjas tanárnő há­rom órát buszozik Fülöpszállásról, hogy kedvenc tanitványaival foglal­kozhasson a részben osztott osztá­lyokban. Boldogan megengedte, hogy a fiúk-lányok rövidke fogal­mazást írjanak a Petőfi Népe számá­ra. Arra voltunk kíváncsiak: miről álmodnak a kunbaracsi gyerekek, mit szeretnének elérni, hogyan kép­zelik a falu és saját maguk jövőjét, íme néhány érdekes válasz: * Urbán Bernadett (6. osztály): — Azt szeretném, hogy fejlőd­jön a falu. A környékben van egy kastély, már évek óta romokban áll. Többször is hozzákezdtek épí­teni, de mindig félbe hagyták. Legutóbb a tetőt is leszedték. így áznak a falak. Azt szeretném, ha egy lovastanyát építenének a kas­télyból. Brinkusz Csaba (5. osztály): — Azt gondoltam, hogy ez a falu kötődjön össze Kerekegyhá­zával és vezessék be a gázt. Azt se bánnám, hogy tízéves legyen az is­kola. Minden suliban legyen szá­mítógép, nálunk is. Alt Miklós (6. osztály): — Azt szeretném ha nem lenne embergyűlölet. Ne legyen vadá­szat, és rfé legyén erdőirtás, és fő­ként ne legyenek járművek és váro­sok, és ne legyenek állatkertek. Mindeddig a helyi önkormány­zat foglalkozott a temetkezéssel, ám az ezzel megbízottak, alkalma­zottak sok kellemetlen helyzetet te­remtettek a temetés során, nem egyszer kínos, már-már botrányos, esetenként kegyeletsértő tetteket követtek el. A napokban változás történt, mégpedig a hetényegyházi Gulyás Sándort bízták meg a te­metések lebonyolításával. A vál­lalkozó bérleti díjat fizet az önkor­mányzatnak, a temetés megszerve­zését, a kegytárgyak forgalmazá­sát is ő végzi. * A kerekegyházi önkormányzat megszüntette a lakásokra felvett hitelek kamattámogatását. Koráb­ban központilag segítették a rászo­rulókat, de egyre kevesebben vet­ték igénybe ezt a kedvezményt. A központi támogatás megszűnt, amint a kerekegyházi lehetőség is. ben, de megéri. Egymást segítő, támogató, igazi közösséggé ková- csolódtunk ez alatt a rövid idő alatt is. — Föllépések, tervek? — Két nagyobb szereplésünk volt, az egyik idehaza, augusztus 20-án, a másik az izsáki sárfehér napokon, ahol több ezren hallot­tak bennünket. Terveinkről; sze­Egy dzsungelben szeretnék élni, ahol minden ember boldog lehet­ne. Baranyi Loránd (6. osztály): — A falu környékére építsenek erőmüvet, egy napenergiát felhasz­náló épületet. Szatmári József (6. osztály): — Kunbaracsnak, ennek a kis falunak, ahol élek, juttassanak sze­repet a közéletben, s legyenek itt is hírességek, és ne csak egy kis falu maradjon. Azt szeretném még, hogy a falu környékét nyilvánítsák tájvédelmi körzetté, hiszen itt min­den ember lelkivilága a környezet­től függ. Fekete Balázs (6. osztály): — Az én álmom, hogy itt, Kun- baracson, létesítsenek egy sport- csarnokot, ahol legyen kézilabda, kosárlabda, lehessen pingpongoz­ni, úszni és szaunázni. Skultéti Hajnalka (6. osztály): — Nem szeretnék városban élni, mert ott szennyezett a levegő. Jobb itt, falun. Az a kívánságom, hogy a szemetet ne az erdőbe dobálják. HóFVáth Éva (5. osztály): *-<- Arra vágyom, hogy Kunbaracs szép, tiszta község legyen. Az volna a Amint számos településen, így Kerekegyházán is megdrágult az élet. Az óvoda, az iskola és az idő­sek napközi otthonának lakói a jövőben a 25 százalékkal megemel­kedett nyersanyagnorma miatt drágábban kapják az ebédet. Arról a polgármester dönt, kit illet ked­vezmény vagy önkormányzati tá­mogatás az ebédjegy fizetésekor. * Módosították a kerekegyházi rendezési tervet. A kunbaracsi úton korábban telkeket osztottak ki, most pedig ipari övezetté nyil­vánították. Természetesen nem mérgező gázokat ontó, füstölgő gyárakat kívánnának ott látni, ha­nem környezetbarát kisüzemeket. * Megváltoztak az önkormányza­retnénk minősítéseken, versenye­ken jól szerepelni és szívesen válla­lunk föllépéseket bárhol, ahová hívnak bennünket. A beszélgetést követő próbát meghallgatva nehéz elhinni, hogy mindössze fél éve vannak együtt. Oly tisztán és felszabadultan szólt az énekük, muzsikájuk ... — te — legszebb, ha mindenki ügyelne a ma­ga környezetére. Védené az állatokat és gondoskodna a kertjéről. Az isko­lában nagyon odafigyelünk erre, a madarak szívesen jönnek az etetőkbe magot ropogtatni. Boros Edit (5. osztály): — Ne legyen összevont osztály, hanem külön ötödik és külön ha­todik. Szeretnék angolt tanulni, mert én még orosz nyelvet tanulok. Kenderes Béla (5. osztály): Sokan még nem szereltettek ka­talizátort a kétütemű gépkocsikra. Szeretném, ha ezt kötelezővé ten­nék és mindenki jobban vigyázna -a környezetére. Erdélyi Gyula (5. osztály): — Kecskeméti rendőr szeretnék lenni. Hegedűs István (6. osztály): — A kihalófélben lévő állatok megmentésén álmodozom. Szabó István (5. osztály): — A nyári szünetben dzsúdózni járok majd. Jó lenne, ha Kunbara- cson lenne karatesportcsarnok. Kern Sándor (5. osztály): — Legyen folyó Kunbaraeson, és szép; tiszta utcák. B. T. ti szolgálati lakások díjai is a köz­ségben. Eddig 15 forintot fizettek négyzetméterenként a bérlők, a jö­vőben ennek dupláját kérik tőlük. A víz- és csatornadíjak ugyancsak emelkedtek, vízórák felszerelésével mindenki egyénileg fizeti majd a számlákat. * A kultúrház ügyével is foglalko­zott legutóbbi ülésén a kerekegyhá­zi képviselő-testület. Két éve adták bérbe a Katona József Művelődési Házat Szetlik Ferenc vállalkozó­nak. Most az ő kérésére, napiren­den kívül tárgyalták az ügyet, még­hozzá azért, mert az utóbbi időben oly mértékben emelkedtek a külön­böző költségek, hogy ehhez valami­lyen módon támogatni kell. Szetlik Ferenc kifejtette, gondot okoz az is, hogy az úgynevezett községi rendezvények ingyenesen kapják a művelődési otthont. A ja­vaslat szerint el kellene dönteni, hogy a jövőben mit minősítenek en­nek a településen, hiszen például az őszi, időközi országgyűlési képvise­lő-választás idején a pártok sem fi­zettek a rendezvényeikért. Az ön- kormányzattól igényelték a helyet, amely ezt biztosította számukra. Ez viszont természetesen hátrányosan érinti a vállalkozót. Elhangzott alternatívaként az is, ha már nem kívánják csökkenteni a kihasználtságot, akkor az önkor­mányzat utalja át az intézmény számára az úgynevezett kulturális fejkvótát, ami mintegy évi 600 ezer forintra tehető a település eseté­ben. Czakó István polgármester több ponton is egyetértett a bérlő észre­vételeivel csakúgy, mint a hozzá­szólók véleményével. Így tehát a soron következő ülésre pénzügyi­leg alátámasztott javaslat készül arra vonatkozóan, hogyan lehet a legjobban rendezni a kerekegyházi művelődési otthon ügyét. A testü­let ugyanis csak a pontos számítá­sok tükrében tud érdemi döntést hozni. (b.t.—n.á.) Bölcsődéből - gyűjtemények háza Kerekegyházán hallottuk Izsáki földkiadók? A napokban érkezett a rendelet híre: február 5-éig a jegyzők hívják össze a közgyűlést, ahol a 17 tagú földkiadó bizottságot hozzák lét­re. Izsákon mintegy háromezer ta­got érint a szövetkezet részará­nyainak tulajdonba adása, de — sajnos — még a földkijelölésig sem jutottak el. Egyébként is, vajon milyen keretből fizessék a nem kis munkát, mert a költségvetésben erre nem különítettek el pénzt, központi támogatásra sem számít­hatnak. Arról nem beszélve, hogy a földkiadó bizottság tagjai (ha lesz aki vállalja) sem végzik ingyen a rájuk bízott, egyáltalán nem iri­gyelhető munkát. Az előírás sze­rint az igényeket március 21-éig kell összeírni, annak is ki kell adni a részarány-földtulajdonát, aki nem kéri. Az izsáki közgyűlést ad­dig nem tudják megtartani, amíg a megyei földművelési hivataltól nem kapnak ígéretet arra, hogy a szükséges pénz előteremtésében segítenek. Orgoványi gazdák Vágy és remény csupán, hogy az év elején megalakult Gazdák Szö­vetkezetét összetartják Orgová- nyon. Az Egyetértés Szakszövet­kezettől megörökölt 30 milliós adósság ugyanis egyelőre nem te­szi lehetővé az előrehaladást. Még egy-két hónapra szükség van ah­hoz, hogy eldőljön, lesz-e jövője is a Gazdák Szövetkezetének, lesz-e munkahelye az ott dolgozóknak, lesz-e piaca a terményeiknek? * Ma délután két órakor összeül az orgoványi önkormányzat, hogy megtárgyalja az 1993. évi költség- vetést. Ladánybenei események Ma délután Ladánybenén talál­koznak a térség polgármesterei. Legutóbb novemberben jöttek össze, hogy megbeszéljék az aktu­ális kérdéseket. Eddig Kecskemé­ten és Kerekegyházán tartottak eszmecserét, most Ladánybenén a sor. Meghivták a nagykőrösi és a cejglédi polgármestereket is. A községházán tartandó összejö­vetelen a körzetet érintő gondokat vetik fel a vezetők, mégpedig a szemét elhelyezéséről, az idegen- forgalom lehetőségeiről egyeztetik álláspontjaikat. * Február 8-án, hétfőn este hat órakor a művelődési házban tart­ják a falugyűlést Ladánybenén, amikor is a polgármester tájékoz­tatja az egybegyűlteket az elmúlt esztendőben történtekről és vála­szol a felmerülő kérdésekre. * Február 12-én, pénteken, dél­előtt 9 és 12 óra között véradás lesz a ladánybenei községházán. Az eddigi tapasztalatok szerint ál­talában negyven-ötven falubeli se­gít önzetlenül azzal, hogy vért ad. Kunbaracsi dohánytermesztők A helyi szövetkezeten keresztül értékesítették eddig a kunbaracsi- ak a megtermelt dohányt. Az át­alakulások, a változások azonban más iramot diktálnak. Olyannyi­ra, hogy a jövőben az önkormány­zat kiván segíteni a baracsi do­hánytermesztőknek. Mintegy öt­ven gazdálkodóról van szó, akik a napokban hallgattak meg tájékoz­tatót a kiskunfélegyházi dohány­beváltó munkatársától. Remélhe­tően nem lesz gondjuk majd ősszel a megszárított dohánylevelek el­adásával, hiszen az önkormányzat vállalja a közvetítőszerepet. Kerekegyházi mozgássérültekért Kerekegyházán mindig is meg­különböztetett figyelemmel voltak a helyi mozgássérültekkel szem­ben. és ezen gondoskodó, segítő szándékot kell érteni. Legutóbb a Kerekegyházi Mozgássérültekért elnevezésű alapítvány számláját növelték annak a gálaműsornak a bevételével, melyet pénteken a művelődési házban rendeztek meg. A rendezvény fővédnöke Czakó István polgármester, véd­nökei pedig Hajagos Gyula plébá­niai kormányzó és Kolozsváry Kiss László református lelkész. V J Az oldal a Kecskeméti Lapok Kft. közreműködésével készült. Szerkesztő: Borzák Tibor és Far­kas P. József. Együtt az ágasegyházi dalosok és citerások. (Fotó: Bálint Vilmos)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom