Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-25 / 47. szám

8. oldal. 1993. február 25. MEGYEI KORKEPI NYOLCEZER HALOTT A BAJAI HADIFOGOLYTÁBORBAN? Tudományos kutatásra van szükség a bizonyításhoz A Bajai Mészáros Lázár Gépesí­tett Lövész Dandár laktanyája mel­lett, Vaskút irányába, körülkerített honvédségi területek találhatók, bo­zótos, vizenyős változatban. Itt emelkedik ki egy emlékoszlop, mely­nek márványtábláján az olvasható: „Itt nyugszik közös sírban 1023 em­bertársunk. Elhunytak 1944/45-ben a közelben felállított hadifogolytá­borban”. Sajnos, a tábor történetét megfelelő mélységben eddig senki sem kutatta, csupán Gyulavári József lokálpatriótának jutott eszébe, hogy az alvégi, és más ismerős emberek el­mondása alapján nekikezdjen az adatgyűjtésnek. Odáig jutott, hogy hazánkban egyetlen táborban sem volt ilyen nagy számú fogolypusztu­lás, mint Baján. Több újságban adott fel hirdetést, hogy jelentkezzenek a hadifogolytá­bor túlélői, akik visszaemlékezéseik­kel hitelesíthetik azt a bajai állítást, miszerint az 1948-ban exhumált 1023 fogolytetem csak egy része az itt el­pusztult embereknek. A bajai tábor átmeneti gyűjtőtábornak számított, ahonnan Temesvárra, majd onnan a Szovjetunióba szállították a hadifog­lyokat, akik közül a legtöbb magyar és német nemzetiségű katona volt. Gyulavári úr a kutatásai során olyan bajai emberekhez is eljutott, akik az őröket kijátszva megpró­bálták élelmezni a végveszélybe került embereket, akik között a rossz körülmény miatt járvány tört ki. A visszaemlékezők szerint való­színű a vérhasjárvány ütötte fel fejét, mely naponta tízesével szedte az áldozatokat. Szinte valamennyi levélíró, aki válaszolt Gyulavári úr felhívására, köszönetét mondott a bajai asszonyoknak, lányoknak, akik segítettek a napokig éhező embereken és ruhákat juttattak — már amit az akkori történelmi helyzetben lehetett — a tetűinvázi­• (.\\ilavari József az 1948-ban exhumáltak tömegsírjánál lévő obeliszknél azt mutatja, hogy a volt tábor irányába még sok ezer hadifogoly lehet eltemetve. óval és a félelmetes flekktífusszal küszködő hadifoglyoknak. Bár az 1948-as sir feltárásakor a helyszíni szemle alapján megállapí­tást nyert, hogy a végzett exhumálá­sokon kívül máshol nincsenek elte­metett hadifoglyok, így a keresést be­szüntették. Gyulavári József az ösz- szegyűjtött anyagok birtokában úgy gondolja, hogy a mai laktanya terü­letén már lehet, hogy tényleg nincsen tömegsír, de a sportpálya, és az egy­kori barakktábor folytatásában minden bizonnyal több ezer magyar és német katona alussza örök álmát. A további kutatáshoz Für Lajos honvédelmi miniszter is segítséget ígért egyik bajai látogatásakor, de ehhez elsősorban a városnak kellene előteremteni a szükséges szellemi és anyagi lehetőséget. Erre azért is van égetően szükség, mert a laktanya korszerűsítése, bővítése kapcsán könnyen előfordulhat, hogy a buldó­zerek tömegsírokat forgathatnak ki. Ha egyáltalán létezik a tábor életéről valamilyen lajstrom — akár a Szov­jetunióban, akár Magyarországon — sokat segíthetne a kutatásban. Papp Zoltán ORCHIDEÁK AZ ALFÖLDÖN A piros madársisak A homokbuckák hazánk dombor­zati képének egyik legjellegzetesebb elemei. Legnagyobb kiterjedésben a Duna—Tisza közén találkozhatunk velük. Az európai viszonylatban is ritka földtani képződmények a víz és a szél munkája nyomán jöttek létre. A homokfelszín évezredeken keresz­tül engedelmeskedett az „elemek” szüntelen játékának. Ma is szakadat­lanul mozogna, ha az ember hatal­mas méretű természetátalakító tevé­kenységei nem akadályozná ebben. Változatos formakincseiből, sajátos növény- és állatvilágából azonban számtalan emléket megőrzött az utó­kor számára, hogy azokon át megis­merhessük. Kialakulásának eredete tízezer év­nél távolabbra nyúlik vissza. Az Ős- Duna, akkor még számos ágra bo­ntóivá, átlósan folyt a Duna—Tisza közén, mialatt óriási tömegű horda­lékanyagot halmozott fel. Az Alföld déli részének süllyedése következté­ben a medervonala fokozatosan átte­vődött a mai észak—déli irányú me­derbe. A Kiskunság területén a víz felszínformáló tevékenysége ezzel megszűnt. A szerepét a szél vette át, amely a hátrahagyott hordalékkú­pokat dünékbe es homokbuckák­ba rendezte. A homok mozgása és bizarr formájú alakzatainak kép­ződése a közelmúltig megszokott jelenség volt a tájban. Szélsőséges környezeti feltételei miatt mezőgazdasági művelésre és érdősítésre kevésbé alkalmas. Az egyre növekvő civilizációs igénye­ink azonban megkívánták a foko­zott hasznosításukat. A kiskunsági homokbuckavidék mára tanyák­kal, szántókkal, gyümölcsösökkel, telepített, fenyvesekkel sűrűn tar­kított kultúrtájjá változott. Termé­szetes vegetációja a gazdálkodás következtében sok helyen meg­szűnt vagy erősen visszaszorult. Kisebb-nagyobb kiterjedésben helyenként mégis fennmaradtak. Az egyik legszebb és viszonylag érintetlen homokbuckás terüle­tünk Fülöpháza határában húzó­dik. A buckaközi mélyedésekben fe- hémyárak és apró cserjék védelmé­ben tenyészik a piros madársisak (Cephalanthera rubra) színpompás tövei. A 10-15 cm magas orchidea le­velei szálasak-lándzsásak. Tudomá­nyos fajnevét leppelleveleinek piros színéről kapta (ruber, -ra, -rum: pi­ros). A megporzás érdekében tett lépé­sek érdekes esetét figyelték meg ennél a növénynél Nyugat-Európában és a Földközi-tenger partvidékén. Utá­nozta színével és formájával a közelé­ben virágzó, bőséges nektárt termő harangvirágfajokat. A rovarok nem tudtak különbséget tenni a harangvi­• Piros madársisak. rág és a madársisak között és mind­kettő beporzását elvégezték. Magyarországon a középhegy­ségben gyakori és a Duna—Tisza kö­zén élnek mégjelentős nagyságú állo­mányai. Június—júliusban virágzik. Élőhelye a középhegységben bükkö­sök, gyertyános- és cseres-tölgyesek, erdei fenyvesek. Az Alföldön homoki tölgyesek és nyáras borókások. A Kiskunság homokbuckavidékein gyakran találkozhatunk vele. Hival­kodóan szép külső megjelenése elle­nére se szedjük le, mert a homokterü­letek megfogyatkozásával a piros madársisak állományai is nagyon megritkultak. Vidéki Róbert A gyámhatóságok a fiatalkorú bűnelkövetőkért A magyar büntető törvénykönyv a 14. és 18. életévük közé eső fiatalkorú elkö­vetőkre nézve speciális szabályokat tar­talmaz. Ezek közül az egyik az, ami sze­rint a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, a próbára és feltételes szabadságra bocsátott, továbbá a javítóintézetből ideiglenesen elbocsátott fiatalkorú párt­fogó felügyelet alatt áll. A pártfogó felügyelet célja, hogy segít­séget nyújtson a fiatalkorú társadalom­ba való beilleszkedéséhez és ezáltal an­nak megakadályozásához, hogy a párt­fogolt ismételten bűncselekményt köves­sen el. A pártfogó felügyeletet a fiatalko­ró lakóhelye szerint illetékes gyámható­ság látja el a mellette működő hivatásos és társadalmi pártfogók közreműködé­sével. A gyámhatóságoknak a fiatalkori bűnözés megelőzésében játszott eme fontos szerepe miatt a Bács-Kiskun Me­gyei Főügyészség a múlt évben 14 gyám­hatóságnál vizsgálta meg az ez irányú te­vékenység törvényességet. Az ezzel kap­csolatos tapasztalataink, sajnos, nem kedvezőek. A gyámhatóságnak a 6/1980. (VI. 24.) OM. számú rendelet értelmében a fiatal­korúról a pártfogó kirendelése előtt kör­nyezettanulmányt kell készítenie. Ez, sajnos, sok esetben elmarad, helyette a nyomozás során a rendőrség által készí­tett környezettanulmányt használják fel. Ez azonban más célból készül, a bíróság döntéséhez szolgáltat segítséget a megfe­lelő jogkövetkezmény kiválasztásához, így nincs figyelemmel a pártfogó felügye­let sajátosságaira. A gyámhatóság a kirendelő határo­zatban köteles feltüntetni a jogszabály­ban előírt kötelező magatartási szabá­lyokat, amelyek előzetes bejelentési kö­telezettségeket és általános viselkedési normákat írnak elő. Másrészt fel kell tüntetni a bíróság által előírt külön ma­gatartási szabályokat is, amelyek a fia­talkorúak személyiségéhez igazodva határozhatnak meg további szabályo­kat. Nincs azonban a gyámhatóságnak joga arra, hogy a fentieket meghaladóan írjon elő kötelezettségeket, vagy tilal­makat a fiatalkorú számára. (Pl. azt, hogy a nap bizonyos szakaszában kö­teles otthon tartózkodni, vagy hogy nyilvános helyeket ne látogasson.) Ez­zel ugyanis a fiatalkorú személyi sza­badságát alkotmánysértőén korlátoz­za. A gyámhatóságnak a pártfogó ki­rendelését megelőző eljárásban meg kell idéznie a fiatalkorút és törvényes képviselőjét, és tájékoztatni kell őket a pártfogó felügyelet mibenlétéről, a ma­gatartási szabályokról. Előfordul azonban, hogy a gyámhatóság ezt a meghallgatást nem tartja meg, vagy a távollévő törvényes képviselő számára nem küldi meg az erről felvett jegyző­könyvet. Ez nem helyes, mert a pártfo­gó felügyelet célja akkor valósítható meg, ha az egyébként jól felkészült és elhivatott pártfogók munkáját a szülők is odaadóan támogatják. Ez pedig csak akkor érhető el, ha az intézkedés lénye­gével ők is tisztában vannak. Végül néhány gyámhatóságnál ko­moly problémát jelent a határidők be­tartása. Hiába ír elő ugyanis a jogsza­bály „haladéktalan” intézkedési köte­lezettséget, előfordul, hogy a pártfogó kirendelésére 2—5 hónap alatt sem ke­rül sor. A fiatalkorúak pártfogó fel­ügyelete ritkán haladja meg az egy évet, s minél több idő telik el ebből megfelelő intézkedés nélkül, annál na­gyobb a veszélye annak, hogy a hátra­lévő idő alatt a pártfogó felügyelet nem éri el célját. A vizsgálat tapasztalatai alapján fel­tétlenül ki kell emelni a kiskunhalasi polgármesteri hivatal gyámhatóságát, ahol az elemzett szakterületen egyedül­állóan példaszerű munkát végeznek az oda beosztott dolgozók. A főügyészség a vizsgálat eredményeképpen a többi gyámhatóságon is megtette a szükséges törvényességi intézkedéseket annak re­ményében, hogy ezekben is hasonló színvonalú munkát végeznek a közeljö­vőben. Dr. Pálfi Péter fiatalkorúak ügyésze ELBOCSÁTÁS, VAGY BÉRCSÖKKENTÉS Miről szól a szeremlei határozat? • A Duna menti kis település életében fontos elhatározás előtt áll az önkormányzat, mert ha a pénz hiányában le kell mondani a gázprogramról, így hosszú időre megbénulhat Szeremle fejlődése. Szombati lapszámunkban arról adtunk hírt, hogy a szeremlei önkor­mányzat — Scheidl Károly polgár- mester értelmezése szerint — olyan határozatot hozott, hogy a bértételek csökkentése érdekében az általa fog­lalkoztatott közalkalmazottaknak 10 százalékát el kell bocsátani. Ennek végrehajtásáért az intézményvezetők a felelősek, akik a polgármesterrel kötelesek egyeztetni. A polgármester úr kérdésünkre azt nyilatkozta, hogy ő személy szerint nem ért egyet ezzel a döntéssel, de a testület határozatá­nak megvalósítása kötelessége. Híradásunk kapcsán megbolydult a falu népe. A képviselők közül Végit János és Ötvös Sándor megkereste szerkesztőségünket, hogy pontosít­sák a képviselő-testület döntését. Amint elmondták a valamivel több mint 30 milliós költségvetésből 20 millió csak a bérre megy el, és ha a ’94- es köztisztviselői, közalkalmazotti törvényben megfogalmazott bérren­dezést veszik alapul, jövőre még 9,4 millióval nőnek a bértételek. Ezért az a vélemény alakult ki — melyből a határozat is született—, hogy a teljes bérköltségből az egyes intézmények­nek már az idén le kell faragni, de en­nek formáját az intézményvezetőkre bízzák. Úgy látják a képviselő urak, hogy az intézmények nyugdíjazással, fel­adat-átcsoportosítással, és a lejárt munkaszerződések megszüntetésé­vel ezt el tudják érni, különösebb megrázkódtatás nélkül. Ez alól azonban kivétel a polgár- mesteri hivatal, ott minden bizonnyal más elvek szerint hajtják végre a hatá­rozatot. Végh úr szerint a március 1- jei falugyűlésén, amikor számot kell adni a végzett munkáról, könnyen előfordulhat, hogy a lakosság szemé­lyi kérdéseket fog feszegetni, mert ez a szerény költségvetés arra kényszeríti a falu vezetőjét, hogy lépjenek ki a bácskai gázprogram társulásából, és csak akkor térjen vissza az olcsóbb energia bevezetésére, ha a falu saját erejéből képes lesz azt megvalósítani. P. Z. • Megtelt a balotai művelődési ház. posztobányi — Kár volt különválasztani a közmeg­hallgatást és a falugyűlést — szögezte le elöljáróban Németh Vendet Balotaszál- lás polgármestere, hiszen a legutóbbi közmeghallgatásra mindössze öten vol­tak kíváncsiak. A falugyűlésre viszont csaknem meg­telt a művelődési ház nagyterme, ahol a község első embere beszámolójában először az 1992-es esztendőt értékelte. Megállapította, hogy a településen egy­más után mentek csődbe a gazdálkodó- egységek és százak kerültek az utcára. Az önkormányzatnak — sajnos — nem lehetett beleszólni a privatizációba, de a majdani ezzel járó terheket nekünk kell viselni hangsúlyozta. A balotai testület — szinte egyedülál­lóan a környéken—kilencmillió megta­karítással dicsekedhet. Annak ellenére, hogy utakat újítottak fel, beruházáso­kat hajtottak végre és terepjárót vásá­roltak. Ez utóbbi azért vált szükségessé, mert a hatalmas tanyavilággal rendelke­ző falu kültelki útjain szinte lehetetlen személygépkocsival közlekedni. Felújították a művelődési ház elekt­romos hálózatát. Ott, ahol nap mint nap iskolások tornásznak a nagyteremben, ötvenkét (!) olyan elektromos hibapon­tot találtak, ami életveszélyes volt! Balotaszálláson a munkanélküliség, szinte példátlan méreteket öltött. Ezen a kis településen tavaly több mint két és fél millió segélyt osztottak ki. A téesz- nyugdíjasok járuléka mintegy húsz szá­zalékkal kevesebb, mint az átlagé, így rajtuk is egyre többször kell segíteni. Tavaly iskolakezdéskor valamennyi nebuló ingyenes tankönyv- és füzctcllá­• Németh V endel polgármester testületé élén. tásban részesült. Ebben azévben ugyan­ezt szeretnék megismételni, ha futja rá. És ez még korántsem biztos, hiszen ha­marosan 100 fő munkanélküli-járadék­ra jogosulttal kell számolni, ami havon­ta ötszázezer forintot jelent e helyi költ­ségvetésnek ... A beszámoló után Nyilas Sándor ön- kormányzati képviselő jelentkezett szó­lásra. Szemére vetette képviselőtársai­nak a szociális segélyezés körül kiala­kult állapotokat. Mint mondotta, nem biztos, hogy annak nem kell segélyt ad­ni, akinek gépkocsija van, hiszen több alkalommal elutasítottak olyan kérel­met ahol a háznál gépjármű volt. Védel­mébe vette a vállalkozókat, akik közül néhányan ugyancsak segélyért folya­modtak. de nem kaphattak. A polgármester úr szerint aki szociá­lisan rászorult, manapság nem tud gép­kocsit fenntartani. Szerinte elsősorban az öregekre kell odafigyelni, hiszen a tanyavilágban 140 hetven év feletti idős ember él... Balázs László helyi polgár olyan in­formációkat hallott, hogy Balotaszál- lásra Kiskunhalasról hoznak munka- nélkülieket dolgozni. Ezt a polgármes­ter úr abszurdumnak tartotta. Sokan úgy gondolják, hogy a mun­kahelyteremtés csak álom marad a községben, hiszen akik még talpon tud­tak maradni, azok is csak vegetálnak és kizártnak tartják, hogy ebbe a község­be bárki is hozzon, mindinkább vigyen valamit. Néhányan az ellehetetlenült téeszál- lapotok miatt szóltak, ami nem tarto­zott konkrétan a falugyűlésre. Gyuris Károly igazságtalannak tartotta az elosztást, szerinte megint csak a veze­tők jártak jól, mint a régi időkben. Németh úr sajnálatosnak tartotta, hogy a vagyon felosztását nem ellenő­rizte senki, de örvendetesnek azt, hogy végre megszületett az erre vonatkozó törvény is. Mivel újra meg újra felvető­dött a Kossuth Téesz problémája, meg­említette, hogy tudomása szerint a me­gyei földművelési hivatal vizsgálatot folytat ez ügyben. A hozzászólók többször is megdi­csérték az önkormányzat munkáját. Az utolsó felszólaló is így fejezte be mon- dókáját: szép a község, csak munka nincsen ... Falugyűlés Balotaszálláson KIÉ A TÖRLEY-GARNITÚRA? Furcsa vagyonmegosztás a TIT-nél Talán a véletlen különös játéka okozta az egybeesést: amikor a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat bajai elnöksége úgy határozott, hogy leválik a régi gazdá­ról, azaz a megyei TIT-ről, hat izmos fér­fiújelent meg az akkori bajai irodában, a volt járási tanácson. Megragadták az ott levő bútorokat, és se szó, se beszéd, illetve annyit mégis csak mondtak, hogy a me­gyei elnökség, jelesül Szabics István úr utasítására teszik, tehát megragadták a hatalmas stílbútorokat, és lecipelték az épület előtt várakozó teherautóhoz, hogy azután Kecskemétre fuvarozzák, amint telefonérdeklődésemre megtud­tam, javítás céljából. Azonnal szóvátet- tem a dolgot a Petőfi Népe következő, te­hát 1991. május 10-ei számában. — Fel kell újítani a bútorokat — nyi­latkozta Szabics István megyei ügyveze­tő igazgató —, erre pedig az ismeretter­jesztő évad vége a legalkalmasabb. Feltűnő volt, hogy három diafilmso­rozatot is asztalos kezére adtak egy­szersmind. És az is, hogy Baja már a múlt században is kereskedő-iparos vá­ros volt. Az Iparos Almanach 1926-os évfolyama több, mint ezer iparost említ, és asztalosból is — kiváló szakemberek is köztük — van vagy száz. — Ugyan miért kellett nagy költséggel, húzva- nyúzva a régi bútorokat, Kecskemétre fuvarozni, ha tényleg javítás céljából történt a költöztetés? Ezek a kérdések Mocsári Aladártól, a bajai TIT ügyveze­tő titkárától származnak, aki kétségbe­esve igyekszik visszaszerezni — amint állítja a bajai egyesület jogos tulaj­donát, mely egyébként most Kraszkó Károly megyei TIT-elnök dolgozószo­báját ékesíti a Kecskemét, Rákóczi út 2. szám alatti székházban. Honnan származnak a bútorok? A nagy értékű, körülbelül kétszáz éves garnitúrát az ötvenes években hozták el a híres pezsgőgyáros család, a Törley család fővárosi, Bródy Sándor utcai pa­lotájából. (A Magyar Rádió székhazá­nak utcájából.) Áll pedig a garnitúra — valamennyi faragott, oroszlánlábas bú­tor — egy-egy darab háromasszekrény- ből, íróasztalból, trónszerű székből, körasztalból, továbbá két-két fotelből, illetve székből. Nem kétséges, hogy igen komoly eszmei-anyagi értékről van szó. A bútorok még 1975-ben kerültek Bajára, így a bajai TIT jogos tulajdon­nak tekinti őket — fejtette ki a kecske­méti elnökséghez intézett soraiban Mo­csári Aladár, és kérte tavaly december 17-én kelt levelében a Törley-garnitúra 8 napon belüli visszaszállítását. Nos, ez helyett egy kissé megkésett új évi jókí­vánság érkezett január 12-ei keltezés­sel. K raszkó Károly aláírásával, és azzal a lényegi tartalommal, hogy a megyei TIT-nck a bútorok visszaküldésére nincs lehetősége. — Valóban nincs?—kérdezik megle­hetősen felháborodva a bajaiak. Gál Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom