Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-01 / 26. szám

1993. február 1., 3. oldal MEGYEI KÖRKÉP NAGYÍTÓVAL OLVASSA A PETŐFI NÉPÉT A nő 100 évesen is legyen hiú A kosárba kötött száz szál piros szegfű és a torta gyertyája árulkodik csupán: az ünnepelt százesztendős. Kecskemét egyik lakótelepi háza ne­gyedik emeletén a hangulat családi, bár a jelenlévők közül csak egyetlen a rokon: Lacika, a felnőtt unoka. Az ünnepelt a népes köszöntők lát­tán meghatódik. Varga László tiszte- letes, az önkormányzat szociális és családvédelmi bizottságának elnöke Isten további áldását kéri. Dómján Andrea, a református gimnázium di­ákjának szavalata tovább görgeti a meghatottság előcsalta könnyeket. Trungel Ilona, a városi szociális gon­dozószolgálat nevében a mi örök nagymamánkat élteti. És sorra szere­tettel ölelik mindazok, akik amikor csak tehetik, meglátogatják Gizi né­nit. Kovács Mihályné Éva is több már ebben a házban, mint két esztendeje gondozónő. — Igaz, hogy Kláfikám, az egyet­len lányom nélkül leéltem már egy évet? Lacikám! — öleli Medzihradsz- ky Béláné, (született 100 esztendeje, január 30-án Czerovszky Gizella) az unokát. S ezután a könnyeket letö­rölve nem marad el a visszaemlékezés sem: — Negyvenötben, amikor mene­kültünk, Németországban teleped­tünk le. Az uram Münchenben, az elöljáróságon dolgozott. Egy vadász- kastélyban laktunk. Lánykoromban pedig miénk volt az Árva-vár. A né­metek luxusrepülővel ki akartak ben­nünket vinni Amerikába. De nem bírtam én soha a magasságot, meg a tengert sem. A sok vizet csak a kád­ban szeretem. Jajj, ha tudnák a lakók, biztosan haragudnának. A hideg víz­nél nincs áldásosabb. Az arcom csak azzal mosom ... No, hol is a fona­lam? Időnként elszakad. A kerék bi­zony egyszer fönt, máskor lent. Most elérkezett az az idő, amit el kell fogad­ni. Mi mindig adni, adni szerettünk. Az élet nagy titka ez. Persze ahhoz, hogy minket szeressenek, nekünk is szeretni kell. Adni, de elfogadni is tudni kell. Micsoda körülmények kö­zött éltünk Pesten! Szalonom volt a Váci utcában. Az ország második • Ki hinné el a korát? (Fotó: PS.) legnagyobb műhelye. Nem ilyen voltam ám régen! Sajnos, korán lettem özvegy. De akkor is tudtam, miből, mikor elég. Ez nagyon fon­tos] És mesél, mesél már vidáman és fáradhatatlanul. A családi hangu­latban még sok mindent megtudok Gizi néniről. Önmagával szemben változatlanul igényes. Nem ma­radhat el a fodrász, a pedikűr. S ha gondol egyet, kisüti a csöröge fán­kot, vagy kedvencét, a krémest. Tegnap pedig töltött káposztát fő­zött. Ha az egyetlen unokáját, La­cikát Veszprémből várja, neki csül- kös bablevest tesz az asztalra. De a napi politikáról sem szívesen ma­radna le. A hírek mindenek előtt. Kedvenc riporterei Csák Elemér és Endrei Judit. Bár a Petőfi Népét és a Kiskegyedet nagyítóval olvassa, de szeret tájékozott lenni. Elmeséli azt is, egykoron az Emkéből egy bálról, gardedámként bár, de ő vit­te haza a száz szál rózsát. Elköszönve pedig utánam szól: az újságban a legszebb képet vá­lassza, mert a nő, 100 évesen is, legyen hiú! Pulai Sára Vélemények a bérlakások eladásáról Kecskemét képviselő-testülete megalkotta az önkormányzati bér­lakások eladásáról szóló rendele­tet, amit lapunkban is ismerhet­tünk. A bérlőknek előbb-utóbb (ami több év is lehet) dönteniük kell, megveszik-e a lakást, vagy a jelentősen megemelt lakbért fizetik március 1-jétől. Megkérdeztünk néhány érintettet, mi a véleményük a vételi lehetőségről? Bánó István és családja a lakás értékét tekintve nagyon jó helyen az úgynevezett lordok házában él. A családfő jelenleg járadékra nem jogosult munkanélküli, felesége nyugdíjas, fia most még járadék­ban részesülő munkanélküli. Hely­zetük is indokolja, hogy kérdésem indulatokat vált ki Banónéból, ám a fiú, azt mondta némi számolás után: — Sok tehetős család él ebben a házban, s olyanok is, akik mosta­nában jöttek ide. Differenciálni kellene a vételár mértékét aszerint, hogy ki mióta fizeti a lakbért, s aszerint kinek milyen a szociális helyzete. Ha mi bérlők maradunk, a vételártörleszlés havi összegénél több bérleti díjat kell fizetnünk —, s akkor még nem is a magunké­ban lakunk. Akárhogy is nézem, a lakást megvenni olcsóbb. — De hát honnan vennénk azt a pénzt, amit egyösszegben le kell tenni az asztalra? — vetette közbe Banóné. — Az más kérdés. A lakást azon­ban meg kell vennünk, mert ez a jobbik megoldás — szögezte le a fiú. Pálfiné Mészáros Katalin is a Lordokban lakik: — Korábban kétszer is meg akartuk venni a lakást, de a tanács nem adta. A pénz elment, én egye­dül maradtam, a nyugdíjam nem éri el a tízezer forintot. Hetvenkét évesen hová mehetnék dolgozni? A létminimum alatt élek, én már semmivel sem tudok többet fizetni! Nem tudom, mi lesz, egyelőre kilá­tástalan a helyzetem. — A gyerekei nem tudják segíte­ni? — A fiam leszázalékolt nyugdí­jas. A szolgálati lakását meg kellett vennie, most azt törlesztik. Mind­két unokám tanul. Pedig milyen jó lenne nekik ez a lakás, istenem, mennyire sajnálom! A Rávágy téri panelházak ár­nyékában nyolc egyforma föld­szintes ház húzódik a Kossuth kör­úton. Itt lakik Kovács Sándorné: — Ezeket a házakat saját tisztvi­selőinek épittette a város, mi 38- ban jöttünk ide. Idővel hozzáépít­tettünk, közművesítettük. Meg akartuk venni, de nem adták, mert benne volt a városfejlesztési terv­ben. — Most meg tetszik venni? — Megérné, mert alig kellene érte fizetni. De a gyerekek azt mondják, ne vegyem meg. Az ő nevükre menne, sok illetéket kelle­ne érte fizetni, s csak a nyakukon marad, mivel a környék már nem a legkellemesebb hely. A Szimferopol téri négyemeletes házak egyikében él Fehér Mihály és felesége. — Egy nyugdíjat kell beoszta­nunk, ha nem dolgoznék, nem tu­dom, mi lenne velünk —, mondta a 77 éves házigazda. — Spórolt pénzünk nincs, de ha az önkor­mányzat hajlandó várni, amíg megkapjuk a kárpótlási jegyet, ak­kor megvesszük a lakást. Szere­tünk itt, s majd később az unokák­nak is jól jön. Beszéltem még néhány lakásbér­lővel. Szinte egyöntetűen úgy véle­kedtek, hogy a lakást érdemes megvenni. Csak a pénz hiányzik. Az egyiknek azért, mert öreg, a másiknak azért, mert fiatal... Almási Márta Imahét Szánkon Megtartották Szánkon a szokásos közös imaórák sorozatát, az idén a ró­mai katolikus templomban. Az igehirdetést cs a közös imát fel­váltva végezte a római katolikusok új plébánosa és a reformátusok szintén új lekipásztora, valamint a soltvadkerti baptista lelkész, aki az itteni baptisták lelkésze is. Az idei imaórákat mind a három felekezet hívei, de mások is szép szám­mal látogatták, lelkipásztorukkal együtt. Most a közös imaórák főként a háborús összetűzések megszüntetése, a családok megmentésen érdekében szóltak. A záró imaóra a kiskunmajsai espe­res közreműködésével ért véget. A le­vezető lelkipásztorok főképp a szere­tőről, annak fontosságáról, valamint a különféle keresztény egyházak közele­déséről, annak várható eredményeiről tartottak elmélkedést, bibliai idézetek felelevenítésével. B. 1. Sokan voltak hét végén, akiket még az előre „beharangozott”, nagy rendőri erőket felvonultató és beval­lottan minden eddiginél szigorúbb közúti ellenőrzés sem riasztott vissza a szabályok, a KRESZ megsértésé­től, mások életének a veszélyeztetésé­től. Mivel az akció részletes értékelése lapzártáig nem készült el, így Szappa­nos alezredes csupán a szombati el­lenőrzés tapasztalatait tudta részünk­re összesíteni. — Annak ellenére, hogy a Petőfi Népében is felhívtuk a figyelmet erre a nagyszabású közlekedésrendészeti akcióra, kollégáim mégis nagyon sok szabálytalansággal találkoztak. Két- százkilencven gépkocsivezetőt sújtot­tak például helyszíni bírsággal, sza­bálysértési feljelentést kilencvenkilenc esetben kellett tenniük. Ez utóbbiak közül heten ittasan ültek a volán mö­gé, húszán pedig vezetői engedély nél­kül. Az elsőbbségadás és az előzés szabályait heten sértették meg durva módon, a piroson tizenhármán haj­tottak keresztül és tizenöt alkalom­mal a gyorshajtást sem lehetett csu­• Sok dolga volt hct végen a traffipaxnak. pán helyszíni bírsággal lerendez­ni. Jogosítványt hat személytől vettünk el, hatósági engedélyt és jelzéseket pedig harmincnyolc esetben kellett bevonni. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy mindez csupán egyetlen nap, a szombati elle­nőrzés „mérlege”. — galambos — Hét végi ellenőrzés az utakon KÖZGYŰLÉSEK A MEGYÉBEN Földkiadó bizottságokat (Folytatás az 1. oldalról) A szövetkezeti részarány-földtu­lajdonosok közgyűlése megválasztja a hatósági jogkörrel rendelkező , földkiadó bizottságot. A földkiadási kérelmeket a bizottság csoportosítja, rendszerezi, s intézkedik az esetleges hiánypótlásról. A 60 napos beadási határidő letelte után megkezdik a kérelmek tartalmi elbírálását, a kia­dási sorrend meghatározását. A bi­zottság egyezség létrehozását kisérli meg, hiszen nyilvánvalóan a jó fek­vésű földekre többszörös lesz az igény. Egyezség hiányában az egyes földrészletekre nyilvános sorsolást hirdet meg és bonyolít le a bizottság. Ezt követően megrendeli a földmé­rési munkákat, s a földeket ideigle­nesen birtokba, majd véglegesen tu­lajdonba adja. A megmaradt terüle­tek közös tulajdonba kerülnek. Tanyatulajdonosoknak külön előjogokat is biztosít a törvény. En­nek lényege, hogy a tanyatulajdonos kárpótlási földalapját és szövetkezeti részarány-földtulajdonát is a tanyája körül kérheti. Ami érinti a korábban kialakított kárpótlásiföldalapokat is. A szükséges földcserék miatt így új, illetve módosító határozatokat kell hozni. A tanyatulajdonos kérelmét a földrendező bizottságnak nyújthatja be, s ez a testület haladéktalanul ér­választanak tesíti erről a földkiadó bizottságot. A két bizottság javasolhatja a föld- kijelölés módosítását. A jóváhagyás után a földkiadó bizottság előbb ide­iglenesen birtokba, majd tulajdonba adja a tanya körüli földet. Fentieken túl, a földkiadó bizott­ság határozatot hoz a részarány­földtulajdonok aranykorona értéké­nek arányos módosításáról, vala­mint az értéknövelő beruházások költségeinek meghatározásáról. A határozatokat másodfokon a me­gyei földművelésügyi hivatal bírálja el, s ezt követően bírósághoz fordul­hatnak az érdekeltek. Mihályka Gyula Kalocsának van költségvetése! Az Európa Tanács a kisebbségekről .J-> JL v'U.Z.n./- . t^5 1KM • Szent-lványi István, az Országgyűlés külügyi bizottságának titkára, az Euró­pa Tanács tagja. (Fotó: B. F. I.) A „betekig tartó,.jó., előkészítő, munkának köszönhetően január 28-án megalkották azt a rendele­tet, amely részletezi Kalocsa város 1993. évre tervezett bevételeit és kiadásait. A képviselő-testület bi­zottságai végig közreműködtek a költségvetés összeállításában, így a szokásosnál is rugalmasabb szava­zási procedúra végén, összeállt az a kép, amely Kalocsa gazdálkodá­sát várhatóan meghatározza. Mint a képviselők megállapították: a költségvetés csak szűkösen fedezi a város működését és a tervezett fej­lesztéseket. Ennek egyik legfőbb okát abban látják, hogy a köztiszt­viselőkről és közalkalmazottakról szóló, valamint ä szociális törvény nagymértékben felborította az el­i képzeléseket. rHjszen.,a .feladat^ . olyan terhet rónak a városra,Hárhe- i lyet az állami költségvetésből nor- matívaként nem kapott meg. Ki­emelten nagy veszteség a személyi jövedelemadó-bevétel 20 százalé­kos csökkentése, az elmaradt lakásépítési hitelek kamattámoga­tása, az elszegényedés ellentétele­zésére fordítandó önkormányzati pénzeszközök. Az önkormányzat ez évi feladatainak ellátásához vár­hatóan egymilliárd-hatszáznyolc- vanhatmillió forint bevétellel ren­delkezik, amely éppen hogy fedezi a tervezett kiadásokat. A város az induló gázprogram finanszírozásá­hoz kölcsön felvételét tervezi. Oroszországban elhunyt magyar foglyok Akik a Duna—Tisza közén születtek (Folytatás.) . Lapunk az Új Magyarország című napilap nyomán folytatja a moszkvai központi levéltárból immár folyamatosan érkező névsor közzétételét, amely a háború alatt és után hadifogolyként, valamint a kényszermunkatá­borokban orosz földön elhunyt magyarok adatait tartalmazza. Amennyi­ben bárki a hozzátartozóját, rokonát fedezné fel a névsorban, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetéhez, ahol további információkat kaphat. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy lapunk helyhiány miatt csak a mai Bács-Kiskun megye területén született foglyok nevét közli. A teljes lista az Új Magyarország szerdai és szombati számaiban található. Szombaton este még Kecskemé­ten volt, vasárnap már Strassburg- ban töltötte a napot Szent-lványi Ist­ván, az országgyűlés külügyi bizott­ságának titkára. Az Európa Tanács ugyanis — melyben Szent-lványi másokkal együtt hazánkat képviseli —szerdán vitatja meg a Kelet- és Kö- zép-Európával kapcsolatos térségi politika általános irányelveit, mely­hez az előterjesztést egy Szent-lványi István által vezetett munkacsoport készitette. Mód nyílt tehát arra, hogy a kecskeméti Tudomány és Technika Házában várható külpolitikai fejle­ményekről érdeklődj ünk* —«Ön ellenzéki képviselő. Ezt az előterjesztést mennyiben egyeztette a magyar Külügyminisztériummal? — Az előterjesztést mint az Euró­pa Tanács tagja teszem. Természete- sen azonban, hogy a Külügyminisz­tériumot sem hagytuk ki az előkészí­tésből, de főként az országgyűlés kül­ügyi bizottságával egyeztettem. — Mi várható ettől a dokumen­tumtól? — Az Európa Tanács őszre terve­zett bécsi csúcstalálkozójának előké­szítése szempontjából lehet jelentős. Ez a csúcstalálkozó főleg a térsé­günkkel kapcsolatos politikával fog­lalkozik majd. — Magyar szempontból mire ér­demes odafigyelnünk? _— Az emberi jogi és kisebbségi kérdésekre. Javaslatunkban szerepel egy új kisebbségi kiegészítő jegyző­könyv megalkotása, melynek célja az, hogy az emberi jogi bíróság előtt az általános konvenciók mellett hi­vatkozási alapként szolgálhasson. B. F. I. • Emléküket őrizzük. (Fotó: PN-archív) V Varga Iván, 1921. Kiskunfél­egyháza, tizedes, meghalt 1945. február 4-én (hdf.), Varga Gyu­la, 1905. Bács (?), honvéd, meg­halt 1945. január 11-én (hdf.). z Zombori János, 1918. Kecske­mét, honvéd, meghalt 1943. áp­rilis 4-én (hdf.), Zilahi? Zilon? József, 1922. Kerekegyháza, honvéd, meghalt 1945. február 23-én, (hdf.), Zsibrita Mihály, 1915. Kiskunfélegyháza, rangja ismeretlen, meghalt 1945. márci­us 25-én (km.), Zombori Bálint, 1913. Újkécske, honvéd, meg­halt 1945. március 1-jén (hdf.), Zombor János, 1908. Álpár, meghalt 1945. február 14-én (hdf.), Zobki András, 1922. Új­kécske, honvéd, meghalt 1945. április 19-én (hdf.), Zobaki Jó­zsef, 1923. Újkécske, honvéd, meghalt 1946. augusztus 26-án (hdf.). Kedvezményes tulajdon Káeftévé alakult a kalocsai Kalo- plasztik.Vállalat, s a jövőben is megőrzi eredeti profilját, műanyag termékeket készít. Áz eddig teljes egészében állami tulajdonban lévő vállalat dolgozói anyagi helyzetük függvényében lehet­nek tulajdonosok, részarányuk akár a 15 százalékot is elérheti. Mivel a törzs­tőke tíz százalékáig csak ötvenszázalé­kos fizetési kötelezettség terheli a dol­gozókat, ezért a tulajdonszerzés kedve­zőnek mondható. Nem elhanyagolható szempont persze az sem, hogy az átala­kulás után is számítanak a munkáske­zekre. Ma közgyűlés Kecskeméten Egyetlen hétfői ülésnap kihagyása megoldhatatlannak tűnő feladattöme­get eredményezett Kecskemét képvise­lő-testületének. A meghívó szerint 28 napirendi pontot kellene megtárgyalni a városháza dísztermében a ma, 13 óra­kor kezdődő ülésen. Szó lesz a távfűtési és melegvíz-díj újabb emeléséről, a Vá­rosi és Árpád mozi további üzemelteté­séről és a művelődési központ igazga­tója, Sajtos Géza felmentéséről, aki február l-jétől a Kecskeméten létesülő regionális munkaerő-fejlesztő közpon­tot vezeti. Nem kerül viszont most a közgyűlés elé a város idei, 4,3 milliár­dos költségvetése. Új pap igazgató Szentgyörgyi József Baja belvárosi plébános orvosi javaslatra nyugdíjazá­sát kérte a kalocsai érsektől. Dankó érsek ,a, lelkipásztori munkából fel­mentette, de egyben a kalocsai papi öt(f}qajga.?g4íójjtyá,pevezte kLmert a Korábbi igazgató egészségi állapota megrendült. Csak kérdezem... Mit írhat meg a sajtó ? A kérdésre látszólag kézenfekvő a válasz, hogy tudniillik az igaiat. Ez mégsem oly egyértelmű. Mostanában szerkesz­tőségünk sokkal több olyan pana­szos, reklamáló levelet, telefont kap, amely azt kifogásolja, hogy valamit megírtunk, s nem azt, hogy nem. A napokban például egy felhábo­rodástól remegő hangú asszony hí­vott fel telefonon, s azt kérdezte, hogy milyen jogon mertük mi az ő férjének a nevét beleírni az újságba. Mivel nem értettem pontosan, hogy milyen hibát követtünk el, utánanéz­tem, s kiderült, hogy a férj egy ügy kapcsán, mint hivatalos tanú, sokat segített az igazság kiderítésében. Mi pontosan ezt írtuk. De miért nem kérdezték meg, hogy a nevét beleír­hatják -e az újságba?— kérdezte is­mételten a hölgy. Mint kiderült az­tán, a bosszútól fél, ami emberileg igazán érthető, bár nehezen tudom elképzelni, hogy emiatt egyenruhá­saink, saját biztonságuk érdekében, ezentúl a névtelenség homályában burkolózhassanak. Nagyon nehezen tudnánk egy-egy újságot összeállítani, ha mindenkitől külön megkérdeznénk, hogy leírhat- juk-e a nevét vagy sem. Tulajdon­képpen akkor az egész sajtónak nem lenne semmi értelme. A hölgy - nem értve velem egyet azt helyez­te kilátásba, hogy magasabb helyen keres orvoslást. Ilyen hely jelenleg egy létezik: a bíróság. Döntsön, elfo­gadjuk. De, ha az igazat írjuk, az miért baj? Csak kérdezem . . . Hámori Zoltán * Zsiga Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom