Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-10 / 34. szám

8. oldal, 1993. február 10. HIT ÉS ÉLET A biblia szava „A Lélek gyümölcse pedig: öröm, békesség, türelem, kedves­ség, jóság, hűség, szelídség, ön­megtartóztatás.” (Gál. 5,22—23) Az ellentét a test cselekedetei és a Lélek gyümölcse között olyan, mint a sötétség és a vilá­gosság, a rendetlenség és a rend, a sokféleség és az egység közötti ellentét. Az erkölcsi világban fennálló rend, amelyet a Lélek teremt meg, kifejezésre jut a fel­sorolás hármas ritmusában. Há­romszor három erény alkotja a Lélek gyümölcsét. Az egység jel­zését sejtjük abban, hogy az Apostol egyes számot használ: a Lélek gyümölcséről és nem a Lé­lek gyümölcseiről beszél. A ke­resztények erkölcsi élete roppant egyszerű: szeretettel szolgálni. A felebarát szerelésében nyilvá­nul meg leginkább a Lélek mű­ködése: magának Istennek a sze- retete árad a szívünkbe. Ebből fakad hitünk. A szeretet elsősor­ban Istenre irányul. Itt azonban Pál elsősorban a felebaráti szere- tetet tartja szem előtt. A másp- dik helyen az Apostol az örömöt említi. Ezt a Szentlélek hívta elő és közölte velünk. Legmélyebb alapja az a remény, mely az Úr közelségéből és az evangélium üzenetéből forrásozik. Nem en­gedi magát a szorongattatástól és a szomorúságtól félrevezetni, mert sokkal több, mint vidám hangulat. Harmadik helyen a békesség áll. A Lélek az emberek békessé­gére, üdvözlésére irányul, míg a testnek a halál a végcélja. Az birtokolja a békességet, aki az Isten országát építi: ami „nem evés és ivás, hanem igazság és békesség és a Szentiélekben való öröm (Róm. 14,17). Ez a békes­ség, amelyre Isten a kereszténye­ket hívja, Krisztusban van meg­alapozva. Csak mint „Isten—hé^ kéje” képes szívünket és gondo­latainkat „Krisztus Jézusban megőrizni” (Fii. 4,7). A türelem, kedvesség, jóság erények: a szeretet megnyilatko­zásai, melyek az emberek kö­zött megőrzik az örömöt és a békét. A türelmes ember elviseli a másikat, mégha az meg is akarná haragítani. Mert végte­len benne a megértés és a jó­ság. Nagylelkű és kedves min­denkivel szemben. A kereszté­nyek számára a nagylelkű meg­értés követelménye Isten példá­jából fakad; aki jogos haragját irgalmasan visszatartja. Hűség, szelídség és önmegtar­tóztatás zárja a felsorolást. Ezek a szeretet kibontakozásának fel­tételei. A hűség a közösségben a bizalom alapja. Míg a szelídség különös módon megmutatja, ki­ben lakik a Lélek, ki követi a szelíd és alázatos szívű Jézust. Az önmegtartóztatás nem csak a szexualitásra és a kicsapongásra vonatkozik: önmagunkról való lemondásra és önzésünkből való kilépésre hív fel. Szegheő József SP Százéves a bajai református templom Beszélgetés ifj. Bán Béla lelkésszel • A százéves bajai református templom. Jó nyolcvan esztendőre volt szükség, hogy az 1811-ben megalakult ki­csiny bajai re­formátus gyüle­kezet méltó is­tenházát épít­hessen. Két terv is készült an­nak idején. Ta­lán szerencse, hogy — anyagi­ak hiányában, mert a nagyobb épület tervének kivitelezése há­romszor annyi­ba került volna —, egy egysze­rű, de talán ép­pen ezért ben­sőséges hangu­latot árasztó templomot épí­tettek fel eleink, mely a város­képnek is érté­kes tényezője ma is. Mégpe­dig a hívek áldozatkészségéből a századik évfordulóra megújulva, kívül-belül szépen rendbe hozva. A nagy vállalkozásról és egyéb ter­veiről érdeklődtem ifj. Bán Béla tiszteletes úrtól, a bajai gyülekezet lelkészétől. — Sokan beköltöztek az utóbbi időben a városkörnyékről Bajára, így erősödött az itteni református közösség. Egyre többen vannak, akik tevőlegesen is vállalják a gyü­lekezeti létet, így vált lehetővé az egyébként halaszthatatlan temp­lomfelújítási munkálatok elvégzé­se. A délnyugati fal — mely erősen megrokkant — helyreállítása, az ablakok cseréje vagy a gyülekezeti ház rendbe hozása. Nemcsak lét­számában növekedett a gyülekezet — most háromszázötven lélekkel számolunk —, hanem a hitbeli meggyőződésben is. Ennek szám­talan jelét tapasztaltam kétévi ba­jai működésem alatt. (Előtte Hajó­son szolgáltam három esztendeig.) Ezzel együtt járt az anyagi áldozat- vállalás: egyre többen megértették, hogy a gyülekezet fenntartása szin­te kizárólag a gyülekezeti tagok felelőssége. A felújításhoz sok ön­zetlen segítséget kaptunk. Egy presbiter testvérünk például kifes­tette az egész templombelsőt. — Mit szeretne tiszteletes úr a közeljövőben megvalósítani? —- A külső építkezés mellett nagyon fontosnak, talán még lé­nyegesebbnek tartom, mint az előbbit —, tehát nagyon fontos­nak tartom a belső, a lelki épít­kezést. Vannak kisebb közössé­geink, melyekben kialakulnak a személyes kapcsolatok. Gondo­lok a szépen működő bibliakö­rökre vagy a nemrég alakult, de az ökumenikus imahéten máris szépen szerepelt énekkarunkra is. Szép és gyümölcsöző kapcso­latunk van az erdélyi Mezősám- sonddal. Több alkalommal tet­tünk látogatást a kicsiny falu sok nehézséggel küszködő gyüle­kezetében, és örülhettünk már a mezősámsondiak viszontlátoga- tásának. Nekik is fontos az a tu­dat, hogy egy testvérgyülekezet­ben imádkoznak értük. Egyházi kiadványokkal támogatjuk őket, vállaltuk, hogy most is, a későb­biekben is minden mezősámson- di gyermeket ellátunk hittan­könyvekkel. De mással is, példá­ul gyógyszerekkel is igyekszünk segíteni. — Egy öregotthon tervéről hallottam a napokban. —- Valóban van ilyen célunk. A bentlakásos öregek otthona létrehozását a város segítségével szeretnénk elérni, de támogatást adnak a protestáns testvéregyhá­zak is. — Végezetül egy kérdést: önre hárul a csávolyi gyülekezet lelki gondozása is. Kap-e segítséget sokrétű munkájához? — Csávolyon a Csallóközből áttelepített magyar reformátusok élnek, sajnos, egyre fogyó szám­ban. A hetvenes évekig volt ön­álló lelkészük, azóta Bajához tartoztunk. A csoportmunkában többen is segítenek, s miután kérdezte, elmondhatom, hogy a feleségem is elvégezte a teológi­át, és a két apró gyermek mel­lett, a lehetőség szerint, közre­működik a gyülekezeti munká­ban. Ő vezeti például a kis ifjú­sági csoportunkat, melyben a 14-15 éves gyermekekkel foglal­kozik. Gál Zoltán MEGVÁLTOZNAK-E A SZENT ISTVÁN-I HATÁROK? Magyar püspökök Szent Péter és Szent Pál sírjánál Dr. Dankó László kalocsai érsek az „ad limina” látogatásról • Dr. Dankó László: — Van egy elképzelés, amely a főegyhá/megyei limest a közigazgatási megyehatár­ral egyesítené. (Gaál Béla felvétele) A magyar püspöki kar 1993. ja­nuár 23. és 30. között — az ötévenként esedékes — „ad limi­na” látogatáson vett részt Rómá­ban. II. János Pál egyházmegyék szerint személyesen fogadott min­den püspököt, akik beszámoltak egyházmegyéjük életéről. A püs­pöki kar tagjai ezenkívül több más alkalommal is találkoztak az egy­házfővel. Dr. Dankó László kalo­csai érsek most a második alka­lommal volt ilyen vizitáción. Ast- rik érsek mai utódát arra kértük, hogy mondja el, mit tudhatunk meg a vatikáni tárgyalásokról, a zarándoklat programjáról. — 1284-ben hozták azt a rendel­kezést — mondja Dankó érsek úr —, mely szerint minden egyházme­gye püspökének ötévenként meg kell jelenni Szent Péter és Pál sírjá­nál („az apostolok küszöbénél”; la­tinul: ad limina Apostolorum). Megindító nagy élmény egy ilyen út, amelyet hosszas előkészítés, fel­készülés előz meg: beszámoló ké­szül a pápának a helyi egyház hely­zetéről. Számunkra ez a látogatás i közös hálaadásra.:adott lehetősé­get, hogy egyházunk túlélte az el­mük negyven év viszontagságait, és megteremthette egy új kibontako­zás alapjait. — Ön mikor találkozhatott sze­mélyesen II. János Pállal? — Január 23-án, szombaton, délelőtt. Tizenöt percig tartott az audiencia. A Szentatya meleg sze­retettel, a régi ismerősként üdvö­zölt. Megemlékezett elődeimről. Ijjas Józsefről és Hamvas Endré­ről. Külön is említette, hogy hajói emlékszik, Grősz József kalocsai érsek pere volt a második legna­gyobb főpapi koncepciós ügy. Haynald érsek úr munkássága is szóba került az egyházmegye eze­réves történetének felidézésekor. Ezután a pasztoráció aktuális problémáit beszéltük meg. Mivel engem nevezett ki a Szentatya a magyarországi szemináriumok apostoli vizitátorává, a magyar papképzés gondjairól, a hivatások kérdéséről is szó esett. — Vitt valami ajándékot a pápá­nak Kalocsáról? — Új egyházmegyei kiadványa­inkból, históriai munkákból válo­gattam néhányat, azokat adtam át. A püspöki kar hollóházi porcelán oltárfelszerelést ajándékozott a Szentatyának. — Milyen alkalmak adódtak még, a helyi egyházak és a Rómával való kapcsolat problémáinak elem­zésére ? — A Szentatya a könyvtárában közös kihallgatáson is fogadta a magyar püspöki kar tagjait. Ott foglalta össze mindazt, amit a je­lentéseink, valamint a személyes megbeszélések alapján a magyar római katolikus közösségről meg­tudott; ott mondta el a véleményét. Egyébként Magyarországon az egyház élete normális mederben folyik, tehát kirívó nehézségek, sú­lyos gondok nincsenek. Vendégül hívott bennünket az asztalához, hogy így is kifejezze testvéri köz­vetlenségét, tiszteletét. Természe­tesen a legnagyobb élmény a közö­sen, beiiHitaM1 szentmise volt II. János Pál magánkápolnájában. Itt újra megérezhettük, -hogy milyen nagyszerű dolog az egység — hit­ben, Krisztusban, az Anyaszent- egyházban. — Igen sokat hallani újabban az egyházmegyéink határainak módo­sításáról. Érről is esett szó az ad limina megbeszélésein ? — Természetesen. Ha nem is ez volt a fő téma, úgy láttam, hogy a pápa igen komolyan foglalkozott ezzel. Szent István egyházszerveze­ti térképét a többi között az állam­határok megváltozása miatt is mó­dosítania kellett Rómának. Hadd utaljak most a kalocsai főegyház­megye Trianon utáni évtizedeire. Érsekségünk veszítette el a legna­gyobb arányban területeit, híveit Jugoszlávia megalakulásakor. Az egyházmegyei határrevízió Euró­pában már több országban végbe­ment. Természetes, hogy a II. Vati­káni Zsinat tanításainak jegyében nekünk is foglalkozni kell a lénye­gében ezeréves, még Szent István által megteremtett egyházmegyei határok korszerűsítésével. Egyér­telmű, hogy megtartjuk a történeti hagyományokat, megmaradnak például a történetileg kialakult székhelyek. Emellett azonban fi­gyelembe kell venni a hívek lelki­pásztori gondozásának szempont­jait, a népesség alakulását, vala­mint a megváltozott közlekedési viszonyokat. II. János Pál erről így beszélt a kihallgatáson: „Az egyházmegyei határok ren­dezése végső soron szintén a jobb lelkipásztorkodást szolgálja. Telje­sen megfelel a II. Vatikáni Zsinat a püspökök lelkipásztori hivatásá­ról szóló határozata előírásainak, miszerint a püspök plébániáit elér­hető távolságból és elfogadható időbefektetéssel kereshesse föl. Ezért kívánatos, hogy egy ilyen szempontok szerint irányított terv minél hamarabb megvalósuljon, hogy Isten népe üdvösségének a szolgálata a lehetőség szerinti leg­tökéletesebb módon történhes­sen ... . ...i. >\f, Ilin, — Mit jelenthet mindez a Báes- ' Kiskun megyeUhívek száméira-?* • — Nem tisztázódtak ma még véglegesen az új határok. A dön­tés ez ügyben is Rómáé, és mi hagyományaink szerint ismét elfo­gadjuk majd a pápai intézkedést, amely nem túl sokára megszüle­tik. A kalocsai főegyházmegye jó néhány Bács-Kiskun megyei vá­rossal és községgel gazdagodik majd. Van egy elképzelés, amely a főegyházmegyei limest a köz- igazgatási megyehatárral egyesíte­né. Természetesen más tervek is születtek. Annyit azonban már most elmondhatok: imádkozunk a közösségünkhöz kapcsolódó hí­vekért, papokért, hogy a találko­zással mindannyian gazdagodhas­sunk, erősödjünk. Tovább épül­jön az egyház, Krisztusban ... — Hogy telt a Rómában töltött egy hét? — A program feszített volt. A pá­pával közös programokat követően ellátogattunk a vatikáni államtit­kárságra, a püspöki, a papi és a hit- tani kongregációba. Püspök testvé­reim bizalmából delegációt vezet­tem, mint referens a nevelésügyi és a missziós kongregációkhoz, illetve a műemléki és egyházművészeti ügyek pápai tanácsához. De a be­számolók, tapasztalatcserék, konzí­liumok fárasztó napi programjai­val, csak a szolgálatunk kisebb ré­szét teljesítettük. Igazából zarán­doklatra is mentünk az Örök Város­ba. És a közös imára, az egység ápo­lására, a Rómával való közössé­günk megélésére, szerencsére, bő­ven adódott lehetőség. Most, hogy hazatértünk, még hosszú idő kell, hogy, a pápa szándékai szerint, a kapott instrukciók alapján földol­gozzuk a történelmi jelentőségű ta­lálkozás élményeit, lelki hoza.dékát. Hiszem, hogy a Szentlélek Úristen segítségével az idei „ad limina” ka­rizmái segitik majd főegyházme­gyénk híveinek lelki elmélyülését, gazdagodását. Vagyis az apostoli küldetés, a síroknál kapott zarán- jJokrigass a mindenuapjaiJikíiV.is gazdagítja majd... FarkasP. Józsefi Piaristák Ausztriában 1993. január 16-án három­három kecskeméti és pesti piár di­ák kelt útra St. Ulrich am Pillersee- be, egy kis tiroli faluba, a katolikus iskolák (FISEC) síversenyére. Al­pesi síelésben indultak, s nagyon szép eredményeket értek el. — Óriásműlesiklásban: egyéni 10. és 13. hely, csapatban 8. hely; — műlesiklásban: egyéni 8. és 14 hely; — parallel lesiklásban: egyéni 9. és 12. hely. Az eredmények még szebbnek tűnnek annak tükrében, hogy a körülbelül 40 tanuló közül az előt­tük végzettek mind-mind osztrá­kok voltak (néhány kivétellel), akik a telet az ottani sípályákon töltik. Ezzel az eredménnyel a só­gorok mögött a második legjobb nemzet lett a magyar csapat. A vezetők beszélgetései során szó­ba került, hogy az 1995-ös nyári ver­senyt esetleg Kecskeméten rendez­nék meg, ami még jobban öregbíthet­né a város hírnevét Európában. Lackó Gábor SOLTVADKERTI PÉLDA Magvetés az óvodában Annak idején rövid hír jelent meg arról, hogy Soltvadkerten evangéli­kus felekezeti óvoda indul. Ennek kö­rülményeiről, tapasztalatairól kérdez­tem Káposzta Lajos esperes lelkipász­tor urat. —Ön indította el az akciót: Soltvad­kerten legyen evangélikus egyházi óvo­da. — Még a rendszerváltás előtt, a községi tanács végrehajtó bizottságá­nak írtam egy levelet. A testület enge­délyét kértem, hogy indíthassunk egy egyházi óvodát. Kedvező választ kap­tam. A politechnikaműhelyt áttették a templom udvaráról máshova. Ott kezdhettünk. Az épület leromlott álla­potban volt. Új nyílászárókat csak úgy lehetett betenni, ha mellette a falat is újrahúzták. — Van-e valami sajátossága az óvo­dának? —Feltétlenül. A soltvadkerti evan- gélikusság német ajkú. Ezért anélkül, hogy németesíteni akarnánk, bevezet­tük a német nyelvet, hogy kedvet érez- zenek a gyerekek később a nyelvtanu­láshoz. Németországból jött egy óvó­nő. Ő itt csak szolgálati lakást kapott, a németek adták a fizetését. Érdekes módon, a gyerekek még egészen bo­nyolult nyelvtani szerkezeteket is megtanultak. — Még nem beszéltünk a vallási ne­velésről. — Minden héten pénteken keresz­tény családi nap van. Felnőttek és gye­rekek erre együtt készülnek. Ilyenkor ünnepük meg a születésnapokat és sok más ünnepet. Csak evangélikus hívők írathatják oda be a gyermeküket? — Felekezetre való tekintet nélkül felvesszük a gyermekeket. A túljelent­kezések miatt lelkészi ajánlást kérünk, de csak arról, hogy a gyerek meg van keresztelve, és a család az egyházhoz tartozik. —Szerepel-e a napi programban va­lami speciális vallásos program? — Nem. De vasárnap 9 órától a kicsinyeknek tartok istentiszteletet. Egyházi kiadású kifestőink vannak, amikkel nagyon szeretnek dolgozni. A pénteki együttlét alkalmával, az ün­nepeken jönnek elő a jézusi példáza­tok. — Nem jelent-e ez a szülőknek ter­het, hogy hétköznap délelőtt a gyere­kükkel együtt egy-két órát az óvodá­ban töltenek? — A családokban óriási változá­sok mennek végbe, így ez semmikép­pen nem teher. Van, ahol a gyerek ta­nítja a szülőt imádkozni. Ezeken a kö­zös napokon a szülők is közösséggé formálódnak. Egyébként van felnőtt­hitoktatás is, ez a bibüai fogalmak fel­nőtteknek témát foglalja magában. Nagyon jó, hogy a gyerekek a szülők­kel együtt mondják az imádságot, mint most például vízkereszt ünne­pén. Annak ellenére, hogy hétköznap volt, 120 felnőtt vett részt az istentisz­teleten . A templomba járással a gyere­kek viselkedési kultúrát sajátítanak el. Tudják a liturgia menetét, énekeket, megszokták és megszerették az orgo­naszót. Személyes a kapcsolatom minden gyerekkel. Mindenkit ke­resztnevén szólítok, és így az istentisz­telet alatti rend és fegyelem is biztosí­tott. Együtt nagyon jó. Örülök, hogy sikerült! ..... Ivamcs Istvanne • Valaha szerzetesek tanítottak a kalocsai gimnáziumban. EVANGÉLIKUS LELKÉSZEK SPORTVERSENYE Együtt egymásért, az egészségesebb egyházért! Bács-Kiskun evangéükus egyház­megye közgyűlése még a múlt év őszén megfürdette az „Együtt egymásért, az egészségesebb egyházért!” progra­mot, melynek keretében június 12-én, Hartán kerül sor az evangéükus lelké­szek országos erőnléti bajnokságára, a lelkészek egészségügyi programja ke­retében. A verseny fővédnöki tisztét dr. Har­mati Béla püspök úr váüalta, a rende­zők felkérésére. A versenyszámok — súlyemelés (fekve nyomásban), mezei futás (férfi­aknak 4 kilométer, nőknek 3 kilomé­Szerkeszti — a Kecskeméti Lapok Kft. közreműködésével — Ivanics Zsuzsa és Farkas P. József tér); evezés (férfiaknak 400 méter, míg nőknek 300 méter a Dunán, partkö­zeiben). A benevezett versenyzők három kategóriában versenyezhetnek: 40 év alattiak, 40 év felettiek és nyugdíja­sok. Aversenyekalkalmából megrende­zik az észak és déü egyházkerület kö­zötti labdarúgó-mérkőzést is. A versenyen külön értékelés szerint, vallási és felekezeti hovatartozástól függetlenül részt vehet bárki. Nevezni máris lehet, a megkeresése­ket (jelentkezéseket, nevezéseket) a következő címre kérik: Szabó Vilmos Béla lelkész, Harta, Evangéükus Lel­készi Hivatal, Templom u. 48. Tele­fon: 50. — mező —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom