Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-05 / 3. szám

PETŐFI NÉPE 1993. január 5., 9. oldal 13 MILLIÁRD KÖZVETETT KÖLTSÉGGEL A privatizáció és az állami költségvetés A privatizációval kapcsolatos kérdé­sekről a legátfogóbban az Országgyű­lés az úgynevezett Vagyonpolitikai Irányelvekben dönt. Ezt a dokumentu­mot elvileg minden évben el kellene fogadnia a parlamentnek, de az eddigi gyakorlat szerint ez gyakran csak ké­séssel születik meg. A tavalyi irányelve­ket is csupán az év második felében sikerült elfogadniuk a képviselőknek, ugyanakkor (habár az Országgyűlés­nek már benyújtotta a kormány az 1993. évi vagyonpolitikai irányelvek tervezetét) annak elfogadására már nagy valószínűséggel csak a jövő évben kerül sor. Az 1993. évi privatizáció egyes kérdéseiről mégis döntött a ma­gyar országgyűlés mégpedig az 1993. évi költségvetési törvényben, amelynek fő számait már elfogadta a Ház. A költségvetési törvény két fő kér­dést szabályoz a privatizációval kap­csolatban. Az egyik az Állami Vagyon­ügynökség tevékenysége, legalábbis ami annak szervezeti finanszírozását il­leti. A másik pedig annak eldöntése: a privatizációs bevételekből, mennyit és mire használhat fel a költségvetés. A hivatal ára Az Állami Vagyonügynökségnek a jövőre 1,35 milliárd forintos működési költségvetést szavazott meg a T. Ház, 150 millió forinttal kevesebbet, mint amennyit a szervezet szükségesnek tar­tott megnövekedett feladatainak ellá­tására. Az eredeti elképzelés szerint 1993-ban a vagyonügynökség átlaglét­száma eléri a 400 főt. (Az ÁVÜ 1990- ben 56 fővel alakult, 1991-ben már 126- an dolgoztak a vagyonügynökségen. A létszám 1992-ben elérte a 300 főt és jövőre ennek 100 fővel történő emelé­sét tartják szükségesnek.) Béralapjára 811 millió forintot szántak, ami 2 mil­lió forintos bruttó átlagbért jelent. A dologi kiadásokra pedig 235 millió forintot terveztek be. A létszámemelés egyébként az ÁVÜ vezetői szerint szükséges ahhoz, hogy a szervezet ele­get tudjon tenni az elé állított elvárá­soknak a privatizációs folyamat fel- gyorsításában. Az Állami Vagyonügynökség kiadá­sai között a legnagyobb tételeket nem a működés közvetlen költségei adják, hanem a külfönféle privatizációs költ­ségek. A vagyonkezeléssel és a privati­záció előkészítésével kapcsolatos ki­adások rohamosan emelkednek. 1992- ben a tervezett 2,125 millió forint he­lyett, ennek csaknem a dupláját 5,125 millió forintot költött el ezen a címen a vagyonügynökség. Jövőre pedig a tervezett költség eléri a 7 milliárd forin­tot. Jelentős kiadási tételt jelentenek az eddig szinte egyáltalán nem jelentkező garanciavállalással, szavatossággal, jótállással és kezességvállalással kap­csolatos kiadások, amelyek jövőre 6 milliárd forintot tesznek majd ki. Mi kerül a költségvetésbe? Az Állami Vagyonügynökség bevé­teleit teljes mértékben a privatizáció révén befolyt pénzből fedezi. Ez azt jelenti, hogy a privatizációs bevételek­ből eleve 14 milliárd 350 millió forintot költ el a ÁVÜ, illetve az állami költség- vetés. Ezenkívül az elfogadott költségvetés rendelkezik arról is, hogy további 5,15 milliárd forintot fordítsanak a vagyon­ügynökség bevételeiből a belföldi ál­lamadósság törlesztésére. Az Állami Vagyonügynökség priva­tizációs bevételeiből még 22 milliárd forintról döntött az Országgyűlés. Ez a pénz három elkülönített pénzalapba kerül, név szerint a Foglalkoztatási, a Területfejlesztési, valamint a Mezőgaz­dasági Alapba. Ez azt jelenti, hogy a jövőre előrejelzett mintegy 41,5 milli­árd forintnyi privatizációs bevételnek a teljes egészét elosztották már. Sőt, ha ehhez hozzávesszük azt a 20 milliárd forintot, amelyet az Állami Vagyonke­zelő Részvénytársaságtól kívánnak a költségvetésbe átirányítani, akkor a költségvetésbe jutó pénz furcsa mód meghaladná a teljes privatizációs bevé­telt. Ez persze lehetetlenség, csupán arról van szó, hogy az ÁV Rt.-től nem szá­mítottak privatizációs bevételre. Az Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás azonban további költsé­gekkel terhelte meg az államot, s mivel a pénzügyi kormányzat semmiképpen sem kívánta megemelni a tervezett 185 milliárd forintos hiányt, ezért az ÁV Rt.-t is arra ösztönzi, hogy mintegy 100 milliárdos vagyonának egy részét érté­kesítse még a jövő év folyamán. P. P. HOGYAN GAZDÁLKODJON A CSALAD? 6. A családi háztartás jól szervezett üzem • A családi gazdaság működésének lényeges eleme a közlekedés. Amikor a családról beszélünk általában csak a rokoni kapcsola­tokon alapuló együttélésre gondo­lunk. Az már ritkábban jut eszünkbe, hogy a família elképzel­hetetlen háztartás nélkül. A családi háztartás egy jól szervezett kis­üzemhez hasonlít, amelyben a pénzt, a munkaerőt és az időt kell beosztani és a lehető legjobban fel­használni. Magyarországon mind kisebb létszámúak a családok. Négy évti­zeddel a famíliák átlagos lélekszá- ma még meghaladta a 3-at, napja­inkra 2,7-re csökkent. Ezeket a visszaeséseket egyrészt a születések számának csökkenése, másrészt az az oka, hogy a fiatal házasok nem maradnak együtt a szülőkkel, megpróbálják saját háztartásukat kialakítani. A lakáshiány egyre ne­hezebbé teszi az önálló életvitelt. Ezért is fontos, hogy a saját fészek elkészültéig a két — ha a gyerekek megszületnek a három generáció — kölcsönösen törekedjen egymás helyzetének megértésére és elfoga­dására. Mind ritkább, hogy idős szülők élnek együtt már felnőtt gyermeke­ikkel és unokáikkal. Ezt a megol­dást inkább akkor választják, ha az egyik szülő halála miatt a másik egyedül marad, és gondozását nem tudják másképpen megoldani. A nagyszülők ezt a kései és kény­szerű környezetváltozást nehezen viselik el. Bántja őket, hogy a ke­vés hely miatt éppen csak a leg­szükségesebb személyes holmiju­kat vihetik magukkal (szociális otthoni elhelyezésnél pedig leg­többször semmit sem), és mivel ép­pen koruk, betegségük miatt nem mindig lehet őket tennivalókkal megbízni. Úgy érzik fölöslegesek. A család kötelessége, hogy ezt a rendkívül sok szeretet és felelőssé­get igénylő családi, de egyben szo­ciális gondot is a lehető legember­ségesebben igyekezzen megoldani. — sz — (Folytatjuk) Légitársaságok árháborúja Árháború tört ki a KLM holland és a Lufthansa német légitársaság között a németor­szági légiutaspiacon. A KLM bejelentette, hogy március 31- éig drasztikusan olcsóbbítja árait a Németországból induló járatain. Nagy-britanniai, dá­niai, belgiumi, luxemburgi és hollandiai célpontokba egysége­sen 200 márkás áron lehet el­jutni (és vissza), míg a francia és olaszországi repülőterek 300 márkás, a spanyolországi, por­tugáliai és görögországi cél­pontok pedig 400 márkás egy­ségáron kereshetők fel. A KLM 10 százalékkal kínál a Lufthansa rendkívüli kedvez­ményei alá. Számítástechnikai labor ® Új épületszárnnyal és egy minden igényt kielégítő számítástechnikai laborral bővült a fonyódi szakközépiskola és szakmunkásképző intézet. A több mint ötmillió forintot érő berendezés talán legkorszerűbb az ország­ban. (MTI-fotó) HETI SOROZAT MIT MOND A JOG? A tartási szerződésről A tartási szerződések különösen az idősebb korosztály körében népszerűek, még akkor is, ha nem minden esetben váltják be a hozzá fűzött reményeket. A többnyire idős, beteg, egyedülálló emberek e szerződésekkel kívánják anyagi, ellátásbeli és sokszor az egyedüllét­ből eredő gondjaikat, problémái­kat megoldani, legalábbis enyhíte­ni. A másik oldalon a lakásgon­dokkal küzdő (többnyire fiatal) személyek állnak, akik a szerződés megkötésével — idővel — lakás­hoz jutnak. E szerződéskötéssel kapcsolatban ismertetünk néhány alapvető tudnivalót. A tartási szerződés fogalma A tartási szerződés alapján az egyik fél arra vállal kötelezettséget, hogy a másik felet megfelelően el­tartja. A megfelelőség fogalmát a törvény nem konkretizálja, mivel ez a felektől, az igényeiktől függő szubjektív kategória. Annyit azért a törvény is kimond, hogy a tartás kötelezettsége a gondozásra, a gyógyításra, az ápolásra és az elte­mettetésre is kiterjed. A tartási szerződésben a felek mindezeket teljes részletességgel körülírhatják, pontosítva azt, hogy a tartás napi háromszori vagy négyszeri étkeztetést, a lakás takarítását, a ruhaneműk tisztán tartását, a gyógyszerek beszerzését stb. jelenti. A törvény kötelezővé teszi a szerződés írásbeli megkötését, csakúgy, mint például az ingatla­nok adásvételénél. Mindennek in­doka az, hogy a szerződés egyik oldalán minden esetben idős, élet- fenntartásában veszélyeztetett sze­mély áll. Vitás esetekben az írásbe­li alak egyértelművé teszi a felek vállalt kötelezettségeit, megköny- nyíti az igazságszolgáltatást. Mikor kell hatósági jóváhagyás? Az új szabályozás a hatósági jó­váhagyást már csak az önkor­mányzati (volt tanácsi) bérlaká­sokra létesített tartási szerződések­re tartja fenn. Az önkormányzati bérlakások­nál a hatósági jóváhagyás megha­gyása indokolt és szükségszerű. A szerződés jóváhagyására a jegy­ző jogosult. A jóváhagyás előtt a közigazgatási szerv a felek életkö­rülményeit, anyagi, jövedelmi vi­szonyait, a lakás komfortfokoza­tát, elosztását, a lakásban lakó sze­mélyek számát ellenőrzi. A közigazgatási szerv a szerző­• A szerződés célja, hogy az eltar­tott emberhez méltó ellátást kapjon. (PN-archív) dés jóváhagyását megtagadhatja, ha alaposan feltételezhető, hogy az nem tudja célját tartósan betölteni. Ilyen eset merülhet fel akkor, ha például a fiatal, korábban tartósan külföldön dolgozó eltartó akar szerződést kötni a személyes ellá­tásra szoruló eltartottal, és jövőbe­ni célja is az, hogy külföldön dol­gozzék. Hasonló a helyzet akkor is, ami­kor az eltartott igen súlyos, gyó­gyíthatatlan beteg, és láthatóan a szerződés csak a lakás megszerzé­sére irányul, nem pedig az idős em­ber ellátására. Fontos tudni, hogy a közigazga­tási szerv rendszeresen (évente egy­két alkalommal) ellenőrzi a tartási szerződés teljesítését, megkísérli a viták békés rendezését. Ä szerző­dés megszüntetésére azonban nem a közigazgatási szerv, hanem a bí­róság jogosult. Mit kérhet az eltartott? A szerződéses kapcsolat jogo­sultja az eltartott. A szerződés cél­ja, hogy ezáltal az eltartott ember­hez méltó, „megfelelő” ellátásra tarthasson igényt. Mint azt már korábban említettük, e körben mindazon szolgáltatások kiköthe- tők, amelyeket az eltartott igényel, és amit — természetszerűleg — az eltartó vállal és nyújtani tud. Az élelmezés körében az ételek minősége, mennyisége, az eltartott szokásaihoz, szükségleteihez (pl. diétás) mérten állapítható meg. A tartás magába foglalja a lakás rendszeres takarítását, az eseten­kénti ún. nagytakarításokat, a ru­haneműk mosását. Külön érdemes kitérni a közüze­mi díjak viselésére. Az esetek 99 százalékában a rezsiköltségek vise­lését az eltartó vállalja, fizeti tehát a gáz-, víz-, áramdíjakat, valamint — bérlakások esetében — a lakás lakbérét. Gyakorta előforduló szerződé­si elem a szerződés kötésekor a pénzösszegjuttatás. Ilyenkor az eltartó kisebb-nagyobb (általá­ban 50—100 000 Ft-nyi) összeget is átad az eltartottnak, melyet az eltartott különféle célokra hasz­nál fel, például kiegyenlíti ko­rábbi adósságát, ingóságokat vá­sárol stb. A kötelezetti oldalon álló szol­gáltatások legfőbb jellemzője az ismétlődés. Az eltartó a minden­napi életvitel során ugyanolyan (esetenként fokozottabb) gon­dossággal köteles eljárni, mintha például saját maga létfenntartá­sáról gondoskodna. Az eltartott kötelességei Ezzel szemben az eltartott né­miképp passzívabb kötelezettsé­gekkel rendelkezik. Fő kötele­zettsége az ingatlan tulajdonjo­gának átruházásában, illetve a bérlakás bérleti jogviszonya foly­tatásának biztosításában áll. Az első esetben a polgári tör­vénykönyv kötelezővé teszi az ingatlan tulajdoni lapjára törté­nő telekkönyvi rávezetést, az utóbbiban pedig az önkormány­zat vezet nyilvántartást az egyes bérlakásokat „terhelő” tartási szerződésekről. Az eltartott mindemellett kö­teles az eltartójánál lakhatást biztosítani. Ez többnyire a lakás szobáinak megosztásában és a mellékhelyiségek közös használa­tában valósul meg. Fontosnak tartjuk annak kü­lön kiemelését, hogy az eltartott passzív jellegű kötelezettségei közé tartozik a tartás elfogadása is. Gyakori problémát jelentenek az ítélkezési gyakorlatban azok az esetek, amikor az eltartott egyik napról a másikra megta­gadja a szolgáltatások elfogadá­sát, kijelenti, hogy a szerződést a jövőre nem kívánja fenntartani, felszólítja eltartóját a lakás elha­gyására. Ezen esetekben az eltar­tott magatartásának hirtelen megváltozása általában váratla­nul megjelenő távoli rokon, a megtérő gyerek megjelenésével magyarázható. Az eltartott fel­szólításának az eltartó többnyire nem tesz eleget, és ez szükségsze­rűen bírósági perhez vezet. (MTI-Press) A korszerű rádiózásról Mit jelent ma a korszerű rádió­zás, és mit hoz a jövő? Megvan­nak-e nálunk a korszerű rádiózás technikai feltételei? — Ezekről fag­gattuk Bartha Lajost, az Antenna Hungária vezérigazgatóját. — Műszaki szempontból a leg­magasabb színvonalat a Sztereó URH-adások produkálják ma­napság. Természetesen nem min­den magyar rádióműsor sztereó, de úgy vélem, hogy egyre inkább igénybe fogjuk venni a 100 MgHZ- es ÜRH-hálózatot. Egyre több program fog rendelkezésünkre áll­ni kiváló sztereóminőségben. Ám dolgoznak már a műszaki szakér­tők szerte a világon, hogy még en­nél is jobb minőséget lehessen pro­dukálni: ez pedig a digitális hang­műsorszórás. Bizonyára sokan is­merik a CD által nyújtott csodála­tos lehetőségeket. — Es ugyanez a minőség elérhető a rádióban ? — Ugyenezt a minőséget tudná a digitális rádióműsorszórás (ide­gen nyelvű rövidítése után DAB- nak hívják). Ma ez látszik a rádió­zás csúcsának, amikor egy digitális technikára támaszkodva 20-25 programot lehet országosan fog­hatóvá tenni. — Mikor lesz hallgatható nálunk a DAB-technika? — A Műszaki Egyetemmel, a BHG Fejlesztési Intézetével együttműködve, az OMFB segítsé­gével dolgozunk azon, hogy 1996- ra, a világkiállítás idejére hazánk­ban is hozzáférhető legyen, ha nem is az egész országban, de legalábbis Budapesten. — Térjünk át a vevőkészülékek­re. Külföldön már kaphatók olyan display-vei ellátott rádiók, amelyek egy zenei műsor esetében kijelezték azt, hogy ki énekel, és mit, vagy sportközvetítésnél, hogy ki kivel játszik, a közlekedési híreknél azt, hogy melyik kereszteződésről van szó. Ilyet még nem látunk itthon. — Remélem, hogy a közeljövő­ben találkozni fognak vele. Ä kö­zeli napokban tárgyaltunk a Ma­gyar Rádió illetékes vezetőivel ar­ról, hogy ezt az úgynevezett RDS-t, tehát a rádió adatátviteli rendszert megvalósítsuk. Nagyon valószinű, hogy ezt a 100 MgHZ-es sávban fogjuk elindítani. — A rádiózás technikájában kik az éllovasok a világon? — Ha az átviteli oldalát nézzük, akkor nem szabad az Egyesült Ál­lamok felé tekintenünk, bár igen magasan fejlett technológiával dolgoznak, ők másként élnek, másként gondolkodnak, és más­ként is rádióznak, mint ahogy mi. Úgy vélem, hogy a mi számunkra az angol rádiózás jelent példát. Az a szervezettség, amivel a hálózatai­kat működtetik, a megbízhatóság és a minőség. — Mit gondol, van-e még jövője a középhullámú rádiózásnak? — Van. A középhullám például a gépkocsiban sokszor jobb lehet, mint egy URH-adás. A középhul­lámnál tudja az ember, hogy mire számít, és ezt mindig megkaphatja. Azonkívül pedig nem minden mű­sorhoz kell, hogy hozzátartozzon a kiemelkedő hangminőség! Úgy érzem, hogy a nagyközönség ki­szolgálására a leghatékonyabb eszköz ma még a középhullámú adás. — Kevés a jó minőségű készü­lék, nyilván ebből is fakad a véle­ménye. — Nem erre gondoltam, ha­nem arra, hogy egyetlen 2-300 KW-os adóval igen nagy terüle­tet el lehet látni. És a költségek nem olyan nagyok, mint egy adóhálózat működtetése esetén. — Mit gondol milyen lesz a jövő rádiója? — Tapasztalható bizonyos le­maradás a rádiózás terén. Pél­dául előbb lehetett SATELIT tévéadásokat fogni, mint rádiót. Most azonban, november else­jén elkezdtünk egy kísérleti mű­sort sugározni műholdon. Re­mélem, hogy ez a műsor életké­pessé válik a közeljövőben. — Érdemes még egyáltalán hagyománybs rádiókészüléket vá­sárolni? — Semmiképp nem tanácsos a SATELIT-rendszerre várni, egyrészt azért, mert a digitális műsorszórás beindítását általá­nosan 2007-re tervezik a nem­zetközi szakemberek, másrészt nem szoktuk eldobni a régit azért, mert korszerűbb és haté­konyabb eszközök állnak a ren­delkezésünkre. (MTI-Press)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom