Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-05 / 3. szám

PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 1993. január 5., 7. oldal GARANCIÁT AD AZ RT. A vállalkozók új kezese A Vállalkozási Hitelgarancia Rt. létrehozásával Magyarország is követi azt a nemzetközi gyakor­latot, mely szerint a pénzügyi in­tézményrendszerbe szervesen il­leszkedve működik egy garancia- szervezet. A hitelgarancia rt, tulajdonkép­pen hidat képez a vállalkozók és a bankok között azzal, hogy részben átvállalja a kereskedelmi bankok kockázatát, és ezzel ösztönzi a gör­dülékenyebb hitelezési gyakorla­tot. Apatini Klárát, a Timesco cég kutatási igazgatóját bizták meg az előkészületi munkák irányításával. Vele, mint az rt. vezérigazgatói székének várományosával beszél­getett a Tőzsde Kurír munkatársa. Indulás 4 milliárddal — A szándék egyértelmű az ál­lam, a vállalkozók különböző ér­dekképviseleti szervei és a bankok részéről — kezdte Apatini Klára. — A Vállalkozási Hitelgarancia Rt. alapítója — kétmilliárd forint­tal — a kormány. Ezt az összeget a privatizációs bevételekből külö­nítik el. A kereskedelmi bankoktól és pénzintézetektől, valamint a vállalkozók érdekképviseleti szerveitől együttesen hasonló nagyságrendű hozzájárulásra számíthatunk. A technikai felté­telek az első garanciakérelmek elbírálásához nemsokára meg­lesznek. — Melyek azok a vállalkozások, amelyek a bankok közvetítésével igénybe vehetik a részvénytársaság garanciáját? — Kifejezetten belföldi, ezen be­lül is többségi magántulajdonban lévő vállalkozások. A részvénytár­saság létrehozásával az az alapítók célja, hogy javuljanak a kis- és kö­zépméretű vállalkozások hitelhez jutási feltételei. Nincs megkötés sem a hitelfajták, sem a tevékeny­ségi kör tekintetében. Óvatos garanciavállalás — Alaptőkéjéhez viszonyítva, milyen mértékű az rt. garanciavál­lalása ? — Alapos, körültekintő vizsgá­latok eredményeként, a nemzetkö­zi tapasztalatok figyelembevételé­vel alaptőkéjének maximum 12,5- szereséig vállalhat garanciát. A piaci viszonyaink fejlettsége, a mai vállalkozói morál, a privatizá­ciójelen lépcsőfokán előforduló si­kertelen vállalkozások gyakorisá­ga miatt döntöttünk az óvatos kö­zépnél. (A fejlődő országokban ál­talában 5—8—10 körüli, Német­országban 30 az alaptőkéhez vi­szonyított arányszám.) — Milyen hitelvizsgálati rend­szerben működik majd a részvény- társaság ? — A kettős hitelbírálatot min­denki egyöntetűen elvetette. Mégis meg kell valósítani a két­fázisú kontrollt. Az első szakasz­ban a bankok a maguk megszo­kott módszereivel elvégzik a hi­telt kérelmező minősítését. Ezt követően a hitelgarancia rt. megvizsgálja a különböző koc­kázati tényezőket. Kétlépcsős kontroll Egy példával tudom legjobban illusztrálni, mit is jelent ez a két lépcső. A bank azt vizsgálja, hogy milyen a megtérülési esély. Vizsgál­ja az üzleti cél kivihetőségét, a ren­delkezésre álló fedezetet. A kocká­zati tényezők vizsgálata, amit a hi­telgarancia rt. végez, arra összpon­tosít, hogy kelendő lesz-e az előállí­tott termék, jól mérte-e fel a hitelt kérelmező a saját lehetőségeit, a raj­ta kívül álló körülményeket. Ez a második fázis legalább annyira a vállalkozó, mint a bank érdekében történik, hiszen egyes kisvállalkozók egy-egy tévedésük­kel veszélybe sodorhatják egész eg­zisztenciájukat. — Hogyan kell a hitelt kérni? — A kérelmet a vállalkozónak a finanszírozó bankhoz kell benyúj­tania. A Vállalkozási Hitelgaran­cia Rt.-vel tehát a hitelt nyújtó pénzintézet áll kapcsolatban, amely kezességvállalási kérelem­ként továbbítja az általa szokásos módon elbírált hitelkérelmet az rt.- hez. Ez pozitív minősítés ese­tén megadja a készfizető kezessé­get. A bírálati idő egyébként nem lehet több 30 napnál. Egy vállalko-, zó több hiteléhez (mert ez elképzel­hető több bankon keresztül) is ad­ható kezesség, de összegük nem haladhatja meg a 100 millió forin­tot. A cél az, hogy az rt. minél több jó vállalkozást segítsen hitelhez jutni. A szigorú vizsgálat a vállal­kozók védelmét is szolgálja — mondotta Apatini Klára. KERESKEDŐKNEK, VENDÉGLŐSÖKNEK Mit kell tudni az áfa-változásról? A jogszabályból megállapítha­tó, hogy 1993. január l-jétől a 0%- os adókulcs alá tartozó áfa meg­szűnik, kivéve a gyógyszerek és a lakosság által használt háztartási villamos energia. Megállapítható, hogy két kulcs lépett érvénybe, melyből az egyik 6%, a (volt 0% alá tartozó termékek), míg a másik 25%. Az élelmiszerek 80%-a 0% áfáról 6% áfára emelkedett, míg a többi 25% maradt. A szolgáltatásnál érvényben lé­vő 15%-os áfa megszűnt, helyette a 25% lépett érvénybe. Miután az áfakulcsok 6 és 25%-ra módosul­tak, így ezen kulcsok felülről szá­molva, a kisebbített mértékei 5,66%-ra és 20%-ra módosultak. Az alanyi adómentességnél lénye­ges változás nem történt. Az egyéb tevékenységet folytató vállalkozásoknál a korábbi 300 ezer Ft 500 ezer Ft-ra módosult, míg a bolti kiskereskedelemben és a vendéglátásban továbbra is ma­radt az adómentesség határa az 1 millió Ft. A fizető vendéglátási te­vékenységet végző vállalkozó, aki­nek az árbevétele 1,5 millió Ft-ot nem haladja meg, választhatja, hogy az áfaösszeget átalányban vagy normál, azaz tételes eljárás­ban fizeti-e. Az átalánykulcs mértéke 1993- tól 9%-ról 3,5%-ra csökkent. A vendéglátói tevékenységet foly­tató vállalkozóknál megszűnik az átlagkulcs és így 1993. január Fjé­től a tételes áfakör alá tartoznak. Figyelemmel kell lenni arra, hogy az étkezés, beleértve az előfi­zetéses menüt is, 6% áfa alá tarto­zik, míg a szesz, üdítő- és egyéb forgalomból származó bevétel 25 %-os áfa-kulcs alá tartozik. A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyok választhat­nak, hogyha normál vagy a külön-' leges eljárás alapján számolják el a forgalmi adójukat. A különleges eljárásnál azonban az adóhatóság­tól kapott adóigazgatási azonosító szám jogosítja fel őket az ezen adóztatás elszámolására. Ennek megszerzéséhez a mezőgazdasági termelőknek 1993. január 31-éig kell kérni m adóhatóságtól, hogy igy fizethessék az általános forgal­mi adót. Megváltozott a bolti kiskereske­delem vonatkozásában alkalma­zotteddigi átlagkulcs alkalmazása. Az új jogszabály figyelemmel kíséri a kereskedelmi folyamatosság jel- legefés így 1993-tól a nyitó és záró készlet különbözete, mint korrek­ciós tényező, módosítja a fizetendő afa összegét. A forgalmiadó-törvény kimond­ja, hogy 1993. július 1-jétől a sze­rencsejátékot, valamint az újság- — és folyóirat — árusítás kivételé­vel minden egyéb tevékenységet folytató vállalkozónak nyugtát, il­letve nyugtaadást biztosító pénz­tárgépszalagot köteles adni. A la­kás és egyéb lakóépületen végzett felújítási munkák után felszámí­tott áfa-visszaigénylés megszűnik. Ez alól kivétel az 1992. évben meg­kezdett építkezés és annak áfa­visszaigénylése. A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyok vonatkozásában belép az úgyneve­zett kompenzációösszeg, mely 6, illetve 10%. Az értékesítő esetében tartalmaznia kell a nyugtának az eladó nevét, az azonosító számát (személyi vagy adószámát), lakcí­mét, továbbá az áru megnevezését, egységárát és a 10% kompenzáció összegét. Pl. Vételár vásárolt áru értéke 1000 Ft 10% kompenzációs felár 100 Ft összes vételár: 1100 Ft árképzés: vásárolt áru értéke: árrés 50% 1000 Ft 500 Ft 1500 Ft 90 Ft 1590 Ft 90 Ft 100 Ft - 10 Ft áfa 6% fogyasztói ár: fizetendő áfa: fizetett áfa: (10% felár) visszaigényelhető áfa: Az általunk közölt áfa-változá­son felül változott többek között a gépkocsi elszámolásának lehetősé­ge is. Az 1992 évhez hasonlóan számolhatja el a vállalkozó a költ­ségeit, azonban mód van a sze­mélygépkocsi-nyilvántartás veze­tése mellett a kiadási számlák meg­őrzése nélkül a 8 Ft/km elszámolá­sára. Változott a gyermekkedvez­mény összege is, mely 1993 évben az egy- és kétgyermekesek vonat­kozásában gyermekenkénti havi 300 Ft-tal, míg a három- és több- gyermekeseknél havi 400 Ft-tal csökken az adó összege. Ismét je­lentkezik az alkalmazotti kedvez­mény, mely összege havonta 200 Ft, mely szintén csökkenti a fize­tendő adó összegét. Ugyanakkor növekszik a mun­kaadói és munkavállalói járulék összege. A korábbi 1% helyett 2%, míg az 5 % helyett 7%-ban lett meg­állapítva. Az általános forgalmi adó, sze­mélyi jövedelemadó és az egyéb adóval kapcsolatos teendők vo­natkozásában a január hóban megtartandó csoportgyűlésen fel­világosítást kapnak kereskedőink. Ennek helyéről és idejéről külön meghívóban fognak értesülni a Kisosz tagjai. Rozsa Béla megyei titkár Boltokat ad el a Frutta Plus Létszámleépítésekkel, és néhány boltja eladásával kívánja stabili­zálni helyzetét a Frutta Plus Rt. A bolthálózat december 9-én kénytelen volt bejelenteni az ön­csődöt, miután a cég komoly likvi­ditási válságba került. A részvényjegyzési időszak a ki­bocsátási tájékoztató szerint de­cember 21-éig — hétfőig — tartott volna, az Állami Értékpapir-fel- ügyelet azonban december elején visszavonta a Frutta Plus nyilvá­nos részvénykibocsátására vonat­kozó engedélyét. A kibocsátási tá­jékoztató ugyanis nem tartalma­zott részletes információt a cég több száz milliós, azóta lejárt hitel- tartozásairól. A tízmillió forint ér­tékű, már jegyzésre került rész­vényt visszaválthatták a befekte­tők. A Frutta Plus jelenleg két nagy hitelezőjével, az OTP-vel és a Ma­gyar Hitel Bankkal tárgyal az adósság átütemezéséről. Megegye­zés január közepén várható. A két bank egyszer már — december 27- éig — haladékot adott a cégnek, de a tartozás kiegyenlítésére addig már semmiképpen sem kerülhet sor. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ EURO-PROFIL ^ szaküzlet és szerviz Kecskemét, Csongrádi út 6. tel./fax: 76/329-146 Rendkívüli árengedmény! Kínálatunk: Z 30 típusú asztali fénymásoló gép nettó 54 900 Ft, az indulókészlet és a garancia része az árnak. Magas színvonal — olcsó üzemeltetés! ♦ ♦ 37/12 ♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány országos hálózata A Magyar Vállalkozásfejlesz­tési Alapítvány tavalyi stratégiá­jának középpontjában a vállal­kozói központok hálózatának építése állt. Sikerült megalapoz­nia azt az intézményrendszert, amin keresztül a vállalkozásokat segítő szolgáltatásokat nyújthat­ja. Hogy valamennyi megyében megindulhasson a MVA prog­ramja, meghatározó az Európai Közösségek PHARE-támogatá- sa. Az alapítvány hálózatfejlesz­tési programjában minden egyes felhasznált ECU mellett ugyan­annyi forint állt az alapítvány saját forrásaiból. A cél, hogy 1993 végére minden egyes me­gyében működő központokhoz fordulhassanak segítségért a vál­lalkozók. E központok jelenleg ingyenes szolgáltatásokat nyújta­nak, mert a kis- és középvállal­kozói réteg jó néhány tagja nincs abban a helyzetben, hogy üzleti tanácsokért vagy képzési programokért fizetni tudjon. Ezekből a vállalkozói körökből nőnek ki a jövőben azok az üz­leti körök, amelyek éppen, mert ismerik a kezdő vállalkozásokat nehézségeit, támogatni fogják e vállalkozói központok munkáját. A legelső hat kiválasztott megye után az ország többi megyéjében, közöttük Bács-Kiskunban is ala­kulnak vállalkozói központok. Az első hat modellközpontok létreho­zásában egyformán jelentős szere­pet játszott a Magyar Vállalkozás- fejlesztési Alapítvány és az Euró­pai Közösség támogatása. Az újabb központok viszont már egy­re több, úgynevezett kétoldalú tá­mogató segítségére számíthatnak. A hat már működő központ rendkívül jó nemzetközi kapcsola­tokat alakított ki, melyek a tudás és a tapasztalatok átadásán kívül üzleti együttműködést alapoznak meg a térségek között. Német szövetkezet Magyarországon A SOENNECKEN német vál­lalkozás 1,7 milliárd márka éves forgalommal Európában a legna­gyobb irodai termékeket felvásárló szövetkezet, 1992 decemberében egy tájékoztató rendezvényre, Bu­dapesten a Gellért Szállóba hívta az érdeklődőket. Mintegy 100 keres­kedő és egzisztenciáját megalapoz­ni kívánó érdeklődő tájékozódha­tott a SOENNECKEN eG szolgál­tatásairól és céljairól. Az igazgató- tanács elnöke dr. Karl-Friedrich Küching és két munkatársa vála­szolt a vendégek kérdéseire. A SOENNECKEN eG 350 iro­dai termékeket forgalmazó kiske­reskedés egyesülete Németország­ban, Hollandiában, Ausztriában és Svájcban. Ezekhez tartoznak még partnervállalkozások Skandi­náviából, Olaszországból és Kelet- Európából (Lengyelország, Cseh­szlovák Köztársaság, Lettország). A SOENNECKEN eG legfonto­sabb szolgáltatásai: — az overathi (Köln mellett) központból irányított felvásárlás a világ összes tájáról, ezren felüli szállítótól (gyártók, importőrök, nagykereskedők), — exkluzív, a tagok részére a „SOENNECKEN”, saját márka­névvel ellátott termékválaszték; ehhez a termékcsoporthoz ezer­nél több cikk tartozik. — Készletezés, ezáltal a leg­fontosabb irodai és papírtermé­kek gyors szállítása közvetlen a központi, overathi raktárról, — a tagok és partnervállalko­zások támogatása reklámanyag, individuális vállalati tanácsadás formájában és ezzel a vállalko­zás erősítése a versenyben. A SOENNECKEN cég rövid tá­vú célja magyarországi partnerek megnyerése. A partnervállalkozások részére szállítás azonnal, a központi raktárból lehetséges. Ezen felül a számos szolgáltatást is igénybe vehe­tik. Ezzel egy időben magyar gyár­tókkal, importőrökkel és nagyke­reskedőkkel is folynak tárgyalá­sok, őket, a magyar vállalkozások részére mint szerződéses beszállító­kat kívánják megnyerni. Ezáltal magyar partnervállalkozásaik szá­mára kedvező feltételek alakulhat­nak ki. Közép- és hosszú távon, ha minden jogi feltétel megteremtő­dött, a partnervállalkozások a SOENNECKEN eG tagjaivá válhatnak. Ehhez kapcsolódik a tőkerészesedés és a szerződéses szállítóktól való kedvezményes vásárlási lehetőség. A SOEN­NECKEN eG magyarországi te­vékenységét Magyarországon a Német Gazdaság Magyarországi képviselete, 1143 Budapest, Ste­fánia u. 99. Tel.: 122-0869. Fax: 252-0869. (Peinhardt Erzsébet) koordinálja. ÍGY LÁTSZUNK KÜLFÖLDRŐL A versenyre fel is kell készülni „ 1992 elejére már legtöbbünk számára világossá vált, hogy azok a rohamprogramok, amelyeket a most piacgazdasággá átalakuló or­szágok átmenetileg magukévá tet­tek, rövidesen csődöt fognak mon­dani” — olvasható az Agenda ’92 című tanulmánykötetben. Az Agenda ’92 megszületését az Osztrák Tudományos Akadémia, a Nemzetközi Békeintézet és a ber­lini Társadalomtudományi Intézet támogatta, de közreműködött az Intereconomics—Szirák Alapít­vány is. Dr. Szabó-Pelsőczi Mik­lós, az alapítvány elnöke foglalta össze a tanulmánykötet főbb tézi­seit. A rohamprogramok oka Közép- és Kelet-Európa gond­jaival neves külföldi társadalomtu­dósok, közgazdászok és jogászok foglalkoznak, így az amerikai Johns Hopkins Egyetem, a Har­vard Egyetem professzorai. A szerzők természetesen nem taná­csokat adnak, hanem — a tudo­mányos kutatás tárgyilagosságá­val — tényeket állapítanak meg, és ezekből vonnak le megszívlelendő következtetéseket. A rohamprogramok erőltetésé­nek talán egyetlen magyarázatát abban látják a kutatók, hogy a régió kormányai a régi gazdasági struktúra lerombolásával kívánták megakadályozni a centralista gaz­dasághoz való visszatérést. Ma már ez a veszély elmúlt. A demokráciát és a szociális pi­acgazdaságot azonban sokkal mé­lyebben fenyegeti a 30-as évek gaz­dasági összeomlásához hasonló gyors gazdasági hanyatlás. A ter­melés visszaesik, nő a munkanél­küliség. Ezek leküzdésére a máso­dik világháborút követően több válságkezelő elképzelést fogalmaz­tak meg és alkalmaztak. Nagy ré­szük az OECD-országokban ma is érvényben van. Az átalakulás első szakaszában a közép- és kelet-európai országok még nem értik igazán, hogy a piac- gazdaság központi intézménye a legtágabban vett gazdasági szerző­dés, illetve azok komplex rendsze­re. A szerződések a jelenbeni ráfor­dítások és a későbbi időpontban való termelés és elosztás összehan­golására vonatkoznak. A szerző­déseket központi, de főképpen banki és magánforrások látják el tőkével, illetve hitellel. Ebből kö­vetkezően jól működő bankrend­szer nélkül nem képzelhető el jól működő szociális piacgazdaság. Piacgazdaság — külsőségekben Az átalakuló piacgazdaságok gyakran ott követik el a hibát, hogy megteremtik a piacgazdaság külső kellékeit, a mindenáron való teljes mértékű privatizációt, az árak és a jövedelmek teljes mérté­kű felszabadítását, a teljes konver­tibilitás bevezetését, az érték-, a valuta- és a nyersanyagtőzsdéket, amikor még nem állították helyre vagy nem hozták létre az említett alapvető szerződéses és intézmény- rendszert, amelyből aztán kiindul­hat, megvalósulhat az inflációmen­tes gazdasági növekedés. Itt tehát a prioritások átgondolásán van a hangsúly. Ezeket a prioritásokat a fejlődni kívánó államoknak maguknak kell megteremteniük. Mint több euró­pai — és ázsiai — ország példája mutatja: a sikeres gazdasági fejlő­dés nem a gazdaságban rejlő erők spontán szervezkedéséből jön lét­re, hanem épperi a jól megtervezett ipari, területi és regionális gazda­ságpolitika révén. Ez ugyanis tény­legesen képes vállalni az infláció­mentes gazdasági növekedés elő­feltételeinek megteremtését anél­kül, hogy a keretfeltételek megsza­básán és rugalmas fejlesztésén kí­vül beleszólna a piaci szereplők cselekvő döntéseibe. A fentiekből az következik, hogy nagy tévedés a piacgazdaság felé igyekvő országokat az esetleges kö­vetkezmények gondos vizsgálata nélkül egyszerre kitenni a nemzet­közi versenynek. Konvertibilitást kizárólag a termelő és forgalmazó gazdasági résztvevők számára aján­latos biztosítani, de a szabad átvál­tást a fogyasztási vagy éppen a tő­keforgalmi célokra is csak akkor és csak abban a mértékben, ahogyan a lassan erősödő gazdaság körül­ményei ezt indokolják. Olyan gaz­daságok, amelyek ma is az átalaku­lás előtti (már akkor alacsony) szint alatt termelnek, még messze nem érettek meg a teljes fokú konvertibi­litás bevezetésére. Segítségül: 5-10 éves programot! A szerzők szerint a korábbi KGST-országokat és utódállamai­kat a gazdasági szükségszerűség ar­ra kényszeríti, hogy ne mondjanak le az egymással való kereskedésről, hanem piaci rendszerekkel és intéz­ményekkel fejlesszék azt. Az OECD-tagállamokra még je­lentős szerep vár a közép- és kelet­európai országok gazdasági re­konstrukciójában. Mindent el kell követni, hogy a fejlett államok nö­veljék importjukat az átalakuló or­szágokból, s azokat bekapcsolják a tőkemozgások vérkeringésébe. Egy olyan öt-tíz éves program keretében, mint amilyen a második világháború után az európai újjá­építési program volt. A szerzők úgy vélik: az átmenet­ben részt vevő országok kormányza­tai általában nem látják tisztán gaz­dasági feladataikat. Gyakran túlsá­gosan érzékenyek, s többnyire túlpo­litizáltak és túlideologizáltak. A pia­ci szereplők pedig nem kérnek a kor­mányzati beavatkozásból még ak­kor sem, ha erre a feltételrendszer kialakítása szempontjából minden- , képpen szükség volna. Kormány és ellenzék egyformán bizonytalan — vonja le a végső következtetést az Agenda. (MTI-Press)

Next

/
Oldalképek
Tartalom