Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-18 / 14. szám
00 0 TISZTELT SZERKESZTŐSEI?! 1993. január 18., 7. oldal Szomorú emberi sorsok Kedves Olvasóink! Örömmel közöljük, hogv változatlanul sok levelet kapunk Önöktől. Meggyőződésünk, hogy íráskedvük (vagy -kényszerük) — ahogy mondani szokták — kölcsönösen előnyös, hasznos mindkét fél számára. Önöknek nyilvánosságot adunk gondjaik, bajaik közlésére, szerkesztőségünk pedig eleget tehet korábbi, komolyan publikált ígéretének, miszerint olvasóinkkal együtt akarjuk szerkeszteni lapunkat. Együttműködésünk eddig eredményesnek bizonyult. „ , A levelek egy része magánjellegű, egyéni sorsokról, problémákról számol be. Ezek közlése — mint már többször felhívtuk rá a figyelmet — általában háttérbe szorul a közérdekű írásokkal szemben. Ezért mai összeállításunkban — különkiadásként — csak olyan írások kaptak helyet, melyek emberi sorsokról szólnak. Arról igazán nem mi tehetünk, hogy valamennyi levél a szegénységet tükrözi. Szerdán, a megszokott napon, ismét jelentkezik a Tisztelt Szerkesztőség! Várjuk további leveleiket. (A szerk.) Jóindulattal nem laknak jól a gyerekeim Ne haragudjanak, hogy ismét zavarom Önöket, de szeretném még egyszer megköszönni, tizen- egy gyermekem nevében is, azt a sok csomagot, amit az Önök közreműködésével kaptam. Sajnos, nem tehetem ugyanezt a polgár- mesteri hivatallal, ahonnan nem kaptam segítséget, pedig majdnem minden településen kaptak a legjobban rászorulók. Nem olyan régen levelet kaptam Szabad Györgytől, az Országgyűlés elnökétől, aki azt írta, nincs oka kételkedni benne, hogy az önkormányzat igyekszik igazságosan eljárni a segélyek elosztásában. Csakhogy, jóindulattal az én yermekeim nem laknak jól. Csak ét gyermek után kapok segélyt. A többi négynek nem kell enni, nem kell ruha, gyógyszer? Azok kapják a segélyt, akik nincsenek annyira rászorulva, akinek meg igazán kellene, azt elutasitják. Nem sok minden változott ilyen szempontból a rendszerváltás óta, csak a személyek mások. Én nem kívánok nekik semmi mást, csak azt, hogy annyi pénzből éljenek meg, ami nálunk jut egy főre. Tisztelettel: Jurás Imréné Tass, Márc. 15. u. 47. Csak beteg vagyok és éhezem A létminimum alatt vegetáló polgárok társaságába tartozom. 1992. április 15. óta folyamatosan táppénzen vagyok, idegrendszeri betegséggel leszázalékolásomra várok. Táppénzem összege 9 ezer forint. Mindehhez tudni kell, hogy 1989 óta egyedül nevelem gyermekemet. Keserves anyagi helyzetem miatt, 1992. augusztus 15-én levelet írtam a kecskeméti önkormányzat népjóléti irodájának, amelyben rendkívüli segélyt kértem. Vártam az értesítést, hogy jogosult vagyok-e? Nem értesítettek. Szeptember végén személyesen érdeklődtem, és laderült, hogy újra kaphatok rendszeres nevelési segélyt. Az idő múlt, én éhezem, s a gyógyszereimet sem tudom időben kiváltani. Tudom, nagyon sokan várnak segélyre. November 17-én környezet- tanulmányt végeztek nálam, s én türelmetlenül kérdeztem, hogy legalább karácsonyra megkapom-e a segélyt? Az illetékes úr december ele- jéreígérte. December 10-éig türelmesen vártam. Végre egy tejjegyet kaptam és vártam a folytatást. December 22-én, amikor elment a postás, és hozzám nem csengetett, betelefonáltam a gyámhatóságra. Ólyan dolgozó vette fel a telefon tAaki egy hónapj a volt a dolgozójuk. O megvigasztalt, hogy januárban lesz belőle valami. Próbáltam uralkodni idegeimen, és megjegyeztem, hogy ismét a polgár- mester úrhoz folyamodok, mint 1991 -ben, amikor szintén a fiók aljába kerültek az iratok. Esténként József Attilára gondoltam, nekem is fájt a torkom a sírástól. Dé most igazán boldog lehetek, január 6-án kaptam egy 500 forintos utalványt, 1992. február 21-ei dátummal. Ki tudja, hogy az én kérelmem most kinek a fiókjában töltötte a boldog karácsonyt? Mint tudjuk, a segély nem jutalom, és jó lenne, ha időben érkezne. Persze, ha arra gondolok, mint az egészségügyben, hogy majd kapnak 13. havi fizetést, tévedek. Ugyanis a kórház dolgozói Kecskeméten jutalmat kaptak. Jutalom pedig csak annak jár, akik dolgozik. Aki beteg, ne is egyék. Én nem kérek segélyt, ha valaki bebizonyítja, hogy 9 ezer forintból — ha kifizetek 10 ezer forintot —, a maradék mínusz 1000 forintból hogyan kell, hogyan lehet megélni? Mi nem részesültünk beiskolázási segélyben, de megkaptam a fűtéshez novemberre és decemberre a kétszer 1500 forint lakhatási hozzájárulást. Nem tudom, hogyan tovább. Kétségbe vagyok esve. Most magyar érettségi tételem jut eszembe: Móricz Zsigmond Barbárok című elbeszélése. Az emberek éheznek és lopnak, pénz hiánya miatt megölik embertársaikat. Majdnem olyan kegyetlen az élet, mint 60 évvel ezelőtt. Aki még nem éhezett, nem tudja megérteni az éhségsztrájkólókat, s azokat sem, akik sztrájk nélkül, csendesen éheznek, még meglévő otthonaikban várva némi segítségre, talán éppen segélyre. Nekem nincsenek luxusigényeim, nincs luxuslakásom. Még nem vagyok piszkos és szakadt. Csak beteg vagyok és éhezek. Levelemmel nem kívántam megbántani senkit, de az sem vigasztal, hogy nagy bajomban nem vagyok egyedül. Maradok őszintén tisztelőjük: Földi Jánosné Kecskemét, Nyíri út 49. István királyra apellálva Olvastam a Petőfi Népe január 4-ei számában a „Sok múlik a kft. privatizálásán” című, az Agrikon Mazőgazdasági Gépgyártó Vállalatról szóló, cikket. Én az Agrikon Vállalatnál dolgoztam csaknem 20 kemény éven át. Jelenleg munka- nélküli vagyok és realista, mint az igazgató úr mondotta az interjú végén. Nézőpont kérdése a realitás is. Nézzük meg egy munkanélküli realitását is. Engem kirúgtak, de ezért nincs bennem gyűlölet, és szavamra, nem haragszom senkire. Hogyan történt a 9. csoportban az elküldésem? Körülbelül két éven át annyiszor átszervezték a vállalatot, s dobálták ide-oda az embereket, olyan munkákat adva nekik, amiknek valójában semmi értelme nem volt. Azaz, mégis volt egy ki nem mondott lényege, az, hogy majd csák elmegy, ha megunja, vagy belefárad és nem kell neki végkielégítést fizetni (én nem mentem el önszántamból). Az átszervezés lényege ez volt, és semmi más. Aztán kirúgtak mindenkit. Nem sertés, de csak a volt kommunisták, volt munkásőrök és a szolga- lelkűek maradtak. Ez is realitás. Most éppen István király intelmeit és törvényeit olvasgatom. Kérem, hadd idézzek belőle a volt igazgatómnak, s ő válaszoljon rá. „Az ország testéhez tartozó tagok egészsége a fej egészségétől függ.” Milyen öntörvényű, bátor szavak ezek. Aztán: „Ha világias lelkületűek az ország vezetői, végül senki nem védi meg a népet az igazságtalanságoktól és a törvénytelenségektől, világias ember elfogultság nélkül képtelen az igazságnak társa lenni, fel- burjánzik az igazságtalanság, a gonoszság, és sokak szeretete megfagy, a szeretet ugyanis nem keresi a magáét.” S ha kitudódik: „Aki csak azért vállal tisztséget, hogy magas rangon szólítsák, hogy a népet felfalják, lehetetlenné tegyék és adót szedjenek, hogy magukat naggyá tegyék és mindent a világ kívánsága szerint hiú dicsőségükre fordítsanak, nem vezetők, hanem felforgatok. Két szemük kitolódik.” (Hát, ha ez a törvény ma fennállna, nem győznének üvegszemeket gyártani.) G. I. Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben.) Az egyenlő esélyért • Nők: az ország felét kitevő kisebbség. (Fotó: PN-archív) A nők helyzete mai társadalmunkban halmozottan hátrányossá válhat. Hiszen a munka- nélküliség, az alapvető élelmiszerek, a pipere- és gyermekegészségügyi holmik, gyerekcipők, -ruhák drágulása, a bölcsődék fogyása, az óvodai ellátás növekvő térítési díja elsősorban őket sújtja. A volt MNDSZ már nem működik, az új nőszövetségről viszont keveset hallani. — A történelmi változások következtében nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, holott csak feltetele- zések voltak arra vonatkozóan, hogy a Magyar Nők Szövetsége valamilyen átmentő politikát szeretne folytatni. Ez azonban nem így volt. Teljesen szabad elhatározásból — talán megelőzve a történelmi eseményeket — alakította ki önmagát a szövetség, 42 teljesen önálló elhatározású tagszervezet akaratából. Ezek valódiságát, igazságát az elmúlt években állandóan bizonyítgattuk. A szövetség kifejezetten nőpolitikát kíván folytatni és a nők egyenlő esélyeiért fog küzdeni mindaddig, amíg erre szükség van — mondja dr. Asbótné Thorma Judit, az MNSZ elnöke. —- Úgy vélem, akár „öröklétre’' is berendezkedhetnek.. .. — Valóban nem történt semmi, ami szövetségünket azóta szükségtelenné tette volna. Másrészt a politika a rendszerváltozás után lényegében figyelmen kívül hagyta a nők érdekeit, nem látta be, hogy ennek az országnak felét kitevő „kisebbséginek tulajdonképpen sajátos érdekei is vannak, amelyeket nem lehet besorolni egyszerűen a családok, a munkavállalók érdé-. kei közé. Az egyenlő esélyeknek állandóan sérülnek valahol. 10 ezren — 42 szervezetben — Mekkora szervezet most az MNSZ? — Több mint 700 fő, nem csoportokhoz tartozó, regisztrált egyéni tagja és 42 különböző (10 —2000 fős) létszámú tagszervezete van. Összesen közel 10 ezer fő tartozik a szövetség érdekkörébe. — Munkamódszerüket hogyan jellemezné? — A nőket sértő, a nők életét befolyásoló és veszélyeztető tényezők közül mindig azt ragadjuk meg, amelyet a legfontosabbnak látunk, amely a legnagyobb rétegeket hozza nehéz helyzetbe. Ezek bemutatásával, a vélemények összegyűjtésével ki tudjuk alakítani a pártpolitikától mentes rétegérdeket képviselő álláspontokat. Három év távlatából elmondhatjuk, hogy a Magyarországon előforduló nőkérdések tekintetében meg tudtuk ragadni a legfontosabbakat. Ilyenek például a női egészség kérdése, a női munkanélküliség problémái, a női nyugdíj- korhatár kérdésében tervezett változások. Napjaink legaktuálisabb, a parlament által most elfogadott abortusz kérdésében is részben sikerült érvényesítenünk álláspontunkat. Ami a gyakorlati munkát illeti, ez év februárjában szakmai konferenciát tartottunk a „Női foglalkoztatás — női munkanélküliség” témakörében, októberben pedig a Nemzetközi Nőtanács teljes jogú tagjaként „Nők a politikában Magyarországon” témakörben rendeztünk nemzetközi szemináriumot. Családsegítő, karitatív tevékenységünk keretében több részből álló előadás-sorozatot tartottunk kisgyermekes szülőknek és leendő szülőknek a különböző gyermekkorosztályok problémáiról. Leendő oktatóknak németországbeli tapasztalatcserét szerveztünk a háztartás-gazdaságtan és háztartási ismeretek iskolarendszerű és iskolán kívüli oktatásának támogatására. Heti egy alkalommal „Nyitott ajtó” elnevezéssel ingyenes mentálhigiénés tanácsadót tartunk jogász, pszichológus, szociológus és családgondozó szakértők segítségével. — Milyen a társadalmifogadtatásuk?-— Az elmúlt évek során olyanok vették igénybe az általunk biztosított vitafórumokat, fogadták el véleményünket, akikkel elképzelhetetlen lett volna 3 évvel ezelőtt közösen gondolkodni. Nagy eredmény, hogy igénylik, meghallgatják, tiszteletben tartják véleményünket még akkor is, ha azt nem teljesen, csupán módosításokkal fogadják el. Az általunk megfogalmazott kérdések iránt az utóbbi időben a sajtó érdeklődése is megnőtt. Ami pedig a tagságot, illetve az ország különböző pontjain, változó életkörülmények között élő nőket érinti, elmondhatjuk: támogatnak, egyetértőig nyilatkoznak, kéretlenül is aláíráscsomagokat küldenek a nőket érintő közérdekű témakörökben, sőt, az abortusz kérdést követően bátorítanak olyan újabb kérdéskör felvételére, mint a szexuális felvilágosítás. Elmondhatjuk tehát, hogy a szövetség presztízse saját erőből, a rendkívüli módon alapszabályaihoz ragaszkodó magatartásából kifolyóan jelentős mértékben megemelkedett. A megyékben is szerveződnek — Az MNSZ országos nonprofit szervezet. Megyei nőszervezeteik hogyan működnek? — Kezdettől fogva jelentős mértékben támaszkodunk a különböző helyi nőszervezetekre. Indulásnál 42 alulról szerveződő, önálló csoporttal kezdtük. Időközben ezek átalakultak, megszűntek, újak jöttek létre, azaz egy folyamatos szerveződés tanúi lehettünk. Ezek a helyi nőcsoportok a helybéli érdekeket, a helybéli lehetőségeket minél jobban igyekeznek kihasználni a nők érdekében. Sokan közülük azokat a tapasztalatokat, amelyeket életük során összegyűjtöttek, most nyugdíjba menve, vagy éppen munkanélkülivé válva igen ügyesen kamatoztatják a közösségek érdekében. Megyeszerte igy valóban helyi központokká alakultak. Igen sok helyi kezdeményezéssel, nagyon erős nőcsoportok működnek az ország nyugati szélén, Hajdú-Bihar megyében, Csongrád, valamint Veszprém megyében. — Mijellemzi a szövetség nemzetközi tevékenységét? — Az MNSZ külügyi tevékenységének célja, hogy a nem kormány- szintű szervezetek—köztük szövetségünk — ez irányú munkája sokoldalúan segítse a Magyar Köztársaság külkapcsolatainak bővítését, hazánkról alkotott korrekt, reális, kedvező kép kialakitását, a civil szervezetek közötti kapcsolatokon keresztül a különböző népek, nemzetek állampolgárai közötti baráti és hivatalos kapcsolatokat. Szoros kapcsolatot tartunk olyan, nyugateurópai nőszervezetekkel és az azokat tömörítő nemzetközi szervezetekkel. Együttműködésünk segíti a nők és a nőszervezetek közötti érdemi, szakmai kapcsolatokat, az európai szervezetekbe való integrálódásunkat, a hazai viszonyok között is alkalmazható nemzetközi programok megvalósitását. Az ENSZ- ben, a Külügyminisztérium 1990. szeptemberi bejelentése alapján — a női kormányhivatal hiányában — a Magyar Nők Szövetsége képviseli hazánkat az ENSZ nőkérdéssel foglalkozó bizottságában (Bécs) és az általa szervezett különböző regionális konferenciákon, szakértői tanácskozásokon, szemináriumokon. 1991-ben az MNSZ a kelet-európai országok közül elsőként felvételt nyert a világ egyik legjelentősebb nőszervezetébe, a Nemzetközi Nőtanácsba (ICW). — Tevékenységük tehát az elmúlt három évben eredményes volt. Mi a biztosítéka annak, hogy ezt a jövőben is el lehessen mondani Önökről? —További türelem, nők iránti elkötelezettség, nyitottság, munkánk szervezettsége, hatékonysága, munkastílusunk együttesen az, ami a jövőt illetően előremutató, biztató lehet. A szervezet kis létszámú, csupán két képviselőből álló vezetőségét pedig olyan nagyon okos, önkéntesen és hatékonyan dolgozó társadalmi munkásokkal kell körülvenni, akiknek a színes egyénisége, személyes ambíciója arra mutat, hogy a nők érdekében nem anyagi előnyökért, nem társadalmi pozíciókért, hanem valójában belső meggyőződésből teszik azt, amit ma — és sajnos még nagyon sokáig—tenniük kell. (MTI-Press) Mérő Éva Önfeláldozás Kéri, hogy ne írjam le a nevét. Nem akarja sajnáltaim magát, nem akar panaszkodni. O egyszerűen csak tudomásul veszi, hogy neki ez a sors jutott. Annak idején, húsz évvel ezelőtt nősülni készült, amikor beteg lett az édesanyja. Azt gondolta : ha majd özvegyen maradt édesanyja meggyógyul... Ezt mondogatta magában, de az akkor hatvankét éves asszony örökre ágyhoz kötött lett. A fia azóta, lemondva szerelemről, házasságról, nevetős gyerekekről, utazásról, szórakozásról és sok egyéb dologról, ápolja szeretett édesanyját. Elgondolja sokszor, hogy vajon milyen lehetett volna másképp az élete, sorsa. Es persze, vágyik sok-sok, számára elérhetetlen dologra, különösen mióta rokkantnyugdíjas lett ö maga is. Azóta még csendesebb, zárkó- zottabb lett, és már az álmodozásról is kezd leszokni. Édesanyja hálás neki. Most nyQÍcvankét esztendős, ö pedig kereken ötven. Már nem remél semmit, de nem is panaszkodik. Eli a rá kiszabott sorsát. V. M. Egy főre 2600 forint .. Elkeseredésemben fordulok Önökhöz, mert a helyi önkormányzat elutasította segélykérelmemet. Ugyanis gyermeknevelési segélyt kértem még tavaly decemberben, és januárban jött a levél, hogy nem vagyok rá jogosult. ítéljék meg Önök. Férjem 1991 októbere óta munkanélküli, én pedig 1992. november 25. óta. Férjem járadéka 6000 forint, s az enyém is ennyi. Más jövedelmünk nincs. Az én családom öttagú. Van két kisgyermekünk, s velünk él az öcsém is, mivel a szüleim korán meghaltak. Ő most katona. A kettőnk járadékából megélni sem tudunk. A kettőnk keresete ötfelé megy, s így az egy főre jutó összeg 2600 forint, s van még 5950 forint OTP-tartozásom, amit havonta fizetek. Családi pótlékot november óta nem kapok. Hová fordulhatok segítségért? Cs. S.-né Akasztó (Teljes név és cím a szerkesztőségben.) A boltokban nincs hitel Mivel a szó szoros értelmében véve létkérdésről van szó, megkockáztatom a talán már lehetetlent, írok önöknek a közlés reményében, hátha ez segít. Rövid leszek. Kórházi kezelésen, illetve táppénzes állományban voltam 1992. május 9-étől június 11-éig. Munkáltatómezt követően, annak rendje-módja szerint elküldte a táppénzre jogosító iratokat az illetékes Bács-Kiskun Megyei Társadalombiztosítási Igazgatósághoz. Azóta várom a visszajelzést, illetve a táppénz folyósítását, de mindhiába. Tudom, hallom, olvasom, hogy a társadalombiztosítás kintlévősége mekkora összegre rúg, és az én csaknem háromezer forintom ehhez képest elbagatellizálhatóan kicsi tétel, de nekem sokat jelentene. Felteszem a kérdést: ha én bemegyek az ABC-be vásárolni, mondhatom-e azt a pénztárnál, hogy a hazavinni óhajtott élelmiszerekért majd akkor tudok fizetni, ha a társadalombiztosítás megküldi részemre az immár hat hónapja esedékes táppénzt? Vagy: ha a villanyszámlát, vizdíjat vagy gázszámlát nem egyenlítem ki időben, könyörtelenül alkalmazzák a kilátásba helyezett szankciókat ellenem. Akkor hogy is van ez? Demeter György Tiszakécske, Kerekdomb 123. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Csirkelábra, csirkefejre futja Hatvanhét éves, rokkantnyugdíjas vagyok, s azt hiszem, nem az egyedüli, akit nagyon érint az évi nyugdíjemelés. Mi, nyugdíjasok, megint az utolsók közé tartozunk, mert nem januárban, hanem márciusban vagy áprilisban, illetve szeptemberben kapjuk az emelést, két részben. Miért nem tudják kifizetni ezt a kis pénzt egyszerre? Aki nem tud dolgozni és nincs kitartása, nincs senkije, az nem tud miből élni. Arra nem gondol Kupa úr, hogy a nyugdíjasok két hónapig 7-8 ezer forintból nem tudnak megélni? Egyszer tett egy kijelentést, hogy nagyon sok a 70 éven felüli. O talán nem szeretne 70 éven felüli lenni? Vajon tudja-e, hogy mit jelent csirkelábat, csirkefejet enni? Mert disznóhúsra nem jut egy nyugdíjból, de még kettőből se . Állandóan rettegünk, hogy minden héten emelnek mindent. Már a lakbért is alig tudjuk kifizetni, s most újra emelik a vizet, a fűtést, A minisztereknek, meg, van vetve az ágyuk, mert havi 200 ezer forintból azt sem'tud-1 ják, mit vegyenek .. . Ezért van az a sok gyilkosság és agybetegség, mert rettegésből élünk, nem pénzből. 1992 januárjában halt meg a férjem. Ő 11 ezer 400 forintot kapott, s én ebből kaptam özvegyi jogon 1600 forint kiegészítést. Hová lett a 10 ezer forint? Elnézést kérek elkeseredésem miatt, de egyedül élek és nagyon el vagyok szánva én is, hogy valamit csinálok, mert így élni nem lehet. Tisztelettel: özv. Kiss Józsefné Kecskemét, Árpád krt. 19. I. 40. Két szék közül a földre... A múlt év december 15-én megkeresett Bende László, Kecskemét, Cédulaház 15/A szám alatti lakos és a következőket adta elő. A Kecskeméti Kád- és Zománcgyár felszámolásával vele együtt utcára került négyszáz munkás. Ő a gyárban csaknem 37 évet dolgozott, előnyugdíj-jogosultságot szerzett, amit többszöri huzavona után a munkaügyi központ és a nyugdíjfolyósító intézet is jóváhagyott. 1992. december 8-án villám- csapásként érte a nyugdíjfolyósító igazgatóság szóbeli tájékoztatása, miszerint az előnyugdíjából nem lesz semmi. Két szék közül a földre esett: a munkanélküli segélyből kivették, előnyugdíjat nem kap a társadalombiztosítástól. Á mai napig semmiféle jövedelme nincs. Én, mint a kádgyár munkástanácsának elnöke, megkerestem mindkét intézményt. Emberségből a munkaügyi központ vizsgázott jelesre. Elmondásuk szerint Bende László, valamint a hasonló helyzetben lévő Mendel János, Csiga Árpád és Cs. Kovács Imre helyzetét, ha kissé túllépve is hatáskörüket, megoldják oly módon, hogy fizetik előnyugdíjukat, azzal a feltétellel, hogy azt visszafizetik, ha majd folyósítják a rendes nyugdíjukat. így legalább nem halnak éhen. Rácz Pál a Kád- és Zománcgyár munkástanácsának elnöke Szerkeszti: Rapi Miklós
