Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
SPORT 1993. január 2., 11. oldal • Kiskunfélegyházán, a Darvas általános iskola udvarán a hideg idő beálltával elkészítették a jégpályát, ahol a kisdiákok korcsolyázással tölthetik a szünidő hátralevő részét. A jégpálya reggel 9 órától este 19 óráig várja a vendégeket, akik a helyszínen korcsolyát is kölcsönözhetnek. A tél örömei Ma is sportrajongó az- egykori kosaras ciszterci atya A bajai kosár- és focimeccsek új törzsszurkolója egy magas, fehérfekete reverendás ciszterci szerzetes, Bácskai Sándor, Keve atya. A nyáron tért vissza előőrsként a visszakapott rendházba. A sporttal kapcsolatban tettünk fel neki kérdéseket. — Honnan ered a sport iránti rajongása? — A sport iránti érdeklődésemet nem a szülői házból hoztam magammal, de amióta az eszemet tudom, mindig rajongtam érte — mondta. — Kiskoromban minden vasárnap a focipályára mentem, majd gimnazistaként főleg kosaraztam és vízilabdáztam, de ahány sportág volt Baján, az evezéstől az atlétikáig, azt mind kipróbáltam. Amikor 1946-ban Zircre kerültem a ciszterci rendbe, nagyjából mindent abbahagytam, csak ha időnként hazalátogattam, akkor játszottam, de 1953-ban, felszentelésem után végleg befejeztem. De a sport szeretete megmaradt, nagyon sok újságot, könyvet gyűjtöttem össze. Most, hogy visszakerültem, ismét kijárok a mérkőzésekre, és ha lesz úszás, akkor oda is. Nemcsak azért, mert ez kikapcsolódás, emberekkel való találkozás, hanem mert továbbra is érdekel a sport. — Hogyan használná fel a sportot a nevelésben? — Ha egyszer ismét úgy taníthatunk a gimnáziumban, mint régen, akkor sokkal nagyobb jelentőséget kapna a testnevelés. Az lenne a cél, hogy minden tanuló mindennap legalább egy órát mozogjon, mindegy milyen sportágban. Nagyon fontos a fiatalok egészsége szempontjából a napi egy óra komoly mozgás, testedzés, mivel az iskolai és otthoni tanulás túl nagy szellemi és fizikai leterhelést jelent a számukra. Ha ismét lesz ciszter gimnázium Baján, és beleszólhatok a gyermekek napirendjének kialakításába, akkor az nekem is hasznomra lesz a velük való foglalkozásban, nekik pedig az egészségükben és az egész életvitelükben. — Mi a véleménye a sportpályákon tapasztalható durvaságokról? — Míg régen a sport csak játék volt, a győzelem öröméért, addig ma már kenyérkereset, egyre több pénz van benne, és ezért küzdenek annyira, hogy már durváskodnak is. Ebben hibásak a sportvezetők és igen komolyán a játékvezetők is, mert hagyják a túlzott szabálytalanságokat, ha korábban valaki szándékosan elkövetett ilyet, azt azonnal leküldték a pályáról, ma pedig sokszor még sárga lapot sem kapnak. Régen Anglia volt a sportszerűség szülőhazája, ahol az ellenfelet is megtapsolták és éljenezték, mára pedig náluk kezdődött és onnan terjedt el az alkohol hatására is elvadult szurkolótábor. Azok az emberek, akik otthon, a munkahelyükön a legjámborabbak, a tömegben kiélik (a mindenkiben kisebb- nagyobb mértékben meglevő) agresszivitásukat a mérkőzéseken es ott vezetik le fölös energiájukat. A másik csapatban is már nem az ellenfelet, hanem az ellenséget látják. Sokszor a sportágak szabályait sem ismerik, de ha valami nem tetszik a játékvezető ítéletében (vagy annak hiányában), akkor máris szidalmazzák. Azért is járok még reverendában a mérkőzésekre, mert ha látják, hogy ott vagyok, akkor nem vadulnak annyira. Zalavári László Polgárék Hastingsben Ha a 16 éves Polgár Judit, a világ legfiatalabb nagymestere játszik, idősebb versenytársai szemlátomást mindig idegesebbek, mint egyébként — irta a 1 he Independent című brit lap a hastingsi sakk-kongresszusról, amelyen a magyar bajnoknő már a premierverseny első fordulójának nyertesei között van, miután három és fél órás küzdelemben legyőzte a 36 éves Colin Crou- chot. Polgár Zsuzsa ugyancsak megnyerte első mérkőzését a párhuzamosan folyó idei Challenger-verseny ben. Csak az apa, Polgár László tűnt kissé csalódottnak, mert nem talált semmi olyan érdekes sakkszakkönyvet Hastingsban, amellyel kiegészíthette volna mintegy 10 ezer kötetből álló gyűjteményét. MEGKÉRDEZTÜK: Mit vár az 1993-as évtől? Molnár László, a Kiskunfélegyházi Honvéd ökölvívóedzője: — Mizsei Gyurinak a barcelonai olimpián megszerzett bronzérme után 1993-ban nagyon nehéz lesz „überolni” a tavalyi évet. Akárcsak a háborúhoz, a sporthoz is három dolog szükséges: pénz, pénz és pénz. Nekünk pedig egyre kevesebb van belőle, ráadásul sajnálatos módon eddig még Gyuri olimpiai érméből sem tudtunk olyan „tőkét kovácsolni”, mely 1993-ra biztosítaná a zavartalan felkészülést. Optimista ember vagyok, és bízom benne, hogy előbb-utóbb találunk olyan lokálpatrióta félegyhazi céget vagy vállalkozót, aki fantáziát lát bennünk. Remélem, hogy hamarosan sikerül szert tennünk egy „keresztapára”, de addig is dolgoznunk kell becsülettel. Az elért eredmények erre köteleznek is. • Molnár László Tóth Viktor, az Univer KSC és KSE elnöke: — Elsősorban azt várom, hogy az Univer KSC női kosárlabdaegyüttese maradjon benn az NB I. A csoportjában, sőt, kerüljön be az első nyolc közé. Az Univer KSE férfi-kosarasgárdájának karácsonyi ajándéka, a Siófok legyőzése visszaadta a reményt. Ha ezt a bravúrt még néhányszor sikerül megismételni, akkor bent maradhatnak az első osztályban. Nagy dolog lenne ez, mert bizonyítaná Kecskemét férfikosárlabdázásának életképességét. Az utánpótláscsapatoktól további fejlődést várok. Remélem, hogy az ifjúsági, a kadett-, esetleg a gyermek- és a minicsapataink is bejutnak az országos döntőbe, iskolai szinten pedig, hogy a Bolyai-gimnázium megismétli az 1992-es év sportsikereit. Szeretném, ha kialakulna a jól szervezett, szisztematikusan felépített iskolai és élsport kapcsolata. Várom új edzők megjelenését, azt, hogy a végzős testnevelők hazatérve bekapcsolódnak az utánpótlás-nevelésbe. A női kosárlabdaligában, amelynek elnöke vagyok, a különböző válogatottak jobb menedzselését kívánjuk elérni. Olyan átigazolási rendszert akarunk kialakítani, amelyen nem a nagypénzű sztárcsapatokat, hanem a jól dolgozó utánpótlás-nevelő egyesületeket segíti. Várom, hogy az önkormányzat végre a sport mellé áll, s akit ez közülük nem érdekel, legalább hagyja élni. Kovács Zoltán, a KSC birkózóedzője: — A birkózószakosztály fennállása óta a legsikeresebb évét zárta. A különböző versenyeken összesen 136 olimpiai pontot szereztünk, a nemzeti válogatottnak két birkózót adtunk, akik a serdülővilágbajnokságon vettek részt. A vidéki szakosztályok között az első helyen végeztünk, csak budapestiek előztek meg. Nagyon sok tehetséges birkózónk van, akik évek múlva akár a válogatott szintet is elérhetik. A kisebb egyesületektől azok a fiatalok, akik az általános iskolát befejezték és a középiskolát a megyeszékhelyen szeretnék elvégezni, egyre inkább Kecskemétre orientálódnak. Közöttük sok tehetséges birkózó is van. Szeptembertől már nálunk versenyez Csizmadia és Szurovszki Kunszentmiklósról, Mészáros és Hunya Orosházáról, Bódi és Szeg Soltvadkertről. Remélem, hogy velük kiegészülve a kecskeméti birkózók hasonló sikereket, vagy még jobb eredményeket érnek el, mint 1992-ben. Abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy minden korosztályban tudunk csapatot indítani a magyar bajnokságokon. Azt várom az 1993-as évtől, hogy a szakosztálynak sikerül 150 olimpiai pontot szereznie, hogy a versenyzőink a válogatott tagjaként a különböző világversenye• Kovács Zoltán ken dobogós helyezést is elérnek. Szerencsére, 1992-ben nem voltak különösebb anyagi gondjaink, és remélem, hogy ilyen problémák 1993-ban sem lesznek. Szakosztályunkat az a megtiszteltetés érte, hogy 1993-ban Kecskeméten rendezik meg a felnőtt szabadfogású magyar bajnokságot, amely egyben felmérőverseny lesz az azt követő Európa-bajnok- ságra. Remélem, hogy mind a szervezésben, mind pedig a versenyen helyt tudunk állni. Varró József, a Kiskunhalasi Határőr Dózsa díjugrató lovasa: — A sportélet területén szeretnék legalább ugyanolyan jól — vagy még eredményesebben — szerepelni, mint 1992-ben. (Itt kell megjegyezni, hogy Varró József negyvennyolc éves kora ellenére ma is a magyar élmezőnyhöz tartozik, s a legtöbbször indult a válogatott színeiben. Több rangos versenyen elért győzelme mellett is kiemelkedő a magyar bajnokságon, továbbá a Volvo Világ Kupa Keleti Ligájában elért második helyezése. Ez utóbbival jogot szerzett a Göteborgban áprilisban megrendezésre kerülő Világ Kupa döntőjén való részvételre.) — Bizom benne, hogy Kikelet és Királynő nevű lovaim hozzák eddigi jó formájukat, amely újabb sikerek elérésére jogosíthat fel. Szép hosszú őszt várok, mert a versenyidőszak miatt csak akkor tudom kivenni és családommal tölteni a szabadságomat. Tágabb körben pedig szívből kívánom, hogy csökkenjen a munkanélküliek száma, s az ország gazdasági helyzete tovább ne romoljon. Szlovák László, az NB ll-es Kiskőrös labdarúgója: — Óriási dolognak tartom, hogy egy ilyen kis város csapata, mint a miénk, újoncként jól szerepelt a bajnokságban. Pedig eleinte nagyon tartottunk a magasabb osztálytól, csak a bentma- radásban reménykedtünk. Ötödik helyezésünk a jó csapatmunkának, Himer István edző többéves tevékenységének és az együttest támogató szponzoroknak köszönhető. Én, sajnos, ehhez a jó szerepléshez kevéssel tudtam hozzájárulni, mert a 6. fordulóban megsérültem. Hosszabb kihagyás után november elején Hatvanban léptem ismét pályára, de rásérültem, s ezzel számomra be is fejeződött az őszi idény. Egyébként ettől a szezontól eltekintve szerencsésnek mondhatom magam, mert húszéves pályafutásom során sérülés miatt még nem kellett meccset kihagynom. • Szlovák László Jó lenne az alapozást már a többiekkel együtt elkezdeni. Szeretném, ha az együttes jó szereplése 1993-ban is folytatódna, ha a Kiskőrös stabil NB Il-es középcsapattá válna. Kőrösön nagyon szeretik a labdarúgást, sokan szurkolnak nekünk. A tavaszi szezont még mindenképpen végig akarom játszani. Utána? Néha bizony érzem, hogy a „virgácsaim” már nem bírják úgy a terhelést, mint annak idején, amikor Kaposvárott vagy Diósgyőrben futballoztam. Az új évre kívánok a sportnak, s ezen belül a labdarúgásnak jóval több pénzt, mint amit 1992-ben kapott. Nagysolymosi Sándor, a KJC vezetőedzője: — A kecskeméti cselgáncssport életében 1992 a változás éve volt, hiszen kiváltunk a KSC-ből. A judoklubnak két szakosztálya működik, a cselgáncs és a kevésbé ismert szkan- der. Az utóbbi egyelőre oly módon, hogy néhány cselgáncsozónk kiegészítő sportként műveli. A klubalakítással a célunk egy önálló lábakon álló vállalkozás megvalósítása volt, valamint a sportág életben tartása. Abban, hogy sikerült a judo továbbvitele, nagy szerepe volt a szponzorainknak — a Nedelmarket Kft.-nek, az OTP Banknak, a World Contactnak és még nagyon sok magánembernek, kft.-nek, akik hajlandók voltak mind anyagilag, mind erkölcsileg segíteni minket. A jövő feladatai közé tartozik az új abb támogatók megnyerése a sportág számára. Eredményességet tekintve a tavalyi év nem volt sikeres, hiszen a világ- versenyeken mindössze egyetlen dobogós helyezést értünk el, Szász István révén, aki az ifjúsági ÉB-t nyerte meg. Ezenkívül kiemelkedő eredménynek számít Herczeg Orbán Aranka magyar bajnoki címe. Győzelme azért olyan értékes, mert a szétválás előtt a KSC-nek nem volt női cselgáncs szakága. Megerősítését ebben az évben az egyik legfontosabb feladatnak tartjuk. Egyik versenyzőnknek, Zsoldos Zsoltnak az 1993 lesz az utolsó éve arra, hogy bizonyítson a nemzetközi porondon. A válogatott munkája január 6-án kezdődik, és április végén lesz Athénban az Európa-bajnokság. Ha ott jól szerepel, akkor a klub vállalja a további menedzselését. Az ifjúsági korosztályban Szász István és Gábriel Viktor pályázhat EB-részvé- telre. Klubunk az ifjúsági II. korcsoportban a legerősebb. Tölük legalább két magyar bajnoki címet várok, és a csapatbajnokságon is van esélyük a dobogós helyezésre. A serdülőknél az a cél, hogy minden súlycsoportot feltöltsünk, és az utánpótlás-csb-ken minél több 1—3. helyet szerezzünk. Szabóné Sándor Henriett, a Kalocsai SE NB Il-es röplabdacsapatának kapitánya: — Úgy gondolom, a sportágnak az idén végre sikerült elmozdulni a holtpontról. Jobb, izgalmasabb mérkőzések voltak, s több szurkoló látogatta a versenyeket. Már tíz éve játszom a kalocsai együttesben. Csapatom az őszi idényt a negyedik helyen zárta, és csak rosszabb játszmaaránnyal szorult le a dobogóról. A bajnokság végére mindenképpen az 1—3. hely valamelyikére várom. Szeretném, ha a röplabdasport anyagi és erkölcsi téren sokkal nagyobb támogatást kapna itt Kalocsán, de országosan is. A magánéletben örömet, kiegyensúlyozottságot várok az új esztendőtől. Jelenleg gyeden vagyok, és szeretném az 1993-as évet családommal együtt békében, boldogságban megélni. Jordan a legjobb Az ismert francia sportmagazin, a L'Équipe szakírói is voksoltak arról, kiket láttak 1992 legjobb sportembereinek. A francia lap véleménye szerint a „Bajnokok bajnoka” az Egyesült Államok kosárlabdázó szuperklasszisa, Michael Jordan volt. A tengerentúli kosaras 186 pontot gyűjtött, 18-cal előzte meg a mögötte második helyezett atléta honfitársát, Carl Lewist, aki egyébként az utóbbi három évben a L’Équipe legjobbjának bizonyult ezen a szavazáson. A két amerikait a harmadik helyen a francia rangsorban a brit Forma—1-es gyorsasági autós világbajnok Nigel Mansell követi. Az eperföldi iskola nyert Tóth Károly Kupa teremlabdarúgótornát rendeztek Kalocsán 5—6. általános iskolás csapatoknak. A győzelmet az eperföldi általános iskola együttese szerezte meg á kertvárosi és az I. sz. Általános Iskola előtt. A torna gólkirálya, az első helyezett csapatjátékosa, Illés Gábor lett. Különdíjat kapott még Hódosán Zoltán (kertvárosi) és Varga Tibor (I. sz. Ált. Isk.). Teniszezők a pénzlista élén A DPA hírügynökség összeállította az 1992-ben legtöbb pénzt keresett német sportolók listáját. Az élen három teniszező, Steffi Graf, Boris Becker és Michael Stich áll, Graf évi bruttó 12 millió márkás bevételét nemcsak a játékának, hanem reklámszerződéseinek is köszönhette. Ebben az évben már valószínű Becker lesz a listavezető, ugyanis a Mercedessel és egy olasz sportszer- gyártó céggel is milliós nagyságrendű reklámszerződést kötött. Becker 10,5. milliós bevétele mögött Stich következik a sorban 8,5 millió márkával. Harmadik helye nem meglepetés, hiszen a müncheni Grand Slam Kupán nem egészen egy hét alatt 3,2 millió márkát teniszezett össze. Szilveszteri futás Futással búcsúztatták az óévet december 31-én, Kalocsán. A város utcáin kijelölt közel öt kilométeres távot sokan teljesítették. A fődíjat, a kalocsai Béta Hotel által felajánlott sült malacot Németh Zsolt és Lakatos Péter kapta. A Kalocsai AFC atlétái egyszerre futottak át a célvonalon. Első ellenfél: az Egyesült Államok Március 9. és 20. között ismét vb- érmekért versengenek a világ legjobb férfikézilabda-válogatottjai. A svédországi csúcstalálkozón 16 együttes négy négyes csoportban kezdi csatáját, a legutóbbi vb-n (Csehszlovákia, 1990) hatodik helyezett magyarok a götebor- giban szerepelnek a címvédő svédek, az izlandiak és az amerikaiak társaságában. A legjobb hat közé pályázó magyarok — amennyiben csoportjukban bejutnak az első három közé — Stockholmba utaznak, s ott a malmöi csoport — Oroszország, Németország, Koreai Köztársaság, Dánia — legjobbjaival mérkőznek. Teremfoci Kalocsán A kalocsai focisuli, a Paks, a Kecel, a Dunaferr és az UTE általános iskolás csapatainak részvételével Szent István Kupa teremlabdarúgó-tornára kerül sor vasárnap 9 órától Kalocsán, a városi sportcsarnokban. Egyenlítő gól az utolsó percben Dán jégen folytatódott a junior jégkorong-világbajnokság C csoportos sorozata. A magyar fiatalok a spanyolok elleni gólzáporos bemutatkozást, győzelmet követően nehezebb feladat elé kerültek, a 2. fordulóban döntetlent (5—5) harcoltak ki a Koreai NDK ellenében. Tették mindezt úgy, hogy az utolsó percben egyenlítettek. Dr. Réczi László ügyvéd, egykori világbajnok birkózó: Hogy mit várok 1993-tól? Egyértelműen azt, hogy minden szempontból jobb év legyen, mint az előző volt. Hosszú és fáradtságos munka után 46 éves koromra végre sikerült elérnem, hogy az ügyvédi pályán is jegyezzenek. Szeretném, ha az eddig elért szakmai ázsiómat még tovább tudnám erősíteni. A sportban őszinte szívvel szurkolok dr. Hegedűs Csabának, a birkózószövetség új elnökének, akit igen agilis embernek ismerek, és képesnek tartom arra, hogy megmozgatja majd a birkózás „állóvizét”. Mint a kiskunfélegyházi önkormányzat képviselő- testületének egyik tagja, jóleső érzéssel könyvelhetem el, hogy Osztopáni Mihály képviselőtársammal együtt any- nyira tudtunk hatni a többiekre, hogy 1992-ben végül ötmillió forintot sza-. vazott mega testület a sport támogatására. Mint egykori versenyző, jól tudom, ez nem nagy összeg, de a mostani világban ezt is meg kell becsülni. Szeretném, ha ezt az összeget 1993-ban meg tudnánk duplázni, mert a versenyeken szivüket-lelküket kitevő félegyházi sportolók ugyancsak megérdemelnék.