Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-07 / 288. szám

1992. december 7., 11. oldal ILYEN VOLT A LABDARÚGÓŐSZ AZ NB III-BAN Tiszakécskén a jó közösségi szellem a siker titka • Akiket már biztos befutónak tartanak az NB lli-as bajnokság felénél is: az őszi bajnok Tiszakécske együttese. Amikor a nyár elején véget ért a megyei bajnokság küzdelemsoro­zata, Tiszakécskén hosszú napokig szinte karneváli hangulat uralko­dott a szurkolók körében, hiszen a bajnokságot kedvenceik nyerték meg, meggyőző fölénnyel kihar­colva ezzel az NB III-ba jutás le­hetőségét. A mámoros napok az­tán szép lassan elmúltak és a szur­kolók is kezdték tervezgetni egy­más között a magasabb osztályban j való szereplés esélyeit, de azt hi­szem még a legoptimistábbak sem gondoltak arra, amit végül is a csa­pat ősszel produkált, hiszen a sze­zon végén a Tiszakécskei FC öt pont előnnyel vezeti az Alföld­csoport táblázatát, a nemrégiben még szebb napokat látott Hódme­zővásárhely és a Mezőkovácsháza előtt. A III. osztály legnagyobb „újoncbravúrját” végrehajtó gár­da edzője Bánhidi József—, aki jó pár évvel ezelőtt már igencsak végzett sikeres munkát Tisza­kécskén — a következőképpen értékelte csapata őszi teljesítmé­nyét: — Mivel az idény kezdete előtt a szakosztály vezetése még nem ismerte teljes mélységében a csoport együtteseinek játékerejét, így az ősz végére az 1—6. hely valamelyikének a megszerzését tűzte ki célul. Néhány forduló elteltével aztán már sikerült kel­lően tájékozódnunk a riválisok tudásszintjéről, és ezután a szak­osztályvezetés úgy módosított, hogy az ősz végére a képzeletbeli dobogón kell végeznünk! Nos, ezt az elvárást maximálisan sike­rült is teljesítenünk. — Szakmailag miben látja az eredményes szereplés okát? — A felkészülés ideje alatt, egy közlekedési balesetből kifolyólag, hosszú időre harcképtelenné vált a csapat stabil kapusa, Peller Józsi. Szerencsére még idejében sikerült leigazolni Tasnádyt, a miskeiek nem kellően foglalkoztatott „por­tását”, aki nálunk nagyon jól be­vált. Gyorsan összeszokott a játé­kosokkal, remekül irányította a védelmet és igen nagy része van abban, hogy mindössze csak egy tucat gólt kaptunk a 15 mérkőzé­sen. A csapat valódi húzóerejének a középpályás sor bizonyult, mely­ből Tóth „Guszti” időnként szinte oroszlánrészt vállalt magára a já­tékszervezésből, elől pedig a Bállá M., Török csatárkettősünk ered­ményessége dicsérhető. Annak a titka, hogy miért is sze­repeltünk tulajdonkeppen ilyen ki­válóan, szerintem abban van, hogy a csapaton belül remek a közösségi szellem! Ezek a játékosok felfogták és megértették, hogy a mai bizony­talan gazdasági helyzetben a város és egyes vállalkozók milyen sok anyagi és erkölcsi áldozatot hoz­tak értük, amit ők csak a pályán nyújtott jó játékkal tudnak viszo­nozni. Az őszi idényben akadt ugyan néhány játékos, aki a várt­nál gyengébben játszott, de lélekte­lent soha! Ez az „egy mindenki­ért, mindenki egyért” jelszó, mely­nek a gondolatvilágát tökéletesen sikerült megvalósítanunk, juttatta el végül is a csapatot oda, ahol most állunk. 1. Tiszakécske 15 12 1 2 32—12 25 Titkon remélt, ám ki nem mondott bajnoki remények­kel vágtak neki a tiszakécskeiek az őszi idénynek. Játékos­­állományukat a közvélemény a legjobbnak ítélte, hiszen a csapat — amely akkor már a második évet kezdte együtt —zömében volt NB Il-es, sőt, NB I-et is megjárt labdarú­gókból állt. A kécskeiek jól kezdtek. Két győzelem után becsúszott ugyan egy vereség a Hódmezővásárhely ellen, később egy döiíiéílen Gyulán, a 7. fordulóban a második kettős pont­vesztés Miskén, ám ezek dacára ottmaradtak az élen. Otthon 8 mérkőzésből 7 győzelem, egy vereség, idegen­ben 7 mérkőzésből 6 győzelem, egy döntetlen és egy vere­ség a mérleg. A Tiszakécske viszonylag kevés labdarúgót, összesen 18 játékost szerepeltetett. A legtöbbször játszott gárda (záró­jelben a játszott mérkőzés, a + jel után a cserekénti beállás). Tasnádi (15) — Somogyi (14), Málik (13), Safra­­nyik (10), Helik (13), Pálinkás (10 + 2), Domonics (14), Tóth F. (14), Lovász (14+1), Balia M. (15), Török (15). Hofmaistert (5 + 2), később igazolták. A további játé­kosok: Mike (6 + 2), Márton (2 + 5), Makra (3 + 4), Bállá L. (2+3), Józsa (+2), Békési (+ 1). A házi góllista: 12 gólos Balia M., 8 gólos Török, 4 gólos Domonics, 3 gólos Lovász, 1 gólosok: Tóth F., Józsa, Málik, Mike. Egy öngólt Hankó (Nagyszénás) ajándékozott a Tiszakécskének. A kitűntek listája: Tóth F. 10, Balia M., Domonics 8, Török 7, Somogyi, Málik, Hofmaister, Safranyik 4, Tas­nádi, Mike 3, Pálinkás, Makra 2 alkalommal szerepelt a kiemeltek között. A csapatból 2 játékost állítottak ki, és 13 sárga lapot kaptak. A legtöbbet Safranyik (4). A hazai mérkőzéseket és az idegenben játszott találko­zókat is egyaránt 5500, összesen 11 ezer néző tekintette meg. 5. Kecskeméti SC 15 8 2 5 21—12 18 Hosszú és rögös utat járt be a Kecskeméti SC, amíg kiharcolta ezt, a középcsoport élének számító és a jelenle­gi viszonyokhoz mérten igen jó helyet a táblázaton. Az NB II-ből kiesett csapat már tavasszal, a bajnoki hajrában csendben eltűnt. Mire Bende József, az új fiatal edző körülnézett az idősebbek közül csak Torbavecz maradt, no meg Florin, bár őt sértés lenne öregnek nevezni. Ma­radtak viszont a fiatalok, akiknek száma furcsa módon folyton növekedett. A kezdésre azért kialakult egy ügyes kis csapat, amelyik az edzőmérkőzéseken rendre megszór­ta az ellenfeleket. Csakhamar híre ment, hogy ezek az új srácok úgy futnak, mintha dupla tüdőt kaptak volna. Az első hét fordulóban mindössze 5 pontot gyűjtöttek, ami akkor a 13. helyet jelentette. A fordulópontot a Kis­­kundorozsma elleni 6-T)-s győzelem hozta. Ezután a Mis­ke elleni döntetlen, majd már a csupa győzelem követke­zett. A KSC mérlege: otthon 6 győzelem, 1 vereség, idegen­ben 2 győzelem, 2 döntetlen és 4 vereség. Az ősz folyamán elég sok, 24 játékos kapott bizonyítási lehetőséget. Ebből a legtöbbet játszott csapat: Békési (9) — Árva (14), Barna Zs.(13), Bende (14), Torbavecz 14+1), Gazdag (12 + 3), Máté (12), Kátai (14), Florin (10 + 4), Kovács (14+ 1), Mádi (7 + 4). Később került a KSC-hez Barna Cs. (9), Csima (7), Molnár L. (6), akik ezután állandó kezdőemberek voltak. Csereként jó kiegé­szítő emberek Mag (3+1), Csorba (1 + 5), Zsögön (5 + 3), Süli (+5). Egyszer játszott Sz. Tóth K. és Valter. Márton (6), Gogo Iák ( + 2), Josztl (+1) menet közben távozott. A góllista: Barna Cs. 8 (ebből 2 gólt még a KTE színei­ben szerzett), 3 gólos Kovács, 2 gólos Torbavecz, Máté, Florin, 1 gólosok Bende, Csorba, Kátai, Zsögön, Barna Zs. A kitűntek listáját Bende vezeti 7 mérkőzéssel. Barna Cs. és Barna Zs. 6, Máté 5, Molnár L., Árva, Torbavecz 4, Gazdag, Kátai 3, Kovács, Zsögön, Csima, Florin 2, Békési, Márton, Csorba 1 alkalommal volt kiemelve. A KSC hazai mérkőzéseit 3600, idegenbeli találkozóit 4300 szurkoló tekintette meg. 6. Miske 15 6 5 4.21—16 17 A kiesés az NB II-ből kissé megviselte az együttest. Két vereség és egy döntetlen után — megjárva a sereghajtó helyeket — csak a negyedik héten, a Makó ellen szerezték a miskeiek az első győzelmet. Igazából ezen a mérkőzésen kezdett kialakulni az a gárda, amely aztán az őszi idény­ben a csapat gerincét alkotta. Különösen a védelem tűnt ki egységével, mert az első öt játékos állandóan azonos felállásban lépett pályára egyetlen kivétellel. Az utolsó mérkőzésen Jagiczát Greksa helyettesítette. A rossz kez­dés után a 9. fordulóra zárkóztak fel a 7. helyre, a 14. forduló után a 4. helyen álltak. A Miske csapata rendelkezett a legkevesebb játékossal. A legtöbbször szerepelt csapat (zárójelben a játszott mér­kőzések száma a + jel után a cserekénti beállás): Jeszeno­­vics (15) — Jagicza (14), Hubert (15), Miskolczi (15), Paletta (15), Mazupa (12), Csög (11+2), Herner (13), Kinosenko (11 + 2), Veres (15), Tóth (10 + 4). Kiegészítő emberként jól szerepeltek: Greksa (1 + 2), Salageán (+ 4), Urbán (+2), Pécsi (8 + 3). Eltávozott Ridnyi (4), Serdiouk (2), Pesti (2). A házi góllista: 5 gólos Kinosenkó, 5 gólos Veres, 2 gólos Paletta, Csög, Hubert, 1 gólos Urbán, Ridnyi, Mis­kolczi, Tóth, Mazupa. A makói Urbán 1 öngóllal járult hozzá a miskeiek sikeréhez. A kitűntek listáját Jagicza vezeti 8, Veres 5, Mazupa, Miskolczi 4, Paletta 3, Csög 2 mérkőzéssel. Serdiouk, Hemer, Jeszenovics, Tóth, Hubert, Pécsi 1-1 alkalommal játszott kiemelkedően. A játékvezetők 2 játékost állítottak ki, és 17 sárga lapot mutattak fel a miskei labdarúgóknak. A listát Mazupa vezeti, 5 sárga lappal. A mérkőzéseiken otthon, 7 találkozón 3700, idegenben, 8 mérkőzésen 3900 volt a nézők száma. Hazai nézőcsúcs a Tiszakécske ellen 1000 néző volt. 7. KTE 15 7 3 5 22—19 17 A megyei NB III-as csapatok közül a KTE indult a legnagyobb reményekkel, a legtöbb labdarúgóval, és oko­zott végül szurkolóinak legnagyobb csalódást. Pedig min­den jól kezdődött. A 4. hét után már a 2. helyen álltak, majd a hetedik mérkőzés után kerültek először a hatodik helyre, aztán legutoljára mégis a még mindig középcso­port első felét jelentő 7. helyen fejezték be a küzdelmet. A KTE-ben játszott a legtöbb labdarúgó. Összesen 25, de egyszerre ennyi játékosa, persze, sosem volt a-keretnek, de többen elmentek és mások jöttek a helyükbe. A legtöbbször pályára lépő csapat: Fekete R. (10) — Kovács (15), Endre (8), Pataki (13), Boronkai (14+ 1), Bálint (13), Újfalusi (14), Forgó (11 + 1), Farkas T. (7 + 4), Fórizs (15), Fütyü (14+ 1). Elment Molnár L. (5.), Safranyik (2+1), Barna Cs. (4) mérkőzés után. Helyükre beépült Lázár (7+1), Virág (7). Kiegészítő ember volt Lisku (1+5), Fekete Cs. (2+3), Horváth (3 + 2), Molnár Z. (1 +2), Dodu Adrianu (2+ 1) mérkőzéssel. Berki 1 mérkőzés után megsérült, Korom 2, Szabó-Kis 1 alkalommal csereként jutott pályára. A kitűnteknél listavezető Újfalusi 7, Fütyü 6, Bálint, Fekete R. 5, Pataki, Boronkai 4, Endre, Farkas T., Virág 3, Fórizs, Lázár, Dodu Adrianu 1 alkalommal volt ki­emelt. A házi gólszerzőlista: 8 gólos Fórizs, 4 gólos Fütyü, 2 gólos Újfalusi, Farkas T., 1 gólos Boronkai, Pataki, Bá­lint és Gárdián (Kiskundorozsma) 1 öngóllal segítette a KTE-t. A kiállítások és sárga lapok terén a négy megyei NB III-as csapat közül a KTE kapta a legtöbb színes lapot. Endre két kiállítás miatt 7 mérkőzésről hiányzott. Bálint és Dodu Adrianu kapott még piros lapot. A legtöbb sárga kártyát is a KTE játékosainak mutatták fel. Összesen 21 alkalommal. Ezért Újfalusi és Bálint kihagyott 1-1 mérkő­zést. Mivel a sárga kártyás figyelmeztetéseket a hírek szerint csak azok viszik tovább tavaszra, akik az utolsó héten kapták meg a harmadik lapot, így Boronkai tavasz­­szal az első mérkőzésen nem szerepelhet. A KTE hazai mérkőzéseit 4300, vidéki találkozóit 3500 néző látta. Szabó Zoltán A KSC-nek már van csapata! • Ti vagytok a legjobbak — hajtogatta Bende edző a KSC öltözőjében. Szavainak a Kiskundorozsma legyőzése után lett súlya. Bende József edző a Kecskeméti SC-vel nyáron kötött szerződést. Hosszú időn át elődeinek balsorsa kisértette, hiszen az NB II-ből kie­sett csapatnak csupán a romjait találta Széktón, s az amolyan -sze­­dett-vedettnek titulált gárdáját még a kiesésre is „esélyesnek” tar­tották néhányan... — Ennek ellenére a játékosa­im tőlem sohasem hallották azt, hogy ilyen gyengék vagytok, meg azt, hogy hozzátok hasonló tudásúak vagy jobbak még a megyei csapatokban is futkároz­­nak néhányan. Én mindenkit ar­ról akartam meggyőzni, hogy ő a legjobb labdarúgó, a KSC pe­dig a legjobb csapat. — Ez a Verebes-módszer, amely­nek megvalósítása nem lehetett könnyű feladat a kezdeti vereségek közepette! — Nem, valóban nem, de a legfontosabb feladatom az volt, hogy játékosaim levetkőzzék a kishitűségüket és a rutintalansá­gukat. Két játékost leszámítva a csapat 17—22 éves labdarúgók­ból áll! Ezért kellett több idő a szakmai munkához, nehezen jöt­tünk lendületbe. A Dorozsma le­győzése után éreztem azt, kezd megjönni az eredménye a sok­sok győzködésnek. Alakult a csapat, a szó igazi értelmében vett csapat. S most azt mondom, nagyon sajnáljuk, hogy befejező­dött az idény, mert a végére jöt­tünk bele, amiket győzelmek és az ötödik hely jelez leginkább. — A lelátóról úgy tűnt, az ősz Igaz, nem ment egyik pillanat­ról a másikra, hiszen az NB II- ből való kiesés demoralizálta a miskei gárdát. Elment az edző és egy csapatra való játékos. Visz­­szaigazolt azonban néhány olyan labdarúgó, aki döntő szerepet játszott annak idején a csapat följutásában, az NB III-as baj­nokság megnyerésében. Csöng, Tóth, Salagean, Pécsi és Veres mellé érkezett Mazupa, Kinosen­kó és Herner. Az edző pedig Czár Ignác lett. — Sajnos, kevésnek bizonyult számunkra a nyári felkészülési időszak — mondta a bajnokság befejezése után az edző. — Az NB II-ben mellőzött, és a nyáron visszatért labdarúgók­ból kellett csapatot formálnom. Az együttes alacsony edzettségi szinten állt, demoralizált állapot­ban vágtunk neki a nyári mun­kának. Ezért mondom azt, hogy több időre lett volna szükségünk a teljes talpra álláshoz. -— A csapat elé az 1—8. he­lyek valamelyikének megszerzé­végére alapvetően megváltozott a csapat hadrendje. — Igen, kezdetben a biztonsá­gosabb 4—4—2-es felállásban lép­tünk pályára. Aztán amikor kide­rült, hogy az ellenfelek többnyire kevés támadóval próbálkoznak, a két emberfogásos védekezésre áll­tunk át. A tizenéves védelmünk harmadmagunkkal a legkevesebb gólt kapta a bajnokságban, ez jó eredmény. Több a gondom a kö­zéppályán és a csatársorban, ahol Torbavecz és Barna Csaba mellé keresem a megfelelő embereket. — Mi várható a csapattól a foly­tatásban ? — Ez még nagyon távoli! Én sét tűztük ki célul — vette át a szót Kiss János, technikai veze­tő. — A célt teljesítettük, de en­nél sokkal fontosabb az, hogy ismét rendelkezünk egy ütőképes gárdával, amely hozzáállásában, játékában és eredményességében helyenként már a miskei „arany­csapatot” idézte. — Ez annál is nagyobb ered­mény, mert meglehetősen szűk já­tékoskeretből válogathattam toldotta meg Czár Ignác. — A haj­rában ezt még betegségek, sérülé­sek és a sárga lapok miatti kény­szerpihenők tetézték. Hogy mégis teljesítettük a tervet, abban döntő­nek bizonyult a kilenc fordulón át őrzött veretlenségünk. A bajnok­ság derekán volt a csúcsforma, amikor öt meccsből kilenc pontot gyűjtöttünk be, s ezt többnyire a csoport legjobbjai ellen értük el. — A téli alapozást nyugodt kö­rülmények közt kezdhetjük el — mondta újból Kiss János. — Nem a helyezésekben gondolkodunk, de az őszi teljesítményünk lehetővé teszi, hogy megfelelő feltételek sokkal jobban örülök annak, hogy egy csapattal, jó értelemben vett baráti társasággal dolgozhatom együtt. Sokat vagyok a gyerekek­kel, voltunk színházban, s több olyan közös programot szervez­tünk, amely nem volt kötelező mégis mindenki szívesen jött: Az alapozást január 11-én kezdjük. Szeretnénk edzőtáborba elmenni, de ez csak akkor lehetséges, ha a tanulókat elengedik az iskolából. Ha nem, maradunk itthon és két hétig amolyan napközis rendszer­ben alapozunk. A többit, majd ta­vasszal a pályán! — mondta a KSC vezetőedzője. — rajtmár — • Pécsi a nyáron visszajött Miskcre, és újból segített a padlón lévő csapatnak. mellett fölzárkózzunk az élme­zőnyhöz. Herner leszerel, bekap­csolódhat a munkába. A környező falvakból ^szeretnénk leigazolni né­hány ügyes, tehetséges labdarúgót. Ha őkét sikerül beépíteni a csapat­ba, akkor újból jó focit láthat a lelkes miskei közönség! Miskén elmúlt a sokkhatás Szertefoszlott az álom Fütyütől (balról a második, csíkos mezben) több gólt vártak a KTE szurkolói. De nem csak tőle, csapattól is többet reméltek a lila-fehér hívek az ősszel. (Farkas Tibor felvételei) A Kecskemé­ti TE az őszi idény kezdete előtt nem tit­kolta, hogy baj­nokesélyesnek tartja magát. — Azzal a gárdával ez nem is tűnt va­lami megvaló­síthatatlan fel­adatnak , — mondta Adám István, a csapat edzője —, hi­szen az előző évi együtteshez képest jelentő­sen erősödtünk Barna Csaba, Safranyik és Lázár leigazo­lásával. A szar­vasi edzőtábor­ban minden problémamen­tesnek látszott, és akkor még hittük, hogy Baluta is visz­­szajön. Az ő elmaradása volt az első hideg zuhany. Ehhez jött, hogy az első mérkőzésen Berki már a 38. percben súlyosan megsé­rült. Safranyik elment és később Barna Csaba bejelentette, hogy' megy a KSC-be. Egyhét múlva Molnár kapus is követte. — A legjobb csatár és a biztoske­zű kapus elvesztése nyilván lelkileg is megviselte a csapatot. — Ez mélyütés volt! A Gyulát még megvertük, aztán jött a KSC és a Miske, a két megyei rangadó, s mindkettő fiaskóval. A KTE ez­után már csak árnyéka volt önma­gának. Sérülések, kiállítások, sár­ga lapok tizedelték az együttest. Képtelen voltam kétszer egymás után ugyanabban az összetételben pályára küldeni a csapatot. — A jelenlegi helyezést hogyan értékeli? — A mércét lentebb tettük, hi­szen a Tiszakécske aligha fogható be. Ha jól felkészülünk és tudunk erősíteni, akkor dobogós helyet még elcsíphetünk. — Kikkel volt elégedett a mester? — Újfalusi, Fórizs és Bálint, Molnár távozása után Fekete Ro­bi élt a bizonyítás lehetőségével. Fütyü góljai hiányoztak, Farkas és Lázár sokat volt sérült. Forgó, Bo­ronkai, Pataki jó átlagos teljesít­ményt nyújtott. — Mit vár tavasszal? — Többet. Farkas és Berki sérü­lése rendbe jött. Forgó leszerelt. A nagy riválisok többnyire hoz­zánk jönnek. A felkészülést január 11-én kezdjük. Hogy lesz-e erősí­tés? Ez majd csak tapasszal dől el. Addig reménykedünk a jó folyta­tásban. Szabó Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom