Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-24 / 303. szám

rm í»*» ÍV. . I« JM, .tINVv. «MW Sztárok karácsonya • Koncz Zsuzsa: — Karácsonykor jut idő mindenkire. Tlyenkor, karácsony közeledtével A a legtöbb reflektorfényben lévő előadóművész hallat magáról. Ál­talában az ünnepi kínálatban sze­repelnek új albumaik, friss lemeze­ik. A Petőfi Népe hasábjain három popsztár szól arról, hogyan ünne­pel karácsonykor. Koncz Zsuzsa előadóművész: — Karácsonykor családi ünne­pet tartunk. Első nap igen szűk körben jövünk össze, majd a ké­sőbbiekben a barátokkal találko­zunk. Azokkal a társainkkal, akik hozzátartoznak az életünkhöz. Be­vallom, év közben nagy a rohanás, de ilyenkor, karácsony idején jut idő mindenkire. Kell, hogy jusson! Karácsonyfa, ajándékozás — ezek is hozzátartoznak a megemléke­zéshez. Családtól családig járunk, gyerekektől gyerekekig ajándéko­zunk. Lehet, hogy sok gonddal jár, de mindig felemelő érzés az ünnepi fénynél egymásra nézni. Szüksé­• Benkő László: — Együtt me­gyünk az éjféli misére. günk van a meghitt pillanatokra. Ajándékok? Ezek meglepetések és szerények. Inkább az együttlét, az egymásra figyelés a fontos. Milyen ajándékot várok a szakmától? Az az igazság, nem kívánok magam­nak rosszabb évet az ideinél... Benkő László ex-Omega, a Hun­garoton könnyűzenei szerkesztősé­gének vezetője: — A lemezkiadó karácsonyi meglepetései között szerepel pél­dául Katona Klári, Hobo es Szan­di új nagylemeze. Popzenei fron­ton is előretört a CD, így hát a jövőben elsősorban a lézerlemez kiadására koncentrálunk. Csalá­di karácsony? A közös vacsora után elmegyünk az éjféli misére. Régebben ez nem volt könnyű, hiszen amíg kicsik voltak a gye­rekeink, nemigen tudtunk ki­mozdulni otthonról. Ma pedig együtt indulunk a lányommal, a fiammal és persze a feleségem­• Vincze Lilla: — Baráti körben énekelünk. (Fotók: Straszer András) mel a felemelő élményt adó ka­rácsonyi misére. Vincze Lilla énekesnő: — A karácsonyt mindig családi körben töltöm. Az ételekről általá­ban én gondoskodom, miután imádok főzni. Halászlé, kocsonya kerül az asztalra, a bejgliről az anyósom gondoskodik. A kará­csony a legszebb ünnep, rendkívül tiszta, őszinte, bármi történjék, ne­kem akkor is ez lesz a legfonto­sabb. Hónapokkal, hetekkel előtte készülök rá, a lakás különböző pontjain úgymond „figyelmeztető jeleket”, díszeket helyezek el. Izga­tottan várom a szentestét! Akinek az életéhez tartozik a zene, elvá­laszthatatlan az ünnepek idején is. Karácsonykor baráti körben, gye­rekekkel körülölelve énekelünk, gitárral kísérem az alkalmi kórust. Meghitt, kedves órák telnek el így együtt. Borzák Tibor • A Rónaszéki házaspár és nyolc gyerekük. (Archív felvétel) A szeretet önkéntesei t * Hivatalos neve a Jeruzsálemi, Rodo-Íszi és Máltai Keresztelő Szent János Lovagrendje, területe négyezer négy­zetméter Róma belvárosában. A szer­vezet saját útlevéllel, bélyeggel, bíró­sággal rendelkezik, és ötvenöt ország­ban van nagykövete. A rendet a válasz­tott nagymester irányítja, aki herceg és a katolikus egyház bíborosa. A Rea­der's Digest Válogatás decemberi szá­mából megtudhatjuk, hogy a máltai lovagrend tízezres „csapatában” herce­gek, grófok, bárók, iparmágnások mel­lett uralkodók is találhatók: János Ká­roly spanyol király, Baudouin belga király, Rainer monacói herceg és Beat­rix holland királynő. A máltai lovagrend tagsági díjakból, ingatlanokból és adományokból álló vagyonát kétmilliárd dollárra becsülik. A pontos összeget lehetetlen megállapí­tani, mivel a vagyon nagy része a bizo­nyos mértékig független nemzeti szer­vezetek nevén van. Minden nemzeti szervezetnek vannak kedvenc vállalko­zásai — a portugáliai óvodától az íror­szági és luxemburgi mentőszolgálatig. A világon több mint nyolcvan máltai szervezet működik, de csak a magyart nevezik szeretetszolgálat­nak. Elnöke, Kozma Imre plébános korábban is végzett jótékonysági munkát. Mielőtt bekapcsolódott vol­na a szolgálat munkájába, a zugligeti plébánia körzetében segített megszer­vezni az öregek, betegek, mozgássé­rültek gondozását. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 1989 februárjától már hivatalos szer­vezetként működik. Nevük 1989 nyarán, a keletnémet menekültek be­fogadásakor vált országosan, sőt, vi­lágszerte ismertté. A délvidéki konf­liktus kirobbanásakor előbb az álla­mi menekülttáborokat segítették élel­miszerrel, ruhával, gyógyszerrel, majd létrehozták saját menekülttá­borukat Tiszaörsön. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai közé bárki bekerülhet. — Mi keresztény szervezet vagyunk — magyarázza Kozma Imre —, de sen­kit sem küldünk el, aki segíteni akar, csupán azért, mert nem katolikus, vagy nem gyakorolja vallását. Budapesten, a Moszkva tér mellett találhatják meg a rászorulók a szolgá­lat egyik melegedőjét, ahol zsíros ke­nyeret, teát, s ha igénylik, jó szót és segítséget is kapnak ügyes-bajos dolga­ik intézéséhez. Csilla von Boesenlager, a szeretet­szolgálat örökös és tiszteletbeli elnöke a védelemben látja a szervezet lényegét, amelynek egyik jelképe a pajzs. — A védőpajzs oltalma alatt ki lehet egye­nesedni, emberi magatartást lehet ta­núsítani. Ilyen védőpajzsot tartanak a máltai lovagok a rászorulók elé. KITÜNTETÉSÜK: ÉLŐ NEMZETI KINCS Ünnep a mi egész életünk Ha az emberi tulajdonságok legszebbike, a szeretet két em­ber egymásra találásában maradandó, az már felér egy kinccsel. Talán a Család Ala­pítvány ezért is nevezte el Élő Nemzeti Kincs­nek azt a díjat, amelyet évente tíz-tíz példamu­tató családnak adnak át, kará­csony közeled­tével. A napok­ban dr. Róna­széki Aladár és felesége Novak Ágota is meg­kapta ezt a ki­tüntetést. — Zavarban vagyok. Gon­dolom, vannak mások is, akik szépen élnek. Mit mondjak? — fogad kiskőrösi otthonukban a háziasszony, ki té­­rül-fordul, s máris az asztalon a kávé, az étel, az ital. — Ő ilyen — szól a megérkező férj. Beleolvasok az elismerő levélbe: „. . . a Családi Alapítvány mara­dandó életértékek felmutatására hivatott kincset talált. Kettejük kincse pedig az a nyolc gyermek és 27 unoka, akiket elfogadtak, hogy élőbb és szebb legyen körülöttük az általuk is teremtett világ. Sorsu­kat meghatározó törekvésük az emberek szolgálata ...” — Kincsük nem mindennapi, s gondolom életútjuk sem. — Gyömrőről kerültünk ide. Engem a hadsereg szólított. Kato­naorvos lettem. A honvédségnél csak a feltört lábak betegségével lehetett foglalkozni. így mindig ugrottam, ha szabadságon lévő or­vost kellett helyettesíteni, eprlél^e­­zik vissza a férj, aki beszédesebb az asszonynál., — _E,s,jri.,.r&p4lat^. A feleségemnek Gyomron már harmadik elemista korom óta ud­varoltam, s 1955-ben összekerül­tünk. Itt, a szomszéd házban egyetlen szoba, előszoba volt, de elfért benne a rendelő is. Valahol kellett a szakmát művelni. Az első gyerekünk ott született. De aztán a többinek is én voltam a szülésze. Ebben a családban minden van. Zseniális gyerekeink vannak. Nem vagyok matematikus, de mindent jól kiszámoltunk, és boldogulunk. Vegyük sorra a gyerekeket, ké­résem szóra bírja az édesanyát is, s felváltva mondják: — Aladár, a legidősebb, az or­vostudományok doktora lett, s Gyömrőn élnek. Náluk három unokánk van. Ágoston gyermek­­gyógyász szakorvos Kerepestar­­csán. Ő a praxis mestere. A sérül­ten született gyermekek megmen­téséért küzd. Nekik négy fiuk van. Katalin a harkányi kórházban ve­zető gyógytornász. Siklóson élnek, hét gyermekkel. Kristóf unokánk rajzát még a pápa is magával vitte. Negyedik szülöttünk Balázs, aki­ből elektromérnök lett. Ők Solt­­vadkerten laknak, s három fiuk és három leányuk van. Tamásunk he­gedűművész, a Bartók Béla Zene­­művészeti Főiskolán tanít, a buda­pesti vonósok és a Fesztiválzene­kar tagja. Ő csak másfél éve nő­sült. Felesége, Őrfalvi Katalin leg­utóbbi ajándéka az volt, hogy a díjátadó ünnepségen ő vezényelte a Laudáte gyermekkórust. Gábor­kából pap lett, érseki titkár Kalo­csán. Nagyon szereti az embereket. Mindenkiért megtesz mindent. Anyjára hasonlít — toldja meg Aladárék három unokával örvendeztették meg a szüleiket. Rónaszéki doktor. Márta hivatá­sos csecsemőgondozó — oldódik az édesanya. Otthon is gyakorol, hiszen hét gyermeknek adott már életet. S ahogyan öltözteti őket! Csodálatosan varrja az egyforma ruhákat. Egyébként a lányaink az érettségi alkalmával varrógépet kaptak, a fiúgyerekek írógépet. Ágota a nyolcadik gyerekünk. Hi­hetetlen akaraterejű, s mindig bi­zonyítani akar, hiszen születésekor apja segítségének hiányában mara­dandó sérülései lettek. — A gyerekek kirepültek ... — Több időnk volt, amikor itt­hon éltek. Akkor a programot én irányítottam — mondja a háziasz­­szony. — Most vagy ők jönnek, vagy mi utazunk. — De már nem mikrobusszal — folytatja a férj. — Huszonhat évvel ezelőtt, amikor kiharcoltam az első buszt, jártuk az országot. Sokan lefényképeztek bennünket. Amikor meg a negyedik buszt is eladtuk, a legkisebb gyérék'” azt mondta: olyan kár, hogy nincs bu­szunk, mert addig mindig együtt voltunk. — Azért most is egy ez a nagy család.. . — A problémákat, az örömöket az egész család sajátjának érzi. Mennek a körtelefonok. Tavaly, a házassági évfordulónkon láttuk csak, mennyien is vagyunk. Hu­szonhét gyerekfigura papírból ki­vágva, s kezük egymásban, s egyenként kiszínezve. Nagy kört alkotnak. Mondták is a gyerekek, sokáig tartott a színezése ... — Hogyan telnek most a napok? — Én hatvannégy éves leszek, jövőre nyugdíjba megyek. Belgyó­gyász és reumatológus szakorvos vagyok a rendelőben, itthon, és ha hívnak. Évek óta nem voltunk sza­badságon. Normál életet élünk. Fáradtak is vagyunk, de soha nem mutatjuk egymásnak. Roppant fi­gyelemmel kísérjük ezt a nagy csa­ládot. A feleségem pedig matema­tika—fizika szakos tanár. — Addig tanítottam, amíg az első gyerekünk, 1957-ben meg nem született, s 1980-ig „munkanélkü­li” voltam. Amikor visszamentem az iskolába, elvállaltam a hátrá­nyos helyzetű gyerekeket. Nem bu­ták ők. Ezt akartam bizonyítani. Nem volt eredménytelen. — Milyen volt egykori karácso­nyuk ? — A gyerekek hetekig készültek valamilyen műsorral, s ahogyan nőttek, mind színvonalasabbal. Több szólamban énekeltek, versel­tek, ajándékokat készítettek. Azt látni kellett volna, ahogyan meg­érezték a zárt ajtó mögül kiszivárgó karácsonyfaillatot. És szólt a csen­gő ... s mindegyiken a meglepetés varázsa. Könyv mindig volt a fa alatt, s a soron következő cipő, vagy ruha, s persze aprócska játék. Mi ké­zimunkákat, rajzokat kaptunk tő­lük. És mindezt magukkal vitték, s most saját családjaikban játsszák azt, amit itthon láttak. S küldik, hozzák az ünnepekről a felvételeket, a fényképeket. Nem kívánhatjuk, hogy hat-hét gyerekkel csomagolja­nak, s.itt legyenek. Most már mi me­gyünk. Csodálatos a körforgal­munk. Ünnep a mi egész életünk. Pulai Sára • Gusztiiknak négy fiuk van, itt még Domonkos hiányzik. I)r. Rónaszéki Aladár: Fáradtak is vagyunk ... A nyolc gyermek felnevelése mellett agyongyakorolt, megszokott háziasszony i mozdulatok ezek. Könyvek és mézeskalács • Kristóf Marta könyvtáros es mezeskalacssütő. Kristóf Mártát kollégái halk szavú, megszállott könyvtá­rosnak, a jóra-szépre érzékeny embernek ismerik. Húsvét, kará­csony közeledtén konyhája lakó­ja: gyönyörűséges mézeskalács­figurák sokaságát készíti mások és a maga örömére. Édeskés, fűszeres illat szállt a dobozokból, szebbnél szebb mé­zeskalács-figurák: csillagok, ha­rangok, fenyők, Mikulások, szarvasok, a mesevilág és min­dennapjaink szimbólumai kerül­tek elő . . . karácsonyfadíszként vagy kiállítási darabként keres­tek helyet maguknak a könyv­tárban. A tiszakécskei könyvtár­­igazgató Kecskeméten, a Megyei Könyvtárban, mint mézeskalá­­csos, első önálló kiállításának megnyitójára készült. Simogató, óvó mozdulattal és pillantással került helyére minden darab, közben kalandozva mesélte bele­­szerelmesedését a mézeskalács­készítésbe: — Talán öt éve történt... el­mentem a postára, ott egy ügyes kezű postáskisasszony mézeska­lács-figurákkal díszített kará­csonyfát állított fel. Megtetszet­tek a bábok, elkértem a tészta receptjét, megsütöttem, párat el­ajándékoztam az első sütésből. Azóta rendszeresen születnek újabb és újabb mézeskalácsaim. Ideális ajándéknak tartom, minden megajándékozottam úgy örül neki! Karácsonykor, húsvét­­kor már tíz kilónyi alapanyaggal dolgozom. Többféle receptet kipróbáltam, a kotányi mézest sütöm. Varázsa van a mézeska­lácsnak: illata van, hangulata van, finom ennivaló, igazi édes ajándék. Valahogy már szenvedélyem­mé lett a mézeskalács, mint egy narkotikum. Lesem, hol, milyen kiszúróformákat árulnak, oszt­rák, svájci, felvidékiek sorával is büszkélkedem, legalább 100 for­mám van. Vannak fém- és fa­­ütő- és kiszúróformáim, a leg­újabbakat két ügyes kezű tisza­­kécskeitől, Végh Imre fafaragó­tól és Bodor István lakatostól kaptam. A népművészet alapelve: hasznost és szépet egységbe öt­vözni. Kristóf Márta csodálatos formagazdagságot, stílusegységet bizonyít ezen a kiállításon — mondta alkotásairól a január 8- áig nyitva tartó tárlat megnyi­tásán Bánszky Pál művészettör­ténész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom