Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-17 / 297. szám

8. oldal, 1992. december 17.

PETŐFINEK

VÉLEMÉNYEK AZ ABORTUSZRÓL

LEVEL AZ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐHÖZ

Isten parancsa: Ne ölj!

A magzati életben fejlődő, megszületésre váró gyermekek emberi életének, személyes jogaiknak a védefmezésére kérem fel az abortusztörvény tárgyalásakor.

A fogamzás pillanatától kezdve valóságos ember, személy minden magzat. Testi, lelki, szellemi tulajdonságaik a fogantatáskor meghatározást nyernek, csak időre van szükség, hogy kifejlődjenek, világra szülessenek, majd megerősödve betöltsék emberi hivatásukat az apák, az anyák, az Isten gyermekeiként a családban, a hazában, az egyházban és a mennyek országában.

A magzatölés a legsúlyosabb gyilkosság, mert a legkiszolgáltatottabbak, a leggyengébbek ellen irányul.

A Római Katolikus Egyház ettől az égbekiáltó bűntől még azzal is távol akar tartani, hogy püspöknek fenntartott kiközösítéssel sújtja mindazokat, akik eredményesen végrehajtott abortuszban közreműködtek.

Az abortusz jóvátehetetlen kár az emberi élet ellen. Megfoszt a fejlődés, az alkotás minden lehetőségétől.

Akik elkövetik, azok olyan szörnyű lelkiismeret-beli terhet vesznek magukra, amely önvádat, lelkiismeret-furdalást, lelki sérülést jelent egész életre szólóan.

A gyilkos, ha csak maga egyedül, titokban gondol elnémított áldozatára, már akkor is érzi a lelkiismeretfurdalást. Ez fokozódik, ha látja is; hátha még vádolják is érte.

A vádak ellen nincs súlyuk a védekezésül felhozott érveknek, mentegetőzéseknek, pl. kényelmes élet, anyagiak hiánya, az anya életének veszélyeztetése, ... de az abortusz valóságos gyilkosság, az élet megfontolt, megtervezett kioltása. Nem az ellenség bosszúállása, nem vétség miatti igazságszolgáltatás, hanem az ártatlan gyermek ellen fordulása az anyának, az apának; akik a teremtő Istennel életbe szólították, akiknek a legjobban kellene szeretniök, védeniük,' minden áldozatot meghozni érte; azoknak nem kell. Annyira nem kell, hogy nemcsak ők nem nevelik fel, de még másoknak sem engedik szeretni, felnevelni. Megsemmisítő módon megölik, mielőtt megszülethetne.

Csakhogy nem lehet megsemmisíteni! Akit az Isten megteremtett a szülők közreműködésével, azt Ő nem semmisíti meg, sőt, feltámasztja és az utolsó ítéletkor szembesíteni fogja gyilkos apjával, anyjával, orvosával.

Bizonyára erre döbbent rá az a haldokló asszony, aki magától elhessegető mozdulatokat téve, rémülten mondta, ismételte: menjetek, menjetek innét! — Aztán ő ment el közéjük. Én temettem el. Azóta sem tudtam elfelejteni. Isten legyen hozzá irgalmas! — Ő megbocsát a bűnbánó bűnösnek.—Mi pedig okuljunk esetéből!

Az abortusz egyben nemzetgyilkosság. Ezt bizonygatnom nem kell. A gyermekszeretetből, fajtája szeretetéből leckét ad nekünk egy fiatal,

megerőszakolt cigány leányanya. Amikor a törvény adta lehetőségre hivatkozva az orvos felajánlotta neki az abortuszt, akkor n egvetően ránézett és távozva mondta: pusztítsa a maga fajtáját, ne az enyémet!

Tisztelt Képviselő Űr! Befejezésül már csak azt írom: Isten parancsa: NE ÖLJ! Amit az Isten megtiltott, azt ember nem engedheti meg. Sem egy ember, sem parlamenti képviselők együttvéve. — Sajnos, sok országban hoztak már Isten parancsa elleni „törvényt”.—Nagyon kérem, akadályozza meg, hogy hazánkban ilyen törvényt felújítsanak!

Kérésem teljesítését sok ezer gyermek és a vallásosan gondolkozó hívek nevében kérve, maradok tiszte-Fejes László

apát-plébános

így nem lehet szabályozni

21 éves lány vagyok, akit abszolút mértékben felháborít az abortusz eltörlésére hozni kívánt törvény.

Ma Magyarországon nem biztosítottak azok a feltételek, amelyek lehetőséget adnának az 5, vagy akár 8-10 gyermek felnevelésére, úgy, hogy az ne állítaná a szülőket komoly nehézségek elé.

Kérdezem? — más fontosabb gondok nincsenek ma hazánkban, csak az, hogy az illetékesek „ODAFONN” erről vitázzanak?

Miért nem lehet ez a dolog csak „egyedül” a nők egyéni joga, hogy saját maguk dönthessék el: hány gyermeket szeretnének vagy tudnának felnevelni tisztességesen, becsületesen, nem szűkölködve, hazánk számára.

Mit gondolnak a parlamentben? — Talán azt, hogy ezáltal szabályozni tudnák Magyarországon a születések szájnát?

Néhány millió magyar

Olvastam a Petőfi Népében megjelent levélváltásokat az abortuszról. Mivel katolikus vagyok, kötelességemnek érzem, hogy egyházamat és papjait ért vádak ellen elmondjak egynéhány gondolatot.

1. Jávorka atya a honatyákhoz írt levelében ném sértett meg senkit, sem intézményt, sem személyt. Két asszonytársam válaszként igen indulatosan fejezték ki gondolataikat. Véleményét mindenki elmondhatja, de ne a betűk függönye mögé bújva, mint azt dr. Sz. Z.-né tette. Nagy Miklósné nevét és címét adta, így már elfogadható. Asszonyaim! Ha önök a kertjükben elültetnek egy kis dipfát abban a reményben, hogy majd évek múlva teremni fog, de valaki kitépi, ellopja, eldobja, biztosan elítélik és nem dicsérik meg a tettest. Jávorka atya ezeknek a kis diófáknak az érdekében írta levelét. Ezért ő álszent?

2. Valóban minden embernek, s így a nőknek is vannak jogaik. Van egy erkölcsi tétel, amit a világ minden táján élő, minden rendű-rangú ember elismer, azt, hogy tetteiért vállalni kell a felelősséget. A nem kívánt terhességek 90 százaléka, le merem írni, hogy felelőtlen kapcsolatokból, kényelemből, lustaságból és olykor butaságból erednek. 41 éve élek (első) házasságban. Ismerem az asszonyi életet.

3. A férfiakkal is kellene kezdeni valamit, írja dr. Sz. Z.-né. Nevelés kérdése. Mondja asszonyom, kik és mikor és hogyan nevelik, nevelték a magyar ifjúságot a szexuális életre? Inkább azon fáradozzon és szólaljon fel illetékes fórumokon, hogy úgy neveljen (ne csak tanítson), az iskola, a tévé, a rádió, hogy helyes önismerettel, önbecsüléssel, önuralommal, az élet vitás kérdéseiben bölcsen dönteni tudó ifjúsága legyen hazánknak. Ön szerint egy 16 éves leány vagy fiú, mivel joguk van hozzá, tudnak-e helyesen dönteni szexuális kérdésekben?

4. Nagy Miklósné azt írja, hogy a kát. egyház hatalomra tör és ezt a más vallásúak nem nézik jó szemmel. Megnyugtatom, soha ilyen egyetértésben való törekvés nem volt még, mint ma van az egyházak között. Éppen az abortuszszal kapcsolatban minden történelmi egyház messzemenően egyetért. Nézzen csak körül bármelyik vallás, vagy gyülekezet lelkész családjaiban 8—10—12 gyerek van. Pedig nincsen tömött pénztárcájuk, de van hitük a Gondviselésben, aki segítséget küld, ha nincs 10 fillér se a házban. Igaz szeszes italt és parfümöt nem használnak, ill. nem fogyasztanak.

5. A kát. egyház nem kér vissza olyan iskolát, amelyiket nem tud

működtetni. Ez rágalom. Ismeri ön a piarista diákokat? Biztosan állítom, se börfejű, se újfasiszta nincs közöttük. Nem úgy szólítják szüleiket, hogy öreglány, faterom, ősöm, hanem úgy, édesapám, édesanyám. Ez a bűnük? Ezért akarja lefogatni Jávorka atya kezét?

6. A rákbetegség gyógyszerét régen várja az emberiség. Még nem született meg az a tudós, akinek génjei hordozzák a feltaláláshoz szükséges tudást. Talán az anyja (védekezés ellenére) nem kívánt terhessége volt és kikerült valamelyik nőgyógyászati klinika szemeteskukájába? Mint az a néhány millió magyar, akikről Fekete Gyula ír könyvében. Lehet, hogy a sok munkáskéz megmentett volna a gazdasági katasztrófától? Lehet, hogy születtek volna új Kodályok, Pázmány Péterek, Teller Édék, esetleg új Egerszegi Krisztinák? Én nagyon sajnálom őket! Önök is és én is, már régen nem leszünk, amikor még az egyház és a kereszténység élni fog. Jézusból kaptak garanciát, amikor azt mondta: Veletek maradok a világ végezetéig. Őszinte szívvel kívánok mindkettőjüknek igaz szeretetben eltöltött szép családi karácsonyt!

3 gyermek édesanyja, 6 gyermek nagymamája Bálái Ferencné Kecskemét

Szabad akarat

Levél a honatyákhoz! címmel, november 11-én jelent meg egy cikk. Írója többek között ezt írja:

Nem feladatunk itt kitérni azokra a vitákra, hogy mely időponttól kezdve tekintsük a magzatot embernek, de le kell szögeznünk, mi a művi abortuszt gyilkosságnak tartjuk.

Mondom én: Amennyiben gyilkosságnak lehet tekinteni ezt a műveletet, úgy két embert terheli érte a felelősség, az anyát, és az orvost, aki végre hajtja a műveletet, vagyis a gyilkosságot. Hogy mikor kezd egy magzat emberré válni, ez a tudósok dolga, hogy megállapítsák. Azonban egy laikus ember is fel tudja fogni ésszel, hogy abból a kis magocskából ember lenne.

De felvetődik-e az a kérdés: hogy vajon kell-e, az az ember valakinek, aki kényszerből jött a világra.

Az anya végképp nem akarta megszülni, de rá lett kényszerítve. Ő még fiatal, más tervei vannak, szeret élni, szórakozni, gyűlöli a gyereket, nem tudja mit kezdjen vele.

Gyereket csak szeretettel, őszinte odaadással lehet nevelni, kényszerből soha. Ha mégis megteszi az anya, jaj annak a gyereknek. Ki van szolgáltat-Jog az élethez

November 18-án, az olvasók levele között dr. Sz. Z.-né kecskeméti lakos levele szerényen szólva felkavarta a gondolataimat. Mindenek előtt azért, mert a levelében említett pap éppen a hívek lelkiüdvével törődik akkor, amikor azabortusz tiltása mellett emeli fel szavát. Ugyanis Isten ötödik parancsa így szól: Ne ölj! Példaként említem a következőt; ha szerény jogi tájékozottságom nem csal, akkor ha egy várandós kismamának ne adj’ isten meghal a férje, a halál után megszületett gyermek teljes jogú örököse az apa után. Márpedig ha a fent említett esetben így van, akkor kérdezem én, miként engedheti meg a jog, hogy ugyanakkor egy születendő gyermek haláláról döntsön a nő, és ezt paragrafussal erősítsék meg. Ha joga van örökölni, joga van az élethez is!

Sajnos, igaz, hogy nagy a nyomor az országban, azonban annak megszüntetését, vagy enyhítését nem abban kell látni, hogy zöld utat engedjenek a jogalkotók a régen is tiltott műtétnek! — A javak igazságos elosztása volna a kulcsa annak, hogy több milliós tömeg

életszínvonala még tovább ne sülylyedjen. Ahhoz pedig nem kell különösebben közgazdásznak lenni, hogy miért jutott ide ez az ország. A régi közmondás is így szól: „Aki közelebb ül a tűzhöz, jobban melegszik”, vagy „Aki kapja, marja!” Magyarországon pedig ez történt az elmúlt néhány évben, hogy akik eddig is jól „melegedtek”, most még jobban sikerült nekik.

Egyesek ugyan a kapitalizmus ellentmondásait jól beszajkózták (igaz így kellett), de fennhangon átkozták is, viszont ha már így alakult, az a bizonyos „köpeny” fonákjára fordítva is jobban melegít pénzzel (profittal) bélelve. Ugyanakkor a magyar nép millióit már előre a hideg rázza, ha a télre és a jövőre gondol.

Ilyen kitérő után az eredeti témához viszont még csak annyit, hogy igen hosszú volt a lista azoknak az aláírásával, akik ezúton is tiltakoztak az abortusz ellen. Nem „álszent” papok, hívők és képviselők, csak egyszerűen lelkiismeretes és istenfélő emberek.

Tisztelettel:

Somodi Sándorné Kecskemét Ybl Miklós u. 22. sz.

va. Pedig ő már él és mozog. Sír mert éhes, mert fázik. Az anya nem hallja a segélykiáltást, mert nem is akarja hallani. O nem gyilkolt, nyugodt lehet a lelkiismerete, ő apránként teszi testi, lelki nyomorékká a gyermekét.

Tovább olvasom a cikkből, hogy hazánkban is növekszik a bűnözés, szaporodnak a betörések, s ami a legfájdalmasabb a gyilkosságok, és számos területen tapasztaljuk, hogy csökken az ember tisztelete.

Sajnos ez így van, de ezt az abortusz betiltásával nem lehet megakadályozni. Testben és lélekben nagy rombolást végzett az elmúlt évben a kommunizmus. A nők is isznak, dohányoznak, kábítóznak (tisztelet a kivételnek) már a méhen belül megmérgezik a magzatot. A kereszténydemokraták többször is emlegették az Országgyűlésen abortusz témával kapcsolatban a tízparancsolatot. Mondván: Ötödik: ne ölj! Kérdem én: Vajon hány ember tudná elmondani ebben az országban a tízparancsolatot?

Óvakodni kell a terhességtől? Hát ez valóban igaz. Ezt könnyű mondani azoknak, akik nem női nemmel születtek. Valójában ez nehéz téma. Harminc év hosszú idő egy nő életében, és ezalatt állandóan óvakodni kell. De vajon sikerül-e minden esetben? Hasznosak a felvilágosító tanácsok, de nem biztosak. A teherbe esés lehet egy pillanat műve. Dehogyis akarta Ő! Ilyenkor jön a súlyos döntés. Alig hiszem, hogy van olyan nő, aki kacagva fekszik föl a műtőasztalra, de vállalja, mert úgy érzi neki ez a kiút. Nem fordul meg a fejében, hogy ő most gyilkosságot követ el, azt a pillanatot várja, hogy minél hamarabb túl legyen rajta.

Az isten szabad akaratot adott az embernek. A tettéért mindenki .maga felel. A papoknak az lenne a dolga, hogy ezt a szabad akaratot a bölcsőtől a koporsóig jó irányba tereljék.

A háború előtt a szegényemberek nem tudták, hogy mi a művi abortusz. Szült nyolc-tíz gyereket, de a nyomor, a szegénység, a betegség kaszája vágta köztük a rendet. Két három nyarat élt, és meghalt. A papok megvigasztalták a szülőket, mond van,,angyalka lesz belőlük az égben.

A grófok, a bárók, a kegyelmes urak, nemzettek egy-két gyereket, hogy legyen a vagyonnak örököse (pedig ők is szeretkeztek). Ha betiltják az abortuszt, most is a szegényebb réteg lesz az áldozat. Olyan is előfordul, hogy meghal az anya a gyerekkel együtt. Az önbeavatkozás nem vezet jóra. A gazdagok a betiltás ellenére is meg fogják tudni oldani az effajta problémájukat. Akik meghozzák a döntést azon fáradozzanak, hogy akik enni kérnek, kapjanak, akik fáznak melegedhessenek. Kövessék az istent: adjanak szabad akaratot az embernek (vagyis a nőknek, hogy ők döntsenek).

Dudás Rozália Kecskemét, Akadémia krt. 44. I. 2.

Hát nem! Ugyanis az én és sok más hasonló korú lány, illetve nőtársam véleményét tolmácsolom akkor, amikor azt mondom, hogy ezzel csak azt érik el a „törvényhozók”, hogy nagymértékben el fog szaporodni a tiltottan végzett abortuszok száma, melyből csak az orvosok pénztárcája lesz kövérebb. Úgy gondolom, hogy ez a dolog sok nő testében és lelkében maradandó károsodást okozna, hiszen a tiltott dolgokat gyorsan, de korántsem precízen, gondosan végeznék el, ami még több kellemetlenségre adna ókot, sajnos, még abban is biztos volnék, hogy lennének olyan nők, akik megszülnék, de eldobnák gyermeküket, mivel az anyagi helyzetük nem tenné lehetővé az esetleges méregdrága tiltott beavatkozást. Talán választhatnák az intézeteket is, de nem biztos, hogy ez lenne az igazi megoldás, mivel akkor odajutnánk, hogy több gyermek nevelkedne intézetben, mint amennyi családban, ha már most nem így van. Ma még ugyan nem intézetben nevelkednek a gyermekek, de olyan nagy mértékben szerveződnek a segélyezések, a humanitárius szervezet által rendezett gyűjtések, különféle akciók, hogy ez már olyan képet mutat, mintha intézeti formában nevelkedne sok gyermek.

Kérdezem, ha ez így lesz, Jávorka Lajos r. k. plébános úr felneveli ezeket a gyermekeket?(!)

Csonka Tünde 6096 Kunpeszér, Kossuth L. u. 39.

Torzítás és gyűlölet nélkül

Megdöbbentem az 1992. XII. 2-án közölt cikken, mely a következő címszóval jelent meg: „Ilyen vélemény is van”. Nagy baj az, hogy sem én, sem barátaink nem értjük, vagy nagyon értjük, hogy mit akarnak közölni egy megyei olvasótáborral Nagy Miklósné és Sz. Z.-né az abortusztörvényről, melyhez kapcsolódik Sz. Z.-né is a XI. 19-ei írásával.

Miről is akart írni N. M.-né? Abortusztörvényről? Kétlem. Arról a legkevesebbet. írásából buzog a gyűlölet és az uszítás, sőt, a név szerinti sértéssorozat Jávorka tisztelendő úr és paptársai ellen. Idézek írásából: reméli, lesznek olyan erők, akik le fogják kezüket. Hadd kérdezzem meg, lapjukon keresztül minden olvasótól, nem ismerősek-e ezek a mondatok az elmúlt 45 év távlatából. Mert ha N. M.-né nem élte volna át ezen erő ávós börtöneiben szenvedő emberek kínjait, akkor kapcsolja be a tydtés^ülíjket és,hallhatja naponta, hogy az általa említett érő . hogyan,, pgíizjjjju., óságba tárainkon túl szabadságukért, életükért, gyerekeikért hangjukat felemelő emberek és vallások vezetőit.

De nem engedek az indulatnak. Harag és gyűlölet nélkül nézzük sorba, miről ír még N. M.-né.

Idézek soraiból: „aki nyitott szemmel jár” — és ehhez hosszú mondatsor következik, „az egyház hatalomra tör”, „mindenbe beleszól”, „követelnek” stb. Nem fukarkodik „álszent papoknak” hívőknek, képviselőknek nevezni azokat az embereket, akik le akatják fogni a méhen belüli piciny életek pusztítóinak kezét. N. M.-né meg sem próbál emberségre, szeretetre, tehervállalásra hivatkozni. Én, aki a sorokat írom, igen nagy családos vagyok, úgyszintén barátaim is, és bizony nehezen, de szeretetben élünk.

Unokáink mosolygós arcát látva, borzadva gondolunk arra, hogy annak idején egy rossz anyai vagy anyagi döntés miatt meg sem születtek volna. Mert Sz. Z.-né és N. M.-né jogot akar kérni a nők részére, hogy a jövő emberkéit, akik még nem tudnak védekezni és eldönteni, hogy egy jobb vagy rosszabb világban élni akamak-e? — és csak az anyagiakra hivatkoznak.

N. M.-né cikke már nem is annyira az abortusztörvény el- vagy nem elfogadásával foglalkozik, céljuk elérése érdekében odáig merészkednek, hogy tiszteletben álló papokat, hívőket, sőt, jelenlegi vezetőket mocskoljanak, vélt jogaik igazában. Említi írásában a Magyarország más vallású hívőit is, szembeállítva őket a katolikus vallás magzatvédelem melletti állásfoglalásával. Valamit azért elfelejtett leírni: hogy a keresztény, a zsidó, a refonnátus és más, istenben hívő vallások vezetői, látva a világon a szeretet és az emberség, valamint az élet pusztulását, a szerető Isten nevében közelednek egymáshoz". Tárgyalásuk, ökumenikus istentiszteletek és sok más formában, mely elősegíti a békében, szeretetben élni akaró emberek fennmaradását és e fennmaradás legszebb törvénye: ne ölj!

Vádolják ingatlanjaik visszakérésével papjainkat. De azt már elfelejtették leírni, hogy 45 évvel ezelőtt is volt rendszerváltás, és akkor senki sem kérdezte a zömében keresztény ország vezetőit, hogy a tulajdonukat képező iskolákat, gyermekvédő otthonokat, kórházakat, szeretetházakat, melyeket ők és a hívők egysége tartott fent, meg akarják-e tartani. Nemhogy nem kérdezték, hanem sokukat börtönbe vetették, és a leggyalázatosabb módon megkínozták, megfélemlítették, sőt, sokukat meg is ölték. Mindezt jogcím és eirjberség nélkül.

Engedtessék meg most múr. hogy szóljanak az élet védelmében azok, akik túlélték ezeket a borzalmakat. Jó lenne, ha az erre hivatott államunk őrei megkérdeznék, melyek azok az erők, melyek még 45 év távlatából nyilvánosságot kapva félelmet akarnak sugározni. Nehéz anyagi helyzetekre hivatkoznak és vádolnak. Pedig egyáltalán nem az Istent szerető emberek és azok vezetői tehetnek arról, hogy sajnos megélhetési problémák vannak. Ez a kormány problémája, nekünk viszont ha jobban akarunk élni, segíteni és támogatni kell a jó döntéseket.

Arról is el kell gondolkodnunk, hogy kormányunk higgadt, bölcs törvényeit, rendeletéit nem-e fenyegeti az általuk létező erő, mely lefoghatja a tenni akarók kezét. Mi úgy érezzük, hogy Sz. Z.-né és N. M.-né is ezekhez a múltból ittmaradt fantomi erőkhöz . tartoznak. Mi, aki ezeket a sorokat írtuk, tudjuk, hogy ők nem értik tartalmát, hisz a legszebb értékben és tanításban nem hisznek, melyet Isten hagyott a jóakaraté emberekre.

Azért, hogy tisztában legyenek e sorok írójával és íróival, mi mindanynyian 45-ben és 56-ban jogtalanul meg lettünk fosztva hitünk gyakorlásától, szabadságunktól, és munkánktól. De a reménytől, hogy még emberségesen élhetünk, nem. Isten megsegített bennünket, nincs harag szívünkben, de nevünket nem fedjük fel, mindaddig, amíg lesznek Sz. Z.-né és N. M.-nék, mert az általuk képzelt erővel szemben mi nagyon sokan vagyunk a gyűlölet nélküli védelem.

Tisztelettel az Élet védelmében

(Név és cím a szerkesztőségben)

A humánum nevében

Én azokhoz csatlakoznék, akik a magzati élet védelmében emelik fel szavukat. Nem vallási, hitbéli tanítások, elvárások indítanak erre, hanem a humánum. Az emberi-élet igenis a fogamzás pillanatában kezdődik. Szíves figyelmébe ajánlom minden édesanyának, leendő édesanyának a „Néma sikoly” című — emlékezetem szerint amerikai dokumentumfilmet, amely videofelvételen rögzítette egy művi abortusz minden pillanatát. Láthatjuk a néhány hetes magzat kétségbeesett küzdelmét az életben maradásért. Ma már annyiféle fogamzásgátló módszerrel élhetnek a nők, hogy tudatosan, előre megtervezve, felelősségteljesen vállalhatják a terhességet és a gyermeknevelést. Amíg viszont olyan törvény van, amely

szabadon, korlátok nélkül engedélyezi az abortuszt, addig ne várjuk azt, hogy a nők a fogamzásgátlást kellő fontosságúnak ítéljék meg. Az abortusz így még mindig egy utolsó lehetséges megoldás. S ez utóbbi döntő jelentőséggel bír azok a fiatal lányok között, akik 16—20 évesen nem gondolják végig párkapcsolatuk lehetséges következményeit. Pedig nagyon igaza van abban Jávorka Lajos kecskeméti plébánosnak, hogy az abortuszon átesett nők többsége egy életén át sebzettek maradnak, s erre csak utólag döbbennek rá. Nem tudom, hogyan döntenek majd a képviselők, de úgy gondolom, hogy gondolataimat sok édesanya magáévá teheti.

Egy háromgyermekes kecskeméti édesanya