Petőfi Népe, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-26 / 279. szám

Ágasegyháza • Fülöpháza • Izsák • Kerekegyháza • Kunbaracs # Ladánybene # Lajosmizse • Orgovány A POLGÁRMESTERI SZÉKBEN Mindenki tenni akar Ladánybenéért Ladánybenén a Gondos famíliát sokan ismerik, hiszen tizennégy testvér került ki a családból. Az egyik lány férjhez menve kevesebb gyereknek adott életet, de azok is valamennyien a faluban nőttek fel. — Csak a hadsereg szólított el — kezdi bemutatkozását az egyik fiú, a polgármesteri székben ülő Visontay István. — Azután cukrászkodtam, majd az ifjúsági szervezethez szegőd­tem, s kilenc évig ingáztam Lajosmi- zsére. Ebben az időben Ladánybenén egy fiatal nő ült a tanácselnöki szék­ben, ám a gyógyíthatatlan kór nem kímélte. Akkor, 1983 elején rám esett a választás, talán mert évtizede ta­nácstag voltam, de lehet, hogy más nem is vállalta volna. — Sikerült-e prófétának lenni a saját hazájában ? — Én azt vallom, nem baj, ha egy vezető a saját hazájában vezető —, mert legalább érzi ugyanazt a tüskét, amit a lakosság —, de ne akarjon próféta lenni. Mindenesetre az az időszak sem volt könnyű. Az iskolá­ban vezetőváltás, még a művelődési ház színpadán is volt osztályterem, és sorolhatnám tovább a gondokat. — Akkor az első feladatokat nem kellett keresnie. — Bőven volt tennivalóm. Velem szemben sokan úgymond várakozó állásponton voltak. Nézték, mit is fogok csinálni. Ez egyébként a la- dánybenei emberek tisztességes gondolkodását dicséri. Akik látták az első erőfeszítéseket, például, hogy az iskolánál a barátaimmal rakjuk le a cserepet a teherautóról, a követke­ző fuvarnál már legalább ötvenen voltunk, a térbetonozásnál több mint százan. A falubeliek a jó dol­gokra mozdíthatók. Ezt nagyon be­csülöm bennük. — A polgármesteri választáson nem volt ellenjelöltje, s szép számú kopogtatócédulát kapott. Hogyan sikerült az első félidő, s mit tervez a hátralévőben ? , — Érgzjem, sokat várnak tőlem • Visontay István: — Imádok ki­rándulni, csavarogni. az emberek. Hirtelen megijedtem, de félni nem szotam. Nagy dolgo­kat nem tudtunk csinálni, de meg­valósult a gázprogram, utakat épí­tettünk, az önkormányzat épülete­it felújítgattuk. Az iskolában — bár az idén még fakultatív jelleggel — bevezettük a számítástechnikai oktatást, hogy a mi gyerekeink is- olyan eséllyel indulhassanak a pá­lyaválasztáson, mint a városiak. Kell még utakat építeni, növelni a vízkivételi kapacitást. Szerencsére kellenek építési telkek is. Ezer- nyolcszászan vagyunk, s ez a lélek- szám nemigen változik. Még a ko­rábban elköltözöttek közül is jöt­tek már vissza. Kell sportcsarnok, ami a szabadidős programokat is szolgálja, korszerű könyvtár, s még egy óvodai csoporthely. A ta­nyavillamosítást is napirenden kell tartani éppúgy, mint a tanyabok­ros területeken a telefonhálózat­fejlesztést. Azt viszont nagyon saj­nálom, hogy leépültek azok a szer-' vezetek, testületek, egyesületek, amelyek jól működtek. Nincs az embereknek idejük. Jó lenne az egykori ifjúsági szervezet helyett is valamilyen közösségmozgató, -formáló, de politikamentes. Én ugyanis még abban is hiszek, hogy jobb lesz az ország helyzete, mint most. De ahhoz a politikai pártok­nak is fel kell nőni, s alapvetően ne a pártérdekeket helyezzék a nem­zeti érdek elé. Szerencsére egyéb­ként nálunk nem voltak, nincsenek pártharcok. — Mennyiben partner a hivatali apparátus, a testület? — Szinte baráti a kapcsolat. Persze itt is vannak zökkenők, de mindenki alapvetően jó szándékú, a faluért tenni akaró. Igaz, régóta dolgozunk már együtt. A testület­ben is vannak heves viták, de az együttgondolkodás vezérfonalá­val. — Es a magánélete? — Feleségem Kecskeméten, egy magánügyvédnél dolgozik, s két jó lelkű, törődést igénylő leányunk van. Nagy a családi, a baráti kör. Kártyapartikat szervezünk, de imádok kirándulni, csavarogni is. Igaz, már öt esztendeje nem vol­tunk sehol, de az idén egy bará­tunk jóvoltából Tiszakécskén nya­raltunk. Ezt már kikönyörögte a család. Szívesen járok meccsekre, de amíg más szurkol a fiúknak, én ott is azt látom, öltöző kellene, s a pályát is rendbe tenni. Igaz, most több vállalkozó felkarolta a fut­ballcsapatot. Jól is szerepelnek. Az öregfiúk között én is keményen rú­gom a ládát. A faluban élőkkel — úgy érzem —, jó a kapcsolatom Legkevésbé polgármesternek szólí­tanak, s ez nagy kitüntetés. Furcsa lenne, ha az a néni, akinek a gyere­keivel együtt játszottam és nekem is kent zsíros kenyeret amikor kifá­radtunk, most polgármesterezne. Semmi sem változott, csak a mun­kaköröm. Pulai Sára A ZWACK CSALAD ÜZEME (VOLT) Lakat az izsáki szeszfőzdén • Végleg kiürültek a tartályok? (Fotó: Bálint Vilmos) Az év elején a Budapesti Likőr­ipari Vállalatot is elérte a privati­zációs hullám. Zwack Péter, az is­mert Unicum-gyáros megvásárol­ta a céget, melyhez az izsáki szesz­főzde is tartozik. Az akkori értesü­lések arról szóltak, hogy az álla­mosítás idején Olaszországba kényszerült gyomorkeserű-gyár­tást itthon kívánja tovább folytat­ni Zwack úr. A megvásárolt üze­mek ehhez megfelelő háttérül szol­gálnak. A napokban viszont azt hallot­tuk, hogy bezárnak néhány, a vál­lalathoz tartozó szeszfőzdét. E hí­rek hallatán óhatatlanul az jut az ember eszébe, hogy már megint olyan esetről lehet szó, amikor a külföldi tőkés azért vesz meg egy üzemet, vállalatot, hogy azután bezárva azt, az otthoni termékei­nek teremtsen nálunk piacot. Per­sze, jóval drágábban a hazai áru­nál. — Most is erről lenne szó? — Kérdezem a Budapesti Likőripari Kft. vezérigazgatóját, Sivó Gábort. — Egyáltalán nem, márcsak azért sem, mert nem üzemek, ha­nem csak egy kis üzem — az izsáki — bezárásáról van szó. — Ez a többieknek bizonyára megnyugtató, de az izsákiakat alig­ha vigasztalja. Miért döntöttek a patinás üzem megszüntetése mel­lett ? — Valóban patinás, szép kis üzem az izsáki, de sajnos, elavult, korszerűtlen. Év végén lejár a mű­ködési engedélye, kazánt és egyéb berendezéseket kellene felújítani. Ezek akkora beruházást igényelné­nek, mint az üzem jelenlegi értéke. Tekintve, hogy a kecskeméti és a gyöngyösi főzelék kapacitása kielé­gíti igényeinket, értelmetlen volna ide milliókat befektetni. — A korszerűtlenség mellett nem játszik szerepet a megszüntetésben az a tény, hogy többévi eladatlan égetettszesz-készletek halmozód­tak fel az országban ? — A szeszpiac fele a miénk és állíthatom, hogy nincsenek eladási gondjaink. Ha kapacitásbővítésre lesz szükségünk, a kecskeméti üzem keretében ezt meg tudjuk ol­dani. Ez az egységünk jelenleg is korszerűsítés előtt áll. A kecske­méti barackpálinka világhírű. Ezt a hírnevet meg is őrizzük. Ennek érdekében kiválasztjuk a legalkal­masabb barackfajtát. — Gondolom, amikor mindenki a munkanélküliségtől retteg, nem fo­gadták kitörő lelkesedéssel az izsá­ki dolgozók a felszámolás hírét. — Emberséggel, tisztességesen kívánjuk megoldani ezt a szá­munkra sem könnyű problémát. Munkalehetőséget ajánlottunk a kecskeméti üzemünkben. Az izsá- kiaknak érthetően problémát okoz a'bejárás, így amellett döntöttek, hogy helyben próbálnak munkát keresni. Legtöbben gazdálkodtak eddig is, ez is jelenthet egyfajta megoldást. Tőlünk tisztességes végkielégítést kapnak, valamint év végéig mindenki felveheti a fizeté­sét is annak ellenére, hogy novem­ber elsejétől nem járnak be dolgoz­ni. — Tudomásom szerint Zwack urat személyes szálak is fűzik az izsáki szeszfőzdéhez. A háború előtt családjáé volt az üzem, barackföz- deként használták. Nem befolyásol­hatta volna ez őt a döntésben? — Pontosan emiatt nagyon ne­hezen szánta el magát erre a lépés­re, de a gazdasági racionalitás nagy úr! * * * Felkerestem a szeszgyár — az izsákiak így nevezik — 15 fős kol­lektíváját is, ők vajon hogyan érté­kelik ezt a számukra igencsak drasztikus változást. Mindjárt az első mondatokból kitűnt, hogy nem csak az anyagiak miatt szo­morúak. Sajnálják az üzemet, a kollektívát. Évtizedek alatt össze­szokott, jó csapat kénytelen most búcsút mondani^az öreg gyárnak. Gálné Reisz Éva, az üzem cso­portvezetője szomorúan beszélt ar­ról, hogy neki tulajdonképpen az élete ez a gyár, hiszen ennek szol­gálati lakásában született, évtize­deken át volt otthona és munkahe­lyet is itt talált. Hosszú időn át édesapja volt az üzemvezető, kinek háború előtti ipari igazolványát ma is őrzi, idősebb Zwack úr alá­írásával. —- Nem gondolnak az üzem bér- bebevételére? — kérdezem Mon- dokné Herczeg Edit üzemvezetőt. — Csökkentett termelés mellett talán kisebb beruházással is üze­meltethetnénk, de kérdés, hogy mi­lyen piacot találnánk termékeink­nek? Ez ma egy igen nehezen meg­válaszolható kérdés. Tehát egy biztos, nem működik tovább az izsáki szeszgyár a régi formában. Hogy végleg az enyé­szeté lesz-e vagy újjáéled ez az ipar- történeti jelentőségű üzem, ma még nem tudjuk. Nemcsak az itt dolgozó izsákiaknak fog hiányoz­ni, hiszen a község jellegzetes léte­sítménye. Volt? _ , . , . Tetezi Lajos ÁGASEGYHÁZÁRÓL IS ÁTJÁRNAK Jó kapcsolatban az ügyfelekkel • Az izsáki takarékpénztárban is áttértek a számítógépes rendszerre. (Fotó: Galambos Sándor) A község helyzete szempontjá­ból fiókunk meglehetősen speciális helyzetben van — kezdi a beszélgetést Józsa Lászlóné, az Or­szágos Takarékpénztár izsáki fiók­jának vezetője —. Ugyanis Izsák nem túl nagy község, jelentősebb iparral gyakorlatilag nem rendel­kezik. Csupán az állami gazdaság és a tsz a meghatározó lakóhe­lyünk életében, amire a fiók is épült. Izsákon kívül még — megál­lapodás alapján — a mi ellátási területünkhöz tartozik Ágasegy­háza is. Igyekeztünk olyan kon­cepciót kialakítani, amely nem­csak a nagy OTP gondolatrendsze­rébe illik bele, hanem a kisvállal­kozásokat is felkarolja. Jelenleg 278 egyéni vállalkozónak, gazda­sági társaságoknak vezeti fiókunk a számláját, amelyek közül az egyik legjelentősebb az Izsáki Álla­mi Gazdaság. Szeretnénk elérni, hegy minél több sikeres vállalko­zás legyen a területünkön. Mi azt valljuk, hogy egy bankot vagy egy vállalkozást nyilvánvalóan az ügy­félék köré ás minősiti. És mi min­dent megteszünk, hogy minőségi szolgáltatást nyújtsunk a köz­ségben lakóknak. Ez a vezérel­vünk, amit munkánk során érvé­nyesítünk, hogy az OTP klasszikus lakossági bankként nem felejtke­zik meg az egyénről, az emberről. Tehát az ügyfeleink és közöttünk nem csupán számlavezetői kapcso­lat van. Viszonylag megfelel mélységben látjuk az emberek ter­vét, gazdálkodását, elképzelései­ket, ami nagy segítség a hitelezői munkánkban. — Milyen az ágasegyházi és az izsáki emberek fizetési morálja? —- A hitelezés területén nálunk is fennállnak azok a problémák, amik általában az egész ország­ban. Hiszen a munkanélküliség terjedésével növekszik a hátralék is. Aki akar fizetni és bármilyen kis összeget is kíván teljesíteni, azok­kal mi is toleránsak vagyunk. Álta­lában csak olyan személyek ellen lépünk fel a jog eszközével, akik semmiféle fizetési hajlandóságot sem mutatnak. — Mi a leggyakrabban nyújtott szolgáltatás? — Az utóbbi időben a legszoro­sabb kapcsolatom a betét- és érték - papír-üzlet-ág. Jelenleg azonban meglehetősen korlátozottak a le­hetőségeink, noha a fiók nem állt le teljesen és nagyságrendjéhez ké­pest jelentős kihelyezést tudunk végrehajtani. Azt azonban őszin­tén reméljük, hogy még jobb is le­het, mert nyilván csak akkor cél betétet gyűjteni, ha azt hitelként ki is tudjuk helyezni. — Az izsáki bankárnők lépést tudnak tartani a változó szakmai kö vetelményekkel ? — Összesen heten dolgozunk a takarékpénztárban. Az érettségije mindegyik kolléganőnek-megvan. Mivel itt nem teremnek bankár szakemberek, a 'továbbképzést há­zon belül oldottuk meg. Időnként részt veszünk egy-egy tanfolya­mon, rendszeresen olvassuk a szakfolyóiratokat. A technikai ol­dalról nem vagyunk éppen az él­mezőnyben, de azért az elmúlt né­hány évben a számítógépes adat- feldolgozás területén jelentősen si­került előrelépnünk. Már nem csak a betéteket, hanem az érték­papírokat és a folyószámlákat is gépre vittük. Ezenkívül megköny- nyíti mindennapi munkánkat a fő­könyvi rendszer számítógépes ke­zelése, ami a korábbiakhoz képest szintén nagy előrelépést jelent. Fábián Judit MINI MAGYARORSZÁG ÉPÜL KEREKEGYHÁZÁN Milyen lesz a 21. század? Kerekegyházán, Kunpusztán épül fel Magyarország. No nem teljes életnagyságban, hanem ki­csinyített másaként lesz látható kis hazánk. Szetlik Ferenc is­mert vállalkozó már az Expóra gondolt, amikor előállt ötleté­vel. A világban több helyen lá­tott már törpevárost, miniorszá­got, például San Remo mellett a miniatűr Itáliát, Ausztráliában egy picike várost. Miután Ke­rekegyháza amúgy is az ország geometriai közepe, Szetlik úrnak pedig népszerű, sokakat vonzó idegenforgalmi bázishelye van a községben és a közeli pusztán, elhatározta, hogy újabb látvá­nyossággal bővíti a kínálatát. De, hogy ne teljesen a külföldi példákat vegye át, azt találta ki, hogy a , Kerekegyházán felépí­tendő „Édes haza” már a jövő századot tükrözi. — A kartográfiai intézettel már felvettem a kapcsolatot — meséli Szetlik Ferenc. — Bejár­tuk a kiszemelt területet és a tervek készülnek. Remek helyet választottunk, hiszen lapos terü­letről van szó, s egyáltalán nem vizes. Mintegy 2,4 km-en he­lyezzük majd el az „országot”, 1:4000 méretarányosan építve. Ha már látogatható lesz. akkor körülbelül másfél órás gyalogtú­ra, kocsikázás, kerékpározás kell ahhoz, hogy mindent meg­nézzen az érdeklődő. Az Expóra szeretnének elké­szülni a minilanddal. Hogy mit láthat majd a közönség? Á 21. század Magyarországának jel­legzetességeit, például a modern mezőgazdaságokat, 100 hektáros parcellákal, a Duna—-Majna— Rajna-csatorna szállítási útvona­lai, az új autópályák, a modern vasúthálózat. Lehet, hogy ezek utópisztikus elképzelések? Az vi­szont bizonyos, a fentiekre vo­natkozó tervek foglalkoztatják, vagy már körvonalazódtak az illetékesek asztalain, minisztériu­mokban. Szetlik úr igyekszik partnereket szerezni ötletének valóra váltásához. Külföldi ban­kokkal tárgyal, találkozik Barsi- né Pataki Etelkával, Für Lajos­sal. Remélhetőleg támogatják a miniatűr ország felépítését. Vendégekre, látogatókra számít­hat, hiszen Kecskemét és vidéke mindig is sok külföldi és hazai turistát vonzott. Az építkezés pedig a kerekegyházi munkanél­külieknek tartogat lehetősége­ket. — Szeretem az Alföldet, ez nem véletlen, hiszen Szánkon születtem — mondja Szetlik Fe­renc. — Amikor elkerültem Bu­dapestre, akkor is visszajártam a Duna—Tisza közére. Húsz éve rendszeresen lovagolok is, mára pedig a vállalkozásom köt Kerekegyházához. A Komondor Tours-sal a környéket, a Kis­kunsági Nemzeti Park szépségeit szeretném népszerűsíteni. Ha pe­dig felépül a mini Magyaror­szág, akkor újabb lehetőségek tárulnak fel. De erről még me­részség lenne nyilatkozni! (borz)----------------------------------------N Po lgármesterek találkoztak November 20-án a Kecske­mét környéki települések pol­gármesterei találkoztak Kerek­egyházán, hogy megvitassák a regionális együttműködés lehe­tőségeit. A 17 polgármester kö­zül sajnos, csak tíz vett részt a találkozón, viszont közöttük jelen volt Cegléd és Nagykőrös polgármestere is. A Merász Jó­zsef vezette találkozó napiren­di pontjai között volt egy ide­genforgalmi információs iroda létrehozásának terve, valamint a térség vízellátásának problé­mája. Kevesebb pénz jut Az 1993-as költségvetésről tárgyalva a kerekegyházi kép­viselő-testület megállapította, hogy reálértékben kevesebb pénz jut majd a településnek mint tavaly. Éz az összeg a mű­ködéshez eppenhogy elegendő­nek látszik, de fejlesztésre már alig marad belőle, a mind rosz- szabb szociális helyzet kom­penzálására pedig nem sok jut. A képviselők ugyancsak a leg­utóbbi ülésükön meghallgat­ták a polgármester beszámoló­ját a megyei önkormányzat munkájáról, valamint szó esett a gyermek- és ifjúságvédelem­ről is. T anyavillamosítás A fülöpházi önkormányzat meghallgatta a helyi tanyavil­lamosítással kapcsolatos pá­lyázat előterjesztését. A né­hány tanyát érintő program részben az önkormányzat tá­mogatásával valósulna meg, a költség 25 százalékát átvállal­nák a tulajdonosoktól. Egy- egy tanya villamosítása körül­belül 70 ezer forintba kerülne. Kopjafa Kopjafát állítottak Izsákon 1956 forradalmi eseményei és hősei emlékére. Székely György alkotását az október 23-ai ünnepi megemlékezés ke­retében avatták fel. A főtéri parkban az 1848-as, az első- és második világháborús emlék­művek mellett ez a negyedik, amely történelmünk viharos és véres állomásaira emlékezteti az utókort. Benzinkút Ladánybenén A közelmúltban üzembe he­lyezték a ladánybenei benzin­kutat, amelyet egy dabasi vál­lalkozó hozott létre. A mintegy ötmilliós beruházás két hónap alatt készült el, házilagos kivi­telezésben. A területet — mint általában az ellátást segítő vál­lalkozóknak — az önkor­mányzat adta el. A nonstop üzemelő kút megnyitásával ré­gi vágya teljesült a község la­kóinak. A távlati tervek között szerepel mosó- és szerelőcsar­nok építése is. Az autómentő szolgálatba rövidesen bekap­csolódnak, csak telefonra vár­nak. Póttámogatás a focinak A Lajosmizsei FC 200 ezer forintos póttámogatást kért az önkormányzattól, mivel az idei egymilliós dotálásukból a jog­előd egyesület tartozásainak rendezésére, illetve egyéb költ­ségekre jelentős pénz ment el. A nagyközség képviselő-testü- lete legutóbbi ülésen méltányol­ta a kérést és megszavazta a 200 ezer forintot a focistáknak. Véradás Kerekegyházán Véradás lesz Kerekegyházán november 27-én, pénteken 8- tól 12 óráig, a művelődési ház­ban. Közmeghallgatás Fülöpházán Fülöpházán a képviselő- testület részvételével november 27-én, 18 órakor közmeghallga­tást tartanak a művelődési ház­ban. Számítanak minden érdek­lődő megjelenésére, akinek kö­zérdekű mondanivalója van. Az oldalt szerkeszti: Borzák Tibor Kecskemét vidéke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom